Mv.: - Mondtad, hogy többfajta fûzés van. Például ez a barna
ez milyen fûzés?
Vancsák Csilla: - Ez a hurkás ez egy kicsit bonyolultabb,
technikásabb, de nem olyan nehéz mert ezt bármikor elkezdem,
bármikor leteszem. Ezt úgy tudom folytatni, ahol abbahagyom. Nem
kell külön megjegyezni a mintáját.
Mv.: - Van itt egy másikfajta lánc, ez nagyon érdekes, mert
több lánc van összekombinálva.
Vancsák Csilla: - Ez nem összekombinált, hanem ez
körülbelül 6 méter van egybe összefûzve. Fehérbõl és
ezüstbõl. Olyan buklés hatása van és amikor a 6 méter készen
van akkor a két végét összecsipegettem és abból lett 6 szálon
futó, tehát azért néz ki több láncnak és a végét dolgoztam
össze a kapoccsal. Nagyon egyszerû.
Mv.: - Te óvónõ vagy, vajon ezt a fajta örömödet, amely a
gyöngyfûzésben telik át tudtad-e vinni az óvodába, fel tudod-e
használni a gyerekeknél is ezt a gyöngyfûzést?
Vancsák Csilla: - Nagycsoportban tudom fõleg fölhasználni, de
már a középsõsökhöz be szoktam úgy vinni a gyöngyöt, nem fûzési
célból, hanem sóliszt gyurmába vagy agyagba dugdossák bele
valamilyen mintát kiraknak belõle és nagycsoportban tovább
tudjuk úgy fejleszteni, hogy már damilra vagy cérnára fel
tudják fûzni. Ez nagyon jó játék matematikai neveléshez,
amikor szín szerint fûzik, szám szerint fûzik és oda kell
figyelni, hogy egy karkötõnél, egy láncnál végig ne
tévesszen, végig ugyanazt a szisztémát követve például egy
piros két fehér vagy az ügyesebbeknél három szint lehet
kombinálni. Szem-kéz koordinációjukat fejleszti a finom,
motorikus új mozgásokat fejleszti és bármikor leteheti,
bármikor felveheti, tehát nem kötelezõ egy nap alatt
megcsinálni. Egy hétig, két hétig, ameddig a gyerek ezt
megkívánja.
Mv.: - Egy láncot készítesz velük, amelyet õk hordanak
vagy esetleg ajándékba a szülõknek?
Vancsák Csilla: - Ez változó, ki mit szeretne. Kinek csak egy
gyûrûig van kapacitása, ki anyukájának egy nyakláncot, ki
karkötõt, ki ezt is azt is. Gyereke válogatja.
Mv.: - Nem félsz, hogy megeszik vagy lenyelik a gyöngyszemeket,
olyan szépek és olyan kívánatosak tudnak lenni itt egy rakáson.
Vancsák Csilla: - Nem, nem, õk ezt már tudják, hogy nem
szabad. Elõtte azért megbeszéljük. Eszükbe sem jutott még.
Mv.: - Türelmük van hozzá?
Vancsák Csilla: - Ezt is gyerek válogatja. Van amelyik gyerek
egy órán keresztül, van aki 5 percig. Na most ami érdekes volt,
a fiúkat jobban érdekelte, mint a lányokat. Mert a fiúknak
nagyon tetszett, hogy színes, meg anyukámnak fûzöm,
Mv.: - Mikor adod elõször a gyerekek kezébe a gyöngyöt?
Vancsák Csilla: - Nálam ez úgy szokott történni, kirakom a
vizuális eszközöket, van egy polcunk és ki van rakva festék,
ecset, zsírkréta, ceruza és mellé rakom a gyöngyöt. Amikor
kedvük van odajönnek, megmutatom, fûzöm, de csak spontán semmi
kötelezettség nélkül, ki mit szeretne és így fejlõdnek a
legjobban. Önmaguk választják meg a színt, önmaguk választják
meg, hogy mit fûznek és sokkal nagyobb motiváló erõvel bír az,
mintha én megmondom, hogy mit csináljanak. A többi
tevékenységet is szeretem, de ez a gyöngyfõzés, ami
kifejezetten most kidomborodik.
- Jó dolgokat csinálunk itt. Például a tarisznyafõzés,
akkor most csináltunk ilyen dobozt meg festettünk üvegre,
képeslapot csináltunk meg ilyesmit.
Mv.: - Milyen képeslapot csináltatok?
- Bekereteztünk kartonlapot, fölragasztottuk és bekereteztük.
Mv.: - És ezt mire lehet használni utána?
- Hát dísznek falra föltenni.
Mv.: - Ezt kiteszed a szobádba majd?
- Igen.
Mv.: - És az összes többit is amit csináltál azt is mindig
ki szoktad tenni?
- Igen, meg elrakom emlékbe.
Mv.: - És aztán amit régen csináltál azt úgy elõveszed és
nézegeted, hogy mit csináltál mondjuk elsõben, másodikban?
- Igen.
Mv.: - És mennyit fejlõdtél, hogy látod?
- Hát sokat.
Mv.: - Év közben is például foglalkozol ilyesmivel?
- Igen, én járok agyagszakkörre meg tûzzománcra, az
iskolában van ott. De nem akarom nagykoromba használni, mert én
más szeretnék lenni. Vagy üzletvezetõ vagy pedig ügyvéd.
Mv.: - Milyen üzletet akarsz vezetni?
- Hát ilyen nagyobb cégeket. Nagyobbakat, nem tudom még.
Mv.: - És miért foglalkozol most ilyesmivel, ilyen kézmûves
dologgal, hogy ha késõbb mást akarsz csinálni?
- Azért mert jó meg szeretek is ilyenekkel foglalkozni, meg
majd ha lesznek gyerekeim, akkor megmutatom nekik és már szerintem
õk is olyanok lesznek mint én, hogy szeretnek ezekkel
foglalkozni meg ilyesmi. Meg korongozni szeretek még.
Mv.: - Azt is tudsz már?
- Igen.
Mv.: - Azt hol tanultad?
- Azt az iskolában.
Mv.: - Olyan iskolába jársz, ahol ilyesmit tanítanak?
- Nem, csak van ott a rajztanár az nagyon ügyes és vett egy
korongozót és azon korongozunk.
Mv.: - És mi, az amit te már csináltál?
- Csináltam tálat meg egy poharat. Meg ki volt égetve.
Mv.: - Van olyan, amit úgy egyszer szeretnél csinálni,
szeretnél megtanulni, amit még nem tudsz?
- Hát, igen, szeretnék otthonra egy korongozót meg egy amivel
kiégetik. Az lenne a hobbim.



Kleineczer Ilona óvónõ, mûvészeti oktató: - Nagyobb
korosztálynak egészen komoly technikákat tudunk már a
szövésen, a fonáson keresztül, komoly bõrmunkákat
tudnak bõrkompozíciókat készítenek. Tarsolyokat
készítenek, bõrlyukasztót a szúró árat tehát
célszerszámokat tudnak használni, megtanulták használni az
évek folyamán és õvelük gyöngy, a kerámiának a komolyabb
területét is kipróbálhatják. Nagyon élvezik, szeretik és
hosszú évek óta csinálják és gyakorolják. Nagyon sok
pedagógus nem ismeri ezeket a különbözõ technikákat, mert
esetleg olyan iskolába járt, ahol ugye nem ismertették meg, a
továbbképzéseken nem olyan jellegû továbbképzésekre megy,
tehát ezeket a továbbképzési központokat például most már
nagyon sok helyen bõvítik a természetes anyagokkal végezhetõ
tevékenységek megismertetésével. Tanfolyamok,
továbbképzések vannak. Szerintem régebben kevesebb ilyen
jellegû továbbképzés volt és hát azok a pedagógusok nem
kaptak ilyen hasonló jellegût vagy nem éreznek indíttatást
se, vagy eszükbe se jut, hogy hozzá lehetne nyúlni más
technikához és én úgy gondolnám és úgy tapasztaltam és
láttam, hogy mivel iskolában is oktatok, hogy a rajzórákon
rajzolnak, hogy festenek és ezen belül sok mindent már nem
tudnak a gyerekeknek nyújtani és valahogy nem annyira vonzó
már nekik ez a dolog, mert semmi újat nem látnak benne.
Mv.: - Tehát a gyerekek már egyszerûen unják a rajzolást
és hogyha más dolgokat tanulnának a rajzórán, akkor újból
szeretnék?
Kleineczer Ilona: - Igen. Ha megmutatnának nekik olyan
technikákat, amiket még nem csináltak, ami érdekessé és
fantáziadússá tenné ezeket a órákat. Elõvennének egy
üveglapot, egy különbözõ formájú üveget és azzal
üvegfestékkel dolgoznának és arra megnéznék, hogy nemcsak
síkfelületre, hanem domború felületre milyen dolgokat lehet
csinálni. Ha például megmutatnák azt a gyerekeknek, hogy azon
kívül, hogy õ a kis fantáziájával mit tud csinálni, esetleg
elõvennének egy népi motívumokat tartalmazó könyvet, amit
könyvtárakban bárhol ki lehet kölcsönözni és abban
megnéznék, hogy régen õseink és anyáink is milyen jellegû
motívumokat csináltak és úgy fölhívták a gyerekek
figyelmét rá, hogy ezek az õsi motívumok ezeknek van
jelentése, tartalma. Hogy mi mindent képviselnek ezek a dolgok
és akkor egy picit megvilágítanák, akkor talán kicsit más
szemszögbõl látnák ezt az elmûanyagosodott világunkat.
Mv.: - Rendszeresen jársz képzõmûvész táborba?
- Igen, nagyon szeretem. És még az iskolai foglalkozáson is
sokszor részt veszek. Mindenféle dolgokat csinálunk. Szóval
nagyon szeretjük.
Mv.: - Mit szoktatok csinálni?
- Rengeteg dolgot szoktunk. Szoktunk például raffiából
ilyen kis állatokat csinálni meg kukoricacsuhéból. Akkor
gyertyát öntünk, üvegfestünk. Szóval nagyon sok dolgot.
Mv.: - És ezeket mind így csak a táborban csináljátok vagy
év közben esetleg az iskolában is csináltok ilyesmit?
- Hát az iskolában a technika tanárok nem ilyen dolgokat
szoktak csinálni, úgyhogy otthon is hogy ha kedvünk van, mert
nekem például nagyon sok olyan dolog van, amibõl tudok ilyesmit
csinálni. Mindent Icától tanultam. Ez a dolog is
hozzásegített ahhoz, hogy kedvet kapjak az óvónõi
foglalkozáshoz.
Mv.: - Óvónõ szeretnél lenni?
- Igen, nagyon szeretnék óvónõ lenni, ez minden álmom. És
nagyon szeretnék én is így a gyerekekkel foglalkozni mint, az
Ica csinálja. És én úgy gondoltam, hogy mindig fogok velük
játszani és mindennap lesz valami kis foglalkozás. Szóval én
mindig csak velük szeretnék foglalkozni és nem lesz olyan
például, mint sok óvodában, hogy kiviszik a gyerekeket, az
óvónõk meg ott kávéznak mellettük és nem figyelnek rájuk.
Szóval rájuk fogok figyelni és kávézni bent is lehet és nem
az udvaron.
Mv.: - De hát lehet, hogy fáradtak nem? Azért az fárasztó
állandóan a gyerekekre figyelni.
- De ha jól oda tud figyelni és lefoglalja a gyerekeket,
akkor nem rohangásznak és nem kell minden gyerek után
rohangálni. Meg ezt a gyerekekkel is meg lehet értetni, hogy
akkor most leülünk és ezt csináljuk és most nem rohangálunk
és nem csinálunk rosszat.
Mv.: - Minden gyereket rá lehet erre venni?
- Nekem a szomszédom is egy nagyon rossz kisfiú és tényleg
õt is mindig le lehet ültetni, mert látja, hogy én is azt
csinálom és szokott nekem segíteni mert nagyon, szóval kedvet
kap hozzá. Akármilyen rossz gyerek akkor is.
Mv.: - Te tudsz hatni a gyerekekre?
- Igen, engem nagyon szeretnek hál istennek a gyerekek.
Mv.: - És ezt a rossz gyereket is néha magad mellé veszed
és megtanítottad már valamire?
- Ó, nagyon sok mindenre, bár elég sok gond volt vele, de
õ is megcsinálta a dolgokat.
Mv.: - Te miben vagy a legügyesebb?
- Én nem tudom, mert én nagyon sok mindent szeretek
csinálni. Szóval nincs olyan külön dolog, én mindent imádok
csinálni.
Mv.: - És melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
- Most például festettem egy kacsát, ilyen üvegre meg
kontúrral és az nekem nagyon jól sikerült és most ki is
tettem a falra nagyon jó lett, az nagyon szuper, de gyertyát is
nagyon-nagyon sok gyertyám van amit én saját kezüleg
öntöttem. Az is nagyon jó.
Mv.: - Technika órán miért nem csináltok ilyen dolgokat?
- Mert technika órán például kötni tanítanak minket meg fõzni
és ezért nem.
Mv.: - És ez nem jó?
- Hát nem. Mert pulcsit nem akarok kötni meg ilyesmiket. Jó,
mondjuk már kötöttem ilyen kézbábút is, de az saját
ügyességem volt, mert jött az ötlet, de amúgy nem, semmit.
Mv.: - És rajzórán nem lehet, hogy ezeket rajzórán kellene
csinálni?
- Hát nem, mert rajzórán a rajztehetséget kell
továbbfejleszteni.
Mv.: - Szeretnél egyébként az iskolában is ilyen dolgokkal
foglalkozni, szerinted lehetne valamelyik órán ilyeneket
csinálni?
- Szerintem nagyon jó lenne és én már hallottam olyan
iskolát, ahol van külön ilyen óra és jegyet is kapnak rá,
ilyen mûvészeti iskolák, de hát az messze van én még nem
jutottam el odáig.
Mv.: - Melyik az a technika, amit a legszívesebben csinálsz?
- Anyaggal foglalkozni, bármilyen anyaggal amit vágok és
ragasztok és mindenfélét. Szóval én nagyon szeretem az ilyen
dolgokat.
Mv.: - És arra nem gondoltál, hogy képzõmûvész legyél,
ha ennyire ügyes vagy?
- Nem, mert képzõmûvészetben nincsen ilyen dolog például,
nem szeretnék kerámiával foglalkozni, hanem mindenféle
dologgal. Nem külön egy dologgal foglalkozni.
Mv.: - És erre a legjobb megoldás, ha óvónõ leszel?
- Igen, mert akkor elvégzek egy ilyen iskolát mint az Ica és
akkor így tudom én is a gyerekeket tanítani.



Mv.: - Énekelni vagy rajzolni szeretsz jobban?
- Hát én mind a kettõt nagyon szeretek.
Mv.: - És melyiket tudsz jobban?
- A rajzolást.
Mv.: - Mert az énekléssel mi a gondod?
- Nem tudok csak ugyanazt énekelni, például ha elénekelem a
csigabigát akkor ugyanazt tudom csak elénekelni.
Mv.: - Elénekeled most a csigabigát, hogy halljuk az
ugyanazt.
- Igen.
Mv.: - Oviban sokat énekeltek?
- Nagyon sokat. Mindennap.
Mv.: - Te hogy látod, a többi gyerek az szeret énekelni?
- Hát valamelyik gyerek nem nagyon. Például az egyik gyerek
csak rosszalkodik.
Mv.: - Ne mondd, mikor énekelni kellene?
- Igen.
Mv.: - Te tudod, hogy a felnõttek is szoktak énekelni nemcsak
a gyerekek.
- Igen. Tudom.
Mv.: - És amikor sok felnõtt énekel vagy egy felnõtt
énekel közönség elõtt azt úgy hívják például, hogy
hangverseny. Te voltál már hangversenyen?
- Igen voltam. Zenéltek, kihívták a gyerekeket.
Mv.: - Hogyhogy kihívták a gyerekeket?
- Úgy hogy így elhúzatták és kihívták õket a
színpadra.
Mv.: - És mit kellett nekik csinálni a színpadon?
- Játszani valami szerepeket. Szerepeket adtak. Például az
egyik ilyen zenekaron volt egy néni, aki boszorkánynak
öltözött és három varázsló volt és egy kislányt elrabolt
a boszorkány.
Mv.: - És mi lett a kislánnyal?
- Kiszabadították.
Mv.: - Énekelve szabadították ki?
- Igen.
Mv.: - Hangszerek is játszottak közben?
- Igen.
Mv.: - Milyen hangszerre emlékszel?
- Én nem láttam õket csak hallottam. Volt olyan is, amikor
egyszerre csinálták.
Mv.: - Már minthogy a hangszerek egyszerre csinálták.
- Igen.
Mv.: - Mit gondolsz, hogyha nem is láttad milyen hangszerek
lehettek ezek?
- Hát szerintem volt a bõgõ.
Mv.: - Annak milyen hangja lehet a bõgõnek mit gondolsz?
- Az ilyen nagyon mély. Olyan volt mint egy medve. Meg volt
szerintem hegedû.
Mv.: - Annak milyen hangja van?
- Kis cincogós.
Mv.: - Nem volt unalmas?
- Nem, dehogyis. Én nagyon szeretem ezeket.
Mv.: - Szerintem Lukácsházi Gyõzõ kitalálta, hogy Fruzsi
mit látott és milyen élményét idézte föl.
Lukácsházi Gyõzõ: - Abszolút, én pontosan tudom azt,
hogy nem is egyetlen élményrõl beszélt, amely nyilván az
eltelt hónapok alatt egy kellemes masszává válik, hiszen
eléggé sokrétûek ezek a bizonyos matinék, amelyek négyéves
kórtól szólnak a gyerekeknek. Az alaphelyzet az, hogy a
muzsikához a hangszerekhez vigyük közel a gyerekeket, tehát
vannak olyan elõadások, amelyeken a hangszerekkel ismerkedünk.
Aztán vannak olyan elõadások ahol egy kis táncolás,
tánctörténetet tanítunk. Amikor az imént varázslóról volt
szó és szereplésrõl volt szó akkor egy gyermekszínház egy
gyerekstúdiónak volt az elõadása, ahol bevonták a gyerekeket.
Valóban volt boszorkány, valóban eltûnt a kis királylány,
dalokkal, zenével lehetett kiváltani és természetesen a
gyerekek megoldották a feladatot, kiváltották. Igaza volt
Fruzsinak abban is, hogy van amikor úgy szól a zene mikor nem
látni, mert a színpadon egyéb történik, igaza van akkor is
amikor azt mondja, hogy kevés muzsikus van a színpadon, de
láthatott õ sok zenészt, sok hangszerrel is ezeken az elõadásokon,
úgyhogy kitûnõen foglalta össze amit mi tervezünk és
csinálunk.
Mv.: - Fruzsi is rendszeres látogatója a Bonbon Matiné elõadásainak,
mert hiszen ezekrõl van szó. De induljunk egy picit messzebbrõl.
Fruzsi óvódás. Azt mondja nagyon sokat énekelnek az óvodában
és tényleg, bár itt a csigabiga idézõdött föl, énszerintem
egy pici erõltetéssel azért nagyon sok mindent el tudott volna
mondani. Aztán jön az iskola és az énekóra, hát nem a
legkedveltebbek közé tartozik, ugyanúgy, mint a rajz. Szóval
vélek itt felfedezni én egy olyasfajta ellentmondást, hogy
miközben a szülõk sem azokat az iskolákat keresik elsõsorban,
amelyekben a mûvészeti nevelés áll magas fokon, az iskolán
kívüli formákban próbálják ezeket megkeresni, akár a
táborokra gondolunk, akár a Bonbon Matiné féle elõadásokra.
Éveken át tanított. Biztos van errõl benyomása.
Lukácsházi Gyõzõ: - Valóban van és az én alapélményem
onnan származik, hogy egy vidéken lévõ kitûnõ zeneiskolába,
zenei általános iskolába járhattam, ahol nagyon jó
énekoktatásban lehetett részem. Most mondjam azt, hogy Kodály
Zoltán rendszeresen látogatott bennünket és amit Õ
annak idején mondott és amelyet most már egyre kevesebben
hallanak meg, hogy a zene mindenkié, hogy az ember legyen aztán
felnõtt korára mérnök vagy orvos, vagy bármi más, zenei
kultúra, mûvészetek nélkül az egész közel nem ér nem azt
mondom, hogy semmit mert azt nem mondhatja az ember, de ezek
nélkül azt hiszem az ember jóval szegényebb. Azt, hogy ma az
oktatásban egy általános iskolai oktatásban milyen
mennyiségben és milyen minõségben van jelen ez a bizonyos mûvészeti
oktatás, nekem meggyõzõdésem, hogy borzasztóan kevés.
Ezentúl nem is az, hogy nem szeretik a gyerekek ezeket az
órákat, hanem nem igazán jól próbálják megszerettetni.
Mv.: - Én azt gondolom, hogy elsõsorban ott is tanítás
folyik, zeneelmélet oktatás folyik meg mûvészettörténet
oktatás folyik és maga a dolog a zene, a dal, a rajz kimarad.
Lukácsházi Gyõzõ: - Tisztelet a kivételnek. Valóban az a
helyzet, hogy pedig olyan lehetõség van a pedagógusok és a
különbözõ tanterveket létrehozók kezében, amivel nagyon
közel lehet kerülni a gyerekekhez és hihetetlen kreatívakká
lehet õket tenni.
Mv.: - De hát a maguk elõadásai azért zsúfoltak, tódulnak
oda a gyerekek és a szülõk. Úgy gondolja, hogy ez mégis
valamiféle felismerés a szülõtársadalom részérõl, hogy ez
kell, enélkül nemigen lehet ép egészséges felnõtté válni.
Lukácsházi Gyõzõ: - Én egészen biztos vagyok benne és
avval amikor azt mondjuk, hogy zsúfoltak, itt egy 250 férõhelyes
teremrõl van szó, amit hogy ha azt mondjuk, hogy egy héten
egyszer van ilyen elõadás, akkor az egy évben ugye tanévet
tekintve 25 elõadás. Végtelenül kevés, mert ez csak 25x250
gyerek. Tehát úgy érzem, hogy mi missziót teljesítünk, de
hihetetlen kicsi mennyiségében kicsi társaságot tudunk
elérni. Valóban nagyon sok szülõ rájött erre, vagy rájön
erre. Tehát én úgy gondolom, hogy ezt nagyon-nagyon széles
fórumokon és nagyon sok helyen kellene a gyerekek elé vinni
azt, hogy énekelhessenek, felszabaduljanak, azt hogy értékes
kultúrát mutogassunk, mert van ám bõven.
Mv.: - Ahogy én végignéztem a jövõ évi programoknak a
sorozatát, hiszen itt sok-sok bérlet, jó ízû bérlet,
Marcipán, Parány, meg Praliné meg Karamell bérlet.
Lukácsházi Gyõzõ: - Megpróbálunk igen az ínyencek
édesszájúságára hatni.
Mv.: - Szóval sokféle bérlet kínálkozik. Az lepett meg,
hogy mennyire nem az arisztokratizmus az, ami ezeknek az
összeállítását, a programok összeállítását vezényli,
hanem egy nagyon kellemes, nagyon jóízû eklektika. Talán nem
sértõdik meg, ha így fogalmazok.
Lukácsházi Gyõzõ: - Nem. Ez egyértelmû, hogy valamifajta
csábító erõnek jelen kell lennie. Ha azt mondom, hogy egy
bérlet 5 elõadásból áll, akkor ezt az öt elõadást a
legsokféle, tehát a legsokszínûûbben próbáltam
összeállítani. Nézzük a Marcipán bérletet, ahol ott van a
Kaláka együttes. Hihetetlen sokat tudnak. Akkor ott van egy
olyan IBS Eufórikusok. Ez egy olyan mesejáték, amelyet mi
Balogh Sándor barátommal írtunk. Ez már egy nagy zenekar.
Tehát 25 muzsikus szerepel ebben a játékban, ahol a szimfonikus
zenekar minden hangszere megtalálható és játékos módon a
gyerekek elé kerülnek ezek a hangszerek. Észrevétlenül
megtanulják a hangszerek neveit.
Mv.: - Ütõszínház.
Lukácsházi Gyõzõ: - Az Ütõszínház ez egy nagyon
érdekes csoport a Calamba Ütõszínház, de õk az ütõhangszereket
hozzák magukkal. Na most úgy ütõhangszer, a legtöbben meglepõdnek
amikor azt mondom, hogy behoztátok a hangszereiteket magatokkal.
Döbbent figyelem. Hát mondom most akkor tapsoljunk egy nagyot.
Tapsolnak. Ez is pontosan olyan ütõhangszer mint mondjuk az
akármit hozzáütjük a bármi máshoz, amely hangszert
gyártottak egyébként. A táncot is bevarázsolom. Radványi
Balázs, itt ismét rajta keresztül a pengetõs hangszerekkel
ismerkedünk.
Mv.: - Lassan gyereknemzedék nõ föl, hiszen nem egészen új
dologról van szó. Hányadik éve csinálja?
Lukácsházi Gyõzõ: - Én ezt ötödik éve csinálom ebben a
formában itt a IBS Színházban, de hitvallásomnak tartom.
Korábban az Országos Filharmónia szervezésében rézfúvós
együttessel csináltam és ha módom és idõm volna, akkor
a lehetõ legtöbb fórumon terjeszteném és csinálnám, mert
meggyõzõdésem, hogy kiegyensúlyozott felnõttséghez egy olyan
gyerekkor vezet, ahol a mûvészetek fontos szerepet játszhatnak.
Mv.: - Mondtuk, hogy tódulnak ide a gyerekek, a szülõk, de
azért most szeptember elején vannak még egyáltalában
bérletek, szabad bérletek?
Lukácsházi Gyõzõ: - Most kezdtük árusítani. Nyilván a
szeptember eleje ez minden szülõnek egyfajta megterhelést,
sorrendet kell felépíteni, hogy mit szeretnének elõször vagy
mire képesek elõször. Mi kínáljuk ezt a lehetõséget.
Gyorsan hozzáteszem, hogy olyan áron kínáljuk, ami messze
elérhetõ. Szabad itt árakról beszélni?
Mv.: - Persze.
Lukácsházi Gyõzõ: - Mondhatom azt, hogy egy elõadást,
tehát amiket itt felsoroltunk, Kaláka vagy akármelyik 600
forint.
Mv.: - Fruzsi, fogsz járni jövõre is a Bonbon Matinéra?
- Igen.
Mv.: - Melyik hangszert szeretnéd megismerni jövõre? A
dobot, a gitárt?
Lukácsházi Gyõzõ: - A tubát, a trombitát, a bendzsót?
- Tubát.
Lukácsházi Gyõzõ: - Okos lány.


