- BabaNet
#baba#anya
Babanet - Vendég a Háznál  02.09.09
   Mûsorarchiv
   Mûsortörténelem
   Stáblista

Vendég a háznál
2002. szeptember. 9.
Kossuth rádió, 13.05

Mv.: - Kiborította mind a két kosár láncot, gyöngyöt, gyöngy ékszert ide az asztalra. Egyik lánc szebb, mint a másik, de hát ezek nemcsak nyakláncok, hanem van közötte karlánc, bokalánc és van gyûrû is a kezeden. Különbözõ színû és formájú gyöngyökbõl fûzött láncok.

Vancsák Csilla óvónõ: - Hivatalos neve kásagyöngy. Színes kásagyöngy. Megfelelõ ruhához a megfelelõ színû gyöngyöt szoktam fûzni és épp azért van ilyen sokféle.

Mv.: - Mondtad, hogy többfajta fûzés van. Például ez a barna ez milyen fûzés?

Vancsák Csilla: - Ez a hurkás ez egy kicsit bonyolultabb, technikásabb, de nem olyan nehéz mert ezt bármikor elkezdem, bármikor leteszem. Ezt úgy tudom folytatni, ahol abbahagyom. Nem kell külön megjegyezni a mintáját.

Mv.: - Van itt egy másikfajta lánc, ez nagyon érdekes, mert több lánc van összekombinálva.

Vancsák Csilla: - Ez nem összekombinált, hanem ez körülbelül 6 méter van egybe összefûzve. Fehérbõl és ezüstbõl. Olyan buklés hatása van és amikor a 6 méter készen van akkor a két végét összecsipegettem és abból lett 6 szálon futó, tehát azért néz ki több láncnak és a végét dolgoztam össze a kapoccsal. Nagyon egyszerû.

Mv.: - Te óvónõ vagy, vajon ezt a fajta örömödet, amely a gyöngyfûzésben telik át tudtad-e vinni az óvodába, fel tudod-e használni a gyerekeknél is ezt a gyöngyfûzést?

Vancsák Csilla: - Nagycsoportban tudom fõleg fölhasználni, de már a középsõsökhöz be szoktam úgy vinni a gyöngyöt, nem fûzési célból, hanem sóliszt gyurmába vagy agyagba dugdossák bele valamilyen mintát kiraknak belõle és nagycsoportban tovább tudjuk úgy fejleszteni, hogy már damilra vagy cérnára fel tudják fûzni. Ez nagyon jó játék matematikai neveléshez, amikor szín szerint fûzik, szám szerint fûzik és oda kell figyelni, hogy egy karkötõnél, egy láncnál végig ne tévesszen, végig ugyanazt a szisztémát követve például egy piros két fehér vagy az ügyesebbeknél három szint lehet kombinálni. Szem-kéz koordinációjukat fejleszti a finom, motorikus új mozgásokat fejleszti és bármikor leteheti, bármikor felveheti, tehát nem kötelezõ egy nap alatt megcsinálni. Egy hétig, két hétig, ameddig a gyerek ezt megkívánja.

Mv.: - Egy láncot készítesz velük, amelyet õk hordanak vagy esetleg ajándékba a szülõknek?

Vancsák Csilla: - Ez változó, ki mit szeretne. Kinek csak egy gyûrûig van kapacitása, ki anyukájának egy nyakláncot, ki karkötõt, ki ezt is azt is. Gyereke válogatja.

Mv.: - Nem félsz, hogy megeszik vagy lenyelik a gyöngyszemeket, olyan szépek és olyan kívánatosak tudnak lenni itt egy rakáson.

Vancsák Csilla: - Nem, nem, õk ezt már tudják, hogy nem szabad. Elõtte azért megbeszéljük. Eszükbe sem jutott még.

Mv.: - Türelmük van hozzá?

Vancsák Csilla: - Ezt is gyerek válogatja. Van amelyik gyerek egy órán keresztül, van aki 5 percig. Na most ami érdekes volt, a fiúkat jobban érdekelte, mint a lányokat. Mert a fiúknak nagyon tetszett, hogy színes, meg anyukámnak fûzöm,

Mv.: - Mikor adod elõször a gyerekek kezébe a gyöngyöt?

Vancsák Csilla: - Nálam ez úgy szokott történni, kirakom a vizuális eszközöket, van egy polcunk és ki van rakva festék, ecset, zsírkréta, ceruza és mellé rakom a gyöngyöt. Amikor kedvük van odajönnek, megmutatom, fûzöm, de csak spontán semmi kötelezettség nélkül, ki mit szeretne és így fejlõdnek a legjobban. Önmaguk választják meg a színt, önmaguk választják meg, hogy mit fûznek és sokkal nagyobb motiváló erõvel bír az, mintha én megmondom, hogy mit csináljanak. A többi tevékenységet is szeretem, de ez a gyöngyfõzés, ami kifejezetten most kidomborodik.

- Jó dolgokat csinálunk itt. Például a tarisznyafõzés, akkor most csináltunk ilyen dobozt meg festettünk üvegre, képeslapot csináltunk meg ilyesmit.

Mv.: - Milyen képeslapot csináltatok?

- Bekereteztünk kartonlapot, fölragasztottuk és bekereteztük.

Mv.: - És ezt mire lehet használni utána?

- Hát dísznek falra föltenni.

Mv.: - Ezt kiteszed a szobádba majd?

- Igen.

Mv.: - És az összes többit is amit csináltál azt is mindig ki szoktad tenni?

- Igen, meg elrakom emlékbe.

Mv.: - És aztán amit régen csináltál azt úgy elõveszed és nézegeted, hogy mit csináltál mondjuk elsõben, másodikban?

- Igen.

Mv.: - És mennyit fejlõdtél, hogy látod?

- Hát sokat.

Mv.: - Év közben is például foglalkozol ilyesmivel?

- Igen, én járok agyagszakkörre meg tûzzománcra, az iskolában van ott. De nem akarom nagykoromba használni, mert én más szeretnék lenni. Vagy üzletvezetõ vagy pedig ügyvéd.

Mv.: - Milyen üzletet akarsz vezetni?

- Hát ilyen nagyobb cégeket. Nagyobbakat, nem tudom még.

Mv.: - És miért foglalkozol most ilyesmivel, ilyen kézmûves dologgal, hogy ha késõbb mást akarsz csinálni?

- Azért mert jó meg szeretek is ilyenekkel foglalkozni, meg majd ha lesznek gyerekeim, akkor megmutatom nekik és már szerintem õk is olyanok lesznek mint én, hogy szeretnek ezekkel foglalkozni meg ilyesmi. Meg korongozni szeretek még.

Mv.: - Azt is tudsz már?

- Igen.

Mv.: - Azt hol tanultad?

- Azt az iskolában.

Mv.: - Olyan iskolába jársz, ahol ilyesmit tanítanak?

- Nem, csak van ott a rajztanár az nagyon ügyes és vett egy korongozót és azon korongozunk.

Mv.: - És mi, az amit te már csináltál?

- Csináltam tálat meg egy poharat. Meg ki volt égetve.

Mv.: - Van olyan, amit úgy egyszer szeretnél csinálni, szeretnél megtanulni, amit még nem tudsz?

- Hát, igen, szeretnék otthonra egy korongozót meg egy amivel kiégetik. Az lenne a hobbim.

Kleineczer Ilona óvónõ, mûvészeti oktató: - Nagyobb korosztálynak egészen komoly technikákat tudunk már a szövésen, a fonáson keresztül, komoly bõrmunkákat tudnak bõrkompozíciókat készítenek. Tarsolyokat készítenek, bõrlyukasztót a szúró árat tehát célszerszámokat tudnak használni, megtanulták használni az évek folyamán és õvelük gyöngy, a kerámiának a komolyabb területét is kipróbálhatják. Nagyon élvezik, szeretik és hosszú évek óta csinálják és gyakorolják. Nagyon sok pedagógus nem ismeri ezeket a különbözõ technikákat, mert esetleg olyan iskolába járt, ahol ugye nem ismertették meg, a továbbképzéseken nem olyan jellegû továbbképzésekre megy, tehát ezeket a továbbképzési központokat például most már nagyon sok helyen bõvítik a természetes anyagokkal végezhetõ tevékenységek megismertetésével. Tanfolyamok, továbbképzések vannak. Szerintem régebben kevesebb ilyen jellegû továbbképzés volt és hát azok a pedagógusok nem kaptak ilyen hasonló jellegût vagy nem éreznek indíttatást se, vagy eszükbe se jut, hogy hozzá lehetne nyúlni más technikához és én úgy gondolnám és úgy tapasztaltam és láttam, hogy mivel iskolában is oktatok, hogy a rajzórákon rajzolnak, hogy festenek és ezen belül sok mindent már nem tudnak a gyerekeknek nyújtani és valahogy nem annyira vonzó már nekik ez a dolog, mert semmi újat nem látnak benne.

Mv.: - Tehát a gyerekek már egyszerûen unják a rajzolást és hogyha más dolgokat tanulnának a rajzórán, akkor újból szeretnék?

Kleineczer Ilona: - Igen. Ha megmutatnának nekik olyan technikákat, amiket még nem csináltak, ami érdekessé és fantáziadússá tenné ezeket a órákat. Elõvennének egy üveglapot, egy különbözõ formájú üveget és azzal üvegfestékkel dolgoznának és arra megnéznék, hogy nemcsak síkfelületre, hanem domború felületre milyen dolgokat lehet csinálni. Ha például megmutatnák azt a gyerekeknek, hogy azon kívül, hogy õ a kis fantáziájával mit tud csinálni, esetleg elõvennének egy népi motívumokat tartalmazó könyvet, amit könyvtárakban bárhol ki lehet kölcsönözni és abban megnéznék, hogy régen õseink és anyáink is milyen jellegû motívumokat csináltak és úgy fölhívták a gyerekek figyelmét rá, hogy ezek az õsi motívumok ezeknek van jelentése, tartalma. Hogy mi mindent képviselnek ezek a dolgok és akkor egy picit megvilágítanák, akkor talán kicsit más szemszögbõl látnák ezt az elmûanyagosodott világunkat.

Mv.: - Rendszeresen jársz képzõmûvész táborba?

- Igen, nagyon szeretem. És még az iskolai foglalkozáson is sokszor részt veszek. Mindenféle dolgokat csinálunk. Szóval nagyon szeretjük.

Mv.: - Mit szoktatok csinálni?

- Rengeteg dolgot szoktunk. Szoktunk például raffiából ilyen kis állatokat csinálni meg kukoricacsuhéból. Akkor gyertyát öntünk, üvegfestünk. Szóval nagyon sok dolgot.

Mv.: - És ezeket mind így csak a táborban csináljátok vagy év közben esetleg az iskolában is csináltok ilyesmit?

- Hát az iskolában a technika tanárok nem ilyen dolgokat szoktak csinálni, úgyhogy otthon is hogy ha kedvünk van, mert nekem például nagyon sok olyan dolog van, amibõl tudok ilyesmit csinálni. Mindent Icától tanultam. Ez a dolog is hozzásegített ahhoz, hogy kedvet kapjak az óvónõi foglalkozáshoz.

Mv.: - Óvónõ szeretnél lenni?

- Igen, nagyon szeretnék óvónõ lenni, ez minden álmom. És nagyon szeretnék én is így a gyerekekkel foglalkozni mint, az Ica csinálja. És én úgy gondoltam, hogy mindig fogok velük játszani és mindennap lesz valami kis foglalkozás. Szóval én mindig csak velük szeretnék foglalkozni és nem lesz olyan például, mint sok óvodában, hogy kiviszik a gyerekeket, az óvónõk meg ott kávéznak mellettük és nem figyelnek rájuk. Szóval rájuk fogok figyelni és kávézni bent is lehet és nem az udvaron.

Mv.: - De hát lehet, hogy fáradtak nem? Azért az fárasztó állandóan a gyerekekre figyelni.

- De ha jól oda tud figyelni és lefoglalja a gyerekeket, akkor nem rohangásznak és nem kell minden gyerek után rohangálni. Meg ezt a gyerekekkel is meg lehet értetni, hogy akkor most leülünk és ezt csináljuk és most nem rohangálunk és nem csinálunk rosszat.

Mv.: - Minden gyereket rá lehet erre venni?

- Nekem a szomszédom is egy nagyon rossz kisfiú és tényleg õt is mindig le lehet ültetni, mert látja, hogy én is azt csinálom és szokott nekem segíteni mert nagyon, szóval kedvet kap hozzá. Akármilyen rossz gyerek akkor is.

Mv.: - Te tudsz hatni a gyerekekre?

- Igen, engem nagyon szeretnek hál istennek a gyerekek.

Mv.: - És ezt a rossz gyereket is néha magad mellé veszed és megtanítottad már valamire?

- Ó, nagyon sok mindenre, bár elég sok gond volt vele, de õ is megcsinálta a dolgokat.

Mv.: - Te miben vagy a legügyesebb?

- Én nem tudom, mert én nagyon sok mindent szeretek csinálni. Szóval nincs olyan külön dolog, én mindent imádok csinálni.

Mv.: - És melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

- Most például festettem egy kacsát, ilyen üvegre meg kontúrral és az nekem nagyon jól sikerült és most ki is tettem a falra nagyon jó lett, az nagyon szuper, de gyertyát is nagyon-nagyon sok gyertyám van amit én saját kezüleg öntöttem. Az is nagyon jó.

Mv.: - Technika órán miért nem csináltok ilyen dolgokat?

- Mert technika órán például kötni tanítanak minket meg fõzni és ezért nem.

Mv.: - És ez nem jó?

- Hát nem. Mert pulcsit nem akarok kötni meg ilyesmiket. Jó, mondjuk már kötöttem ilyen kézbábút is, de az saját ügyességem volt, mert jött az ötlet, de amúgy nem, semmit.

Mv.: - És rajzórán nem lehet, hogy ezeket rajzórán kellene csinálni?

- Hát nem, mert rajzórán a rajztehetséget kell továbbfejleszteni.

Mv.: - Szeretnél egyébként az iskolában is ilyen dolgokkal foglalkozni, szerinted lehetne valamelyik órán ilyeneket csinálni?

- Szerintem nagyon jó lenne és én már hallottam olyan iskolát, ahol van külön ilyen óra és jegyet is kapnak rá, ilyen mûvészeti iskolák, de hát az messze van én még nem jutottam el odáig.

Mv.: - Melyik az a technika, amit a legszívesebben csinálsz?

- Anyaggal foglalkozni, bármilyen anyaggal amit vágok és ragasztok és mindenfélét. Szóval én nagyon szeretem az ilyen dolgokat.

Mv.: - És arra nem gondoltál, hogy képzõmûvész legyél, ha ennyire ügyes vagy?

- Nem, mert képzõmûvészetben nincsen ilyen dolog például, nem szeretnék kerámiával foglalkozni, hanem mindenféle dologgal. Nem külön egy dologgal foglalkozni.

Mv.: - És erre a legjobb megoldás, ha óvónõ leszel?

- Igen, mert akkor elvégzek egy ilyen iskolát mint az Ica és akkor így tudom én is a gyerekeket tanítani.

Mv.: - Énekelni vagy rajzolni szeretsz jobban?

- Hát én mind a kettõt nagyon szeretek.

Mv.: - És melyiket tudsz jobban?

- A rajzolást.

Mv.: - Mert az énekléssel mi a gondod?

- Nem tudok csak ugyanazt énekelni, például ha elénekelem a csigabigát akkor ugyanazt tudom csak elénekelni.

Mv.: - Elénekeled most a csigabigát, hogy halljuk az ugyanazt.

- Igen.

Mv.: - Oviban sokat énekeltek?

- Nagyon sokat. Mindennap.

Mv.: - Te hogy látod, a többi gyerek az szeret énekelni?

- Hát valamelyik gyerek nem nagyon. Például az egyik gyerek csak rosszalkodik.

Mv.: - Ne mondd, mikor énekelni kellene?

- Igen.

Mv.: - Te tudod, hogy a felnõttek is szoktak énekelni nemcsak a gyerekek.

- Igen. Tudom.

Mv.: - És amikor sok felnõtt énekel vagy egy felnõtt énekel közönség elõtt azt úgy hívják például, hogy hangverseny. Te voltál már hangversenyen?

- Igen voltam. Zenéltek, kihívták a gyerekeket.

Mv.: - Hogyhogy kihívták a gyerekeket?

- Úgy hogy így elhúzatták és kihívták õket a színpadra.

Mv.: - És mit kellett nekik csinálni a színpadon?

- Játszani valami szerepeket. Szerepeket adtak. Például az egyik ilyen zenekaron volt egy néni, aki boszorkánynak öltözött és három varázsló volt és egy kislányt elrabolt a boszorkány.

Mv.: - És mi lett a kislánnyal?

- Kiszabadították.

Mv.: - Énekelve szabadították ki?

- Igen.

Mv.: - Hangszerek is játszottak közben?

- Igen.

Mv.: - Milyen hangszerre emlékszel?

- Én nem láttam õket csak hallottam. Volt olyan is, amikor egyszerre csinálták.

Mv.: - Már minthogy a hangszerek egyszerre csinálták.

- Igen.

Mv.: - Mit gondolsz, hogyha nem is láttad milyen hangszerek lehettek ezek?

- Hát szerintem volt a bõgõ.

Mv.: - Annak milyen hangja lehet a bõgõnek mit gondolsz?

- Az ilyen nagyon mély. Olyan volt mint egy medve. Meg volt szerintem hegedû.

Mv.: - Annak milyen hangja van?

- Kis cincogós.

Mv.: - Nem volt unalmas?

- Nem, dehogyis. Én nagyon szeretem ezeket.

Mv.: - Szerintem Lukácsházi Gyõzõ kitalálta, hogy Fruzsi mit látott és milyen élményét idézte föl.

Lukácsházi Gyõzõ: - Abszolút, én pontosan tudom azt, hogy nem is egyetlen élményrõl beszélt, amely nyilván az eltelt hónapok alatt egy kellemes masszává válik, hiszen eléggé sokrétûek ezek a bizonyos matinék, amelyek négyéves kórtól szólnak a gyerekeknek. Az alaphelyzet az, hogy a muzsikához a hangszerekhez vigyük közel a gyerekeket, tehát vannak olyan elõadások, amelyeken a hangszerekkel ismerkedünk. Aztán vannak olyan elõadások ahol egy kis táncolás, tánctörténetet tanítunk. Amikor az imént varázslóról volt szó és szereplésrõl volt szó akkor egy gyermekszínház egy gyerekstúdiónak volt az elõadása, ahol bevonták a gyerekeket. Valóban volt boszorkány, valóban eltûnt a kis királylány, dalokkal, zenével lehetett kiváltani és természetesen a gyerekek megoldották a feladatot, kiváltották. Igaza volt Fruzsinak abban is, hogy van amikor úgy szól a zene mikor nem látni, mert a színpadon egyéb történik, igaza van akkor is amikor azt mondja, hogy kevés muzsikus van a színpadon, de láthatott õ sok zenészt, sok hangszerrel is ezeken az elõadásokon, úgyhogy kitûnõen foglalta össze amit mi tervezünk és csinálunk.

Mv.: - Fruzsi is rendszeres látogatója a Bonbon Matiné elõadásainak, mert hiszen ezekrõl van szó. De induljunk egy picit messzebbrõl. Fruzsi óvódás. Azt mondja nagyon sokat énekelnek az óvodában és tényleg, bár itt a csigabiga idézõdött föl, énszerintem egy pici erõltetéssel azért nagyon sok mindent el tudott volna mondani. Aztán jön az iskola és az énekóra, hát nem a legkedveltebbek közé tartozik, ugyanúgy, mint a rajz. Szóval vélek itt felfedezni én egy olyasfajta ellentmondást, hogy miközben a szülõk sem azokat az iskolákat keresik elsõsorban, amelyekben a mûvészeti nevelés áll magas fokon, az iskolán kívüli formákban próbálják ezeket megkeresni, akár a táborokra gondolunk, akár a Bonbon Matiné féle elõadásokra. Éveken át tanított. Biztos van errõl benyomása.

Lukácsházi Gyõzõ: - Valóban van és az én alapélményem onnan származik, hogy egy vidéken lévõ kitûnõ zeneiskolába, zenei általános iskolába járhattam, ahol nagyon jó énekoktatásban lehetett részem. Most mondjam azt, hogy Kodály Zoltán rendszeresen látogatott bennünket és amit Õ annak idején mondott és amelyet most már egyre kevesebben hallanak meg, hogy a zene mindenkié, hogy az ember legyen aztán felnõtt korára mérnök vagy orvos, vagy bármi más, zenei kultúra, mûvészetek nélkül az egész közel nem ér nem azt mondom, hogy semmit mert azt nem mondhatja az ember, de ezek nélkül azt hiszem az ember jóval szegényebb. Azt, hogy ma az oktatásban egy általános iskolai oktatásban milyen mennyiségben és milyen minõségben van jelen ez a bizonyos mûvészeti oktatás, nekem meggyõzõdésem, hogy borzasztóan kevés. Ezentúl nem is az, hogy nem szeretik a gyerekek ezeket az órákat, hanem nem igazán jól próbálják megszerettetni.

Mv.: - Én azt gondolom, hogy elsõsorban ott is tanítás folyik, zeneelmélet oktatás folyik meg mûvészettörténet oktatás folyik és maga a dolog a zene, a dal, a rajz kimarad.

Lukácsházi Gyõzõ: - Tisztelet a kivételnek. Valóban az a helyzet, hogy pedig olyan lehetõség van a pedagógusok és a különbözõ tanterveket létrehozók kezében, amivel nagyon közel lehet kerülni a gyerekekhez és hihetetlen kreatívakká lehet õket tenni.

Mv.: - De hát a maguk elõadásai azért zsúfoltak, tódulnak oda a gyerekek és a szülõk. Úgy gondolja, hogy ez mégis valamiféle felismerés a szülõtársadalom részérõl, hogy ez kell, enélkül nemigen lehet ép egészséges felnõtté válni.

Lukácsházi Gyõzõ: - Én egészen biztos vagyok benne és avval amikor azt mondjuk, hogy zsúfoltak, itt egy 250 férõhelyes teremrõl van szó, amit hogy ha azt mondjuk, hogy egy héten egyszer van ilyen elõadás, akkor az egy évben ugye tanévet tekintve 25 elõadás. Végtelenül kevés, mert ez csak 25x250 gyerek. Tehát úgy érzem, hogy mi missziót teljesítünk, de hihetetlen kicsi mennyiségében kicsi társaságot tudunk elérni. Valóban nagyon sok szülõ rájött erre, vagy rájön erre. Tehát én úgy gondolom, hogy ezt nagyon-nagyon széles fórumokon és nagyon sok helyen kellene a gyerekek elé vinni azt, hogy énekelhessenek, felszabaduljanak, azt hogy értékes kultúrát mutogassunk, mert van ám bõven.

Mv.: - Ahogy én végignéztem a jövõ évi programoknak a sorozatát, hiszen itt sok-sok bérlet, jó ízû bérlet, Marcipán, Parány, meg Praliné meg Karamell bérlet.

Lukácsházi Gyõzõ: - Megpróbálunk igen az ínyencek édesszájúságára hatni.

Mv.: - Szóval sokféle bérlet kínálkozik. Az lepett meg, hogy mennyire nem az arisztokratizmus az, ami ezeknek az összeállítását, a programok összeállítását vezényli, hanem egy nagyon kellemes, nagyon jóízû eklektika. Talán nem sértõdik meg, ha így fogalmazok.

Lukácsházi Gyõzõ: - Nem. Ez egyértelmû, hogy valamifajta csábító erõnek jelen kell lennie. Ha azt mondom, hogy egy bérlet 5 elõadásból áll, akkor ezt az öt elõadást a legsokféle, tehát a legsokszínûûbben próbáltam összeállítani. Nézzük a Marcipán bérletet, ahol ott van a Kaláka együttes. Hihetetlen sokat tudnak. Akkor ott van egy olyan IBS Eufórikusok. Ez egy olyan mesejáték, amelyet mi Balogh Sándor barátommal írtunk. Ez már egy nagy zenekar. Tehát 25 muzsikus szerepel ebben a játékban, ahol a szimfonikus zenekar minden hangszere megtalálható és játékos módon a gyerekek elé kerülnek ezek a hangszerek. Észrevétlenül megtanulják a hangszerek neveit.

Mv.: - Ütõszínház.

Lukácsházi Gyõzõ: - Az Ütõszínház ez egy nagyon érdekes csoport a Calamba Ütõszínház, de õk az ütõhangszereket hozzák magukkal. Na most úgy ütõhangszer, a legtöbben meglepõdnek amikor azt mondom, hogy behoztátok a hangszereiteket magatokkal. Döbbent figyelem. Hát mondom most akkor tapsoljunk egy nagyot. Tapsolnak. Ez is pontosan olyan ütõhangszer mint mondjuk az akármit hozzáütjük a bármi máshoz, amely hangszert gyártottak egyébként. A táncot is bevarázsolom. Radványi Balázs, itt ismét rajta keresztül a pengetõs hangszerekkel ismerkedünk.

Mv.: - Lassan gyereknemzedék nõ föl, hiszen nem egészen új dologról van szó. Hányadik éve csinálja?

Lukácsházi Gyõzõ: - Én ezt ötödik éve csinálom ebben a formában itt a IBS Színházban, de hitvallásomnak tartom. Korábban az Országos Filharmónia szervezésében rézfúvós együttessel csináltam és ha módom és idõm volna, akkor a lehetõ legtöbb fórumon terjeszteném és csinálnám, mert meggyõzõdésem, hogy kiegyensúlyozott felnõttséghez egy olyan gyerekkor vezet, ahol a mûvészetek fontos szerepet játszhatnak.

Mv.: - Mondtuk, hogy tódulnak ide a gyerekek, a szülõk, de azért most szeptember elején vannak még egyáltalában bérletek, szabad bérletek?

Lukácsházi Gyõzõ: - Most kezdtük árusítani. Nyilván a szeptember eleje ez minden szülõnek egyfajta megterhelést, sorrendet kell felépíteni, hogy mit szeretnének elõször vagy mire képesek elõször. Mi kínáljuk ezt a lehetõséget. Gyorsan hozzáteszem, hogy olyan áron kínáljuk, ami messze elérhetõ. Szabad itt árakról beszélni?

Mv.: - Persze.

Lukácsházi Gyõzõ: - Mondhatom azt, hogy egy elõadást, tehát amiket itt felsoroltunk, Kaláka vagy akármelyik 600 forint.

Mv.: - Fruzsi, fogsz járni jövõre is a Bonbon Matinéra?

- Igen.

Mv.: - Melyik hangszert szeretnéd megismerni jövõre? A dobot, a gitárt?

Lukácsházi Gyõzõ: - A tubát, a trombitát, a bendzsót?

- Tubát.

Lukácsházi Gyõzõ: - Okos lány.

 

 

 


 

Szakértõink
  e-mail

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?