Vancsák Csilla: - Ez a hurkás ez egy kicsit bonyolultabb, technikásabb, de nem olyan nehéz mert ezt bármikor elkezdem, bármikor leteszem. Ezt úgy tudom folytatni, ahol abbahagyom. Nem kell külön megjegyezni a mintáját.

Vancsák Csilla: - Ez nem összekombinált, hanem ez körülbelül 6 méter van egybe összefûzve. Fehérbõl és ezüstbõl. Olyan buklés hatása van és amikor a 6 méter készen van akkor a két végét összecsipegettem és abból lett 6 szálon futó, tehát azért néz ki több láncnak és a végét dolgoztam össze a kapoccsal. Nagyon egyszerû.

Vancsák Csilla: - Nagycsoportban tudom fõleg fölhasználni, de már a középsõsökhöz be szoktam úgy vinni a gyöngyöt, nem fûzési célból, hanem sóliszt gyurmába vagy agyagba dugdossák bele valamilyen mintát kiraknak belõle és nagycsoportban tovább tudjuk úgy fejleszteni, hogy már damilra vagy cérnára fel tudják fûzni. Ez nagyon jó játék matematikai neveléshez, amikor szín szerint fûzik, szám szerint fûzik és oda kell figyelni, hogy egy karkötõnél, egy láncnál végig ne tévesszen, végig ugyanazt a szisztémát követve például egy piros két fehér vagy az ügyesebbeknél három szint lehet kombinálni. Szem-kéz koordinációjukat fejleszti a finom, motorikus új mozgásokat fejleszti és bármikor leteheti, bármikor felveheti, tehát nem kötelezõ egy nap alatt megcsinálni. Egy hétig, két hétig, ameddig a gyerek ezt megkívánja.

Vancsák Csilla: - Ez változó, ki mit szeretne. Kinek csak egy gyûrûig van kapacitása, ki anyukájának egy nyakláncot, ki karkötõt, ki ezt is azt is. Gyereke válogatja.

Vancsák Csilla: - Nem, nem, õk ezt már tudják, hogy nem szabad. Elõtte azért megbeszéljük. Eszükbe sem jutott még.

Vancsák Csilla: - Ezt is gyerek válogatja. Van amelyik gyerek egy órán keresztül, van aki 5 percig. Na most ami érdekes volt, a fiúkat jobban érdekelte, mint a lányokat. Mert a fiúknak nagyon tetszett, hogy színes, meg anyukámnak fûzöm,

Vancsák Csilla: - Nálam ez úgy szokott történni, kirakom a vizuális eszközöket, van egy polcunk és ki van rakva festék, ecset, zsírkréta, ceruza és mellé rakom a gyöngyöt. Amikor kedvük van odajönnek, megmutatom, fûzöm, de csak spontán semmi kötelezettség nélkül, ki mit szeretne és így fejlõdnek a legjobban. Önmaguk választják meg a színt, önmaguk választják meg, hogy mit fûznek és sokkal nagyobb motiváló erõvel bír az, mintha én megmondom, hogy mit csináljanak. A többi tevékenységet is szeretem, de ez a gyöngyfõzés, ami kifejezetten most kidomborodik.

- Jó dolgokat csinálunk itt. Például a tarisznyafõzés, akkor most csináltunk ilyen dobozt meg festettünk üvegre, képeslapot csináltunk meg ilyesmit.

- Bekereteztünk kartonlapot, fölragasztottuk és bekereteztük.

- Hát dísznek falra föltenni.

- Igen.

- Igen, meg elrakom emlékbe.

- Igen.

- Hát sokat.

- Igen, én járok agyagszakkörre meg tûzzománcra, az iskolában van ott. De nem akarom nagykoromba használni, mert én más szeretnék lenni. Vagy üzletvezetõ vagy pedig ügyvéd.

- Hát ilyen nagyobb cégeket. Nagyobbakat, nem tudom még.

- Azért mert jó meg szeretek is ilyenekkel foglalkozni, meg majd ha lesznek gyerekeim, akkor megmutatom nekik és már szerintem õk is olyanok lesznek mint én, hogy szeretnek ezekkel foglalkozni meg ilyesmi. Meg korongozni szeretek még.

- Igen.

- Azt az iskolában.

- Nem, csak van ott a rajztanár az nagyon ügyes és vett egy korongozót és azon korongozunk.

- Csináltam tálat meg egy poharat. Meg ki volt égetve.

- Hát, igen, szeretnék otthonra egy korongozót meg egy amivel kiégetik. Az lenne a hobbim.

Kleineczer Ilona óvónõ, mûvészeti oktató: - Nagyobb korosztálynak egészen komoly technikákat tudunk már a szövésen, a fonáson keresztül, komoly bõrmunkákat tudnak bõrkompozíciókat készítenek. Tarsolyokat készítenek, bõrlyukasztót a szúró árat tehát célszerszámokat tudnak használni, megtanulták használni az évek folyamán és õvelük gyöngy, a kerámiának a komolyabb területét is kipróbálhatják. Nagyon élvezik, szeretik és hosszú évek óta csinálják és gyakorolják. Nagyon sok pedagógus nem ismeri ezeket a különbözõ technikákat, mert esetleg olyan iskolába járt, ahol ugye nem ismertették meg, a továbbképzéseken nem olyan jellegû továbbképzésekre megy, tehát ezeket a továbbképzési központokat például most már nagyon sok helyen bõvítik a természetes anyagokkal végezhetõ tevékenységek megismertetésével. Tanfolyamok, továbbképzések vannak. Szerintem régebben kevesebb ilyen jellegû továbbképzés volt és hát azok a pedagógusok nem kaptak ilyen hasonló jellegût vagy nem éreznek indíttatást se, vagy eszükbe se jut, hogy hozzá lehetne nyúlni más technikához és én úgy gondolnám és úgy tapasztaltam és láttam, hogy mivel iskolában is oktatok, hogy a rajzórákon rajzolnak, hogy festenek és ezen belül sok mindent már nem tudnak a gyerekeknek nyújtani és valahogy nem annyira vonzó már nekik ez a dolog, mert semmi újat nem látnak benne.

Kleineczer Ilona: - Igen. Ha megmutatnának nekik olyan technikákat, amiket még nem csináltak, ami érdekessé és fantáziadússá tenné ezeket a órákat. Elõvennének egy üveglapot, egy különbözõ formájú üveget és azzal üvegfestékkel dolgoznának és arra megnéznék, hogy nemcsak síkfelületre, hanem domború felületre milyen dolgokat lehet csinálni. Ha például megmutatnák azt a gyerekeknek, hogy azon kívül, hogy õ a kis fantáziájával mit tud csinálni, esetleg elõvennének egy népi motívumokat tartalmazó könyvet, amit könyvtárakban bárhol ki lehet kölcsönözni és abban megnéznék, hogy régen õseink és anyáink is milyen jellegû motívumokat csináltak és úgy fölhívták a gyerekek figyelmét rá, hogy ezek az õsi motívumok ezeknek van jelentése, tartalma. Hogy mi mindent képviselnek ezek a dolgok és akkor egy picit megvilágítanák, akkor talán kicsit más szemszögbõl látnák ezt az elmûanyagosodott világunkat.

- Igen, nagyon szeretem. És még az iskolai foglalkozáson is sokszor részt veszek. Mindenféle dolgokat csinálunk. Szóval nagyon szeretjük.

- Rengeteg dolgot szoktunk. Szoktunk például raffiából ilyen kis állatokat csinálni meg kukoricacsuhéból. Akkor gyertyát öntünk, üvegfestünk. Szóval nagyon sok dolgot.

- Hát az iskolában a technika tanárok nem ilyen dolgokat szoktak csinálni, úgyhogy otthon is hogy ha kedvünk van, mert nekem például nagyon sok olyan dolog van, amibõl tudok ilyesmit csinálni. Mindent Icától tanultam. Ez a dolog is hozzásegített ahhoz, hogy kedvet kapjak az óvónõi foglalkozáshoz.

- Igen, nagyon szeretnék óvónõ lenni, ez minden álmom. És nagyon szeretnék én is így a gyerekekkel foglalkozni mint, az Ica csinálja. És én úgy gondoltam, hogy mindig fogok velük játszani és mindennap lesz valami kis foglalkozás. Szóval én mindig csak velük szeretnék foglalkozni és nem lesz olyan például, mint sok óvodában, hogy kiviszik a gyerekeket, az óvónõk meg ott kávéznak mellettük és nem figyelnek rájuk. Szóval rájuk fogok figyelni és kávézni bent is lehet és nem az udvaron.

- De ha jól oda tud figyelni és lefoglalja a gyerekeket, akkor nem rohangásznak és nem kell minden gyerek után rohangálni. Meg ezt a gyerekekkel is meg lehet értetni, hogy akkor most leülünk és ezt csináljuk és most nem rohangálunk és nem csinálunk rosszat.

- Nekem a szomszédom is egy nagyon rossz kisfiú és tényleg õt is mindig le lehet ültetni, mert látja, hogy én is azt csinálom és szokott nekem segíteni mert nagyon, szóval kedvet kap hozzá. Akármilyen rossz gyerek akkor is.

- Igen, engem nagyon szeretnek hál istennek a gyerekek.

- Ó, nagyon sok mindenre, bár elég sok gond volt vele, de õ is megcsinálta a dolgokat.

- Én nem tudom, mert én nagyon sok mindent szeretek csinálni. Szóval nincs olyan külön dolog, én mindent imádok csinálni.

- Most például festettem egy kacsát, ilyen üvegre meg kontúrral és az nekem nagyon jól sikerült és most ki is tettem a falra nagyon jó lett, az nagyon szuper, de gyertyát is nagyon-nagyon sok gyertyám van amit én saját kezüleg öntöttem. Az is nagyon jó.

- Mert technika órán például kötni tanítanak minket meg fõzni és ezért nem.

- Hát nem. Mert pulcsit nem akarok kötni meg ilyesmiket. Jó, mondjuk már kötöttem ilyen kézbábút is, de az saját ügyességem volt, mert jött az ötlet, de amúgy nem, semmit.

- Hát nem, mert rajzórán a rajztehetséget kell továbbfejleszteni.

- Szerintem nagyon jó lenne és én már hallottam olyan iskolát, ahol van külön ilyen óra és jegyet is kapnak rá, ilyen mûvészeti iskolák, de hát az messze van én még nem jutottam el odáig.

- Anyaggal foglalkozni, bármilyen anyaggal amit vágok és ragasztok és mindenfélét. Szóval én nagyon szeretem az ilyen dolgokat.

- Nem, mert képzõmûvészetben nincsen ilyen dolog például, nem szeretnék kerámiával foglalkozni, hanem mindenféle dologgal. Nem külön egy dologgal foglalkozni.

- Igen, mert akkor elvégzek egy ilyen iskolát mint az Ica és akkor így tudom én is a gyerekeket tanítani.

- Hát én mind a kettõt nagyon szeretek.

- A rajzolást.

- Nem tudok csak ugyanazt énekelni, például ha elénekelem a csigabigát akkor ugyanazt tudom csak elénekelni.

- Igen.

- Nagyon sokat. Mindennap.

- Hát valamelyik gyerek nem nagyon. Például az egyik gyerek csak rosszalkodik.

- Igen.

- Igen. Tudom.

- Igen voltam. Zenéltek, kihívták a gyerekeket.

- Úgy hogy így elhúzatták és kihívták õket a színpadra.

- Játszani valami szerepeket. Szerepeket adtak. Például az egyik ilyen zenekaron volt egy néni, aki boszorkánynak öltözött és három varázsló volt és egy kislányt elrabolt a boszorkány.

- Kiszabadították.

- Igen.

- Igen.

- Én nem láttam õket csak hallottam. Volt olyan is, amikor egyszerre csinálták.

- Igen.

- Hát szerintem volt a bõgõ.

- Az ilyen nagyon mély. Olyan volt mint egy medve. Meg volt szerintem hegedû.

- Kis cincogós.

- Nem, dehogyis. Én nagyon szeretem ezeket.

Lukácsházi Gyõzõ: - Abszolút, én pontosan tudom azt, hogy nem is egyetlen élményrõl beszélt, amely nyilván az eltelt hónapok alatt egy kellemes masszává válik, hiszen eléggé sokrétûek ezek a bizonyos matinék, amelyek négyéves kórtól szólnak a gyerekeknek. Az alaphelyzet az, hogy a muzsikához a hangszerekhez vigyük közel a gyerekeket, tehát vannak olyan elõadások, amelyeken a hangszerekkel ismerkedünk. Aztán vannak olyan elõadások ahol egy kis táncolás, tánctörténetet tanítunk. Amikor az imént varázslóról volt szó és szereplésrõl volt szó akkor egy gyermekszínház egy gyerekstúdiónak volt az elõadása, ahol bevonták a gyerekeket. Valóban volt boszorkány, valóban eltûnt a kis királylány, dalokkal, zenével lehetett kiváltani és természetesen a gyerekek megoldották a feladatot, kiváltották. Igaza volt Fruzsinak abban is, hogy van amikor úgy szól a zene mikor nem látni, mert a színpadon egyéb történik, igaza van akkor is amikor azt mondja, hogy kevés muzsikus van a színpadon, de láthatott õ sok zenészt, sok hangszerrel is ezeken az elõadásokon, úgyhogy kitûnõen foglalta össze amit mi tervezünk és csinálunk.

Lukácsházi Gyõzõ: - Valóban van és az én alapélményem onnan származik, hogy egy vidéken lévõ kitûnõ zeneiskolába, zenei általános iskolába járhattam, ahol nagyon jó énekoktatásban lehetett részem. Most mondjam azt, hogy Kodály Zoltán rendszeresen látogatott bennünket és amit Õ annak idején mondott és amelyet most már egyre kevesebben hallanak meg, hogy a zene mindenkié, hogy az ember legyen aztán felnõtt korára mérnök vagy orvos, vagy bármi más, zenei kultúra, mûvészetek nélkül az egész közel nem ér nem azt mondom, hogy semmit mert azt nem mondhatja az ember, de ezek nélkül azt hiszem az ember jóval szegényebb. Azt, hogy ma az oktatásban egy általános iskolai oktatásban milyen mennyiségben és milyen minõségben van jelen ez a bizonyos mûvészeti oktatás, nekem meggyõzõdésem, hogy borzasztóan kevés. Ezentúl nem is az, hogy nem szeretik a gyerekek ezeket az órákat, hanem nem igazán jól próbálják megszerettetni.

Lukácsházi Gyõzõ: - Tisztelet a kivételnek. Valóban az a helyzet, hogy pedig olyan lehetõség van a pedagógusok és a különbözõ tanterveket létrehozók kezében, amivel nagyon közel lehet kerülni a gyerekekhez és hihetetlen kreatívakká lehet õket tenni.

Lukácsházi Gyõzõ: - Én egészen biztos vagyok benne és avval amikor azt mondjuk, hogy zsúfoltak, itt egy 250 férõhelyes teremrõl van szó, amit hogy ha azt mondjuk, hogy egy héten egyszer van ilyen elõadás, akkor az egy évben ugye tanévet tekintve 25 elõadás. Végtelenül kevés, mert ez csak 25x250 gyerek. Tehát úgy érzem, hogy mi missziót teljesítünk, de hihetetlen kicsi mennyiségében kicsi társaságot tudunk elérni. Valóban nagyon sok szülõ rájött erre, vagy rájön erre. Tehát én úgy gondolom, hogy ezt nagyon-nagyon széles fórumokon és nagyon sok helyen kellene a gyerekek elé vinni azt, hogy énekelhessenek, felszabaduljanak, azt hogy értékes kultúrát mutogassunk, mert van ám bõven.

Lukácsházi Gyõzõ: - Megpróbálunk igen az ínyencek édesszájúságára hatni.

Lukácsházi Gyõzõ: - Nem. Ez egyértelmû, hogy valamifajta csábító erõnek jelen kell lennie. Ha azt mondom, hogy egy bérlet 5 elõadásból áll, akkor ezt az öt elõadást a legsokféle, tehát a legsokszínûûbben próbáltam összeállítani. Nézzük a Marcipán bérletet, ahol ott van a Kaláka együttes. Hihetetlen sokat tudnak. Akkor ott van egy olyan IBS Eufórikusok. Ez egy olyan mesejáték, amelyet mi Balogh Sándor barátommal írtunk. Ez már egy nagy zenekar. Tehát 25 muzsikus szerepel ebben a játékban, ahol a szimfonikus zenekar minden hangszere megtalálható és játékos módon a gyerekek elé kerülnek ezek a hangszerek. Észrevétlenül megtanulják a hangszerek neveit.

Lukácsházi Gyõzõ: - Az Ütõszínház ez egy nagyon érdekes csoport a Calamba Ütõszínház, de õk az ütõhangszereket hozzák magukkal. Na most úgy ütõhangszer, a legtöbben meglepõdnek amikor azt mondom, hogy behoztátok a hangszereiteket magatokkal. Döbbent figyelem. Hát mondom most akkor tapsoljunk egy nagyot. Tapsolnak. Ez is pontosan olyan ütõhangszer mint mondjuk az akármit hozzáütjük a bármi máshoz, amely hangszert gyártottak egyébként. A táncot is bevarázsolom. Radványi Balázs, itt ismét rajta keresztül a pengetõs hangszerekkel ismerkedünk.

Lukácsházi Gyõzõ: - Én ezt ötödik éve csinálom ebben a formában itt a IBS Színházban, de hitvallásomnak tartom. Korábban az Országos Filharmónia szervezésében rézfúvós együttessel csináltam és ha módom és idõm volna, akkor a lehetõ legtöbb fórumon terjeszteném és csinálnám, mert meggyõzõdésem, hogy kiegyensúlyozott felnõttséghez egy olyan gyerekkor vezet, ahol a mûvészetek fontos szerepet játszhatnak.

Lukácsházi Gyõzõ: - Most kezdtük árusítani. Nyilván a szeptember eleje ez minden szülõnek egyfajta megterhelést, sorrendet kell felépíteni, hogy mit szeretnének elõször vagy mire képesek elõször. Mi kínáljuk ezt a lehetõséget. Gyorsan hozzáteszem, hogy olyan áron kínáljuk, ami messze elérhetõ. Szabad itt árakról beszélni?

Lukácsházi Gyõzõ: - Mondhatom azt, hogy egy elõadást, tehát amiket itt felsoroltunk, Kaláka vagy akármelyik 600 forint.

- Igen.

Lukácsházi Gyõzõ: - A tubát, a trombitát, a bendzsót?

- Tubát.

Lukácsházi Gyõzõ: - Okos lány.