- Tanácsot szeretnék kérni önöktõl. 1 éves kisfiam van és
fog születni másik két kistestvére, ikrek. Hát sajnos
lehetséges, hogy ilyen esetben is befektetnek a kórházba, meg
mondjuk a kórházban is ha megszületnek, akkor tovább kell
bennmaradni, mert császármetszéssel születnek. És szeretném
kérdezni, hogy vajon hogyan tehetném ezt kicsit könnyebbé tenni
ezt számára
R.: - Akkor olyan másfél éves lesz nagyjából ugye?
- Igen. És mondjuk hogy hát lehet, hogy ez hosszabb idõt vesz
igénybe az, hogy én kórházban leszek. Remélem, hogy nem, hát
nem szeretném, hogy akkor mondjuk mi a jó számára, hogy a
nagymamával legyen inkább itthon vagy hogyha meg lehet oldani,
akkor az apukájával vagy egyáltalán a nagymamához vigyük. Ott
aludni még csak egyszer aludt ott, ez a múlt héten volt, már
többször szokott oda menni valamelyik nagymamához. És még
annyit szeretnék kérdezni, hogy akkor, tehát hogyan tudom arra elõkészíteni,
hogy én már mondjuk bent leszek tíz napig a kórházban és akkor
hirtelen egyszer csak hazajövök két másik kisgyerekkel és
hirtelen nem lesz rá annyi idõm, mint amennyi elõtte volt,
hogy mindig csak vele foglalkozom és õ az egyedüli, akire
figyelnem kell, merthogy õ még azért nem fogja annyira felfogni.
- Az édesanya a legjobb úton van afelé, hogy felkészítse a
mostani legnagyobbat arra, hogy éppen jönnek a kistestvérek,
hiszen már a szülés elõtt fél évvel kérdez, gondolkodik,
érdeklõdik. Ez az egésznek a kiindulópontja.
Kozek Lilla pszichológus: - Amit tehet: az õ
felkészülésébe bevonni a kicsit. Ugye 1 éves múlik, tényleg
nagyon kevés eszközünk van arra, hogy bármit megértessünk
vele, de a cselekvés és a képek azok a kezünkben vannak. Tehát
hogyha ott lehet, amikor mondjuk összerakják a kiságyat az új
testvéreknek, akkor lesz valami róla, hogy ebben bizony valaki
aludni fog. Még akkor is, hogyha nem áll még a beszédfejlõdés
olyan szinten, hogy tudja, hogy mi az, hogy aludni meg egyebek, de
akkor meg lehet neki mutatni, hogy nézd lesz kettõ baba és akkor
már esetleg megvannak a babaruhák, akkor azokat beletenni,
megmutatni, hogy így fognak benne aludni vagy a pólyákat.
R.: - Fényképeket érdemes mutatni?
K.L.: - Megmutatni azokat a fényképeket, amik róla
készültek, amikor egészen kicsi baba volt, hogy nézd, te ilyen
voltál, most kettõ ilyen lesz. Igazából az a lényeg, nem is az,
hogy fogalmi részét fölfogja õ ennek az egésznek, hogy mi az
élet két ikerpárral, hiszen a család számára is ez leginkább
akkor fog kiderülni, amikor õk megszületnek. Hanem az, hogy
ráhangolódjon arra az érzelmi beállítódásra és arra a
várakozásra, ami az édesanyában is olyan intenzíven jelen van.
Tehát hogyha az édesanyából õ azt érzi, hogy végül is valami
jó dolog fog történni, akkor el tudja azt fogadni, hogy anyának
is nehéz, nekem is nehéz, mindenkinek nehéz, de ez nem egy baj,
ez nem egy katasztrófa, hogy még két gyerek ide költözik
hozzánk és itt is maradnak, akárhogy is nem szeretném. És a
másik nagyon fontos dolog, hogy az édesanya elég objektíven
szemléli a dolgokat, tehát valamiféle féltékenységre biztos,
hogy számíthat. Ami természetes és ami azt jelzi, hogy a nagyobb
gyerek igenis kötõdik õhozzájuk a szülõkhöz.
R.: - Ezt a féltékenységet nyilván az is kialakíthatja, hogy
a mama el fog tûnni és feltehetõen hosszabb idõre fog eltõnni.
Ezt a helyzetet elõre meg kell mondani ennek a kicsinek?
K.L.: - Azt gondolom, hogy érdemes vele errõl beszélni akkor
is, hogyha még nem nagyon érti, hogy mirõl van szó.
R.: - Otthon legyen vele, mert ugye ez volt a másik kérdés,
hogy mi a jó, hogy ki legyen ilyenkor a kicsivel, a nagymama vagy
az édesapa?
K.L.: - Biztos, hogy jó számára, ha az édesapja van otthon,
de hogyha a nagymával elég intenzív a kapcsolata, akkor biztos,
hogy a nagymamával is áthidalható ez a helyzet és akkor az
édesapa még közben tud dolgozni, hiszen az õ szabadsága fõképp
akkorra kell, amikor már három gyerek lesz odahaza. Az egy nagyon
jó ötlet és én is azt támogatom, amit az édesanya felvetett,
hogy otthon legyenek, hiszen a nagymamánál még nincs olyan
megszokott helye, túl sok változás lenne egyszerre. Ha csak
tehetik, otthon oldják meg azt az idõszakot, amit feltétlenül a
kórházban kell tölteni. És ez a harmadik fontos szempont, hogy
az édesanya azt mondja, hogy nem akar hosszan lenni. Na akarjon,
nem is muszáj neki. Tehát hogyha csak az egészségi állapota nem
indokolja, akkor a saját felelõsségére eljöhet a kórházból.
R.: - De akkor is egy jó néhány napot ott kell tölteni. Az
alatt az idõ alatt bemenjen ez a kisgyerek, tehát látogassa
a mamát, meg otthon meséljenek a mamáról, amikor hazamennek a
kórházból?
K.L.: - Feltétlenül. Tehát, hogy az anya ne tûnjön el, hanem
akkor, akár együtt is bemehetnek vagy egyszerre elmehetnek a
kórházba, hogy nézd anya itt fog szülni, itt lesz egy pár
napig, amíg fölépül és aztán jön haza hozzánk. Sok nõ
tapasztalja azt a szülés után, hogy a felépülés a
gyermekágyból való kikászálódás sokkal jobban megy otthon, ha
nem aggódik folyton azon, hogy vajon a nagy mit csinál otthon?
Hiszen ez rendkívül sok energiát elvon egy édesanyától, hogy a
nagyobbik gyerekért aggódik ilyenkor, hanem amint lehet õ otthon
van, lefekszik, a nagymama, a férj tartja a frontot ilyenkor,
hiszen egy császár után még legalább tíz nap eltelik, amíg
föl tud állni és igazán azt tudja mondani, hogy fájdalom
nélkül mozog.
R.: - Mire kell felkészülni egyébként még a mamának, tehát
milyen viselkedésbeli változás történhet. Ugye akkor másfél
éves lesz ez a kisgyerek, amikor hazamegy a mama majd a
testvérekkel.
K.K.: - Igazából nagyon sok minden történhet, valóban
egyfajta visszahúzódás vagy agresszió vagy csöndesség az
elképzelhetõ, de ezeket mind át lehet hidalni. Az elsõ hetek
nagyon nehezek lesznek, hiszen a mama fizikailag lesz igénybe
véve, az ideje, tehát nemcsak azon múlik, hogy õ mennyit akar az
újszülötteivel ismerkedni, meg simogatni õket, hanem egyszerûen
szoptatástól szoptatásig fognak élni várhatóan. De hogy mégis
talán sikerül kiszorítani a napból akárcsak kétszer,
háromszor fél órát vagy négyszer-ötszer negyed órát, amennyi
adódik, hogy akkor én most veled vagyok és õket most elteszem
és õket most akkor a nagymama teszi tisztába, meg apa ringatja õket
és én vele rajzolok és csinálom azokat a dolgokat, amiket eddig
csináltunk, amikor itthon voltam veled. És lehet, hogy most
rövidebb ideig, meg sokkal kevesebbet, de én vagyok itt neked, nem
akarom azt, hogy a nagymama helyettesítsen engem. Az anyákban
ilyenkor nagyon sok energia szabadul fel arra, hogy gondozzák a
nagyobbat is, akinek nem létszükséglet az õ jelenlétük. Tehát
gondolom, hogy õ is kap majd ehhez erõt csak az idõbeosztásra
meg a tudatosságra szeretném felhívni a figyelmet, vagy
bíztatni, hogy erre ügyeljen.
- Tapasztalataikat, véleményüket, kérdéseiket is a
328-8972-es számon várjuk.



- Olyan problémám van, 15 hónapos a kislányom és picike
nagyon. 7 kiló 20 deka és hetven centi. Végül is nem nagynak
született, kettõ és fél kilónak, 49 centi volt, a terhessége
normális volt, tehát abból kifolyólag nem lehet pici, végül is
kicsik vagyunk mi is, a férjem is én is, de hogy ennyire pici, ettõl
félek, hogy olyan pici, nem valami belsõ problémája van.
dr.Hosszú Éva a Tûzoltó utcai Gyermekklinika endokrinológusa.
Ez a baba nem pici, belefér a normálba, igaz, hogy annak a kicsit
az elsõ határán. De hallottuk, hogy a szülõk is kicsik voltak,
maga a baba is a koraszülöttség és a normál baba határán van
a 2500 grammal. Ilyen esetben az a teendõ, hogy félévente,
évente mérni kell a baba növekedését, gyarapodását és abból
már következtetést lehet levonni arra, hogy elmarad a növekedés
üteme a normálistól vagy sem és kell-e egyáltalán vizsgálni.
De ennek a babának még van ideje, elég félévente nézni a
növekedés ütemét és ha ez is majd késõbb elhajlik a normális
görbétõl, tehát nem növi meg azt, amit neki megfelelõ idõ
alatt meg kell, akkor kell hormonológushoz vagy speciális orvoshoz
küldeni.
R.: - A növekedési ütemét a házi orvos magától megnézi,
vagy ezt az anyuka kérje tõle külön?
dr.H.É.: - Ezt ha a gyerekorvoshoz viszi, akkor az automatikusan
megnézi, fiúkra és lányokra is van egy normális növekedési
ütem görbe, hogy berajzolják és azon nagyon jól látszik, hogy
a gyerek megnövi azt, amit évente kell vagy pedig egyre kevesebbet
és egyre inkább elhajlik, mert hogyha ilyen van, akkor az bizony
betegségre hívja fel a figyelmet.
R.: - Nemsokára másfél éves lesz ez a kisbaba, mekkorának
kell lennie?
dr.H.É.: - 75 centisek a gyerekek 1 éves korukban, 2 éves
korukban 85, ez az átlag. Ettõl pár centi föl le az még
normális. Úgyhogy ha másfél évest veszünk, akkor 80 centi
körül lenne normális.
R.: - Ha 2 évesen nem lesz 85 centi, akkor esetleg elviheti egy
szakorvoshoz az anyuka a gyereket?
dr.H.É.: - De én azt mondom, hogyha 85 centi az az abszolút
átlag, na most ha 80, akkor se izguljon, tehát itt vannak
föl-lemenõ centiméterek, de bármi aggodalma van a mamának,
akkor rögtön vigye orvoshoz, mert õ az elsõ, aki a gyereknél
bármilyen gondot észrevesz. Szerintem az a jó anyuka, aki nem
nyugszik bele abba, hogy a gyereke nem úgy fejlõdik, ahogy kell
és szakemberhez viszi. Mert a szakember akkor tovább tudja
irányítani speciális intézetekbe, így például hozzánk is
így kerülnek a gyerekek, de hozzánk például úgy, hogy mindenki
már azt gondolja, hogy olyan pici és hallotta, hogy növekedési
hormont lehet adni és akkor adjuk a gyerekeknek. Mondjuk a
növekedési hormon hiánya vagy bármi hormonhiányból kialakuló
növekedés az ritkább az összes betegség közül, ami
visszamaradottságot okoz, de abban az esetben, hogyha valóban
növekedési hormonhiányos a gyerek, nem kell félni a hormontól,
mert akkor adni kell, mert akkor azzal el tudjuk érni azt a
magasságot, amit a genetika megenged, tehát a szülõk magassága
megengedne. Ebben az esetben akkor van baj, hogyha a gyerek
hormonhiányos és nem adjuk, mert ilyenkor a növekedési hormon
nemcsak a magasságot határozza meg, hanem hat a fehérje, a zsír,
a szénhidrát anyagcserére, a csontozatra is. Tehát hogyha a
gyerek nem kapja azt, ami õbelõle hiányzik, akkor hát egy
károsodott egészségi állapotú gyerek alakul ki. Amennyiben
viszont megkapja, akkor úgy néz ki, mintha valóban ez benne lett
volna és egészséges lesz.
R.: - Drága egy ilyen hormonkezelés?
dr.H.É.: - Nagyon-nagyon drága, egy olyan 6 éves gyerek
egyéves kezelése kétmillió forintba kerül és ezt gyakorlatilag
addig kell adni, amíg be nem fejezi a növekedést. Sõt, utána
még felnõtt dózisban, egészen a középkora határáig.
R.: - Ezt a szülõknek kell fizetni vagy a
társadalombiztosítás kifizeti?
dr.H.É.: - Ezt a társadalombiztosítás egy az egyben kifizeti,
tehát ez a szülõnek semmibe nem kerül.
- Minden szerdán 13 és 14 óra között hívható mûsorunk a
328-8972-es számon.



- Jó napot kívánok! Unokám 5 és féléves kisfiú, aki
nagyon jó formában van, tehát súlyának, értelmének
maximálisan megfelel. Ami nekem, mint nagymamának nem tetszik,
hogy a kisgyerek az esti fürdésnél pisil és után képes másnap
délig egyetlenegy csurgatásra is, illetve nem hajlandó,
könyörögni kell, hogy gyere menjünk pisilni. Nem az a normális,
ha valaki reggel felébred és kiüríti a hólyagját?
R.: - Hát ez lenne a normális, de hát nyilván ennek valami
oka van.
- No hát ezt kérdezem én is.
R.: - És iszik este elég folyadékot?
- Rengeteget. Két deci, három deci vizet, a víz, ami neki a
fontos, nem a különbözõ löttyök.
R.: - Hát ez a jó.
- Ez jó, csak azt nem értem, hogy hogy tudja tárolni másnap
tízig, tizenegyig.
R.: - És akkor ha pisil, akkor kellõ mennyiség jön ki belõle?
- Hát olyan másfél, két deci körül. Kislányommal
beszéltünk errõl, hogy elmennek a gyerekorvoshoz majd, hála
istennek egészséges típus, amikor beszélünk róla, hogy és az
óvodában és akkor mondja, hogy "Banyus," merthogy én a
nagymama vagyok és Banyus vagyok, hogy Banyus én arra a ronda
vécére nem fogok ráülni, meg
R.: - No de hát ha kisfiú, akkor miért kell neki ráülni?
- No de az, hogy õ ott nem hajlandó. És amióta a pelenka
lekerült róla éjszakára, éjszakánként, azóta valahogy a
reggeli pisilés nem megy. Miért nincs erre ingere?
R.: - Miért?
-dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos: Ha nálam
jelentkeznének ezzel a panasszal a szülõk, akkor biztos, hogy
legalább két vizsgálatot megcsináltatnék a gyereknél. Az elsõ
és alapvetõ, hogy egy vizeletmintát laboratóriumi vizsgálatnak
vetni alá
R.: - Mert?
dr.Sz.I.: - Hogy nincs-e valamiféle gyulladásnak vagy
valamiféle a vese kóros mûködésére utaló jel.
R.: - Teljesen panaszmentes lehet a gyerek és mégis lehet ilyen
a háttérben?
dr.Sz.I.: - Sajnos igen. Pont ezért fejlõdött olyan lassan a
gyerekkori vesebetegségnek a földerítése és ezért szinte
szabálynak lehet már mondani, hogy meg kell kísérelni egyesztendõs
korig a teljesen panaszmentes és jól fejlõdõ gyerekeknél is
legalább egy vizeletvizsgálatnak az elvégeztetését. Az még
színezi a helyzetet, hogy ezt a bizonyos vizeletvizsgálatot
érdemes akkor elvégeztetni, amikor egy más okkal magyarázható
betegségben látszik szenvedni. Ezt úgy kell érteni, hogy egy
lázas gyereknél érdemes ezt a vizeletvizsgálatot elvégeztetni.
R.: - Jó, torokgyulladás és
dr.Sz.I.: - És akkor mellesleg nézzük már meg azt a
vizeletet, mert ha a gyerekvesén bármiféle kóros eltérés van,
nagyobb eséllyel fedezzük fel lázas állapotban, mintha csak
simán egy teljesen jó állapotban egy úgynevezett rutin
vizeletvizsgálatot végezhetünk el. Ez az egyik. A másik pedig az
az, hogy egy ultrahang vizsgálatot biztos elvégezhetnénk a
gyereknél, hogy megpróbálja megítélni azt, hogy a hólyagja nem
kórosan megnagyobbodott-e, ami esetleg arra utalhat, hogy
valamilyen szelepszerû akadálya van annak, hogy õ vizeletet
ürítsen és csak amikor már egy nagyobb kialakult nyomás van,
akkor tudja megnyitni a vizeletürítésnek az útját.
R.: - A megnagyobbodott hólyag több vizeletet tud tárolni,
ugye?
dr.Sz.I.: - Hát ultrahanggal biztosan föl tudják fedezni, ez a
veszedelme ennek az egésznek, hogy esetleg még tovább visszatevõdhet
ez a nyomásfokozódás, azokban a húgyvezetékekben, amik a
hólyagtól a vesék irányába vezetnek, illetve a vesemedence is
lehet tágult, hogyha egy ilyen vizeletelvezetési akadálya van a
gyereknek. Nem akarom megrémiszteni az anyukát, meg nem akarom a
többi anyukát se megrémiszteni, akinek esetleg ilyen
problémával küzd a gyereke, de hogyha egy gyerek 12-14 órán
keresztül nem ürít vizeletet 4-5 esztendõs korban, akkor ezért
el kell gondolkodni, hogy nincs-e annak valami konkrét fizikai
akadálya és errõl biztosan meg kell gyõzõdni, hogy nincsen. És
akkor élheti tovább az életét úgy mint ahogy eddig.
R.: - Egyébként errõl nem szoktunk beszélni és ennek a
kérdésnek a kapcsán jut most csak eszembe, hogy hogy van ez a
gyerekeknél, gyakrabban pisilnek õk, mint a felnõttek, vagy
kevesebbet?
dr.Sz.I.: - Én nem tudom az összes adatot pontosan idézni,
arra emlékszem, hogy az újszülött, az kb. 20 percenként ürít,
mert akkorára éri el a pici hólyagja azt a telítettségi
szintet, hogy automatikusan beindul a vizelési mechanizmus. Ez
fokozatosan növekszik a gyerek korának a növekedésével és a
szobatisztaságnak az egyik föltételeként szoktuk a szülõknek
magyarázni vagy oktatni, nem tudom, hogy hogy fejezzem ki magamat,
hogy akkor érdemes igazándiból a gyereket szobatisztaság felé
irányítani, amikor azt veszi észre, hogy a 3 órás periódust ki
tudta tartani a gyereknek a hólyagja. Ez körülbelül 2-3 esztendõs
kor körül szokott bekövetkezni. A jele az az, hogy beteszem a
pelenkát a gyerek alá, jön a következõ étkezés, kezdõdik a
tisztába tevéssel és látom, hogy nincs benne vizelet. És akkor
ráültetem a bilire, még meg is könnyíti a helyzetet, mert a
kibontott gyerek az hajlamos arra, hogy pisiljen egyet. És lehet
értelmezni is a gyerek számára, hogy no ez az, amit én
szeretnék, hogyha úgy magadtól is hajlandó lennél csinálni és
akkor nem kellene ezt a pelenkát alád rakni.



- Hallgatóink tapasztalataiból, tanácsaiból.
- Jó napot kívánok! Kadosa Anna vagyok és szeretnék
hozzászólni. Egy gondolat jutott eszembe, én nem vagyok
pszichológus, laikus vagyok.
- Anya nyilván.
- Igen, nyolc gyermekem van és hát nálunk is volt ilyen, olyan
gond kaki körül és én arra gondoltam, hogy ezzel hívja föl a
figyelmet a gyerek. Nekem volt egy ilyen gyermekem, aki mindig
pisilni járt, ez is egy ilyen figyelemfelkeltés volt. Annyi
mindent tudnak a gyerekek produkálni, szeretné, hogy figyeljetek
rám. Tapasztalatból mondom, nekem van egy ilyen gyerekem, õ
mindig pisilni járt.
R.: - Hogy lett vége?
- Úgy lett vége, hogy természetesen végigvizsgáltattuk, mert
ugye a lelkiismeretem miatt is urológus, minden volt és akkor
mondtuk, hogy megbeszéltük vele, hogy nincs semmi bajod, a doktor
bácsi megnézett, ultrahang minden volt. Természetesen fokozatosan
jutottunk el idáig és úgy lett vége, hogy nem foglalkoztunk vele
a továbbiakban.
R.: - És akkor is járt, majd egyre kevesebbet.
- Egyre kevesebb, hát most is megmaradt ugye ez már inkább
ilyen szokásként, hogyha szólok, hogy gyerekek vacsora, akkor õ
azonnal elszalad elõtte pisilni, de hát ez elég gyakori, ezt
hallottam, hogy ez már nem olyan problematikus.
R.: - És mondja, mit kapott helyette? Tehát most le kellett
mondania egy fantasztikus figyelemfelhívó
- Hát ez egy nagyon nehéz kérdés. Helyette, hát dicsérjük
a tanulmányáért, kicsit nehezebben tanul, mint az elsõ kettõ,
õ a harmadik gyerek, hát születtek utána elég sûrûn a
gyerekek, úgyhogy nyilvánvalóan azért választotta ezt a
figyelemfelkeltést, mert ugye épp a szobatisztaságra nevelés az
állandó téma nálunk. Mert valaki vagy bilizik, vagy nõ ki a
pelenkából, vagy - szóval érti. Nem akarom akkor húzni az idõt,
csak ez jutott úgy eszembe, hogy ez neki jó, hogy azért
foglalkoznak vele még ilyen áron is.
- 328-8972
- Van egy kisfiam lombikbébi azért mondom el, mert kilenc évig
vártunk rá, tehát soha semmi olyan nem volt, hogy õt
bántanánk, tehát körülugráljuk, egyetlen gyerek és pisilni
rendesen pisilt mindig, nem akart menni vécére csak kimondottan a
nadrágba, egészen 4 éves koráig. És már mindent
megpróbáltunk. Próbáltunk úgy, hogy bilire ülünk, lábam
közé vettem, mesekönyvet olvassuk, stb. a lényeg az, hogy egyik
napról a másikra, tehát azért, hogy nekünk örömet szerezzen
azt mondta, hogy õ megpróbálja, de úgy hogy legyünk ott
vele.