Adamisné Jászó Anna fõiskolai tanár: Rengeteget. Tudniillik a versek és a prózarészletek megtanulásával rengeteg új szót tanul meg a gyerek, rengeteg nyelvi klisét, panelt, szerkezeteket, rengeteg szólást, például közmondást esetleg, úgyhogy nagyon-nagyon szegényedik a szókincs, szegényedik a nyelv, hogyha a gyerekek nem tanulnak elég memoritert. Hát annak idején, mikor én érettségiztem nem voltak érettségi tételek, meg kidolgozott tételek, mi egy dolgot magoltunk érettségire, a memoritert.

Ané.J.A.: - Az írásbeli dolgozotban idézni kellett és nem vihettünk be szöveggyûjteményt.

Ané.J.A.: - Hát igen. Mindettõl eltekintve, a memoritert is rossz hírbe hozták, mint valami mechanikus és nem kreatív

Ané.J.A.: - Arra kell gondolnunk, hogy az emberi nyelv az tulajdonképpen az agyunkban tárolódik és egészen egyszerûen az emberi nyelv megõrzésének az eszköze a memória. Nem tudom most hirtelenjében másképp kifejezni, de a memória, a memoriter az hozzátartozik a nyelvünkhöz és egészen egyszerûen az emberi mivoltunkhoz. Nagyon-nagyon súlyos dolog az, hogyha nem tanítanak memoritereket vagy akárcsak szabályokat vagy leckerészleteket. Tehát valahogy leépítik az agynak ezt a rugalmasságát, emlékezõképességét, ez bizony nagy baj.

Ané.J.A.: - Végtelenül fontos. Azt is megfigyelték, hogy a beszéd maga sokkal igényesebb és szebb a versmondáskor, például sokkal nyíltabb. Ugye a mai fiatalokat nagyon-nagyon jellemzi a zártszájú beszéd. Vizsgákon, kollokviumokon sokszor isten bizony nem vagyok süket, de sokszor háromszor, négyszer meg kell kérdeznem a nevüket, mert úgy motyogják és mormolják, hogy senki az égvilágon meg nem érti. A zártszájúság leküzdésében a nyílt jó artikuláció, beszéd kialakításában nagyon-nagy szerepe van a memoriternek.

Ané.J.A.: - Bizony.

Ané.: - Ó, hát az nem baj. Hát sokszor ezek a gyerekversek ilyen nonszensz versek. Itt fontos a zenének, ritmusnak az öröme, hát majd megérti késõbb. Nem?

Ané.J.A.: - Az jó kényes kérdés megint, bizonyos részeket biztos megmagyaráznék, de az, hogy mi az ispilángi rózsa, azt biztos nem magyaráznám meg, pedig utána lehetne nézni, hogy az micsoda. Úgyhogy mindenféleképpen nagyon sok verset kellene tanítani. És a másik dolog az, hogy a versek kötnek minket a múltunkhoz is. Magunkévá kellene tennünk, amit annak idején Csokonai vagy Vörösmarty, Pázmány vagy én nem is tudom József Attila mondott. Tehát ez köti az embert a névhez, a múlthoz, a nemzethez, a memoriter végtelenül fontos.

- Csak amikor a nagymamám, mert õ tanár, akkor, amikor õ azt mondja, hogy tanuljak meg egy verset, akkor meg szoktam tanulni.

- Hát mert õ szokott így külön foglalkozni velünk vagy a testvéreimmel, mert õ történelem és magyar tanár.

- Nem, õ ajánlja. Mondja, hogy tanuljuk meg.

- Mondjuk jókat.

- Mondjuk a hosszúakat.

- Azt nem tudom, én is ezt kérdeztem a nagymamámtól.

- Kisebb koromban kérdeztem meg tõle és azt mondta, hogy nagyobb koromban könnyebben fogok verseket tanulni.

- Hát igen, mondjuk.

- Valamit memoriterként tudni azért jó, mert késõbb az élet folyamán beugranak ezek a fontos gondolatok vagy fontos mondatok még akkor is, hogyha az ember esetleg felejt azokból és csak körülbelül tud idézni. Tehát lerakódnak az értékes gondolatok, mûvészi megfogalmazás formájában.

- Nagyon sokszor hallja az ember a parlamentben, hogy idéznek rossz helyen, rosszul, úgyhogy az ember csak elmosolyodik, amikor azt mondja az egyik állami vezetõ, hogy sziszifuszként dolgoztunk. De ugye tudjuk, hogy Szisziphus nemcsak nehéz munkát végzett, hanem eredménytelent is. Hát ugye ez önbeismerés, vagy öngól.

- Nem árt, hogyha az ember ezeket a szövegeket, amiket idézni akar érti is és némi biztonsággal tudja használni. Fõként a klasszikusokat divat idézni és nagyon gyakran helytelenül. Tehát mondjuk nagyon sok oldala és összefüggése van ennek, de én a versmondást még arra is használtam az iskolában, hogy a gyerek fellépni tanuljon. Hallja vissza a saját hangját, mert nagyon sok embert ugye az megriaszt, amikor õ váratlanul arra kényszerül, hogy hangosan beszéljen. Hát elõször a kötött szöveggel tanulom meg a fellépést, amikor nem kell azzal törõdnöm, hogy magam fogalmazzam meg a gondolataimat, mert az készen van. Bizonyos fokig ez nehezebb is, meg igazodni kell egy más gondolatmenethez, nem a sajátomhoz. Késõbb aztán ugye saját beszámoló, amikor a gyerek összefüggõen felel az órán, de valamennyire elõ lehet készíteni azzal. Nem tudnak a gyerekek mit csinálni a kezükkel, nem tudják hogy tartsák magukat, stb. Minderre alkalom az, fõként úgy, hogy kijön a katedrára és onnan az osztállyal szembe beszél, tehát valamiféle fellépést tanul ezáltal.

- Hát igen, ez nagyon nehéz kérdés. Hát évekkel ezelõtt az biztos. Az újságokban ezért a mai magyar költõknek a verseit el szoktam olvasni, de versesköteteket mikor vettem le utoljára, hát azt nehéz megmondani.

- Természetesen, én a fõiskolán magyar-angol szakon végeztem és hát akkor természetesen több verssel is kapcsolatba kerül az ember. De mivel nem tanítom a magyart, csak az angol részét, így azóta talán kevesebbet. Néha-néha ha helyettesítek magyar órát, akkor újból a régi ízeket felelevenítem magamban és akkor érzem igazából a hiányát, hogy de kár, hogy ezzel nem foglalkozom, vagy evvel kevesebbet foglalkozom.

- Azt hiszem a mai világban sok minden más van, ami leköti az embereket, fõképp a felnõtteket, de talán a gyerekeket is. Egyre inkább a verseknek az üzenete háttérbe szorul a jelen üzeneteivel, a sok információbombával szemben és gyakran én egy kicsit úgy érzem, hogy az érzelmi világunk is beszûkûlt és kevesebbet tud talán a mai ember számára mondani.

- Én úgy gondolom, hogy a költészet, az a múltnak az üzenete a mindenkori jelenhez és amit akkor költõk megéltek, átéreztek és gondoltak, az mindig fontos üzenet minden korosztály és minden generáció számára. És leggyakrabban ezeket a mély érzéseket igazából és a költészetben és lírában lehet legjobban utolérni. És talán a magunk lelkét is jobban megismerhetjük, ha a mások lelkét ismerjük, ahogy Babits is ugye mondta. Viszont akinek igénye van és ez a legfontosabb, hogy az igényt kineveljük a gyerekekben, azok biztos, hogy el fognak egy-egy verset olvasni a mai költõktõl is.

- Hát legalább a mûveltségét fejleszti, meg legalább egy verssel többet tud és hát ezáltal érdekesebbé válik.

- Hát nem hinném, nem, nem. Egyáltalán nem.

- Inkább a zene szövegeket tanulom meg.

- Hát olyasmi igen, abban is van rím.

- Nem tudom, én a zenét jobban szeretem, mint a verseket, az biztos.

- Sokféle ilyen verset nehezebb megtanulni, mert túl sokáig tartanak és picit olyan régimódi is a beszédük és hát újak és azért nehezebb megtanulni.

- Például a hangnemen, akkor a szépségek.

- Én szerintem azért jobb a dalszöveg, mert azt sokkal könnyebb megtanulni, mert átjárja a füledet, a ritmika berögzõdik az agyadba és akkor már megy.

- Viszont ha valamit olvasunk, akkor azt nehezebb megtanulni, hiszen hosszú ideig tart, hosszú ideig kell elolvasni, utána még egyszer, sokszor és ez jó sok órát vesz igénybe.

- Általában mással szoktam foglalkozni.

- Idõjárás figyeléssel.

- Nagyon szeretek verset mondani, középiskolában is többször voltam szavalóversenyen és hát elég sok verset is tudok. Földrajz-biológia szakos vagyok.

- Én úgy gondolom, hogy a nevelés. A gyerekkorból hoztam én például a versek szeretetét, mert az édesapám az magyar-történelem szakos tanár, nagyon sok verset tanultunk együtt gyerekkoromban és középiskolában is. A középiskola is nagyon sokat segített. Akkor humán szakos voltam, úgyhogy mindenki meg van lepve, hogy most ilyen reálszakot tanítok. De hát szerintem minden embernek szeretni kell a verset, mert hát ez hozzátartozik az élet szépségeihez.

- Hát elõször is szellemi felfrissülést, aztán örömet, a játékosságot, a gondolatok mélységét, gondolkodni segít. Hogy is mondjam, szóval ebben a rohanó világban megnyugvást is nyújtanak ezek a versek, nekem legalábbis így van.

- Hát nagyon sokféle magyarázat lehet rá. Én úgy gondolom, hogy azért, mert az embereknek általában nincs ilyesmire ideje és ezáltal, ha a gyerek látja azt, hogy a szülei nem ülnek le, nem olvasnak, nem beszélgetnek errõl, akkor ehhez kevés az iskola, hogy ezt megszerettesse velük. Szóval nagyon-nagyon fontos a családi háttér és a nyugodt családi háttér és a nyugalomhoz szerintem a versek, meg a szépirodalom az teljesen hozzátartozik. Én ebben látom a dolog nyitját. Hát ezen nagyon-nagyon el kéne gondolkodni, hogy legyen idõnk olvasni, legyen idõnk verset olvasni és mondani is.

- Biciklizisés, olvasás, komputerezés.

- Biciklizés és olvasás.

- Nagyon érdekes könyveket, ami nem unalmas, hanem történik benne sok minden.

- Olyat én még nem olvastam, de egy-két könyvben fordul elõ.

- Azért végigolvasom.

- Harry Potter, Nóra titkos társasága, Stanley, a szerencse fia.

Én, a másfajta világot fel lehet ismerni.

- Igen.

- Hát olyan semmilyen.

Például a Stanleyben, hogy egy ilyen elhagyatott helyen ásnak a fiúk, Nóra titkos társaságában is van egy hely, ahol mindig gyülekeznek, Pál utcai fiúk is abban az volt az érdekes, hogy olyan más volt, az nem volt különös, de mégis jó volt. De az volt benne kár, hogy a vége szomorú volt, de ettõl is jó volt. Az emlékek õre, ott egész más világ van, ahol nincs kábítószer, meg ilyesmi ...mindig olyan dolgokat mondott a kisfiúnak, amiket nem ismert és mindig nagyon meglepõdött, mert mi is át tudtuk vele élni azokat az élményeket. A Stanley-ben, hogy lehetett látni, hogy Amerikában milyen lehet az iskola, meg hogy a Bradley-nek milyen lehet a sorsa, meg az élete, szerintem ez lenne az érdekes.

- Az még érdekesebb, amit nem ismerünk azért, mert más, mint az én iskolám, olyan nagyon-nagy lehet, mert sok folyosó van, mert a Bradlyiben is volt, hogy majdnem eltévedt.

- Kíváncsi lennék, hogy milyen, kicsit kalandos, érdekes.

- Hát néha. Például, amikor megvettük a Szuszit a kutyánkat, meg a születésnapjaim, meg elmegyünk nyaralni.

- Maga a történet különös, izgalmas.

- Igen.

- Én a kettõ közöttit.

- Igen, az olyan könyveket szeretem.

- Hát mindig elolvasom a hátulján, hogy mit írnak róla és ha érdekel, akkor megveszem.

- Igen, sok van. Valami ötven-hatvan.

- Régebben jártam, de most már nem járok, nincs rá idõm, mert úszok, meg sportolok.

- Este lefekvés elõtt, fél órát.

- Hát olyan gyerekekrõl, tinédzserekrõl szólókat olvasok.

- Olvastam, például a Tüskevárban is nem az volt a Tutajos is, meg a Matula is és ott még a természet is volt.

- Igen, érdekel. 

- Szávai Ilona, a PONT Könyvkiadó vezetõje: - Nos hát ebbõl egyrészt azt látjuk, hogy a gyerek bizony szeret olvasni, hogyha van mit olvasson. Ebbõl egy könyvkiadó is leszûrheti a tanulságokat, hogy mivel kellene bõvíteni a gyerekeknek szánt könyvek palettáját. Hiszen nem hivatkozhatunk állandóan arra, hogy azért nem olvas a gyerek, mert televíziót néz, vagy azért, mert fel van pörögve körülötte a világ és nem látja a szüleit olvasni. Hát igenis, akkor olyan könyvet kell a kezébe adni és olyan sok könyvet kell eléje teríteni és nem vásárlásra gondolok, hanem könyvtárra, iskolára, pedagógusra, szülõre, tehát terítsen olyan könyv-sorozatokat eléje, hogy élmény legyen számára az olvasás. Könyvek közellétében olykor gyerekeknek pályázatokat írunk ki, hogy fogalmazzák meg azokat a kérdéseket és ebbõl újabb könyvek születnek majd, hiszen ötleteket adnak a gyerekek is, hogy mivel bõvítse a kiadó a programját.

Sz.I.: - Most már abban a boldog helyzetben van a magyar könyvkiadás, hogy el tudja ezt magáról mondani. Két-három évvel ezelõtt még nem tudta volna elmondani, de hál istennek beindult. Egész sorozatokban jelennek meg kamaszregények, pontosan az a hiányterület ez, ami nagyon-nagyon fájó pontja volt a magyar könyvkiadásnak, hiszen a kisgyerek az nagyon érdeklõdõ és kisgyerekeknek szóló könyvünk rengeteg volt mindig. Képeskönyvek, mesék, mondókák, tehát a szülõ a kicsi gyerekkel nagyon sokat foglalkozik, szinte minden szülõ. De amikor a gyerek megtanul olvasni és egyedül kezdené venni a könyvet a kezébe, akkor egy hiátus mutatkozott a magyar könyvpiacon. A könyvtárakban lévõ könyvek már nem szólítják meg a gyerekeket és azok a modern életünk, modern problémáit felvezetõ regények olvasmányos történetek, amelyek a mai gyereket ténylegesen a könyv felé csábítanák, azok hiányoztak. Ma már nem. Kapásból tíz olyan címet tudnék felsorolni, ami az utóbbi két évben jelent meg és ami olyan olvasmányélményt nyújt a gyereknek, hogy egész biztos, hogy az egyiket a másik után, egyik könyvet a másik után veszi kézbe.

Sz.I.: - Mi magunk is szerettünk volna elindítani egy ilyen sorozatot, csak a gyerekkönyv nagyon drága. Most az ünnepi könyvhéten jelent meg a Lélegezz! címû könyv, amit maga is kamaszlány írt, 30 ezer példány fogyott el belõle. Hogy magyar olvasók mennyire fognak ráharapni, azt nem tudhatjuk. Vagy a Cseregyerek címû könyv, vagy ez az egész kamaszoknak szóló sorozat, amit az Anomis Kiadó nagyon leleményesen elindított, ez mind ebben a pillanatban.

Sz.I.: - Válságban van egy picit az olvasás szerte a világon. És Európában és a tengerentúlon egyaránt. És mindenütt tesznek ezt vagy azt, hogy ebbõl a válságból kibillentsék a társadalmakat. Való igaz, hogy a képernyõrõl a televízióból sokan olcsóbban, úgy értem, hogy sokkal kisebb erõfeszítéssel fogadhatunk be információkat, élményeket, miért bibelõdjünk az apróbetûk olvasásával? Viszont Középkelet-Európában ugyanazokkal a problémákkal küzd ilyen szempontból a világ, mint a Skandináviában vagy Amerikában, de lényeg és ez a kérdõjelnek a lényege, ami a Fordulópont címeknek végén van, hogy újabb kérdések feltevésére serkentjük az olvasót. És nem váteszkedni akarunk és megválaszolni örökérvényûen egy kérdést, hanem arra késztetni az olvasót, aki megpillantja, hogy benne is merüljön fel ez a kérdés és tartson önvizsgálatot. Tartson önvizsgálatot a könyvtáros, hogy õ maga mennyit olvas, miközben egész nap a könyvek kiajánlásával foglalkozik. Tartson önvizsgálatot a kiadó, hogy milyen szempontból kellene bõvítse könyveinek a kínálatát és a pedagógus elsõsorban, meg a szülõ, hogy õ milyen példát nyújt a gyereknek az olvasáshoz vagy nem olvasáshoz. Nem az információk halmaza függ attól, hogy tudunk-e olvasni, hanem az életünk minõsége. Mert az elmélyült, azt a lecsendesült hangulatot, amit az olvasás folyamán tehetünk meg, azt a képernyõ elõtt nem éljük át és pont azért van szükség az olvasásra és azért nem szabad hagyni, hogy kialudjon ez a láng.