- Nem. Nagyon jó ilyen korán kelni, mert jobb itt lenni, mint hogyha otthon unatkoznánk. Sokkal érdekesebb.

- Mert nagyon szeretjük az állatokat és szeretnénk róluk több mindent megtudni.

- Nekem az elefánt.

- Persze, hogy miben különbözik az ázsiai elefánttól, az afrikaitól, hogy néznek ki, mit esznek, élõhelyük, ilyesmi.

- Hogy az ázsiai elefántnak is van fogóujja. Az ormányából kinõ és olyan, mint egy kis kéz.

- Hogy megnézzük az állatokat, meg etessük õket.

- Igen, de hát ez olyan különleges, hogy az állatokról megtanulunk mindent például. Kérdezték, hogy a Természet Szépségei Házban, hogy hány teknõsbéka van, és azt mondták, hogy egy sincs, mert csak teknõs van és ez nagyon sokat jelentett nekem.

- Igen, az oroszlánketrecbe.

- Nem mert úgy tudom, hogy az oroszlánok be lesznek csukva. Szóval nem lesz veszélyes.

- Hát úgy igazán még nem. Ennyire közelrõl még nem .

Békési Nándor állatgondozó: - Az oroszlánok most már egy új kifutón vannak, illetve új házban. Mindjárt átmegyünk meglátjátok.

Békési Nándor: - Nem. Inkább az, hogy szeresse az állatokat, vonzódjon a macskákhoz, nagymacskafélékhez.

Békési Nándor: - Megvannak a maga veszélyei, de hát vigyázni kell. Megvannak a megfelelõ óvintézkedések és akkor nyugodtan lehet.

Békési Nándor: - Régebben, az elõbb láttuk a régi belsõ ketrecekben, ugye ott a rácsok között ki tudtak nyúlkálni és esetleg elkapják az ember kezét, lábát.

Békési Nándor: - Nem hála Istennek. Én itt vagyok 30 éve lassan, de nem. Pillanatnyilag három oroszlánunk van egy nõstény és két hím. Mibõl tudjátok megítélni, hogy melyik a nõstény és melyik a hím elsõ ránézésre.

- A hímnek sörénye van.

Békési Nándor: - Így igaz. Azt tudjátok, hogy az oroszlánok ugye mit esznek.

- Húst.

Békési Nándor: - Húst, mert húsevõ, ragadozó állatok. Itt nálunk takarmány az fõleg marhahús, de a változatosság kedvéért kapnak idõközönként nyulat, kecskét, nyers tojást. A húsra rá úgynevezett ragadozó premixet, amiben vitaminok, ásványi sók vannak, hogy megfelelõ legyen a táplálék.

Békési Nándor: - Gyerekek, hát a nagyobbak érdeklõdnek, kérdéseket tesznek föl, a kisebbek azért csak szaladgálnak.

Békési Nándor: - Igen, értelmesebb kérdéseket tesznek föl, aki már foglalkozott állattal vagy tart otthon állatot.

- Eddig a sörényt azt nem igazán értettem, hogy az miért van ott, azt hittem az csak egy ilyen megkülönböztetõ jelzés.

- Igen. De most tudtam meg, hogy attól van sörénye, hogy az megvédje a nyakát.

- A nõstény oroszlán. Kicsit nem fair, mert amíg a nõstény oroszlán vadászik, addig a hím csak otthon fekszik és hûsöl.

- Persze, hát a hím szolgálja ki a nõstényét.

- De érdekelnek, csak egy kicsit félek.

- Nem tudom. Mások fölingerelhetik az oroszlánokat, aztán támadhatnak.

- Hát, semmi sem biztos én azt mondom.

Békési Nándor: - Ez a fehér drót amit itt láttok körbe, ez az úgynevezett elektromos pásztor. Ez azért van, hogy a növényzetet megvédjük az állatoktól, ne bántsák. Amint lehet látni az egyiken van villanypásztor, annak megvan a kérge, a másikon nem volt rátéve, arról leszedték az oroszlánok a kérget. Ezek a nagy fák is azért vannak nekik betéve, mert egy az, hogy szeretnek ráfeküdni, másik pedig ezen koptatják a körmüket.

- Fogakat, mert állítólag itt vannak ezek a koptatófákon. Oroszlánfogak.

- Azok is lehetnek, nem tudom. Én még nem találtam. De mindent megteszek, hogy találjak.

- Nem tudom, eltenném emlékbe vagy ilyesmi. Vagy az emlékkönyvemben beragasztanám. Nem tudom. Most találtam éppen egy körömdarabot a koptatófákon. Most meg fogom tartani és hazaviszem.

- Szerintem elég értékes, mert hát azért nem mindenki kap oroszlánkörmöt bármelyik nap.

Bali Anita, a Zoo tábor vezetõje: - Azok a gyerekek, akik nagyon szeretnek állatkertbe járni, nagyon szeretik az állatkertet, minél többet lehetnek itt, a másik pedig az, hogy olyan felfedezéseket tehetnek az állatkertben, amit mint látogatók nem tehetnek. Tehát bemehetnek az elefánt kifutóba. Hogyha találnak, akkor oroszlánszõrt is vehetnek. Tehát minden olyan kis apró dolgot, amivel még közelebb hozhatják az állatokat a gyerekekhez. Ez a cél.

Bali Anita: - Változó. Tehát nagyon sok olyan gyerek táborozik idén is, akik már tavaly is voltak és tetszett nekik ez a közelség. Ugye van kígyósimogatás is a programunkban és attól nagyon irtóznak vagy esetleg a rovarházba is bemenni. A választék az nagyon bõ. Parasztudvarban állatgondozással kapcsolatos munkákat látnak el, meg a simogató is. Aztán a takarmánykonyhát látogatták eddig. Itt az állatoknak az eledelét készítik elõ. Hemperegtek a búzában és megnézték az erdei életközösséget. Jegesmedve barlangban voltak, aztán etették is õket, tehát halat dobáltak le nekik. Fóka-mókát néztek. Kézmûves foglalkozások vannak, agyagot használnak, papírt hajtogatnak, arcfestés van.

Bali Anita: - Igen, fõképpen pillangó, tigris, ilyeneket. Háromdimenziós mozi van, egyébként van a Mûcsarnokban. Itt Magyarország szép tájait láthatják, úgy mintha ott lennének

Bali Anita: - 7-9 éves korig van két csoport, ez a zöld és a sárga, és 9-13 éves korig ez a piros és a kék. Tehát általában úgy csoportosítottuk a gyerekeket, hogy egy csoportban legyenek, hogy az elõadók nekik mérten mondják el a dolgokat.

Zentai Zita zoopedagóus: - Élõ állatot egyszerûbb bemutatni, másabb, de az állatkertben dolgozó zoopedagógusnak sokkal nehezebb dolga van, hiszen az óvodáskorosztálytól kezdve a középiskoláig, felsõoktatásig minden korosztályhoz értenie kell. Folyamatos kapcsolattartásban vagyunk a pedagógusokkal, minket bármikor hívhatnak, feladatlapokkal próbáljuk segíteni az õ munkájukat, hogyha kijönnek állatkertbe. Az óvódásoknak inkább egy ilyen játszóház jellegû szakkörünk van, aminél ismertetik az állatokkal kapcsolatos információkat a kollegák és utána valamilyen játékos feladattal próbálják rögzíteni a tanultakat. A nagyobb korosztályok számára már bõvebb információlehetõségeket nyújtunk. Minél közelebbrõl megismerhessék az állatokat, minél több információt gyûjthessenek be mind az állatkerti állatokról, mind azoknak az élõhelyérõl. Pedagógusok számára is vannak ám programjaink. Egyrészt a zoopedagógiai módszertant tanítjuk, illetve állatvédelmi továbbképzésen is részt vehetnek.

- Nekem az elefántfürdetés és az elefántoknak a bemutatása, mert az ember aki mondta nagyon jól elemezte és az tetszett benne. Meg szeretem az elefántokat.

- Nekem tulajdonképpen minden tetszett és várom a mai napon lesz a jegesmedve etetés, de nekem is az elefántok tetszettek eddig a legjobban.

- Nekem a zsiráfok is nagyon tetszettek, fõleg a kicsik, nagyon szép állatok. Etettük is õket. Én meg szeretem a zsiráfokat is.

- Az állati találkozásokban volt egy rovarbemutató is. Nekem nem volt szimpatikus.

- Hát igen, eléggé. Ilyen botsáska meg ilyen amerikai csótányokat mutattak be és hát azért nem volt olyan szerintem olyan nagyon szalonképes látvány. Nagyon jó volt a tábor, nagyon élveztem csak hát már bánom kicsit, hogy vége van, már így összeszoktunk. Megszoktuk a tábort. Azért volt jó még a tábor számomra, mert nagyon közeli kapcsolatba lehetett kerülni az állatokkal, meg lehetett õket simogatni, sõt itt fogok dolgozni két hétig.

- Még nem tudom valamelyik állathoz majd beosztanak és ott takarítani kell, etetni kell õket, sõt közvetlen kontaktusba is kerülhetünk az állattal.

- Megkérdezték, hogy hova szeretnék menni, még nem döntöttem el. Valamelyik emlõs állathoz szeretnék kerülni.

- Nem, ez csak ilyen hobbi számomra.

- Volt igen, volt kutyánk, meg papagájunk meg nagyon szeretem a lovakat. Lovász is vagyok egyben, de nagyon élvezem az állatokkal való munkát. Én azért szeretem az állatokat, mert feltétel nélkül szeretik az embert, nem beszélnek vissza, nem kritizálnak, csak azt szeretnék, hogy szeressük õket és hagyják magukat szeretni.

- Igen vannak. Van egy magyar vizslám, egy fiú, és egy hörcsögpárom.

- Igen, nagyrészt. Most a nagymamámnál vannak, de úgy egyébként én szoktam róluk gondoskodni.

- Igen, az állatsimogatóban, ahol a kecskék, szamarak meg a lámák találhatók ott az emberek csak simogatják az állatokat és arra nem gondolnak, hogy reggel a gondozók feltakarítják az ürüléküket meg ételt adnak nekik, csak simogatják az állatokat.

- Igen, az állatkertben sok mindenbõl lehet tanulni, hogy hogy lehet gondozni még az állatokat. Mert például az elefántoknál is azért gondol arra az ember, hogy még az õ állata is szereti a vizet. Mindig is tudtam, hogy az állatokkal foglalkozni kell meg törõdni kell velük, de ez a hét ez még erõsebbé tette bennem ezt az érzést, hogy igenis törõdni kell az állatokkal és fontosak.

- Régi húsvéton kaptunk két nagy nyuszit és már nagyon nagyok és lánynak született 6 kis nyuszija és három meghalt és három maradt és már mind kinyitotta a szemét. A Menyusnak, a tesómnak is van egy kisnyuszija és nagyon szeretjük õket mert már nagy bundájuk van. Csak a kicsiknek még nem nagyon.

- Hát a nagyokhoz be lehet menni, de a kicsikhez még nem, mert még be vannak zárva mert még kicsik és a Kocka megeszi õket.

- A kutyánk.

- Egy ilyen nagy házban. Ketrecben.

- A kicsik most egy pár hét óta születtek és a nagyok meg már húsvéton kaptuk.

- Nagyon, csak anya azt mondta, hogy nem maradhatnak nálunk a kisnyulak, mert nekünk csak kettõ nyuszi kell, azt mondta anya.

- Nem.

- Azt, hogy az anyukájukkal maradjanak a nyuszik. Mert úgy a jó. Úgy már tudják nagykorukban, hogy õ az anyukájuk meg még az apukájukat is látják.

- De próbáltam és õ meg még azt mondta, hogy még gondolkozik rajta. Azt mondta, hogy fölneveljük õket és addig, de az még sokáig tart.

- Sok hét.

- Elajándékozzuk. Mondjuk lehet, hogy anyukámnak a tesójának adjuk oda, mert úgy sokszor látjuk, hogy ha elmegyünk hozzájuk.

- Lehet az is, hogy ha mi nagyobbak leszünk és felnõttek akkor lehet, hogy már minekünk lesznek ezek a kisnyuszik és akkor néha eljövünk anyáékhoz, elhozzuk a kis nyuszikat és akkor összerakjuk egy pár hétre.

- Igen. Van kutya, õ a Kocka és van egy teknõsünk még. És még van galambunk is, aki iderepült csak itt csinált fészket és azért hívjuk ami galambunknak. Annak is van kicsinye

- Igen. Mondjuk a Kockának születne kiskutyája. Mert neki, már öreglány és még egyszer se született kiskutyája. Mert nem tüzelt. Egy madarat, amelyik rá tud szállni az ujjamra és nagyon értené, hogy hívom és akkor a mi madarunk lenne.

- Nekem nincs, csak a sasok, van ilyen sas megõrzõ vagy mi és azoknak rá tud.

- Hát nem sas, hanem inkább valami aranyos kis madárka, mert a sasok az olyan ragadozó és nem szeretem ha bogarak meg ilyenek meghalnak. Inkább amelyik magot eszik meg kukacokat.

- Nekem most az a fontos, hogy vehetek egy tengerimalacot. Olyan aranyos. Lehet vele törõdni.

- Egy éve, fél éve. Láttam egyszer egy állatkereskedésben és nagyon megtetszett.

- Gondozom, leviszem magammal Pécsre.

- Tudom, mert sok könyvet elolvastam róla. Úgy döntöttem, hogy ahogy ki fog nézni úgy adok hozzá nevet.

- Nem volt eddig még. A kutyánk, Sziszi õ közös.

- Vágytam, de csak most tudtam rávenni az anyuékat. Azt mondták, hogy a kutya miatt nem lehet, mert megeszi.

- Nagyon fogok rá vigyázni.

Sós András a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Nem egy plüssmaci, de nagyon sok gyerek tényleg vágyik ezekre az állatokra és hogyha szülõ tudja, hogy a gyerek gondozni fogja azt az állatot és szeretni azt az állatot, akkor az egy jó ajándék. Itt is az a fontos, hogy milyen állatot ajándékozunk. A tengerimalac egy ideális ajándék, mert viszonylag egyszerû a tartása, a takarmányozása, ideális kezdõ hobbiállat lehet egy kisgyerek számára. Sok gyerek nem feltétlenül kutyához vagy macskához ragaszkodik, hanem egy ilyen pici szõrös állat ugyanolyan kedves lehet a számára, ugyanúgy megtanulja azt, hogy ezeket az állatokat rendszeresen gondozni kell, figyelni kell õket. Meg kell nézni, hogy minden rendben van-e nálunk mindennap. Tehát egy rendszerességre szoktatja, oktatja a gyereket. Egészen különbözõ állatokat is lehet szeretni, mert tartás során új dolgokat tanul meg az állatról, hogy hogyan viselkedik esetleg, hogy ha párban tartjuk, akkor hogyan szaporodik. Akár a halak tartása, amivel aztán tényleg nem lehet sok kommunikációt kialakítani és nagyon érdekes és nagyon sok kalandot rejtõ dolog lehet.

Sós András: - A kutya és a tengerimalac nem igazából fér meg egymással. Persze van olyan kutya, ami valószínûleg nem bántaná ezt az állatot, de nem érdemes próbálkozni. Hogyha többféle állatot tartunk együtt, akkor gondoskodni kell arról, hogy ezek az állatok biztonságosan el legyenek zárva egymás elõl, fõleg, hogyha esetleg az egyik állat másiknak a zsákmányállata lehet. Erre jellemzõ például még kalitkás madártartás és mondjuk a macskáknak az esete, de vannak olyan állatok, amelyeket gond nélkül együtt lehet tartani, például, hogyha valaki hüllõket tart akkor egyre többen tartanak zöld leguánt vagy szárazföldi teknõsöket. Ezeket gond nélkül együtt lehet tartani, mert növényevõ állatokról van szó.

Sós András: - Természetesen gondozást igényelnek és odafigyelést. Vannak olyan állatfajok, amelyekkel érdemes úgymond kezdeni és meg lehet tanulni az állattartás fortélyait és utána lehet továbblépni. Hogy ha mondjuk a papagájokat nézem, akkor egy hullámos papagáj vagy esetleg egy törpepapagáj ideális kezdés lehet és a másik dolog, hogy ezekrõl a gyakran tartott állatokról sok szakirodalom beszerezhetõ, tehát utána lehet olvasni az igényeiknek. Ugyanezt el lehet mondani például a rágcsálókra, ahol egy tengerimalac vagy egy aranyhörcsög tartásával el lehet kezdeni és utána esetleg tovább lehet lépni. Lehet Magyarországon ma már burundukat kapni ami egy csíkos mókus, de másféle rágcsálókat is, amelyek kényesebbek, nagyobb odafigyelést igényelnek, esetleg többféle dolgot kell nekik adni. Nem érdemes ilyen állattal kezdeni mert fõleg a gyerekben egy olyan kudarc alakulhat ki, hogyha az állat elpusztul vagy megbetegszik, ami késõbb eltántorítja más állatok tartásától.

Sós András: - Fõleg a kisebb gyerekek esetében mindenképpen, mert a gyerek igényli azt a segítséget vagy legalábbis a szülõi odafigyelést és útmutatást. Aztán késõbb amikor már a gyerek nagyobb lesz vagy akár kamasz lesz akkor jellemzõ az, hogy õ fogja hozni az állatokat és a szülõi ráhatás az sokkal kisebb lesz, de az elején mindenképpen fontos az, hogy a szülõ is beleszóljon és felmérje azt, amit a gyerek esetleg nem tud. A család felkészült-e ennek az állatnak a tartására vagy sem.

Sós András: - A gyerek fejlõdésével talán változik. Nekem van egy kisfiam, aki 5 éves kora óta tart állatot.

Sós András: - Neki aranyhörcsöge van és vannak a szárazföldi teknõsei, amelyek ugyan az enyémek voltak, de most már õ legalább annyira gondozza õket. Tehát ez alatt a kor alatt legalábbis a mi esetünkben biztos, hogy a gyerek nem igazából tudta volna ellátni az állatokat.

Sós András: - Hogy ha megfelelõ nagyságú terem, ami az állatnak egy viszonylagos mozgáslehetõséget biztosít, akkor utána berendezésen kell gondolkozni. Fontos az, hogy az állat megfelelõ számú, milyenségû búvóhelyet találjon magának, fontos az, hogy ez a terrárium vagy akvárium ez lehetõleg ne legyen minden oldalról körüljárható, hogy az állat ne érezze úgy, hogy õ állandóan egy kiállítási tárgy és mindenhonnan megközelíthetõ. Hogyha mondjuk a madarakat nézzük fontos figyelni arra, hogy nagyon sok madár érzékeny a huzatra, figyelni kell ilyen dolgokra, hogy mondjuk árnyékos és napos részek is legyenek abban a terráriumban. fontos elhelyezni a megfelelõ számú növényeket.

Sós András: - Hüllõ esetében például lehet a folyamatos menekülés, hogy ha terráriumban kapar, az üvegnek ütközik és folyamatosan mozgásban van. A nem evés, ez például hüllõknél nagyon jellemzõ lehet, egy madárnál egészen mások a tünetek. Egy madárnál az ápolatlan tollazat, a borzoltság, a gubbasztás, az emlõs állatoknál viselkedésbeli rendellenességek, amikor az állat hasonló útvonalon mozog, a fejét tekergeti, rágja magát valahol, ezek mind-mind jelek, amelyek arra utalnak, hogy az állat nem érzi jól magát és a baj az, hogy általában ezek a viselkedésbeli anomáliák, problémák elõbb-utóbb szervi bajokhoz is vezetnek és akár fertõzõ betegségek úrrá lehetnek az állaton és megbetegedhet az állat annak következtében, hogy a pszichéjével valami nincsen rendben.

Sós András: - Ez egy nagyon lényeges kérdés és egy nagyon nagy probléma. Nálunk az állatkertben naponta kapunk olyan telefonokat, hogy megunt hullámospapagájt, ékszerteknõst szeretne valaki behozni. Nincsen erre kapacitása az állatkertnek. A múltban befogadott ilyen állatokat és most már megteltek a mi helyeink is. Hogy ha valóban kialakult egy olyan helyzet, hogy nem tudjuk tovább tartani az állatot akkor ésszerûbb megpróbálni ezt az állatot elajándékozni vagy találni a saját ismeretségi körünkben gazdát, illetve szóba kerülnek még a különbözõ állatvédõ szervezetek, akik esetleg tudnak segíteni, bár õk inkább kutyára és macskára vannak felkészülve. Lehet próbálkozni ezenkívül kereskedõknél, amire megint csak azt tudom mondani, hogy a legelején a vásárlás elõtt alaposan gondoljuk át, hogy ezt az állatot tudjuk-e vállalni és tudjuk-e élete végéig megfelelõ szinten gondozni.