- BabaNet
#baba#anya
Babanet - Vendég a Háznál  02.08.28
   Mûsorarchiv
   Mûsortörténelem
   Stáblista

Vendég a háznál
2002. augusztus. 28.
Kossuth rádió, 13.05

- Az én kisfiam lassan egy éve nem nagyon alszik délután. 110 centi, 20 kiló, tehát nagyon magas, erõs gyerek. Egyszerûen azt vettem észre, hogy ha 7 óránál késõbb kel föl akkor egész egyszerûen nem alszik el délután. Mondjuk 4 órakor le tudnám tenni.

Mv.: - Akkor meg este nem aludna el.

- Én ezért azt a megoldást választottam, nem tudom, hogy jól teszem-e, mert azt is nagyon jól tudom, hogy kellene aludni még ennek a korú gyereknek délután, hogy hagyom aludni reggel 8-ig, akár fél 9-ig is, de mondjuk 8 óra + / - 20 perc fel szokott azért kelni, de akkor este 8-8:30-kor fekvés van. Tehát gyakorlatilag 12 órát éjszaka végigalszik, de akkor tényleg nagyon intenzíven végigcsináljuk a napot. Hát nem mondom, már öt és hat óra között azért már vannak jelenetek, de elviselhetõ.

Mv.: - Jövõre gondolom óvodába fog járni.

- Igen, már be is iratkozott, úgyhogy ezért is érdeklõdöm, hogy ebbõl lehet-e probléma vagy egyszerûen az õ szervezete ilyen, béküljek meg ezzel.

Mv.: - Hát lehet, hogy az õ életritmusa ilyen, de az biztos, hogy ez azért eleinte konfliktust fog jelenteni az óvodában, illetve ez azon is múlik, hogy mennyire rugalmas az óvoda.

- Egyébként itt a környezetemben játszótéren más anyukákkal beszélgetve így mondják, hogy molett gyerekek nem nagyon nem szeretnek aludni. Tehát az egykorú, hasonlóan erõs felépítésû akár kislányok is szintén nem alszanak és az óvodában is pontosan emiatt az egyik helyen, ahol az óvodaválasztás során jártunk mondták, hogy nem is alvási idõnek hívják azt a délutáni idõszakot, hanem pihenõidõnek. Engem is érdekelt, hogy nem teszek-e rosszat a gyerekemmel, hogy nem erõltetem. De még ha erõltetném is, tehát egész egyszerûen nem alszik el. Félórát próbálkozik, de utána mondja, hogy anya, nem haragudj nem tudtam.

Mv.: - Én remélem, hogy a mama talál ilyen óvodát, ma már jó néhány van, mert mintha tényleg egyre több gyereknél jelentkezne ez a tünet. Nem tudom hogy fogalmazzak, hogy délután nem alszanak és bizony az óvodák egyre inkább próbálják megtalálni annak a módját, hogy ezeket a gyerekeket ne kényszerítsék arra, amire nem tudják. Baj, ha délután nem alszik a gyerek?

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Az nem baj, hogy ha nem alszik, de hát a megoldást azt megmondta az anyuka. Én azt gondolom, hogy 12 óra hosszán keresztül egyfolytában üzemben legyen egy 3,5 esztendõs gyerek az nagyon nehezen képzelhetõ el. Az alvásigényekben vannak különbségek, meg vannak különbségek a ritmusokban is. Ha ez a gyerek 8 óra körül valamikor fölébred, akkor nagyon jót teszünk vele, ha pihenõidõt biztosítunk valamikor egy és három óra között. Amikor ilyen problémával találkozom, jön az anyuka és elmeséli ezt ugyanígy akkor azt mondom, hogy figyeljen ide, rendezze be úgy a napját, hogy maga is odamegy a gyerek mellé és egy csendes pihenõt rendeznek, mesélget neki közben, dajkálja egy kicsikét. Minden esetre nem egy intenzív fizikai és szellemi izgalommal tölti el a gyerek az egytõl három óráig terjedõ idõszakot.

Mv.: - Legyünk otthon ezen a délutánon ugye, akkor ne maradjunk tovább a játszótéren.

Dr. Szamosfalvi Imre: - Akkor ne séta legyen, akkor ne az állatkert legyen, ne fárasztó, ingerrel teli programokat csináljunk ebben az idõszakban. Mit mondjak, még az emésztés szempontjából is jobb, hogy ha õ megette az ennivalóját, akkor utána elterül és szervezete arra koncentrál, hogy földolgozza azt, amit ebédre kapott és lazuljon egy kicsikét. Én valahol még arról is olvastam, hogy fölnõtti munkavégzésnek is jót tenne, mint ahogy ez nagyon sok országban bevett szokás, hogy egy 2-3 órás periódus üresen van hagyva a napban és nemcsak föltétlenül a hõség miatt, tehát nemcsak a mediterrán országokban. Mert hogy 4-5 óra hosszáig tud igazán intenzíven és tevékenyen dolgozni egy ember és akkor jó ha egy-két óra hosszáig, ha nem is föltétlenül alszik, hanem lazít, elengedi magát, megeszi az ebédjét és egy kicsit kókad utána vagy úgy nézeget maga elé és újra tudja kezdeni és a két periódusban összesen többet tud teljesíteni, mint egy 8 órás periódusos robotolással.

- Jó napot kívánok, a gyerek délután nem akar aludni. A mûsorhoz szeretnék mondani valamit. Ha azt megpróbálják, én Radnai Bélát hallgattam az Eötvösön. Õ azt mondta mondjuk neki, nem muszáj aludni, szabad olvasni. És adjunk neki a korának megfelelõ képeket, képes könyvet. A saját lányomon kipróbálva talált.

Mv.: - Mennyi idõs volt akkor a kislánya, amikor már nem akart aludni?

- Három-négy körüli. Kettõ után már jelentkezett, hogy le is feküdt, nem ellenkezett, de hánykolódott. Következett volna a tiltakozás. És akkor léptettem be ezt.

Mv.: - Onnantól kezdve egyáltalán nem is aludt délután?

- De, mindig lefeküdt. Nézegette a könyvet, aztán elszundított rajta.

Mv.: - Ja, hogy a könyvön szundított el.

- Persze.

Mv.: - És ez csak a délutánra volt jellemzõ vagy este is?

- Csak délutánra vonatkozott.

Mv.: - Tehát este nem volt ilyen problémája.

- Nem. Soha nem volt semmi problémánk este.

Mv.: - Vendég a háznál, jó napot kívánok.

- Jó napot kívánok, elõbb hallottam a délutáni alvásról, illetve a gyerek elaltatásáról a véleményeket a rádióban és ehhez szeretnék hozzászólni. Nekem három gyerekem van és igazából délután is meg este is azért komoly gond nem volt az alvásukkal. A legkisebb most már 3 éves elmúlt és mindig zokszó nélkül megy aludni. Én ezt úgy oldottam meg, mert voltak a nagyobbakkal is gondok, hogy leültem melléjük énekelni.

Mv.: - Délután és este is?

- Mikor hogy. Délután mindenképpen, mert akkor ugye nagyobb a játékkedv. Este csak akkor, hogy ha mondjuk a mese nem volt elég. Vagy amikor már késõ volt és esetleg nem jutott idõ mesélni, akkor még énekelgettünk nekik egy kicsit, hogy mondjuk ne másszanak le az ágyról és ne rohangáljanak. Férjem is meg én is.

Mv.: - És miket énekeltek? Ilyen nyugtató, altató dalokat?

- Nemcsak altatót, hát azért praktikusan lassúbbakat, mert ha mulatós nótákat énekelünk, akkor nem alszanak el. De lassúbb és mindenféle szép ének, ami az embernek eszébe jut.

Mv.: - És mindezt a sötétben tették a gyerekszoba sarkában és csöndesen énekeltek?

- Vagy a közepén, igen. Nagyon könnyen megoldható volt és nagyon hamar és hatásos, mert ha 10 percig kell énekelni és fõleg délben ez az érdekes, akkor az már sok idõ.

Mv.: - 10 perc után elaludtak?

- Így gond nélkül elalszanak, igen.

Mv.: - Vendég a háznál, jó napot kívánok.

- Jó napot kívánok. Szeretnék hozzászólni. Én is egy nagymama vagyok és hallottam a kislánynak a fürdetéssel, illetve a kis himbálásával kapcsolatos problémát. Ugyanez szeretném elmondani, az én kis unokámmal kapcsolatban, aki kisfiú.

Mv.: - És Õ hány éves?

- Öt éves és 18 hónapos korában körülbelül hasonló dolgokat vettünk észre. Képzelje el, hogy hát ugye akkor még pelenkája volt és mi azt hittük, hogy a pelenkába bemelegedett a kis alsó teste és esetleg viszket és ezért himbált úgy és késõbb, amikor már volt olyan 2 év körüli akkor a fürdetésnél észrevettük mikor  az  édesanyja fürdette, és alul a kis popsiját meg a kis nemi szervét mosta, hogy akkor is úgy simogatta a kis altáját.

Mv.: - Tehát a kisfiú magának.

- A kisfiú, igen. Na most idõnként észrevettük mikor eljött így hozzánk, akkor ha unatkozott akkor úgy ledobta magát a díványra vagy a szõnyegre és akkor ezt mi úgy neveztük, hogy himbált. És mindig mondtuk, hogy Józsika ezt ne csináld, ez nem jó. Hát nála még nem hívhattuk föl a figyelmet, hogy ez maszturbálás vagy egyéb.

Mv.: - És miért mondták neki, hogy ez nem jó?

- Mert észrevettük azt, hogy ha unatkozik õ ezzel tölti az idejét és látszott is a kis arcán, meg úgy lihegett is, hogy ez neki jó, tehát tulajdonképpen egy ilyen kis önkielégítést csinál õ mint pici kis gyerek.

Mv.: - Maga azt gondolta, hogy ez baj?

- Hogy nem normális. Nem, ez egy rendellenes valami. Mert ha ez idõnként elõfordul, de amikor õneki éppenséggel unatkozott és neki kedve volt ehhez, akkor õ ezt csinálta. Ez kellemetlen is volt, mert elmentünk társaságba, elvittük rokonokhoz és ott is minden gátlás nélkül, ha õ lefeküdt hasra például és úgy játszott építõkockával vagy könyvet olvasgatott vagy valami és érezte, hogy az neki úgy jó, akkor azt ott helyben is csinálta és ez furcsán nézett ki. Nagyon furcsán nézett ki.

Mv.: - És végül is leszoktatták errõl?

- És végül, hát ezt akarom mondani, hogy ez különbözõ okokra vezethetõ vissza. A menyem nagyon keveset vitte õt levegõre. Nagyon sokat volt otthon, a fiam tanul, dolgozik és unatkozott és szerintünk ez az unalma, ami ezt kiválthatta. Végül elkerült ugye óvodába és az óvónõ is szólt nekünk, hogy amikor délután lefektették, akkor ezt még csinálta és az óvónõ mondta, hogy vigyük el pszichológushoz. Elvittük pszichológushoz, amikor volt olyan 4 éves körülbelül és a pszichológus is azt mondta, hogy valószínûleg ilyen unalmi idõtöltésnek ez elõ szokott fordulni.

Mv.: - A pszichológus azt nem mondta, hogy egyébként ez teljesen normális kisgyerekeknél?

- Nem, kifejezetten nem mondta ezt. Többször elmentünk, beszélgetett vele, na és a végeredményt szeretném mondani, hogy mi itthon mindig szépen mondtuk, hogy nem jó, mert ki fog sebesedni alul a kis kukid és meglátod, hogy nagyon fog neked ez fájni és ez nem egy jó dolog és majd a gyerekek az iskolában ki fognak nevetni és már próbáltuk így ezzel õt errõl leszoktatni. Nem sikerült és a menyem radikálisan egyszer mondott neki valamit. Eljött legközelebb hozzánk és nem csinálta ezt.

Mv.: - És azóta sem csinálja.

- Nem. És kérdeztem, hogy mond Józsika, mit mondott neked a mama. Azt mondta, hogy azt mondta a mama, ha még egyszer ezt meglátja, levágja ollóval. Képzelje, ilyesmit. Én nem mertem volna mondani. És ettõl úgy megijedt, hogy azóta nem csinálja.

Mv.: - De arra nem gondolta, hogy ez esetleg hosszú távon rossz hatással lesz rá. Amikor ennek igazából eljön az ideje, akkor sem mer majd ehhez nyúlni.

- Nem tudom. De ezen nem gondolkodik úgy látszik a menyem. Én meg próbáltam ezt így mondani, hogy nem jó dolog és végül aztán neki ez a mondata ez befejezte az egész ténykedést.

Varró Gábor pszichiáter: - Borzasztóan fontosnak tartom ezt a riportot pontosan azért, mert hogy a gyakorlatunkban is nagyon sokszor jelentkeznek olyan szülõk, akiknek téves információik vannak a maszturbációról.

Mv.: - Akik azt gondolják, hogy ez egy rossz dolog és errõl gyorsan le kell szoktatni a gyereket.

Varró Gábor: - Pontosan így van. Nagyon fontos megtudniuk ezeknek a szülõknek, hogy nem errõl van szó. Egyrészt ez a kisgyerek abban a lelki fejlõdési fázisban van, amikor ezt a gyerekek legtöbbször szokták csinálni. Ez az egyik része a dolognak, a másik része amit rögtön kiemelnék és erre többször talán vissza is fogunk térni erre a kulcsszóra, amit a nagymama úgy fejezett ki, hogy unatkozik a gyerek. Nyilvánvaló ez nem a legpontosabb szó, de nagyon jól kifejezi azt a lényeget, hogy itt valami olyasmirõl van szó, hogy a gyerek valószínûleg, hiszen az a frekvencia, az a sûrûsége, ahogy a gyerek ezt csinálja tényleg nem a legoptimálisabb. Az, hogy idegen helyen csinálja olyan szempontból nem jó ez, hogy pontosan arra utal, hogy egy bizonyos rosszul mûködõ lelki igény is szerepet játszik ebben a maszturbációban, tehát nemcsak a gyerek adott kora, ami a korának megfelelõen ezt csinálhatja és semmi veszély, egészségügyi veszély nincs ebben.

Mv.: - Teljesen normális. Ami ebben az esetben esetleg nem normális az az, hogy a gyerek ezt olyan sûrûséggel csinálja aminél azt lehet feltételezni, hogy valami hiányzik az õ életébõl és ezt a hiányt pótolja. Õ olyan helyzetekben is, amilyen helyzetben egyébként ezt a gyerekek nem szokták.

Varró Gábor: - Pontosan errõl van szó. Na most a legfontosabb az, hogy kijelentsük, hogy a maszturbáció egyáltalán nem káros. Régebben nagyon sok tévhit élt ezzel kapcsolatban az emberekben. Gerincsorvadásról, betegségekrõl beszéltek. Tudjuk tudományosan, hogy 100 százalékig nem igazak ezek a régebbi feltevések, azonban éppen ezért fontos, hogy a szülõk halljanak errõl a problémáról, mert hogy manapság is nagyon sokan fordulnak azzal pszichológushoz, hogy õk megpróbáltak a gyerekre hatni. Miket szoktak a szülõk mondani. Leggyakoribb az, hogy valóban betegségekkel vagy kisebesedéssel fenyegetik a gyereket azonban elõfordul az is, hogy gyakorlatilag úgy akarják megakadályozni ezt, hogy esetleg egy kasztrációval, értsd, levágom a fütyidet fenyegetéssel élnek vagy akár bekenik valamivel. Pontosan azért, mert nem tudják azt, hogy mit kellene tenni és hibásan él bennük az a gondolat, hogy ez valahol nem helyes. Nagyon fontos tehát leszögezni, hogy mindezen rossz próbálkozások helyett próbáljuk meg megnézni a hátterét ennek a dolognak. Nem szenved-e olyan ingerhiányos állapotban, ami egyenes következménye annak, hogy az amúgy elfogadható és normális gyakoriságú maszturbáció egy ilyen gyakoriságot ér el ami valóban társadalmilag és családilag sem elfogadható. Ezt nagyon sok olyan helyzetben is csinálja amikor ez nem lenne ildomos.

Mv.: - Megoldás az, hogy ha látjuk, hogy a nap bizonyos szakában vagy akkor amikor ahogy a nagymama is fogalmazott, éppen unatkozik a gyerek, akkor valami izgalmas játékot találunk ki neki és rávezetjük arra, hogy egy más elfoglaltsággal is tudja magát jól érezni?

Varró Gábor: - Ennél azt gondolom, hogy mélyebben van a probléma gyökere. Nem kizárólag arról van szó, hogy amikor már ez kialakult, akkor hogyan próbáljuk elterelni a gyerek figyelmét. Ez már valamiféle tüneti kezelés, ami önmagában nem probléma, akkor lenne ez igazi, hogy ha oki kezelésként csinálná. Amit például sokszor elmondunk hiperaktív gyerekeknél, hogy ha elvisszük sportolni vagy lekötjük a figyelmét és jól kifárad estére, akkor majd nem fog ramazurit csinálni este az ágyban. Másnap olyan fáradt lesz, hogy nem lesz kedve ahhoz, hogy ugráljon. Itt most nem ez a fõ probléma, hanem ott is megvan annak az állapotnak is megvan az oka és ott is azt szoktuk javasolni, hogy pontosan azért vigyék el sportolni a gyereket és azért találjanak ki a számára az átlagnál aktívabb életet, hiszen az õ állapota ezt igényli. Az egy másodlagos következménye ennek, hogy valóban el fog fáradni a gyerek, de nem ez a cél, hogy elfáradjon, hanem az, hogy az õ fokozott mozgásigénye ki legyen elégítve. Pontosan ezt példának akartam felhozni arra, hogy abban az esetben, amikor már egy kialakult hosszú ideje tartó és nehezen befolyásolható maszturbációra figyelünk fel, akkor ott meg kéne próbálni a mélyére nézni a családi mûködéseknek, hogy hogyan alakulhatott ez ki. Hogy alakult ki, hogy a gyerek úgy érzi, hogy vele nem törõdnek annyit, amennyire szüksége lenne rá, hiszen õ a maszturbációt amellett is folytathatná, hogy vele normális mennyiségû foglalkozás történik.

Mv.: - Feltehetõen intim környezetben egyedül este magányában végzné ezt?

Varró Gábor: - Igen, valószínûleg ez így történne. Ebben az esetben viszont, amikor a gyerek ingerigénye nincs teljes mértékben kielégítve és itt nem a szexuális ingerekre gondolunk, hanem az egyéb mindennapos ingerekre, abban az esetben arra az örömforrásra terelõdik a figyelme, amelyik az egyedüli örömforrás. Itt ez nagyon fontos. Nincs számomra más öröm, nincs számomra egy családi biztonság akár, ez nem minden családra igaz, hiszen mindenhol más lehet a probléma, nem foglalkoznak velem eleget, nem játszunk eleget, nincs elég barátom. Pontosan ez az a jelzés, amire föl kell figyelni egy ilyen maszturbációnál. Arra hívom föl a figyelmet, hogy miközben bevezetjük ezeket a változásokat, amik az ön által feltett kérdésben szerepelnek, tehát hogy igenis feladatokat adunk, ingereket adunk a gyerek számára, programokat szervezünk és együtt vagyunk vele, de ez nem nem azért történik, hogy ez által elvonjuk a figyelmét a maszturbációról, hanem ez azért kell, hogy így történjen, mert hogy biztosítjuk számára azokat a normális élettani ingereket, amire szüksége van. Egyébként az életben minden területen a körülötte lévõ szülõktõl és egyéb emberektõl ha ezeket az ingereket megkapja, akkor a maszturbáció pontosan arra a szintre fog beállni ami amúgy elfogadható és társadalmilag sem lesz zavaró.

Mv.: - De ugye az, a doktor úr is beszélt arról, hogy a mamák, tehát a család aki ezt nem tudja elfogadni vagy téves információi vannak miket mondanak a gyerekeknek, hogy ugye levágják, bekenik, nem szabad, beteg leszel. Ez egyébként hosszú távon okozhat sérülést gyerek lelkében vagy a lelki fejlõdésében, hogy ezt õk így reagálják le, rosszul?

Varró Gábor: - Nyilvánvalóan egy elkeseredett és fáradt szülõ azt hiszem egyszer mondhat ilyet, tehát nem azt mondom, hogy ilyen nem hangozhat el, azonban azt gondolom, hogy akár egyetlen súlyos levágom a fütyidet kifejezés is lehet káros, vagy hogy ha ennél sokkal enyhébb kifejezéseket, de ez a fenyegetéssel párosul és ezt a szexuális kielégüléssel köti össze a gyerek ez késõbb igenis okozhat sérülést az õ szexuális lelki fejlõdésében. Egy-egy nagyon súlyos kifejezés vagy esetleg egy-egy enyhébb kifejezés, enyhébb fenyegetés, ami sokszor ismétlõdik az igenis okozhat olyan problémákat, ami késõbb a felnõttkorban a férfiaknál mint szexuális probléma, a nõknél frigiditás vagy orgazmusképtelenség formájában jelentkezhetnek. 

- Jó napot kívánok. Nekem az a problémám, hogy van nekem egy kis dédunokám, 3 éves és legalább féléve az elsõ négy foga kitörött. Formálisan kirohadt.

Mv.: - És mit mondott az orvos?

- Hát azt mondta, hogy majd ki fogja nõni és most kéthetenként meg háromhetenként járnak ecsetelni. Hát nem tudjuk, hogy mi lesz. A gyökerek benn vannak. Ínygyulladása nincs. Hát én nem tudom megérteni, hogy kellene nekünk is ezt a fluor tablettát adni vagy mit tetszenek tudni ajánlani. Ez a kis négy elsõ foga, hát ez a metszõfogak, hát ez tragédia. És olyan ügyesen oldalra beteszi a keményet és ott harapja. Elöl semmit nem tud harapni.

Mv.: - Sok édességet eszik a gyerek?

- Nem.

Mv.: - Édes italokat sem?

- Nem. Nem tudom, mikor kicsi volt ezt a német, ezt a nem tudom milyen teát adták neki állandóan.

Mv.: - Ami édes?

- Hát édes volt.

Czukor József gyermekfogorvos: - Ennek biztos elõzménye volt. Sajnos azt kell mondanom mindennap elõforduló eset és nálunk az osztályon találkozunk meg kezelésbe is veszünk meg gondozunk ilyen gyerekeket. Egészen biztos, hogy valami helyi ártalom volt és úgy egy félmondattal meg is hallottam, hogy hát elég sok teát fogyasztott. Na most nem kifejezetten a teafogyasztás ellen vagyok, bár mondjuk folyadékpótlásra betegséget leszámítva a víz tökéletesen megfelel egy gyereknek, nem feltétlenül teát, pláne fekete teát fogyasztania és az az érzésem, hogy ezt cumisüvgbõl történt. És hát általában a gyerekek szeretik hogy ha az megfelelõen édes ez a tea. Hihetetlenül romboló hatást tud kifejteni és típusosan a fölsõ négy fogat pusztítja el. Úgynevezett cirkuláns tehát ilyen körkörös szuvasodás alakul ki ezeken a fogakon. Ott meggyengül és egy akármilyen rágó mozdulatnál vagy tépõ mozdulatnál letörnek ezek a fogak. És fekete csonkocskák maradnak. Hát ez nagyon elkeserítõ tud lenni a család részére. Egyet azonban biztatásképpen hadd mondjak. Nekem jó néhány ilyen problémás gyerekem volt. Kezelésbe vettük, próbáltunk mindenféle erõsítõt, sokszor elõfordul, hogy annyira sikerül különbözõ ecsetelõkkel megkeményíteni ezeket csonkokat, hogy remekül tépnek velük. Jó, hát ez még nem mindig vigasztalja a dédnagymamát. Vigasztalja az, hogy jó néhány ilyen gyerekem volt, akinek azután a maradó fogazata ép fogazat lett és gyönyörû fogazata lett. Ha megfelelõ kezeléssel, illetve megfelelõ hát úgynevezett prevencióval élünk a továbbiak során akkor õneki még csodálatosan szép fogazata lehet.

Mv.: - De ehhez biztos, hogy az is szükséges, hogy mostantól akkor el kéne felejteni ezeket a cukros üdítõket.

Czukor József: - Természetesen. Azért mondom, hogy hát részint nemcsak azt jelenti egy orvossal való érintkezés, hogy ott kezelés történik, hanem tanácsadás. És mindent megbeszélni, táplálkozástól kezdve szájhigiénét mindent megbeszélni, ellenõrizni és akkor fokozatosan ez a probléma meg fog szûnni.

Mv.: - Mi a helyzet a rágógumival, hiszen ott ülnek a gyerekeink a televízió elõtt és azt látják egyfolytában, hogy az egészséges fogak kulcsa a rágógumi. Persze a cukormentes.

Czukor József: - Hát most ennek két oldala van. Én mint nem fogorvos, hanem szülõ, nagypapa nem nagyon pártfogolom a rágógumit. Ez egy olyan amerikai szokás amikor ugye az amerikai katonák is jöttek és állandóan csak úgy tudtak beszélni, ha közben mindig a szájukban volt és elkenve. Szóval én egy eléggé rossz szokásnak tartom és eléggé gusztustalannak tartom. De ez az én magánvéleményem. Na most az, hogy cukormentes rágógumit használnak az valóban nem árt a fogaknak. Az, hogy egészségesebbek lesznek tõle a fogak, hát talán annyi, hogy a nyálképzõdés fokozza és a nyálnak egy jótékony hatása van, magyarul lemosó hatása van, tehát mondjuk el tudom képzelni azt, hogy ha valaki étkezés után nem tud fogat mosni hanem egy cukormentes rágógumival van el néhány percig vagy egy negyedóráig annak valóban van tisztító hatása és van jótékony hatása, de nem hiszem, hogy ez a megoldás. Sokkal komplexebb dolog a fogszuvasodás megelõzése, minthogy egyszerûen egy rágógumival ezt elintézzük.

Mv.: - De ártalma nincsen.

Czukor József: - Nincsen.

 

 

 


 

Szakértõink
  e-mail

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?