- Szerintem olyan 85 %-ka megvan az osztálynak, aki drogozik. Rengetegen vannak nem teljesen drogosok, hanem ilyen alkalmi drogok. Tehát bulira, összejövetelekre szokták.

- Igen. Amikor én elõször próbáltam rosszul lettem utána. Szóval nekem nem lett olyan jó a hatása, de semmi ambícióm nincs arra, hogy én ezt tovább folytassam.

- Hát a fû cigi és keki, mint ilyen tabletta. Ez ilyen, hát nem disco drog, de valami hasonló.

- Nem abszolúte nem. Hatni hatott, de utána rosszul lettem. Tehát egy nagyon fura érzés. Ez így hülyén hangzik, hogy szétesik a világ, de ahogy érzed, hogy ahogy gondolkodsz. Mondjuk ahogy kéne lépni, akkor lassabban lépsz. Tehát nagyon rossz érzés. Úgy érzed, hogy mindjárt földõlsz, ez kegyetlen érzés.

- Abszolúte nem. Hát õk már nem azt mondom, hogy rendszeresen, de szóval õk ebbe már úgy bele vannak rázódva. Szóval ez általában úgy van, hogy az elsõ kipróbáláskor rosszul van az ember és utána, amikor megtudjuk, hogy hogy fog az ember reagálni rá már akkor ezt már jobban fogja bevenni és hatása is lesz. Nem merem, mert ha megint rosszul leszek az amúgy nem, meg hát félek, hogy rászoknék. Szóval semmiképpen nem akarom már kipróbálni.

- Hál istennek nem. Szóval annyira nem komoly ez az egész, hogy így ki lennének közösítve, azok akik nem drogoznak.

- A kemény drogokhoz nagyon kevesen nyúlnak hozzá. Szóval mindenkiben megvan az, hogy mégis fél, vagy nem tudom, hogy fél tõle, de egyszerûen nem akarják kipróbálni. Nagyon sokan vannak így vele és akik kipróbálják, azoknak biztos van valami más baja is.

- Családi állapotuk, például nincs meg a megfelelõ törõdés. Hát a szokásos dolgok. Nem foglalkoznak eleget a gyerekkel, hagyják, hogy maga dolgát csinálja például, és akkor így rossz társaságba is keveredhet.

- A könnyû drog az egész más tészta, mert könnyebben beszerezhetõ, meg szoktam arról hallani, hogy máshogy csinálják.

- Még nem. Olyan vagyok, aki nem nagyon szereti az egészségtelen dolgokat. Meg nem is cigizem. Másban azért ennyire nem vagyok szóval ilyen direkt egészség szeretõ, csak az ilyen kifejezetten ilyen egészség károsító dolgokat nem szeretem. Egyszer, kétszer végül is meg lehet csinálni, de aki már rendszeresen csinálja, az már tényleg elég brutális. Nem szabad.

- Hát mindenképpen megpróbálnék neki segíteni valahogy, ahogy tudok. Nem hagynám.

- Sokat kell velük foglalkozni, meg állandóan tömni kell a fejüket olyan dolgokkal, amik elveszik a kedvét, mert úgyis a saját erejébõl kell, hogy leszokjon, nem pedig azzal, hogy erõszakkal tartják vissza.

- Túl sok jó nincsen. Szülõk is mondják, hogy nem szabad és ez tényleg így van, mert végsõ soron végül úgyis megbánjuk az egészet, ha rászokunk.

- Hát nekik nem lehet mondani. Szerintem egy tizenhat éves gyerek úgyis a maga feje után megy.

- Hát szerintem ehhez egy olyan élményt kell átélni, amikor rájön az ember, hogy ez valahogy nem jó. Kell egy olyan élmény, ami megálljt mond.

- Hú hát ez egy jó kérdés. Nem tudom. Nagyon, nagyon nagy rosszullét például, vagy rendõrség elkap. Szülõk megtudják. Olyan szülõk, akik szigorúak. Szerintem egy ilyen és akkor rájön az ember, hogy ezt lehet, hogy mégse kéne.

- Szobájában volt kinyitva.

- Szerintem nem. Bizonyára nem számított rá, de hát nem is szoktunk mi ilyesmit csinálni. Sem egymás leveleit nem bontjuk ki, se nem olvasgatunk egymás magánirományaiban. Ezt én nem direkt tettem, hanem mivel véletlenül nyitva volt és pakolgattam a szobájában beleolvastam. Magamtól nem keresgéltem volna, hogy na vajon hol lehet a naplója. Megdöbbentett amit olvastam, mert én azt gondoltam, hogy õszinte és jó kapcsolatunk van. Tizenöt éves a gyermekem. Hát amit olvastam az bizony szíven ütött. Ez arról szólt, hogy õ hogyan használta, illetve próbálta ki a füves cigit. Hát ettõl igencsak megrettentem, mert én azt gondoltam, hogy ezt mi már megbeszéltük, ezen mi túl vagyunk. Errõl már nem kell szót ejteni a továbbiakban, mert van annyira jó kapcsolatunk, hogy neki erre nincs szüksége.

- Hát beszélgettünk mi sok mindenrõl. A kamaszkor összes rejtelmérõl, a kihívásokról az életben és az õ korosztályának a problémáiról is. Ami hát neki is egy komoly probléma, hogy milyen céljai legyenek, hogyan is töltse a szabadidejét és hogyha vannak ilyen külsõ hatások, akkor õ hogyan azonosuljon, avagy ne azonosuljon. És itt az alkohol, a dohányzás, a drog minden még a szex is szóba került, mert hát én úgy gondolom, hogy én barátnõ szinten élem a kapcsolatomat a gyerekemmel, nem pedig ilyen felülrõl jövõ neveléssel, hanem én igyekszem õt megérteni és támogatni szeretnék minden olyan dolgot megbeszélve megoldani, ami az õ életében aktuális.

- Beszélgettünk is róla. Azon kívül megvettem ezt a Nagy drog könyv címû kiadványt ami hát több mint ötezer oldal. Abból bizony felolvastam egy-egy részletet, mert hát az õ korosztályát ez igencsak érinti. Az iskolában is volt errõl egy felhívó szülõi értekezlet. Hogy jelen van az iskolában, hogy nagyon komoly veszélyt jelent a tizenöt éves korosztálynak és hogy a gyerekek bizony kipróbálják és hogy ez nekik egy izgalmas utazás lehet. Mert hogy ugye tiltja mindenki és hát csak azért is hadd próbálják ki. Bizonyára egy kellemes élmény. Én csak azért nem értettem ezt az egészet és azért is ütött szíven a történet, mert én azt gondoltam, hogy az én gyermekem kiegyensúlyozott boldog életet él és neki nincsen szüksége olyan szerekre, amivel emenekülhet a saját világából. És ezért nem értettem, hogy vajon akkor miért van rá mégis szüksége.

- Azzal esetleg meg tudom magyarázni, hogy kíváncsi és mivel én is voltam tizenöt éves, én is sok mindent kipróbáltam annak idején, ami akkoriban tiltott volt és hát mégis lett belõlem egy normális felnõtt ember. Három gyereket nevelek és tisztességes életet élek. Azt gondolom, hogy semmi olyan rosszat nem tettem én annak idején, ami kihatással lett volna a mostani életemre és én ebben bízom, hogy az én gyerekem is ugyanígy fog majd felnõtté válni.

- Nehéz a helyzetem, mert azt nem mondhatom el, hogy beleolvastam a naplójába, hiszen a bizalmát én továbbra is szeretném magam mellett tudni. Beszélgetni tudunk dolgokról, esetleg példákat mondok neki, hogy képzeld hallottam ilyet és ilyet, hogy ez és ez történt ezzel a kislánnyal mit szólsz hozzá. Ezeket õ hárítja. Tehát igazából ezt a témát nem nagyon tudom megbeszélni. Van bennem egy komoly félelem, hogy ezek szerint akkor mégse õszinte a kapcsoltunk, hogyha nekem ezt mondja és eközben más történik. De bízom abban, hogy a szeretetemmel, az odafigyeléssel, a továbbra is harmonikus kapcsoltunkkal én szinten tudom tartani ezt a mostani állapotot. Már olyan szinten tartani, hogy nem fog õ elhajlani. Kipróbálta, van esetleg róla véleménye, de mivel õ ezt nem mondhatja el nekem, hiszen õ úgy tartja magát elõttem, hogy õ á sose ilyet õ nem csinálna, ezért úgy nehéz õszintén beszélni errõl.