- Hát elõször biztos el lennék kenõdve, mert hát énnekem sose volt semmilyen mûtétem. Végül is ha a baba szempontja is meg, meg hát nekem is az a jobb, nem félnék a császártól, mert úgy gondolom, hogy akkor a gyereknek is könnyebb, állítólag szebb babák is születnek császárral, és nem várnám meg az utolsó pillanatot, hogy esetleg mégis rendesen szülök, inkább akkor legyen császár, az a biztonságosabb, hogyha nem fér ki másképp. A seb szerintem az elég hamar be fog gyógyulni, nem hinném, hogy az gondot okoz a szoptatásnál. Viszont az elsõnél se volt tejem, így most a másodiknál nem tudom, hogy hogy adódik, de hát ha nem lesz tejem, nem fogok kétségbe esni, mondjuk van fõzelék, van tápszer, meg millió gyümölcs, nyári baba, és innentõl szerintem nem lehet gond.

- Elsõ pillanattól, illetve hát õ este született, és csak reggel kaptam meg, próbálkoztunk mi végig a kórházban, otthon is szívtam, és utána kijött a védõnõ, megnézte, hogy amit lefejtünk tejet hogy az milyen, mivel ilyen zöldeskékes volt, és semmiféle erejét nem láttuk, tehát nagyon átlátszó volt, õ is azt mondta, hogy próbáljuk meg még azért egy párszor mellre tenni, de õ fölírja a tápszert. S hiába próbáltam meg, mert egyszerûen nem volt neki elég, kellett neki a tápszer.

- Próbálkoztam vele, nem szoptatni, hanem lefejtük, de egy olyan, olyan másfél decinél több sose sikerült összesen a két mellembõl, úgyhogy így hamar el is apadt, õ tíznapos korától fõzelékezett.

- Tíznapos korától, de közben kapta ugye a tápszert is, gyümölcsöt kapott, almát, mivel mindenki azzal kezd, krumplit, õ ezen nõtt föl. Durván egyhónapos korában már ette azt a levest, amit itthon fõztünk.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - A jelenlegi álláspont szerint nem is adunk ennyi idõs korban sem gyümölcsöt, sem fõzeléket a gyerekeknek. A pályám kezdetén jóval hamarább kezdtük el a gyümölcsöztetést is meg a fõzelékeztetést is, és...

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Volt, aki már hathetes korban elkezdte ezeknek a táplálékoknak az etetését. Az elsõ néhány hét az nagyon sok gyereknek hasgörcsökkel, székelési zavarokkal, nyugtalanságokkal telik el, és volt egy idõ, amikor ennek a megoldásaként vezették be nagyon korán a gyümölcsöknek az adását. Belejátszott ebbe még az is, hogy úgy hittük, hogy például az almával bevitt vas az a nagyon sok gyereknél föllelhetõ újszülöttkori vagy fiatal csecsemõkori vérszegénységnek egy jó ellenszere. Na most azóta inkább az ellenkezõjét gondoljuk, mert az orvostudomány nagyon sokszor önhibáján kívül, máskor a saját hibájából a mindentudónak a szerepében szeret föltûnni. Ezt én veszélyes helyzetnek, veszélyes állapotnak tartom, egy biztos, hogy nem tudunk mindent. Egy csomó dolgot lehetne fölsorolni, D vitaminból sokkal többet adtunk példának okáért ezelõtt még körülbelül 20-30 esztendõvel, vannak olyan országok, ahol a D vitamin adását egyenesen fölöslegesnek tartják ma már, de a legfontosabb elvünk az mindig az, hogy, hogy lehetõség szerint ne ártsunk a tanácsainkkal.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Én is össze szoktam vetni általában a gyereknek az állapotát azzal, hogy mi történhet vele, ha elém tesznek egy kifogástalan kondíciójú, már súlyában szépen fejlõdõ, értelmes, okos és szellemileg is jól fejlõdõ, izomzatában, arányaiban jól fejlõdõ gyereket, én nem azt mondom, hogy meg se kérdezem a szülõtõl, hogy mit csinál vele és hogyan éri el, de sokkal visszafogottabb vagyok a tanácsaimban meg a kutatásaimban. Mert hogyha a gyerek jól van, akkor jól van táplálva. Én akkor kutatgatom azt, hogy mi nem stimmel, vagy mi az, ahol hibát követ el a szülõ, hogyha szemmel láthatóan a gyerek nem olyan, mint amilyennek lennie illenék abban a korban, abban a fejlettségi stádiumban.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Hát most amit én így, amit én így végighallgattam, hát rossz érzéssel hallgattam, nem tudok mást mondani, rossz érzéssel hallgattam végig, ezt a bátorságot, hogy valaki ránéz egy tejre, és akkor arról véleményt mond, hogy az milyen minõségû. Én most kénytelen vagyok azt mondani, hogyha ez az adás lemegy most a rádióban, akkor egy csomó anyuka egyszerûen meg fog ijedni. Hát az anyatej természeténél fogva sokkal hígabb, mint amilyen a közértben vásárolt tehéntej, könyörögve kérem az anyukákat, hogyha meglátják a tejüket, és hígabbnak látják, akkor nyugodjanak meg, és tudják azt, hogy az anyatejnek ilyennek kell lenni! Éppen hogy az anya önbizalma az alapja annak, hogy tejet tudjon elválasztani és táplálni tudja a gyereket, akkor nem fordulhat elõ, hogy én elkezdem negatívan minõsíteni akár a tejnek a minõségét, amire nincs is elegendõ alapom, mert ahhoz egy laboratóriumi analízisnek kellene lezajlani, hogy ebbõl a szempontból minõsíteni lehessen, és a mennyiséget is ha egy mód van rá, ne minõsítsük! Az anyuka itt azt mondta, hogy csak másfél decit tudott lefejni a néhány napos gyereke mellett, hát mennyit akartak megetetni ezzel a gyerekkel? Nem hangzott el az adásban, hogy hány kilós volt ez a gyerek, de négy kilóig ha egyszerre 150 grammot szopik egy néhány napos újszülött, biztos, hogy annyi volt, hogy abból még bukni is fog, "csak" másfél decit tudott lefejni, ennél többet nem lehet kívánni! Csodálkozva nézzük azokat az anyukákat, akik két vagy három deciket fejnek le, többször láttam már olyan anyukákat, aki a két ikret el tudta látni bõségesen a két mellébõl, volt olyanhoz szerencsém, hogy valamilyen oknál fogva az egyik mell - mai napig sem tudom megmondani, hogy hogy mi lehetett az oka - az leállt a tejtermeléssel, nem találtam akkor igazán jó magyarázatot, de a gyereket tízhónapos koráig szoptatta az anyuka az egyik mellébõl, és majdnem hogy túlsúlyos lett a gyerek. Tehát az egyetlen nõi mell az bõségesen elegendõ arra, hogy ellásson egy gyereket megfelelõ mennyiségû tejjel, csak az az alapja, hogy az anya bízzon önmagában, ne rémüldözzön percrõl percre, hogy itt fog a kezében éhen halni a gyerek, mint ahogy ez nem is tud bekövetkezni, és hogy normálisan táplálkozzon, nem kell kiló számra ennie kalóriadús ételeket, de azonkívül semmi különös szabályt nem kell betartani, az anya szervezete az olyan, hogy megtermeli a tejet!

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Azért nem, mert mégis vannak a szakmánknak sok-sok gyerek nevelése kapcsán szerzett tapasztalatai, abból azért ezek most egyre határozottabban kikristályosodtak, hogy egy gyereket ha lehetséges és általában így kell táplálni, és mi ezt mondjuk el. Ettõl a szabálytól eltér valaki, és biztosan sokan eltérnek, de én hát abból a belsõ meggyõzõdésbõl adom a tanácsaimat, hogy aki eltér ezektõl a szabályoktól, az végeredményben egy szerencsejátékban vesz részt, tíz gyereknél eltérnek a szabályoktól, abból kilenc, biztos meggyõzõdéssel állítom, hogy nem fog úgy fejlõdni, ahogy annak kellene, és egynél valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva sikerül szépen fejlõdni, de hát ebbõl nem adódik az a következtetés, hogy akkor most innentõl kezdve minden gyereket úgy tápláljunk.

Dr. Hosszú Éva endokrinológus: - Manapság azt hiszem már mindenki tudja, hogy a csontritkulás az egy milyen gyakori betegség, és a felnõtt lakosságnak, különösen a postmenopauzás nõket, de hát az idõsödõ férfiakat is mennyire érinti és milyen nehézségekkel jár. Csonttörésekkel, aminek aztán késõbb milyen nagy anyagi vonzata van, s azt gondolják, hogy ez igazából egy felnõttkori betegség, pedig nem igaz, mert már a hetvenes években Dent volt az elsõ, aki azt mondta, hogy ez egy gyermekkori betegség, s ezt azért tudta mondani, mert a csúcs-csonttömeg a gyermekkor végére, a fiatal felnõttkor elejére alakul ki. Ebbõl a csúcs-csonttömegbõl a késõbbiek folyamán mi már csak veszítünk, és a felnõttgyógyászoknak már csak az a feladata, hogy ezt a csontállományt próbálják megõrizni. A gyerekgyógyászoknak viszont a megelõzés a feladata, az, hogy ezt a csúcs-csonttömeget minél nagyobbra tudja emelni, ezt pedig az egészséges életmóddal és az arra való neveléssel tudják biztosítani. Hát ehhez hozzátartozik a táplálkozás, a mozgás és az, hogy bármilyen betegsége van a gyereknek, azt megfelelõen kezeljék, hát ezekbõl állna össze akkor a prevenció.

Dr. Hosszú Éva endokrinológus: - Mindenbõl meg kell találni a középutat, mert a sportolás az egyik legjobb dolog ahhoz, hogy a normál csontozat kialakuljon. Itt elsõsorban a gravitáció elleni mozgás az, ami erõsíti a csontot, tehát minden labdajáték, amivel rugózni kell, vagy súlyemelés. Történetesen ebben az esetben mondjuk az úszás az nem sokat jelent, bár az egyik legegészségesebb sport. Viszont azt is tudnunk kell, hogy a sportnak a túlzott mértéke, tehát a versenysportolóknál, balerináknál kialakul a csökkentett csúcs-csonttömeg, mert ez már a gyermekeknek, különösen serdülõkorban a hormonháztartását visszaveti, késõbb jön meg kislányoknál az elsõ menstruáció, sõt kimaradnak a ciklusok, az ösztrogénhatás csökken, és ezáltal a gyerekek csontozata nem olyan lesz, mint amilyen elvárható lenne.

Dr. Hosszú Éva endokrinológus: - Hogy a gyerek egyen sok kalciumot. Nem nagyon szeretik a gyerekek a tejet, de azt viszont erõltetni kell, hogy legalább naponta fél liter tejet igyanak meg, egyenek sok sajtot, cseresznyét, tehát minden olyasmit, amiben sok kalcium van, legyenek a napon - nem a déli órákban természetesen -, képzõdjön a bõrükben sok D vitamin, ami szintén segíti a kalciumnak a felszívódását.

Dr. Hosszú Éva endokrinológus: - Aki tejcukor érzékeny, az még mindig tud kalciumot pótolni, hogyha mondjuk kalcium pezsgõtablettát eszik, tehát más módon is be tudja vinni azt a megfelelõ kalciumot, tehát nemcsak tej formájában. A gyereknek oda kell figyelni a normál testi fejlõdésére, a szellemi fejlõdésére ugyanúgy, tehát hogyha egy gyerek beteg, például hormonhiányos, akkor a hormont pótolni kell. Mert vannak olyan betegségek, például a Turner-szindróma, ahol a gyerekekbõl hiányzik az ösztrogén, hogyha úgy gondolják, hogy ezt nem kell adni, mert most miért csináljanak a gyereknek ciklust, hogyha egyébként mondjuk ebben a betegségben a gyereknek nem lehet, illetve felnõtt korában majd nem lehet gyermeke, akkor tévútra kerül, mert itt is ebben az esetben ha nem kapja az ösztrogént, nemcsak hát az ösztrogénhiány tünetei fognak kialakulni, hanem ugye a csontozata is károsodik.

Dr. Hosszú Éva endokrinológus: - Meg, igen meg, és hát ez a fontos, hogy mindenki tudja azt, hogy nagyon fontos az, hogy neki milyen lesz a csúcs-csonttömege, mert hogyha ebbõl késõbbiekben veszít, akkor fájdalmakkal fog küszködni, csonttörései lesznek, és hát megnyomorodhat öreg korára.

Dr. Hosszú Éva endokrinológus: - Igen, ez mérhetõ közben is, ezt a denzitometriával, ami a csont ásványianyag-tartalmát méri, azzal lehet követni.

Dr. Hosszú Éva endokrinológus: - Ezt az osteológusok, tehát akik a csontokkal foglalkoznak, azok indikálják, mert azért ez egy drága vizsgálat, tehát ez nem olyan, hogy na most én azt gondolom, hogy és akkor nézzük meg, mert a normálisan fejlõdõ gyermeknek azért a csontozata is normálisan fejlõdik. Hogyha a szülõ úgy gondolja, hogy erre kíváncsi, akkor elõször egy szakorvos, az osteológus csontszakértõhöz menjen, és akkor majd az eldönti, hogy kell-e, vagy sem.

Ginzner Zénó élelmiszerkémikus: - Az étkezésben és az élelmiszereknél minden egy kérdés, ha nagyon leegyszerûsítem, és azt mondom, hogy adjuk, mert jó, vagy ne adjuk, mert nem jó, nyilván nem igaz. A tej önmagában, mint élelmiszercsoport gyakorlatilag tápláló, kiegyensúlyozott, könnyen felszívódó élelmiszer, de melyik tej és milyen tej? Hát nyilvánvaló, hogy attól a kecskétõl vagy attól a tehéntõl származó tej, amelyik állathoz méltó életet él, és így adja számunkra a tejet, ezzel semmi baj nincsen, nyugodtan fogyasztható, azonban a mai ember egyre kevesebbet talál ilyet, nyilván a városlakó pedig egyáltalán. Mi a helyzet azzal a tejjel, amit nekünk a tejipar ajánl és kínál?

Ginzner Zénó élelmiszerkémikus: - Igen, igen, így van, ne felejtsük el, hogy a tej nagyipari feldolgozása az nagyban különbözik attól, ami a nagyanyáink által megszokott, megfejt friss meleg tejet jelenti. Ezt a tejet össze kell gyûjteni, hûtve szállítani, a csíraszámot ellenõrizni, kondicionálni, utána nyilván a tejipari üzemben mindenféle fizikai és kémiai behatásoknak teszik ki, és utána létrehozzák a különbözõ típusú, kategóriájú tejtermékeket, azaz ezalatt értem magát a tejet is, hiszen a zsíros tej, a kevéssé zsíros tej, meg a teljes tej meg és így tovább, homogénezett tej, ez már mind a nagyipari technológiának az eredménye. Az ultrapasztõrözött és a különbözõ tartósítási eljárásokkal pedig nyilván megváltozik részben az a kollodiális szerkezete a tejnek, másrészt az íze. Na most nyilvánvaló, hogy ezek már olyan kérdések, hogy ezek egészségesek, vagy nem? Elõször is ez, ami sok embernek elérhetõ, tehát nagyon eszem, nem eszem, iszom, nem iszom, nem kap mást. Ha lebeszélem róla, akkor mit nyújtok helyette, ha azt mondom, hogy fogyassza, akkor megint azt mondhatom, jó, fogyassza, de ne sokat, illetve van egy harmadik szempont, az élvezeti értéke, azaz hogy nagyon sokan vannak úgy, hogy isszák, de nem szeretik.

Ginzner Zénó élelmiszerkémikus: - Na most ez az, én nem nagyon hiszem, hogy sok ember issza a tejet azért, mert tudatában van annak a kémiai összetételérõl...

Ginzner Zénó élelmiszerkémikus: - Gyerekek esetén biztos, hogy így van, bár hozzátenném, hogy a legtöbb anya nem a kalcium miatt, legföljebb mostanában talán a kalciumot emlegetik, hanem úgy nõtt fel, úgy lett szocializálva, hogy a tej az egy értékes élelmiszer és a gyerekeknek az egyik legfontosabb tápanyagforrása. Ami igaz is elvben, de mégsem lehet ezt úgy tekinteni, hogy ez ma is így van, Budapesten is így van és mondjuk Tiszakürtön is így van, ez egy kis falu, tehát nyilván egészen más a minõsége és a táplálkozási profilja egy falusi gyereknek és mondjuk egy békásmegyeri gyereknek.

Ginzner Zénó élelmiszerkémikus: - Mondanám azt, hogy nem olyan hasznot nyújt az ilyen típusú élelmiszer, mint amit nyújthatna, hogyha valódi lenne, de a másik probléma az ilyen termékekkel nyilván nem ez, hanem az, hogy a fizikai, kémiai szerkezetét tönkreteszik, és ezáltal mint élelmiszer, mint minõségi élelmiszer nem jön már szóba. Elõfordulhat olyan technológiai hiba, hogy a csíraszáma túl nagy a tejnek, azaz túl gyorsan savanyodik, ezért hát valahogy kondicionálni kell ahhoz, hogy ne aludjon meg, ilyenkor kerülhet bele vegyszer, illetve dúsítják bizonyos elemekkel. De nem kellene ezt túlhangsúlyozni, tehát a gyerekek számára a tej lehetõ legtermészetesebb formájában ajánlható, fogyasztható, és szeretik is a gyerekek, minél jobban feldolgozott a tej, annál inkább legyünk óvatosak!

Ginzner Zénó élelmiszerkémikus: - Hát ez százszor igaz, lévén, hogy minél többet macerálom a tejet, tehát savanyítom, erjesztem, bármit csinálok vele, hozzáteszek színanyagot, hozzáteszek ízanyagot, onnantól kezdve...

Ginzner Zénó élelmiszerkémikus: - Például az is, de mondhatnám a sajtokat, ugye van olyan sajt, amit mesterségesen sárgítanak, tehát ezek már egy másik problémát vetnek föl, az adalékanyagok problémáját, illetve ugyanúgy az élelmiszer minõségét, azaz hogy ez mennyiben élelmiszer és mennyiben már egy olyan szerkezet, amit végeredményben a szervezetem már inkább nehézségekkel dolgoz fel, mint abból haszna lenne. 

- Én mostanában olyan dolgokat csinálok, amiket eddig nem szoktam, és nem azért csinálok ilyen dolgokat, mert mit tudom én mert meg vagyok õrülve, hanem azért, mert azt gondolom, hogy egy csomó olyan dolgot elfelejtenek a mai nõk meg a mai otthon lévõ kismamák, ami egy fontos kincs lehetne, hogyha úgy tekintenének rá.

- Igen, én arra gondoltam, hogy ezen a nyáron több dolgot is szeretnék befõzni, és már egy csomó dolgot sikerült is befõzni. Málnaszörpöt készítettem meg meggylekvárt meg málnalekvárt, meg mindenféle ilyesmit, és még fogok is, a barackkal fogom folytatni. Ehhez ugye tudni kell azt is, hogy, hogy én az ismerõseink és barátaink körében meg a családunk körében egy antiháziasszonynak minõsülök, úgyhogy tõlem ez a fajta gondoskodás, a télre való odafigyelés ez teljesen szokatlan.

- Hát igen. Egy kicsit azért puhulok, de valóban itt most egy fordulat következett be, mert kezdtem azt átlátni, hogy amikor az embernek már kettõ gyereke van, akkor már azért akármit nem rakhat az asztalra, pláne úgy, hogy egy kicsit szeretném azért megóvni, viszonylag megóvni a vegyszerektõl, az ételszínezékektõl és minden más egyéb káros E betûvel kezdõdõ adalékanyagoktól, és ezért hajlandó voltam, és vettem a fáradtságot, és elkezdtem szépen elrakosgatni a gyümölcsöket télire. Én arra jöttem rá, hogy amit egy nõ megtanulhat a még életben lévõ szüleitõl, pont egy nõ az anyjától, az egy nagyon fontos kincs, nekünk meg kell tanulnunk ezeket a dolgokat, és nem úgy felfogni, mint egy ilyen ez a nagymama dolga, majd õ elteszi a befõttet, hanem ugyanúgy, ahogy, ahogy Indiában is próbálják a sok szintetikus gyógyszer mellett az arjurvedikus orvoslást is feleleveníteni és megtanítani a mai embereknek, a mai nõknek, a mai orvosoknak, úgy én is azt gondolom, hogy ezeket a régi bevált és a családokban mûködõ befõzéseket ezeket egy kincsnek kéne tekinteni, pláne a mai vegyszerezõs világban, és mindenféleképpen meg kellene tanítani a nõknek, vagy meg kellene minden nõnek a saját mamájától vagy nagymamájától tanulni, és nem úgy tekinteni erre, mint egy fölösleges pótcselekvésre, hanem úgy tekinteni erre, mint egy olyan kincsre, ami nemzedékekrõl nemzedékekre hagyományozódik tovább.

- Hát igen, volt egy-két nagyszabású tervünk, ami lehet, hogy ebben az évben nem válik valóra, de jövõre biztosan valóra válik. És tulajdonképpen miután belátom azt, hogy, hogy ezekkel most nem tudok mélyrehatóbban foglalkozni, ezért azt gondoltam, hogy viszont a befõzéseket, ezeket a szörpkészítéseket, ezeket nagy haszonnal fogom majd a spejzomból elõszedni a tél folyamán, amikor a gyerekeimnek szeretnék friss - idézõjelben friss - dolgokat adni.

- Hát biztos, hogy, hogy ez törvényszerû, hogy az ember egyszer fent, egyszer lent, nekem mindig ezt mondta a nagymamám, hogy ezek így mûködnek az életben, de én ezeket a lenti idõszakokat nagyon nehezen viselem, tehát én nem vagyok egy jól, jó kudarcot megélõ típus, nagyon nehezen viselem ezt, hogyha valamit úgy kigondolok az nem sikerül, vagy nem úgy sikerül, ahogy én azt szeretném.

- Vagy nem azonnal sikerül, és akkor ilyenkor, amikor már végképp látszik, hogy ez most nem fog összejönni, akkor viszont kitalálok olyan dolgokat, amik mégis hasznosak, és amik ugyancsak fontos tudás, kincs lehet az embernek vagy a családnak az életében.