- Hallottuk, hogy itt a gerincérzéstelenítéssel kapcsolatban volt problémája egy hölgynek. Én is mind a két gyereket császárral kellett, hogy megszüljem, és az elsõnél körülbelül 5-6 napig olyan irtózatos fejfájásom volt, hogy függõlegesen nem tudtam följönni.

- Igen, tehát tervezett császár volt, tehát úgy készítettek elõ, igazából nem tudom, mi a különbség a spinális meg az epidurális között, de az volt, hogy tervezett, tehát ébren szerettem volna lenni, hallgattam az altatóorvosra én is, hogy ez a legjobb...

- Mondták, hogy sok folyadékot kell inni, meg hogy feküdni kell 24 órán keresztül. Hát lefektettek, ugye mûtét után leteszik az embert, és akkor ott feküdtem mint egy kis halacska, amennyit bírtam, annyit ittam, és amikor másnap fölkeltettek, tehát föl lehetett kelni, akkor éreztem, hogy valami nem stimmel a fejemmel, és egyre erõsebben fájt. Cofrogramit adtak, hogy valamelyest szûnjön, de hát igazából ez nem sokat ért, több mint egy hétig de nagyon-nagyon fájt a fejem, tehát tényleg az embernek az anyaságtól elvette a kedvét, úgyhogy amikor a második...

- Persze, és mondták, hogy ez ezzel jár, ezzel nem tudnak mit csinálni, és amikor a második babával is odakerültem, hogy nyilvánvalóan császármetszés lesz, mert nagyon kicsi a korkülönbség közöttük, tehát tudtam, hogy császármetszés lesz, megint el kellett menni az altatóorvoshoz konzíliumra, és ott mondtam, hogy hát az én gatyám az tele van, mert ilyen fejfájást hogyha lehet, akkor nem kérek, de nem akarnék altatást sem, és nézett rám, fölfutott a szemöldöke a feje búbjára, hogy mirõl beszélek, ugyanis ez a fejfájás ez nagyon könnyen megszüntethetõ.

- Úgy szüntethetõ meg - azt mondja - még egyszer meg kell szúrni ehhez, és túlnyomással nyomják vissza az embernek a gerincfolyadékot, mert azért fáj az ember feje, mert vákuum keletkezik a kicsorgó liquor meg gerinc, hát ugye össze van kötve az egész, emiatt, úgyhogy ilyen egyszerû.

- Így van, és ez a vicc, hogy a nõgyógyászok nem tudják, anesztest pedig nem hívnak, és õ is nagyon helyeselt, hogy miért nem hívnak a nõgyógyászok ott egy szakembert, aki ezt félóra alatt - azt mondja - megszüntethetõ a fejfájás. Egyébként az elsõnél az volt a hiba nálam, tehát utólag rájöttem, hogy amilyen ágyra tettek, nagyon jók ezek a modern ágyak, de föl lehet polcolni õket, tehát a fejrészük is megemelhetõ, és hát ugye ilyen jó 40-45 fokban föl volt támasztva a fejrész, tehát hiába feküdtem, végül is az nem fekvés volt, tehát valószínû, hogy a gerincfolyadék az ugyanúgy szivárgott a nyomás miatt, mint hogyha fölálltam volna, de lehet, hogy nem is ittam eleget...

- ...mert én ittam ugyan, de, de nem ittam annyit, amennyit kellett, úgyhogy másodszorra kimértem magamnak...

- Másodszor semmi nem volt, másodszor mértem magamnak, négy liter folyadékot a 24 órára odaállítottam magam mellé, és teljesen laposra fektettem magamat. Már az elsõnél mondtam azt a dokiknak, hogy ez szerintem gyanús, úgyhogy attól kezdve az összes császármetszésest sík laposra fektették.

- Egy másodpercig sem.

Dr. Rákóczi István szülész, nõgyógyász: - Már kik?

Dr. Rákóczi István szülész, nõgyógyász: - Igen, hát egy kicsit azért, hogy mondjam, érdekes megközelítésben hallottuk most ezt az érzéstelenítési formát. Elõször is nagyon kevés helyen csinálják ma már nõgyógyászok, valójában akik elvégezték a tanfolyamot, hanem a korszerû az, hogy aneszteziológusok csinálják. De most visszatérve az elmondásra, és egy kicsit azért annak ellenére, hogy aneszteziológus nem vagyok, de azért szeretnék egy kicsit pontosítani. Ugye kétfajta érzéstelenítés van, az egyik az epidurális, amikor az epidurális térbe juttatjuk be az érzéstelenítõ anyagot. Ezt általában szülés folyamán, hiszen ez hosszabb ideig tart, tulajdonképpen a szülés tágulási szakára, szülésre találták ki. A másik, amelyet a kedves telefonálónak a szülésénél is hát alkalmaztak, ez az úgynevezett spinális érzéstelenítés, ezt egyszerûen úgy szeretném lefordítani, ez olyan, mint mikor az ideggyógyászatra bemennek és megcsapolják a beteget, tehát ugyanoda, abba a térbe jut be a folyadék; ennek az az elõnye, hogy gyorsan, hisz a császármetszésnél nem alkalmaznak epidurált, hogy két óráig kialakuljon, hanem ez gyorsan elvégezhetõ, hatásos, és valójában ennek egyik tünete lehet, hát nem gyakori, de egyik tünete lehet a fejfájás, néha extrém módon, ahogy a kedves telefonálónál is elõfordult. Na most itt azért van egy félreértés, nem értettem azt, hogy hogyhogy visszanyomni a gerincváladékot...

Dr. Rákóczi István szülész, nõgyógyász: - ...váladékot, mert hát ott amikor az elsõ csepp megjelenik, akkor ráteszik az érzéstelenítõ anyagot tartalmazó fecskendõt és beadják, ott nem engedik le, nem értettem, hogy mit lehet visszafecskendezni. Meg kell mondanom, hogy ezt a technikát így nem hallottam aneszteziológusoktól sem, nem biztos, hogy a technika volt más, hanem a következõ alkalommal nem alakult ki, és valójában egy-két olyan megelõzõ dolgot is tett a kedves telefonáló, ami hát hatásos volt.

Dr. Rákóczi István szülész, nõgyógyász: - Igen, igen, igen, segítenek, tehát fõleg a megfelelõ folyadékmennyiség bevitele, vannak gyógyszerek is, amivel lehet. Meg kell mondanom, hogy sok ilyen spinális anesztéziában végzett császármetszést láttam, és hát százalékosan nem akarom mondani, de azért kis százalékban fordul elõ a súlyos fejfájás, van, amikor egy enyhébb fejfájás van. Szóval úgynevezett regionális, tehát a spinális érzéstelenítés azért ez elõnyös, tehát nem kell elaltatni a beteget, nem léphetett föl hányás, nincs, nem aspirálhat, s a magzat szempontjából is jobb, tehát ez bevonult korszerûen a szülészeti gyakorlatba.

- Kezét csókolom! Engem Patócs Lászlónak hívnak, én ilyen altatóorvosféle vagyok. Azt megértem, az teljesen igaz, hogy nem volt kellõen felvilágosítva a kismama a gerinc környéki érzéstelenítésrõl, hogy hát mi az, hogy van, nagyon érdekes dolog ugye, mert ugye altatás kontra epidurális vagy spinális, a maximális szövõdmény, hogy lebénul, a ... maximális szövõdmény, hogy meghal a paciens, én azt megértem, hogy ugye az altatóorvos kollegák fáradtak, nem menti azt, hogy õ nem megfelelõen tájékoztatta a beteget. Az elvitathatatlan, hogy ugye ha az egyiknél beszélünk a maximálisan elérhetõ károsodásról, akkor a másikról is el kell mondani, hogy annak bizony halál a vége, de azért azt érezni kell, hogy itt súlyban más a probléma. Mi is nagyon sokat alkalmazzuk, nagyon bevett gyakorlat, persze föl kell világosítani, el kell fogadni, hogy az anya esetleg egy nagyobb kockázati tényezõt választ, de vannak olyan esetek például, amikor ezt nem lehet megengedni, például hogyha frissen evett például, tehát egy telt gyomrú beteg, márpedig egy kismamát mindig telt gyomrúnak lehet tekinteni, tehát vannak a szakmának szabályai. Egy kedves ötperces beszélgetésben, ha mondjuk nincs akut életveszélyben egy kismama vagy a csecsemõ, mert ugye például ... a gerincérzéstelenítést mondjuk egy, egy terhességi toxémiában, egy terhességi mérgezésben nem lehet csinálni, tehát vannak esetek, vérzékenység, stb., ahol ezt nem szabad, tehát ott nem is lehet ezt a fölkérést, vagy ezt a kérdést föltenni, hogy ezt vagy azt, merthogy olyan nem fordulhat elõ ebben, ebben a kínos szituációban, hogy na kedvesen lépjünk föl. Itt a dolognak a fontossága, talán a professzor ezért nem hangsúlyozta ki a dolognak az anatómiai és az orvosi részét, hogy az nem történhet meg, hogy én ne kedvesen próbáljak tanácsot adni vagy elmondani, hogy mirõl van szó. Az információ másik része viszont nem igaz, hogy az egyiknek csak rossz következménye van és lebénulás, lehet ez a maximum, a másikba bele lehet halni, a csecsemõ károsodhat, stb., stb., tehát aminek hosszú távon nagyobbak a következményei, és azért az orvostudományban minden mûtétnek sajnos maximális a kockázata, ezért kell nagyon odafigyelni, tehát mi azért vagyunk ott, mert ez elég komplikált szituáció egy ilyen szülés, pláne ha császármetszésre kerül sor, ez egy stressz mindenkinek, a doktoroknak, a családnak, a gyereknek, a születendõ gyereknek, szóval ez egy komoly stressz, valakinek nyugodtnak kell lenni!

- Kérdezhetek?

- Hát nekem az a gondom, hogy, illetve nem gondom, van egy hétéves fiam és egy egyéves kisfiam, és sehol nem maradnak el nélkülünk, nélkülem és a férjem nélkül. A nagyobbik fiam az kiskora óta ilyen, nagyon anyás volt, és nem is nagyon erõltettem, az az igazság, és most a pici ugyanezt kezdi, és nem tudom, hogy mit csináljunk, hogy hagyjuk, vagy erõltessük, vagy...

- Hát nagyon ritkán...

- Most, hogy nagyobb, most már hát jobban, de még mindig sír elõtte, és hát nem sokszor hagyjuk el õket, de néha van az embernek olyan dolga, ahova nem jöhetnek el, és nélkülük kell elintézni, de tényleg csak akkor hagynánk ott, és a pici is annyira anyás, nagyon sír, és nem tudom, hogy erõltessem, vagy hogy.

- Hát csak nagyszülõknél.

- Igen, egy városban is lakunk mind a két nagyszülõvel, úgyhogy nem is kellene elutazniuk, és nem tudom, hogy. A férjem azt mondta, hogy nem lehet, hogy mindig velünk legyen, szóval a kicsit is hagyjuk többször ott, hordtuk nagyszülõkhöz, és minden hétvégén találkozunk a nagyszülõkkel, most is, mind a kettõvel, van, hogy hét közben is.

- Nem, nem, nem.

- Semmi ilyesmi gond nem volt.

- A nagy más iskolás, igen, most kezdte az elsõt.

- Hát az iskolával nincs, de az óvodával nagyon sok volt.

- Igen, és ez négy éven keresztül így ment, hányás, hasfájás, hasmenés, nem evett semmit, minden reggel így mentünk az óvodába.

- Igen, õ alig várta, hogy vége legyen.

- Hát õ késõbb kezdte, mert ilyen asztmás rohamai voltak, és doktornõ nem engedte közösségbe, úgyhogy õ késõbb kezdte az ovit, de nem kellett volna menjen, mert én itthon voltam, de az óvodában azt mondták, hogy muszáj menjen, be volt íratva, és ez, hogy nem járhat közösségbe, ez késõbb derült ki.

- És nem tudom, egyszerûen nem mondta meg, hogy miért nem szeret óvodába menni, nem, nem derült ki még a mai napig se, most is csak azt mondja, hogy utálja és semmi nem volt jó, és nem, nem tudom, az igazi okát nem tudom.

- Elmúlt, elmúlt a hasfájás, reggelizik iskola elõtt.

- Hát így megoldotta, csak nem jön haza egyedül, és nem is megy el egyedül, pedig három percre lakunk az iskolától.

Kozek Lilla pszichológus: - Nagyon érdekes ez a fajta félelem a kisfiú életében, illetve mind a két kisfiú életében, hiszen nem feltétlenül akkor jelentkezik, amikor a szülõktõl távol vannak, hiszen iskolába mer járni, sõt minden gond nélkül jár, az  óvodai nehézségek egy csapásra eltûntek, tehát hogy ezek nem minden helyzetben jönnek elõ, nem feltétlenül az generálja ezt a félelmet, hogy a szülõ fizikailag nincs jelen, hanem még ehhez adódik valami, a fizikai hiányhoz adódik még valami, ami a gyerekbõl ezt hozza elõ, és hogy mi ez a valami, ez egy nagy kérdés, jó lenne látni ezt a családot közelrõl ahhoz, hogy ezt pontosan meg tudjuk válaszolni.

Kozek Lilla pszichológus: - Lehet, hogy arról van szó, hogy a gyerekek érzik a mama félelmét és a mama szorongását, hogy vajon mi lesz veletek, amíg én elintézek egy-két ügyet a városban, és itt hagylak a nagymamánál.

Kozek Lilla pszichológus: - Az asztma az egy nagyon különös betegség, számos tényezõ határozza meg, hogy miért asztmás a gyerek, és miért nem valami más betegsége van, vagy miért nem egészséges, tehát a környezetszennyezés, allergiás hajlam, ezermillió dolog mellett az egyik ilyen meghatározó az pont a kötõdés. És hogy egyfajta ilyen önmegerõsítõ kör alakul ki, hogy félek elhagyni a szüleimet vagy édesanyámat, és mivel ki is alakult már az asztmám, ezért még jobban félek, hiszen bármikor adódhat egy olyan roham, amit anya tud csak vagy apa tud csak orvosolni, és lehet, hogy ez azért is oldódott, mert a kisfiú már kompetensebbnek érzi magát iskolásként, hogy ezeket a helyzeteket kezelje, vagy sokkal kevesebb az ilyen rohama. Hát az asztma egy kicsit arrafelé tereli a pszichológusnak a figyelmét, hogy valóban talán az anyának a szorongását vehetik át a gyerekek.

Kozek Lilla pszichológus: - Pontosan, és hogy ebben a leginkább a férje segítségére számíthat, hiszen már most is a férje az, aki képviseli azt az álláspontot, hogy ez nem maradhat mindig így, és hogy merjen bízni benne, merjen az õ karjába kapaszkodva elmenni a gyerekektõl - most ezt így nagyon képletesen értve mondom -, merthogy ez a gyerekeknek sem jó, tehát hogy igazából nekik is meg kell tanulniuk a saját önállóságukat, meg a leválás az nem akkor kezdõdik, amikor a gyerekünk bejelenti, hogy megházasodik, hanem akkor, amikor kibújik az anyaméhbõl. Csakhogy a szülõknek is újra és újra föl kell dolgozni ezt a tényt, hogy márpedig a gyerek nem az enyém, hanem oda kell adnom, elõször csak a nagymamának, aztán az iskolának, aztán meg a menyemnek, és hogy azért van erre ennyi idõnk, merthogy ez egy nagyon nehéz folyamat, a szülõnek magában is sok mindent kell tisztáznia. Az fontos, hogy ezeket a kérdéseket tényleg világosan lássa, ez az édesanya is így van, õ szorong-e ott hagyni a gyereket.

Kozek Lilla pszichológus: - Igen, tehát, hogy akár a metakommunikáció révén tud olyan üzeneteket küldeni, hogy jaj, kicsim én úgy nem akarlak, annyira szeretnélek magammal vinni, igazából lelkiismeret-furdalásom is van, hogy most a nagymamánál kell neked maradni, de nem tehetek mást. És azért a gyerekek pontosan veszik ezeket az üzeneteket, sokkal inkább, mint azt, hogy nyugodtan maradj itt, nem lesz semmi baj, ez egy olyan felszíni információ, amivel a gyerekek nem foglalkoznak egészen addig, amíg érzik, hogy az anyában feszültség és stressz van, amíg ott hagyja õket. Az elsõ lépés, amit ennek az egész helyzetnek a megoldására tehetnek, hogy az õ lakásukban vigyáznak a nagyszülõk, és hogy tudatosan olyan programra mennek el a szülõk, ami mind a kettejüknek fontos, tehát ne csak bevásárolni, ne csak ügyet intézni menjenek, menjenek el moziba, menjenek el olyan kettõs programra, amikor az anya is megtapasztalhatja azt, hogy valami nagyon értékes dologért hagyta ott a gyerekeket, nem azért, hogy sorba álljon, mert akkor nyilván az embernek könnyebben támad lelkiismeret-furdalása, hogy ehelyett a gyerekkel is lehetnék, hanem hogy a férjemmel vagyok, mert az tudja azt kompenzálni azt a rossz érzést, hogy én sírva hagytam ott õket. És nagyon gyakori eset, amirõl a nagyszülõk beszámolnak, hogy a gyerek sír, toporzékol, a földön fekszik, és az anya tényleg a szíve hasad meg, amíg ki nem lép az ajtón, majd becsukják, elhalkulnak a léptek a lépcsõházban, és a gyerek angyali jóság és a világ legvidámabb kisunokája.

Kozek Lilla pszichológus: - Én úgy gondolom, hogy érdemes próbálkozni akár rövid idõkre is, illetve a nagy már megérti azt, hogy most miért fontos elmenni, az, hogy anyának és apának együtt fontos elmenni, és hidd el, hogy sokkal jobb lesz, amikor hazajövünk, akkor mi is kipihentebbek leszünk, vidámabbak leszünk, és még tudunk veled játszani is, és addig is te játszol a nagyszülõkkel, tehát hogy a gyereket arról meggyõzni a szülõknek együtt, hogy nekik igenis kell olyan idõket hagyni az életben, ami a házasságé, merthogy mondjuk a gyerek is abból táplálkozik, meg abból nõtt ki, tehát hogy nem árt gondozni azt a valamit, ami neki ezt a biztos hátteret adja.

- Jó napot kívánok! Nekem egy olyan problémám lenne, 15 hónapos a kislányom, és most másodszorra fordult neki elõ ilyen ekcéma jellegû kiütés a csuklóján és a könyökénél a hajlatban, és egyébként is száraz a bõre...

- Hát abból, hogy a doktor néni mondta, viszont nem kaptunk olyan tanácsot, hogy hát vagyis hát kaptunk egy kenõcsöt, de viszont a továbbiakban nem, neki nagyon sûrûn kiszárad a bõre, és ezek a gyermek testápolók nem jók. Tehát csak jobban belobbantják neki ezt, még ha nem is gyulladt, de jobban kihozzák neki, és hogy esetleg van-e valami olyan kenõcs vagy, vagy bármi, amivel a mindennapi ápolásban lehetne használni? Hát az az igazság, hogy én szoptattam õt 12 hónapos koráig, és utána kapott csak hipoallergén tápszert, és hát...

- Tejjel úgy találkozott most már, hogy fõzelékben.

- Nem, nem, az az igazság, hogy akkor jelentkezett most megint, amikor nagyon magas láza volt, és beizzadt, és rá egy pár...

- ...lett neki melegkiütése és egy pár napra ki is jött ez az ekcéma, és most valahogy nem akar elmúlni, nem tudom, hogy szabad-e gyógyszernevet mondani...

- Hát nem, de kaptunk egy elég erõs, hát legalábbis én úgy tudom, hogy elég erõs gyógyszer, és ettõl is félek, mert rá is van írva, hogy öt napnál tovább nem lehet alkalmazni.

- Nem, szteroidos, és ettõl is félek, hogy esetleg ha van gyengébb, nem tudom, hogy ez mennyire erõs, nem szívesen használom ezt neki, és több pici helyen van, tehát nem nagy kiterjedésû, de több pici helyen van, és, és tartok tõle, nem tudom, hogy ez esetleg hogy terjed tovább, de hogy nem ezt az erõset használnám neki elsõre, hanem valami gyengébbet próbálnék. Azt a gyógyszertári fürdetõkrémet használom csak neki, és ennek ellenére kiszárad a bõre, tehát nem mindenhol jön ki rajta ez a kifejezetten ilyen ekcémás kiütés, de a combja hátulján például érzem, ahogy végighúzom a kezemet, hogy ilyen érdes jellegû, és elég keveset tudtam én errõl összeolvasni, próbáltam, de nem nagyon találtam.

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Csak orvosiak, tudomásom szerint, tehát egy nagyon okos mama, aki szeretné tudni, hogy mirõl van szó, de én azt mondom ilyen esetben, hogy tulajdonképpen a bõrgyógyásznak a feladata elmondani, mert a vele született ekcéma, amit nagyon okosan mondott, hogy õszerinte ez az és mert a gyerekgyógyásszal megkonzultálta, csakhogy a gyerekgyógyász mellé kell egy gyerek bõrgyógyász, vagy egy sima egyszerû bõrgyógyász, nem is kell a gyerek bõrgyógyász. Ez a betegség genetikusan öröklött, tehát ez azt jelenti, hogy kiskora óta, tehát pár hetes, hónapos kora óta észreveszi ezeket a tüneteket az anyuka, hogy a legelsõ, amit õ rögtön mondott, hogy száraz a gyereknek a bõre, és utána a hajlatokban bárhol, tehát a könyökhajlattól, a térdhajlattól kezdve vagy a kis nyakacskáján megjelennek ezek a kis piros, viszketõ, ekcémás száraz elváltozások. A másik nagyon fontos dolog, hogy felsõlégúti hurut esetén, tehát ha a gyerek belázasodik, legyen az bármilyen okból kifolyólag, ahogy õ megfigyelte nagyon okosan szintén, akkor ez mindig berobban ez a bõr, és azt szokták kérdezni, hogy ez a betegség kinõhetõ-e? Ez a sztereotip kérdés, na most mi azt válaszoljuk ilyen esetben - idézõjelben mondom -, hogy igenis, kinõhetõ, tehát valóban tünetmentessé tehetõ ez a bõr, a száraz bõr jellege mindig megmarad, de ehhez nagyon fontos az õ segítsége, tehát az a legfontosabb. Amit õ hiányol, és aminek szeretne utána nézni, hogy mivel ápolja a gyereket? Arra kell odafigyelnie, amit már elkezdett, és nagyon jól csinál, hogy csak a speciális gyerekfürdetõvel, tehát a gyógyszertárban kapható mosakodókrémmel fürössze a picit, mert ez nemcsak hogy deteriáns hatású, tehát tisztítja a bõrt, hanem ugyanakkor picit visszazsírozza, tehát már védõréteget biztosít a bõrnek. A másik pedig az, hogy mindig írunk ilyenkor föl szintén gyógyszertári testápolót, ez a két dolog az, amit neki mindig kell alkalmazni a gyereknél, tehát akkor is, ha tünetmentes.

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Így van, tehát ezzel tudja õ az õ kis védtelen kis bõrét védeni, tehát védõvé tenni, hiszen hiányzik neki pont az a rétege a bõrének, hát így értem - persze képletesen -, hogy hiányzik, de ezt a funkcionális részt pótolni tudja a fürdetõkrémmel és a testápolóval. Most abban az esetben, hogy tünetes a gyerek, bármely okból kifolyólag, tehát amint ezt említettem, akkor az ekcémás területekre szintén összeállítunk egy nagyon enyhe szteroid tartalmú krémet éjszakára, és nappalra pedig szintén egy szteroidos tartalmú krémet adunk, vagy készen kapható patikában, ahogy õ is elmondta, vagy pedig összeállítjuk a készítményt, és ezzel csak addig kell kenni, ameddig ezek a tünetek elmúlnak; 4-5 nap alatt elmúlnak.

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Igen, tudom, és...

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Ilyenkor meg szoktuk õket nyugtatni, hogy miután ezt mi már eleve beletesszük, tehát felhígítjuk, belekeverjük egy alapanyagba, és melléteszünk még más anyagot is természetesen, ezért lényegesen enyhébb hatása van. Ezek a készítmények, pont a szteroid készítményeknek az atropiát okozó eredményét, az atropiás hatást nélkülözik, tehát valóban csak gyulladáscsökkentõ hatásuk van, és nem csinálnak olyan elváltozást, kóros elváltozást a bõrön, ami a köztudatban benne van a nagyon erõs fluorozott szteroidok esetében. Tehát a gyerekeknél ilyet nem alkalmazunk, arra a kis idõre, amikor tünetes a gyerek, feltétlenül kell, hogy alkalmazza, mert sokkal nagyobb bajt csinál vele, hogyha nem kezeli, és akkor ez az egész folyamat önfenntartóvá válik, s nagyon nehéz megszakítani ezt a láncot, s akkor már valóban nagyobb hatású szereket kell alkalmaznunk. És sok dolgot nem szabad elfelejteni, hogy ezeknek a gyerekeknek a bõre érzékenyebb a bakteriális infekcióra, tehát ótvarra, a vírusos megbetegedésekre, tehát a herpeszekre, tehát nagyon-nagyon oda kell figyelni, hogy a gyerek bõre mindig tünetmentes legyen!

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Reméljük.