R.: - Jó napot kívánok!

- Jó napot kívánok! A problémám a következõ lenne: Tízéves a kislányom, és még mindig viszonylag rendszeresen bepisil éjszaka.

R.: - És ez milyen sûrûn fordul elõ vele?

- Körülbelül úgy, úgy van, hogy 5-8 naponként egyszer biztosan bepisil, de van úgy, hogy három napig egyfolytában, és nincsen mondjuk, észrevehetõ oka, tehát az, hogy most túl sokat ivott volna lefekvés elõtt, vagy fázik, volt már olyan ötlet is a házban, hogy esetleg az esti lefekvés körül voltak feszültségek, és ez jön ki rajta. Családban elõfordult ilyen, sõt a nagyobbik gyerek is nyolcévesen még néha bepisilt, de ez a kor tulajdonképpen elmúlt. Voltunk urológiai vizsgálaton, ahol nézték, hogy, hogy reggel milyen a vizeletnek a sûrûsége...

R.: - És megállapítottak valami szervi bajt?

- Semmit, semmit nem tudtak megállapítani, és itthon nem annyira vészes a dolog, csak tábor meg...

R.: - Meg hát gondolom, hogy ettõl azért rosszul érzi magát, nem, szégyelli?

- Hát ez természetes, igen, össze kell súgni mindig esténként, hogy akkor most mit, miért és hogyan csináljunk, és...

R.: - És mióta tart ez nála?

- Folyamatosan, tehát náluk nem az történt, hogy elmúlt ez a éjszakai pisilés...

R.: - Tehát hogy szobatiszta lett és akkor egyszer csak hirtelen visszajött?

- Igen, ilyen nem volt, de a napközbeni pisiléssel nincsen gond, tehát nem jár sûrûn vécére, csak és kizárólag éjszaka van, és különféle megoldásokkal kísérleteztünk már így a gyerekeknél, az éjszakai felébresztgetés, az, hogy, hogy este már nem kap inni, de hát ezért is ugye kínlódik, szóval igazából ezek se hoztak megoldást. Akkor...

R.: - Egy gyermeke van?

- Nem, három, és...

R.: - És õ az egyetlenegy...

- Az elsõ kettõvel volt így probléma, tehát a legnagyobbal, aki olyan nyolcéves kora körül ezt kinõtte. Õ annak idején még gyógyszert is kapott ez ügyben, valami depresszió elleni, vagy nem tudom...

R.: - Tehát, mert nála megállapították, hogy mi okozza ezt az éjszakai bepisilést?

- Nem. Igazából nála, nála is az volt, hogy hát, hogy túl mélyen alszik, hogy az inger nem elég erõs, és nem ébred föl rá. De hát ott mondjuk, nyolcéves koráig az úgy elment, és szinte egyik pillanatról a másikra megszûnt ez a probléma, de hát a lányom most már lassan tízéves, most például menne egy tíznapos táborba, de hát õ sem szívesen utazik el, mert itthon az ember kimossa a cuccát, vagy a nagyszülõ megoldja, de hát idegen gyerekek között õ nem tudja ezt hogy kezelni.

R.: - Semmit nem tapasztal, tehát egyéb olyan tünetet, ami mondjuk lelki okokra vezethetõ-e vissza?

- Nem, nem, ilyen jelek nincsenek egyáltalán. Kitûnõ tanuló, barátai vannak, úgyhogy, és mondjuk a legnagyobbik gyereknél ez volt, tehát ott az iskolai problémákkal akár össze is lehetett hozni ezt a bepisilést, aztán iskolaváltás történt, és utána nem pisilt be.

R.: - És akkor múlt el?

- Igen, tehát az, az úgy összejött...

R.: - Hát akkor az egyértelmû.

- ...de a középsõ gyereknél ez, ezt semmire nem, már-már, már számolgatom, hogy mikor, mennyit iszik, akkor vajon bepisil-e, ezek között sincs összefüggés. Volt olyan éjszaka, hogy kétszer-háromszor bepisilt, tehát, amikor már azt mondtam, hogy már nincs is mit. A harmadik gyerekkel semmi probléma nem volt, tehát e tekintetben õ háromévesen leszokott mindennemû...

R.: - És azóta se jött vissza.

- És azóta se, és, és nem tudom, hogy meddig erõltethetem én az orvosnál, hogy de igenis, akkor lépjünk tovább, mert már ugye azzal megnyugtattak, hogy, hogy nincsen semmi elváltozás, hát bízzuk egy kicsit az idõre, akkor volt nyolcéves. Na most, egyszer volt arról szó, hogy, hogy talán valami hormon, valamilyen anyag, hogy hiányzik a gyermek szervezetébõl, és ezt valamilyen cseppfélével oldották végül meg, és én erre úgy fölfigyeltem, hogy nahát ilyen egyszerû lenne, de...

R.: - De ezt az urológus nem mondta magának?

- Nem, és igazából nem, nem tudom, hogy meddig lehet ezzel várni?

R.: - Én megértem a mamának a türelmetlenségét, és ugye, óhatatlan, a beszélgetés során is sor került arra, hogy itt a lelki okokat felvessék. Én azt hallottam, vagy úgy tudom, hogy azoknál a gyerekeknél szoktak elsõsorban pszichés háttérre gondolni, akik valamikor, a normál idõben, 2-3 éves kor körül szobatiszták lesznek, majd visszaesnek. Azoknál, akik soha életükben nem voltak szobatiszták, merül föl inkább az, hogy talán valami orvosi probléma lehet a háttérben.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Igen, amit hát ugye, az orvosi nyelv úgy fogalmaz, hogy organikus eltérés van a hátterében a bepisilésnek.

R.: - Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Nagyon nehéz differenciálni a kettõ között, mert hát végül is, az anyuka arról beszél, hogy itt vizsgálatok történtek. Itt még azért lenne egynéhány lehetõség a vizsgálatra, a folyadékforgalmát kellene ennek a gyereknek egészen pontosan megvizsgálni, hogy nem iszik-e túl sokat úgy általában, hogy nincs-e napközben is egy kicsikét több vizelete, mint a kortársainak. Ehhez a körhöz két alapvetõ diagnózis tartozik, az egyik az az, hogyha az agyalapi mirigynek a hormonja hiányzik, vagy csökkent termelésû, és akkor ez több folyadékfogyasztással jár, és több vizeletürítéssel jár. Ezekben az esetekben van arról szó, amirõl az anyuka hallott, hogy, hogy ezt a hormont ilyen cseppekben, sprayben, különbözõ kiszerelésû formákban pótolni lehet, és akkor esetleg, ha valóban ez áll a hátterében az egész ügynek, akkor meg lehet szüntetni az éjszakai bevizelést. Na most, a másik nagyon kézenfekvõ lehetõség, amit szintén ki kell zárni, és ez nem az urológusnak a dolga, hogy más okból is ihat sokat, és lehet sok a vizelete a gyereknek...

R.: - Tehát valami más betegség miatt?

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - A cukor anyagcserének a zavara. Ugyan erre az urológus által elvégzett vizeletvizsgálat, az, az adhat esetleg némi támpontot, de hogyha nem éppen a legjobb idõpontban, még egyszer, vagy nem egy szerencsés idõpontban végezte a vizsgálatot, akkor a cukor nem jelenik meg a vizeletben, de attól még fönnállhat ez a kórkép is. Tehát, ezt a néhány vizsgálatot még, még mindenféleképpen ajánlatos lenne elvégezni a gyereknél. Ha mindezeket az úgynevezett organikus okokat kizártuk, akkor jön számításba az, hogy, hogy mégis egy, egy pszichológiai vizsgálatot, esetleg valamiféle pszichológiai támogatást, segítséget kérjenek, kapjanak, és akkor hát, a végére juthatnak ennek az egész ügynek.

R.: - Igen, nekem az a fájdalmam, hogy általában bepisil a gyerek, végeznek egy vizeletvizsgálatot, nincs semmi baj anyuka a gyerekkel, jó napot kívánok, tehát ezek a kivizsgálások nem történnek meg.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Igen, erre nehéz mit mondani, ennek a hátterében az egyik ok, hogy, hogy a pszichológiával kapcsolatban még mindig van egy nagyon széles réteg az országban, aki húzódozik. Tehát hogyha, ha a pszichológiai vizsgálatnak a lehetõsége szóba jön, akkor a szülõk egy lépést lépnek hátrafelé. Egy bizonyos idõ után el tudom képzelni azokat a kollégákat, akik azt mondják, hogy akkor én ezt, ezt már nem is merem javaslatba tenni. A másik az az, hogy például a rendelkezésre álló pszichológiai kapacitások messze alatta vannak annak, ami szükségszerû lenne. Nem is biztos, hogy az elsõ pszichológus, akihez elkerül az ember, az mindjárt hatékony tud lenni a problémában. Az sincs érzésem szerint, benn a köztudatban, hogyha egy pszichológiai kezelési kísérlet nem sikerül, az nem azt jelenti, hogy, hogy a pszichológia egy hülyeség, és hogy, hogy akkor, akkor ezt felejtsük el, meg kell találni azt a pszichológust, akivel valóban eredményes és konstruktív együttmûködés építhetõ ki a szülõ számára. Érdekes módon egyébként orvos vonatkozásában ennek van gyakorlata, tehát hogyha az orvos nem tud olyan megoldási javaslattal elõállni a szülõ és a gyereke számára, akkor nem azt mondják, hogy, hogy na akkor felejtsük el az orvostudományt, hanem akkor nézzünk egy másik orvost. Én ezt a módszert ajánlanám a pszichológiai problémák esetében is.

 

 

- Jó napot kívánok! Egy nagyobb gyerekkel kapcsolatban szeretnék kérdezni valamit, lehetséges?...

R.: - Hogyne, parancsoljon!

- ...õ már nem pici baba. A fiam 13 éves, és az a problémám, hogy a, illetve nem is annyira még az enyém, de azért aggódom, inkább neki, hogy az osztálytársainál alacsonyabb, és õ tornászik, és egy enciklopédiában meg egy, egy másik sportolókkal kapcsolatos könyvben is olvastuk, hogy az erõs izomzat, a gyerekkorban elkezdett torna gátolhatja a növekedést. Na most, én rákérdeztem erre az orvosnál, de õ mosolygott ezen. Egyébként minden rendben van a gyereknél, tehát egészséges, nagyon ritkán betegszik meg, meg értelmes, okos, tehát az iskolában sincs semmi probléma, de azért szeretném tudni, hogy ennek valóban lehet alapja, vagy ez egy komolytalan dolog?

R.: - Hány centi a fiú?

- 146, azt hiszem, vagy 8, nem akarok butaságot mondani.

R.: - Tehát nincs 150 mondjuk, maradjunk abban.

- Hát szerintem nincs.

R.: - Nincs. És Önök?

- Hát én 158 centi vagyok, a férjem az 180.

R.: - Nagyszülõk, nem volt a családban valaki, aki esetleg különösen alacsony volt?

- Nem, nem, nem.

R.: - Nem, semmi nagypapa, ilyen nem?

- Nem, nem.

R.: - Nem tudom, a gyerek mennyire komolyan tornászik, élsportoló?

- Hát igen, igen, tehát õ most már olyan 5 éve, 6 éve, hát az utóbbi évben vagy években azt lehet mondani, hogy átlagosan napi 2-3 órát komolyan edz.

R.: - Akkor õ biztos, hogy elég komoly sportorvosi kontroll alatt áll.

- Igen, és hát, meg járunk vele szakemberhez is, mert az iskolában kiszûrték gerincferdülés miatt, és az orvos javasolja neki továbbra is a tornát, mert ha ez nem lenne, akkor úszni kéne, és azt mondta, hogy a rendkívül fejlett izomzata úgy néz ki, hogy nagyon jó megoldás. Végül is még óvodás volt, amikor csak azért, hogy mozogjon, jártunk vele ilyen kis óvodás tornára, és, és aztán onnan küldték egyszer tovább egy ilyen válogatásra...

R.: - Igen.

- ...ahol, ahol gyakorlatilag torna, tehát õ egy a mozgása alapján döntötték el, illetve javasolták, és õ azóta csinálja.

R.: - Tényleg gátolja a gyerek növekedését az erõs izomzat?

Dr. Hosszú Éva, a II. sz. Gyermekklinika endokrinológusa: - Nem, ez teljesen tévhit, itt errõl szó sincsen, a sportolás az mindig is nagyon egészséges, és a gyerek sportoljon minél többet!

R.: - Dr. Hosszú Éva, a II. sz. Gyermekklinika endokrinológusa: - A probléma itt inkább az lehet, hogy a gyerek 13 éves, ebben a korban különbözõ a gyerekek serdülésének elkezdési idõpontja, tehát, hogyha az õ osztálytársai magasabbak, akkor lehet, hogy azok már a serdülésben jóval elõtte járnak, mert az aktív sport, az esetleg egy kicsit gátolhatja magát a serdülés kialakulásának az idõpontját, de itt más probléma nincsen.

R.: - Akkor ne aggódjon az anyuka, meg fog nõni a fia?

Dr. Hosszú Éva, a II. sz. Gyermekklinika endokrinológusa: - Valószínû, hogy meg fog nõni a fia, de persze hogyha jóval alatta van a normálisnál, akkor mindenképpen szakemberhez kell elvinni. Tehát, itt a sportorvos vagy a körzeti orvosa megnézi, hogy az õ magassága a 3-as percentil alatt van-e, ez azt jelenti, hogyha száz azonos korú kisfiút egymás mellé állítanak, akkor õ a harmadiknál is alacsonyabb-e, mert ebben az esetben viszont ki kell vizsgálni, hogy valóban van-e a háttérben valamilyen organikus oka annak, hogy nem nõ.

R.: - Mit jelent ez a kivizsgálás, mivel jár ez?

Dr. Hosszú Éva, a II. sz. Gyermekklinika endokrinológusa: - Hát, elõször meg kell nézni azt, hogy van-e mégis a mélyben valami krónikus megbetegedés, máj, szív, esetleg felszívódási zavar, stb.. Itt gondolom, azért a gyerek ilyen irányban már csak észrevették volna, hogyha ilyen sûrûn jár orvoshoz, és azután pedig, hogyha minden krónikus betegséget kizárnak, akkor jönnek a hormonális problémák, hogy esetleg a pajzsmirigye hogy mûködik, vagy a növekedési hormonja, az milyen szinten van.

R.: - Ilyenkor az embernek az is eszébe jut, hogy esetleg genetikai oka van annak, hogy a kisfiú alacsony.

Dr. Hosszú Éva, a II. sz. Gyermekklinika endokrinológusa: - Igen, szokták azt mondani, hogyha a szülõk alacsonyak, akkor ne törõdjenek vele, hogy a gyerekük is alacsony, de ezt el kell felejteni, mert vannak olyan öröklõdõ betegségek. Sõt, még növekedési hormonhiány is lehet öröklõdõ, ahol a gyereken viszont lehet segíteni, tehát nem kell belenyugodni abba, hogyha a szülõk kicsik, a gyereknek is annak kell lenni, de persze a nagy számok átlaga azt mutatja, hogy ahol a szülõk egészségesek és picik, ott ezt a genetikát örökli a gyerek, és nem lesz belõle óriás. Ebben az esetben, hogy itt az anyuka 158 centi volt, az apuka pedig 184, itt azért nem kell izgulni, hogy a gyerek pici marad, így a gyerek várható magassága 174 centi, ami a magyar férfiátlagnak megfelel.

R.: - Mit tegyen akkor most az anyuka, várjon még egy-két évet, vagy már most forduljon orvoshoz?

Dr. Hosszú Éva, a II. sz. Gyermekklinika endokrinológusa: - Hogyha õt nagyon izgatja ez a téma, akkor mindenképpen forduljon orvoshoz, mert bármi probléma van, rögtön orvoshoz kell fordulni, mert mindent jobb megelõzni, mint amikor már nem lehet segíteni, hogy akkor fordulna, ott az orvos majd detektálni fogja, hogy van-e betegsége a gyereknek, milyen a serdülési állapota, hogyha, ha úgy találja, akkor továbbküldi specialistához

 

 

- Segítséget szeretnék kérni Önöktõl, de kislányom 11 éves, kisegítõ iskolába jár, másodikos volt tavaly. Most áttették ilyen foglalkoztató csoportba, de úgy, hogy nem is tudtunk róla, áttették, és meg se beszélték velünk, semmi.