R.: - Mennyi idõs ez a kislány?

- Két és fél éves.

R.: - És ez a kiskutya itt, a lábamnál?

- Hát õt nem tudom pontosan, mert õt találtuk, és pont itt a Ligetben, a Városligetben találtuk, úgyhogy hát olyan 8-9 év körüli lehet, már látszik a kis fején, hogy õszül.

R.: - És hány éve van Önöknél?

- Olyan öt, körülbelül öt éve.

R.: - Elõtte is vonzódott az állatokhoz...

- Igen.

R.: - ...vagy csak ezt az egy kutyust fogadta be?

- Nem, elõtte is volt már egy kutyusunk, egy dalmatánk, aztán éppen ezért jártunk ki a Ligetbe, és, és aztán itt megtaláltuk õt, és a dalmata kislány volt, õ meg kisfiú, és hát így nagyon megszerették egymást, és utána hazavittük, megsajnáltuk, mert nem akartunk azért két kutyát, de megsajnáltuk és hazavittük...

R.: - És a dalmata?

- ...szépen voltak egy darabig, aztán utána két év után a dalmata elpusztult, s akkor õ maradt egyedül.

R.: - Hogyan fér meg a kisgyerek és a kutyus egy háztartásban?

- Hát õróla tudok beszélni, õ nagyon jól viszonyul a gyermekhez. Amikor nagyon pici volt, tehát gyerekágyban feküdt, tulajdonképpen a nap, fõleg nagyobb részét ott töltötte, akkor a kutya határozottan feküdt mellette és védte. Tehát olyan ismerõsöket sem engedett a gyerek közelébe, akit már ismert, tehát csak mi mehettünk oda, és egyáltalán semmi oktatásban nem részesült, tehát erre senki nem nevelte, hogy akkor õ most védje a gyereket. Tehát az ösztöneiben benne van, s mindent megenged neki azóta is, tehát lehet rajta lovagolni, farkát taposni, neki megengedi, amit nekem nem engedne meg, már biztos, meg már sír érte, azt a gyereknek megengedi, mindent.

R.: - És amikor a kislányát várta, vagy amikor megszületett, akkor nem gondolt arra, hogy a kutyus esetleg útban lesz, vagy hogy, hogy fogja õket egyeztetni?

- Hát nem, mindenesetre kétemberes dolog volt, tehát egyedül nem tudtam volna megoldani, tehát a férjem kellett ahhoz, hogy azért a kutyát levigye, tehát nem tudtunk mindig kijönni vele azért eleinte, de teljesen összeegyeztethetõ. Attól meg abszolút nem féltem, hogy ilyen fertõzéstõl, mert hát azért én tudom, hogy teljesen tisztán tartom az állatot, és hát azért eleinte nem annyira érintkeztek, inkább az volt a gond, hogy a kutya volt egy picikét féltékeny, tehát hogy neki kellett belátni azt, hogy nemcsak õ van most, hanem a gyerek is, tehát nem szabadott elõle tiltani a gyereket egyáltalán. Hazahoztuk a kórházból, letettük a mózeskosárba, és akkor, hogy õ megnézhesse.

R.: - Mit akart vele csinálni?

- Hát csak úgy megszagolni. Tehát hogy, egyáltalán hogy, hogy megmutattuk neki, hogy most egy új taggal bõvült a család, és hogy így, így vett róla tudomást. Mert én úgy gondolom, hogy sok helyen ott rontják el, hogy, hogy nagyon eltávolítják a gyereket és a kutyát, tehát hogyha odaengedjük hozzá, akkor a kutya sem lesz féltékeny. Mert hát végül is, azért õ kicsit kiesett a központból, mert addig végül is egyedül volt, és utána meg, utána jött a gyerek, hát, aki azért az elsõ helyet foglalta el a családban, meg hát foglalja el a mai napig is, és hát õneki ezt így szépen tudomásul kellett venni, de nem volt semmi gond egyáltalán.

R.: - Mert hallott ilyet, hogy valahol így elrontották, és emiatt a kutyával vagy az állattal valami probléma lett?

- Szûkebb családi körben is, én úgy érzem, hogy történt ilyesmi, bár ezt úgy, szerintem nem igazán vallják be. De én úgy gondolom, hogy itt lehet elõször elrontani a dolgot, szóval mindegyikkel kell foglalkozni, ugyanúgy hogyha kistestvérke születik, akkor nem lehet õt most lapátra tenni, mert - mármint a nagyobbik testvért -, mert most jött egy másik, hanem azért vele is kell egy kicsit foglalkozni, mármint a kutyával jelen esetben.

R.: - És az a kutya, akit nem engedték a kisbaba közelébe, az kezelhetetlenebb lett, vagy agresszívabb, vagy nehezebben fogadta a kisbabát?

- Igen, igen, igen, pontosan. Ez ugyanúgy, mint egy testvér, tehát most tudom, hogy akik nem kutyások, azok erre haragudnak, hogy én ehhez hasonlítom, de tényleg az van, hogy hogyha most a Leának megszületik a kistestvére, most hogyha én õt állandóan tiltom egymástól a kettõt, akkor õ féltékeny lesz. Tehát biztos vagyok benne, hogy akkor ez egy idõ után féltékenységet szül benne, és lehet, hogy agresszivitást is, és a kutya, az állat ugyanígy van, én úgy gondolom.

R.: - És a kislány hogyan szokta meg, amikor már totyogott, mikor már megfoghatta a kutyát, simogathatta?

- Tulajdonképpen bármikor simogathatta. Hát, gyakoriak voltak a kézmosások, de bármikor simogathatta. Hát, az okozott gondot, hogy hát ugye, a kutya az magyar vizsla vagy legalábbis valami olyasmi, és hát a farkával csóvál nagyon, és volt, amikor olyan magasságban volt pont a gyermek, hogy kapott egy-kettõt a farkával mondjuk így, kicsit érzékenyebb helyekre, mint a nyakára vagy az arcára. Hát, ez nem annyira tetszett neki, de hát aztán hozzászokott, hogy, hogy most a kutya nem, nem tud hátra figyelni, és akkor neki kell arra figyelni, hogy ne kerüljön a hátsó feléhez.

R.: - Hogyan kell felkészülni egy kutya gazdájának arra az új helyzetre, hogyha jön egy kisgyerek, hiszen ez egy új helyzet, a kutya nem biztos, hogy úgy reagál rá, ahogyan mi gondoljuk, lehet, hogy a kutya féltékeny lesz, lehet, hogy elbújik, tehát nagyon sokféle következménye lehet ennek, de mik azok a szabályok, amiket mindenképpen be kell tartani?

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Fontos az, hogy a kutya és a gyerek felügyelet nélkül nem maradhat.

R.: - Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa.

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Elhangzott a bejátszásban, hogy rögtön a mózeskosarat letették a földre, és megmutatták a kutyának. A magyar vizsla az általában egy nagyon gyerekszeretõ kutyafajta, de én ezt semmiképpen nem tenném a saját gyerekemmel. Egyrészt vannak különbözõ fertõzésveszélyek, fõleg egy újszülött, csecsemõ esetében, ahol sokkal jobban kell vigyázni. A kutyát, hiába gondoljuk azt, hogy mi tisztán tartjuk, a kutyát azt sétáltatjuk, az utcára kivisszük, és ott óhatatlanul találkozik más kutyákkal, úgyhogy nem véletlen az, hogy az állatorvosok is ajánlják az évenkénti 3-4-szeri féreghajtást, hát ez például egy teljesen reális veszély, komoly károsodást idézhetnek elõ, fõleg egy kisgyereknél, akinek az immunrendszere nem annyira fejlett, és nem annyira jól mûködik, mint mondjuk egy felnõtté.

R.: - De hát ezek a betegségek, amitõl ugye félhetünk, hogyha összeengedjük a kutyát és a kisgyereket, de hát lehet azért itt más félelem is. Ugye, itt a mama is arról beszélt, hogy õ pontosan tapasztalta azt, hogy a kutyában egyfajta féltékenység megjelenik, és hát mivel én azt gondolom, hogy mi nem ismerjük kellõen a kutyák természetét, és tudjuk azt, hogy azért tragédiák is történtek, tehát fel lehet egyáltalán készíteni a kutyákat erre az új helyzetre?

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Hát a kutyákat elõzetesen nem lehet felkészíteni az új helyzetre, éppen ezért mondtam azt, hogy felügyelet nélkül nem lehet hagyni az állatokat a gyerekkel. Tehát azt én nagyon helytelenítem, hogy mondjuk valaki letegye a mózeskosarat, és akkor megnézze, hogy a kutya hogyan szaglássza végig a csemetét. Viszont, az is fontos, hogy valóban, azért a kutya meglássa, megtudja, hogy egy új családtag érkezett, tehát felügyelettel, nem a kezdeti idõszakban, mindenképpen javasolható, hogy a kutya és a gyerek valahogy megbarátkozzon egymással, ami általában nem okoz gondot, de akkor, hogyha a kutya viselkedésén látjuk már az elején, hogy esetleg nem megbízható módon viselkedik, akkor...

R.: - Ennek milyen jelei vannak?

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Morog például, vagy az ínyét húzogatja, agresszív módon viselkedik, vagy akár olyan durván közelít a gyerekhez. Durván szaglássza, vagy nyalogatja, vagy esetleg harapdálja a gyereket. Akkor azonnal be kell tiltani, és a kutyával tudatni kell azt, hogy nagyon rosszat csinált, tehát a kutyák között is vannak különbségek, és nagyon sok kutya valóban gyerekcentrikus, tehát fát lehet vágni a hátán, ehhez fontos...

R.: - Ezek a kutyák sem 100%-osan megbízhatóak, tehát azt mondják sokan, hogy egyfajta dominanciaharcot is vív a kutya a családon belül, tehát hogy egyszer-kétszer megpróbálja megmutatni azt, hogy én vagyok az úr a háznál, és ezt nyilván a kicsikkel szemben.

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Egy gyereknek teljesen mások a reakciói, mint egy felnõttnek, hogyha egy új jövevény érkezik a családba, akkor ott valóban egyfajta rangsor-átalakulás van, tehát éppen ezért oda kell figyelni, és nem lehet ott hagyni a kutyát. Az eseteknek a nagyon nagy hányadában valószínûleg nem történne semmi, de ez egy olyan helyzet, amikor az ember nem próbálkozik, és nem kockáztat. Ennek ellenére biztos, hogy a kutyát és a gyereket lehet majd együtt tartani, és lehet jó kapcsolat a gyerek és a kutya között, de ehhez a szülõi jelenlét szükséges.

R.: - Hány éves kortól lehet azért már úgy egyedül hagyni a gyereket a kutyával?

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Hát ez attól is függ, hogy ki hány éves korban hagyja teljesen egyedül a gyerekét, de én mondjuk 5-6 éves kor alatt teljesen egyedül nem hagynám a gyerekemet a kutyával.

R.: - Egy helyiségben sem?

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Egy helyiségben sem, hanem mondjuk, ez az a kor, amikor talán már mondjuk a lakásban, hogyha én is ott vagyok, akkor úgy egyedül hagynám. Vagy esetleg nem egy helyiségben vagyunk, mert ekkorra már kialakul, és a kutya elfogadja, tehát, a kutya egy idõ után elfogadja azt a helyzetet, amikor tudja, hogy a gyerek családtag. De tényleg az nagyon fontos, hogyha a kutya esetleg úgy viselkedik, hogy akár a legapróbb jelét mutatja annak, hogy õ a gyerekkel szemben esetleg meg akarja mutatni, hogy a rangsorban õ feljebb áll, akkor azt nagyon keményen meg kell büntetni, fegyelmezni kell a kutyát, hogy pontosan tisztában legyen azzal, hogy mi is a helyzet.

R.: - De megverni nem szabad a kutyát, vagy szabad ilyen esetben?

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Változik az, hogy ki hogyan neveli a kutyát, van, aki veri a kutyát, én ennek nem vagyok híve, de vannak egyéb módszerek is, az, hogyha erõs hangon rászólunk a kutyára, a kutya általában tudja, hogyha rosszat csinál. Itt az is probléma egyébként, és azért nem lehet általános szabályokat mondani, mert nagyon sokan a gazda-kutya viszonyban nem tudják megfelelõen fegyelmezni a kutyájukat, tehát nekem például volt olyan esetem, amikor adott kutyához altatópuskával kellett kimenni, hogy az ember az éves esedékes vakcináját belelõje, mert a gazda annyira elvesztette a kontrollját a kutya felett, értelemszerû, hogy ilyen kutyát nem fognak a gyerekkel összezárni.

R.: - Tehát a kutya uralkodott gyakorlatilag a gazdáján és a családon.

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Igen, van, vannak ilyen helyzetek is, de hát vannak ennek enyhébb fokozatai is, amikor az jön csak elõ, hogy a kutya nem fogad szót rendesen, tehát mondjuk ilyen esetekben, mindenképpen megtiltanám azt, hogy a kutyát és mondjuk, a kisgyereket együtt hagyják. Amikor tényleg arról van szó, hogy a kutya abszolút fegyelmezett, és abszolút módon engedelmeskedik a gazdájának, akkor jön az szóba, hogy jelenléttel a gyereket és a kutyát lehet figyelni, hogy hogyan barátkoznak, mert általában ez egy kölcsönös barátság, és mind a kettõ érdeklõdik egymás iránt.

R.: - Van azért egy-két olyan dolog, amire fel kell hívni a gyerekek figyelmét is, tehát hogy mit ne csináljanak, mert azt a kutya nem biztos, hogy jó néven veszi?

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Hát, erre a kicsi gyerek figyelmét nehéz felhívni, mivel a gyereknek ugyanúgy tanítani kell és ugyanúgy magyarázni kell, hogy mi az, amit nem. A kutyák egy része nem szereti, hogyha a fülüket, farkukat huzigálják, hogyha a szemüket nyomogatják, szájukba nyúlkálnak, tehát ezek biztos, hogy olyan dolgok, amiket meg kell próbálni a gyereknek is megmagyarázni, hogy a kutyának is van egy intim szférája. De emellett - ami itt szintén elhangzott a bejátszásban -, fontos az, hogy a kutyával való együttlét, a kutyával való játék után kézmosás és a megfelelõ higiéniának a betartása, az nagyon lényeges. Mert, hogyha a kutyának nem is nyúlkál bele a gyerek a szájába, a bundáját simogatva ugyanúgy, például ezeket a parazitapetéket a kezére felveheti, és hogyha utána a gyerekek, ugye a szájukba gyakran berakják a kezüket, így kialakulhat egy fertõzõdés, tehát nagyon fontos az, hogy igenis a kutyával való bármilyen játék, hancúrozás után meg kell mosni rendesen a gyereknek a kezét!

R.: - Más-e Ön szerint az ön kislánya ettõl, hogy egy kutyával így együtt nevelkedett?

- Anya, segíts!

- Én úgy gondolom, hogy biztos, hogy hozzájárul a fejlõdéséhez, mert - bocsánat, közben itt ás a kiskutyám, Márió -, tehát hogy láttam is ilyen filmen, meg hát olvastam is ilyenrõl. Hogy, hogy a kutya, mint terápia, hogy, hogy sok kisgyerek volt, aki, aki nem tudott elindulni, és azért, hogy a kutyának megfogja a labdáját, és hogy azt neki eldobja, tehát ez, ez sokkal nagyobb örömet jelentett neki, mint, hogy csak magáért a menésért menni. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokban hozzájárult a fejlõdéséhez, mind a beszédjéhez, mozgáskultúrájához. Volt egy hatalmas labdája, és már mit tudom én - mármint a kutyának -, és nem tudom én, egy kézzel föl tudta venni a földrõl már nagyon kis korában. Tehát pár hónap, jó, hát ilyen kilenc hónapos volt, és nagyon-nagyon-nagyon ügyes volt, tehát én úgy gondolom, hogyha ez most csak ott lett volna az a labda, nem hiszem, hogy fölvette volna, hanem ahogy a kutyának eldobta, látta, hogy örül, visszahozta...

- Ugrás.

- Ugrás? Úgyhogy biztos, hogy, hogy szerintem hozzájárult a fejlõdéséhez pozitívan.

R.: - Mit tudnak az állatok nyújtani a gyerekeknek ilyen terápiás esetekben, amirõl a mama is beszélt, tehát egy kutya, egy ló, tehát bármelyik állat hogyan tud segíteni?

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Nagyon gyakran olyan gyerekeknél lehet használni az állatokat terápiára, akiknél valamiféle személyiségzavar alakul ki, befelé forduló gyerek, ahol ez a közeli testi kontaktus, az, hogy megérintheti az állatot, beszélhet hozzá, esetleg szeretetet kap az állattól, ez segíthet a gyerek betegségének a kezelésében. Magyarországon úgy tudom, hogy lovakat használnak ilyen célra, de hát egészen extrém példák vannak a világon, elefántoknál hallottam ezt, hogy elefántokat használtak Dél-Afrikában arra, szelíd elefántokat, hogy sérült gyerekeknél terápia céljára ezeket...

R.: - Fölültették az elefántokra?

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Igen, felültették az elefántokra, a gyereknek ez egy hatalmas nagy élmény volt, hogy egy ilyen óriási állat közelében lehet, és azt megfoghatja, tapinthatja, de hasonló az elv, és hasonlóan mûködhet ez lovaknál, vagy akár kutyáknál is. Természetesen, ilyen célokra csak megfelelõen felkészített állatokat lehet használni, és a felkészítés során is az állatokat, gondolom, hogy szelektálják, mint ahogy minden felkészítésnél. Hiszen az állatok között is egyedi különbségek vannak, vannak olyan állatok, amelyek alkalmasak arra, mert jól tanulnak, jól megtanulnak új dolgokat, illetve a habitusuk olyan, hogy türelemmel viselik esetleg a gyerekeknek a nem mindig megfelelõ közeledését, vagy a nyúzását, de ezeket a terápiákat az orvostudomány elfogadja, és ... használják is ilyen céllal.

- Jó napot kívánok! A mondandóm elõtt elõrebocsátanám, hogy van kutyám, de van két gyerekem is, végre rendszabályozzák meg a nagy kutyák tulajdonosait! A kislányom osztályában most egy gyereknek kiharaptak az arcából egy darabot, egy nagytestû kutya, nem lehet tudni, hogy a kislány arca valaha arc lesz-e még. Én azt szeretném, hogy pórázon lehessen vinni, tanítani kelljen a nagy kutyákat, hogy egyáltalán ilyen ne fordulhasson elõ, szóval nem tudom még, hány néninek kell meghalni, és hány gyereknek kell tönkretenni az életét, hogy itt történjen valami kutyaügyben! Én, én csak azt látom, hogy hatalmas testû kutyák póráz és, és szájkosár nélkül mászkálnak a városban mindenfelé, és akkor a tulajdonos mondja, hogy ne félj, nem bánt. Na most, a kutya meg tud bolondulni, márpedig elég, ha egy ilyen nagytestû kutya csak játékból ráugrik mondjuk, egy hároméves gyerekre, és már földöntötte, és a jó Isten tudja, hogy, hogy esik el az a gyerek, hogy, hogy gondolja meg minden ilyen kutyatulajdonos, hogy most mi a fontos, mit csinálna akkor, ha ez az õ gyerekével történik! Ha errõl szót ejtenének, én azt hiszem, hogy ez nagyon aktuális és nagyon sok, kutyás szülõt is érint.

R.: - Egyáltalán a játszóterezés, hiszen azért egy csomó játszótérre nem is engedik be a kutyákat, hanem külön van futtató, itt a többi anyuka vagy a többi kisgyerek, akik nem ennyire közvetlenek egy állathoz, hogyan fogadják Önöket itt?

- Hát amikor idejövünk, megkérdezzük, tehát hogyha vannak itt gyerekek és anyukák, akkor mindenképpen megkérdezem, hogy, hogy zavarja-e õket a kutya. És hát nyilván megkérdezik, hogy harapós-e, vagy nem, mondom, hogy nem, hát csak labdázik, meg hát gyerek mellett van, úgyhogy, úgyhogy nem szokta õket, soha, soha nem szokta õket zavarni, tehát még soha nem volt olyan, hogy elutasítást kaptunk volna, sõt idejöttünk, és akkor általában nem is kell labdáztatnom a kutyát, mert a gyerekek ezt a szerepet elvállalják, és labdáztatják.

R.: - És más állatokkal is ilyen közvetlen és barátságos, vagy tudja, hogy azért a saját kutyával lehet bizonyos dolgokat megengedni, és idegen kutyákkal nem lehet?

- Nem, hát ez így van, hogy más kutyákhoz nem engedem, mert hát ugye én nem tudom, hogy más kutyában azért mi lakozik, tehát arra azért nevelve van, hogy Toncsikával amit lehet, azt más kutyával nem lehet.

R.: - Hamarosan kistestvére születik Leának. Hárommal majd, majd mennyire lesz könnyû ide kijárni?

- Hát azért hiányzik egy kertes ház, tehát az, az biztos, hogy az lenne a legoptimálisabb, de hát nyáron fog megszületni a pici baba, úgyhogy akkor meg otthon lesz a férjem. És, és hát így sokat fog tudni segíteni az elsõ idõszakban, amikor még azért 2-3 óránként kell szoptatni a picit, úgyhogy hát valahogy majd így oldjuk meg, hogy õ jön a kutyával és a nagyobbik babával, én meg addig lehet, hogy maradok a picivel. Hát nem tudom, még, még most nem tudok róla nyilatkozni, biztos bonyolult lesz, de hát majd valahogy megoldjuk.

R.: - Szereted a kutyákat?

- Hát nem olyan nagyon, de azért szeretem õket.

R.: - S hol szoktál kutyákkal találkozni?

- Játszótéren meg az utcán.

R.: - És akkor mit csinálsz, ha szembejön egy kutyus?

- Köszönök neki, vau-vau-vau, azt mondom neki, ez a köszönés.

R.: - És odamész hozzá?

- Nem, azért, mert félek tõlük, mert egyszer tavaly nyáron megkapott egy, gond volt. Hát úgy történt, hogy étteremben voltunk, és odamentem, szelíden megsimogattam, de ott volt egy seb, s azt megsimogattam, nagyon fájt neki, és megkapott.

R.: - S ezt Te tudtad?

- Hát nem tudtam, utána mondta el a gazdája. Most megkapott, belement a nyála és fájt egy kicsit, fájt nagyon, sírtam is.

R.: - S azóta félsz a kutyáktól, vagy elõtte is már féltél tõlük?

- Hát, nem olyan nagyon féltem tõlük elõtte. Van a nagymamám, nem engedi, hogy odamenjek, mert a mama fél a kutyáktól, el is mesélte, unokatestvérét megharapta a kutya, és azt nem akarja, hogy nekem is bajom legyen.

R.: - És Te tudod, hogy, hogy kell megbarátkozni egy kutyussal, hogy, hogy kell vele viselkedni, amikor odamész?

- Hát most már tudom, elõször köszönünk neki, aztán kezet fogunk vele, aztán meg, meg lehet simogatni, aztán már szelíd. De most nem csináltam azt, merthogy félek.

R.: - Hogyan lehet leküzdeni, vagy segíteni leküzdeni a gyerekekben azt a félelmet, hogyha kialakult az, hogy tartanak a kutyától, akár azért, mert rossz élményük van, akár azért, mert a szülõk maguk is félnek, vagy a nagyszülõk félnek, és ezt ugye továbbviszik a gyerekek, van ennek valami technikája?

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Nehéz, fõleg egy kialakult szokásról beszélünk, többféle módszer létezik.

R.: - Soós András állatorvos.

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Legjobb egy olyan garantáltan szelíd állatot találni ismeretségi körben, amelyik szereti a gyerekeket. És ezzel az állattal fokozatosan összehozni a gyereket a gazdájának a jelenlétében, amelyik valóban hagyja, hogy simogassák, dédelgessék, ez egyfajta módszer lehet, de például a saját ismeretségi körömben volt olyan, aki egy kutyát vett a gyerekének, egy kis kutyakölyköt, és ez egyébként egy berni pásztor volt, amelyik szintén egy eléggé jámbor kutyafajta.

R.: - És szép nagyra nõ!

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Szép nagyra nõ, mondjuk, itt egy kertes házban laktak. Tehát megvolt a helyük arra, hogy ilyen kutyafajtát tartsanak. És a kisfiú, aki nagyon félt elõtte a kutyáktól, ahogy saját maga gondozta és nevelte ezt a kis cseperedõ kutyakölyköt, leszokott arról, pontosabban megbarátkozott a kutyákkal. Tehát ez is egyfajta módszer lehet, de talán az a legjobb, hogyha állatokkal pozitív élményeket erõsítsük meg, és olyan állatokkal hagyjuk játszani a gyereket, amelyek - úgymond - garantáltan nem fognak bántani, de hát ennek ellenére be kell tartani az alapszabályokat, fõleg ismeretlen állatok esetében, a túl hirtelen barátkozást azt mindenképpen kerüljük el, mert nem ismerjük az állatnak a reakcióit.

R.: - Ez támadásra készteti a kutyákat?

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Az állatok, vagy a kutyák nagyon gyakran azért támadnak, mert õk maguk is félnek, tehát nekik ugyanolyan ijesztõ lehet egy gyerek, aki nem megfelelõ helyen fogdossa, huzigálja õket. És esetleg félelmükben kapnak oda, vagy egyszerûen csak azért, hogy hagyja õket békén az a gyerek, vagy az az ismeretlen idegen, de fontos az, hogy higgadtan, kimérten kell mozogni, nem szabad sikongatni, hangosan beszélni, furcsa hangokat adni, nem szabad mereven a kutya szemébe nézni, mert...

R.: - Azt is támadásnak veszi, vagy úgy érzi, hogyha, mintha mi akarnánk támadni?

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Itt ezek az állatvilágban olyan jelek vagy olyan gesztusok, amelyek a támadást provokálják, illetve a támadást jelezhetik a másik állat részére, és a kutya ezekkel ösztönösen tisztában van, tehát ezeket mindenképpen kerüljük el! Mindenképpen azt javaslom, hogy ismeretlen állattal ne próbáljunk közeli barátságba kerülni, fõleg akkor nem, hogyha nincs ott a gazdája a közelben, aki pontosan ismeri az állat szokásait, és felvilágosít bennünket arról, hogy ez az állat milyen habitusú.

R.: - Az, amit legkevésbé szabad megtenni, vagy amire rá kell nevelni a gyerekeket, hogy ne csinálják, az az, hogyha félnek egy kutyától, akkor ne szaladjanak el, mert leginkább az ösztönzi az állatot arra, hogy támadjon.

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Nem feltétlenül, mert gyakran ezek a kutyák, amelyek mondjuk, megharapják a kisgyerekeket, például ki vannak kötve egy közért elé vagy valahová, és kisgyerekeknél azért jellemzõen az történik, hogy barátkozni akar a kutyával, meg akarja simogatni, és nincs a közelben senki, és így történik a harapás. Általában ezt érdemes elkerülni, és az, például, hogyha kóbor kutyákkal találkozunk, akkor ezeknek a kutyáknak a megfogását csak olyan ember próbálja meg, aki ért a kutyák nyelvén! A kutyák között is nagyon különbözõ jellemûek vannak, vannak olyan kutyák, amelyek megbízhatatlanok, emberi hasonlattal sunyinak mondanánk õket, ezek nem feltétlenül mutatják hosszasan azokat a támadásra utaló tüneteket, hanem egyszerûen odakaphatnak, de általában a kutyák nagy részénél, ahogy viselkednek, az arcmimikájuk, a szõrnek a borzoltsága, illetve a faroknak a helyzete, az egy nyitott könyv annak a számára, aki ismeri. Kutyáknál harapás vagy baleset még akkor is adódhat, hogyha betolakodónak nézik azt a, például a kisgyereket, ez mondjuk olyan helyzetben lehetséges, hogyha valaki például egy kerítésen benyúlkál, ezeket a helyzeteket el kell kerülni, de hogyha valakinek van egy ilyen rossz élménye, akkor talán tényleg az a legjobb megoldás, hogyha egy garantáltan szelíd állattal kellemes perceket vagy élményeket szerez magának. A kutyafajták között is óriási különbségek vannak, vannak nagyon megbízhatónak vett kutyafajták, ilyenek például a golden retriever, amelyik egy népszerû kutyafajta, de általában a vizslák is nagyon szeretik a gyereket, de hát vannak olyan kutyafajták, amelyek kevésbé megbízhatóak, és morózusabbak, érdekes módon, sokszor a kistestû fajták ilyenek. Az állatorvosokat, hogyha megkérdeznénk, hogy mondjuk milyen kutyák harapták meg õket, akkor biztos vagyok benne, hogy nem a, elõször gondolnánk, a kuvasz vagy a bernáthegyi lenne az elsõ helyen, hanem az egészen pici fajták, a chi-vua-vuák, tacskók, amelyek könnyebben odakapnak.

R.: - Ilyet akkor semmiképpen ne vegyünk olyan helyre, ahol gyerek van.

Soós András, a Fõvárosi Állatkert állatorvosa: - Nem feltétlenül, erre sincsen általános szabály. Tehát, ezek között a kutyák között is, tacskók között is vannak nagyon szelíd, nagyon nyugodt egyedek, de változik. Mert többször a családban semmilyen probléma nincsen, hanem inkább idegenekkel szemben fordulhat az elõ, például a spánielek esetében is, hogy az állat morózus és könnyen odakapkod. Spánielek között gyakran van olyan állat, amelyik az idegeneket nem szereti és harapós kutya lesz belõle. Hát, tényleg a fajták között nagyon nagyok a különbségek, és sokszor van az, hogy a munkakutyaként használt kutyák, azok kevésbé viselik el ezt a közeledést, és kevésbé tolerálják. Mondjuk egy husky vagy valamilyen pásztorkutya, az nem arra lett kitenyésztve, hogy mondjuk ezt a fajta kontaktust az emberrel kialakítsák, hanem, hanem kifejezetten munkára lett, és egészen más az embernek és az állatnak a viszonya, de hát jellemzõen, az az alapszabály, hogy az állat tulajdonosa ismerje az állatot, és õt kell megkérdezni, vele kell megbeszélni azt, hogy ezt az állatot lehet-e simogatni, lehet-e babusgatni.