- Jó napot kívánok, én K. A.né vagyok. A bébikompokkal kapcsolatosan jutott eszembe egy kérdés, hogy mi a véleménye ilyen ortopédiai szempontból errõl a kismotorról, amit lábbal hajtanak a gyerekek. Ez mûanyag kis motor, amit lábbak kell a földön hajtani. Tehát nem tekerni, hanem önmagát rúgja el a gyerek.

- Mert én hallottam már, meg azt hiszem olvastam valamilyen kismamás újságban vagy nem tudom, hogy ez sem annyira jó.

- Mert természetellenesen veszi igénybe a lábát, a mozgását. Nem tudom pontosan tehát igazából azért voltam kíváncsi, hogy van-e errõl valami véleményük vagy hallottak-e róla.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Én még idáig nem fedeztem föl ebben semmi ilyet. A gyereknek saját magának kell gondoskodni az egyensúlyáról, tehát az egyensúlyi érzékének a fejlesztését érzésem szerint nem gátolja ez. Még a mozgáskoordinációját is javíthatja, mert egy újabb föladatra, a kormányzásnak a feladatára kényszeríti a gyereket. Az, hogy nem viseli az alsó végtag ebben az esetben a gyerek teljes testsúlyát ez nem tûnik nekem olyan veszedelemnek ami miatt én azt mondanám, hogy tilos vagy kártékony ennek a használata. Persze néha gyalogoljon is az a gyerek, de hogy ha naponta kétszer félóra hosszat ezzel lökdösi magát, keresztül kasul a játszótéren vagy pedig a nagyszobában akkor ez nem hiszem, hogy különös veszélyt jelentene.

Dr. Szamosfalvi Imre: - Nagy örömömre szolgál, hogy ha amit mondok az valamilyen úton, módon találkozik a racionalitással és a gyakorlatnak a tapasztalataival.

- Jó napot kívánok. F. T.né vagyok, a járóka kérdéshez szólnék én is. Nekem négy gyermekem van és nagyon mozgékonyak voltak, mindegyik 10 hónapos körül indult el, úgyhogy én egy picikét szigorból is meg hát a saját magam megnyugtatására is elõször járókában tartottam õket és utána a lakás különbözõ részeit választottuk le járóka oldalával, rácsokkal. Lehet kapni a boltban is ilyen kisajtókkal. Mi régimódi lakásban vagyunk, ahol iszonyú nagyok a szobák, úgyhogy nem nagyon lehet õket szabadon ereszteni, mert mindent elérnek. Én nagyon szigorú voltam és nagyon jól bejöttek a járókák.

- Nagyon sokszor. Hát a konyha az egy jó 10 másodpercnyi sétára van a szobától. Ami nagyon jó, hogy nagy a lakás, csak hát biztonság kedvéért jobb, ha a gyerek biztos helyen van, nem a könyvespolc alatt. Viszont volt egy munkás történetünk. Mindegyik gyerek nagyon gyorsan indult meg, meg nagyon jól mozogtak már méhen belül is és a negyedik babánál szétesett már az elõzõ járóka, gondoltuk, hogy veszünk egy hálós járókát, hátha nem fog olyan gyorsan elindulni a gyerek. Gyógypedagógusok vagyunk, kicsit játszani akartunk az idõvel és hát megvettük a hálós járókát, olyan régebbi fajta, aminek még olyan igazi háló az oldala nem ez vékony kis mûanyag rács és a gyerek 10 nap múlva a háló oldalán állt. Fölborulni nem tudott, mert azért jó kis súlya van, de a háló oldalába szépen belekapaszkodott és ott álldogál, úgyhogy a gyermek visszafogása nem igazán sikerült.

- Nem. Megvan, utazó ágynak használjuk.

- Igen. Családban ide-oda mennek a járókák, úgyhogy ki lehet használni õket.

- Nem. Azóta most 19 hónapos, most már be tud mászni a saját ágyába, rendes rácsos ágyba. Érdekes kimászni még nem tud. A többiek fordítva csinálták. Most éppen tányért próbál törni.

- Nem. Iskolás, óvodás és a mai nézetekkel szemben a harmadik bölcsõdés és nagyon élvezi.

- Két és félévesen. Egy leányzó. Irtó sokat beszél, nagyon mozgékony és nem tudtam összeegyeztetni az õ két és féléves napirendjét az öcsikéje egyéves napirendjével. Egész nap ettünk meg aludtunk. Úgyhogy beadtam a bölcsibe és nagyon élvezi.

- A második igen, az elsõ még élvezte az egykeséget.

- Most is élvezem, hogy egy van itthon és akkor vele tudok lenni.

- Az az igazság, hogy igen, ez így van egészen pontosan. Az ötödik az jön és majd õsszel megy õ is bölcsibe, de addigra betölti a 2 évet.

- Nagyon-nagyon jó. Nekünk az óvoda, bölcsõde nagyon jó. Az egész család, bátyámnál is négy gyermek van, úgyhogy az egész család egy óvodába jár meg járt. Az iskola sajnos nem jött be. Mi az egyszerû megoldást választottuk, a legközelebbi iskolát, úgyhogy másfél év után most átmentünk egy kisebb, barátságos iskolába, ami szintén nem különös, egy egyházi iskola. Úgy hogy a gyerek megnyugodott. Máshogy érzi magát az új iskolában, mint a régiben.

- Hát nem voltunk igazán kibékülve a tanító nénivel.

- Az iskolaválasztás körül én babát vártam, úgyhogy nem tudtam igazán beleélni magam, meg nem is nagyon tudtam elmenni megnézni iskolákat, úgyhogy hát a szokásos, bedõltünk egy kicsit a Zsolnainak. Nem jött be neki.

- Igen.

- Jó napot kívánok, én egy kétségbeesett nagymama vagyok. Nagyon-nagyon régen hívom Önöket. Nem tudtam Önökkel beszélni. Az én unokám 8 éves, elsõ osztályos tanuló. Még mindig bekakil. Bekakil. Ilyet még Önök nem hallottak.

- Még WC-be nem kakilt.

- Soha. Egyszer talán valamennyire úgy sikerült, hogy a lányom berohant vele mert észrevette, hogy bekakil.

- Fiú. Elsõs tanuló, kiváló tanuló, dicséretes, könyvet kapott. Most volt elsõs. És nem bírjuk. Azt mondja, hogy fél a WC-tõl. A családi életük rendezett. Minden rendezett és nem tudunk vele mit csinálni. Tessék mondani, kihez menjünk. Voltunk orvosnál, az orvosnõ azt mondta, hogy magatartászavar. Egyik pszichológustól a másikhoz vittük. Beszéltek a lelkére, beszélgettek vele, tanácsokat adtak. Amit mondtak, mindent megtettünk. Nem bántjuk a gyereket, nem büntetjük. Kihez forduljunk?

- Nem.

- Nem.

- A pisilésével is nagyon sokáig gond volt. 3-4 éves koráig nem pisilt WC-be. Akkor abba nem pisilt. Én a nagymamája vagyok, akkor kitaláltam azt egyszer nálunk, mert majdnem hogy együtt lakunk, hogy egy kis vödörbe pisiltettem, és akkor megtört a jég, aztán nagy nehezen elfogadta a WC-t. De a kakilásnál. Tessék elhinni, elsõs kisfiú.

- Nem, egy kis csacsogós. Van egy bátyja az ugyanolyan értelmes, az inkább visszahúzódó, inkább olyan gátlásosabb. Ez mindenhol szerepel, ez magyarórát tartott az iskolában, sõt inkább élénkebb. Még azt se mondhatom, hogy visszahúzódó.

- Ez teljesen bizonytalan. Van amikor végre sikerül kakilnia a bugyikája vagy az alsó kisnadrágja az mindennap foltos. Széthypózzuk már az alsó kisnadrágjait, mert mindig van benne kevés valami. Hol több, hol kevesebb és borzalmasan zavarja.

- Jaj már ott ülök vele, kapaszkodik a nyakamba, segítek, ez most már évek óta így megy. Megbeszéljük, csúnya kaki hadd menjen le. Mindenki oda kakil, a gyerekek. Minden ilyesmit megpróbálunk, hogy fogd a nyakam, látod, csak a víz megy le meg a csúnya kaki és nem. Iskolában is vannak pszichológus, tanítónõk. Olyat mondott, hogy büntessük a gyereket. Én nem büntetem. Az elsõ perctõl kezdve gond volt vele, tetszik érteni. Úgyhogy elsõ perctõl kezdve mert mi próbálgattuk volna, hogy most már õneki WC-be kellene kakilni meg bilibe, a bilit például soha semmilyen szempontból nem fogadta el. Pisilés szempontjából se soha.

Kozek Lilla pszichológus: - Többek között az is okozhatja ezt a félelmet, hogy tart attól amit nem lát, amit nem tud fölmérni, ami a háta mögött van. Egy érdekes kísérlet lehet erre, hogy megfigyeljük, hogy szeret-e fogócskázni ez a kisfiú. Hogyha egyáltalán nem zavarja, hogy õ szalad, miközben õt hátulról üldözik és bármikor utolérhetik, mert ugye ezt a helyzetet nem tudja kontrollálni minden pillanatban, hogy hol tart az üldözõ, tehát hogyha a fogócskázás nem zavarja, akkor valószínûleg más állhat a WC-tõl való félelem hátterében. De gyakori az, hogy azok a gyerekek akik nem mernek ráülni a WC-re tartanak attól, hogy õket megfogják, tehát hogy valami nagy baj éri õket hátulról, amit õk nem tudnak megakadályozni vagy nem tudnak kontrollálni.

Kozek Lilla: - Azt nehéz megmondani, hogy van-e olyan kulcsélmény, amire ez a szorongás ráépül. Nem feltétlenül van, viszont azt gondolom, hogy a másik oldala ennek a szorongásnak pedig a teljesítménnyel lehet kapcsolatos. Tehát amit a nagymama rögtön ki is emelt, hogy már elsõ osztályban jutalomkönyvet kap, kiemelkedõ, sõt szerepel, magyarórát tart a többieknek, tehát nagyon sok olyan adalékot adott a nagymama, hogy ennek a kisfiúnak rendkívül fontos az, hogy jól teljesítsen.

Kozek Lilla: - Igen, és hogy nagyon magasak a saját magával szemben támasztott elvárásai. Tehát a székelésnek végül is az egész folyamata amikor a szobatisztaságot tanulja a gyermek az maga a teljesítmény. Tehát ez az elsõ olyan igazi találkozás a szülõi elvárásokkal meg a saját képességeivel, ezeknek az összehangolódásával, ami meghatározhatja, hogy õ hogyan viszonyul a késõbbiekben a teljesítményhez.

Kozek Lilla: - Én inkább fordítva fogalmaznám meg. Tehát hogy valószínûleg ennek a kisfiúnak nem az iskolába lépéstõl fogva voltak ilyen magasak a mércéi, hanem már korábban is, intelligens, kiemelkedõ, nagyon jó képességû gyereknek ismerte õt meg a környezete és hogy mindenben nagyon ügyes és okos gyerek lehetett azt gondolom az eddigiek alapján. Viszont nem lehet mindig mindenhol 100 százalékosan teljesíteni és valószínûleg ez az a terület ahol meg lazít, már csak azért is, mert van vagy lehetséges ez a szorongása az eltûnéstõl a WC-tõl. Nem tudom, hogy próbálták-e a családban azt, hogy õ mûködteti a WC-t. Tehát hogy semmi mást nem kell neki, se kakilni. Tehát saját teljesítményét felejtse el, meg felejtsük el az egész kakilást, hanem kezdjük azzal, hogy hogy mûködik a WC és akkor beledobál dolgokat amiket a család megfelelõnek ítél, hogy ez a WC-be dobható majd lehúzza és megnézi. Bedobja, lehúzza. Tehát egy ilyen játék és köze nincs ahhoz, hogy neked most oda bele kéne kakilnod, egyszerûen megnézni azt, hogy mindez hogy mûködik. Hogy uram bocsá, ezt csak nagyon halkan és félve mondom, de hogy látott-e már embereket WC-n ülni, ha mást nem a bátyját, tehát hogy nem történik ott igazából semmi, de hogy õ ezt megtapasztalhassa, hogy más rá mer ülni, mert az egy nagyon nehéz és kellemetlen dolog, amikor a gyerek ráül és hiába van ott az egész család, hiába kapaszkodik a nyakába azért mégiscsak az õ feneke van azon a WC deszkán.

Kozek Lilla: - Így van, tehát soha nem lehet tudni, hogy onnan ki kerül elõ, egy szörny, egy nem tudom mi. Tehát hogy ezt a szorongást nem tudjuk helyette átélni vagy tõle átvenni. Akkor se, hogy ha fogjuk a kezét, de hogyha egyszer lát a családból valakit, hogy hát bizony õ rá mer ülni akkor ez egy indulás lehet. Tehát a két végpont, amit most a kisfiú életében össze kéne érinteni, hogy a WC-ig eljusson, meg az, hogy a székelési inger valahogy összekapcsolódjon ezzel az egésszel, de ez egy hosszú út. Tehát a nadrágtól a WC-ig még nagyon sok lépés van. Azt gondolom, hogy nem egybõl kell ezt a hosszú utat megtenni, hanem föl kell osztani. Itt a nyár. Lehet egy olyat csinálni, különösen, hogy ha van lehetõségük, hogy kakiljon a kertbe, kakiljon olyan helyre ami nem a WC-vel kapcsolatos, de akkor megtanulja azt, hogy amikor jön az inger akkor õ elmegy arra a helyre ahova szokott, letolja a nadrágját és szépen elintézi. Megkapja azt a visszajelzést, azt a pozitív megerõsítést, hogy megmarad a komfortérzete. Tehát a nagymama is mondja, hogy ez õt végtelenségig zavarja. Lesz egy olyan komfortérzete, amiért talán érdemes lesz még egy lépést tenni és közben a másik oldalról is közelítünk ezzel a WC játékkal, illetve a személyes példamutatással és a kettõ talán összeérhet.

Kozek Lilla: - Igen, tehát legyünk türelemmel és még van az egésznek egy háttérvonulata, amit viszont sokkal hosszabb ideig tart majd megoldani és sokkal nehezebb is lesz talán, ez a teljesítményelvárás a család oldaláról. Nem tudom, hogy mennyire jön a családból ez az elvárás a teljesítmény iránt, az iskola és a többi teljesítmények iránt, illetve ez mennyire a gyermek sajátja, de általában a szülõk jó képessége és a szülõ jó teljesítménye húzza a gyereket és hogyha a szülõ tudja azt mondani, hogy kisfiam örülök a négyesednek, kisfiam örülök, hogy vagy akkor is, ha hármast hoztál, azzal együtt örülök neked akkor talán ez a teljesítménykényszer oldódik a gyerekben és tudja kontrollálni a testének ezeket a funkcióit is. 

- Jó napot kívánok. Én egy nagymama vagyok és van egy nagy problémám 13 éves a kislányka unkám és körülbelül egy jó éve, másfél éve állandóan rágja a körmét. Ha tanul akkor is rágja, ha olvas akkor is rágja, a TV-t néz akkor is. De nemcsak a körmét, hanem ami a keze ügyébe akad. A kis zsebkendõjét, már lyukas. A kis hálóinge mikor lefekszik még egy kicsit nézi a tévét az is lyukasra van rágva és olyan értelmes gyerek, hát rendkívül jó tanuló gyerek. És mondom kicsi lányom, hát nem lehet csúnya, egészségtelen. Nagyikán azt mondja, észre se veszem, csak rágnom kell, úgy érzem, hogy rágnom kell.

- Jól igen jó. Nem azt mondom, hogy színötös, de nincs hármasa sose. Ha egy picit jobban odafigyelne a színötös tanulók között a legeslegjobb lehetne.

- Én sose bántom õt ezért, én egy pedagógus özvegye vagyok. Sose bántom õt ezért. 6 éves koráig mi neveltük, akkor elvitték a szülõk Budapestre mert én Budakalászon lakom és akkor közben én láttam a gyereken, hogy örökké feszült ezért vagy azért, a szülõk korholják, hogy ilyet hozzál, olyat hozzál, mert ha nem ilyet hozol. Szóval ott megy ez az örökös valami és én hiába mondom, tanult, diplomás szülõk és hiába mondom, hát mit tudom én, kinevetnek és látom ezen a kicsi lányon, hát mondom kicsikém már mindent mondok neki, csúnya lesz a körmöd, mindent összerágsz, meg észre se veszed és a társaságban hogy fogsz kinézni, hát milyen hölgy lesz belõled. Úgyhogy én olyan szomorúan nézem és nem tudom mit csináljak. A menyemnek én már mondtam, hogy fiam, hát hogy képzeled, hát a menyem orvos. És mondom neki, hogy hát édesem, hát el kellene vinni azt a kislányt pszichológushoz, azt mondja majd kinövi. Hát nem tudom.

- Hát azért döbbentett meg. Amíg nálunk volt, ez nem volt. Mi neveltük 6 éves koráig.

- És akkor vitték el a szülõk, pont hatéves korában.

- Értem. Jaj, édes jó istenem úgy aggódom ezért a kislányért. Azt már mondta egy párszor, hogy azt mondták, hogy úgy kikapok meg így kikapok, de nem bántják, csak mondja, hogyha hármast merek hozni így kikapok, úgy kikapok. És ezeket a jegyeket nem is azzal éri el, hogy magol. Õ egy nagyon értelmes gyerek.

- Hát ez sajnos, tényleg látom. Látom. Hát a szülõket kellene megnevelni igaz?

- Igen. Ez igaz.

- Jaj, nagyon köszönöm ezt a tanácsot. Kiváló rajztehetség is meg ilyen számítástechnikai tehetség is a gyerek. Bámulatos.

- Na, ez amit otthon nem kapott sose.