- Hné vagyok és egy csecsemõnek a szemészeti problémájával szeretnék érdeklõdni. Mégpedig az a problémám, hogy 3 és félhónapos és a doktornõ beutalt minket a Heim Pál Kórházba, hogy a könnycsatornáját át kellene mosni. Nekem van egy 2 és féléves kislányom, akinél ezt már átéltük. Igazából ezzel nincs semmi problémám. Azzal van problémám, hogy a nagyobbik lánynak tényleg láttam, hogy erre szükség van. Minden reggel csipás volt, beragadt a szeme, ki kellett mosni kamillával stb. A kicsinél igazából csak akkor váladékos a szeme, hogyha elõtte egy kicsit sírdogált. Nincs az a mindennapos reggeli állandó probléma. Na most én annyit szeretnék csak megkérdezni, hogy ha amennyiben mégis átmosnák a könnycsatornáját, ez ha nem lenne rá szükség, akkor ez nem lenne probléma. Végül is én elviszem, mert tényleg az lenne jó, hogy ha nem lenne ezzel semmiféle gond, csak fölöslegesen nem szeretném elvégeztetni vele. Igazából úgy éreztem, hogy nem fogják megvizsgálni, hanem berakják mint a sorozatba és akkor átmossák, mert hogy ez a kórismérve, amit a doktornõ fölírt. Nem érzem azt, hogy ezt megvizsgálnák, hogy tényleg szükség van-e erre az átmosásra vagy nem.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - A megszületés után nagyon sok gyereknél alakul ki esetleg a szülõcsatornán való áthaladás során kötõhártya gyulladással való fertõzöttség. Ezeket általában egy néhány napig, egy-két hétig tartó kezeléssel rendezni tudjuk. Máskor az alsó szemhéj belsõ szélén elhelyezkedõ könnycsatorna nyílás az olyan duzzadt marad vagy maga a könnycsatorna, ami az orrba vezeti el a fölösleges könnyet az olyan szûk marad, hogy könnynek az elvezetésére nem alkalmas és ennek aztán az a következménye, hogy sorozatosan ismétlõdnek a kötõhártya gyulladásai a gyerekeknek. Ezt egyszer, kétszer, háromszor megpróbálja az ember szemcseppekkel rendezni és várja, hogy mégis egy kicsit a növekedéssel, a gyulladásos duzzanatnak a lecsökkenésével, lecsökkentésével rendezni lehet-e. Hogy ha ez nem következik be akkor jön számításba, nehéz idõpontot meghatározni mert a kötõhártyagyulladások gyakoriságától, súlyosságától függ az, hogy végül is mikor kerül szemész szakorvosnak a kezébe ez a probléma és mikor válik indokolttá a könnycsatorna átmosása. Két dolog, az egyik az az, hogy én még nem láttam olyat, hogy ez ártott volna bármelyik gyereknek.

Dr. Szamosfalvi Imre: - Igen, egyre kíméletesebbek ezek a módszerek és egyre nagyobb gyakorlattal végzik a szemész kollégák.

Dr. Szamosfalvi Imre: - Én mikor elõször hallottam, akkor frászt kaptam, hogy hogy lehet ezt sérülésmentesen végrehajtani, de még egyszer mondom, soha nem láttam semmiféle káros hatását ezeknek a beavatkozásoknak és azt is tudom, hogy a technikák is javulnak, tehát most már nem egészen ugyanazzal módszerrel csinálják, mint ezelõtt 15 vagy 20 évvel.

Dr. Szamosfalvi Imre: - Sok helyen csak átpumpálják a könnycsatornát. Nem vezetnek bele semmiféle eszközt, hanem oda illesztenek egy arra alkalmas eszközt és átnyomnak egy kis levegõt rajta és ez végképp kisebb veszélyekkel jár.

Dr. Szamosfalvi Imre: - A másik az pedig az, hogy azt meg nem hiszem el, hogy elegendõ lenne, a szerepünknek egy kicsikét túlbecsülését is magában rejti ez a mondat az anyuka részérõl, hogy én ráírom, hogy átmosás vagy olyan diagnózist írok rá, ami átmosást tehet szükségessé és akkor a szemész kollega az nem néz se jobbra, se balra, elõkapja az átmosó szerkezetet és átmossa. Nem kell azt hinni, hogy ez így történik, nem is lenne jó. A szemész szakorvos elé azért kerül evvel a gyanúval tulajdonképpen a gyerek, hogy õ eldöntse, hogy fönnáll-e, megalapozott ez a gyanú és olyan stádiumban van-e a gyerek, hogy erre az átmosásra föltétlenül szükség van. Végül is összefoglalva az anyukának azt tanácsolom, hogy menjen be szépen a szemészeti rendelésre, ott meg fogják vizsgálni a gyereket, meg fogják állapítani, hogy valóban szükség van-e az átmosásra és ha valóban szükség van rá akkor engedje azt megcsinálni.

- Nekem az a gondom, hogy az én fiam már öt éves és amikor valami nem úgy van, ahogy neki tetszene akkor nekiugrik válogatás nélkül az apjának, nekem, a nagyszüleinek.

- Igen. És itthon sose bántjuk tényleg, meg hát nem lehet ilyen verekedés meg ilyesmit.

- Igen. Az a helyzet, hogy különben õ egy nagyon, tehát a koránál szerintem annyiból értelmesebb, hogy négy éves kora óta olvas, most már hogy ötéves most már keresztrejtvényt fejt, számítógépezik. Az óvodában is azt mondják, hogy nagyon fegyelmezett. Amikor hazajön akkor pedig mondom, teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi váltja ki belõle ezt a reakciót.

- Nem.

- Érdekes, tehát ott nem feltûnõ, mivelhogy nincsenek ilyen feladatok. Mondjuk a számolási feladatokat jól megoldja meg ilyesmi, de ugye nincs olyan, hogy most megmutathatná, hogy õ hogy tud olvasni. Nincs rá lehetõség.

- De tudják, mert én elmondtam, de az elsõ nap azt mondták, hogy jó, meg nagyon kedves meg fegyelmezett meg látják, hogy milyen okos, meg hogy szépen rajzol, jó a kézügyessége, szóval látják, hogy egy tehetséges kisfiú és õk azt mondják, hogy nagyon, tehát hogy szófogadó és szelíd, sõt egy kicsit túl csendes is.

- Hát ez nem is merült föl bennem ez a kérdés, végül is egy vegyes csoportba jár, tehát kiscsoportosok, nagycsoportosok és középsõsök együtt vannak és igaziból kevés. Például rajzolnak sokszor, bábokat készítenek, ilyesmi, de olyan feladatuk nincs, amiben õ kibontakozna szerintem.

- Nem. Abszolút, tehát õ jött mindig, hogy ez milyen betû. Nagyon érdeklõdött és minden új nagyon érdekli. Mindent nagyon hamar felfog. Csak azért aggaszt engem ez a dolog, mert mielõtt óvodába járt három éves kora körül, akkor szinte mindennapos volt a mûsor, csak akkor nem verekedett, hanem torka szakadtából ordított. Akkor még azt mondtam, hogy jó ez dackorszak, rendben van és akkor kezdett elmúlni és aztán persze még az is hozzátartozik, hogy most egyéves a kishúga, tehát most született nemrég kistestvére. Nyilván én próbáltam megoldani ezt a problémát, hogy ne érezze magát háttérbe szorítva, de biztosan nem tudtam. Itthon még pluszba még jött ez is. Már kezdtek elmúlni ezek a rohamok és most megint és én nem tudom hogy hogy kell ezt kezelni, megijedjek, vagy szakembert keressek mert néha tényleg és az a baj, hogy nem látom összefüggésben a kiváltó okot az intenzitásával. És akkor még egy kérdés, hogy akkor hogy reagáljak amikor így üt, ver, csíp, rúg?

Dr. Varró Gábor pszichiáter: - A mama legutolsó kérdésére mindenképpen az elõzõ kérdéssel lehetne válaszolni. A mama azt kérdezte, hogy megijedjek vagy szakemberhez forduljak. Én azt hiszem, hogy mindenképpen forduljon szakemberhez. A következõ okok miatt. Ebbõl a riportból az derült ki, hogy valószínûleg a gyermek kistestvérének a születésével, illetve nevelési problémákkal állunk szemben. Azonban nagyon fontos, hogy további részleteket is tisztázzunk ilyen esetekben. Elõfordul, hogy hasonló problémával jelennek meg pszichológusnál, pszichiáternél a szülõk, hogy a gyerek agresszív, akár otthon, akár az óvodában, iskolában. Kevésbé az egyik helyen, jobban a másik helyen. Ugyanakkor egy igen értelmes, koránál talán még értelmesebb gyerekrõl is szó van. A gondolkodási funkciói minden esetre a koránál egy kicsit fejlettebbnek tûnnek. Na most ezek azok a tipikus hiperaktív aktív gyerekek, akikrõl azt gondolom, hogy ebben a konkrét esetben nincs szó, azonban nagyon fontos éppen azért szakemberhez fordulni, hogy kizárjuk azt, hogy itt nem egy hiperaktív gyerekrõl van szó, aki esetleg az óvodában is úgy viselkedik, csak errõl kevés az információnk, hogy pontosan mi ez a viselkedés amit az óvodában tanúsít. A konkrét esetünkben a mama azokat a szavakat használta, hogy szófogadó, szelíd, csendes. Általában egy hiperaktív gyereknél ezeket a szavakat nem hallhatjuk az óvónõtõl sem, hogyha otthon ez a gyerek túlmozgásos és ennek következtében egy agresszív vagy egy nehezen irányítható viselkedést tanúsít. Tehát azt gondolom, hogy a jelen esetben kizárható ez a hiperaktivitás, de nagyon sok olyan esetünk van, amikor nagyon nehezen elválasztható, hogy egy viselkedésproblémás gyereknél nevelési hibáról vagy esetleg valami olyan egyéb szindrómáról, állapotról van szó, amit a szakember segítségével tudnak kizárni.

Dr. Varró Gábor pszichiáter: - Ezért is fontos lenne szakemberhez fordulni, hiszen részletesebben tisztázni lehetne, hogy valójában milyen az óvoda és a gyerek viszonya. A telefonáló hangnemébõl, hanglejtésébõl lehetett érezni, hogy õ mindenképpen egy odafigyelõ típusú anya, tehát szeretne segíteni ennek a gyereknek, dilemma elé került, hogy mit csináljon. Nézzük meg, hogy valóban óvodabeli csendes, szelíd, szófogadó viselkedés minek tudható be, ott egy elzárkózásnak, visszafogottságnak, magába zárkózásnak vagy esetleg annak, hogy a óvónõk jobban értik, jobban tudják kezelni az aktuális problémát, ami nem jelenti azt, hogy a mama nagyon rosszul tudja kezelni, de lehet, hogy az otthoni probléma, lásd a kistestvér születését vagy a korábbi dackorszak rossz lezárását tényleg a gyereknevelése egy rossz irányba ment el, amit viszont egy jó irányból jövõ és a részletekre kiterjedõ tanácsadás kompenzálhat.

Dr. Varró Gábor pszichiáter: - Harmadik oka annak, hogy szakemberhez kell fordulniuk, hiszen annak a konkrét feltárása, hogy a mindennapos viszonyuk milyen a gyerekhez és a mindennapos reakcióik milyenek ezt igazából csak szakembernek a konkrét esetek elemzésével deríthetõ ki, hogy mi az amit a kistestvér születésével kapcsolatban másképp kellett volna csinálni, illetve a kistestvér felnövekedésével kapcsolatban máskép kellene. Mindennapos pedagógiai, pszichológiai tanácsadás az, ami a konkrét szituációkban segíthet a mamának, illetve a szülõknek abban, hogy azokban a helyzetekben mit csináljanak, milyen legyen az érzelmi viszonyuk a gyerekhez, hogyan készítsék elõ a konkrét beavatkozást amikor nekik reagálni kell.

Dr. Varró Gábor pszichiáter: - Régen nagyon bevált technika volt, ma is elég sokszor találkozunk, sajnos, pontosan ezzel a hidegvízzel való leöntéssel. Na most két irányba lehet konkrétan gondolkozni. Bármilyen kicsi is legyen az a gyerek mindenképpen meg kell beszélni vele. Meg kell beszélni vele azt a szituációt ami történt az õ reakciója elõtt. Meg kell beszélni vele azt a szituációt, azt a reakciót, amit õ adott és azt a választ amit mi fogunk adni rá. El kell magyarázni azt a konkrét helyzetet, hogy mi történt abban a helyzetben. A gyerek ezáltal nemcsak, hogy konkrét megoldást kap arra, hogy bizonyos helyzetekben mit lehet és mit nem lehet csinálni, hanem egy vízelöntés vagy egy nyakleves adott esetben egy agresszív kiabálás helyett az erõsödik meg benne, hogy egy konfliktushelyzetben a szülõ nem egy negatív reakcióval reagál, hanem egy pozitív reakcióval, magyarul megbeszéljük, átbeszéljük, elemezzük az adott szituációt.

Dr. Varró Gábor pszichiáter: - Ilyen esetekben nem valószínû, hogy ne lenne ennek konkrét kiváltó formája. Egy nevelési problémánál számtalan olyan helyzet adódik amikor nem ismerjük fel a szituációt. A szülõ úgy minõsíti, mintha abban a helyzetben semmi nem történt volna a gyerek szempontjából, ugyanakkor a gyerek mélyen igen is nagy konfliktusként éli át.

Dr. Varró Gábor pszichiáter: - Ez egy nagyon gyakori konfliktus. A lényege ennek az, hogy ezt õ konkrét mindennapos otthoni családi történésekben és cselekvésekben éli meg. Ezért borzasztó fontos, hogy a szülõk azt a konkrét cselekvést beszéljék meg a gyerekkel, hogy mi az, amit egy egyéves gyereknek meg lehet csinálni és nem lehet. Mi az amire szüksége van annak az egyéves gyermeknek, mi az, amire szüksége van õneki, mint a nagyobb testvérnek. Ezeket végig lehet beszélni a saját szintjén a gyerekkel és ehhez viszont a felismerés a legfontosabb, hogy egy kisgyerek akinek egy csecsemõkorú testvére van nagyon sok olyan helyzetbe belekerül, amit mi nem élünk át konfliktushelyzetként. Nagyon fontos az, hogy próbáljunk a gyerek helyzetébe belehelyezkedni. A kis herceg címû csodálatos mûben szerepel két rajz. Az egyik azt szemlélteti, hogy mi az amit a gyermek gondol egy bizonyos helyzetrõl, egy bizonyos dologról, egy tárgyról. A másik azt szemlélteti, hogy mi az amit a felnõttek gondolnak.

Dr. Varró Gábor pszichiáter: - Pontosan a kalap és az elefánt hasonlatra gondolok. Ez a két kép csodálatosan fejezi ki azt a kettõsséget, ami a gyermeki lélekben, illetve a felnõtt gondolatában különbség lehet, viszont ha tudunk errõl a kettõségrõl, ismerjük ezt a hasonlatot, szem elõtt tartva ezt bele tudunk helyezkedni az õ szemszögébe. Meg tudjuk vizsgálni, hogy az a probléma, ami nála egy agressziót váltott ki, számunkra miért nem volt probléma, miért nem értettük meg, hogy pontosan mi az ami konfliktus lehet az õ számára. Akkor az adott rossz cselekvést ami adott esetben tényleg negatívnak minõsíthetõ az õ részérõl a mi szempontunkból a megoldás irányába vezethet.

Dr. Varró Gábor pszichiáter: - Nem tudjuk, hogy mi áll a hátterében annak, hogy õk hagyják ezt a viselkedést. Lehet, hogy egy túlzott engedékenység, ugyanakkor lehet, hogy ellenkezõleg. Pontosan az, hogy a családban is láthat hasonló reakciókat egy problémás helyzetre.

Dr. Varró Gábor pszichiáter: - Nyilvánvaló itt mérlegelni kell. Az utcán való átkelést szoktam fölhozni példának. Egy forgalmas útkeresztezõdésben nyilvánvaló mindenfajta fizikai erõ megengedett annak érdekében, hogy egy közlekedési balesetet elkerüljünk. Ez azért jó hasonlat, mert azt hiszem, hogy minden esetben csak az ilyen extrém helyzetek elkerülésében indokolt, hogy fizikai erõvel maximális felnõtti visszatartó erõvel akadályozzuk meg a gyereket ebben a viselkedésben. Minden egyéb esetben a megnyugtatás a megbeszélés az, ami eredményre vezethet. És az, hogy higgyünk abban, hogy ezek a szituációk, ha elégszer ismételjük a gyereknél akkor mintaként ugyanúgy be tudnak épülni mint akár egy negatív viselkedési minta.

- Jó napot kívánok, van egy egyéves kisfiam és alul meg fölül is kijött gyönyörûen a négy fogacskája és az az egy gondom van, hogy amikor összecsukja a fogait akkor az alsó fogsora, illetve állkapcsa elõbb van mint a felsõ. Ezzel kell-e foglalkozni vagy lehet egyáltalán korrigálni vagy szabad-e és hogy késõbb az esztétikai oldalán kívül lesz-e ennek jelentõsége, mert az az igazság, hogy engem zavar.

- Tudom, hogy vannak ilyen emberek csak nekem szokatlan és amúgy nagyon szépen tud enni, rágni.

- Persze, hát nem olyan vészes csak úgy gondolom, hogy még most lehetne valahogy segíteni mert kicsit úgy mozgatható neki, tehát van-e erre olyan fogszabályzó, létezik-e.

- Igen, picike. Csakhogy késõbb meg még nehezebb lesz mert most majd megszokja ezt a tartást akkor utána már gondolom, hogy még nehezebben tudná azt elviselni, hogy ezen változtasson.

Dr. Czukor József gyermekfogorvos: - Itt tisztázni kellene, hogy van-e a családban hát, hogy fejezzem ki magam úgynevezett buldog harapásos. Tehát akár apuka, anyuka vagy rokon vagy stb., mert az öröklõdhet. Sokszor szokták emlegetni a Habsburg családot ugye, ott végig öröklõdött a buldog harapás. Na most egyéves gyereknek olyan laza állkapocsizülete van, hogy ha teljesen normális a harapás, a fogak állása akkor is sokszor 1 centivel elõre tud harapni a fölsõ fogak elé. Játszani is tud vele. Nekem az a véleményem evvel kapcsolatban, hogy most még eldönteni, hogy ebbõl lesz buldog harapás vagy nem lesz az nagyon nehéz, de mindenképpen oda kell figyelni és amikor már az oldalsó fogai is megjelentek, ugye, mondjuk úgy 2 éves kor körül, akkor mindenképpen szakorvoshoz el kell vinni aki meg tudja állapítani, hogy ez egy rossz szokás vagy pedig valóban kezelésre szorul. Késõbbiek folyamán mikor már kialakulta a tejfogazat durván ugye közel 3 éves korra, akkor már elég jól megállapítható ez és akkor valóban, ha ilyesmi van, még hogy ha nem is kifejezett buldogharapás, hanem úgynevezett álbuldogharapás, akkor már kezelés szükséges aminek a legegyszerûbb formája az, hogy máskép kell fektetni a gyereket. Tehát laposabban kell fektetni, hogy az alsó állcsontja ne csússzon elõre és hát megszokott oldódni. Nem olyan könnyû, de úgynevezett álsapkát kell viseltetni a gyerekkel. Ez egy külsõ berendezés, ami mondjuk egy speciális kötéssel a fejen rögzül. Nem ritka, hogy ezt kell alkalmazni. Szülõket jól ki lehet oktatni és ez már mondjuk 4-5 éves korban szokott elõfordulni ennek a használata ha feltétlen szükséges és tényleg ilyesmirõl van szó, illetve hát minimális kis beragasztott készüléket is már 4-5 éves korban szoktak elhelyezni a fogszabályzónak.

Dr. Czukor József: - Hát nem állandó, általában éjszakára szokták ezt, szóval ez nem állandó. Azért kicsit furcsa lenne, de mindenképpen szakembernek kell eldönteni. Én az egyéves kort egy kicsit korainak tartom, úgyhogy meg kell várni míg az oldalsó fogak szemfog, illetve a tej rágó fogak megjelennek és akkor lehet valóban eldönteni, hogy csak játszik a gyerek mert tud játszani, vagy pedig tényleg arról van szó, hogy kezelésre szorul.

Dr. Czukor József: - Nem baj, figyeljen is oda és a továbbiakban is azt kérem, hogy figyeljen oda és a megfelelõ idõben szakorvoshoz forduljon.

Dr. Czukor József: - Kialakíthat, de általában az oldalsó fogak megjelenése, ami egy nagy változást jelent a gyerek életében, az nagyon sokszor spontán errõl a játékról leszoktatja. 

- Jó napot kívánok, 16 hónapos kisfiam van és az lenne a gondunk, hogy már körülbelül 6 hónapos kora óta állandóan piros, érdes az arca és máshol nem találtak milyen problémát és legutóbb most januárban voltunk allergiavizsgálaton. Mindenféle táplálékra vizsgálták és nem találtak semmit. És nem tudom, hogy most menjünk-e tovább másfajta allergiavizsgáltatra.

Dr. Török Éva bõrgyógyász: - Nem, nem. De megfelelõ krémet kell alkalmazni.

- Igen, kapott õ.

Dr. Török Éva: - Mifélét, tudja-e?

- Kapott egy zsírozó krémet, amivel esténként szoktam meg napközben is bekenni az egész testét meg az arcát és van még egy speciális keverék.

Dr. Török Éva: - Arra vagyok kíváncsi.

- Nem tudom, mert a receptet a gyógyszerésznek adtam oda.

Dr. Török Éva: - Na de a blokkot visszaadja és azon rajta van az összetétel, a kis blokk tudja. El kell tenni, legközelebb, mert akkor az megmarad mint dokumentum és meg tudja mutatni az orvosnak, hogy mit kapott elõzõleg. Nézze én azt hiszem, hogy ha bõrgyógyász írta, akkor nagyon megfelelõ lesz az, de talán többször kellene kenni a gyógykrémmel, naponta, nem tudom mit mondtak egyszer vagy kétszer?

- Egyszer szoktam bekenni.

Dr. Török Éva: - De én azt hiszem a zsírozóval kéne többször és evvel a hatóanyagtartalmúval kétszer. Tehát kétszer legalább avval a zsírozóval és kétszer a hatóanyagtartalmúval.

- Értem, és az lenne még a gondom, hogy kisfiam még akkor ilyen piros leginkább az arca, mikor hideg helyrõl melegre megyünk.

Dr. Török Éva: - Nézze, ez természetes, tudja az erek tágassága változik, ugye akkor hidegre összehúzódik egy kicsit és amikor a hidegrõl bemegy a melegre, akkor kitágul és akkor nyilvánvalóan vörösebb az az arcocska. Ez természetes, ennek semmiféle korjelzõ ereje nincs, úgyhogy ez természetes dolog, de ha úgy látja, hogy nem javul visszaviszi ahhoz az orvoshoz aki írta neki ezt az arckrémet. Nem tudhatja, hogy nem használ, csak úgy tudjuk meg, hogy ha visszajön a beteg és tessék nézni most már használom három hete, két hete és nem változott. El kell mennie.

- Nem változik, sajnos igen.

Dr. Török Éva: - Tessék elmenni.