- Nekem egy kérdésem volna, inkább tanácsot szeretnék
kérni. Nagymama vagyok és van egy két és féléves kisfiú
unokám, aki nemigen akar beszélni, szavakat kimond, de a
folyamatos beszéd, igénye volna rá, mert szeretné mondani és
egyszerûen nem jönnek ki a szavak a száján.
R.: - Szülõknél ez hogy volt, nem tudja véletlenül, hogy a
- Hát az anyuka nagyon hamar beszélt annak ellenére, hogy õ
nyolc hónapra született. Már héthónapos korában p betûs
szavakat például mondott. Mi még nem is hallunk dolgokat, de õ
jelzi nekünk, úgyhogy a hallásával nem lehet gond, mert nagyon
értelmes, mindent elmesél szavak nélkül. Például volt egy csõtörésünk
és jött ide a dédimama, elmesélte neki úgy, hogy a dédi
megértette, hogy mi volt. Mert hát én vagyok vele állandóan és
talán arra gondoltam, hogy én valamit nem jól csinálok. Én
inkább azt csinálom, hogy amit a kezébe adok vagy bármit húzom
a cipõjét, ez a cipõ. Add a lábad. Tessék a kanál. Inni
kérsz? Mondd, hogy inni. Szóval arra bíztatom, hogy inkább
mondja ki azt, amit õ szeretne, szóval én is úgy
viselkedek, mintha nem tudnám vagy nem is tudom, hogy mondjam ezt
el.
R.: - Hogyha verseket, mondókákat mondana neki
- Azt én mindig mondom, egész nap jár a szám. Mert egy nagyon
okos kisgyerek és rengeteg szeretet van benne.
R.: - Hála istennek.
- Sajnos az apukája elhagyta. Lehet, hogy talán ez egy lelki
dolog, mert nagyon-nagy balhék voltak közöttük.
R.: - Aha, értem, értem.
- Nagyon csúnya veszekedések, valósággal úgy szabadítottam
õket onnan ki. És erre gondolok, hogy ez lelkileg talán a
gyereket nagyon megviselte.
R.: - Biztos, hogy megviselte, de hogy ez
- Hetekig nem mert elaludni, félt. Szó szoros értelmében
félt elaludni.
R.: - Rögzítsük akkor azt, amit pontosan tudunk. Kettõ és
fél éves és kisfiú mondom nagy hangsúllyal, mert hiszen annyit
már megtanultam a saját mûsoromból, hogy a fiúk ugye késõbb
kezdenek beszélni.
-Szomor Éva a Nyelv, Beszéd és Kommunikáció Fejlesztõ
Központ vezetõje. Igen, azért ezt nem igazán szeretem, mert
ez egy pici tévedés. Itt egyszerûen arról van szó, hogy
összekevertünk két dolgot, hogy a különbözõ problémák, fejlõdési
problémák gyakrabban fordulnak elõ fiúknál, mint lányoknál,
ezt most átfordítottuk arra, hogy szóval ha fiú, akkor nem is
kell neki. Na azért ez nem egészen így van. Két és fél évesen
beszélni kell.
R.: - Beszélni kell? Ezt így egyszerûen ki lehet mondani?
Sz.É.: - Igen, igen. 24 hónapos korban kétszavas, rövid
mondatokat kell mondani. Na most ezt nyugodtan bárki ezért engem
számon kérhet.
R.: - Jó. Azért egy picit pontosítsuk, mi az Éva, hogy
beszélni kell. Azt mondta, kétszavas mondatot kell mondani.
Sz.É.: - Igen. Tehát 24 hónapos korban kell ilyeneket mondani,
tehát azt, hogy egy gyerek szebben is beszélhet 2 éves korában,
az nyilvánvaló, hogy de olyan, hogy papa dolgoz, mama séta, Juli
csoki,
R.: - Add ide.
Sz.É.: - Még olyat is lehet, hogy nem mész, kér inni, ezeket
mind lehet természetesen. Még egyszer mondom, ha bemegy valaki egy
2 éves csoportba, tehát egy olyan közösségbe, ahol 2 éves
gyerekek vannak, õk bizony nagyon szépen és hosszasan és
elmesélnek mindenféléket, ennél sokkal jobb nyelvtannal, mint
amit én most példának elmondtam. De ez egy minimum követelmény.
Tehát az, hogy én szavakat dobálok jobbra, balra meg szavakat
tudok mondogatni, az nem a 24 hónapos gyerek, az egy fiatalabb.
R.: - Tehát az, hogy ez a nagyon-nagyon értelmes kisfiú
jelbeszéddel a csõtörés rendkívül bonyolult esetét elmondta a
dédinek, az azt jelenti, hogy ez nekünk, a logopédusnak nem
elég.
Sz.É.: - Igen. Ez azt jelenti, hogy én mindent el tudok
magyarázni csak éppen elmondani nem tudom. Ez nekünk nem úgy,
hogy nem elég, nekünk ezek nagyon-nagyon jó és pozitív jelek.
Ez azt jelenti, hogy tudja, hogy mit akar mondani, megvan egy
eszköze, amivel ezt elmondja, mert van ennek egy rosszabb
variációja, amikor nincsenek gesztusok. De végül is nem ez az
emberi beszéd. Az emberi beszéd az mondatokból van. És ettõl
nem lehet elszakadni, ezt nem lehet megszüntetni. Tehát ez azt
jelenti, hogy neki egy nagyon kevés kell már ahhoz, hogy egy
másik eszközzel rendelkezzen, a jelek megvannak, most egy másik
jel kell és ez lesz a beszéd, tehát egy másik eszköz, amivel
én a gondolatomat a belsõ nyelvi képességemet kifejezem, ez lesz
a beszéd. Borzasztó gyorsan fog ez jönni valószínû, mert
néhány olyan gyerekkel volt már dolgom, ahol olyan fantasztikus
pantomim és mimika volt, hogy ha most itt televízióban lennénk,
akkor el tudnám mutogatni, hogy hogy magyarázta el azt, hogy a
mama orra elõtt elment a busz, hát gyönyörû volt. És mindenki
megértette, illetve mindenki megértette, aki a nagymamával is
beszélt. No itt az a kérdés, hogy megérti-e, tehát miért nem
jó ez? Azért nem jó, mert ezzel õ nem tud kommunikálni
akárkivel. Ezt nem fogja megérteni ezt a bizonyos orra elõtt
elment a busz, ez minden alkalommal el szoktam mutogatni, védõnõ
továbbképzéseken és meg szoktam kérdezni, hogy ki, mit értett
belõle? És a akkor a védõnõk jelentõs része mond
mindenféléket, nyolcan kilenc félét értenek belõle. No itt van
a baj. Itt van a baj, hogy ez a gyerek szembe találja magát azzal,
hogy mondom én, csak senki nem érti.
R.: - Persze itt azért van magyarázat, én azt gondolom, hogy
az édesapának ez a távozása a családból, ami után a
kisfiúnak ilyen nagyon erõs reakciói voltak lehet magyarázat
arra, hogy az õ beszédfejlõdése megrekedt.
Sz.É.: - Persze ez belejátszik. Ez benne van a szorongás, a
kétségbeesés, a félelem, a bizonytalanság, mert itt egy nagy
bizonytalansági tényezõ van, ezek belejátszanak. De azért ez
akkor is úgy van, hogy egy icipici lökést ad az ember, akkor ez
elindul. Végül is itt arról van szó, hogy van egy kiváló
nagymama, aki beszélget, aki mondja és az nem elég a gyerek
számára. A kérdés majd az lesz, amikor egy picit rendezõdik egy
ilyen családi helyzet, amikor nyugodtabb a légkör, amikor õ már
biztonságban érzi magát. Ha akkor kap egy nagy lökést és
elindul, akkor minden rendben van.
R.: - Azért érdemes gondolom meglökni, hogy a gyerek jobban
érezze magát.
Sz.É.: - Pontosan errõl van szó, hogy azt a biztonságérzetet
megkapja, ami a másik oldalon hiányzik. Mert ha most már
mindenütt bizonytalannak érzem magam, most már abban is
bizonytalan vagyok, hogy én hogy fejezem ki magam, nem elég a
körülöttem lévõ bizonytalanság, az már kicsit sok egy ilyen
gyereknek.
- Hívhatják mûsorunkat a 328-8972-es számon.



- Jó napot kívánok! Nekem egy olyan kérdésem volna, hogy a
múltkorában volt szó szüléssel kapcsolatban és nem tudtam
akkor pont hallgatni az adást, mert közbejött itt valami és csak
fél füllel hallottam, hogy nagyon tetszik nekem tehát ez a modern
szülési mód, amikor nem, tehát természetes módon szül az
ember, esetleg még vágást sem tesznek rajta, saját maga
választhatja a pozíciót, esetleg utána a baba-mama szobában
helyezkedhet el, vagy ha császárra kerül a sor, akkor vannak ezek
a modernebb módszerek, amikor az izmot széthúzzák és úgy
császározzák meg a hölgyet, hogy hol lehet ilyen helyet találni
vagy van-e valami
Mv.: - Igen van. Hova való?
- Én Békés megyében, Szeghalom.
R.: - Létezik egy könyv az a címe, hogy Születéskalauz.
Ebben a könyvben az összes magyarországi szülészettel
kapcsolatban felsorolják, hogy ott miféle ellátás van, milyen
szemléletûek, mi a mamák véleménye errõl az intézetrõl. Ezt
érdemes lenne megvenni.
- Igen. És még egy kérdésem lenne. Hogyha valaki észreveszi,
hogy kismama, akkor mennyi idõt érdemes várni, tehát úgy
gondolom nem jó azonnal az orvoshoz rohanni, mert hiszen egy
menzesz kimarad még nem is igazán tudják megállapítani, hogy
három hónap elõtt vagy inkább után. Az a gondom, hogy most
valószínû kismama vagyok és úgy számolom, hogy szilveszter
körül, elég kellemetlen idõpont, ami hát úgy orvost találni,
aki tehát ilyen modern módszerekkel és akkor még szilveszter
körül vállalja is, hogy bent van.
R.: - Probléma ez? Mert a mamának az a gondja, hogy talál-e
olyan orvost, aki neki szilveszterkor bemegy majd szülni?
-Dr.Rákóczi István szülész nõgyógyász: Én azt
hiszem, hogy a szülés az az egyetlen olyan orvosi esemény, hát
rossz szó is, olyan esemény, ami nem kötött se ünnephez,
semmihez, nem jelent akadályt. Szilveszterkor szül, akkor
szilveszterkor. Esetleg viszi az orvos magával az üveg pezsgõt
és utána megnyitják.
Mv.: - Szóval ez szóba jött itt a Születéskalauz. Szereti
ezt a kiadványt professzor úr?
Dr.R.I.: - Én személy szerint? Ez egy jó kérdés, mert
megszerkesztésének módjával nem nagyon értettem egyet, de
nagyvonalakban egy nagyon jó tájékoztatás és a kedves
telefonálónak azért azt szeretném mondani, hogy igaz, hogy
különbözõ mértékben, de azért az utóbbi tíz évben nagyon
sok változás történt a szülészeti osztályokon és azt kell
mondanom, hogy mind Budapesten, mind vidéken már nagyon sok olyan
változás van, amit õ felsorolt. Én azt hiszem, hogy fog találni
ilyen helyet.
R.: - Hát õ még nagyon a kezdet kezdetén van, csupa izgalom
egyébként ezt hallottuk a hangjában. Egy dologról talán még
érdemes beszélni. Azt mondja, hogy hát majd ha a harmadik
hónapban lesz, akkor elmegy orvoshoz. Talán már most is
elindulhatna.
dr.R.I.: - Igen, ezt én is figyeltem és meg is jegyeztem
magamban, hogy itt az idõ, hogy ki kellene hangsúlyozni valamit,
hogy nem jó ez a majd a harmadik hónapban elmegyek. A modern
terhesgondozás szellemében az a helyes, hogyha négy-öt napot
kimarad a vérzés ma már ugye lehet kapni kiváló terhességi
teszteket, otthon elvégzendõ teszteket egyszerû, nem bonyolult
és amint terhes lesz valaki úgy minél elõbb elmenni, mert vannak
olyan dolgok, amelyek esetleg megszívlelendõk, megelõzhetõk, nem
beszélve arról, hogy ugye a terhesség reakció pozitivitása és
a terhességi jelek azok nemcsak méhen belüli terhességet
jelenthetnek. Igaz ritkán, de még mindig veszélyes méhen
kívüli terhességet. Tehát a minél elõbb elvégzett ultrahang
vizsgálat megerõsíti azt az örömet, hogy õ terhes, de
ugyanakkor kizárja azokat a dolgokat, amelyek bizony problémát
okozhatnak. Tehát a javaslatom az és ez tényleg a modern
szemlélet, hogy minél elõbb jelentkezni.
R.: - A minél elõbb nem jelenti azt, hogy akár már szereti,
ha valaki fogamzás elõtt is elmegy, hogy szeretnék teherbe esni.
Dr.R.I.: - Igen, hát ez egy másik gondolat, abszolút
egyetértek ezzel és valójában világszerte olyan tendencia van,
hogy a fogamzás elõtti, tehát teherbeesési idõszaknak a
kiszélesítése, az nagyon lényeges. Magyarul, ha valaki és itt
nemcsak a hölgy, aki terhes szeretne lenni, hanem itt hiszen két
emberrõl van szó, helyes, ha a pár elmegy és megbeszélik
egyrészt azokat a dolgokat, amelyek esetleg a családban vannak és
izgatja õket, hogy nem jelent ez valamiféle örökletes
betegséget, sok ilyen van. Egyáltalán megbeszélik azt, hogy
kell-e valami felkészülés, kell-e valami gyógyszert már
vitamint adni. Például kitérnék arra, hogy a folsav, az nagyon
lényeges, hiszen az esetek nagy részében ugye a terhesség
hetedik hetében nagyon nagy jelentõsége van a folsav szintnek és
azt kell mondani, hogy világszerte mindenhol és Magyarországon is
a nõk nagy részének a folsav raktára az nagyon alacsony.
Úgyhogy nemcsak ha terhes lesz valaki, akkor kell korán
jelentkezni, hanem hát nagyon helyes lenne, amit hát
természetesen nagyon nehéz kivitelezni, hogyha a párok fogamzás
elõtt a szakemberrel megbeszélnék a problémákat.
- Kérdéseiket, véleményüket, tapasztalatukat egyaránt 14
óráig mondhatják el ha hívják a 328-8972-es telefonszámot.



- A családban történt egy hepatitisz B fertõzés. Elõször
is a gyerekorvosunk teljesen tanácstalan volt, hogy mit kezdjen
ezzel. Fölhívta a KÖJÁL-t és akkor kiderült, hogy hát azonnal
ki kell tiltani a gyerekeket az óvodából, merthogy amíg ki nem
derül, hogy milyen fajta fertõzés, merthogy eleinte nem lehetett
tudni, addig ugye a gyerekek negyven napot nem mehettek óvodába.
És hogyha kiderült volna, hogy A akkor nem mehettek volna végig a
negyven napot, de hát közben kiderült, hogy B, úgyhogy vissza
lettünk eresztve. De azon túl is folyamatosan folyik egy ilyen
alkudozás, hogy mást mond a kerületi, mást mond a fõvárosi
ÁNTSZ, mást mond a gyerekorvosunk, mást mond a László Kórház,
hogy egyáltalán be kell-e például oltani a gyerekeket?
Nagymamáról van szó, aki ezt a fertõzést megkapta. És hát mi
ugyan nem egy háztartásban élünk vele, de olyankor, amikor
hazamegyünk hozzá, ugye hát együtt élõk vagyunk, ugye együtt
étkezünk. És egyszer az történt, hogy valamilyen beutalót
kellett és amikor ezt a beutalót szerettem volna kérni a
gyerekorvosomtól, akkor õ nem volt ott, mert betegszabadságon
volt, hanem egy helyettesítõ orvosnak úgy elmondtam három
mondatban, hogy mirõl van szó, hogy milyen beutalót kérnék. És
akkor õ úgy visszakérdezett, hogy biztos, hogy B? Mondom, hogy
biztos. Hát akkor nem kell beoltani a gyerekeket, mert hogy annak
nulla a valószínûsége, hogy a B-t elkapják a nagymamától,
merthogy az csak vérrel terjed.
R.: - Mennyi idõsek ezek a gyerekek?
- 3 meg 5 évesek.
R.: - Egy orvos, aki azt mondta, hogy isten ments beoltani.
- Azt mondta, hogy teljesen fölösleges szerinte. Na most ezt az
orvost nem ismerem, viszont akkor úgy megkérdeztem, fölmerült
bennem a kérdés, hogy akkor most miért megint ott tartok, hogy
nekem kéne eldönteni a különbözõ információk
R.: - Igen, hát ez a legnehezebb helyzet. És mit mond az ÁNTSZ?
Mit mond a László kórház?
- Hát az ÁNTSZ természetesen azt mondja, hogy kell oltani, a
László kórházzal szemben annyi különbség van, hogy a László
Kórház például azt ajánlotta, hogyha már úgy is oltjuk a
gyerekeket, akkor oltsuk A és B ellen is, merthogy létezik egy
olyan oltás, amit csak egyszer kell beadni A és B együtt. Na most
ezt a B oltást, ami ingyen biztosítanak a gyerekeknek, ez három
részoltás, ami ugye azt jelenti, hogy fél év múlva, ha jó
esetben ugye fél év múlva lesz a gyerek teljesen védett és hát
azért én nem szívesen szurkáltatom a gyerekeket fölöslegesen,
ha nem muszáj.
R.: - Mikor történt, hogy a hepatitiszes lett a nagymama.
- Az karácsonykor voltunk mi vele együtt, mint kiderült, akkor
õ már az volt és õ január elején jutott be a kórházba.
R.: - És azóta zajlik ez a huzavona?
- Hát azóta zajlik ez a huzavona, hogy akkor most mi legyen?
Beoltsuk, ne oltsuk, akkor közben kiderült az is, hogy elõször
azt mondta, a kerületi ÁNTSZ, hogy csak a gyerekeknek biztosítja
az oltást, nekünk biztosítja az oltást, nekünk csak ajánlja.
És akkor ez is fölmerült bennem, hogy akkor most engem akár most
hogyha veszélyes, akkor miért nem veszélyes rám is? És hát
tulajdonképpen annyi, hogy egyszerûen én nagyon sokszor kerülök
olyan helyzetbe, hogy nekem kéne döntenem, holott laikusként
nincs elég információm és ugyanakkor pedig az információk,
amiket meg kapok, azok viszont egymásnak teljesen ellentmondanak.
dr.Mészner Zsófia a Szent László Kórház fõorvosa: -
Elszomorítónak tartom azt, hogy úgy érzem, igazán sok szó esik
a hepatitisz fertõzésekrõl és mégis az derült ki ennek a
hölgynek a telefonbeszélgetésébõl, hogy õ szakemberek között
próbál tájékozódni, és igen nehéz helyzetben volt. Sajnos azt
meg kell azért erõsítsem, hogy a világ abba az irányba megy,
hogy bizony az embereknek maguknak kell meghozni a döntéseket
azokról a védõoltásokról, amelyek különösebben nagy
járványügyi vagy közegészségügyi kockázatot az emberek nagy
többségére nem jelentenek. Viszont a jogos igénye az a nem
hozzáértõ embereknek, hogy megfelelõ információkhoz jussanak
és ebbõl a beszélgetésbõl az derült ki, hogy ez bizony éppen
a szakemberektõl nem sikerült és ezért én tulajdonképpen
mindenki nevében elnézést kérek a hölgytõl. Na most menjünk
sorba, hogy hogy is néz ki ez a helyzet. Miután nem tudott arról
bõvebbet, hogy a nagymama az aktuálisan most egy hepatitisz fertõzést
megkapott vagy pedig történt egy olyan vizsgálat, aminek során
az derült ki, hogy õ esetleg vírushordozó. Na most abban az
esetben, hogyha a nagymama valamilyen úton megkapta a hepatitisz B
vírust érdemes volna annak egy kicsit jobban utánajárni, hogy ez
hogyan történhetett, hiszen ez a fertõzés elsõsorban szexuális
úton, vérkészítmény útján terjed, bár az is igaz, hogy a
magas fokban vírushordozó egyének együtt élve eszközök
közös használatával kis fokban ugyan, de megfertõzhetik a
környezetüket, más úton is, tehát egyéb testváladékokkal.
Tehát a nagymama esetében gondolom, bár nem tudom hány éves a
nagymama, hogy talán ez az utóbbi lehetõség a legvalószínûbb,
ha csak nem kapott vérkészítményt. Mindenkit szeretnék
megnyugtatni, hogy ma a vérkészítményeknek a szûrõvizsgálata
megtörténik, ennek ellenére egyetlenegy vizsgálat sem
százszázalékos biztonságú, tehát nagyon ritkán azért elõfordulhat
ma is, hogy vérkészítmény útján fertõzõdik valaki. Sajnos.
Törekszünk arra, hogy ilyen ne lehessen, de ezt a lehetõséget
sem lehet teljesen kizárni. A nagymamával egy háztartásban élõ
család számára fontos az, hogy milyen fázisában van a
betegségnek a nagymama, amikor õk vele találkoznak. Ha a nagymama
már túlesett a májgyulladáson és már a gyógyulási szakban
van, teljesen meg is gyógyulhat és akkor senki számára semmilyen
fertõzésveszélyt nem jelent. Akkor õ egy immunis egyén, aki
saját maga szerezte meg az immunitását, a védettségét szemben
azokkal, akik védõoltást útján jutnak ehhez hozzá. Most a
miután egy háztartásban azért a direkt fertõzõdés amennyiben
a nagymama vírusürítõ marad ez elõfordulhat lehetõség van,
én mindenképpen javasolnám a gyerekeknek és a vele együtt élõknek
a védõoltását, méghozzá azért elsõsorban, mert semmilyen
betegséget nem szerencsés megkapni, hogyha nem feltétlenül kell.
Másodsorban azért, mert ezzel a védõoltással nemcsak magát a
vírus okozta májgyulladást lehet elkerülni, hanem a fertõzötteknek
egy kis hányadában a késõbbiekben kialakulhat májrák, aminek a
megelõzése hát mindenképpen egy fontos cél lehet. Ma
pillanatnyilag alacsonyan fertõzött régiónak számít
országunk, ami azt jelenti, hogy két százalék alatt van a
lakosságnak az a hányada, akik vírus ürítõk, víruhordozók
úgy, hogy tünetmentesek, tehát nem lehet rajtuk ezt észrevenni.
Ez a WHO-nak az Egészségügyi Világszervezetnek a kategóriája
alapján alacsonyabban fertõzött területnek számít, a 2-8
százalék közötti a közepesen fertõzött régió, ilyenek a
mediterrán országok, illetve a Távol-Kelet, ahol 8 százalék
fölötti arányt is találnak. Nem véletlen, hogy az
Egészségügyi Világszervezet az egész világban az
újszülötteknek a védõoltását javasolja, hiszen ezáltal felnõhetne
egy olyan generáció, amelyikbõl ez a vírus teljesen kiszorul. A
távol-keleti védõoltási vizsgálatok azt mutatják, hogy 10-12
évvel azután, hogy elkezdték az újszülötteket B vírus ellen
oltani drámai módon csökkent a májráknak az elõfordulási
valószínûsége. Tehát ez tipikusan egy olyan védõoltás,
amivel az ember hosszú távon ad a gyerekének egy amennyiben fertõzõdik
komoly következményekkel járó fertõzéstõl védelmet. Tehát
az elsõ kérdésre egyértelmûen azt tudom mondani, hogy ennek a
családnak mindenképpen érdemes minden tagját védõoltásban
részesíteni, ha a nagymama vírusürítõ annál inkább. Ha
kevésbé, akkor csak annyira, amennyire minden más európai
gyereket érdemes. Magyarországon egyébként pillanatnyilag a
tinédzser korú gyerekeknek a kötelezõ hepatitisz B oltása
megtörténik, illetve a vírushordozó édesanyáknak a szûrõvizsgálata
is, hiszen ebben a helyzetben a terhesség alatt az úgynevezett
vertikális, tehát az anyáról a magzatra terjedõ fertõzésnek
megakadályozására szükség van és ilyenkor a vírushordozó
édesanyák gyerekét születéskor beoltják. Pénzkérdés, hogy
minden kisbaba legyen oltva, mert pillanatnyilag ma Magyarországon
az egészséges újszülöttõl egészen a szexuális élet
megkezdéséig valóban nagyon kicsi a fertõzési veszély, ami nem
azt jelenti, hogy teljesen kizárható. Most a következõ
problémakör az az A vírusfertõzés bizonyos májgyulladás, amit
gyerekkori májgyulladásnak szoktak mondani. Az átlagosan hat hét
lappangási idõvel jár, folyamatában nézve lényegesen
jobbindulatú, mint a B-vírus fertõzés, nem fordul elõ krónikus
forma és nincs rosszindulatú betegség sem, mint késõi szövõdmény.
Ez ellen a fertõzés ellen elsõsorban azokat érdemes védeni
gyerekkorban már, akiknek bármilyen eredetû májbetegségük van,
hiszen a nem egészséges májban az egyébként nem túl veszélyes
A vírus is nagy pusztítást tud végezni. Ezért ezek azok a
gyerekek, akiknek a védõoltását A vírusfertõzés ellen
mindenképpen javasoljuk. Természetesen a világon senkinek semmi
baja nem lesz, hogyha nem él át egy hat héten át tartó
egyébként nem túl súlyos betegséget. Való igaz az, hogy a
kolléga, akivel a László Kórházból beszéltek és a kettõs
oltást javasolta, az helyesen járt el szakmailag, más kérdés,
hogy vagy õ mondott rossz véleményt, vagy nem jól
sikerült megérteniük egymást a hölggyel, mert itt sem elegendõ
sajnos egyetlen oltás, itt csak azt jelenti, hogy a két fertõzés
ellen egyszerre egy oltást lehet kapni, de ugyanúgy oltási sorra
van szükség ebben az esetben is, körülbelül fél év alatt
alakul ki a tartós teljes immunitás. Az nem azt jelenti, hogy fél
évig az illetõ védtelen, hanem azt jelenti, hogy már az elsõ
oltás beadása után is mintegy 10-12 nappal védettnek tekintendõ,
de ahhoz, hogy ez az immunitás tartós legyen és hosszú távon
évtizedeken át számítani lehessen rá, ahhoz van szükség az
oltási sorra. Tehát B vírus ellen érdemes oltani ezt a
családot, A vírussal kombináltan az oltásnak van értelme,
természetesen nem feltétlenül elengedhetetlen és semmiféle elõzetes
tájékozódó vizsgálatra nincsen szükség és a mind a két
esetben oltási sorozatra van szükség.