- Jó napot kívánok! Én egy nagymama vagyok, egy aggódó
nagymama, hat és féléves kislány unokám van és sajnos még
mindig bepisil. Éjszaka, csak éjszaka és hát az anyukát kértem
már többször, hogy vigye el õt orvoshoz, mindig ígéri,
ígéri, de ez már tart ez az ígéret körülbelül másfél, két
éve.
R.: - És a kislány mióta a világ, világ bepisil éjszaka?
- Nem. Körülbelül olyan három éve kezdõdött nála. Lehet,
hogy pszichés alapon van, nem pedig szervi baj lehet, mert hát az
az igazság, õszintén megmondom, hogy a szülõk nem jól élnek
és ez lehet talán a kislányra nagy hatással.
R.: - Elõtte õ szobatiszta volt, megbízható?
- Igen. Nem tudom, hogy mitévõ legyek az az igazság. Várok,
várok, ugye, mert ha valami gond van, akkor, ha vigyázni kell a
kislányra, akkor itt van nálam. Hogyha több ideig itt van,
például egy hétig, akkor az elsõ két nap bepisil és akkor úgy
veszem észre, hogy megnyugszik és utána következõ három, négy
nap nem pisil be. Otthon meg rendszeresen bepisil.
R.: - Lánya vagy a fia, itt a gyereknek a
- Hát a fiam.
R.: - És a fiával nem tud beszélni?
- Olyan kényelmetlen errõl beszélnem, nagyon fáj ez az egész
dolog nekem. Rossz érzéseim vannak és nem akarok kutakodni a
magánéletében, de valami komoly gond lehet köztük és ha õ nem
mondja, legalábbis hát eddig is, harminc éves a fiam, úgy volt,
hogy mindig megvártam õ magától kitárulkozott és elmondta a
dolgait és ebben az esetben pedig hát nem akarja mondani, én meg
kényelmetlen rákérdeznem. De még azt szeretném mondani, hogy a
kislány mikor itt van, akkor többször panaszkodik, hogy amikor
otthon bepisil, az apukája mindig megveri.
R.: - Önnek beszélnie kéne asszonyom a fiával.
- De hát az anyja se törõdik vele és biztos, hogy nem jó
hatással van rá, hogyha ilyen külsõ behatások, hogy verés, meg
ilyenek.
Varró Gábor pszichiáter: - Az egyik legtipikusabb
probléma, amivel szakemberhez fordulnak a szülõk a bepisilés.
Azt kell mondjam, hogy nemcsak tünet szinten, hanem, amit az
elhangzott riportból kihallottunk, a háttér szinten is az egyik
legtipikusabb helyzetrõl van szó. Nagyon gyakori, hogy óvodás
korú, kisiskolás korú gyereket hoznak ilyen jellegû
problémákkal, ugyanakkor a családi háttérrõl vagy annyi
információnk van, hogy valami nincsen rendben vagy konkrét
információnk van arról, hogy válás elõtti, közben, utáni
állapottal állunk szemben. Nagyon fontos az, hogy
általánosságban, amire a riporter rá is kérdezett, hogy mindig
is megvolt ez a probléma, vagy már egy visszaesésrõl van szó? A
riportban elhangzó eset is, mint a legtöbb pszichológiai
problémával összefüggõ eset másodlagos, tehát ez azt jelenti,
hogy egyszer a gyerek már szobatiszta volt és ugyanakkor
visszaesett. Más a probléma azokban az esetekben, amikor
születésétõl fogva bepisil a gyerek. Mai tudásunk szerint azt
mondjuk, hogy 4-5 éves korig elfogadható az, amikor a gyerek nem
lett még szobatiszta sohasem. Ez különbözõ idegrendszeri és
egyéb olyan problémákkal függ össze, amely mögött nem vagy
nem feltétlenül kell feltételezni pszichológiai problémát.
Azokban az esetekben, amikor másodlagos ennek a problémának
kialakulása, az esetek legnagyobb részében pszichológiai
probléma van a háttérben és hát sajnos pontosan ilyen hasonló
és nagyon tipikus a riportban elhangzott arra nézve, hogy
milyenfajta családi háttér az, ami az adott probléma mögött
rejlik.
R.: - Miért reagálnak egy rossz családi légkörre így a
gyerekek, azt lehet tudni? Tehát hogy egyszer már szobatiszta volt
és aztán hirtelen egyik napról a másikra újra elkezd bepisilni?
V.G.: - A gyerek egy neurológiai érési folyamat során tanulja
meg azt, hogy hogyan tudja visszatartani a vizeletét. Na most mivel
ugye az idegrendszerünkben lezajló folyamat ez az érés, tehát
egy bizonyos kor után elõfordul, hogy sikerül ezt kontrollálni a
gyereknek. Minden olyan probléma, ami lelki probléma és
ugyanakkor az idegrendszeresen belül játszódik le, hatással van
ezekre a mechanizmusokra és ezt a korábban megszerzett kontrollt a
gyerek elveszti. Pontosan azok miatt a konfliktusok miatt, ami õt
nem képes lelkileg feldolgozni.
R.: - Hát itt a legkevésbé lehet leküzdeni azzal, hogyha a
papa még meg is bünteti azért, merthogy õ így reagál az
egyébként rossz családi légkörre.
V.J.: - Miközben az ilyen esetekben feltáró terápiát
szoktunk javasolni, tehát hosszasan elbeszélgetünk a szülõkrõl
az õ kapcsolatukról, gyerekkel való kapcsolatukról, a családban
lévõ érzelmi szituációkról, az egyik direkt beavatkozás,
azonnal adható információ, amit rögtön szoktunk a szülõkkel
közölni, hogy ezek az agresszív beavatkozások, amik a gyereket
ahelyett, hogy segítenék a probléma leküzdésében, büntetik.
Ez nemcsak az õ tünetsúlyosbodását váltja ki, hanem egyfajta bûntudatot
is alakít ki a gyerekben, ami a késõbbiekben egyéb gyerekkori,
akár felnõttkori pszichológiai problémának lehet az alapja. A
gyerek úgy érzi egy verés során, hogy õ a bûnös azért,
amiért elõfordul ez a probléma. Azért verik meg, hiszen egy
gyereket akkor szoktak megverni, amikor rossz a gyerek, a gyerekben
megerõsödik ez a gondolat, ez az érzés, késõbb ez más
területre is kiterjedhet, sokkal rosszabb irányt is vehet.
R.: - Itt a nagymama ugye arról beszél, hogy õ többször
próbálta a mamát rávenni arra, hogy vigye el a kislányt
orvoshoz, hogy derüljön ki, hogy ugye mi az oka annak, hogy õ
bepisil. És a mama ugye ezt halogatta. Lehet-e e mögött esetleg
az, hogy itt tényleg egy rossz házasságról van szó, hogy a
szülõk maguk is vergõdnek abban, hogy akkor mit is tegyenek
együtt maradjanak vagy ne maradjanak. És a mama esetleg ezzel
zsarolja a papát, hogy lám, lám, látod, hiszen hát a gyerek is
bepisil.
V.J.: - Ezek a lehetõségek mind fönnállnak. Én ennél
fontosabbnak tartom és egy korábbi lépcsõre utalnék, hogy
gyermek esetében sokszor beszélgetünk arról, hogy egy bizonyos
beavatkozást, egy bizonyos beszélgetést a családból ki az, aki
kezdeményezzen a gyermekkel. Ki az, aki a legközelebb áll
érzelmileg a gyermekhez? Én azt gondolom, hogy ezekben a
szituációkban meg kellene találni nemcsak a gyerek számára az
adott egyéb problémában a hozzá legközelebb álló személyt,
hanem a szülõk számára is, tehát mintegy családi térképet
kéne arról csinálni, hogy vajon ki az a családból, akihez a
szülõk a legtöbb bizalommal vannak, akinek a legszívesebben
beszélnének errõl vagy akitõl a legszívesebben elfogadnák azt
a segítséget, aminek a végén egy szakember áll.
R.: - Hát itt úgy tûnik, hogy az a régi jó magyar szokás
van ebben a családban, ami azért sok családban még mindig
megvan, hogy amirõl nem beszélünk, nincs. Tehát szõnyeg alá
söpörjük a problémát, mert akkor ugye a probléma nem létezik.
Bár közben bepisil a gyerek és a nagymama pontosan érzi, hogy
itt vannak problémák, de senki nem lép a másik felé. Tehát a
nagymama az egyetlen, aki számomra úgy tûnik, most lépni tudna.
V.J.: - A nagymama abban tudna segíteni a szülõknek, illetve
hát konkrétan mivel itt a gyerek problémájáról van szó, de
azt gondolom, hogy addig, amíg a szülõknek nem tudunk segíteni,
addig a gyermeknek sem igazán tudunk segíteni. Tehát az elsõdleges
lenne, hogy a nagymama miközben nagyon fontos, hogy próbálkoznia
kell szakemberhez fordulással, akkor a saját család, illetve
baráti körben meg kéne próbálni azokat a személyeket
mozgósítani, akik a szülõkre tudnának olyan hatást gyakorolni,
ami végül is a gyerek gyógyulását eredményezheti.
R.: - Most hogyha itt egy megromlott házasságról van szó,
vagy általában hogyha egy megromlott házasságról van szó,
akkor a szülõk ugye nagyon sokszor úgy gondolkodnak, hogy ezt a
házasságot a gyerek érdekében mindenáron fenn kell tartani.
Ezzel nem tudom, hogy mennyiben tesznek jó a gyereknek, hiszen
lehet, hogy egy rossz házasság sokkal jobban megviseli a
gyerekeket, mint egy válás. Tehát az a cirkusz, ami mondjuk
odáig eljuttatja a szülõket, hogy akkor már nem fogják azt sem
mérlegelni, hogy mi a jó a gyereknek.
V.J.: - Mérlegelni mindenképpen kell, mégpedig azt gondolom,
hogy a szülõknek is és szakember segítségével is kéne
mérlegelni mindenegyes ilyen válási helyzetben, egyedileg kell
eldönteni, hogy a gyermeknek az használna jobban, hogyha a szülõk
elválnának vagy ha együtt maradnának. Mindegyikre nagyon sok
példát tudunk mondani, a legfontosabb az, hogy a szülõkkel azt
tudjuk érzékeltetni, hogy õk maguk is kaphatnak segítséget
ebben. Ma már nemcsak házasságterápiáról, hanem
válásterápiáról is beszélünk, aminek a célja pontosan az,
hogy az õ kapcsolatukat olyan módon rendezze, ahogy az saját
maguknak a legoptimálisabb, tehát mind a két szülõnek.
Ha képesek, akkor maradjanak együtt és javítsák meg a
házasságukat, de ha már nem képesek, akkor képesek legyenek
arra legalább, hogy békében elváljanak.
V.J.: - Pontosan errõl van szó, tehát a szülõk abban kapnak
segítséget, hogy könnyebben tudjanak dönteni saját magukról
és ezáltal a gyermekrõl is. Tehát a szakemberhez fordulás
ezekben az esetekben nagyon sokszor arról szól, hogy elsõdlegesen
nem is a gyereket kezeljük, sokszor nem is tudjuk kezelni, hiszen
nem jelenik meg nálunk, hanem megpróbáljuk a családra, a szülõk
kapcsolatára fókuszálni az adott terápiát.
- Mûsorunk telefonszáma: 328-8972 hívjanak bennünket.



- Jó napot kívánok Nné K. I. vagyok. Azt szeretném
megkérdezni, hogy egy régebbi mûsorukban volt szó, hogy
vérvizsgálattal is meg lehet állapítani örökletes
betegségeket vagy kizárni.
- És milyen vizsgálatot szeretne? Vagy egyáltalán tehát
miért jutott ez eszébe?
N.K.I.: - Nem rólam van szó, hanem egy barátnõmrûl, aki most
37 éves és kisbabát vár és nagyon nehezen esett teherbe és az
amniocentézist ha meg lehetne úszni, azzal lehet ilyen Down kórt,
meg egyéb betegségeket kiszûrni.
R.: - Ja ez a magzat vizsgálat.
N.K.I.: - Igen és volt egyszer szó róla, hogy ezt vérbõl is
tulajdonképpen ugyanezeket vagy talán még több dolgot is meg
lehet állapítani és hát annak nem olyan nagy a kockázata.
R.: - Merthogy õ attól fél, hogy ennek komoly kockázata
van, ennek a magzat vizsgálatnak: Beszúrnak egy tût.
N.K.I.: - Úgy gondolom, hogy õneki már, meg hát ilyen esetben
minden kockázatot igyekszik elkerülni az ember.
R.: - Tipikusan az a kérdés, ami abból következik, hogy a
hallgató azt hallja, amit hallani szeretne. Mert ugye egyszer már
beszéltünk errõl korábban is, hogy a vér nem alkalmas azoknak a
kimutatására, amelyekre más vizsgálatok alkalmasak.
-Rákóczi István szülész: Bizonyos szempontból azért
van egy kis igazságmagva ennek a kérdésnek. Ugyanis jelen
pillanatban a vérvizsgálat két betegségcsoport kimutatására
alkalmas, vagyis inkább szûrõ vizsgálat, tehát nem jelenti még
azt, hogy biztosan a betegségrõl van szó. Az egyik ugye nagyon
ritkán fordul elõ, hogyha a férjnél és a feleségnél még a
teherbeesés elõtt kromoszóma vizsgálatokat végeznek, tehát
bizonyos kromoszóma vizsgálatok így kimutathatók a vérbõl, de
ez nem a terhesség alatt történik. A terhesség alatt, igen egy
kicsit keveredik a szûrõvizsgálat, valamint már a diagnosztikus
eljárás, amivel kapcsolatban a kedves telefonáló telefonált, ez
az úgynevezett mongol elváltozás vagy Down kór, erre van szûrõ
vizsgálat. Valójában ez a vérbõl történik, de ez nem jelent
mást, csak a gyanút kelti föl.
R.: - Ez az AFP
Dr.R.I.: - AFP és még mellette újabban az úgynevezett
lepényi coriogonin tehát a HCG-t is meghatározzák fõleg, hogyha
az AFP alacsony. És vannak még egyéb kimutatható, ma már
négyet-ötöt is kimutatnak fõleg külföldön, Magyarországon
nem, de azt hiszem elégséges az elsõ lépésben ez a kettõ
kimutatása. Ha ez fölveti, tehát eltérés van és az AFP
alacsonyabb, ez a HCG magasabb, akkor jön szóba az, hogy
diagnosztikus vizsgálatot, itt a telefonáló is amint fölvetette,
vagy amniocentézist, ami annyit jelent, hogy bizonyos mennyiségû
magzatvizet egy tûszúrással el kell távolítani az amnion ûrbõl
és ebbõl már direkt módszerrel meg lehet határozni a
kromoszómát.
R.: - De akkor végül is ennek a 37 éves kismamának
javasolná, hogy
Dr.R.I.: - Harminc hány éves?
R.: - Harminchetes.
Dr.R.I.: Harminchét éves, igen ebben az esetben ugye két
felfogás van, hogy mit kell tenni. Külföldön már egyértelmû,
hogy 35 év után javasolják mindjárt a diagnosztikus eljárást,
tehát az amniocentezis vagy magzatboholy mintavételt, mert két
módszer is van. Magyarországon is gyakorlatilag ez a javaslat, de
teljesen normális, a telefonáló szerint is, sokan félnek attól,
hogy hasmegszúrás, vagy szemben a vérvétellel ez valami
problémát okoz. Valójában így van, az eseteknek
egyszázalékában vetéléssel végzõdhet ez a beavatkozás, de elõfordul
az, hogy ilyen okok miatt a vérvételt részesítik elõnyben, mert
félnek. Ez is teljesen normális és meg kell mondanom, hogy minél
több paramétert, tehát minél több vizsgálati módszert tudnak
alkalmazni, többet tudnak kimutatnak a vérbõl, annál
biztonságosabban felvetheti azt, hogy van-e gyanú vagy van-e
rizikó, de meg kell mondani, hogy ez nem százszázalékos.
Úgyhogy én például 37 éves korban mindenképpen javasolnám
már a direkt diagnosztikus vizsgálat elvégzését, nem szûrõ
módszert. Ha pedig valaki ezt nem akarja megcsinálni, akkor
mindenképpen minél több kimutathatóságot el kell végezni és
akkor ha bármilyen kis gyanú van, akkor utána jönne a
diagnosztika.
R.: - Ezek szerint akkor ahogy fogalmazta professzor úr, abból
világos a mama eldöntheti, hogy elvégezteti-e ezeket a
vizsgálatokat vagy sem.
Dr.R.I.: - Természetesen.
- 14 óráig hívható mûsorunk a 328-8972-es telefonszámon.



- Halló, jó napot kívánok! A következõ gondom van. Van
énnekem négy unokám és abból az egyik kislány most lesz
márciusban 3 éves azzal küzd állandóan olyan három-négy
hónaponta visszatérõen, hogy megkap valami fertõzést és akkor
ilyen óriási afták nõnek a szájában. Egy hét jó volt. És
most megint ugyanez a gond. És hát természetesen elképzelhetõ,
hogy mennyire fájdalmasak.
R.: - És mit kap õ erre?
- Doktor bácsi azt mondta, hogy ez vírusfertõzés és hát nem
kapott antibiotikumot, de kapott egy kenõcsöt, amivel kenegetni
kell, de hát azért gondolhatja, hogy ez nem sokat használ
szegénynek, se enni, se inni csak a vizet tudja. Szinte a beszédje
is torzult annyira, hogy nem tudja rendesen mozgatni a száját.
Nyilvánvaló, hogy valami hajlama lehet, hogyha még mikor otthon
volt és elõfordult egy betegség, hogy akkor is kijöttek nála
ilyen afták.
R.: - Lehet, hogy ez kísérõjelensége egy-egy vírusfertõzésnek
vagy önmagában egy fertõzés vagy betegség?
-Szamosfalvi Imre gyermekorvos: A fertõzésnek érzésem
szerint mindenféleképpen jelen kell lennie ahhoz, hogy ilyen
megbetegedések létrejöjjenek. De elgondolkoztató, amit mond a
nagymama, merthogy sorozatosan ismétlõdnek ezek a fertõzések. Elõfordul,
hogy egy gyerek, akinek ilyen fertõzõ szájnyálkahártya
gyulladása van, ez egy ismerõs dolog és többször is elõfordulhat
egy gyereknél. De amikor sorozatról beszélünk, akkor már egy
kicsikét utána kell nézni, hogy mi áll a hátterében. Nincs-e
valamiféle olyan fertõzöttség vagy fertõzés a családban, amit
minduntalan ráragasztanak. Vannak olyan szájban lévõ talán nem
is baktériumnak nevezhetõ élõsködõk, amik hogyha minduntalan
megjelennek a gyereknek a szájnyálkahártyáján, akkor
létrehozhatják ezt, ez a legegyszerûbb eset.
R.: Tehát hogy ezt család valamely tagjától kapja el?
Dr.Sz.I.: - Elképzelhetõ, aki azt a szájában hordja.
R.: - Mondjuk egy gennyes fog a szülõk valamelyikénél?
Dr.Sz.I.: - Nincs ennek föltûnõ jele, nincs ilyen föltûnõ
jele, csak úgy tudom megközelíteni, hogy élõsködõ, tehát nem
a baktériumcsoportba tartozik, nem a gombáknak a csoportjába,
egysejtû kórokozó, ami megjelenhet a gyereknek a
nyálkahártyáján és ilyen elváltozásokat okoz. De azért ennek
nem sok esélyt adok, inkább én abban az irányban tennék egy
néhány lépést, hogy nincs-e esetleg az immunapparátusában
valami egészen kicsi gyöngülés, hogy minduntalan fogékony a
fertõzés iránt. Ezen kívül, ha sorozatosan ismétlõdik egy
szájnyálkahártya fertõzés egy gyereknél, ez tulajdonképpen
fölnõttnél is, akkor vérképet mindenféleképpen vizsgálni
kell, tehát hogy a vérképzõ szervrendszernek nincs-e valamiféle
elváltozása, fölborulása, nincs-e valamiféle kóros eltérés,
ami esetleg megintcsak visszahat az õ védekezõképességére és
ezért jöhetnek létre ezek a sorozatos fertõzések.
R.: - Tehát azt mondja doktor úr, hogy az elsõ lépés legyen
az, hogy csináljunk egy vérképet. Ha adott esetben ez a vérkép
jó, akkor merre kell tovább menni?
Dr.Sz.I.: - Akkor a második az immunapparátusának a
vizsgálata, mert a védekezõ anyagokat, tehát az immun
fehérjéknek a vizsgálata az még fölvilágosíthat ez ügyben.
R.: - Ezt a gyerekorvos elvégzi vagy máshova kellene menni?
Dr.Sz.I.: - Ez helytõl függõ, hogy milyen laboratórium van a
közelében a gyerekorvosnak, amit el tud érni. Lehet az a
megoldás, hogy valamilyen kórháznak a gyerekosztályára küldi
ezeket a vizsgálatokat elvégzik, de lehet, hogy olyan szerencséje
van, hogy a közelben van olyan fölkészültségû és olyan
kapacitású laboratórium, ami ezeket a vizsgálatokat el tudja
végezni és válaszokat is tud adni ezekre a kérdésekre.
- Véleményüket, tapasztalataikat a közhasznú információkat
is várjuk a 328-8972-es számon.



- Jó napot kívánok! B. A. vagyok. Vitaminkészítményekkel
kapcsolatban szeretném azt kérdezni, illetve hát már régóta
szeretném ezt felvetni ebben a mûsorban, hogy nagyon drágák ezek
a multivitamin készítmények, hogy létezik-e olyan, amit támogat
a TB? Mert hát általában ugye a gyengébb körülmények között
élõ családoknál tudják kevésbé megvalósítani a megfelelõ
táplálkozást. Hát a saját példámból kiindulva, nekem hét
gyerekem van és hát az elsõ háromnál még ugye nagyon-nagy
hangsúlyt tudtunk erre fektetni, hogy mindent megkapjanak megfelelõen.
De hát most már egyre problematikusabb. Azért mondom, hogy ez
elég prózai kérdés.
Czinner Antal a Heim Pál Gyerekkórház fõorvosa. - Azért
azt hadd mondjuk el, bizonyos vitaminkészítményeken
természetesen van támogatás, mint például a D-vitamin
készítmények és a K vitamin készítményen ugye, amit
szoptatás mellett manapság kötelezõ adni. Természetesen ezeken
a rendkívül széles skálájú multivitamin készítményeken
nincs támogatás, ami jó lenne, ha lenne, de hát sajnos nincs.
- Igen, mert egy biztonságérzetet adna, hogyha az ember nem is
tudja megadni maximálisan, akkor ilyen multivitamin
készítményekbõl megkapja a gyerek a megfelelõt. Amit én tudok
még a aszkorbinsav az és azt is meg akartam már kérdezni, hogy
az ugyanaz, mint a C vitamin?
Cz.A.: - A C vitaminnak a kémiai neve ugyanaz.
- Mert azt például támogatja a TB.
Cz.A.: - Így van, az elõbb is itt valaki por formájában
említette ezt.
- Igen, igen és azt, hogyha hideg teába teszem a gyerekeknek az
ugyanaz.
Cz.A.: - Az C vitamin.
R.: - És miért érzi azt, hogy nem tudja megadni a gyerekeknek,
amire szükségük lenne?
- Nyilvánvalóan ugye az életkörülményeink nem javulnak
anyagi értelemben. Más értelemben persze igen és nemcsak anyagi
kérdés ez, hanem nehezebb odafigyelni ennyi gyerekre, hogy
mindenkinek meglegyen. Ugye válogat és a biztonságérzet, hogyha
van olyan multivitamin készítmény, amiben érzi az ember, hogy
megkapja mindennap mindegyik a megfelelõt pótlásként.
R.: - Sokszor az az érzés fogalmazódik meg bennem, hogy talán
a lelkiismeretfurdalás nagyobb a mamákban, mint kellene.
- Ez is lehet, bár én úgy gondolom, hogy nem betegesek
egyáltalán a gyerekeim.
Cz.A.: - Ez önmagában is azt jelenti, hogy nagyszerûen
csinálja a dolgot.
- Hát próbálunk mindent megadni nekik, de úgy érzem, hogy
most hát egyre nehezebb. Nyilvánvalóan, hogy minden irányból
megkapják ezt a megfelelõ vitamin és azért kérdeztem, hogy
egyszer megkérdezem, hogy nincs-e ilyen készítmény esetleg.
- Mi annak az oka, hogy az Országos Egészségbiztosítási
Pénztár nem finanszírozza a vitaminkészítményeket és azért
ezek drágán kerülnek a gyógyszertárakba? Ha valakinek több
gyereke van ezeknek a beszerzése egy egész idényen keresztül
nagyon megterhelõ.
-Bidló Judit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõosztályvezetõ-helyettese.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozza a
vitaminkészítményeket, évente több millió forint értékben
fizetünk ki támogatást bizonyos meghatározott
vitaminkészítményre. Ezek különbözõ jogcímeken kerülnek
finanszírozásra. Vannak, amelyek bizonyos indikációhoz
kötötten, például elsõsorban mondjuk oszteoporozisra gondolok,
ahol a D vitamin, A vitaminok kerülnek finanszírozásra. B
vitaminnak is van támogatása hányásos esetekben és
közgyógyellátási igazolvány terhére pedig az összes
vitaminkészítménybõl van fönn a közgyógylistán
térítésmentesen hozzáférhetõ készítmény.
R.: - És mit csináljanak azok a szülõk, akiknek a gyermekük
nem szenved szerencsére sem csontritkulásban sem éppen nem hány
és még nem annyira szegények, hogy közgyógyellátásra legyenek
jogosultak, viszont szeretnék megelõzés céljából adni a
gyerekeknek mondjuk a megfázásos idõszakban a vitaminokat, õk
semmilyen támogatásban nem részesülnek ugye?
B.J.: - A prevenciós célból finanszírozott gyógyszerek köre
az elég kicsi. Magyarország jelen helyzetében inkább még a
gyógyító hatású készítményeket, tehát nem a preventív
céllal alkalmazott készítményeket támogatja, de preventív
céllal is azért hozzáférhetõ gyógyszerkészítmény. A vitamin
készítményeknek a legnagyobb része, amik egyébként valamilyen
formában támogatottak is, azok megfelelõ árkontroll alá esnek.
Tehát azért nem hozzáférhetetlen készítményekrõl van szó.
- De hogyha valaki megelõzés céljából akar a gyerekének
vitamint adni és mondjuk három gyereke van, akkor az megterhelõ
lehet.
B.J.: - Még mindig olcsóbb, mintha gyümölcsöt vásárol.
Tehát azért a C-vitamin az olcsóbb, mint három kiló narancs.
Természetesen a prevenciónak és a vitaminok beadásának
többféle módja van, ebbõl az egyik a gyógyszer útján
biztosított vitamin. Azért azt hiszem, hogy mindenki számára
egyértelmû, hogy nagyon fontos a gyümölcsök, zöldségeknek a
vitamintartalma, ezeket mindenki megveszi a gyerekeinek én azt
hiszem.
R.: - Mi annak az oka, hogy a megelõzésben használható
szereket nem támogatja az Országos Egészségbiztosítási
Pénztár, pedig bizonyára ezek olcsóbbak lennének, mint késõbb
az antibiotikummal való kezelés vagy netán, hogyha elharapódzik
a betegség, akkor a kórházi kezelés?
B.J.: - Általánosságban nem lehet kijelenteni, hogy a
prevenciós célra használt gyógyszereket nem támogatja az OEP. A
vitaminoknak a prevenciós hatása, azok bizonyos keretek között
nagyon elismert, egyébként pedig az antibiotikum felhasználásban
jelentõs túlfogyasztás is, nagyon sok esetben indokolatlan
felhasználás jelentkezik, ebben valóban már történtek is
intézkedések, hogy az orvosokat megpróbálják visszaszorítani
az indokolatlan antibiotikum felhasználás vonatkozásában. Most
indultak el lépések, részben a népegészségügyi program
kapcsán pedig újabb lehetõségek arra vonatkozóan, hogy egyre
többet finanszírozzunk prevencióra is. Van egy igény lista
aszerint, hogy milyen preventív szerek kerüljenek
finanszírozásra, mert minden esetben a vitaminok vezetnek, hiszen
nagyon sokat kell fordítanunk rákos megbetegedések megelõzésére,
a szív és érrendszeri megbetegedések megelõzésére is.