- Jó napot kívánok! Egy gyermekorvost szeretnék megkérdezni. Nyolchónapos volt a kislány, amikor a gyermekorvos nekünk fölírt vasat, tehát nem tabletta oldatban. Én akkor úgy gondoltam, hogy erre nincsen szükség, mert hát végül is nem láttam indokoltnak, hogy neki vashiánya lenne.

- Én mondtam, hogy anyatejet kap, nem tudom lehet, hogy nem nagyon tudja megjegyezni, mert mindig megkérdezi, hogy mivel táplálom, sok a gyerkõc és azt mondta, hogy kevés van az anyatejben.

- Igen, már féléves korától kezdtük neki adni a mindenféle fõzeléket és én gondoltam, hogy ezekben a táplálékokban is megvan.

- Igen, igen. Így a védõnõvel is beszélgettünk errõl és õ is ezt mondta, hogy hát ezek után rám bízza, hogy adom neki vagy sem. Tehát, hogy eldönthetem. Ezért voltam annyira úgy bizonytalan még mindig, hogy most akkor hát azért az orvos, az úgy nagyobb tudású és hogy így gondolta, nem tudta. Kérdeztem, hogy mennyi ideig? Mert hát azért gondoltam, hogy valami túladagolás, hogyha adjuk neki, akkor õ azt mondta, 1 éves koráig adjuk és hát én ezt hosszú idõnek tartottam nyolc hónapos kortól.

-dr.Szamosfalvy Imre gyermekorvos: Mondjuk én még soha nem adtam úgy vasat, hogy ránéztem egy gyerekre és azt mondtam, hogy akkor most ennek vasra van szüksége. Én úgy gondolom, meg úgy tanultam a szakmámat, hogy a vas terápiának annak objektív föltételei vannak, az objektív föltételek azok laboratóriumi leletek. Amikkel én bizonyítani tudom, hogy vérszegény a gyerek, illetve, hogy a vérszegénységnek abba a formájába tartozik, ahol a vashiány az elõidézõje a vérszegénységnek. Na most ha ez nem történt meg, akkor talán még van is igazságtartalma annak, amit az anyuka mond.

dr.Sz.I.: - Ezt a legjobb tudomásom szerint semmiféle szakmai fórum nem támogatja. Én is hallottam róla, hogy van ilyen gyakorlat, de csak ellenkezni tudok vele. Tehát

dr.Sz.I.: - Ezzel kapcsolatban régi adatokat kell idéznem. Valamikor volt egy olyan vélemény, hogy az anyatejnek a vastartalma az alacsony. Ez igaz. Aztán jött egy következõ megállapítás, ami már nem lett annyira köztudott és nem vált a mindennapos gyakorlatnak a részévé, hogy igen, kevés a vas benne, de az tökéletes. Hiába viszonylag kevés az anyatejben lévõ vasnak a mennyisége, de az rendkívüli módon hasznos volt. Nem tudtuk még ilyen mûvi vaskészítményekben talán elérni se, de meghaladni biztosan nem tudtuk az anyatejben lévõ vasnak a hasznosulási arányát. Ettõl függetlenül elõfordulhat, hogy egy gyereknek valóban van vashiányos vérszegénysége, akár már kettõ és fél, három hónapos kortól kezdve, késõbb talán még inkább. Én nem ez ellen vagyok, hogy ezt megállapítsuk, hanem amellett vagyok, hogy ezt objektiváljuk. Szemre, hogy sápadt egy gyerek, az nagyon félrevezetõ tud lenni, mint ahogy fordítva, a gyönyörûen piros gyerek is lehet néha vérszegény. Most ezzel nem akarok félelmeket kelteni és remélem, hogy most nem rohan minden pirosarcú gyereknek az édesanyja az orvoshoz, hogy akkor csináltassunk vérképet. De elõfordulhat, hogy félrevezeti az embert a gyereknek a külleme a vérszegénységnek a megítélésében. Ez nem használható igazándiból. Hogyha a gyereknek a súlygyarapodása nem olyan, mint amilyennek szeretnénk, nem olyan a mozgékonysága, esetleg betegségekre hajlamosabb, vagy gyakrabban fordul elõ betegség, holott otthon tartózkodik, ahol azért mégsem indokolt, hogy olyan sok megbetegedése legyen, ezek azok, amik fölvetik a vérszegénységnek a lehetõségét és utána el kell kezdeni a vasterápiát.

dr.Sz.I.: - Én ezt ki merem jelenteni avval együtt, hogy hozzá kell fûznöm, hogy egy csomó gyerekorvos a véremet fogja követelni. Még azért hadd tegyek hozzá valamit az idõtartamra vonatkozóan. Nagyon nehéz meghatározni, hogy most akkor mennyi idõn keresztül kell adni a vaskészítményt. Egyre jobb és jobb vaskészítmények vannak, ami azt jelenti, hogy egyre jobban tûrik a gyerekek, illetve, hogy egyre hatékonyabbak a vaskészítményeink. Alapszabályként hathetes, kéthónapos kúrát szoktunk javasolni és utána van értelme egy vérkép kontrollnak és akkor lehet eldönteni, hogy na akkor most még menjen-e tovább a vaskészítménynek a szedése vagy nem. Lehet túladagolni a vasat, de általában azzal a gyakorlattal, itt cseppekrõl beszélt az anyuka, ezeket nem túl magas mennyiségben szoktuk megállapítani, azért ez nem egy olyan minden második vagy akár minden ötvenedik gyereknél bekövetkezendõ veszély és az, hogy valakinél vastúladagolás jöjjön létre, azért ahhoz nagyon-nagy mennyiségû vasat kell a gyereknek adni vagy valami egyéb betegsége kell, hogy legyen a gyereknek.

- Van nekem egy öthónapos kislányom, aki több fejlõdési rendellenességgel született és tanácsot szeretnék kérni. Mégpedig elõször volt neki egy szívzöreje, ami egyhónaposan azt mondták, hogy enyhe és jóindulatú, ne foglalkozzunk vele.

- Igen. Továbbá volt neki egy csípõficama, papírkengyel volt rajta kettõtõl öthónapos koráig, három hónapig, az most már rendben van, egy hetek vették le róla.

- És ami a legsúlyosabb, ami vagy nem is ez a legsúlyosabb, dongalábbal született, mindkét oldali dongalábbal. Most gipszben van a lába, még folyamatosan kezelik és felmerült most nála valamilyen izombetegség, amit nem tudunk pontosan, hogy micsoda még. Pontosabban voltunk neurológusnál és nem tudom felolvashatom-e, hogy mit írt.

- Ühm. És nem tudna nekem valakit, aki tudna nekem segíteni, mert nekem most az lenne a konkrét kérdésem, õ nekem javasolt egy lazító korrigáló tornát és én azt szeretném megkérdezni, hogy itt ismerik a Dévény Anna módszerét, amit mi elkezdtünk egy két hete most már, két-három hete járunk oda. És van a kórházban egy Petõ módszer. Azon gondolkodunk, hogy melyikre járjunk vagy mind a kettõre? Tanácstalanok vagyunk, még egyelõre nem tudjuk, hogy ez a Dévény Anna módszer, ez most jónak tûnik, most mi erre a kettõre van nekünk egyelõre lehetõségünk, mert elég messze van Budapest. Most még nem is igazából a dongaláb aggaszt bennünket, hanem ez az izombetegség, hogy ez most pontosan micsoda vagy hogy még milyen orvoshoz tudnánk ezzel fordulni. Pontosan még milyen szakághoz tartozik ez, milyen orvos gyógyítja.

-dr.Balla Mária ortopéd orvos: A fejlõdési rendellenességek sorába tartozik mind a csipõficam, mind a dongaláb, de ennek a megítélése ez telefonon keresztül sajnos nagyon nehéz. A csípõficam az egyik dolog. A dongalábnak a megítélése viszont anélkül, hogy a gyereket látná az ember sajnos lehetetlen. A dongaláb az egy összefoglaló elnevezés, ami takarja azt, hogy a születéskor vagy késõbb esetleg kialakulhat a lábfejek befele fordulnak, egymásfele néznek, a talp fölfele néz, a sarokcsont magasan áll, az elõláb, a lábujjakkal befele fordul, hogy ennek milyen a mértéke, mi okozza, hogy idegrendszeri elváltozás, vagy egy veleszületett úgynevezett dongaláb egy fejlõdési rendellenességnek a része, ezt sajnos csak akkor lehet megmondani, ha az ember látja a gyereket. A kivizsgáláshoz ahhoz, hogy eldöntendõ, hogy mi okozza ezt az elváltozást többféle módszer van, az ideggyógyászati vizsgálathoz hozzátartozik természetesen még az ortopédiai vizsgálat. Ha kell, akkor az izomból, idegbõl mintavétel történhet és szövettani vizsgálattal ennek a betegségnek a természetét esetleg meg lehet állapítani és ehhez képest kell majd a kezelést alkalmazni. Na most a dongaláb elméletileg külsõ ránézésre egy alaki elváltozás, azonban tudjuk jól, hogy ahhoz az alaki elváltozások ne alakuljanak vissza, ahhoz egy izomegyensúlynak vissza kell állnia. Hogy az izomzat hogyan mûködik, hogy mennyiben vesz részt ezeknek az izmoknak a zsugorodása az elváltozásban, ezt is csak sajnos vizsgálat alapján lehet megállapítani. A Petõ módszer a Dévényi módszer, mindegyik egy izomlazító, egy neurológiai ideggyógyászati konduktív lazító izomra, idegre ható terápia. Minden ideggyógyászati megbetegedésnek, minden módszernek tulajdonképpen jó a hatása, egyikre se lehet azt mondani, hogy az egyedül üdvözítõ, mertha csak egyedül üdvözítõ módszer lenne, akkor csak azt az egyetlenegyet használnánk. Végül is mindegyiket ki lehet próbálni, mindegyikre el lehet menni, nagyon sok szülõ jár ide is, jár oda is, de ahhoz, hogy pontosan tudjuk, hogy mire van szüksége ennek a gyereknek ehhez feltétlenül egy pontos kivizsgálás és egy pontos diagnózisra van szükség.

dr.B.M.: - Sajnos az a baj, hogy az elváltozásoknak a megítélése sajnos sokszor nem egyértelmû. Nem mindegy, hogy a gyereknek csak egy teljesen egészséges gyereknek egy úgynevezett veleszületett dongalába van, nem mindegy, hogy a gyereknek emellett van-e egyéb fejlõdési rendellenessége.

dr.B.M.: - Csak akkor tudnék én véleményt mondani, tehát igazi véleményt, amire támaszkodhat a szülõ, ha én látnám a gyereket. Különben lelkiismeretlenség lenne bármit is tanácsolnom.

Kozek Lilla pszichológus: - Jól értem, hogy szeptembertõl van ez az új osztályfõnöke a lányának?

- Igen, igen.

K.L.: - Az osztályban mások is korábbinál rosszabb jegyeket kaptak?

K.L.: - Mennyire van szülõi összefogás az osztályközösségben?

K.L.: - Az iskolának az igazgatója egyházi vagy világi személy?

K.L.: - Csak hogy a szülõk néha tartózkodnak attól, hogy az igazgató egyházi személy, akkor vele kapcsolatban a kollégákról beszéljenek, hogy tiszteletben tartva a hierarchiát stb. de akkor ezek szerint itt errõl nincsen szó. Azt az ötletet vetem fel, hogy vagy két szülõt vegyen maga mellé, készítsenek egy egyszerû kimutatást arról, hogy a korábbi években a gyerekek átlagosan milyen teljesítményt nyújtottak ebbõl a két tárgyból tehát matematikából, fizikából és hogy a legutóbbi fél évben ez hogyan változott. Tehát az hihetetlen és ezt szerintem minden pedagógus világosan fogja látni, hogy így nem romlik minden gyermeknek a teljesítménye egy osztályon belül. Az lehet, hogy egyvalakinek romlik, vagy kettõnek, de átlagosan és statisztikusan ez inkább valami külsõ hatást feltételez. És akkor ez egy olyan fogalmazzak így kemény adat, amire lehet támaszkodni azzal kapcsolatban, hogy kísérje figyelemmel ennek az új kollégának, ennek az új osztályfõnöknek a munkáját, akár olyan téren, hogy bemegy órát látogatni, akár olyan téren, hogy személyes beszélgetésre hívja meg. Olyan téren, hogy a diákok véleményét kérdezi meg, mind a szülõknek az iskolaszéken keresztül, mind a diákoknak a diákönkormányzaton keresztül van érdekérvényesítési lehetõsége ilyen helyzetekben. Egyedüli fontos dolog, hogy ne csak beszéljenek és érzéseket mondjanak el, hanem az érveik mögött legyenek számok, adatok.

K.L.: - Olyan szempontból is fontos lenne, hogy nemcsak a matematika-fizika jegyek szempontjából, illetve a továbbtanulás, kitûnõ bizonyítvány, stb. szempontjából, hanem abból a szempontból is, hogy ezek a gyerekek most formálódnak a kamaszkor sûrûjében és hogyha most azt tapasztalják meg, hogy õket meg lehet szégyeníteni és meg lehet alázni katedráról, valamilyen hatalmi pozícióból, akkor az a késõbbiekben megnehezítheti a hatalomhoz való viszonyukat vagy az életüket más újabb területeken is.

K.L.: - Tehát itt most nemcsak úgy kell ezt fölfogni mint egyfajta személyes ellentétet a gyerekek és az osztályfõnök között, hanem egyfajta szülõi felelõsség is van itt, hogy kutya vigye el, hát a gyerekemnek az autonómiájáról van szó.

K.L.: - Azért ajánlottam azt, tényleg egyedül az ember sokszor kevésnek érzi magát, mindenképpen vegyen maga mellé még egy vagy két szülõt, tehát legyenek ketten, hárman, mert egész osztályközösséget negyven szülõt úgyse lehet összefogni, de két-három szülõ igenis tud olyan erõt képviselni különösen mondom, hogyha adatokat is állítanak maguk mellé, ami meggyõzõ lehet. A megoldás, hogy ezt a helyzetet hogyan kezeli, az igazgatónak a dolga és az õ felelõssége. A szülõk dolga az, hogy ezt az érdeket, hogy a gyerekek kérdezhessenek és embernek érezhessék magukat matek órán, ezt a szülõk dolga képviselni és a gyerekeké, akár a diákönkormányzaton keresztül.

- 14 óráig él telefonvonalunk a 328-8972-es számon. 

- Nekem az a problémám, hogy van egy 11 éves enyhe fokú sérült fiam és az a problémám, hogy az elsõ osztályt rendesen kijárta úgy, ahogy és egyszerûen átrakták õt a foglalkoztatóba, mert egyszerûen nem akar tanulni. Nem akar olvasni, nem akar számolni, nem akar írni. És nem tudjuk, hogy valami tanácsot szeretnénk kérni, hogy egyszerûen a gyerekkel hogyan lehetne megszerettetni a tanulást?

- 7 évesen kezdte az iskolát és enyhe fokú sérült azért, mert hát a születés is, koraszülött volt, akkor feküdtem bent a kórházban három és fél hónapot véreztem, koraszüléssel oxigénhiánnyal és így enyhe fokú sérültnek van titulálva.

- Hát az óvodában már akkor különc volt, hogy mikor voltak az óvodában ezek a csoportos foglalkozások, õ már akkor így agresszíven fellépett, hogy nem csinálom, nem akarom és akkor az óvodának a javaslatára vittük el a nevelési tanácsadóba és akkor ott már úgy javasolták a gyereket, hogy kisegítõ iskolának az elsõ osztályát kezdje el. És akkor hát így kijárta az elõkészítõ osztályt kétszer elég sikeresen, elkezdte az elsõ osztályt, ott az elsõ félévben nem is volt semmi baja a tanulással és a második félévkor nem tudom, hogy mi történhetett a gyerekkel, hogy azóta egyszerûen nem akar. És amikor írni, olvasni vagy számolni, akkor tör, zúz, dühöng. És egyszerûen nem tudjuk, hogy mit csináljunk vele.

- Igen és akkor közben utána voltunk ilyen szakértõi bizottságnál és ott mondták, hogy mivel a gyerek enyhe fokú sérült, hogy ne is akarjunk tõle annyit, de hát most ide járt a Lomb utcába, a XIII.kerület és mikor volt a bizonyítványosztás, mert most a foglalkoztató ötös csoportját végezte és akkor azt mondta a tanító néni, hogy a gyerekem kitûnõ tanuló is lehetne. Át is kerülhetne simán a kisegítõ osztályból, akkor nagyon mérges lettem. Úgyhogy most nem tudom, hogy most ez az akarat miért van benne, hogy nem akarok olvasni. Én is, meg a férjem, meg a nagymama is mindent megteszünk annak érdekében, hogy a gyereket egy kicsikét valahogy rá tudjuk venni a tanulásra és egyszerûen nem megy, dühöng, tör, zúz. Nem akarja.

- Akkor hát tavalyelõtt azt mondták, hogy enyhe fokú sérült a gyerek és akkor tavasszal voltunk és akkor már azt állapították meg, hogy nem enyhe fokú sérült, hanem középsúlyos értelmi fogyatékos. És az lehetséges, hogy egy év alatt ennyi romlott, hogy enyhébbõl átment a középsúlyosba?

-Kõpatakiné Mészáros Mária a Fõvárosi Pedagógia Intézet szaktanácsadója: Azt gondolom nem. Nem feltétlenül. Tudniillik, hogyha ez a kisgyerek a szülési sérülés következtében egyfajta fejlõdési és fejleszthetõségi utat bejárt, az adott iskolában és ezt követõen a tanulmányait egy másik iskolában kell, hogy folytassa, akkor ez, ha nem is gyakori, de bizony elõforduló eset a gyakorlatban. Azt gondolom, hogy a szülõ támogató viselkedése, amely szerint utánanéz a gyerek fejlesztésének, fejlõdésének, beszél az iskolában a pedagógussal, feltételezhetõen rendszeresen hordja az iskolába, ez azt jelzi a számunkra, hogy mindent, ami tõle telhetõ, megtesz annak érdekében, hogy a kisgyereke fejlõdhessen.

Kné.M.M.: - Rengeteg oka lehet, hogy valaki valamilyen szintrõl elindul és aztán úgy mondja a szakember, hogy dementálódhat, dementálódik.

Kné.M.M.: - Visszafejlõdik, visszafejlõdik. Igen. Lehet az õ magatartásának az is oka, hogy a követelmények még mindig megmaradtak azon a szinten, amit õ régebben tudott teljesíteni, most pedig nem. A szülõ nagyon jól teszi, hogy követel, elvár a gyerekétõl, azt kell nagyon megnéznie, hogy melyik szinten teszi ezt meg.

Kné.M.M.: - Igen, ez így van, azt gondolom nem lehet megmaradnia neki követelményekben azon a szinten, azon a tartalmi rendszeren, amit két évvel ezelõtt elvárhatott ettõl a kisgyerektõl. Nagy jelzés a gyerek agressziója, a keserûsége, az, hogy õ tör-zúz arra vonatkozóan, hogy tegyük lejjebb azt a mércét. Fejlesszük, amennyire csak engedik a képességei, a meglévõ képességei. Ne törõdjünk bele, ne nyugodjunk bele az õ egész napos sarokban ülésébe, tehát fejlesszük, de ne olyan õrült nagy lépteket követeljünk tõle, mint ezt megelõzõen követeltünk. Most már õ erre valószínûleg nem képes.

Kné.M.M.: - Szinte naponta, de a gyógypedagógusok ezt egyéni indíttatásból is megteszik, hogy beszélnek a szülõkkel. Az a gyógypedagógus, aki a kisgyerekkel most foglalkozik, ennek a gyereknek pillanatnyilag a legjobb ismerõje, biztosan rávehetõ arra, hogy részletesebben, egészen egyénre, arra a kisgyerekre lebontva adjon feladatokat, adjon olyan lehetõséget a szülõ kezébe, amik a gyerekbõl nem agressziót váltanak ki, hanem együttmûködési készséget.

Kné.M.M.: - Igen. Igen. Nagyon sok szakember megnézi, utána együtt egy csoportos megbeszélésen egységesen foglal állást arról a dologról, amit a vizsgálat megállapított, tehát nem csúszhat, nagyon-nagyon valószínûtlen, hogy kicsúszott a figyelmükbõl valami és alulértékelték ezt a kisgyereket.

- A mûsort Balogh Erzsébet, Sándor Kata, Szebeni Gál Vera és Horváth Ida készítette.