- Nem, nem ide. Ezt a nagymamám csinálta régebben. Varrta.

- Igen.

- Igen.

- Hát ha nem is varázslást tanulok, a varázslásért rajongó unokámmal jövök és miután egy négyórás programot itt végignéztem és meggyõzõdtem arról, hogy maximálisan jót hall, tanul a gyerek, a fantáziáját fantasztikusan bõvítik. Ide el kell õt hoznom, úgyhogy ezért vagyok itt.

- Biztos, hogy sajnálom, hogy gyerekkoromban, tehát 60 évvel ezelõtt nem volt módom ilyen jellegû szakirodalmat olvasni vagy ilyen foglalkozáson részt venni. Egész biztos, hogy különbözõ részterületek iránt felgyújtotta volna a fantáziámat és sokszínûbben látnám a világot és biztos, hogy gazdagabb lennék általa.

- Negyedszerre vagyok itt.

- Ez a papír amit kaptunk reggeli prófétát, ezen vannak a megfejtések, ez meg az, hogy mikor mit csináltunk meg hogy hányszor volt a nép.

- Azok nincsenek, de mindenkinek a neve elöl van rajta, hátul meg van, hogy mugli név meg ilyesmi.

- Akkor varázsló leszek. És szeptemberben újra kezdõdik és én szeptembertõl is fogok járni.

- Igen, szerintem egyre több varázslatot fogok megtanulni meg ilyesmi.

- Azt, hogy a gonoszokat jóvá varázsolom és szegényeknek adok egy kis pénzt, meg ilyesmi. Meg hogy sokat tudjak motorozni mert nagyon szeretek.

Szeremi Gábor a Denevér Varázslóiskola tanára: - Ez egy jelmondat, mégpedig egy nagyon híres magyar családnak a Zrínyi családnak a jelmondata, a címerükbe volt ez beírva: "Csak jó szerencse semmi más." - jelenti ezt a négy szó latinul és hát ebbõl is látszik, hogy ebben a hónapban a varázslóiskolánk a szerencsével foglalkozik. Ez a Denevér Varázslóiskola szeptember óta mûködik a Marcibányi téri Mûvelõdési Központban és minden hónapban egyszer találkoznak azok, akik vagy szeretik a Harry Potter könyveket vagy pedig éppen a Harry Potter könyvek indították el az irodalom vagy éppen az olvasás felé õket és érdekli esetleg a varázslás tudománya meg a drámajáték meg a kézmûveskedés és minden ezzel kapcsolatos dolog. Most a szerencsével foglalkozunk, de volt már foglalkozásunk a sárkányokról a farsangról, a külünbözõ teremtésmítoszokról, a gyógynövénytanról, a teákról, tehát mindenféle varázslással kapcsolatos dologról.

Szeremi Gábor: - Minden dolog, ami picit a racionális gondolkodáson túl van, legyen az mondjuk a gyógyítás vagy éppen a mesék világa az már a varázslóiskola tanulói és tanárai szerint a varázslás kategóriájába tartozik és akkor hogyha lefordítom a felnõttek vagy a muglik nyelvére, akkor mondhatom azt is, hogy a kreativitás, a fantáziajátékok is mind a varázslás témakörébe vagy a tantárgyába tartozhatnak.

Szeremi Gábor: - Elsõsorban azért, hogy játsszunk. Azért gyûltek össze a Marcibányi téren a kézmûvesek, drámapedagógusok és mindenféle foglalkozásvezetõk, hogy a saját tudásukat a varázslástan köntösébe bújtatva megpróbálják átadni a gyerekeknek és a gyerekek elfogadva ezt a konvenciót a varázsló szerepbe bújva játszva tanulnak és tanulva játszunk együtt ezeken a délutáni foglalkozásokon.

Szeremi Gábor: - Erre volt szép példa például az áprilisi foglalkozásunk, ahol festettünk egy hatalmas nagy sárkányképet és aztán utána emögé bújva vagy ez alá bújva petárdák durrogásától követve körbementünk a ház körül és tényleg ilyen összmûvészet élményem volt, mert festettünk valamit, aztán utána ebbõl egy performansz szerûség került ki és utána a gyerekek egy ilyen komplex élménnyel mentek haza.

Szeremi Gábor: - A szerencse témakörét hogyha megnézzük egy gyerek világában, akkor a babonaságtól kezdve a szerencsejátékokig nagyon sokminden szóba kerülhet. Arra gondoltunk, hogy bár ez egy veszélyes terület, hiszen nagyon sokszor kerülhetnek bajba emberek felnõttként is és gyerekként is, hogyha sokat bíznak a szerencsében, de talán ez jó alkalom arra, hogy ezekrõl a kérdésekrõl ne csak játsszunk, hanem beszélgessünk is. És hogyha mondjuk valaki kipróbálta a szerencséjét mint ahogy ez a ma délutáni foglalkozáson majd történi fog, akkor utána talán elgondolkodik azon is, hogy hány olyan dolog van a saját kis életében vagy a világban, ami a szerencsére épül. A játékban foglalkozunk például a szenvedélyekkel is, tehát hogy ezt lehet úgy is csinálni, hogy valaki egészséges viszonyt alakít ki a szerencséjével és lehet úgy is, hogy például játékszenvedélyének hódol és nem törõdik már semmi mással.

Szeremi Gábor: - Ezt mi találjuk ki az iskola tanárai, de az ötleteket a gyerekektõl merítjük, hiszen nagyon sok témát õk adnak föl és nagyon sok témát õk hoznak egy-egy alkalommal és aztán utána mi, amikor összegyûlünk akkor végül is az, hogy sárkányok az még annyi sok mindent nem jelent, dehogy ha megnézzük, hogy a gyerekeket ebbõl a témából mi érdekli, akkor már sokkal több ötletünk van nekünk is.

Szeremi Gábor: - Ez nemcsak egy hagyományos iskola órákkal és tanárokkal és tanulókkal, hanem van mellette egy varázslóbolt, ha valaki ír cikket az iskola újságjába a Reggeli prófétába, akkor kap érte knútokat és sarlókat. Rajzolni is lehet, egész komoly képzõmûvészeti gyûjteményünk van már. Reményeink szerint év végén majd ezeket a knútokat és sarlókat és galleonokat ezt el lehet költeni a varázslóboltban, mindenféle felajánlásai vannak már a tanári karnak is.

Szeremi Gábor: - Így van és megint lesz tábor, ezúttal elmenõs tábor. Tehát egy hét napra elvonulunk, egy kicsi falvacskát találtunk Rezit, ahol az általános iskolában kaptunk szálláshelyet és oda várjuk egy trimágus nyaralásra a varázslókat, azokat is akik részt vettek az évközi foglalkozásokon, és azokat is akik esetleg nem. A táborba folyamatosan várjuk a jelentkezéseket a Marcibányi téri Mûvelõdési Központ titkárságán Vankó Krisztát kell keresni. Mondok egy telefonszámot is: 212-4885. Egyébként a tábor július 22-28-ig lesz, tehát még azért van idõ a jelentkezésre és 10-14 éves korúakat várunk. Szállás, étkezés és programok költsége 20 ezer forint, egy hétnapos nyaraláshoz ennyibõl tudunk kijönni.

- Nem kell mindig 6:30-kor kelni, menni az iskolába.

- Hát, igen.

- Jó késõn, hogy ki tudjam aludni magam.

- Igen, sokszor el lehet fáradni. Most éppen nagyon sok dolgot vettünk egyszerre és egymás után jönnek a dolgozatok. Sokszor megkérjük a tanár, hogy most játszunk ezen az órán.

- Anyuékkal megyünk kirándulni és nem kell mindig otthon kuksolni.

- Amikor a Peti osztálytársa Zsombor átjött a nagymamámékhoz és akkor ott fürödtünk, ugráltunk a vízbe. Sokat tudtunk játszani, kártyáztunk.

- Hát végig kell gondolni, meg kell tervezni, hogy felügyelet alatt legyenek, mert hogy munkahelyre nem hozhatja be az ember õket nyáron. Most van kialakulóban. Van egy önkormányzati tábor, ahol tavaly voltak a gyerekek és azt nagyon imádják, egész évben azt várták, hogy mikor lesz a nyár, hogy újra mehessenek. Ott lehetett, hogyha nem lesz jó a bizonyítvány akkor nem mehetsz a táborba kihasználni. Kapott a nagyobbik fiam egy osztálytárs meghívást, szintén a Balatonra. Az is egy hét. Most ez az idõszak kezdõdött, hogy most már egymáshoz járogatunk hétvégén is meg most már nyáron is. Õ is tavaly meghívott egy osztálytársat, valószínû, hogy most megint meghív és akkor lenn lesznek vidéken a nagyszülõknél. Mi is terveznénk egy közöset, de általában ilyen egyhetes, tíznaposra szokott csak leszûkülni amit ki tudunk csípni az idõnkbõl. Arra még semmi konkrét elképzelés nincs. Egyenlõre még itt tartunk.

- Hát igen. Maradnak a nagyszülõk. Van egy napközis tábor, az elég jónak tûnik. Azt még körüljárjuk, mert akkor mégiscsak itthon alszanak nincsenek annyira távol tõlünk, de már nem szeretnek sokat messze lenni tõlünk. Van sporttábor. Olyan mintha iskolában lenne. Reggel elviszem és akkor délután elhozom õket.

- Nekem rengeteg táborom lesz ahova megyek. Amit én a legjobban szeretek és már többször is voltam az a sóstói tábor ami lenn van Szabadi-Sóstónál Siófok mellett közel a Balatonhoz. Jó nagy táborhely. Vannak bizonyos találkozási idõk, amikor mindenkinek ott kell lennie és akkor megbeszéljük, hogy mi ma a program, milyen kötelezõ dolgok vannak és mikor van szabadidõnk. Például van amikor kötelezõvé teszik a strandramenést, hogy nem mindig csak a tábornál legyünk, vagy például versenyek szoktak lenni néha. Legtöbbször ügyességi aztán csónakázni, kell mert a tábort körülveszi egy tó, az a Sós-tó.

- Hát az, hogy szabad az ember, mint a madár és azt csinál amit akar.

- Például a haverjaimmal focizok vagy rohangálunk, aztán dumálunk. Fényképezgetünk. Baromkodunk. Zenét hallgatunk.

- Hú, idén sajnos kevesebb, úgyhogy öten leszünk maximum, de aztán ott van több suliból, vannak még haverjaim. Remélem azokkal leszünk összerakva.

- Megyek angoltáborba. Oda kevesebb haverom jön. Hárman leszünk. Aztán lehetséges, hogy megyek még, ez nem biztos, egy úgynevezett túlélõtáborba, amit most ez az elsõ alkalom vagy én elõször hallok róla, hogy Magyarországon lesz. Mert mindig csak Amerikában volt, én így hallottam.

- Akadálypályák lesznek, de nem olyan, hogy például mint az elsõsöknek, hogy ugorj át két karikát meg mondjuk ugrókötelezzél két percig, hanem olyan, hogy például erõben lesznek felállítva keményebb pályák, kötélre mászás, úgy kell átmenni, hogy csak kézzel tudsz kapaszkodni és lógva. Folyón átkelés meg szóval minden ami veszélyes, de aztán itt van három tábor ezzel a túlélõ táborral együtt, ami nem biztos még. A három közül kell dönteni. A második számítógépszerelû tábor. Be kell fizetni x mennyiségû pénzt és amit összeraktál magadnak számítógépet azt hazaviheted. És a harmadik az kerékpártúra tábor. Legjobban nekem a kerékpár és a túlélõ tetszik.

- Hát én, de még gondolkozok rajta.

- Hát, elég kemény. A sóstói az 20 ezer forint fejenként. Ami itt van a városban, tavaly úszótáborban voltak az olyan 5 ezer vagy 9 ezer lett volna, már nem is tudom pontosan, de hát ettõl csak több mind. Olyan tizenennyi, tizenannyi.

- Még ezt nem adtam össze, de nem is akarom összeadni mert amit kell azt úgyis kell. De mondjuk ha levisszük a nagyszülõknek oda is csak adunk pénzt, mert hát esznek a gyerekek. Tehát mindenképp pénz, meg ha itthon vannak is pénz.

- Az anyagiakat elõteremti az ember. Nehezen is. Inkább az, hogy legyen meg, hogy hova megy, mit csinál, ne lézengjen. Rá kell szánni az idõt és akkor meg kell szervezni.

- Egy nagyot, a sóstói az nagynak számít, és akkor mellé jön még talán körülbelül két ilyen városi és a többi az marad a nagyszülõk.

- Nekem több a gondom nyáron. A szakma ahol dolgozom ott nyáron nagyobb a leterheltség és ezért nehezebb.

- Hát hogyne, hogyne, igen. Bár annak se örül az ember, ha nincs ott a gyerek mellett. Ha van az a baj, ha nincs az a baj.

- Amikor egyedül leszek öcsémmel a nagymamánál az is jó, mert jó fejek a nagyszüleim és mindig elvisznek helyekre, például fagyizni vagy csomószor játszunk aktivityzünk, kártyázunk. Szóval változatos.

- Ezt nem tudom eldönteni, mert a táborban ott vannak a haverjaim, viszont a nagyszüleimnél csak a nagyszüleim, de viszont a nagyszüleimmel elég ritkán találkozom, leginkább nyáron, de akkor rengetegszer, úgyhogy nem tudom eldönteni ez az igazság.

- Biztosan lesz, az mindig van, de az mininális. Mindig tele vagyunk sûrítve. Aztán majd még nem tudjuk, hogy szüleimmel még hova megyünk, de most szerintem belföldön maradunk és kitalálunk valami jó helyet.

- Nem tudom. Bár azért nagyon jó amikor a szüleimmel megyek, mert apukám is egy csomót dolgozik, mert van egy éttermünk és alig látom, úgyhogy az is nagyon jó, viszont a táborba mondom ott vannak a haverjaim, akiket például nem is az osztály, de más suliba járnak, velük is ritkán találkozom, de persze család az elsõ.

- Hú, nagyon. Már nagyon nem bírjuk az osztálytársaimmal ezt a nagy hõséget. Nagyon nem szeretünk már ilyenkor tanulni, de azért kibírjuk.

- A nyár a mi életünkben kétféle. A múlt meg a most. Én amikor régebben dolgoztam, mert most sajnos vagy szerencsére nem dolgozom másképp alakul a nyár. A múlt az azt jelenti, amikor az embernek van 22 nap fizetett szabadsága és azt nagyon-nagyon keményen erõsen be kell osztani, lévén a bölcsõde és óvodai szünet az ennél sokkal hosszabb és ki kell találni percre pontosan, hogy egy nyárnak melyik napján mi fog történni, mert azt elõre tervezni kell, munkahellyel megbeszélni esetlegesen nagymamákkal megbeszélni, barátokkal, ismerõsökkel, szomszédokkal mikor ki vigyáz a gyerekre. Ilyen nyár három volt a mi életünkben. Az én kisfiam 7 éves és amikor 3, 4, és 5 éves volt, mert õ nyári születésû akkor voltak ilyen nyarak. Bízvást állíthatom, hogy volt amikor elfáradtunk egy ilyen nyárban mert örökös konfliktusom volt a munkahelyemen, örökös szervezés volt. Én nem szeretem ezeket az örökös szervezéseket, hogy egyik napról a másikra ki kell találni, hogy akkor most holnap jó-e valakinek a vigyázás, hánytól jó, hogyan jó. Persze ennek megvan a maga élménye meg szórakoztatóan lehet csinálni, de a végén ettõl az ember egy kicsit kifárad. És akkor közben vannak azok a hetek, amiket még pluszban tervezünk ugyebár, a közösen töltött nyári hetek. Nem beszélve arról, hogy a férjemmel is egyeztetni kell. Tehát két felnõtt ember, plusz még több egy gyerek. Tavaly volt az elsõ nyár a mi családunk életében amikor lazán tudtunk tervezni. Lévén én nem dolgoztam tavaly nyáron, ez volt az elsõ ilyen idõszak. Egyrészt szabadságérzete uralkodott fölöttünk, tehát a fiamban is volt egy hatalmas fölszabadultság, hogy nem kell örökösen neki is azzal törõdni, illetve hát nem törõdik vele, hanem nem kell neki is azon izgulnia, hogy most holnap ki fog rá vigyázni, mert szegény, õ most hét éves, az õ agyában nem fér bele az, hogy most mi lesz jövõ héten. Én akárhogy elmondom neki a terveket, õ úgyis mindig reggel arra ébred, hogy na most akkor kivel fogom mai napomat tölteni, de ez már a múlt. Tavaly nyáron minden reggel fölébredtünk és megbeszéltük azt, hogy most mi mit csinálunk. Ezek voltak azok a közönséges nyári napok amikor ha jó idõ volt kimentünk a strandra, fölhívtunk barátokat akit itthon találtuk azt elhívtuk vagy áthívtuk magunkhoz a kertbe vagy fölültünk a biciklire, elmentünk Békásmegyer széléig meg vissza. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat.

- Sajnos nagyon számít. Sajnos nagyon számít, mert ott kezdõdik, hogy mi is leültünk a múlt héten és elõvettük a kockás papírt és fölírtuk, hogy bevétel, és fölírtuk, hogy kiadás és fölírtuk, hogy állandó kiadás amit minden hónapban teljesíteni kell és mi marad. És akkor ehhez képest elõvettük a katalógusokat, hogy akkor milyen távolságra és milyen idõtartamra tudunk elmenni. Nagyon-nagyon számít, tehát a társasági kirándulásoknál is nagyon számít, mert sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy csak olyan családokkal tudunk összefogni akik hasonló színvonalú és mennyiségû kirándulást tudnak megfizetni. Le kéne kopognom, az életünk most afelé tart, hogy jobb anyagi körülmények között vagyunk, de bizony volt olyan nyár amikor ez nem ment és az nem nagyon egyszerû, mert a gyereknek is el kell magyarázni, legalábbis el kéne magyarázni, hogy miért nem kap meg valami lehetõséget, mi több a gyerekben egyre nagyobbak lesznek az igények és egy színvonalat hogy úgy mondjam, tartani kell, mert, hogy ha tavaly el tudtunk menni mondjuk a tengerhez, akkor a mi gyerekünk természetesen azt mondta, hú de jó volt a tengernél tavaly és akkor az idén is menjünk el oda.

- Hát igen, de azért õ gyerek és nem érti még azt, hogy mi az, hogy fizetés, bár õneki most már magyarázzuk, hogy apa dolgozik, de hát mi is most egy fizetésbõl élünk és azért el tudom képzelni, hogy ha mondjuk egy fizetésbõl 3-4 gyerekkel él valaki akkor az nagyon-nagyon nem egyszerû és persze vidámmá lehet tenni az életet. Én nem mondom azt, hogy nagyon fontos lenne elmennünk külföldre, tehát nagyon jó dolgokat meg lehet valósítani közelben akár ki se kell lépni az embernek a saját házából. Nagyon vidáman tudjuk tölteni a biciklizésekkel az idõnket, de például bicikli kell hozzá. Tehát azért egy-egy bizonyos anyagi szükségletünk van és most már megszületett ez a szükséglet, tehát hogyha mondjuk a következõ méretû biciklit meg kell vegyem a fiamnak, mert kinövi az elõzõt és azt fogom neki mondani, hogy nem fogom tudni megvenni, mert nincs rá pénzünk, akkor az borzasztó szomorúság lesz, mert például egy bicikli az az õ életében az az alapeszköz. Szerencsére most meg tudom venni.

- Lehet. Lehet, ez egy nagyon nehéz kérdés a mi életünkben. Most hétéves korára a kisfiúnk elég önálló lett, többfelé oda tudjuk adni, hogy így mondjam, mint egy csomagot és örömmel megy más családokhoz. Tehát lehetséges, hogy sikerül nekünk három-négy nap ebben a nyárban, de nem jellemzõ sajnos. Ez nem jó dolog.

- Az, hogy ha egy házaspárnak nincsen saját kirándulása, saját együttléte. Akár bármi áron nem, de akár lemondások árán is érdemes megvalósítani és elmenni egy hétvégére vagy egy hétre és ugyanúgy a következõ években akár több gyerek mellõl is, persze, ha sikerül. Ez egy nagyon fontos technikai kérdés, hogy van-e ember aki elvállalj a mi gyerekünket. Úgy kell vagy úgy kéne az életet építeni, hogy az elsõ perctõl fogva legyenek ilyen személyek. Nyilván akinél van egy talpraesett nagymama annál nagyon egyszerû ez a megoldás, az boldogan elvállalja, akinél meg dolgozó nagymamák vannak, mint minálunk ott pedig nem annyira egyszerû. Tehát törekszünk rá, de ez idáig az elmúlt 7 év alatt egyetlen egyszer sikerült ez a közös kirándulás a férjemmel.

- Feszültség. Ilyen egyszerû. Felnõtt emberek vagyunk, szükségünk van a saját életünkre és ne csak arról szóljon a mi létünk, hogy a gyerekeinket neveljük. Ez egy feszültségforrás, ami nyilván férjem és köztem vita, mert menni is szeretnénk, de nekem igényeim vannak atekintetben, hogy hova megy az idõ alatt a gyerekünk és hát a gyerekünknek is igénye van most már elég keményen, hogy õ hol akarná eltölteni azt a néhány napot és hát ezen mérlegelünk, mérlegelünk, nem egyszerû kérdés, de talán az idén nyáron megoldjuk és akkor talán most be tudunk vezetni valamiféle hosszútávú egyezséget, hogy akkor ezt minden nyáron megvalósítanánk.