-Sándor Ildikó néprajzkutató: Hát ezt vagy höcögtetõnek hívják, vagy pedig térdenlovagoltató, hogy egy egész kicsi gyereket ölbe veszünk és akkor a térdünkön õt ütemesen ringatjuk, mozgatjuk és közben mondjuk ezt a mondókát. Hát ez már olyan féléves, egyéves gyereknek való, de még óvodás korban is jócskán odaülnek az ember ölébe, hogy ezt eljátsszuk velük.

S.I.: - Igen, ennek a neve Tücsökringató, persze anyaként fedeztem föl, hogy a saját gyermekeimmel ezeket az ölbeni játékokat játszottam és õk engem már a fiaim, leányom nagyon sok mindenre megtanítottak, ahogy tapasztaltam, hogy ez mit ad nekik, mit jelent, hogy mit tanít nekik, hogy mit játszanak, õk e közben, hogyan fejlõdnek. És aztán utána ebbõl lett játszóházi foglalkozás, tehát gyerek táncházban is szülõknek és gyerekeknek tanítok vagy tanítunk most már többen is ilyen ölbeli játékokat, de most már óvónõk is, akik gyerektáncoktatói képzésen vesznek részt. És hát ezeket a tapasztalataimat most már lassanként le is írom kis könyvecske formájában.

S.I.: - Még én is megkaptam otthon, hogy ne vegyem olyan sokat ölbe, mert majd hozzászokik, közben meg tudjuk, hogy a hagyományos kultúrában, például amilyen a magyar paraszti kultúra is volt valaha, nagyon sokat játszottak úgy a kicsi gyerekekkel, hogy ölbe vették, testkontaktust teremtettek, tehát érintették, simogatták és ehhez mindig mondtak valami mondókát is, mint amilyen itt is elhangzott, nagyon rövid és erõsen ritmizált ez a szöveg. Mondok egy ilyen tenyeres példát, hogy: kerekes, csipkedõs, böködõs, kerekes, csipkedõs, böködõs. És amit elmondok, mondóka gyanánt, azt persze közben az ölembe vett gyermekkel el is játszom. És avval, hogy õ egyszerre hall valami szöveget, érzi azt az érintést, ami megtörténik, közben még, ha úgy adódik, akkor látja is a szemével, az a sokféle információ mind összekapcsolódik a kicsi fejecskéjében, ilyen módon tanul sokkal hatékonyabban, sokkal gyorsabban. Az ölbe vétel azért is fontos, mert egy ilyen kicsi gyerek érzelmi alapokon tud jól tanulni, tehát ahhoz az anyukához, nagymamához, vagy nagyobb testvérhez, akihez ténylegesen kötõdik, annak a szavára, mozdulatára jobban odafigyel. Mára azt is bebizonyították, kimutatták a kutatások, hogy például a sérült vagy valamelyik területen lassabban fejlõdõ gyerekek, ha ilyen módon tanulnak, tehát a több csatornán próbálunk elküldeni hozzájuk egy ilyen információt, akkor valamelyik csatorna majd csak mûködik úgy, hogy így még õk is jól vagy a vártnál sokkal jobban fejleszthetõk.

-Ónódy Csilla gyógypedagógus a GEKKO Játszóház vezetõje: Testsémafejlesztés van. Mi újszülött kortól az általános iskola végéig foglalkozunk gyerekekkel és az a tapasztalat, hogy napjainkban nagyon sok iskolás korú gyermek küzd tanulási, viselkedési vagy figyelmi problémával és mindezeket nagyon korán észre lehet venni, nyomon lehet követni, ezeket a tüneteket komolyan kell venni és ezeknek jelentõséget kell tulajdonítani, mert a korai életszakasztól fölismerhetõk és megelõzhetõek ezek a problémák.

Ó.Cs.: - Igen, vagy még az óvódás kor elõtt is, így van. Ezek olyan tünetek egyébként, amelyek önmagukban egyáltalán nem veszélyesek, tehát nem lehet azt mondani, hogyha valaki nem kúszik és nem mászik, akkor biztos, hogy cserélni fogja olvasás során a b és a d betût, viszont rizikótényezõk. Tehát érdemes odafigyelni, mert hogyha még ehhez társul valamilyen beszéddel vagy ritmussal kapcsolatos eltérés vagy az emlékezete nem megfelelõ, vagy a figyelme nem olyan szintû a figyelmének a terjedelme, mélysége, akkor bizony ezek így együttesen már tudnak okozni a tanulásban, az olvasás, írás, számolás megtanulásában nehézségeket.

Ó.Cs.: - Az óvodában is foglalkoznak a gyerekekkel ilyen oldalról is, de az a tapasztalat, hogy szükség van egy ilyen kiegészítõ intézményre. A kiegészítõ intézmény fogalmat úgy értem, hogy nagyon jól funkcionálnak a már meglévõ és gyermekekkel foglalkozó intézmények, tehát akár az egészségügy, akár az oktatás vonalán. Ugyanakkor mégis az a tapasztalat, hogy közel minden negyedik, ötödik gyermek ezekkel az elõbb említett problémákkal küzd. Tehát ha prevencióról beszélünk, akkor mindenképpen az igazi prevenció az, amikor ép, egészséges, ügyes, okos gyerekeket nézünk meg és játszunk velük azért, hogy ez így is maradjon. Tehát nagyon fontos megnézni, hogy az életkorához képest a különbözõ funkció területeken megfelel-e? Elsõ alkalommal egy állapotfelmérésen vesznek részt a gyerekek, amikor azt nézzük meg, hogy az életkorához képest a gyermek hogyan teljesít a különbözõ funkció területeken. Van egy tól-ig határ, amin belül ki kell alakulnia bizonyos képességeknek, például a beszéd kialakulásának, illetve a kúszás, mászás, tehát ilyen nagyon fontos mozgásfejlõdési szakaszoknak is és még sok ilyet említhetnék, megvan az az idõintervallum, amin belül ki kell alakulnia. Hogyha nem alakul ki, akkor az arra épülõ funkciók fejlõdését veszélyezteti vagy eltérõen vagy hiányosan szervezõdnek.

Ó.Cs.: - Erre nincsen ugyanis idõ és kapacitás egy óvodai csoportban, ahol egy óvónõnek többnyire húsz gyerek, vagy húsznál több gyerekkel kell egyszerre foglalkoznia. A mi intézményünkben ez úgy zajlik, hogy az állapotfelmérésen végigtekintjük a gyermek fejlõdésének a mérföldköveit, tehát hogy mi történt egészen a terhességtõl napjainkig, arra vagyunk kíváncsiak, hogy történt-e valami, ami nem úgy szokott és aminek vagy a jelenre, vagy a jövõre nézve bármilyen következménye lehet. És ezután folytatódik úgy az állapotfelmérés, hogy megnézzük, hogy pontosan akkor milyen a beszéde, a mozgása, azon belül milyen a nagy mozgása, a mozgáskoordinációja, milyen ügyesen tud a kezével fûzni, kötni. Megnézzük, hogy milyen a figyelme, emlékezete, de azt is megnézzük, hogy mennyire tûri a szabályokat, tehát hogy milyen a feladattudata.

Bence édesanyja: - Észrevettük, hogy logopédiai foglalkozásra lenne szüksége, bár az óvodában azt mondták, hogy nincs, de hallottam a GEKKO-ról és akkor elhoztuk ide, meg ugye van itt ilyen általános fejlesztés is és arra kíváncsiak voltunk, hogy esetleg miben van lemaradva.

Bence édesanyja: - A beszédkészség az mindenképpen. Eleve késõbb indult el a beszéde, mint az átlagos gyerekeknek és fogalmazásilag vannak nála problémák, meg nem tudja magát kifejezni. Végül is ez, ami nagyon szembetûnõ, nyolcféle tesztet végeztek el vele és ebbõl olyan ötnél megfelelt, a többit azt fejleszteni.

Édesanya: - Azt tudom, hogy a hallási figyelmet, meg a térben tájékozódást és szerintem a harmadik volt az a logopédiai dolog.

Édesanya: - Mi most már fél éve járunk és még úgy az iskolakezdésig tervezzük, hogy járni fogunk.

Édesanya: - Nem, azt mondták, hogy nincs rá szüksége, de mi észrevettük, hogy kell, úgyhogy végül is nem adtunk a véleményükre úgymond.

Édesanya: - Hát szerintem nem, mert nagyon sok gyerek van és csak két óvónõ, nincs lehetõség egyéni fejlesztésre.

Édesanya: - Szerintem nem. De mondjuk mi is hibásak vagyunk ebben, én úgy érzem, mert lehet, hogy nem beszélgetünk vele eleget, nem meséltünk neki eleget, szóval ezekkel mi fejleszthettük volna.

Édesanya: - Igen, meg itt mindig kapunk ilyen házi feladatot, azt elvégezzük és akkor így végül is közös erõvel fejlõdik.

Édesanya: - Igen. Végül is õneki két betûvel volt problémája, az l betûvel, meg a r betûvel és az egyiket már tökéletesen kiejti.

Édesanya: - Nincs, az óvodában azt mondták, hogy mehetne, de végül is mi kértük, hogy hadd maradjon, mert itt azt tanácsolták, hogy még maradjon, mert elég játékos, még szükség van erre az egy évre. De addigra biztos, hogy jó lesz.

- Gyógypedagógus: - Mikor a szociális érettségrõl beszélünk, ami egy nagyon fontos terület és mi ennek is figyelmet szentelünk az állapotfelmérés és a fejlesztõ foglalkozások során, akkor két dologról beszélünk: egyrészt, hogy mennyire önálló, hogy tud öltözködni, hogy gombolja be magán az inget, tud-e kezet mosni vagy a vécén önállóan látja-e el magát a gyermek. Ugyanakkor arról is szó van, hogy a társas érintkezés szabályait mennyire érti meg vagy mennyire sajátította el és hogy mennyire tudja alkalmazni ezeket. Két és fél évvel ezelõtt jött hozzánk egy olyan kisfiú, aki épp akkor középsõ csoportos óvódás volt és nagyon virgonc volt. Úgy kezdõdött az állapotfelmérés, hogy a szobában lévõ váza pillanatok alatt összetörött, tehát egy ilyen folyamatos motoros nyugtalanság jellemezte ezt a kisfiút, aki egyébként nagyon-nagyon értelmes, gyönyörûen beszél és hihetetlenül jól gondolkodik. Azóta is jár hozzánk, hetente egy alkalommal, azóta nagyon sok változáson ment át ez a kisfiú, többek közt most már elkezdte az elsõ osztályt, iskolás, most egyébként a legjobb tanulók között van. Õ tehát nagyon szereti az iskolát, komolyan veszi, ügyesen figyel, tud koncentrálni, gyönyörûen ír, jól számol, tehát csak nagyon jókat tudok róla mondani.

- Ez egy olyan játék, ami a sorrendiséget fejleszti. Érzékeljék, hogy mi van elõl, mi van utána, egymás után a dolgok hogyan következnek, például az olvasásnál is ez fontos ugye, hogy az egyes betûk vagy a beszédben az egyes hangok hogyan jönnek egymás után, de fõleg az olvasásnál fontos, hogy a betûknek, illetve a szótagoknak a sorrendjét jól érzékeljék a gyerekek. És ezt végül is ennek a sorrendiségnek a kialakítását segíti ez a játék is és a végén, amit még játszottunk vele nemcsak, hogy kirakjuk a sorrendet az elején, hanem azt csináltuk, hogy megjegyeztük és mellé egy váltási sorrendi emlékezõ feladat lett belõle.

- Iskolás korú gyerekeknél is meg tudjuk elõzni az iskolai évek során kialakuló problémákat, sajnos itt az a tapasztalat, hogy egy-egy olvasástanítási módszer is ki tudja termelni az olvasási nehézségekkel küzdõ gyerekeknek a sorát. De általában egyébként iskolás korú gyerekek közül akkor fordulnak hozzánk, amikor valamilyen eltérést tapasztalnak, akár a szülõk, akár a pedagógusok. De voltak olyan tanítványaim is, akik olyan iskolába jártak, ahol köztudottan nagyon-nagyon magas elvárásoknak kell megfelelni a gyerekeknek, többnyire nagyon magas, kiemelkedõ intelligenciával rendelkeznek. Viszont a sok-sok kudarcélmény hatására nagyon fontos volt, hogy eljöjjenek heti egy vagy két alkalommal, tehát önmagában az, hogy valakinek az önbizalma helyreáll, az aztán mindent beindít. Jobb lesz a figyelme, a türelme, jobban megy a matek, jobban megy az olvasás.

Laci mamája: - Egy hete járunk ide a GEKKO-ba, mert a gyermekemnek ilyen diszkalkulia, diszgraphia, de inkább diszkalkulia, diszlexia problémái vannak és mi jártunk egy logopédushoz szeptembertõl, de sajnos nem vált be. Csak egyedül a gyerekem járt hozzá és nem volt olyan motiváló, mint itt a közösségben. Itt nagyon jól érzi magát, játékosan tanulnak, több gyerek között van, tehát nem érzi azt, hogy csak õ van számon kérve, neki kell mindig szerepelni és azt mondhatom, hogy szerencsére szeret idejárni. Van kedve idejönni.

Laci mamája: - Ismeretségi körben jött ez az ötlet, nagyon szép egyenruhájuk volt a gyerekeknek, nagyon jókat mondtak az iskoláról egyébként, úgy látszólag tényleg nagyon jó az iskola. Problémák ott is voltak, ez egy keményen fizetõs iskola, egy nagyon szép helyen Budán, többen eljöttek. Ha csak annyit mondok, hogy abban az iskolában, amibe most járunk a Pitypang utcai általános iskola, oda ebbe az osztályba nyolc gyerek jött át innen a spanyol iskolából.

Laci mamája: - Nagyon remélem, hogy Laci kezdi megtalálni önmagát, mivel mi most kezdtük el, hát egy év biztosan, de közben fog azt mondták ez kiderülni, hogy hogy halad a gyerek. Én szerintem nem lehet gond.

Laci mamája: - Ez a kudarcélményeibõl adódik.

- A mai mûsort Mohácsi Edit, Pór Mária és Horváth Ida készítette.