- ketten voltak a szobában

- Õ meg nem akarta, de õ egy ilyen eredményként könyvelte el, hogy legalább, amikor a gyerekeket hozzák szoptatásra a rooming-inbe, akkor kikapcsolják. És akkor tehát hogy ebbõl kiderül az is, hogy megy a tévé, tévé van a szobában, másrészt az, hogy rooming-ines szoba, de valójában egész nap a központi csecsemõ osztályon vannak, tehát nem is igény szerinti szoptatás, mert három óránként hozzák, elviszik utána az anyától tehát, hogy ezt miféle pszichológiai szopatásügy, stb. indokolja egyrészt, hogy a roominginben ténylegesen nagyon sokszor elviszik a gyereket az anyától vagy hagyják, hogy az anya elküldje és nem segítik õt abban, hogy megtanuljon vele együtt élni. Másrészt meg miért teszik be? Tehát egy kórház színvonalát miért az növeli, hogy ott van egy tévé?

- Szõdy Judit: A Születéskalauz szerkesztõje, pszichológus: Ezt csak akkor fogjuk megtudni, hogyha ott leszünk mondjuk egy napig és figyelünk. Én más munkám során is járok kórházakban és végighallgatom a mamákat, hogy hogy folyik a rooming-in ellátás és nagyon változó.

Sz.J.: - Ez körülbelül 60-70 százalék lehet, ahol éjszaka is együtt lehetnek. Na most az színezi még ezt a helyzetet, hogy bizonyos kórházakban akár mind a háromféle szoba megtalálható. Van olyan, ahol egyáltalán nincsenek kint a babák van, ahol csak nappal és van, ahol éjjel-nappal is. Van még másik változat is, van olyan vidéki kórház, ahol elvileg a nappali rooming-in az mûködik, de úgy mûködik, hogy éjszaka is bármikor, ha a baba fölsír, akkor kiviszik a babát a mamához. Tehát gyakorlatilag külön alszanak, de ahányszor szeretne szopni a baba, akkor mindig odakerül az édesanyjához. És számomra ebben a kórházban az volt a legérdekesebb, hogy a nem rooming-ines szobákban is van igény szerinti szoptatás, tehát ott elég sok dolguk van a csecsemõs nõvéreknek, de ezt biztosítják, hogyha a baba éhes, akkor odaviszik az anyukának, akár letelt a három óra, akár nem.

Sz.J.: - Ez is lehet egy igény, tehát fogyasztóvédelmi szempontból az a kórház a tökéletes, ahol mind a három lehetõséget biztosítják az anyukáknak. Itt egyrészt az arányokkal van néha baj, mondjuk egy kórházban csak pár ágy olyan, ami éjjel-nappali rooming-in szolgáltatást nyújthat és egyszerûen nem jut hely az összes kismamának, aki szeretne ilyen szobában feküdni. A másik problémám meg ezzel az, hogy, ez már inkább a pszichológus beszél belõlem, hogy attól, hogy külön van egy kisbaba az anyukájától nem biztos, hogy az anyuka sokkal többet tud pihenni, tehát sokszor az édesanyának az a megnyugtatóbb, hogyha mellette van a baba és akkor biztonságban érzi és együtt vannak és úgy is jól tud aludni õ. A legszimpatikusabb számomra, hogyha bármikor õ beviheti a csecsemõosztályra, de hogyha szeretné, akkor akár lehessen vele egész nap. Tehát lehet, hogy õ ott, a kórházban változtatná meg azt, hogy õ mit szeretne, hogy mégiscsak a babával lenni vagy pedig inkább mégsem.

Sz.J.: - Hát aki ebben a kételkedik, vagy ez gondot okoz neki, azt javasolnám, bár ez csak egy elvi javaslat, hogy menjen be egy rooming-ines vagy egy bababarát kórházba és próbáljon meg egy kicsit fülelni. Én akárhány ilyen kórházban voltam, ott csend volt. Viszont akárhány olyan helyen voltam, ahol az újszülött osztályon voltak a babák, ott mindig bömbölt három-négy kisgyerek és ez mondjuk nekem elég szívszorító érzés volt. Tehát a roominig-in szobában nincsen hosszas bömbölés, merthogy ott a mama ott van és megnyugtatja rögtön a kisbabát, míg a csecsemõ osztályon ott egy csecsemõgondozóra jut öt-tíz baba, ott igazán sok mindent nem tud tenni annak érdekében, hogy ne sírjanak. És ez hát nagyon tanulságos volt a legutóbbi kórházlátogatáson, elmesélték, hogy hogyan vezették be a rooming-int az osztályon. Nagyon tetszett nekem, hogy a csecsemõs nõvér és az osztályvezetõ szülésznõ volt a pártján a rooming-innek és az összes többi orvos ellenezte. Pont ettõl féltek, hogy nagy sírás-rívás lesz és még a nõgyógyászati betegek se tudnak majd pihenni és akkor egy szobát engedtek berendezni rooming-innek és ez ment hónapokig, hogy abban az egy szobában kint voltak a babák és teljesen volt, tehát innentõl kezdve teljes mértékben szabad kezet kapott a két anyaoroszlán, azért mondom ezt, mert hatalmas lelkesedéssel és elánnal vetették bele magukat ebbe, hogy õk ezt megvalósítsák és hát azóta is nagyon jól mûködik.

Sz.J.: - Nagyon hasonló a telefonálóéhoz az én véleményem. De hát nagyon sokan másak vagyunk, igazából arra lehetne törekedni, hogy ne legyen sokágyas egy szoba és akkor mégiscsak könnyebben meg lehet ezeket a vitákat oldani. Azt látom, hogy minden kórházban, ahol van külön fizetõs kórterem, ahol egyágyas szobában lehet az anyuka szülés után, ott az elsõ dolog, amit megmutatnak, hogy a színes televízió ez a büszkeség.

Sz.J.: - Ez a hotelszolgáltatás része, nem tudom, egy hotel szolgáltatást szeretnének biztosítani az állami kórházakban és ez van az emberek fejében, hogy abba beletartozik a televízió és meg kell, hogy mondjam van olyan anyuka, aki ezt igényli.

Sz.J.: - Hát ez elég rettenetes, de sajnos azzal nem sokat segítünk, hogy az elsõ négy napban mondjuk elvonjuk a tévét tõle, mert otthon valószínû, hogy ugyanezt fogja csinálni. Tehát ez

Sz.J.: - No én se örülök neki, hogy ez van, megpróbálhatnánk ez ellen háborogni, de nem tudom, hogy mennyire számít.

- Érdeklõdni szeretnék, van egy négy és féléves fiam, körülbelül másfél éves korától a popsiján van egy nem is tudom minek nevezzem, úgy néz ki, mint az anyajegy, csak fehér átlátszó. Voltunk többször orvosnál, a diagnosztika az, hogy limfangohemangioma és azt mondták, hogy egy jóindulatú bõrdaganat. Van, amikor be van gyulladva, piros, de van, amikor teljesen leszárad, mintha csak egy kis pörsenés lenne. És azt mondta, hogy az egyetlen megoldás, hogy lézerrel leszedni vagy megvárni, hogy vagy kinövi, vagy nem pubertás korban. Hogy ezzel kapcsolatosan tudnának-e adni valami tanácsot, hogy érdemes-e megmûteni a gyereket, kitenni ilyen altatásnak és traumának vagy várjuk meg. Ez nem folt, ez megemelkedik a bõr, több tíz kis vízhólyag lenne.

- Igen, hogy érdemes-e egy ilyen pici gyereket altatással, mert azt mondta, hogy nem ragaszkodik hozzá, hogy eltávolítsa, mi eldönthetjük, tehát ameddig nem levedzik, nem vérzik, addig nem. Teljesen ránk bízza.

- Igen.

dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Merthogy borzasztó nehéz felelõsséget vállalni általában, mert sokszor magunk se ismerjük azokat a határokat egészen pontosan, hogy mi az, amikor nekünk kötelezõ dönteni és mi az, amikor nem is dönthetünk.

dr.Sz.I.: - Ennek a területnek specialistái vannak, nem tudom, hogy specialistával beszélt-e? Merthogy a sebészetnek ez már lassanként egy külön ágává kezd fejlõdni, ezeknek a bõrelváltozásoknak a kezelése. Vagy hogyha meg is õrzi valaki az általános sebészeti gyakorlatát, de sokan vannak, akik szívesen meg nagyobb elmélyüléssel foglalkoznak ezzel a részterülettel. Valahonnan elõ kellene keríteni az anyukának egy ilyen szakembert, erre én itt konkrétan tanácsot nem adhatok a rádióban. De ebben biztosan segítségére lesz a gyerekorvosuk és akkor esetleg vele le kell bonyolítani ha nem vele történt ez az elõzõ megbeszélés, amire az anyuka hivatkozik. A másik az az, hogy az én tapasztalatom szerint ezek az anyajegyek nagyon-nagy százalékban valóban el szoktak tûnni, méghozzá nyomtalanul. Magam is csodálkozom rajta idõnként, hogy hogy lehet, hogy mindenféle kezelés, minden beavatkozás nélkül egyszer csak volt, nincs, semmi nyoma sem maradt nagyon sokszor ezeknek az elváltozásoknak. De ez a gyerek már négy és féléves. Ezek az eltûnések, ezek nullától kettõ-három esztendõs korig az én tapasztalatom szerint, lehet, hogy még ötéves korig lehet menni, de azért sokkal tovább nem érdemes. Na most tekintettel arra, hogy az elmondás szerint azért ez nem a legfrekventáltabb területén helyezkedik el a gyerek testén,

dr.Sz.I.: - Nem arcon, nem a kezén, nem egy állandóan szem elõtt lévõ területen, én úgy gondolom, hogy itt kisebb kockázata van annak, hogy esetleg egy kis heges bõrterület ott marad a gyereknek. Az én számomra több szól a mûtét elvégzése mellett, mint ellene, mert iktassuk már ki ezt a bizonytalansági pontot, legyen ugyanolyan, mint a többi gyerek. A gyerek nevelésének, életvitelének más területére vannak kihatásai, hogy jaj te nem vagy olyan, mint a többiek és ezt a pszichológus kolléga is meg tudja erõsíteni, hogy óvni kell a gyerekeket, hogy egy ilyen akár stigmának nevezhetõ valamit hordjanak magukon, mert akárhol van, akár mint van, senki nem látja rajta kívül, de õ tudja, hogy õ egy más. És ez ritkán pozitív, sokkal inkább és általában negatív hatásokat gyakorol a gyereknek a fejlõdésére. Na most amit az altatással kapcsolatban mondott az anyuka, persze nem örül az ember neki se az, ha õt altatják el egy mûtét kedvéért, sem azt, hogyha a gyerekét altatják el, de hát azért ez nem olyan borzasztó nagy beavatkozás és én azt hiszem, hogy indokolatlan ilyen szintû félelem, hogy akkor emiatt egy mûtétet egyszer s mindenkorra félretegyünk. Én inkább amellett szavaznék, hogy történjen meg, legyen az az ügy rendezve és szûnjön meg ez a probléma a gyerek számára.

- Szeretnék olyat kérni, egy nagyon-nagy problémám van nekem. Van egy négy és féléves unokám kislány és hüvelygombája van. Régóta legalább három éves kora óta, mert teljesen ilyen váladékos, szaga van és tisztára kipirosodik és hiába kérem a menyemet, a nászasszonyomat és a menyem letagadja, hogy nincsen és õ nem megy orvoshoz és õ nem csinál semmit. A TV2-n szokott lenni orvosi mûsor és ott felvettem videóra és elvittem neki, hogy mit okoz, hogy beszövi ez a gomba petevezetéket vagy mit és aztán meddõséget okoz. El kellene menni, de letagadja és haragszik már rám és nem akar elmenni orvoshoz. Mit tegyek vele?

-dr.Rákóczi István szülész, nõgyógyász: A gombás fertõzés az elég gyakori és hát ennek az egyik leggyakoribb formája végül is a hüvelygombásodás. Azt tudni kell és néha kevesen tudják azt, hogy ez nem klasszikusan nemi úton terjedõ dolog, ez tulajdonképpen egy önfertõzési folyamat. Normálisan is a gomba jelen van a hüvelyben egy 15 százalékban és a hüvely védekezõképessége valami miatt csökken, mondjuk egy menstruáció vagy valami más gyulladásos folyamat miatt, akkor a gomba elszaporodhat, de a legnagyobb fertõzés forrása tulajdonképpen a béltraktus. Tehát a végbélbõl könnyen, mivel a hüvely közelsége miatt könnyen fertõzõdhet a hüvely és a béltraktusból átkerülhet oda a végbélbõl a gomba és megbetegítheti.

dr.R.I.: - Elég könnyen kialakul, ezért az esetek legnagyobb részében, amikor ismétlõ fertõzésrõl van szó, ez az oka annak, hogy nemcsak lokálisan kezeljük, hanem szájon át, hisz a bélben lévõ gombákat is el kell pusztítani. Na most természetesen az se kizárt, hogy a család hölgytagjának van egy fertõzése és valamiféleképpen a közös fürdõszobai törülközõvel tulajdonképpen átkerülhet, de ennek kisebb a jelentõsége. Amire szeretnék itten végül is konkurdálni az az, hogyha ilyen panaszt észlelnek egy kisgyereknél, kislánynál függetlenül az életkortól, akkor el kell menni és meg kell nézni, hogy tulajdonképpen ennek a váladékozásnak mi az oka. Nem biztos, hogy gomba. Más oka is lehet és csak akkor lehet kezelni, ami természetesen nem mindjárt gyógyszeres kezelésbõl áll, enyhébb kezelési formák is vannak és akkor tulajdonképpen ezt a kellemetlen elváltozást ezt mindenképpen kezelni kell. Tehát én azt tudom javasolni, hogyha valaki egy fiatal kislánynál tapasztalja azt, hogy ilyen elváltozások vannak, akkor ezzel el kell menni orvoshoz, vannak gyerek nõgyógyászati rendelések, ugye ez nõgyógyászati problémát okoz. Vagy hát elsõre a körzeti gyerekgyógyászhoz, aki megmondja azt, saját maga elõírva a kezelést vagy pedig elirányítja olyan helyre, ahol ezt megfelelõen lehet kezelni.

dr.R.I.: - Én azt hiszem, hogy nem kell félni ettõl, szóval azért meg kell nyugtatni a nagymamát, míg valaki tulajdonképpen nemi életet nem él, akkor ez nem jut fölfelé a hüvelybe és úgy a felsõ nõi szervekbe, tehát nem kell attól félni, hogy mondjuk egy méhkürt elzáródást okoz, mint ahogy említette itt a nagymama. Ez lokálisan problémát jelent, kellemetlen, de nem kell attól félni, hogy négy és féléves korban ez valami visszavonhatatlan szövõdményt okozna.

- Még egy fél órán át hívhatják mûsorunkat a 328-8972-es számon. 

Kozek Lilla pszichológus: - Akkor, ha jól értem van egy két és féléves kisfiú, aki mikor is kezdett el beszélni?

K.L.: - Hát az azt jelenti, hogy nagyon hamar, kisfiú létére ez tényleg elég korán.

K.L.: - A gyerekek úgy kezdenek beszélni, legalábbis a túlnyomó többségük, hogy saját magukról egyes szám harmadik személyben beszélnek. Õ is így kezdte?

K.L.: - És ezt az egyes szám elsõ személyt mikor kezdte alkalmazni?

K.L.: - Tehát hogy gyorsabban jár az agya, mint ahogy a szája. No akkor nézzük sorra, ez milyen helyzetekben fordul elõ, más szavaknál is elõfordul, vagy csak a saját nevével kapcsolatban.

K.L.: - Tehát nemcsak az Imivel kapcsolatban kezd el, hanem más szavakkal is. Van-e valami ami mostanában megterhelõ lehetett számára, ami feszültséget okoz?

K.L.: - Ez minden nagyon bíztató, amit mond, ez azt jelenti, hogy végül is ez úgy tûnik, hogy érzelmileg nem sújtotta le lehet, hogy így alkalmazkodik a változáshoz, ezzel szerintem pontosan az a teendõ, amit ön is mond, hogy várni. A másik meg amit érdemes figyelembe venni, hogy õ most két és féléves, tehát az éntudata most kezd formálódni. Lehet, hogy a beszédében pontosan azáltal, hogy elkezd majd megjelenni az egyes szám elsõ személy, már a nyelvtani szerkezetek egy kicsit összebonyolódnak. És ebbõl is származhat ez a fajta dadogás a mondatok elején, hogy még nem döntötte el, hogy most Imi vagy én.

K.L.: - Nem, ön a lehetõ legbölcsebben tette, hogy kivárt és hogy nem adott különös reakciót, se negatív, se pozitív irányba, hogy ezt megerõsítse vagy a középpontba helyezze, hogy reflektorfénybe állítsa, ez el fog múlni.