- Szerintem az sokkal jobb szó rá, hogy szeretkezni.
Mv.: - Szoktatok errõl ti otthon beszélgetni a szüleitekkel,
anyával vagy apával? Nagyon ingatjátok a fejeteket. Egyiktek sem
beszélgetett még errõl szüleivel otthon?
- Én nem. Én inkább a barátnõimmel szoktam, de szüleimmel
nem.
- Nem tudom, valahogy más egy szülõtõl megkérdezni.
Mv.: - Apukádhoz se mennél oda?
- Hát apukámhoz nem, apukámmal nem is beszélgettünk ilyenrõl,
anyukámmal szoktam inkább. Van olyan dolog amirõl elkezdünk
beszélgetni és úgy, hogy nekem melyik lány tetszik az
osztályból és akkor ennek milyen következményei lehetnek, ha
felnövünk vagy valami.
- Én úgy vettem eddig észre, hogy itt a szünetekben azért
eléggé fölvilágosult az egész társaság és ott könnyebb
megbeszélni a haverokkal.
- Mi a tesi órákon szoktunk ilyeneket kibeszélni a lányokkal.
Mv.: - Ezek szerint azt tudjátok ezzel a témával kapcsolatban,
amit az osztálytársaitoktól vagy a barátnõitektõl tudtok. Ki
tudja, hogy õk a tapasztalataikat honnan szerzik?
- Egyszer volt olyan, hogy pár osztálytársam ugye ilyen
szexmániás és találtak az út közepén egy ilyen újságot és
azt nézegettük.
- Én így konkrétan kazettát nem láttam, de mondjuk filmeken
vannak bizonyos szaftos események.
- Amikor kapcsolgattam a tévét akkor láttam, de aztán el is
kapcsoltam, mert engem nem nagyon érdekel.
- Abba szoktam belegondolni, hogy olyan 17 éves koromban, hogy
nekem ilyen lesz, hogy ezt fogom én csinálni. Nem tudom
elképzelni magamat.
Mv.: - És hogyha fölmerül valamilyen kérdés benned ezzel
kapcsolatban, akkor se mész oda anyához vagy nagymamához?
- Én nem szoktam így leülni és törni az agyamat, hogy ez
most hogy van. Nálam az a helyzet meg se tud valósulni
egyáltalán. - Sokszor tartanak az iskolában is ilyen külön
órákat vagy biológia órán ilyen felvilágosító órákat
külön fiúknak és lányoknak, ami szerintem éppen elég
információt juttat el hozzánk.
Mv.: - Ezeken a felvilágosító órákon szoktatok kérdést
föltenni vagy bejön az illetõ, aki errõl beszélt nektek és
elmondja a mondókáját ti meg hallgattok vagy nevettek,
egyáltalán hogy szoktatok erre reagálni?
- Én inkább megpróbálok valami másra gondolni. Nem tudom
miért, de szerintem olyan undorító.
Mv.: - Szégyeltek errõl beszélni?
- Inkább az, hogy szokatlan, hogy errõl beszélünk, mert
hogyha egymás között, barátok közt akkor úgy elbeszélünk errõl,
de úgy hogy.
Mv.: - Felnõtt társaságában már ciki errõl beszélni, úgy
gondolod?
- Hát igen, én úgy gondolom, hogy errõl olyan szokatlan.
Mv.: - Régebben, amikor kisebbek voltatok akkor se kérdeztetek
ezzel kapcsolatban szüleitektõl?
- Nekem az óvodástársaim kezdtek el errõl beszélni és
megkérdeztem õket, hogy mirõl van szó és akkor mondták, hogy
hülye vagyok, hogy még errõl se tudok. Megkérdeztem anyukámat,
hogy akkor mirõl van szó, õ elmondta és most így belegondolok,
hogy nem is vagyok hülye, nekem errõl még akkor nem is kellett
nagyon tudnom.



Mv.: - Az óvodáskorú gyerek életkorából fakadóan
élénken érdeklõdik a nemiség iránt. Milyen jelei vannak
ennek itt az óvodában?
Jánosi Antalné óvónõ: - Amikor a mosdóba kimennek
figyelgetik egymást, aztán a csoportban elõfordul, hogy
orvososdit játszanak és próbálnak tapasztalatokat szerezni errõl
a témáról.
Mv.: - Orvososdinál le kell vetkõzni, meg kell tapogatni, meg
kell nézni.
Jánosi Antalné: - Olyan elõfordul, hogy orvososdinál egy
kicsit levetkõznek, de ez nem olyan mértékû, ami szemet
szúrhat egy felnõttnek, hanem ez a játékból adódóan a
legtermészetesebb módon zajlik.
Mv.: - Volt-e már olyan, amikor az óvónõ úgy látja, hogy
átlépi azt a határt, amikor már közbe kell lépni.
Egyáltalán hogy reagálja le az óvónõ az ilyen helyzeteket?
Jánosi Antalné: - Elõfordul, hogy olyasmit próbálnak
játszani, amit szerintük sem lehet és ilyenkor elbújnak.
Tudja, hogy nem szabad ezt felnõttnek látnia, hiszen olyasmi
amit elõtte valószínûleg tiltanak. És ilyenkor elbújnak.
Mv.: - Elbújnak az asztal alá vagy a szekrénybe?
Jánosi Antalné: - Inkább a mosdóba. Még távolabb vonulnak
a felnõttõl, hogy ez nekünk ne tûnjön föl. Csak az tûnik
föl esetleg, hogy sokáig vannak távol a csoportszobából és
akkor úgy derülhet ki, hogy itt valami más is történik
nemcsak egy kézmosás vagy egy WC használat. Mindaddig ameddig
szem elõtt történnek ezek a dolgok, addig engedhetõ,
kontrollálható.
Mv.: - Azt, hogy megsimogatja vagy megpuszilja az megy, de mi
az ami már nem megengedhetõ akármennyire az óvónõ háta
mögött vagy elõtte is történik?
Jánosi Antalné: - Mivel mögötte történik így igazából
nem látja, csak esetleg valamelyik társa mondhatja el, hogy mi
az, amit csinálnak, õ mit látott. Akkor hát megkérdezem, hogy
mi történt és akkor megbeszéljük a dolgokat.
Mv.: - Volt-e már olyan eset amikor olyasmi történt, amely
azért egy kicsit elgondolkodtatott, hiszen nem ma kezdted a
pályát, sok mindent megéltél már, láttad, hogy hogy
változnak a gyerekek játékai az évek folyamán és ugye azt
mondtuk, hogy ez is valamilyen szinten játék. Ez a fajta
játékuk a gyerekeknek változott-e az utóbbi idõben?
Jánosi Antalné: - Sajnos az a tapasztalatom, hogy igen, mert
pontosan egy ilyen eset kapcsán én azt gondoltam, hogy ez a
gyermek hozzájuthatott olyan videóhoz, ami nem az õ
életkori sajátosságának megfelelõ volt, vagyis valószínûleg
pornót nézhetett, hiszen olyan cselekménysort csináltak
egymással, ami arra engedett következtetni, hogy õ ezt
láthatta.
Mv.: - Ez elõfordul máskor is, vagy elõfordult amióta a
világ a világ, hogy esetleg a gyerek rajtakapja a szüleit, de
hát nem biztos, hogy akkor õ azt leutánozza másnap az óvodában
vagy pár nap múlva.
Jánosi Antalné: - Az ember ismeri a családi hátterét
ezeknek a gyerekeknek, tehát errõl szó sem lehetett.
Mv.: - Na és akkor rögtön kimentél, amikor beszaladt
valamelyik társ, hogy mi történik kint a mosdóban, mert
gondolom ott történt.
Jánosi Antalné: - Természetesen és nagyon óvatosan
közelítettem a dologhoz, mint minden esetben és azt gondolom,
hogy kell, de akkor már õk is tudták, hogy én jövök és
akkor leültünk szépen és beszélgettünk errõl, hogy õk mit
tudnak errõl, de természetesen, mert hogy meg voltak ijedve,
mindent tagadtak. És nem lehetett bevallani akkor. Aztán késõbb
mikor újra elõvettük a témát, már gondolom õk is
megforgatták az agyukban, kiderült, hogy valóban és ez volt a
háttere a dolognak, hogy õk láttak szexkazettát és hát onnan
próbálták ezeket a dolgokat leképezni a játékba.
Mv.: - Nem szidtad meg õket.
Jánosi Antalné: - Szó sincs róla. Végül is nagyon
szemérmesek voltak és nem lehetett belõlük sokat kihúzni.
Mv.: - Egy fiú és egy lány között zajlott vagy két fiú
között?
Jánosi Antalné: - Két fiú között, de hát ebben a korban
azt gondolom ennek semmi jelentõsége. Nem úgy élik meg ezeket
a helyzeteket, hogy fiú és lány kapcsolat, hanem hogy ki az,
aki hajlandó kipróbálni vele ezt a játékot. Aztán
behívattam a szülõket és megérdeklõdtem, hogy mennyire
kontrollálják a gyerek tévénézését vagy videónézési
szokásait.
Mv.: - Ha most visszagondolsz, mi az ami úgy igazán
aggasztott téged ebben az ügyben?
Jánosi Antalné: - Az, hogy mennyire hat ez a gyerekek
személyiségfejlõdésére, hogy milyen nyomot hagy a gyerekben
az, amit látott, meg amit kipróbált.



Dr. Lovas Zoltán gyermekorvos, mentálhigiénés szakember: -
Tervezett, szakember által végzett szexuális
felvilágosításra legkésõbb a serdülõkor közvetlen
indulásától van szükség. Rendszeresen menstruáló,
rendszeresen önkielégítést végzõ, esetleg pettinghelyzetben
lévõ vagy netalán tán közösülõ fiatalok nem tudják a mûködésüket.
Az észlelés szintjén nyilván teljesen tisztában vannak, de az
ehhez rendelt ismeretek és tudás a biológiai és a pszichés
érésük mögött kullog. Az általános iskola 7. osztályának
második felében foglalkoznak az emberi test részletes
anatómiájával, nemi szervek felépítésével és mûködésével.
Ezek a tankönyv részletek sem teljesen írják le azokat a
dolgokat amikre a gyerekek kíváncsiak és amiket már a serdülõkoruk
elején tudniuk kellene.
Mv.: - Van-e különbség a fiúk és a lányok között abban,
hogy mi érdekli õket a szexuális felvilágosítás területein?
Lovas Zoltán: - A fiúkat például jobban érdeklik a nemi
betegségek, azok tünetei és azok megelõzése, kezelése. A
lányokat viszont általában jobban érdekli a fogamzásgátlás.
Mv.: - Mikor következik be a nemi érés és mikor kezdik el a
szexuális életet?
Lovas Zoltán: - Az elsõ menstruáció idõpontját átlagosan
12,5 éves korra teszik, de manapság már nem nem nagyon ritka
az, hogy általános iskolás, negyedik osztályos kislányoknak
havi vérzése van, ami ugye azt jelenti, hogy ilyen 10 éves kor
körül. A fiúknál az elsõ magömlés persze meglehetõsen nagy
szórást mutat, de az átlag az 13 éves kor körül van. A nemi
élet megkezdése nagyon sok mindentõl függ, város vagy falu,
nagyváros vagy kisváros, milyen típusú iskolába jár a
fiatal, milyen baráti köre van, milyen gazdasági és szociális
nívójú családból jön, tehát ezek mind-mind befolyásolják.
A kívánatos nem is az csupán, hogy egy érett és felelõs
életkorban kezdjék el, hanem az, hogy erre megfelelõen
készüljenek és hangolódjanak, például a petting különbözõ
formáiban rejlõ lehetõségeket sokkal szélesebb körben
lehetne és kellene tanítani.
Mv.: - Változott-e vajon a szülõk és a gyerekek kapcsolata,
nyitottabbá vált-e, otthonról kapnak-e elegendõ információt?
Lovas Zoltán: - Úgy tûnik, hogy nincs lényeges változás.
Vannak ugyanúgy mint 10 évvel ezelõtt nyitott értelmes, õszinte
légkörû családok és vannak elkerülõ zárt, a szexet
tabusító vagy mélyen elhárító családok. Nagyon sok
területen a szülõtõl nyerhetõ információk a biztosak,
kézzelfoghatóak és hitelesek a gyerekek számára. Ha ez
blokkolt ez a forrás, akkor megpróbálják máshonnan,
kortársaktól elsõsorban. Ezek a források azért mindig
bizonytalanok, ott a tévedés, félreinformálás sokkal
valószínûbb.
Mv.: - Mit tudnak a fiatalok a nem kívánt terhességrõl?
Lovas Zoltán: - Annyit tudnak, hogy ilyen létezik, meg kell
elõzni, el kell kerülni. Ennek az elkerülési módja a
fogamzásgátlás különféle eszközei. A nem kívánt
terhesség megszüntetésérõl valamint ennek elsõsorban a
pszichés következményeirõl viszont aránylag hiányosak az
információik.
Mv.: - Gondolnak-e a gyerekek a családtervezésre,
feltesznek-e ezzel kapcsolatos kérdéseket a felvilágosítás
során?
Lovas Zoltán: - A kérdéseik közt ez gyakorlatilag soha nem
szerepel. Egy általános iskolás korú számára a huszonéves
kor az egy olyan távoli ködbe veszõ messzeség, amivel nagyon
ritkán foglalkoznak. Azt tudják, hogy a gyerekek a szeretkezés
során nemzõdnek, de ez gyakorlatilag nem szokott szóba kerülni
az õ részükrõl vagy az õ kezdeményezésükbõl. Aránylag
gyakran találkozom azzal a feltételezéssel, fõleg fiatalabb
iskolások körében, hogy a szexuális élet egyetlen célja a
gyermeknemzés, de én azt gondolom, hogy ez vélemény a
felvilágosulatlanságból származik.
- 7. osztályosok vagyunk. A fiúk már az elsõ órán
belekezdtek a javába. Mi konkrétan rákérdeztünk, hogy
tulajdonképpen hogy zajlik a dolog.
- Olyan dolgokat megtudtam, hogy kell vigyázni, hogy a nemi
betegségek meg ezekrõl az óvintézkedésekrõl sokat megmondtak
nekünk.
- A lányok ahogy így utólag mesélték õk még ott a
szerelemnél tartottak.
- Mi az elsõ órán azzal kezdtük, hogy kinek van barátja
és hogy kinek nincs. Itt szóba jött a csókolózás meg ilyenek
és második órán már bátrabbak voltunk, már akkor többet
kérdeztünk, de még az se volt ilyen igazi.
- Már legelõször mikor leültünk akkor már elkezdtünk
röhögni és nem tudta a Zoltán bácsi elkezdeni.
Mv.: - Miért olyan nehéz errõl beszélni?
- Ezzel a témával kapcsolatban mindenkinek gátlásai vannak,
mert nem merik otthon megkérdezni és akkor egy idegennek, mikor
elõször találkozok vele akkor nem biztos, hogy merek neki
beszélni róla.
- Szerencsére én olyan családban nõttem föl, ahol az ilyen
dolgokat bátran meg lehet beszélni, ha esetleg bizonytalan
vagyok valamiben vagy van barátnõm és bátran megkérdezhetek
mindent.
- Az én családom nagy segítõkészséggel áll felém minden
témában, de én nem szoktam velük ilyenekrõl beszélni, én
nem tudom. Lehet, hogy rosszul teszem, de valahogy a szüleimtõl
nem azt várom el, hogy ilyen ügyben segítsenek nekem. Ezeket a
dolgokat egy saját kortárs baráttal a legjobb megbeszélni, aki
tényleg tudja, hogy te is mit érzel. Eképpen sokkal jobban
lehet vele beszélgetni vele ezekrõl a dolgokról.
Mv.: - Mit gondoltok, hogy a lányoknak vagy a fiúknak
nehezebb ezzel az egész kérdéssel megbirkózni?
- A férfiaknak sokkal könnyebb, mert a lányok már
kiskoruktól fogva sokkal szégyenlõsebbek, sokkal nehezebben
nyílnak meg ezen a téren és a másik, hogy ha magára az
aktusra gondolunk akkor is a lányoknak a veszélyesebb, mert hogy
ha nem húz gumit vagy a lány nem szedett bizonyos tablettákat
lehet, hogy a lány megtermékenyül és az nem a fiúnak lesz
rossz, hanem a lánynak.
- Szerintem a fiúknak valamiben nehezebb, abban talán, hogy a
teljesítõképesség mekkora lesz, eleget nyújt-e a lánynak
még szerintem az a férfiakban ilyen feszengést okoz.
- Szerintem a lányoknak, mert sok olyan lány van, aki azért
nem mert lefeküdni egy fiúval, mert hogy teherbe esik és akkor,
hogyha megtörténik akkor meg az a lánynak lesz rossz.
- Egy csomó történet van. Van egy éjszaka, megtörtént a
dolog és már másnap a fiú lelép és akkor a lány meg ott
marad a babával és lehet hogy kisebb korú, nem meri elmondani a
szüleinek ezért elmegy és lehet, hogy megszüli, bedobja egy
szemetesbe a babát vagy valami. - A fiúknak is annyiban nehéz,
mert hogyha van egy olyan pár, aki tényleg egymásra gondol és
szereti egymást, akkor a fiúnak is elég nagy nehézség lehet
az, hogy ha szereti a lányt, akkor vállalni fogja a gyereket és
munkába kell állni, mert ezt a gyereket el kell tartani. Otthon
etetni kell, ruhát kell neki venni és szeretni kell és mindent
meg kell adni neki és hogyha ez így van, akkor egy bizonyos
szempontból a férfinak is ugyanolyan nehéz. Végül is én úgy
hallottam eddig mindig az anyukámtól, mert nekem most van egy
húgom, hogy általában amikor a nõ már odajut, hogy
szól, akkor az már nem teher, az egy gyönyör, hogy a hasából
kijön egy új sarj és hogy azt õk fogják még felnevelni. Ha
mi kiszállunk a fészekbõl, akkor õ még ott marad, õt lehet
még babusgatni, tanítani. Még ez egy jó ideig így el fog
tartani.
Mv.: - Hogyha ti lennétek most hirtelen szülõk, akkor ezt az
egész felvilágosítás dolgot a gyerekeknek hogyan oldanátok
meg, mi a helyes magatartás?
- Szerintem az a legjobb, hogyha a gyerek szabadjára engedheti
a fantáziáját. Olyan módon ismerkedjen a dologgal, ahogyan õ
szeretne. És hogyha õ úgy gondolja, hogy a szüleivel meg
szeretné beszélni úgy is meg fogja tenni.
- Hogy ha nekem lesz gyerekem, akkor én megvárom ameddig õ
hozza fel ezt a témát, de hogyha már úgy veszem észre, hogy
idõsebb és még nem beszélgettem vele errõl, akkor szóba
hozom és én se engedném meg neki, hogyha 8 éves lenne, hogy
ilyen filmeket és újságokat nézzen. Még nem tudja igazából,
hogy mirõl van szó.
- Ha a gyerekem elérné azt a bizonyos kort, amikor
szükséges már errõl beszélni, hogyha látnám, hogy õ nem
akar megmondanám neki, hogy bármiben számíthat rám és hogy
megkérdezhet, de ne titkolja el elõlem.
Mv.: - Otthon ez nem így történt?
- Nekem anyukám megmondta, hogy vele mindenrõl beszélhetek.
- Nekem ez a saját véleményem, mert a szüleim nem
kérdezték úgy nagyon konkrétan.
- Az úgy sokkal jobb, hogyha a szülõ az tud úgy beszélni a
gyermekével, hogy megmondja neki csak más módon, hogy most
esetleg õ szeretne ebben az élvezetben részesülni, akkor te
most légy szíves menj el boltba. Ez így sokkal jobb, mert
régebben csak akkor lehetett ezt megtenni amikor a gyerek aludt.
Egy ember is sokkal jobban érzi magát egy nemi aktus után,
sokkal kedvesebb, odafigyelõbb tud lenni. Egy családnak az
összetartása, szeretete is sokkal nagyobb lehet. Végül is,
hogy ha az ember már egyszer csinálta, akkor már ilyen hiánya
van egy bizonyos idõ után, szóval már vágyik rá.
- A modern szülõknek nyíltabbaknak kell lenni. 3-4
generációval ezelõtt az apa a fiával akkor kezdett el elõször
õszintén beszélni, mikor elment katonaságba, de hát ez már
késõ, meg amikor az anya a lányát akkor kezdte el
világosítani, mikor már a nászéjszaka következett. Jobb az,
hogyha már 11, 14 éves korban már úgy kezdik.
Mv.: - Nem gondoljátok, hogy árt az, hogy ma annyiféle
újság meg film kerülhet elétek, hogy bármit válogatás
nélkül megnézhettek, vagy azért ti tudtok különbséget
tenni?
- Én nem gondolom, hogy ártana, mert szerintem hogyha az
ember megnéz egy ilyen filmet és lát benne egy ilyen jelenetet,
akkor hogyha már élt mondjuk nemi életet akkor észre tudja
venni azt, hogy ez teljesen nem így folyik. A kisebb gyerekek
akkor azok még nem értik meg, de hát a szüleik úgy is
elkerítik ezek elöl a dolgok elõl, meg hát becsukják a
szemüket meg elszégyenlik magukat. A nagyobbak meg már úgyis
tudják, hogy ez van, ez majd velük is lesz, természetes dolog
végül is.
- Szerintem az a hátrányos, hogy vannak olyan szülõk, akik
azt mondják a gyereknek, hogy kisfiam 11 után ne tévézzél
mert tévében ilyen dolgok mennek. Hogy ha valaki azt akarja
nézni, akkor úgyis elõbb-utóbb nézni fogja.
- Szerintem se, hogy ha az ilyen nagyobb fiúkat eltiltják az
ilyen filmektõl, meg képektõl, mert szerintem nekik ez egy
ilyen felkészülés, hogy látják, hogy majd mi történik
velük is.
Dr. Lovas Zoltán gyermekorvos, mentálhigiénés szakember: -
Én azt gondolom, hogy árthat. Vannak erotikus filmek,
szexfilmek, pornográf filmek, kemény pornó filmek. A kemény
pornóval most külön nem is akarok foglalkozni. Egyértelmûen
úgy gondolom, hogy ez árt egy gyereknek akármilyen fejlõdési
szinten is van a személyisége. A pornográfiával kapcsolatos
problémám, hogy a gyerekek más információ vagy képanyag
híján az ott látottakat készpénznek, életszerûnek veszik,
gondolok ilyen dolgokra mint a szereplõk anatómiai
felépítése, a filmeken mutatott viselkedése, az érdemi
kommunikáció teljes hiánya látható ezeken filmeken. Mind
olyan dolgok amiket hogyha a gyerekek megtanulnak és beépítenek
a késõbbi viselkedésük és attitûdjei közé ebbõl nagy
konfliktusok, nemek közti egyet nem értések, surlódások
lehetnek. Ezekkel a filmeken az ott szereplõ nõk gyakorlatilag
minden helyzetben és mindig orgazmust élnek át, egy-egy aktus
vagy bármilyenfajta együttlét során. Úgyhogy a
tinédzserkorú lányok egyértelmûen azt gondolják, hogy õk
amikor majd szeretkezni fognak és ebbe nemcsak a pornófilmek
játszanak szerepet, hanem általában a romantikus meg
mindenféle filmanyag is, úgy gondolják, hogy minden
szeretkezés az számukra orgazmussal végzõdik. A gyakorlat és
a tapasztalat nem ez és ilyenkor egyfajta hiányérzet vagy
csalódottság vagy hibakeresés indul el mind bennük, mind pedig
a kapcsolaton belül a partnerrel együtt. Középiskolás
lánycsoportban a csoportban résztvevõk nagy része elmondja,
hogy van párkapcsolata, rendszeresen él nemi életet,
rendszeresen szeretkezik és gyakorlatilag soha nincs a
szeretkezés közben orgazmusa.
Mv.: - Miért fontos, hogy ezt tisztázzák a fiatalokkal, mit
jelent a párkapcsolatukban az, hogy tudják, hogy õk nem idolok,
hanem hétköznapi emberek?
Lovas Zoltán: - A tinédzserkori párkapcsolatok általában
még intenzívebben építenek a fantáziára és elõvételezett
tulajdonságokra. Nagyon sok elvárás szerepel ezekben. Hiányos
vagy nulla megelõzõ tapasztalattal ami nagyon fontos az az, hogy
a gyerekekben tudatosuljon, hogy a párkapcsolati viselkedés és
azon belül különösen a szexuális viselkedés az nem
valamilyen kódex nyomán kell, hogy történjen, nincs egy
lefektetett szabályrendszer, hogy ilyen a harmonikus szexuális
kapcsolat, hanem ez egy tanulási folyamat, amiben az egymásnak
adott visszajelzések, egymás tanítása ez rendkívül fontos.
Ezzel lehet leginkább a bálványépítést, a fantázia
megszaladásából származó csalódásokat megelõzni.
Mv.: - Mi a szülõk felelõssége, mit kell nekik tenni?
Lovas Zoltán: - A szülõk leginkább a saját példájukkal
nevelik a gyerekeket. A szülõknek az egymáshoz való viszonya
és ennek a nap mint nap történõ megnyilvánulása az, amibõl
a gyerek igazából tanulja a szexet vagy a szexhez valón
viszonyt és a másik nemhez való viszonyt.


