- 18 hónapos kislány unokám van és pici korától fogva,
mióta hasra fordult és már mozgást tudott produkálni azóta
különösen a délutáni órákban, de néha napközben is elõfordul
hogy hintáztatja magát. És a lányom akkor kérdezte a védõnõt,
mondta, hogy kislányokban van ilyen hajlandóság, hogy ilyen
maszturbáció jellegû mutatványokat csinálnak. De igazából
most már nagyon fokozódik nála, tehát most már tudatosan is
csinálja, most már elég értelmes is. Van neki egy nagy macija,
arra is sokszor ráül, rálovagol, ha velünk játszik a nagyszülõkkel,
bármelyikkel, akkor szintén megint a a lábunkra is úgy ül rá,
hogy lába közé fogja a lábunkat és szabályosan még az arcán
is ilyen kis kéjérzet van. Tehát szabályosan élvezkedik, hogy
így fejezzem ki magam. Pedig egy nagyon értelmes kislány, de
sokszor teljesen kreatív játék közben is fogja és megszakítja
azt a játékot, amibe elmerült és ezt produkálja ez
tevékenységet. A lányommal nagyon sokat beszélgettünk róla,
hogy milyen stílus legyen, mert van a baráti körünkben is,
akinél szintén kislányok vannak és nyilván mással is elõfordult.
Volt, aki ezt úgy figyelmen kívül hagyta és bizony a hatéves
kislánynál is még megvannak a jelek, én szerintem kicsit több,
nagyobb mennyiségben, mint ahogy ez természetes lenne, a másik
barátnõje viszont nagyon drasztikusan a két kislánynál
leültette egész 14 hónapos korában és õnáluk viszont megszûnt,
viszont olyan kis félszegek lettek a kislányok és lehet, hogy nem
ettõl, de lehet, hogy ez is közrejátszik.
Mv.: - Igen, hát erre nem fogjuk megtalálni a választ, hogy
mitõl lettek ilyenek. Én azt gondolom, hogy mind a kettõ, amit
felsorolt valami szélsõséget képvisel. Elõször én mondom azon
kezdenék el gondolkozni, hogy miért válik ez egyre
hangsúlyosabbá az õ magatartásában. Az-e az oka, hogy nem
foglalkozom vele eleget? Az-e az oka, hogy túl sokat foglalkozom
vele? Mi hiányzik ennek a kislánynak amit úgy próbál pótolni,
hogy magának szerez örömet egy ilyenfajta módon. Mi az, ami
hiányzik az õ életében, nem elég kipihent, nem alszik
eleget, keveset van levegõn? Szóval ilyenfajta kérdéséket
tennék én föl magamnak.
- Igen, ezeket mi is fölvetettük magunknak és próbáltunk
ésszerû dolgokat. Én mint nagymama, nem azért mert a võmrõl
van szó, de van, lehet hogy egy kicsit furcsa kérdésem, a
kislányt mindig az édesapja fürdeti, tehát gyakorlatilag úgy is
alakult ki, mert hát elég elfoglalt és ezt az egy tevékenységet
ráhagytuk, hogy azért legyen kapcsolata. Most kicsi korától
fogva õ fürdette és mindig amikor mosdatta, volt neki szivacsa,
de sokszor rá kellett szólni, hogy ne kézzel, van neki ez a
természetes szivacsa, hogy azzal mosdassa és õ midig kézzel
mosdatja és ugye alul is megmosta szépen. Amikor az édesapja
mosdatta, jó, hát azért az is elõfordult, hogy mi is mosdattuk,
hogy ha nem jött haza, amikor õ a fürdõvízbe elkezdte így
simogatni akkor mindig hanyatt vágta ilyen kéjesen magát már
egész kicsi korától fogva. És most már hogy nagyobb, most már
sokszor, hogy ha viszi az apukája vízbe már akkor így elengedi
magát és én ezt nem tartom szerencsésnek, hogy simogatva van a
kis alteste, mert én úgy veszem észre, hogy talán azért is
fokozódik nála ez a úgymond kéjes érzés gyakorlás, mert hát
ez jó, végül is ez egy ösztön, egy nemi ösztön és ezt lehet
azért szerintem rossz irányba is fokozni.
Kozek Lilla pszichológus: - Ez a kislány egy nagyon meleg
és tényleg szerencsés családba született. Ezt azért gondolom,
hogy a nagymama ilyen nyíltan és bizalommal elõ tudta adni ezt a
problémát. Hála Istennek most már ez egyre inkább ez egyfajta
adottság a kultúránkban, hogy merünk errõl beszélni és
bátorítok mindenkit, hogy ha problémája van akkor tényleg merje
ezt szóbahozni elsõsorban a családban, abban a körben, ahol a
probléma felmerült.
Mv.: - Ez egy szerencsés helyzet, hogy egyáltalán elfogadják
azt, hogy ez teljesen normálisan a gyerekek életéhez tartozhat,
hogy maszturbálnak. A kérdés az, hogy ugye hogyan kezeljék ezt,
hiszen itt amirõl a nagymama is beszél, hogy ez nagyon sokszor és
sokszor nyilvános helyen vagy társaságban is elõfordul és amit
õ mondott az az, hogy ugye két szélsõséges magatartást
tapasztaltak ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy nem szólnak,
hagyják, hogy a gyerek bárhol és bármikor örömöt szerezzen
magának, a másik pedig az hogy tiltják. Tehát nyilván itt is
arany középút a megfelelõ, de hogyan kezeljék ezt a szülõk?
Kozek Lilla: - Maszturbáció ebben a korban sokkal inkább
jelenti a testnek a fölfedezését és a test funkcióinak a
megtanulását, semmint ennek a szexuális tartalmának a
felismerését. Tehát az még odébb van. Most a gyerek azt tanulja
meg 18 hónaposan, hogy van néhány pont a testemen, amit ha
simogatok az jó és minél többször akarom, hogy jó legyen,
annál többször simogatom. Most a gond ezzel az lehet ebben a
korban, ahogy a nagymama is említi, hogy sokszor a napközbeni
kreatív játékot szakítja meg ez a maszturbáció, tehát amikor
a gyerek valami alkotó tevékenységben van éppen, akkor megáll
valami miatt, átvált erre az egyszerûbb tevékenységre ami
mégis úgy tûnik, hogy nagyobb örömöt jelent számára. Vajon
miért?
Mv.: - Ez valami hiánynak a pótlását jelenti vagy ennek mi
lehet az oka?
Kozek Lilla: - Elképzelhetõ, hogy pótol valamit. A 18 hónapos
gyerek egyre több és több örömforrást tud megtapasztalni és
beépítenie mindennapjaiban. Az újszülött az anyamellet ismeri
és az anyaszagot ismeri és az érintést is ismeri mint
örömforrást. A jóllakottságot és ahogy nõ és tágul a
világa egyre több és több dolog szerez számára örömet. 18
hónaposan örömet szerez az újdonság, a felfedezés, a hatni
tudás, az hogy a ceruza nyomot hagy a papíron és hogy a ceruzát
én vezetem a kezemmel, tehát hogy számos olyan örömforrás
lehet, ami a maszturbáción kívül segít és fejleszti a
gyereket.
Mv.: - Ez azt jelenti, hogy ilyen esetben, hogy ha ezt
tapasztalja a nagymama mint ennél a kislánynál, hogy a legnagyobb
játék közepén is megpróbál örömet szerezni magának más
módon, akkor el kell vonni a figyelmét vagy hagyni kell vagy
beszélni kell vele. Rá kell-e arra vezetni, hogy ezt este
egyedül, csöndes magányában végezze vagy tényleg hagyni kell.
Kozek Lilla: - Azt gondolom, hogy 18 hónaposan mindez nagyon
nehéz még. Tehát egy hároméves gyerek, három és hatéves kor
között amikor már a nemi azonosságtudat kezd kialakulni, akkor
van ennek létjogosultsága, hogy az intimitást hangsúlyozzuk a
maszturbációval kapcsolatban.
Mv.: - Ezt akkor el kell mondani a gyereknek, vagy ezt hogyan
kell csinálni?
Kozek Lilla: - Egy késõbbi életkorban lehet errõl vele
beszélni, hogy ez egy intim dolog, tehát ez mondjuk ránk
tartozik, meg majd arra tartozik, aki az életed párja lesz. Tehát
ezt a szülõk értékrendje szabja meg, hogy ezt hogyan
fogalmaznánk meg. Lényeg az, hogy amíg õ nem érzi, hogy
õ lány, amíg nem érzi, hogy õ fiú és ez õbenne nem tudatos,
mint mondjuk egy 18 hónapos gyerekben ahogy nem tudatos még, úgy
hiába beszélek neki az intimitásról és a szeméremérzetrõl
és azokról a dolgokról, hogy ezek nem rosszak, csak megvan a
maguk helye.
Mv.: - Mert akkor mit csináljanak, mert közben a nagymama
mégiscsak azt látja, hogy ez nem jó, hiszen megbénítja a
gyereket játék közben, tehát vonják el a figyelmét?
Kozek Lilla: - Én még a figyelemelvonás elõtt igazából a
szülõktõl szeretnék választ kapni arra, hogy ez vajon miért
van vagy miért ennyire hangsúlyos ennek a kislánynak az
életében. Engem elgondolkoztat az a dolog, hogy ezt a nagymama az
édesapához kapcsolja.
Mv.: - Az esti fürdéshez.
Kozek Lilla: - És az esti fürdéshez kapcsolja és egy 18
hónapos gyerek már nagyon kezeli azokat a helyzeteket, amik
számára örömet jelentenek. Tehát tudja, hogy ha a nagymama a
sarkon mindig csokit vesz én akkor is megállok a sarkon, ha nem a
nagymamával vagyok, hátha kapok csokit. És addig-addig
magyarázok a magam nyelvén, amíg az illetõ sétáltató személy
meg nem érti, hogy én itt csokit akarok kapni. Ugyanez a helyzet
itt is. Van egy komplex helyzet, a fürdetés, amit az apa
megtanított vagy megszoktatott ezzel a kislánnyal, és most már
függetlenül attól, hogy az apa fürdeti vagy nem, ezt a fajta
örömérzést várja. Az én gyanúm az, ahogy a nagymama is
mondta, hogy ez az egy tevékenység, amit az édesapának hagytak
úgymond, hiszen nagyon elfoglalt ember. És hogy ez az, amikor nap
mint nap találkozik a gyerekével. Akkor bennem fölvetõdik a
kérdés, hogy vajon amikor a gyerek a legaktívabb játéka
közepette elkezd maszturbálni, akkor vajon nem az édesapját
akarja-e ezzel visszahozni mintegy a cselekvésben, ebben a
sémában felidézni õt, hiszen a szavai még a fogalmai még nem
annyira rugalmasak, sokkal inkább a cselekvése az, ami által
vissza tud emlékezni vagy ki tud fejezni dolgokat.
Mv.: - De hogy ha ez így van, akkor mit tudnak tenni a szülõk,
ugye itt a nagymama azt mondja, hogy szerinte ez azért fokozódott
a kislányban ennyire, mert hogy ugye ez a minden esti fürdetéshez
hozzá tartozik és õ azt gondolja, hogy ez már nem jó, hogy a
papa így fürdeti, akkor beszéljenek a papával, tehát tényleg
egy más rítust kell kitalálni az esti fürdetéshez?
Kozek Lilla: - Igen, ez az egyik dolog, hogy beszéljenek a
papával. Ha ezt a rádióban egy telefonban ennyire nyíltan és
összefogottan el tudta mondani ez a nagymama én bízom abban, hogy
a lánya ugyanilyen jól és nyíltan meg tudja ezt beszélni a
férjével. Tehát a gyerek szülei ezt egymás között meg tudják
beszélni, hogy a papa tényleg így simogatja-e ezt a kislányt, ha
igen akkor vajon miért, a papának nagyon fontos, hogy indokai
felmerüljenek vagy tudatosuljanak.
Mv.: - A papa nem biztos, hogy ezt tudatosan csinálja, hanem
lehet, hogy azért mert egyszerûen látja, hogy ezt kedveli a
kislány és azt gondolja, hogy akkor miért ne okozzon a
fürdéssel együtt ilyen örömet is neki.
Kozek Lilla: - Ez is egy elképzelhetõ lehetõség, akkor errõl
beszélni kell, hogy végül is ez nem egy apa feladata, tehát,
hogy ez nem az apa felségterülete.
Mv.: - Az apa ettõl függetlenül fürdetheti a kislányát,
tehát ez kapcsolódhat az apához, csak akkor szivaccsal fürdesse
vagy egy idõ után rá kell szoktatni a gyerekeket arra, hogy
vannak bizonyos intim részek, amelyket õk saját maguk tartsanak
tisztán?
Kozek Lilla: - Egy idõ után erre rá kell szoktatni, tehát
amikor a gyerek mozgáskoordinációja eléri azt a szintet, hogy
megbízhatóan meg tud tisztálkodni az altesti tájakon akkor ez
legyen az õ reszortja, élvezni is fogja az önállóságot,
illetve az apa keressen olyan eszközöket, amivel kerüli azt, hogy
örömérzetet, kéjérzetet vált ki a lányában, mert ez nem az
õ feladata. A másik pedig, hogy a család vizsgálja felül, hogy
milyen egyéb területeket tudna még átadni ennek az édesapának,
hogy az öröm és az apa fogalma ne csak ezen az egy ponton
kapcsolódjon össze a kislány életében, hanem még számos más
ponton is.
Mv.: - Egy mondat erejéig még visszatérnék az esti
fürdéshez. Amikor megfürdetik a gyereket, megcsiklandozzák,
kiveszik a szülõk, megtörölgetik, megpuszilgatják, majdnem azt
mondom ahol érik, az is már túl van azon a határon ami
elfogadható vagy ami jó a gyereknek?
Kozek Lilla: - Nincsen túl azon a határon, hiszen a testi
kontaktus a gyereknek a legelemibb, tehát a lételeme. Tehát így
nõtt 9 hónapig az anyaméhben testközelben. Most miért kéne az
alatt a címszó alatt megvonni, hogy nehogy úgy érezze, hogy
szexuálisan befolyásolják. Ez nem így van, hanem mindig
alkalmazkodni kell a gyerek életkorához és igényeihez. Nyilván
egy 4-5 éves gyerek lehet, hogy már el sem tûri igazán, hogy
más mossa meg a nemi szerveit, mert az az õ dolga, tehát amikor a
gyerekben kialakul az intimitás igénye, akkor a szülõ ennek
menjen utána és készítse is elõ, tehát hogy ne, ha a gyerek
fölállít korlátokat, akkor azokon ne gázoljon át csak az
által, hogy de én úgy szeretlek téged. Akkor szeresse másképp.
Ne szeresse kevésbé csak másképp és lehet, hogy a kislány az
édesanyjától elfogadja, hogy a bõrét közvetlenül simogatja,
esetleg a ruhája alatt, az édesapjától pedig már kéri, hogy
inkább csak a ruháját simogassa, de simogassa, ne az, hogy ne
érjen hozzá. Tehát mindig próbáljunk meg alkalmazkodni a gyerek
lelki fejlõdéséhez is, a fizikai érintés igényéhez is,
ugyanakkor tartsuk tiszteletben azokat a korlátokat, amiket
õ állít magának. Egy másfél éves kislány nem fog
magának korlátokat állítani, keresni fogja az örömöt ott ahol
megtalálja.
Mv.: - Ilyen esetben a szülõnek kell korlátot állítani.
- Ezért nagyobb a család felelõssége még ebben az
életkorban és a szülõk felelõssége.



- Érdeklõdni szeretnék, hogy a 7 hónapos kisfiamnak hónapok
óta a vérképénél a fehér vérsejt száma 22 ezer és 25 ezer
között van. Mit tudok evvel tenni?
Mv.: - Mert konkrétan mit szól ehhez a gyerekorvos?
- Hát annyit mondott, hogy egyszer próbáljuk meg elcsípni
olyankor, amikor nem beteg. Van egy nagyobb is, egy hároméves és
hát ugye a szülõktõl is elkapja. Sajnos 2,5 hónapos korában
nagyon megcsappant a tejem és utána aztán alig tudtam 10 milliket
fejni, úgy hogy abbahagytam öt hónaposan. Nem tudom, hogy ez e a
baj, hogy nem-e lehetne a immunrendszerét erõsíteni valamivel.
Mv.: - Fehér vérsejtszám ez aggasztja Önt?
- Igen, mert itt az van nekem odaírva, hogy 5-9-ig normális és
22-25.
Mv.: - A gyermekorvos meg azt gondolja, hogy a betegségnek az
állapotában egyfajta gyulladásos állapotban szökik fel ilyen
magasra és ugye hogy ha megnézzük, amikor egészséges mi a
normál állapot, mi az etalon érték.
- Igen, utoljára két hete akkor mértük, amikor semmi baja nem
volt. Visszamegyünk a belgyógyászatra, mintha az egész, amióta
megszületett volna állandóan beteg lenne olyan érzés, tehát
állandóan vagy csorog az orra, vagy köhög. Én hajlandó vagyok
bármit beszedni, hogy mégis ne pingpong vírusként állandóan
mindenki fertõzõdjön a családban, mert valaki mindig beteg. Az
lenne a megoldás szerintem, hogy mindenkit egyszerre kikezelni.
Mv.: - Nem látom, hogy mi volt elõbb a tyúk vagy a tojás,
tehát itt a fehérvérsejt szám az, ami aggodalomra okot ad, vagy
pedig az annak következtében ilyen, mert a gyerek állandóan
beteg.
Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Csaknem bizonyosak lehetünk
benne, hogy többször volt ez a gyerek beteg és utána
következett az elsõ fehér vérsejtszám meghatározás, mert hogy
nem az az elsõ dolga érzésem szerint egy megfázott vagy meghûléses,
megbetegedéssel észlelt gyerekkel szemben a gyerekorvosnak, hogy
akkor most szaladjon fehér vérsejtet meghatároztatni. Itt a
kollega vagy kolleganõ nyilván a többedik meghûléses vagy
hurutos megbetegedés után jutott arra a gondolatra, hogy ha van
egy néhány hónapos picike és annak a testvére bölcsõdébe
vagy óvodába jár, akkor ott nagyobb valószínûséggel fordul elõ
megbetegedés a picinél, mint annál a gyereknél, akit csak fölnõttek
vagy közösségbe nem járó testvér vesz körül. Lehet részben
ez a magyarázata annak, hogy ez a picike gyakrabban betegszik meg.
De azért ez egy picit kevésnek tûnik nekem, mert azért ettõl
állandóan nem kell betegnek lennie és kellene egészséges
periódusoknak lenni. Tulajdonképpen azért nem nagy bátorság
nekem ezt kijelenteni, mert alátámasztja a 22-25 ezer közötti
fehér vérsejtszám is. Csecsemõknek, gyerekeknek általában a
felnõtt értékeknél magasabb a fehér vérsejtszám, másként is
van meghatározva a normális tartomány gyerekek számára.
Mv.: - Akkor mennyinek kéne lenni?
Szamosfalvi Imre: - Mondjuk a 13-15 ezer így menne csak el ez a
fehér vérsejtszám mondjuk egy egészséges állapotban, akkor azt
mondanám, hogy talán nincs is olyan sok vizsgálnivalónk a
gyereken, de azért itt az anyuka állandó 22-25 ezres fehér
vérsejtszámról beszél. A sok beszéd után nagyon röviden az a
válaszom, hogy ezt a gyereket alaposan meg kellene nézni, hogy
biztosak legyünk, hogy a fehér vérsejt számában és a fehér
vérsejt alapokban nincs valamiféle nekünk nem tetszõ
eltolódás, illetve, hogy az immunapparátusa biztosan a helyén
van-e, tudja-e teljesíteni a funkcióját vagy ha nem, akkor annak
mi lehet az oka.



- Jó napot kívánok, K. K. vagyok és szeretnék segítséget
kérni. Van egy 16 hónapos kisfiam, a második gyerekem és úgy
találta a gyerekorvosunk, hogy mintha már most el lenne
deformálódva az állkapcsa vagy a szája, mint hogyha hajlamos
lenne arra, hogy késõbb nagyon erõs fogszabályzásra szorulna.
Háziorvosunk azt említette, hogy akár ötévesen is már ezt
szabályozni kell, hogy ne a maradandó fogakat szabályozzák már,
mert hogy állítólag akkor túl sokat ki kellene húzni. Na most
annyit még, hogy ránézésre semmi, az égadta világon semmi nem
látszik a gyereken. Még egyetlen egy dolgot szeretnék ezzel
kapcsolatban kérdezni. Olvastam, nem tudom mi az igazság benne,
hogy akkor is kialakulhat ilyen, ha egy gyerek nem csukja be a
száját, tehát a nap nagy részében nyitva van a szája.
Mv.: - Elképzelhetõ, hogy egy 16 hónaposra a gyerekorvos
ránézve ilyen hát messzemenõ következtetéseket vonjon le?
Czukor József gyerekfogorvos: - Nehezen. Nehezen képzelhetõ
el, ennek ellenére ajánlanám azt, hogy mivel egy fogszabályzó
szakorvos azért gyakorlottabb ezen a téren egy egyszerû
vizsgálatra el kell vinni. Na most minden megyében van
fogszabályzó szakorvos rendelés, illetve hát az egyetemi
székhelyeken pedig hát igen magasszintû ellátás van, nyugodtan
meg lehet ott is mutatni, hogy ezt mondta a gyermek háziorvos, hogy
nézzék meg, valóban így van, nincs így. Én egy kicsit
szkeptikus vagyok, hogy 16 hónapos korban ilyen messzemenõ
következtetéseket le lehessen vonni. A másik volt, hogy nyitott
száj. Igen, hát ez úgynevezett szájlégzõ típus, nem az orrán
át veszi a levegõt. Ezt meg kell inkább orr-fül-gégésszel
nézetni, mert elõfordulhat, hogy olyan valamilyen akadálya
van az orrlégzésnek, ami miatt hát õ szájon veszi automatikusan
a levegõt. Valóban ha ez nem kerül megoldásra és a késõbbiek
során, tehát mit tudom én már iskolás korban is megmarad
szájlégzõnek, akkor ez fogazati rendellenességet, sokszor elég
súlyos fogazati rendellenességet is okoz.
Mv.: - A szájlégzés, mennyiben?
Czukor József: - Eléggé elõre fognak állni a fogai neki.
Mv.: - Mitõl?
Czukor József: - Hát maga ez a funkció olyan, hogy
tulajdonképpen együtt szokott járni még esetleg nyelvlökéses
nyeléssel, hogy bizony sajnos fogazati rendellenességek alakulnak
ki, úgyhogy meg kell oldani. Iskolás korban nagyon sok esetben
orrmandula okozza, aminek az eltávolítása hát tulajdonképpen
egy rutinszerû banális mûtét, tehát ezt orr-fül-gégész,
gyerek orr-fül-gégész döntse el.
Mv.: - Azt is mondta egyébként ez az orvos, hogy talán már
ötéves korban szabályozni kell. Magyarul a tejfogakat gondolná
már szabályozni.
Czukor József: - Van olyan súlyos fejlõdési rendellenesség,
ahol valóban nagyon korán meg kell kezdeni a szabályozást
különbözõ eszközökkel és ötéves korban is elõfordul az,
hogy ha úgynevezett fordított harapása van a gyereknek és ez
bizonyítottan, tehát ezt különbözõ próbákkal, funkciókkal
bizonyítani lehet, hogy úgynevezett bulldogharapásra hajlamos
vagy van akkor tényleg már meg kell kezdeni a fogszabályzó
kezelést, ami nem feltétlen szükséges, hogy a szájon belül
valami készülék legyen, hanem ez az álsapka, fejsapka,
fektetésnek a különbözõ módszerei, mert attól is nagyon sok
függ, hogy hogy fekszik a gyerek, párnával, párna nélkül,
keményen, nem keményen, szóval sok mindennel lehet már
megkezdeni a kezelést, ami egy hosszadalmasabb folyamat lesz
természetesen.



- Jó napot kívánok. Mi Szegeden voltunk egy jó pár helyen
voltunk bõrgyógyásznál. A gyerek nagyon sok mindenre allergiás,
ilyen ekcémaszerû bõrproblémája van. Itt nemigen tudnak vele
mit kezdeni, gyakorlatilag csak kenõcsökkel tudjuk valamennyire
kordában tartani. Szóval ez az, ami engem igazából zavar, ez a
szteroid tartalmú krém. Azt, hogy tulajdonképpen nem ekcémája
van a gyereknek, illetve nem kimondottan ekcémája, nem is igazán
tudták megmondani, hogy mi ez. Én egy német gyerekgyógyászati
könyvben találtam rá tulajdonképpen kép alapján is, a leírás
alapján is rájöttem és az volt ráírva, hogy neurodermitisz és
hát mondom nem igazán tudom. Azt megfigyeltem, hogy a sós levegõ
jót tett neki, de gyakorlatilag nagyon nem tudom befolyásolni.
Nyilván vannak bizonyos élelmiszerek, amiket elkerülünk, de
annyi mindenre allergiás. Szóval ilyen keresztallergiái is vannak
már, hogy gyakorlatilag követhetetlen.
Mv.: - Hogy függ össze az ekcéma az ételallergiával amirõl
a mama beszélt?
Nagy Éva bõrgyógyász: - Nagyon érdekes ez, mert az
anyuka most már azt mondta el, azt a kórképet, a vele született
ekcémának azt a változatát, amikor szerencsétlen esetben
valóban szövõdhet más típusú allergiával. Na most itt nemcsak
az ételallergiáról van szó, hanem asztma, szénanátha, tehát
egyéb olyan ételallergia, egyéb olyan allergiás
történésekkel, ami gyakorlatilag az alap, tehát a vele
született ekcémáját rontja. És amit õ ugye megtalált egy
tankönyvben, neurodermitisz az nagyon okosan rájött arra, hogy
tulajdonképpen amikor a veleszületett ekcéma, ami általában
hajlatokra lokalizálódik, hosszú idõn keresztül áll fenn, ugye
ez nagyon viszket és a gyerek vakarja. És a hosszú idõn át
tartó vakarás következtében ilyen utcakövezet szerû rajzolata
lesz a bõrnek, megvastagodik, egy ilyen palaszürke színûvé
válik. Tudjuk, hogy ez egy krónikusan meglévõ hosszú
idõn át tartó és nem kezelt ekcémás folyamat, de az
alapja ennek minden esetben a veleszületett, tehát az atopiás
dermatitisz, ami szövõdött ebben az esetben más típusú
allergiával és a kettõ rontja egymást. Tehát sajnos ezekben az
esetekben külön kell kezelni természetesen ugye neki az egyéb
allergiáját, meg ki kell vizsgálni pontosan, hogy milyen típusú
ételekre allergiás vagy esetleg növényekre vagy pollenekre,
másik oldalról pedig a bõrét is kezelni kell és karban
kell tartani és ilyenkor nem szabad félni a szteroidos krémtõl,
hiszen ezekben az esetekben már csak valóban szteroid tartalmú
krémekkel lehet tünetmentesíteni a bõrt és ahhoz, hogy ne
legyen neurodermitisze szükség van arra, hogy egy meghatározott
ideig természetesen és hát nem állandóan, de valóban szteroid
tartalmú krémet kell fölírni és zsírozni kell a bõrt.
Mv.: - Ez a gyerek ételallergiás, de egyébként más esetben
mondjuk segít-e a bõrön, az ekcémás bõrön az, hogy ha
bizonyos ételeket kerül a mama?
Nagy Éva: - Így nem szoktuk azt mondani és amikor
rákérdeznek a szülõk, hogy akkor milyen ételt ne egyen a
gyerek. Akkor azt szoktuk mondani, hogy ha csecsemõkrõl,
kisbabákról van szó, hogy nem kell megvonni a gyerektõl semmit.
Abban az esetben, hogy ha õ valamilyen ételre allergiássá válik
majd, ugye mert csecsemõkorban még az immunrendszere sincsen
kifejlõdve, akkor az úgyis az allergiás tesztekkel ki fog
derülni. Vagy elõfordulhat, hogy például vadkenderre vagy
pollenekre vagy fûre, vagy virágra is érzékennyé válik, tehát
asztmás tünetek jelentkeznek orrfolyással, szemkönnyezéssel,
tehát ennek megvannak a jellegzetes tünetei, amik társulhatnak
szerencsétlen esetben - hangsúlyozom, mert nem kötelezõ, hogy
társuljon a vele született ekcémához, de ha társul, akkor
rontja az ekcémát természetesen.