- BabaNet
#baba#anya
Babanet - Vendég a Háznál  02.05.22
   Mûsorarchiv
   Mûsortörténelem
   Stáblista

Vendég a háznál
2002. május. 22.
Kossuth rádió, 13.05

- 18 hónapos kislány unokám van és pici korától fogva, mióta hasra fordult és már mozgást tudott produkálni azóta különösen a délutáni órákban, de néha napközben is elõfordul hogy hintáztatja magát. És a lányom akkor kérdezte a védõnõt, mondta, hogy kislányokban van ilyen hajlandóság, hogy ilyen maszturbáció jellegû mutatványokat csinálnak. De igazából most már nagyon fokozódik nála, tehát most már tudatosan is csinálja, most már elég értelmes is. Van neki egy nagy macija, arra is sokszor ráül, rálovagol, ha velünk játszik a nagyszülõkkel, bármelyikkel, akkor szintén megint a a lábunkra is úgy ül rá, hogy lába közé fogja a lábunkat és szabályosan még az arcán is ilyen kis kéjérzet van. Tehát szabályosan élvezkedik, hogy így fejezzem ki magam. Pedig egy nagyon értelmes kislány, de sokszor teljesen kreatív játék közben is fogja és megszakítja azt a játékot, amibe elmerült és ezt produkálja ez tevékenységet. A lányommal nagyon sokat beszélgettünk róla, hogy milyen stílus legyen, mert van a baráti körünkben is, akinél szintén kislányok vannak és nyilván mással is elõfordult. Volt, aki ezt úgy figyelmen kívül hagyta és bizony a hatéves kislánynál is még megvannak a jelek, én szerintem kicsit több, nagyobb mennyiségben, mint ahogy ez természetes lenne, a másik barátnõje viszont nagyon drasztikusan a két kislánynál leültette egész 14 hónapos korában és õnáluk viszont megszûnt, viszont olyan kis félszegek lettek a kislányok és lehet, hogy nem ettõl, de lehet, hogy ez is közrejátszik.

Mv.: - Igen, hát erre nem fogjuk megtalálni a választ, hogy mitõl lettek ilyenek. Én azt gondolom, hogy mind a kettõ, amit felsorolt valami szélsõséget képvisel. Elõször én mondom azon kezdenék el gondolkozni, hogy miért válik ez egyre hangsúlyosabbá az õ magatartásában. Az-e az oka, hogy nem foglalkozom vele eleget? Az-e az oka, hogy túl sokat foglalkozom vele? Mi hiányzik ennek a kislánynak amit úgy próbál pótolni, hogy magának szerez örömet egy ilyenfajta módon. Mi az, ami hiányzik az õ életében, nem elég kipihent, nem alszik eleget, keveset van levegõn? Szóval ilyenfajta kérdéséket tennék én föl magamnak.

- Igen, ezeket mi is fölvetettük magunknak és próbáltunk ésszerû dolgokat. Én mint nagymama, nem azért mert a võmrõl van szó, de van, lehet hogy egy kicsit furcsa kérdésem, a kislányt mindig az édesapja fürdeti, tehát gyakorlatilag úgy is alakult ki, mert hát elég elfoglalt és ezt az egy tevékenységet ráhagytuk, hogy azért legyen kapcsolata. Most kicsi korától fogva õ fürdette és mindig amikor mosdatta, volt neki szivacsa, de sokszor rá kellett szólni, hogy ne kézzel, van neki ez a természetes szivacsa, hogy azzal mosdassa és õ midig kézzel mosdatja és ugye alul is megmosta szépen. Amikor az édesapja mosdatta, jó, hát azért az is elõfordult, hogy mi is mosdattuk, hogy ha nem jött haza, amikor õ a fürdõvízbe elkezdte így simogatni akkor mindig hanyatt vágta ilyen kéjesen magát már egész kicsi korától fogva. És most már hogy nagyobb, most már sokszor, hogy ha viszi az apukája vízbe már akkor így elengedi magát és én ezt nem tartom szerencsésnek, hogy simogatva van a kis alteste, mert én úgy veszem észre, hogy talán azért is fokozódik nála ez a úgymond kéjes érzés gyakorlás, mert hát ez jó, végül is ez egy ösztön, egy nemi ösztön és ezt lehet azért szerintem rossz irányba is fokozni.

Kozek Lilla pszichológus: - Ez a kislány egy nagyon meleg és tényleg szerencsés családba született. Ezt azért gondolom, hogy a nagymama ilyen nyíltan és bizalommal elõ tudta adni ezt a problémát. Hála Istennek most már ez egyre inkább ez egyfajta adottság a kultúránkban, hogy merünk errõl beszélni és bátorítok mindenkit, hogy ha problémája van akkor tényleg merje ezt szóbahozni elsõsorban a családban, abban a körben, ahol a probléma felmerült.

Mv.: - Ez egy szerencsés helyzet, hogy egyáltalán elfogadják azt, hogy ez teljesen normálisan a gyerekek életéhez tartozhat, hogy maszturbálnak. A kérdés az, hogy ugye hogyan kezeljék ezt, hiszen itt amirõl a nagymama is beszél, hogy ez nagyon sokszor és sokszor nyilvános helyen vagy társaságban is elõfordul és amit õ mondott az az, hogy ugye két szélsõséges magatartást tapasztaltak ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy nem szólnak, hagyják, hogy a gyerek bárhol és bármikor örömöt szerezzen magának, a másik pedig az hogy tiltják. Tehát nyilván itt is arany középút a megfelelõ, de hogyan kezeljék ezt a szülõk?

Kozek Lilla: - Maszturbáció ebben a korban sokkal inkább jelenti a testnek a fölfedezését és a test funkcióinak a megtanulását, semmint ennek a szexuális tartalmának a felismerését. Tehát az még odébb van. Most a gyerek azt tanulja meg 18 hónaposan, hogy van néhány pont a testemen, amit ha simogatok az jó és minél többször akarom, hogy jó legyen, annál többször simogatom. Most a gond ezzel az lehet ebben a korban, ahogy a nagymama is említi, hogy sokszor a napközbeni kreatív játékot szakítja meg ez a maszturbáció, tehát amikor a gyerek valami alkotó tevékenységben van éppen, akkor megáll valami miatt, átvált erre az egyszerûbb tevékenységre ami mégis úgy tûnik, hogy nagyobb örömöt jelent számára. Vajon miért?

Mv.: - Ez valami hiánynak a pótlását jelenti vagy ennek mi lehet az oka?

Kozek Lilla: - Elképzelhetõ, hogy pótol valamit. A 18 hónapos gyerek egyre több és több örömforrást tud megtapasztalni és beépítenie mindennapjaiban. Az újszülött az anyamellet ismeri és az anyaszagot ismeri és az érintést is ismeri mint örömforrást. A jóllakottságot és ahogy nõ és tágul a világa egyre több és több dolog szerez számára örömet. 18 hónaposan örömet szerez az újdonság, a felfedezés, a hatni tudás, az hogy a ceruza nyomot hagy a papíron és hogy a ceruzát én vezetem a kezemmel, tehát hogy számos olyan örömforrás lehet, ami a maszturbáción kívül segít és fejleszti a gyereket.

Mv.: - Ez azt jelenti, hogy ilyen esetben, hogy ha ezt tapasztalja a nagymama mint ennél a kislánynál, hogy a legnagyobb játék közepén is megpróbál örömet szerezni magának más módon, akkor el kell vonni a figyelmét vagy hagyni kell vagy beszélni kell vele. Rá kell-e arra vezetni, hogy ezt este egyedül, csöndes magányában végezze vagy tényleg hagyni kell.

Kozek Lilla: - Azt gondolom, hogy 18 hónaposan mindez nagyon nehéz még. Tehát egy hároméves gyerek, három és hatéves kor között amikor már a nemi azonosságtudat kezd kialakulni, akkor van ennek létjogosultsága, hogy az intimitást hangsúlyozzuk a maszturbációval kapcsolatban.

Mv.: - Ezt akkor el kell mondani a gyereknek, vagy ezt hogyan kell csinálni?

Kozek Lilla: - Egy késõbbi életkorban lehet errõl vele beszélni, hogy ez egy intim dolog, tehát ez mondjuk ránk tartozik, meg majd arra tartozik, aki az életed párja lesz. Tehát ezt a szülõk értékrendje szabja meg, hogy ezt hogyan fogalmaznánk meg. Lényeg az, hogy amíg õ nem érzi, hogy õ lány, amíg nem érzi, hogy õ fiú és ez õbenne nem tudatos, mint mondjuk egy 18 hónapos gyerekben ahogy nem tudatos még, úgy hiába beszélek neki az intimitásról és a szeméremérzetrõl és azokról a dolgokról, hogy ezek nem rosszak, csak megvan a maguk helye.

Mv.: - Mert akkor mit csináljanak, mert közben a nagymama mégiscsak azt látja, hogy ez nem jó, hiszen megbénítja a gyereket játék közben, tehát vonják el a figyelmét?

Kozek Lilla: - Én még a figyelemelvonás elõtt igazából a szülõktõl szeretnék választ kapni arra, hogy ez vajon miért van vagy miért ennyire hangsúlyos ennek a kislánynak az életében. Engem elgondolkoztat az a dolog, hogy ezt a nagymama az édesapához kapcsolja.

Mv.: - Az esti fürdéshez.

Kozek Lilla: - És az esti fürdéshez kapcsolja és egy 18 hónapos gyerek már nagyon kezeli azokat a helyzeteket, amik számára örömet jelentenek. Tehát tudja, hogy ha a nagymama a sarkon mindig csokit vesz én akkor is megállok a sarkon, ha nem a nagymamával vagyok, hátha kapok csokit. És addig-addig magyarázok a magam nyelvén, amíg az illetõ sétáltató személy meg nem érti, hogy én itt csokit akarok kapni. Ugyanez a helyzet itt is. Van egy komplex helyzet, a fürdetés, amit az apa megtanított vagy megszoktatott ezzel a kislánnyal, és most már függetlenül attól, hogy az apa fürdeti vagy nem, ezt a fajta örömérzést várja. Az én gyanúm az, ahogy a nagymama is mondta, hogy ez az egy tevékenység, amit az édesapának hagytak úgymond, hiszen nagyon elfoglalt ember. És hogy ez az, amikor nap mint nap találkozik a gyerekével. Akkor bennem fölvetõdik a kérdés, hogy vajon amikor a gyerek a legaktívabb játéka közepette elkezd maszturbálni, akkor vajon nem az édesapját akarja-e ezzel visszahozni mintegy a cselekvésben, ebben a sémában felidézni õt, hiszen a szavai még a fogalmai még nem annyira rugalmasak, sokkal inkább a cselekvése az, ami által vissza tud emlékezni vagy ki tud fejezni dolgokat.

Mv.: - De hogy ha ez így van, akkor mit tudnak tenni a szülõk, ugye itt a nagymama azt mondja, hogy szerinte ez azért fokozódott a kislányban ennyire, mert hogy ugye ez a minden esti fürdetéshez hozzá tartozik és õ azt gondolja, hogy ez már nem jó, hogy a papa így fürdeti, akkor beszéljenek a papával, tehát tényleg egy más rítust kell kitalálni az esti fürdetéshez?

Kozek Lilla: - Igen, ez az egyik dolog, hogy beszéljenek a papával. Ha ezt a rádióban egy telefonban ennyire nyíltan és összefogottan el tudta mondani ez a nagymama én bízom abban, hogy a lánya ugyanilyen jól és nyíltan meg tudja ezt beszélni a férjével. Tehát a gyerek szülei ezt egymás között meg tudják beszélni, hogy a papa tényleg így simogatja-e ezt a kislányt, ha igen akkor vajon miért, a papának nagyon fontos, hogy indokai felmerüljenek vagy tudatosuljanak.

Mv.: - A papa nem biztos, hogy ezt tudatosan csinálja, hanem lehet, hogy azért mert egyszerûen látja, hogy ezt kedveli a kislány és azt gondolja, hogy akkor miért ne okozzon a fürdéssel együtt ilyen örömet is neki.

Kozek Lilla: - Ez is egy elképzelhetõ lehetõség, akkor errõl beszélni kell, hogy végül is ez nem egy apa feladata, tehát, hogy ez nem az apa felségterülete.

Mv.: - Az apa ettõl függetlenül fürdetheti a kislányát, tehát ez kapcsolódhat az apához, csak akkor szivaccsal fürdesse vagy egy idõ után rá kell szoktatni a gyerekeket arra, hogy vannak bizonyos intim részek, amelyket õk saját maguk tartsanak tisztán?

Kozek Lilla: - Egy idõ után erre rá kell szoktatni, tehát amikor a gyerek mozgáskoordinációja eléri azt a szintet, hogy megbízhatóan meg tud tisztálkodni az altesti tájakon akkor ez legyen az õ reszortja, élvezni is fogja az önállóságot, illetve az apa keressen olyan eszközöket, amivel kerüli azt, hogy örömérzetet, kéjérzetet vált ki a lányában, mert ez nem az õ feladata. A másik pedig, hogy a család vizsgálja felül, hogy milyen egyéb területeket tudna még átadni ennek az édesapának, hogy az öröm és az apa fogalma ne csak ezen az egy ponton kapcsolódjon össze a kislány életében, hanem még számos más ponton is.

Mv.: - Egy mondat erejéig még visszatérnék az esti fürdéshez. Amikor megfürdetik a gyereket, megcsiklandozzák, kiveszik a szülõk, megtörölgetik, megpuszilgatják, majdnem azt mondom ahol érik, az is már túl van azon a határon ami elfogadható vagy ami jó a gyereknek?

Kozek Lilla: - Nincsen túl azon a határon, hiszen a testi kontaktus a gyereknek a legelemibb, tehát a lételeme. Tehát így nõtt 9 hónapig az anyaméhben testközelben. Most miért kéne az alatt a címszó alatt megvonni, hogy nehogy úgy érezze, hogy szexuálisan befolyásolják. Ez nem így van, hanem mindig alkalmazkodni kell a gyerek életkorához és igényeihez. Nyilván egy 4-5 éves gyerek lehet, hogy már el sem tûri igazán, hogy más mossa meg a nemi szerveit, mert az az õ dolga, tehát amikor a gyerekben kialakul az intimitás igénye, akkor a szülõ ennek menjen utána és készítse is elõ, tehát hogy ne, ha a gyerek fölállít korlátokat, akkor azokon ne gázoljon át csak az által, hogy de én úgy szeretlek téged. Akkor szeresse másképp. Ne szeresse kevésbé csak másképp és lehet, hogy a kislány az édesanyjától elfogadja, hogy a bõrét közvetlenül simogatja, esetleg a ruhája alatt, az édesapjától pedig már kéri, hogy inkább csak a ruháját simogassa, de simogassa, ne az, hogy ne érjen hozzá. Tehát mindig próbáljunk meg alkalmazkodni a gyerek lelki fejlõdéséhez is, a fizikai érintés igényéhez is, ugyanakkor tartsuk tiszteletben azokat a korlátokat, amiket õ állít magának. Egy másfél éves kislány nem fog magának korlátokat állítani, keresni fogja az örömöt ott ahol megtalálja.

Mv.: - Ilyen esetben a szülõnek kell korlátot állítani.

- Ezért nagyobb a család felelõssége még ebben az életkorban és a szülõk felelõssége.

- Érdeklõdni szeretnék, hogy a 7 hónapos kisfiamnak hónapok óta a vérképénél a fehér vérsejt száma 22 ezer és 25 ezer között van. Mit tudok evvel tenni?

Mv.: - Mert konkrétan mit szól ehhez a gyerekorvos?

- Hát annyit mondott, hogy egyszer próbáljuk meg elcsípni olyankor, amikor nem beteg. Van egy nagyobb is, egy hároméves és hát ugye a szülõktõl is elkapja. Sajnos 2,5 hónapos korában nagyon megcsappant a tejem és utána aztán alig tudtam 10 milliket fejni, úgy hogy abbahagytam öt hónaposan. Nem tudom, hogy ez e a baj, hogy nem-e lehetne a immunrendszerét erõsíteni valamivel.

Mv.: - Fehér vérsejtszám ez aggasztja Önt?

- Igen, mert itt az van nekem odaírva, hogy 5-9-ig normális és 22-25.

Mv.: - A gyermekorvos meg azt gondolja, hogy a betegségnek az állapotában egyfajta gyulladásos állapotban szökik fel ilyen magasra és ugye hogy ha megnézzük, amikor egészséges mi a normál állapot, mi az etalon érték.

- Igen, utoljára két hete akkor mértük, amikor semmi baja nem volt. Visszamegyünk a belgyógyászatra, mintha az egész, amióta megszületett volna állandóan beteg lenne olyan érzés, tehát állandóan vagy csorog az orra, vagy köhög. Én hajlandó vagyok bármit beszedni, hogy mégis ne pingpong vírusként állandóan mindenki fertõzõdjön a családban, mert valaki mindig beteg. Az lenne a megoldás szerintem, hogy mindenkit egyszerre kikezelni.

Mv.: - Nem látom, hogy mi volt elõbb a tyúk vagy a tojás, tehát itt a fehérvérsejt szám az, ami aggodalomra okot ad, vagy pedig az annak következtében ilyen, mert a gyerek állandóan beteg.

Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Csaknem bizonyosak lehetünk benne, hogy többször volt ez a gyerek beteg és utána következett az elsõ fehér vérsejtszám meghatározás, mert hogy nem az az elsõ dolga érzésem szerint egy megfázott vagy meghûléses, megbetegedéssel észlelt gyerekkel szemben a gyerekorvosnak, hogy akkor most szaladjon fehér vérsejtet meghatároztatni. Itt a kollega vagy kolleganõ nyilván a többedik meghûléses vagy hurutos megbetegedés után jutott arra a gondolatra, hogy ha van egy néhány hónapos picike és annak a testvére bölcsõdébe vagy óvodába jár, akkor ott nagyobb valószínûséggel fordul elõ megbetegedés a picinél, mint annál a gyereknél, akit csak fölnõttek vagy közösségbe nem járó testvér vesz körül. Lehet részben ez a magyarázata annak, hogy ez a picike gyakrabban betegszik meg. De azért ez egy picit kevésnek tûnik nekem, mert azért ettõl állandóan nem kell betegnek lennie és kellene egészséges periódusoknak lenni. Tulajdonképpen azért nem nagy bátorság nekem ezt kijelenteni, mert alátámasztja a 22-25 ezer közötti fehér vérsejtszám is. Csecsemõknek, gyerekeknek általában a felnõtt értékeknél magasabb a fehér vérsejtszám, másként is van meghatározva a normális tartomány gyerekek számára.

Mv.: - Akkor mennyinek kéne lenni?

Szamosfalvi Imre: - Mondjuk a 13-15 ezer így menne csak el ez a fehér vérsejtszám mondjuk egy egészséges állapotban, akkor azt mondanám, hogy talán nincs is olyan sok vizsgálnivalónk a gyereken, de azért itt az anyuka állandó 22-25 ezres fehér vérsejtszámról beszél. A sok beszéd után nagyon röviden az a válaszom, hogy ezt a gyereket alaposan meg kellene nézni, hogy biztosak legyünk, hogy a fehér vérsejt számában és a fehér vérsejt alapokban nincs valamiféle nekünk nem tetszõ eltolódás, illetve, hogy az immunapparátusa biztosan a helyén van-e, tudja-e teljesíteni a funkcióját vagy ha nem, akkor annak mi lehet az oka.

- Jó napot kívánok, K. K. vagyok és szeretnék segítséget kérni. Van egy 16 hónapos kisfiam, a második gyerekem és úgy találta a gyerekorvosunk, hogy mintha már most el lenne deformálódva az állkapcsa vagy a szája, mint hogyha hajlamos lenne arra, hogy késõbb nagyon erõs fogszabályzásra szorulna. Háziorvosunk azt említette, hogy akár ötévesen is már ezt szabályozni kell, hogy ne a maradandó fogakat szabályozzák már, mert hogy állítólag akkor túl sokat ki kellene húzni. Na most annyit még, hogy ránézésre semmi, az égadta világon semmi nem látszik a gyereken. Még egyetlen egy dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban kérdezni. Olvastam, nem tudom mi az igazság benne, hogy akkor is kialakulhat ilyen, ha egy gyerek nem csukja be a száját, tehát a nap nagy részében nyitva van a szája.

Mv.: - Elképzelhetõ, hogy egy 16 hónaposra a gyerekorvos ránézve ilyen hát messzemenõ következtetéseket vonjon le?

Czukor József gyerekfogorvos: - Nehezen. Nehezen képzelhetõ el, ennek ellenére ajánlanám azt, hogy mivel egy fogszabályzó szakorvos azért gyakorlottabb ezen a téren egy egyszerû vizsgálatra el kell vinni. Na most minden megyében van fogszabályzó szakorvos rendelés, illetve hát az egyetemi székhelyeken pedig hát igen magasszintû ellátás van, nyugodtan meg lehet ott is mutatni, hogy ezt mondta a gyermek háziorvos, hogy nézzék meg, valóban így van, nincs így. Én egy kicsit szkeptikus vagyok, hogy 16 hónapos korban ilyen messzemenõ következtetéseket le lehessen vonni. A másik volt, hogy nyitott száj. Igen, hát ez úgynevezett szájlégzõ típus, nem az orrán át veszi a levegõt. Ezt meg kell inkább orr-fül-gégésszel nézetni, mert elõfordulhat, hogy olyan valamilyen akadálya van az orrlégzésnek, ami miatt hát õ szájon veszi automatikusan a levegõt. Valóban ha ez nem kerül megoldásra és a késõbbiek során, tehát mit tudom én már iskolás korban is megmarad szájlégzõnek, akkor ez fogazati rendellenességet, sokszor elég súlyos fogazati rendellenességet is okoz.

Mv.: - A szájlégzés, mennyiben?

Czukor József: - Eléggé elõre fognak állni a fogai neki.

Mv.: - Mitõl?

Czukor József: - Hát maga ez a funkció olyan, hogy tulajdonképpen együtt szokott járni még esetleg nyelvlökéses nyeléssel, hogy bizony sajnos fogazati rendellenességek alakulnak ki, úgyhogy meg kell oldani. Iskolás korban nagyon sok esetben orrmandula okozza, aminek az eltávolítása hát tulajdonképpen egy rutinszerû banális mûtét, tehát ezt orr-fül-gégész, gyerek orr-fül-gégész döntse el.

Mv.: - Azt is mondta egyébként ez az orvos, hogy talán már ötéves korban szabályozni kell. Magyarul a tejfogakat gondolná már szabályozni.

Czukor József: - Van olyan súlyos fejlõdési rendellenesség, ahol valóban nagyon korán meg kell kezdeni a szabályozást különbözõ eszközökkel és ötéves korban is elõfordul az, hogy ha úgynevezett fordított harapása van a gyereknek és ez bizonyítottan, tehát ezt különbözõ próbákkal, funkciókkal bizonyítani lehet, hogy úgynevezett bulldogharapásra hajlamos vagy van akkor tényleg már meg kell kezdeni a fogszabályzó kezelést, ami nem feltétlen szükséges, hogy a szájon belül valami készülék legyen, hanem ez az álsapka, fejsapka, fektetésnek a különbözõ módszerei, mert attól is nagyon sok függ, hogy hogy fekszik a gyerek, párnával, párna nélkül, keményen, nem keményen, szóval sok mindennel lehet már megkezdeni a kezelést, ami egy hosszadalmasabb folyamat lesz természetesen. 

- Jó napot kívánok. Mi Szegeden voltunk egy jó pár helyen voltunk bõrgyógyásznál. A gyerek nagyon sok mindenre allergiás, ilyen ekcémaszerû bõrproblémája van. Itt nemigen tudnak vele mit kezdeni, gyakorlatilag csak kenõcsökkel tudjuk valamennyire kordában tartani. Szóval ez az, ami engem igazából zavar, ez a szteroid tartalmú krém. Azt, hogy tulajdonképpen nem ekcémája van a gyereknek, illetve nem kimondottan ekcémája, nem is igazán tudták megmondani, hogy mi ez. Én egy német gyerekgyógyászati könyvben találtam rá tulajdonképpen kép alapján is, a leírás alapján is rájöttem és az volt ráírva, hogy neurodermitisz és hát mondom nem igazán tudom. Azt megfigyeltem, hogy a sós levegõ jót tett neki, de gyakorlatilag nagyon nem tudom befolyásolni. Nyilván vannak bizonyos élelmiszerek, amiket elkerülünk, de annyi mindenre allergiás. Szóval ilyen keresztallergiái is vannak már, hogy gyakorlatilag követhetetlen.

Mv.: - Hogy függ össze az ekcéma az ételallergiával amirõl a mama beszélt?

Nagy Éva bõrgyógyász: - Nagyon érdekes ez, mert az anyuka most már azt mondta el, azt a kórképet, a vele született ekcémának azt a változatát, amikor szerencsétlen esetben valóban szövõdhet más típusú allergiával. Na most itt nemcsak az ételallergiáról van szó, hanem asztma, szénanátha, tehát egyéb olyan ételallergia, egyéb olyan allergiás történésekkel, ami gyakorlatilag az alap, tehát a vele született ekcémáját rontja. És amit õ ugye megtalált egy tankönyvben, neurodermitisz az nagyon okosan rájött arra, hogy tulajdonképpen amikor a veleszületett ekcéma, ami általában hajlatokra lokalizálódik, hosszú idõn keresztül áll fenn, ugye ez nagyon viszket és a gyerek vakarja. És a hosszú idõn át tartó vakarás következtében ilyen utcakövezet szerû rajzolata lesz a bõrnek, megvastagodik, egy ilyen palaszürke színûvé válik. Tudjuk, hogy ez egy krónikusan meglévõ hosszú idõn át tartó és nem kezelt ekcémás folyamat, de az alapja ennek minden esetben a veleszületett, tehát az atopiás dermatitisz, ami szövõdött ebben az esetben más típusú allergiával és a kettõ rontja egymást. Tehát sajnos ezekben az esetekben külön kell kezelni természetesen ugye neki az egyéb allergiáját, meg ki kell vizsgálni pontosan, hogy milyen típusú ételekre allergiás vagy esetleg növényekre vagy pollenekre, másik oldalról pedig a bõrét is kezelni kell és karban kell tartani és ilyenkor nem szabad félni a szteroidos krémtõl, hiszen ezekben az esetekben már csak valóban szteroid tartalmú krémekkel lehet tünetmentesíteni a bõrt és ahhoz, hogy ne legyen neurodermitisze szükség van arra, hogy egy meghatározott ideig természetesen és hát nem állandóan, de valóban szteroid tartalmú krémet kell fölírni és zsírozni kell a bõrt.

Mv.: - Ez a gyerek ételallergiás, de egyébként más esetben mondjuk segít-e a bõrön, az ekcémás bõrön az, hogy ha bizonyos ételeket kerül a mama?

Nagy Éva: - Így nem szoktuk azt mondani és amikor rákérdeznek a szülõk, hogy akkor milyen ételt ne egyen a gyerek. Akkor azt szoktuk mondani, hogy ha csecsemõkrõl, kisbabákról van szó, hogy nem kell megvonni a gyerektõl semmit. Abban az esetben, hogy ha õ valamilyen ételre allergiássá válik majd, ugye mert csecsemõkorban még az immunrendszere sincsen kifejlõdve, akkor az úgyis az allergiás tesztekkel ki fog derülni. Vagy elõfordulhat, hogy például vadkenderre vagy pollenekre vagy fûre, vagy virágra is érzékennyé válik, tehát asztmás tünetek jelentkeznek orrfolyással, szemkönnyezéssel, tehát ennek megvannak a jellegzetes tünetei, amik társulhatnak szerencsétlen esetben - hangsúlyozom, mert nem kötelezõ, hogy társuljon a vele született ekcémához, de ha társul, akkor rontja az ekcémát természetesen.

 

 

 


 

Szakértõink
  e-mail

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?