- Varga Réka.

- Ötödikes.

- Hát idõpontokat kell gyûjteni, Hûvösvölgy vonal, a Széchenyi hegyre hánykor lehet indulni munkaszüneti napokon.

- Igen.

- Végül is azt beirkálni, hogy honnan, hova. Csak nem tudom beállítani, hogy munkaszüneti napokon.

- Hát most mutatja a tanárom, hogy hogy lehet.

- Hat évesen.

- Öt, hat évesen egyedül, meg a szüleim segítettek. De úgy egyedül leginkább.

- Igen.

- Én még legelõször öt, hat éves koromban még nem inteneteztem, inkább ilyen harmadik, negyedik táján. Akkor levelezek, aktívan levelezek, meg chatelek.

- Egy ilyen madártani egyesületnek van egy ilyen levelezõ listája és ott állandóan kapom a leveleket. Engem érdekelnek a madarak. De itt általában a téma az az, hogy a madarakat hol látták.

- Hát nekem a nagybátyámmal szoktunk lemenni terepre és ott nézzük a madarakat.

- Igen, nemrég a János vitézrõl kerestettünk, meg kellett csinálni dokumentumokat, bemutató óra volt és lehetett használni onnan képeket, verseket, szövegeket. Petõfirõl, mindenkitõl akit itt találtunk.

- Tanár kérésére, meg magunktól is végül is.

- Persze.

- Hát tudnék jobbat is, de igen.

- Hát például mást nézegetni.

- Hát a Teve-klub.

- Az egy ilyen tamagocsi szerûség, amit mindennap lehet etetni, tanítani és itatni lehet és sok mindent meg tud tanulni és lehet vele játszani.

- Hát igen. Mondjuk nekem van háziállatom is.

- Programozás, táblakészítés. Mondjuk már megy egy kicsit, de az alapok még nem annyira jók.

- Nem, hát azért unatkozom akkor azt tanulgatom és tudom.

- Akkor örömmel csinálod és akkor sokkal jobban, erõsebben.

-Kárpátiné Barna Henriett a budapesti Gyöngyösi sétányi iskola tanára: Esetleg más tantárgyban gond a motiváció. Hát itt nem, mert ugye a számítógéppel mindenki szeretne megismerkedni, dolgozni vele. Persze jellemzõ az a gyerekekre, hogy nem mindig azt szeretnék vele csinálni, ami esetleg, mi úgy gondoljuk, hogy hasznos. Hát ebben meg kell találni az egyensúlyt. Tehát általában már felsõ tagozatban dupla órák vannak és akkor a végén szoktunk nekik hagyni idõt arra, hogy õ a saját leveleit elolvassa mondjuk az Internettel kapcsolatban, vagy olyan honlapokat nézzen meg, amit nem én mondom, hogy õ nézzen meg, hanem az õ érdeklõdési körének megfelelõ. Tehát ebben az egyensúlyt ha megtaláljuk, akkor azért azt is megcsinálják, amit viszont kötelezõ. Feladatlapok segítségével próbáljuk szorítani arra, hogy egyedül megtaláljon bizonyos honlapokat és az azon lévõ információból is tudjon válogatni. És hát olyan kulturális dolgokkal kapcsolatban, tehát múzeumokkal kapcsolatban, ahova például nem juthat el, mert messze van, nem Budapesten van stb, egyáltalán az, hogy tudjon hozzá, hogy van ilyen honlap. Aztán vannak számítástechnikai versenyek, kifejezetten Interneten bonyolódó versenyek. Tehát ahol ott teszik föl a kérdéseket és Interneten keresztül kell rá válaszolni és a válaszokat is az Interneten találjuk meg. Például most a napokban csináltak a hetedikesek egy feladatlapot ami a Sulinet weboldalán lévõ nemzeti parkokkal kapcsolatos tizenhat kérdés van ott fönt és arra kell válaszolni az Internet segítségével. Tehát ezt õk óra alatt csinálták meg és be fogjuk küldeni.

Kárpátiné Barna Henriett a budapesti Gyöngyösi sétányi iskola tanára.: - Hát nagyon ellentmondásos például akár itt a számítástechnika tanárok között is mondjuk a chatelésnek a megítélése, hogy most ezt hagyjuk, ne hagyjuk, veszélyes, nem veszélyes. Ez például egy olyan, amit a gyerekek nagyon szeretnek, viszont hát vannak hátrányai is és mondjuk elég nehéz velük azt megértetni, hogy az, amit hogy mondjam a névtelenségbe burkolózva valaki mond nekik, hogy ennyi idõs, így néz ki, stb, stb. azt õk készpénznek fogadják el. Elég naivak, hogy így mondjam és nincs bennük az a hátsó gondolat, hogy esetleg mégsem igaz az ami, tehát, hogy nem õszinte az, amit írnak nekik. Tehát ez például egy, vagy olyan emberekkel kerülnek esetleg kapcsolatban ami. Tehát nyilván nem állhatok minden gép mellett és nem olvashatom el, hogy õ mit ír, neki mit írnak. Szóval ez egy ilyen nehéz dolog. Viszont a másik felét olyan emberekkel is esetleg akkor, vagy gyerekekkel kapcsolatba kerülhet, ami viszont hasznos is lehet akár a számára, mert olyan kérdésekre kaphat választ. Tehát végül is pozitív oldala is van ennek, vagy nagyobb korban akár idegen nyelven is lehet chatelni, ami ugye a nyelvgyakorlás. Tehát vannak pozitív oldalai, de vannak negatívok is.

Gyenese Györgyi a fõvárosi Kékvonal Gyerek és Ifjúsági Telefonszolgálat pszichológusa: - Öt éves volt az eddigi legfiatalabb hívónk és a huszonöt, huszonnyolc éves korig bezárólag hívnak bennünket, zömével azért a tizenkettõ, tizenhét éves korosztály. A lányok majdnem kétszer annyian, mint a fiúk.

Gyenese Györgyi a fõvárosi Kékvonal Gyerek és Ifjúsági Telefonszolgálat pszichológusa.: - Azt mesélte el, hogy meghalt a tengerimalaca és ez egy öt éves gyereknek ez egy valódi gyász, amivel õ akkor nyilván napok óta birkózott és errõl szeretett volna beszélgetni, meg arról, hogy engedik, vagy nem engedik a szülei, hogy most akkor egy új kisállata legyen.

Gyenese Györgyi a fõvárosi Kékvonal Gyerek és Ifjúsági Telefonszolgálat pszichológusa.: - Hát arról beszéltünk, hogy mit is jelentett neki ugye ez a kis állat és miért olyan nehéz megválni egy ilyen kis baráttól és, hogy milyen módon lehet a szülõkkel egyezségre jutni. Tehát, hogy milyen kis taktikái lehetnek arra, hogy megbeszéljék a szülõkkel és, hogy neki ebbõl milyen feladatai adódhatnak. Tehát sok mindent akkor ott végiggondoltunk együtt.

Gyenese Györgyi a fõvárosi Kékvonal Gyerek és Ifjúsági Telefonszolgálat pszichológusa.: - Hát a leggyakrabban elõforduló probléma párkapcsolati probléma, ami hát egy borzasztóan szerteágazó terület. Sok mindent felölel, de hát pont ez a korosztály az, aki megéli az elsõ vonzalmakat. Szeretek egy fiút, hogy mondjam meg neki? Ketten szeretjük ugyanazt a fiút. Apró kis féltékenységek, rivalizálások a barátnõvel. A másik ilyen szintén életkori sajátosság a szexualitás, szexuális identitás körüli kérdések, és itt nagyon sok olyan tabu kérdés van, amivel sem az iskola, sem a család nem tud jól foglalkozni. Nehezen kommunikálják a gyerekek ezeket a témákat, vagy nem nagyon tudják megfogalmazni se, hogy mitõl is szoronganak olykor, mire lennének igazándiból kíváncsiak. Nagyon fontos tabutéma a fiúknál az, hogyha õk megtapasztalják magukról, hogy az azonos nemû partnerekhez vonzódnak - ez most nagyon hangsúlyozottan jelen van a hívásokban, sokkal erõsebben, mint korábban. Azt tudjuk, hogy ebben az életkorban a nemi identitás kialakulásakor vannak homoerotikus képzelgések, késztetések, fantáziák. Saját nemi identitásával még nincs teljesen tisztába. Nagyon erõs félelmek tapadnak ehhez. Tehát például egy tizenöt éves fiú elmondja, hogy észrevette magán, hogy nagyon odafigyel a testnevelés óra elõtt az öltözködõ fiúkra, hogy hogy néznek ki és, hogy akkor ez azt jelenti, hogy õ homoszexuális? Milyen fontos lenne errõl beszélni, hogy egyáltalán nem feltétlenül jelenti. Hát rengeteg dolog van ami emögött a kérdés mögött lehet, de ez inkább az idõsebb életkorban jelentkezõ kérdés.

Gyenese Györgyi a fõvárosi Kékvonal Gyerek és Ifjúsági Telefonszolgálat pszichológusa.: - Nehezen tud a gyerek megbeszélni néhány dolgot a szülõjével. Tehát fontos, hogy legyenek olyan mások és ez lehet egy segélytelefon, ez lehet egy más felnõtt, ez lehet egy idõsebb barát, nõvér, bárki akivel õ ezeket meg tudja osztani. Tehát ez egy szerintem ez egy elfogadható dolog, hogy így van. Ugyanakkor meg azt gondolom, hogy például a kékvonalban nagyon sok olyan eset van, ahol egyszerûen azért fordul a gyerek hozzánk, mert a környezetében nem veszik észre, hogy õt nyomasztja valami, hogy neki baja van. Ezekben az esetekben tényleg a szülõ vagy a felnõtt környezet felelõssége. Nekünk arra van valamennyi rálátásunk, hogy a 93 óta eltelt idõszak alatt mennyire változott a hívások tartalma. Például mostanában megjelent egy olyan téma, ami korábban nem volt ilyen hangsúlyos, a szülõk munkanélkülisége. A szegénység megjelenik olyan vonatkozásban, hogy nehezen élik meg a gyerekek közti óriási különbségeket.

Gyenese Györgyi a fõvárosi Kékvonal Gyerek és Ifjúsági Telefonszolgálat pszichológusa.: - Azt érzékeljük, hogy nagyon kevés a felnõtteknek az idejük a gyerekekre. Egyre kevesebb az a lehetõség amikor együtt csinálnak valamit, ahol mód van arra, hogy összemelegedve egy idõ után tényleg beszélgessenek egymással és egyre inkább magukra tudnak maradni a gyerekek a problémáikkal.

- Farkas Imre a Gyermek és Ifjúsági Telefonos Lelkisegélyszolgálatok Szövetségének megalakítója.: - 1988-ban volt a kisebbik lányom kettõ éves és készítettem neki egy nagyon aranyos Mikulás ruhát. Amikor láttam az örömét, azt a kifejezett csodálatát, akkor támadt bennem egy gondolat, hogy hát a többi kisgyerek ezt miért nem érezheti? És akkor jött az ötlet a feleségemtõl, hogy csináljunk egy mikulásozást és hogy egy évben az Aranykapu vásárba dolgoztunk, mint szabók és ott a kollégáknak is odahozzák a szülõk a gyerekeket és indult egy ilyen kis bolondozás. Akkor ezt megismételtük a következõ évben, de akkor már ugye készültünk rá. Majd ekkor jött egy kislány, hogy hát neki van egy szobája, ahol a nagypapa lakott, de hát papa már ugye visszament a régi házba és hát én ott ellakhatnák. És mondtam neki hát tudod nekem a manócskák. És õ mondta, legalább a címet adjam meg, ahol õ tud egy levelet írni. És akkor jött az ötlet, hát ha Finnországba lehet írni, akkor miért ne lehetne nálunk. És mondtam, hogy na figyeld a Kisalföld újságot. Majd ott elolvashatod, hogy te hova írhatsz. És nyitottam egy postafiókot, megszerveztem egy ilyen levelezõ kiscsoportot tanárokból és elindult a Mikulás posta. Két, három év múlva, amikor a gyerekek ilyen kilenc, tízévesen ugye kezdtek írni, tizenegy, tizenkettõ éves lett és szembetalálta magát olyan problémával, amit nem mert sem otthon, sem az iskolában elmondani és egy anonim valakinek a Mikulásnak, hiszen onnét már õ kapott választ, ott valakik vannak gondolták és egyre több problémával jelentkeztek be. Amikor is két évig bírtuk azt, hogy válaszolgatni, pszichológushoz mentünk tanácsot kérni, gyámügyre, önkormányzatra és dr. Varga Gábor fõorvos javasolta, hogy annyi problémával jöttök már, miért nem csináltok egy közvetlen elérhetõséget egy lelkisegély szolgálatot? Ekkor hoztuk létre 95 januárban az MM vonalat. Mesélj magadról. Fogalmunk sem volt, hogy mit indítunk el. Olyan csapot nyitottunk meg, amit nem is lehet többé elzárni annak, akinek lelkiismerete van. Ez nem egy csevegõ vonal, itt életekrõl van szó. Ide betévednek azok a fiatalok is akik komoly krízisben vannak, akik akár komolyan foglalkoznak a halál gondolatával is. És 95-ig, amíg ez a szolgáltatás Gyõrben nem mûködött addig tíz, tizenkettõ fiatal vetett saját kezével véget az életének. Amikor elindultunk fél éves mûködésre még abban az évben felére lejött. 96-ban ez négy fõ lett és 97-tõl ilyen egy fõk lettek. Igazolt bennünket az, hogy 99-ben három hónapra meg kellett állítani ezt a szolgálatot, amikor egy nagy esõzés kiöntött bennünket és három hónap alatt a semmibõl elõjött az az öt elsõ fiatal, aki véget vetett az életének. 2000 januárban tudtuk a szolgálatot újra elindítani és 2000 évben nem volt öngyilkosság Gyõrben. Folyamatosan kell ügyelõket képezni, továbbképzéseket tartani. A drogprevenció miatt mindig újabb képzéseket kell szervezni és ez egy olyan nagyon kemény égõtér, ahova mi behívjuk az önkénteseket, akik ingyen ügyelnek, hogy nem vállalhatjuk tovább mint három év, és utána pihenõt kell nekik adni, regenerálódási lehetõséget és akkor egy év múlva visszajöhetnek. Kiderült, hogy tizenkét ilyen csoport mûködik Magyarországon és akkor én egy konferenciára meghívtam ezeket a szolgálatokat és a készülõdés alatt merült föl az ötlet, hogy egy szövetséget kellene létrehozni. 97 április 12-én megalakult a GYITOSZ. Gyermek Ifjúsági Telefonos Országos Szövetség. Most tizennyolc tagunk van, megcsináltuk a krízisközpontot Miskolcon és ma az egész ország területérõl hívhatóak vagyunk. 06-80-505003. Ez 24 órában fogadja a fiataloknak a hívását. Aki beül a telefon mellé azt a jogot kapja meg, hogy egy olyan fiatalnak a kezét foghatja meg telefonon keresztül, hiszen erre már volt is példa. Egy tizennyolc éves kislány a tízemeletes tetején üldögélt az épületnek a szélén és azt mondta, hogy õ addig nem fog leugorni amíg el nem mondja azt, hogy õ miért teszi meg. Nincs lelkiereje levelet írni, ötször nekiállt búcsúlevelet írni, de most hallott errõl a lehetõségrõl és itt elmondja és lehet, hogy egyszer majd valamikor a szülei meg fogják tudni, hogy miért ugrott le, és mi õt lehoztuk a tetõrõl. Na most az az ügyeletes, aki az ifjúsági lelkisegélyben ügyeletet vállal bármely pillanatban egy ilyen hívást fogadhat.