- Hát ez a kis Dani, egy örökmozgó, õ 1 éves és egy herével született, a nagyfiam 6 éves õ is egy herével született, õt megmûtötték 1 éves korában, de valahogy nem igazi, én ahogy észreveszem a mûtét után után sem a két here nem egyforma.

- Úgy lett egy herébõl két here, hogy az a here még életképesnek bizonyult, mert lehozták a hasüregbõl.

- Igen, igen.

Hát nem ritka, de nekem mind a két fiamnak ez van. A kicsinek azt mondták, hogy már meg se mûtik, tehát nem olyan érdemes lenne. Már meg sem nézték ultrahanggal, hanem tapogatással megállapították, hogy nem érdemes megmûteni.

- Hát egy herével, ez az. Nem tudom, hogy ez milyen következményekkel jár és egyáltalán hogy alakul az életük a fiaimnak?

- Hát csak annyit mondott, hogy nagyon kell vigyázzon, ne lovagoljon, ne focizzon, ne biciklizzen, fel se tudom sorolni mi mindent ne. És Dani ez az örökmozgó, aki most 1 éves, de én már elõre látom, hogy õ mindent fog csinálni, amit neki úgymond nem szabad.

- Nem, a kórházban.

- Megnyugtatásképpen mondta nekem, hogy hát jó, akkor 1 évesen még hozzá vissza, de anyuka semmi értelme az egésznek, ott még tapogatjuk, de hát ezt a gyereket kár megmûteni, mert neki ilyen nincs.

- Igen, igen, ez érdekel, hogy hogy lehet megóvni, ne lovagoljon, ne biciklizzen, mondjuk nem fog lovagolni, ne biciklizzen, ne focizzon? De nem tudom, hát egy bunyó, az mindig kialakul, szóval mit tudom én. Szóval két fiam van és nem tudom, hogy hogyan fog zajlani az életük.

Dr.Szamosfalvy Imre gyermekorvos: - Mert homályos a kép. Tehát nem látjuk tisztán, hogy mirõl is van szó itt. Nem tudom elhinni, hogy itt csak tapogatással próbáltak meg tájékozódni a kollégák az ügyben, hogy mi is van a kisebbik gyereknek a másik heréjével. Manapság már ultrahang az szinte korlátlanul rendelkezésre áll.

Dr.Sz.I.: - Igen, ezt mondja az anyuka, de hát én csodálkozom és akkor igenis föl lehetne azt térképezni, hogy a hasüregben mégis csak van- valamiféle hereszövet.

Dr.Sz.I.: - Lehetséges, mert azért még 1 éves korban legalábbis az én tudomásom szerint nincs elkésve egy herelehozatal. Ez a kor, amióta a szakmámat gyakorolom egyre lejjebb és lejjebb csúszik. De azért az 1 éves kor az még, úgy gondolom, hogy megáll, tehát elfogadható, hogy 1 éves korban próbálják meg rendezni ezt az egész állapotot. Lehet, hogy akkor elhatároznak egy ultrahang vizsgálatot. Ugye az álláspont az az, hogy azért nem szeretjük, hogyha a here magasan helyezkedik el, vagy a hasüregben helyezkedik el, mert a here fejlõdésének nem kedvez az a néhány tized Celsius fokkal magasabb hõmérséklet, ami a hasüregben uralkodik. De mondom ez még 1 éves korig nem föltétlenül és végzetes ez a bizonyos rombolásnak nevezett hatás.

Dr.Sz.I.: - Az, hogy nincsen, akkor nincs mit tenni. Viszont azon túl, amit az anyuka mond, hogy és akkor az egy heréjére hogyan kell vigyázni a gyereknek. Ha csak egy heréje van valakinek, akkor az pszichés zavaroknak az eredõjeként is fölléphet, ez is indoka annak, hogyha még kisebb is és hogyha nem is olyan tökéletes és nem is számítunk arra, hogy föltétlenül lesz majd ép hímivarsejtek termelésére alkalmas here, akkor is meg kell próbálni, hogy valami legyen abban a zacskóban. Ez annyira így van és annyira fontos kérdés, hogy itt még protéziseket is alkalmaznak. Most ezt úgy kell érteni, hogy a herezacskóban ha kívánja a beteg, vagy hogyha ez neki olyan súlyos gondokat okoz, hogy beépítenek.

Dr.Sz.I.: - Nem. Annak nincs értelme igazándiból, mert hát az, amit beépítenek az biztosan nem növekedni. Ennek a rekonstrukciónak a fölnõtt kornak a határán valahol, amikor ennek az igénye megfogalmazódik. Tehát itt még azt hiszem, hogy nagyon hosszú idõ van.

Dr.Sz.I.: - Erre megint borzasztó nehéz válaszolni, megmondom miért. Ennek a megítélésében egy férfi meg egy nõ álláspontja nagyon döntõen különbözik. Egy nõ sokkal több veszélyét tudja elképzelni a here sérülésének, mint egy férfi. Ezt most nagyon komolyan mondom. Mert hát a férfi ki tíz, ki húsz, ki harminc esztendõs gyakorlata alapján tudja, hogy azért nem annyira könnyen sérül az a here. Amiket a televízióban látunk ilyen szörnyfilmekben, meg akciófilmekben, azért nem az a jellemzõ. És ugye ott sincs orvosi látlelet mellékelve az összekuporodás után, hogy most akkor végleges heresérülés keletkezett-e egy-egy rúgás vagy egy-egy ilyen akcióinak a lebonyolítása

Dr.Sz.I.: - Igen, már megint az etika felé tolódik el az, amirõl beszélünk, mert hogyha egy anyukát ilyen mértékben izgalomban tart egy probléma, akkor talán lehetne kicsikét elõrehozni ennek a tisztázását. Nem szeretek kollégákat kritizálni, de megint úgy gondolom, hogy nem gondolták végig, hogy most akkor ennek milyen visszhangjai fognak keletkezni az anyukában, a gyerekben, a családban. Én nem tudom pontosan a statisztikus adatokat idézni, de hát harminc esztendõs gyakorlattal rendelkezem és nagyon kevés olyan eset van, ami ne került volna a szemem elé ez alatt az idõ alatt. A veszély nem akkora, hogy most akkor emiatt a gyereket föltétlenül kényszerítõ módon üvegbúra alá kell helyezni, mint ahogy az anyuka azt is mondja, hogy nem is fogja tudni megvalósítani hiába szeretné, hiába ez az orvosi utasítás, ezt nem lehet végrehajtani egy normális amúgy egészséges fiúgyereknél. De lánynál se. Az, hogy akkor õ innentõl kezdve nem ülhet rá a háromkerekû biciklijére, ezt én túlzásnak érzem.

- Jó napot kívánok! Fné vagyok Kaposvárról. Érdeklõdni szeretnék. Az az igazság szoktam hallgatni a mûsorukat és azt szeretném megkérdezni, hogy volt szó a gyermekek altatásáról. Na most nekem van egy kilenc hónapos nagylányom és õt sikerült elrontani. Ölben alszik. És én megpróbáltam azt a tanácsot, amit önöktõl hallottam, hogy beteszem a kiságyba, bemegyek ötpercenként megnézem, nohát nem igazán sikerült elaltatnom.

- Igen.

- Amikor láttam, hogy álmos betettem a kiságyba, hogy akkor hátha elalszik. Bementem hozzá és otthagytam. Bementem hozzá idõnként, el is feküdt egy darabig és akkor bementem hozzá, ez egy olyan negyed óra volt, õ nyugodtan feküdt és akkor elkezdett sírni.

- Igen, igen.

- Énekelni, ugyanúgy énekeltem neki, el is volt egy darabig és akkor kijöttem. Most az volt a legjobb, hogy elsõ nap nem is volt probléma, mert bent volt egy fél órát és akkor elaludt. Na most másnap hát nem jött össze a dolog, mert másnap nem volt hajlandó elaludni és akkor anyukája azért csak megsajnálta, mert azt vettem észre, hogyha bemegyek hozzá, akkor még jobban nekiállt sírni.

- Igen, mert nem tudja eldönteni, hogy most mi van.

- Heteken át?

- Jaj istenem! Annyira sajnálom, de tudom, mert kis piszok, mert ha kiveszem, akkor csönd van. 

R.: - Persze, világos. Azért sajnálja õt inkább, hogy nem tud egyedül elaludni, higgye el ez neki legalább olyan rossz vagy még rosszabb, mint magának. Érti? De hát kilenc hónapon át szoktatta valamire és akkor ne mondja azt a két hétre, hogy jaj Istenem! Mert ez nagyon kevés.

- Hát igen végül is.

- Ettõl félek, mert az a baj, hogy emeleten vagyunk és hát egy szobában alszunk, már pici kora óta ki lett téve, elindul és leesik.

- dr.Gál Éva a Madarász utcai Gyermekkórház alváslaboratóriumának vezetõ fõorvosa.: A lényeg most is az altatás szón van, tehát az éjszakai altatásnak is meg kell szûnnie. Olyan szerencsénk van, hogy körülbelül két hét elteltével sikerül az esti elalvást biztosítani úgy, hogy ezt a kisgyerek önállóan tegye, akkor át lehet térni az éjszakára. Éjszaka ugyanaz a teendõ azzal a különbséggel, hogy most már könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen a gyerek tudja azt, hogy nincs egyedül, ott vagyunk, vigyázunk rá. Tehát a gyerek éjszaka jelez, hogy felébredt, vagy felsírt. Nyilvánvalóan nem kell rögtön berohanni hozzá, tehát ha csak apró neszeket vagy zajokat hallunk, amik arra utalnak, hogy a gyerekünk ébren van, akkor nem kell rögtön berohanni hozzá, mert elképzelhetõ, hogy visszaalszik. Ha elkezd sírni, akkor az ember vár egy pár másodpercig, utána bemegy és elmegy ugyanazokat a kedves megnyugtató szavakat, amiket az elalvásnál már megbeszéltünk és távozik. És akkor este kezdõdik ez az ötpercenkénti bejárkálás, illetve éjszaka kezdõdik újból, amit este jól begyakoroltak a kedves szülõk, de akkor már a gyerek számára ez egy ismerõs dolog. Tehát pontosan tudja, hogy ugyanaz történik ezek szerint, mint este, hogy a mama itt van, vagy a papa itt van, valaki be fog jönni hozzám, hogyha én nagyon rosszkedvû vagyok. De nem vesznek ki az ágyból, úgyhogy igazándiból nem érdemes nagyon felhergelnem magam és akkor ez két-három nap alatt általában ezt sokkal hamarabb lehet rendezni, mint az elalvást.

dr.G.Á.: - Abból kell kiindulni, hogyha ez kezdettõl fogva, tehát ha eljön hozzám egy gyerek, aki 3-4 éves és még soha nem aludta át az éjszakát, akkor ugye ott kell kezdenünk az egész problémát, hogy a gyerek nem tudja, hogy mit várunk tõle. Akkor nyilvánvalóan le kell állni arról, hogy éjszaka etessük, itassuk. Ezek a trükkök ezek valóban hogyha már meg voltak születés óta csak elõször sírás formájában, aztán ivás formájában, aztán az egyéb trükkök, akkor most ezt 3-4 évesen nagyon nehéz leépíteni és úgy kell az egészet elkezdeni, hogy az elalvás hogy zajlik le és akkor éjszaka ugye az, hogyha pisilni kell, ugye ezzel az ember nem tud mit csinálni, de ha ez hirtelen jelentkezik, tehát eddig volt egy jó alvó gyerekünk és most ezek a trükkök jönnek, akkor azért ezt 3-4 éves korban, ez valamit jelez. Nyilvánvalóan, hogy valami akut, a gyerek valamitõl fél, esetleg a közösségben történt valami, ami miatt az éjszakái nyugtalanabbak. Azt kell megértetnünk vele, hogy nincs szükség ilyen trükkökre, tehát ha értelmesebb a gyerekünk, hogy akkor elmagyarázzuk, hogy mi sem eszünk éjszaka. Lehet, hogy egy picit szomjas, majd reggel inni fogunk. Tehát nem kell ezeket a trükköket bedobnia ahhoz, hogy az ember bemenjen hozzá, szóljon hozzá két kedves szót és a gyerekek megértik ezeket a dolgokat.

dr.G.É.: - Én durván azt szoktam mondani a szülõknek, hogy úgy összességében egy hónapra kell számítani, tehát körülbelül két hét az, amit az ember az esti lefektetéssel kell, hogy veszõdjön idézõjelben és utána körülbelül két hét az, ameddig az éjszaka. Olyan, hogy valaki soha ne ébredjen föl vagy ne jelezzen a szülei felé, ezt egy addig nagyon nyugtalanul alvó gyereknél nagyon nehéz elérni. De körülbelül két hét alatt az biztosan sikerül, hogy a szülõk is többé-kevésbé zavartalanul aludjanak. Tehát megmarad esetleg egy éjszakai bemenetel, ezt önmagában nem tartom kórosnak egy tizenegynéhány hónapos vagy másfél éves kisdednél, ez nem és aztán ez is le fog épülni.

dr.G.É.: - Ez tényleg így van. Fõleg, ha nagyobb gyerekrõl van szó, tehát mondjuk egy 3 éves kisgyerek, aki addig már tökéletesen alszik a saját ágyában, de most beteg, most apa elutazott, szóval valamiért megváltozott körülmények vannak, nagyon értelmesen el lehet magyarázni neki, hogy akkor most egy-két napig itt alszol velünk a nagyágyban, vagy itt alszol anyával. Én általában szerencsésebbnek tartom azt, hogyha valami rendkívüli körülmény van, inkább mi menjünk be a gyerek szobájába és a szülõkkel a nagyágyban való hancúrozás, az inkább szombat, vasárnap reggelek nagyon kedves együttese lenne és nem éjszaka. Vagy például egy szombat, vasárnap ebéd utáni alvás a szülõkkel vagy valamelyik szülõvel, az is minden további nélkül megengedhetõ. De mondom bajt nem lehet csinálni egy-két napos odavevéssel, de ha a véleményemet kérdezi, akkor jobb az, hogyha a gyerek beteg vagy esetleg az anyuka érzi magát egyedül, mert ilyen is van, hogy azért veszi valaki magához a gyereket, mert mondjuk tényleg a férje esetleg elutazott. És akkor olyan jó, hogyha nem egyedül van az ágyban, jobb, ha õ megy be a gyerek szobájába.

- Van egy 6 éves unokám, drága tündér és minden, ami egy 6 évesnél kell, megvan. Nem elfogultságból mondom. Na most egyetlenegy gond van részemrõl, hogy mi az, ami nála ezt kiváltja. Van egy olyan hát nem szindrómája vagy hogy nevezzem, nem tudom minek nevezni, hogy gombos dolgot nem szeret, illetve nem tudom egy gombos nadrág, tehát értek alatta egy kertésznadrág például vállnál gombbal gombolódik. Tetszik érteni? Egy ing elöl, helyesebben egy blúzocska elöl gombolódik, nem tudom ráadni.

- Azt igen.

- Szóval azzal nincs gondja. De olyan eset is van, ha véletlenül, mert most már olyan ágynemûket találtunk ki, hogy nincs gombolása, tehát egy ilyen mélyebben záródó ágynemû huzatról van szó, de ha a régiekbõl véletlenül úgy kerül oda az ágynemûnk, hogy gombos és a gombos felét tesszük véletlenül a kis arcához, tehát az ér oda, hát egyszerûen mondhatom azt, hogy még éjjel is, mert figyeltem, még éjjel is azt csinálta, hogy eltúrta magától a takarót, teljes mértékben és mint egy kis kukacka így összegumborodva, hogy még csak véletlenül se érjen hozzá, úgy aludt.

- Mondjam azt, hogy hisztizik? Tehát egy abszolút olyan, hogy inkább elkerülöm és akkor nem, nem tudom megfejteni.

- Óvodás, hát most már iskolába készül. Kislány.

- Hát én, amit tapasztaltam, egy olyan négy éve körülbelül, három-négy éve.

- Hát nem.

- Ez az egy, de mondom ez betege, szóval én azt mondom, hogy szinte fél tõle.

- Nem hiszem, mert még - már bocsánat, hogy így közbeszólok, mert õ nem egy hosszú távon volt itt óvodában, mert õ Szentpéterváron volt a szülõkkel kint és 5 éves, 4 éves kortól jöttek haza, négy és öt év között jöttek haza.

- Most egyáltalán ez egy olyan irányú dolog, amiért hát ugye elmenjen az ember orvoshoz vagy hát ez majd a gyerek majd túlteszi rajta magát és egy idõ után átlépünk rajta, szóval ezért merült fel ez a dolog, hogy megkérdezem.

Dr.Varró Gábor pszichiáter: - Ebben az esetben arról van szó, hogy a kislány mindenképpen egy szorongásos kórformában van. Ennek a súlyosságát pontosan nem tudtuk érzékelni a telefonáló nagymama szavaiból. Azt hiszem, hogy két dolgot kéne végiggondolni. Abban az esetben, hogyha valóban ez négy éve áll fenn, meg kéne vizsgálni azt, hogy valójában ez a szorongás kizárólag a gombokra, illetve a gombok és a kislány kapcsolatára terjed ki. Konkrétan ilyen kis apró tárgyaktól, élõlényektõl való félelmek meg szoktak jelenni a gyerekeknél. Az én praxisomban megjelentek például a pici apró bogarak, amik tavasszal bújnak ki a földbõl, ezek

R.: - Azok mozognak, tehát az valamilyen szerintem érthetõ, de ha egy gomb, amit be kell gombolni, ki kell gombolni szóval, hogy ez hogy jelenhet meg egyáltalán a fejében, hogy ettõl valamiért tartani kell?

dr.V.G.: - Minden ilyen esetben és az én bogaraimmal kapcsolatban is az volt a tapasztalat, hogy itt nem kizárólag ettõl a konkrét élõlénytõl, ettõl a pici kis állattól vagy ettõl a pici kis gombtól van a szorongás, hanem valami egyéb is volt.

dr.V.G.: - A gomb az valójában a felöltözködés és a levetkõzésnek a szimbóluma lehet, ha mindennapi értelemben vesszük. Lehetnek ennél mélyebb jelentéstartalmak is, ezt egy mélyebb pszichológiai terápiában fölszínre lehet hozni. Azt gondolom, hogy ebben az esetben azt kéne eldönteni, hogy valóban ez a szorongás kizárólag a gombokra vonatkozik vagy esetleg mással kapcsolatban is vannak a gyermekben szorongások, ezt mindenképpen jónak tartanám tisztázni, tehát részletesebben. Amennyiben arra az eredményre jutnánk, hogy vagy tényleg vannak más szorongásai is a gyermeknek mással kapcsolatban, más tárgyakkal vagy más szituációkkal kapcsolatban vagy esetleg hogyha nagyon izolált is ez a gombbal való probléma, de tényleg ilyen régen áll fönn, akkor szakember segítségét kérhetnék abban, hogy valójában ennek a mélyebb szimbolikája, mélyebb jelentéstartalma mivel kapcsolatos. Lehet, hogy ez egy egyszerû régen korábban az öltözködéssel kapcsolatban kialakult félelme a gyereknek. Hiszen elmondták azt, hogy más gombokkal kapcsolatban, ami nem kerül közvetlen érintkezésbe az õ testével, nincsen ez a félelme a gyereknek.

dr.V.G.: - A testével kapcsolatba került gombokról van szó. Na most abban az esetben, hogyha ez egy mélyebb probléma, az egy hosszabb pszichológiai terápia során felszínre hozható. Abban az esetben, ha azonban ez nem egy ilyen jellegzetes probléma, el lehetne gondolkodni a szülõknek azon, hogy esetleg az öltözködéssel, gombokkal összefüggésben volt-e probléma korábban? Hiszen a riport szerint ez négy éve fönnáll, ennek az idõfaktora elég komolynak tûnik. Egy konzultációt egy szakemberrel mindenképpen szükségesnek tartanék.

dr.V.G.: - A szülõk jó néhány dolgot otthon megtehetnek. 6 éves korában elég jól rajzolnak a gyerekek, olyan feladatokat próbálhatnak adni a gyereknek, ami kapcsolatban van valahol a ruházkodással. Ruhákat, gombokat rajzol. Ebbõl kiderülhet az, hogy a gombokkal való konkrét testi közelségen kívül a gyerek elutasítja-e az errõl van gondolkodást, beszélgetést vagy akár ennek a lerajzolását. De ha a szülõk nem találnak kellõ magyarázatot, akkor mindenképpen konzultáljanak egy pszichológussal, egy szakemberrel arról, hogy ez miért ilyen régen áll fönn a gyermeknél, illetve, hogy esetleg kapcsolatos más egyéb olyan, a gyerek körüli problémákkal, amire eddig a szülõk nem figyeltek fel.