Vendég a háznál
2002. május. 10.
Kossuth rádió, 14.05

Név nélkül: - Nem tudom. Mivel minden ember különbözõ, mindenki másképp fog föl dolgokat. Én próbálok az élethez is pozitívan hozzáállni. Tehát hogyha úgy nézi valaki az életet, hogy egy mondjuk, egy pohár vizet, egy félig teli poharat úgy néz valaki, hogy ez egy félig üres pohár, vagy egy félig teli, én inkább a félig telit látom benne, és nem az üreset. És mindenféle szituációban próbálom a jót megtalálni, mert szerintem sokkal könnyebb az élet, hogyha az ember jól és pozitívan gondolkodik, mint hogyha esetleg valaminek a rossz oldalát látja. Ez nem mindig könnyû, tehát nem mindig túl egyszerû az egész. De mivel a leányzóval is próbálunk úgy bánni, mert például volt egyszer, amikor az óvodába jöttem érte, és akart egy nagy legó-építményt megmutatni nekem, ami egy alaplapra volt felépítve, és ledõlt, és elkezdett volna sírni, már láttam a száján, hogy görbül, és ez már úgy rosszat jelentett, akkor mondtam neki, hogy ezt most ne úgy fogja fel, hogy ez ledõlt, és jaj de rossz, hanem azt, hogy ebbõl egy sokkal szebbet fog tudni legközelebb építeni. Tehát végül is valahol itt kezdõdik, hogy utána õ is mosolygott. Tehát ha én elkezdek vele sírni és sajnálom, hogy jaj de rossz, hogy ez most leborult és most mi lesz, akkor õt is arra nevelem, hogy negatívan gondolkodjon. Viszont ha egy picit próbálom megérezni a rossz szituációban azt az icipici kis jót is, ami benne van, akkor szerintem könnyebb így a dolog.

Mûsorvezetõ.: - Lelkileg felkészült már arra, hogy újra egy csecsemõt kell nevelni, gondozni?

Név nélkül: - Hát igen. Szerintem próbálok rá felkészülni, de ez, ez szerintem igazából nem lehet rá úgy készülni, hogy az ember most, mint egy matekdolgozatra vagy bármi hasonlóra, hogy megtanulok mindent. Próbálom magamat végül is, hogy mondjam, elképzelni magam anyaszerepbe, és újra pici babával.

Mv.: - Szó szerint elképzelni? Ez egy technika, hogy minden nap egy picit, mint egy filmet maga elé képzeli, hogy milyen leszek anyukának?

Név nélkül: - Végül is ilyesmi is szokott benne lenni, amikor a gyerekruhákat pakoltam fel, fõleg akkor volt ilyen érzés bennem, hogy: Úristen, ebbe mindjárt egy pici baba fog belebújni. Végül is pozitív jó érzés, tehát jó érzéssel próbálom ezt a dolgot is felfogni, meg hát ugye várjuk. Tehát szerettük volna ezt a babát, és nem véletlenül, vagy bármi hasonló módon jött. Nem tudom igazából, hogy hogyan lehet rá felkészülni. Szerintem úgy, amikor az embernek megszületik a gyereke, onnantól kezdve indul ez az egész. Tehát onnantól kezdve akár a hormonális, akár bármilyen folyamatok kapcsán magától fog ez kialakulni, mint ahogy az elsõ gyereknél is. Tehát igazából nem hiszem, hogy nagyon lehet rá készülni. Talán visszaidézõdnek azok a dolgok, ugye, hát már könnyebben fog menni az öltöztetés, pelenkázás, ilyesmi, ami az elsõ gyereknél még úgy néha furcsa, hogy jaj, hogy kell hozzányúlni, nehogy összetörjem, mert annyira kis pici, törékeny kis valami egy ilyen kisbaba. Nem tudom.

Mv.: - A szüléstõl egyáltalán nem fél?

Név nélkül: - Húha, ez is nagyon jó kérdés! Ugyanis általában az elsõ gyereknél azt szokták mondani, hogy tizenkettõ és huszonnégy óra közötti vajúdás, illetve szülési idõ, az a természetes, normális. Viszonylag õ könnyen jött, olyan hét és fél óra volt körülbelül. Aztán mondták, hogy aki könnyen szüli az elsõt, annak könnyû lesz a második, de hát, mivel túl szép volt az elsõ érkezése, és tényleg, tényleg nagyon könnyû volt minden, ahhoz képest, ahogy én elterveztem, vagy, ahogy én vártam volna, hogy mennyire, mennyire lesz rossz, vagy mennyire fáj az embernek. Nem tudom, én inkább a könnyû szülés felé hajlok, de egy kicsit tartok azért tõle.

Mv.: - Apás szülés lesz?

Név nélkül: - Igen. Az elsõ is apás szülés volt, és abszolút nem kellett rábeszélni a páromat szerencsére, hanem õ mondta magától, hogy õ ott szeretne lenni. Jártunk szülésfelkészítésre is, mindenfélérõl szó esett. És fõleg azért volt érdekes a dolog, mert a gyerek szemszögébõl, tehát, hogy milyen az újszülött, a baba szemszögébõl megszületni, errõl is szó volt. És ez szerintem borzasztó érdekes dolog egy felnõtt számára, aki ezekkel a dolgokkal nincsen tisztában.

Mv.: - A férje mit csinált, amikor ott volt az elsõ gyermekük születésénél?

Név nélkül: - Fõképp abban segített, hogy ott volt. Tehát maga az, hogy a jelenléte egy biztatás, vagy egy megnyugvás egy viszonylag idegen környezetben. Hiába jár az ember szülésfelkészítésre, és hiába látja a szülõszobát elõtte, beszélget a szülésznõvel, akivel szerintem fontosabb jóban lenni, mint az orvosokkal, mert egy-egy szülésznõ valószínûleg jobban, lelkileg is jobban tud segíteni, mint egy orvos. Meg ha nincsen komplikáció, akkor ugye az orvosnak dolga sincsen egy szülés közben, tulajdonképpen. És nekünk nagyon szerencsénk volt a szülésznõvel, mert egy tündéri, aranyos szülésznõ, aki majd úgy néz ki a tesónál is bent lesz, ha minden igaz. És jó volt, szóval, nekem lelkileg volt könnyebbség, hogy õ ott volt. Igazából fizikailag nem tud segíteni, mert nem tud helyettem semmit sem átélni, de amit utána beszélgettünk vele, hogy neki sem volt rossz élmény. Tehát sok férfi attól fél, hogy ugye tehetetlenül van ott a párja mellett, nem tud effektív segíteni neki, nem tud helyette se nyomni, semmi ilyesmit csinálni. De én szerintem nagyon sok nõnél inkább az számít, hogy ott van egyáltalán, és ez egy jó érzés valahol, hogy ott van.

Mv.: - Mondják, hogy a férfiak sokszor rosszabbul viselik a szülést, mint az anyukák.

Név nélkül: - Szerintem, ez abból van, hogy nem tudnak segíteni. Tehát, aki egy lelki társa a nõnek, az szeretne segíteni neki, mert látja, hogy esetleg szenved, vagy fáj, vagy rossz, vagy bármi ilyesmi, és szerintem abból adódóan viselik õk rosszul, hogy ettõl õk félnek, hogy ez mivel jár együtt. Meg hát ott látják szenvedni a párjukat, akit ugye szeretnek, és hát ezt nem szeretnék látni. De én szerintem a férfiaknak sem úgy kell ezt megélni, hogy ez most egy rossz dolog, hanem ez egy csoda, hogy õ ott lehet elõször is, hogy egyáltalán már ezt megengedik, hogy ott lehetnek a férfiak, most már jó néhány éve, azért ebben a szerencsés helyzetben vagyunk. És szerintem ez egy csodálatos dolog, együtt lenni egy családnak, amikor egy baba világra jön.

Mv.: -  A maga párjával hogy volt, õ hogyan viselte a szülést, ezeket a látványokat?

Név nélkül: -  Én büszke vagyok rá nagyon, mert õ utána is, akikkel úgy beszélgettünk, és kérdezték, hogy: Na, apás szülés volt, és milyen? És olyan furcsán, gúnyosan kérdezik általában a férfiak, akik nem vettek még ilyenben részt. Õ mindenkinek óriási lelkesedéssel mesél róla, és mindenkinek tanácsolja, hogy legyen ott, aki még ilyenen nem volt, és ugye lehetõsége lenne ott lenni. Szerintem õ nagyon jól viselte. De mondom, tehát nekünk az is számított, hogy nem kellett rábeszélnem, tehát nem erõszakkal kellett bevonszolnom a szülõszobába, és úgy rávenni arra, hogy jöjjön, és legyen ott velem. Hanem õ ezt teljesen magától találta ki, hogy õ szeretne ott lenni, és én ennek borzasztóan örültem is.

Mûsorvezetõ: - Ma már azt hiszem, közhelynek számít, hogy a lelki problémák testi tünetekben is megjelenhetnek. Ezt a szakirodalom úgy írja le, hogy khuvád-szindróma.

Bemondó: - Suhai Hodász Gábor pszichológus.

Suhai Hodász Gábor: - A khuvád-szindróma tulajdonképpen nem más, mint egy pszichoszomatikus tünetképzési mechanizmus.

Riporter: - Tehát a várandós apa is tüneteket produkál?

S. H. G.: - A várandós apa is produkálhat testi tüneteket. Jellemzõ módon terhességi tükörtüneteknek lehetne õket nevezni. Nem minden várandós apa produkál, a statisztikai adatok azt mutatják, hogy például 20-60%-uk érintett. Van egy rizikó csoport is, aki különösebben érintett, általában a harmincon túli, értelmiségi, anyjukhoz erõsen kötõdõ férfiaknál gyakori. A dologban az nagyon izgalmas, hogy ezek a testi tünetek, amiket ilyenkor az apák produkálnak, mindenféle szervi meghibásodás nélkül feltûnõen hasonlítanak az anyák várandóssága alatti testi változásaival.

R.: - Például vérnyomás, hízni kezdenek?

S. H. G.: - Például hízni kezdünk, például hát- és derékfájásunk támad. Például rossz a közérzetük és gyakrabban van hányingerük, fejfájásuk, mint ahogyan ez szokott lenni. Vizeletürítési problémák jelenhetnek meg. Tehát tipikusan olyan testi változások, amik normális együtt-járói az asszonyok várandósságának.

R.: - És ez egy mintakövetés, vagy megirigylik a férfiak az asszonyokat, akiket ilyenkor kényeztetnek?

S. H. G.: - Több elképzelés is van a khuvád-szindróma eredetével kapcsolatban. A mintakövetés természetesen, ..., de nem tudatos. Mikor egy problémával nem tudunk mit kezdeni, akkor az egyik lehetséges menekülési mód, hogy egy testi tünetbe fordítom át. Ugyanez történik a khuvád-szindrómánál is. A szép az az egészben, hogy ez a testi tünet persze engem gyakorlatilag nem feszélyez, nem zavar semmiben. Nem fordulnak az apák ezekkel a panaszokkal orvoshoz. Miért is nem? Azért nem, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy orvoshoz szaladgáljanak egy kis vérnyomás problémával, vagy egy kis hátfájással, hiszen most várunk gyereket, és nagyon sokat kell dolgoznom. Nem engedhetem meg magamnak azt a néhány óra kiesést, nem engedhetem meg magamnak azt a néhány hét táppénzt. Meg hát különben is, mi történik? Praktikusan az történik, hogy míg a régi társadalmak biztosítottak egy olyan szokásrendet a várandós apáknak, amely szokásrend sok-sok rítussal teret engedett annak, hogy én feltegyem és megválaszoljam a saját leendõ apasággal kapcsolatos, igazán a lelkem mélyébõl fakadó kérdéseimet, addig a mai rohanó világ ezt nem engedi meg. Arra kényszerít, hogy sok pénzt keressek, hogy ezúton mutassam meg az elkötelezettségemet. Tehát, ... kérdések nem kezdenek el bennem motoszkálni. Egyetlen egy lehetõségem van...

R.: - Beteg leszek.

S. H. G.: - Beteg leszek. Legalábbis, ha nem is beteg, mert hogy ez nem betegség, de tüneteket produkálok. Nagyon fontos dolog, mert, ... a várandósság és a szülés, ... minden kultúrában telis tele van, ... rítusokkal, rituálékkal egyszerûbbekkel. A mi társadalmunkban sokszor nevetségesnek tûnõkkel, de ott vannak, jelen vannak. És nagyon fontos pszichológiai értékük van. A mi társadalmunk ezeket a rítusokat gyakorlatilag kigyomlálta, illetve vannak ilyen rítusok, csak olyan mértékben nem érik el azt a pszichológiai háttért, amit szolgálhatnának, hogy az valami borzalmas. Gondoljunk csak arra, hogy egy törzsi társadalomban a felnõtté avatás mindig valami komoly beavatási rituálé keretében megy végre. Kultúráról kultúrára változik, hogy hogyan. Valaki felmegy a hegyre, és három napig koplal. Van, aki elé kitûznek egy feladatot, komoly testi-lelki szenvedéseken megy keresztül, amíg ezt a feladatot végrehajtja. Van, ahol egyszerûen bemetszéseket ejtenek a bõrön, és a fiatal legénykéknek sírás nélkül el kell viselniük ezt a testi fájdalmat. De valami van. Mi a mi kultúránk felnõtté avató rituáléja? Az, hogy összecsõdítik az osztályt, és átadják a személyi igazolványt. Húsz perc alatt mind a harminchatunkét, és felnõtté váltunk.

R.: - Vagy hát, hogyha az apaságnál maradunk, akkor maximum annyi, hogy megszületett a gyerek, akkor elmegyünk egy jót sörözni a barátokkal, és különbözõ mértékben berúgunk.

S. H. G.: - Igen, tehát nincsen megtámogatva. Nincsenek megtámogatva sem testi, sem pedig lelki oldalról. Igazából nem történik semmi. És mivel nem történik semmi, azt kell mondanom, hogy a társadalomban nincsen intézményesített formája annak, hogy apává váljunk, valahogyan megpróbáljuk mi magunk megoldani. Adott esetben úgy, hogy meghízunk, vagy hogy elkezdünk olyan problémákkal küszködni, amik soha nem voltak. Megdöbbenve veszik észre huszonöt-harminc éves emberek, hogy fáj a hátuk, derekuk, noha soha ilyen nem volt, hetente háromszor squash-olnak, síelnek, lovagolnak, bármit. A legszebb az a khuvád-szindrómában, hogy amikor a gyerek megszületik, ezek a tünetek nyom nélkül elmúlnak, megoldódik. Valamin túl vagyunk, de éppen csak túl tettük magunkat. A kérdéseink még mindig ott vannak, csak éppen nem aktuálisak már, elõ fognak késõbb kerülni. Ekkor már nem feltétlenül képezünk testi tünetet, de egy lehetõséget, a várandóság kilenc hónapja nyújtotta lehetõséget egy kicsit elpasszoltuk.

Név nélkül: - Én állatorvos vagyok, és a következõt szeretném mondani, hogy ténylegesen a lányoknak a 80-90%-a tizennyolc éves korukig átesnek a toxoplazma-fertõzésen.

R.: - Hála istennek, igen!

Név nélkül: - Igen. Ellenben, hogyha nem esnek át, és a terhesség alatt fertõzõdik, az tünetmentesen nagyon súlyos károkat okoz a babában. Mivel a toxoplazma rendkívül lassan jut el a magzatba, olyan hat hét, két hónap alatt, ezért van idõ kezelni az anyát, hogy ne károsodjon a magzat.

R.: - Igen.

Név nélkül: - És én bizony nem fertõzõdtem, - hiába dolgozom macskákkal -, toxoplazmával. Ezt megállapította már az elsõ vizsgálat. Úgyhogy egy infektológus tanácsára hat hetente vizsgáltak toxoplazmára, és végül a terhesség alatt nem fertõzõdtem meg, de elég katasztrofális lett volna, hogyha megfertõz. Tehát ez így nem igaz, hogy nem érdemes háromszor megvizsgálni. Ha macskával kapcsolatban van, és nem fertõzõdött, akkor meggondolandó, hogy érdemes többször vizsgálni azt a kismamát.

R.: - Régebbi, a nõgyógyásszal folytatott beszélgetésekre visszagondolva mondom, hogy talán egyben nem egyezik teljesen az álláspontjuk, hogy ön azt mondta, hogy ez tünetmentes. Õ azt mondta, hogy nem tünetmentes, amennyiben a fertõzés megtörténik.

Név nélkül: - Tünetmentes. Felnõtt korban ez tünetmentes. A gyerekkorban okozhat tünetet, vagy én tudok olyan felnõttrõl, akinek okozott tünetet, de általában ez a fertõzés tünetmentes, mint ahogy tizennyolc éves korig is tünetmentesen fertõzõdnek a lányok toxoplazmával. Kisgyerekkorban ijesztõ tüneteket okozhat.

B.: - Dr. Nyiszler Zsófia, a Szent László kórház fõorvosa.

Nyiszler Zsófia: - Hát én érdeklõdéssel hallgattam az állatorvos kolleganõnek a hozzászólását. Valóban úgy van, hogy az egészséges, ép immunrendszerû felnõttekben és egyébként gyerekekben is a toxoplazma-fertõzésnek az a formája, amit szerzett toxoplazmózisnak hívunk. Tehát megkülönböztetjük attól a formától, amikor a terhesség alatt a magzat fertõzõdik, mert ezt hívjuk kongreditális toxoplazmózisnak. Tehát a szerzett forma, az bizony az esetek túlnyomó többségében teljesen tünetmentes. Ha nagyon keresnénk a tüneteit, akkor azért megtalálnánk, mert általában egy kis máj- és lépduzzanattal, nyirokcsomó-duzzanattal járhat. De például láz egyáltalán nem jellemzõ, toroktünetek nincsenek. Úgyhogy nem véletlen az, hogy miközben felnõtt korunkra nagyjából 80%-ban átfertõzõdünk, errõl a legtöbb embernek egyáltalán nincsen tudomása. Nos, abban is igaza van az állatorvos kolleganõnek, hogy a macskák, mint egy természetes rezervoáljai ennek a fertõzésnek, viszont számos más állat is megfertõzõdik, még hozzá éppen a macska ürülék által terjesztett toxoplazma-kórokozókkal. De viszont ezek már nem a macskatartással kapcsolatban fertõzik meg a kismamákat, hanem többnyire ezeket a kórokozókat megesszük. Ugyanis a többi állat, aminek mi a húsát fogyasztjuk, ilyenek a csirke, disznóhús, marhahús, illetve a zöldségek, amiket nem kellõképpen mosunk meg a konyhai felhasználás során, és a nem kellõképpen hõkezelt, és nem kellõképpen megtisztított élelmiszereknek a fogyasztása az, ami aztán a kismamákat, - ha soha nem is találkoztak macskával -, megfertõzheti. Tehát nagyon fontos életmódbeli tanács az, hogy ezek a bizonyos fogékony, tehát terhességük idejére még toxoplazma-fertõzéssel nem találkozott nõk, ezek ne kóstólgassanak a terhességük alatt, ha pörköltet készítenek, vagy gulyáslevest. És nagyon alaposan mossanak meg mindent, ami az asztalra került. Félreértés azt gondolni, hogy csak a fogékony macskatartó hölgyek vannak ilyen értelemben veszélyben. Hozzá kell még azt is tenni, hogy teljesen igaz az állatorvos kolleganõnek az a megállapítása is, hogyha szûrõvizsgálatra sor kerülne, akkor csak a késõbbiekben a negatívokkal, tehát a fogékonyakkal kell foglalkozni. Hiszen, aki már átesett toxoplazma-fertõzésen, az további veszélynek nincs kitéve a terhessége alatt sem. A negatívak, tehát a fogékonyaknak az ellenõrzésére pedig azért van szükség, mert hiszen éppen életmódbeli hibák miatt elõadódhat, hogy éppen a terhesség alatt fog fertõzõdni valaki. És pontosan ez képezi azt a kockázatot, ami aztán a magzat szempontjából szóba jön.

Dr. Sipis Magda: -  Jó napot kívánok, én Dr. Sipis Magda vagyok. Ugyan orvos vagyok, de már nem aktív koromban. A toxoplazmózist hallgattam, és egy kicsit úgy tûnt nekem, mintha bagatellizálták volna, kérem szépen. Ez nagyon is komoly dolog, mert változott az emberek szokása. Újabban nem gyerekeket szülnek, hanem nagyon sok fiatal pár macskát és kutyát tart. Na most, ezeknek az ürüléke igencsak fertõzõ. És nemcsak a macska kórokozó, hanem a legkülönbözõbb, - olvasom a Budai Nyerges könyvet, a Fertõzõ betegségek címû fejezetbõl -, kérném szépen, a legkülönbözõbb házi- és vadállatok is terjeszthetik ezt a betegséget, mert ezeknek a szerveiben a kórokozó cisztás formája van meg. Na most, hát azt tudjuk, hogy nõkön ez súlyos méhen belüli gyulladást okoz, ami abortuszhoz, koraszüléshez és halva születéshez vezet. De hát a kis születendõ magzatot is rettenetesen veszélyezteti, mert hát ugye, agyhártyagyulladástól kezdve, üvegtesti gyulladás, vakságig menõ porioretinitis. Tehát nagyon-nagyon súlyos állapotot tud okozni. Rettenetesen veszélyes, kutyák, macskák járnak defekálni kérem, az összes játszótérre, az összes homokba. Az unokámat is viszem, és látom, hogy mi történik. A játszótereknek nagyon kis hányada van bekerítve. Most arról nem beszélek, hogy az ürülék ugye porlik, és a porban aztán még a kórokozók életképesek, ha nem a toxoplazmozisé, akkor a mikrobaktérium, például a TBC kórokozója, és így tovább. Ezeket kutya keményen kellene venni, és inkább oda kellene hatni ezeken a fórumokon, hogy szoruljon egy kicsit vissza a kutya- és a macskatartás.

Ny. Zs.: - A kolleganõ által felvetett kérdésekre, nagyjából válaszoltam. Nem egyedül a játszótér, és nem egyedül a kutya-, macskaürülék az, ami figyelembe veendõ, hanem az, amit elfogyasztunk, és ahogy elkészítjük az ételeket. Továbbá a macskákkal együtt élõ asszonyoknak is lehet okos tanácsot adni, hiszen elsõsorban a kismacskák, a még fiatal állatok azok, akiktõl könnyebben lehet fertõzõdni. Ezenkívül pedig körülbelül huszonnégy óra kell a macskaürüléknek ahhoz, hogy abból a kórokozók, mintegy felszabaduljanak. Tehát a huszonnégy óránként cserélt macskaalom, amit természetesen tanácsos, hogy ne a várandós kismama végezze magát a cserét, az már önmagában nagyban elõsegíti, hogy az otthon tartott cicától se legyen senki beteg. Hiszen itt még egy fontos momentumként az talán nem hangzott el, hogy a macska az egyetlen állat, amelyik egyáltalán nem betegszik meg.

R.: - Valóban ilyen súlyos következményei lehetnek annak, hogyha a terhesség alatt megfertõzõdik a magzat?

Ny. Zs.: -  A toxoplazma-fertõzés kimenetele emberben az immunrendszer épségének a függvénye. Ezért az újszülött, a magzat, a fiatal csecsemõ, mint immunológiai szempontból éretlen, van nagy kockázatnak kitéve. És hasonló kockázatnak vannak kitéve a súlyosan sérült immunitású emberek, amilyenek például a HIV-pozitívak, akikben az egyik leggyakoribb halálok éppen a toxoplazma okozta idegrendszeri fertõzés. Amennyiben a fogékony terhesnek a terhessége alatt a toxoplazma-fertõzése létrejön, akkor viszont valóban van idõ magára a diagnosztikára is, illetve a kezelésre. Van olyan gyógyszer, ilyen a spiramicin-tartalmú gyógyszerek, amik megakadályozzák azt, hogy a toxoplazma az édesanyából átkerüljön a magzatba. Meg tudjuk azt is állapítani, hogy valóban friss fertõzés létrejött-e mind az anyában, mind a gyermekben, erre is van ma már lehetõség. Nagyon érdekes azt is tudni, hogy a korai fertõzés során van a legkisebb esély arra, hogy átjut a toxoplazma a méhlepényen. Tehát ezek azok az esetek, amikor a legkisebb hányada fertõzõdhet meg a magzatoknak, akikben sajnos ilyenkor a legsúlyosabb kimenetelében a fertõzés.

R.: - Tehát ez azt jelenti, hogy a terhesség korai szakaszában kisebb a gyermek fertõzõdésének az esélye?

Ny. Zs.: - Igen. Ez körülbelül az elsõ harmadban 10% körülire tehetõ, és ahogy halad elõre a terhesség, ez az arány egyre nõ. Tehát a vége felé a terhességnek már majdnem 90%-ot is elérheti. Viszont ezek azok az esetek, ahol már akár egészséges kisbaba is születhet ránézésre, és csak a szerológiai vizsgálat vérbõl, anyából és gyermekbõl párhuzamosan végzett vizsgálat fogja kideríteni, hogy most van-e szó a magzat fertõzésérõl vagy sem. Tehát a legnagyobb veszélyben a legkisebb eséllyel fertõzõdõ korai szakaszban vannak a kisbabák. A legnagyobb esély a fertõzõdésre késõbb van, viszont a legjobb kezelési esélyek ilyenkor vannak.

R.: - Említette, hogy van idõ a kismama kezelésére, ugyanakkor nincsen jele ennek a fertõzésnek. Mit csináljon a kismama?

Ny. Zs.: - Értelme volna egy olyan szûrõprogramnak, ami mindjárt a terhesség elején megmondaná azt, hogy kik azok a fogékony terhesek, akiknél egyáltalán szóba jöhet maga a fertõzõdés lehetõsége. Példamutató munkája van ezen a téren a Szegedi Egyetem Mikrobiológiai Intézet munkacsoportjának, akik már több mint egy évtizede végzik az adott régióban lakó kismamáknak a szûrését. Itt nem is fordult elõ egyetlen egy olyan kisbaba se, aki károsodott volna. Ugyanis így a fogékony mamáknak a figyelmébe lehetne adni a részletes útmutatót az életmódbeli tanácsokkal, ezzel mintegy 50%-ban lehet csökkenteni a fertõzõdés kockázatát. Személyes véleményem az, hogy talán még jobban is. Fontos azt is tudni, hogy maga a kezelés nem magzatkárosító. Tehát azok a gyógyszerek, amiket alkalmazunk, azok egyébként nem okoznak baj a kisbabáknak. Úgy tudom, hogy a népegészségügyi programban tervbe vette az egészségügyi kormányzat, hogy toxoplazma-fertõzés kongenitális formájának a szûrõprogramját kidolgozza, és hát ebben a gyerek infektológusok, az infektológusok fognak segítséget is adni. Tehát azt gondolom, hogy belátható idõn belül lesz arra lehetõség Magyarországon, hogy minden kismama számára ezt a segítséget meg lehessen adni.

B.: - Mûsoraink szövege olvasható az interneten: a rádió, a Babanet, a Kölöknet honlapján. A mûsort Mohácsi Edit, Uhrin Csaba és Horváth Ida készítette.