Koncz Zsuzsa: - Amikor iskolába érkezik a gyerek akkor választ abból, ami van. De az is igaz, hogy a felsõbb éves gyerekek szülei már megfogalmaznak bizonyos elvárásokat. Arra is volt alkalom már, hogy engedtük azt, hogy volt gyerekünk aki magasabb évfolyamon tanult bizonyos tantárgyat, mert õ ott el tudott végezni egy év alatt két évfolyamot. Tehát ilyenre is van lehetõség. Ha jó partneri viszony van a pedagógustársadalom, tehát az iskola és a szülõ között, márpedig én azért ezt a mi iskolánkban jelesre minõsítem, akkor azt hiszem, hogy olyan elrugaszkodott igényeik, hogy tudják hogy egy önkormányzati iskola bármennyire is szeretné nem tudja megtenni, nem állnak elõ ilyen igényekkel. Azt is tudják viszont rólunk, hogy azért ami lehetõségünk van mi azt megpróbáljuk kiaknázni. Tehát történetesen amíg nem volt külön mûvészeti iskola a tánccsoportokat az énekkarokat vagy csak táborokat is nyárra, külföldre és belföldre ez a nevelõtestület nagyon sûrûn szervezett.

Koncz Zsuzsa: - Mi inkább elébe mentünk az elvárásoknak. Tehát amikor megújultunk abban, hogy átrendeztük a teret és az idõt egy kicsit az oktatásban, körbeülik az asztalt - a gyerekeknek állandó lehetõségük van a szemkontaktuson kívül mindenfajta kommunikációs készségük kipróbálására és gyakorlására, a tanítási órák szervezése is egészen más mert a kiscsoportoknál ugye a tanító mintegy karmester mûködik közre és nem minden ismeretet õ ad, hanem igen is építünk arra, amit a gyerek hoz magával. Nyilván, hogy a szülõ azt várja, azt kéri, hogy minden gyereket saját képessége szerint saját munkatempójában fejlesszünk. Sokoldalúan. A programmal haladó osztályokban például eleinte ugye furcsa volt, hogy van egy alap munkazaj. Megmondom õszintén mikor elõször és is hospitáltam ezekben az osztályokban azt kérdeztem, hogy itt mindig zaj van, mert hozzá voltunk szokva, hogy csak csendben lehet munkálkodni. Hát egy kiscsoportban ha négy-öt gyerek megbeszél valamit, akkor az egy halk beszéd zaját adja, de ettõl a másik csoportbeliek ugyanúgy tudnak dolgozni. Na most nyilván, hogy ez a szülõnek azért jó, mert nyitva van az ajtó, bejöhet, segítséget kérhet, de azt is megmondom õszintén, hogy mondjuk a pedagógusok is olyanok, hogy el is mondják miben várják a családi segítséget.

Koncz Zsuzsa: - 61-en voltak most a játszóházi napunkon március elején. Ezt minden évben ilyen tájban szervezzük pontosan azért, hogy a városban azok a szülõk, akiknek a gyerekekük tehát iskolaköteles lesz megnézhessék az iskolát belülrõl. Itt benézhettek a tantermekbe, megnézték milyen miliõbe jön a gyerekük. Jaj, tényleg annyira hasonlít ez az óvodai foglalkoztató termekhez. Színes, üde, minden munkáját láthatja, így helyezzük el, úgy helyezzük el a padokat, tehát tényleg megéli mi az, hogy iskola, mert már lehet, hogy egy kicsit régen volt õ is iskolás és pláne amikor az elsõ gyerek lesz iskolás akkor az nagyon izgalmas egy szülõnek. Az egy külön állapot én azt gondolom és jobban izgulnak az anyukák, apukák mint a gyerekek. Na most ezért találtuk ezt a formát. Én ezt egy ideális létszámú érdeklõdésnek tartom és ez egy jó két és fél, háromórás program, a gyerekek itt játszanak, különbözõ kézmûves foglalkozásokon vesznek részt, sportjátékokban, kakaóztatjuk õket, kaláccsal és a szülõknek pedig bemutatjuk az iskolát. És minden tanítót is megismerhetnek és kérdezhetnek és ez egy rendkívül jó kötetlen beszélgetéssé válik aztán a végén és utána azok a nagyon kellemes pillanatok, amikor a szülõk mennek a gyerekekért a termekhez és akkor nézd anya mit csináltam, nézd anya, hogy milyen aranyos ez amit kaptam. És ugye a nagylányok is szoktak itt segíteni a pedagógusoknak egy-egy foglalkozóhelyen és nézd meg, hogy Tímea hogy segített nekem és milyen aranyos kislány és õ lesz az én barátom. Szóval ezek nagyon-nagyon fontosak. Valahol az árút megvenni így lehet, hogy ha megkínálják vele és megkóstolhatja.

- Szünetekben gondolom, hogy kiszabadulván az osztályterembõl hangosabban viselkedik, poénkodik, röhögcsél, az udvaron szaladgál, rossz helyre szalad be vagy nem tudom. Sok ilyen kihúzást kapott és az az igazság, hogy ilyenért nem szoktuk nagyon leszidni. Tehát az, hogy én szerintem az nem bûn, hogy ha egy 7-8 éves eleven kisfiú rohangászik, hangoskodik, viccelõdik a szünetben, az udvaron vagy az ebédlõben. El tudom képzelni néha hová fajul ez az ebédlõben hülyéskedés, de hát istenem annyi teher van rajtuk. Ezt a pici lazítás, hogy ilyenkor óra közben eleven legyen szerintem nem egy nagy bûn.

- Remélem igen, mert látja rajtunk, hogy mi is így éljük meg. Tehát egész más dolgokban látjuk azt, hogy mi az, hogy komoly vétek vagy hiba. Ezt nem tarjuk annak sem a férjem sem én és teljesen egyezik ebben az álláspontunk, hogy szerintem ha nem tehetné meg ezt akkor görcsben ülne és feszültség alatt lenne egész nap a gyerek. Tehát azt nem mondom neki, hogy verje szét az iskola épületét, de igen is rohangásszon szünetben, futkározzon, fussa ki magát, viccelõdjön, akkor szabad. Órán viszont üljön szépen csöndben, figyeljen, tegye fel a kezét, hogy ha mondani akar valamit. Tehát tudja, hogy mi a különbség a kettõ között. Nekem ez fontosabb.

- Van bõven, mert egy idõben hirtelen romlott a magatartása és sikerült õt megijeszteni azzal, hogy ha heti két kihúzásnál több van akkor nem nézheti meg a kedvenc rajzfilmjét szombat, vasárnap délelõtt. Azontúl szigorúan egy, maximum kettõ van egy héten és ha az elég csütörtökig és már megvan a kettõ akkor onnantól kezdve kisangyal. Úgyhogy ezek elég tudatosan tudják irányítani.

- Nem, még nem volt, ez egy érdekes kérdés, hogy mi van akkor. Állítólag a magatartása itt romlik le. Tehát X kihúzás felett már csak 4-es, már csak 3-as, annál rosszabbat nem is tudom, hogy kettest egyáltalán adnak-e. Azt tudom, hogy az én fiam az kegyelemnégyest kapot magatartásból.

- Van egy osztálytársam, lány és a mostohaapukája az mindig megveri, hogyha 3-nál rosszabb vagy 4-esnél rosszabb jegyet kap és akkor nem nézhet tévét egy 1-es után mondjuk 1 hónapig, meg nem engedik le. Még a kutyáját sem sétáltathatja meg. Szóval elég szigorúak a szülei.

- Azt nem tudom, csak azt tudom, hogy a hátát szokta ütni, állítólag, hogy ne látszódjon. Ennyit mondott nekem a barátnom. Mert régebben a legjobb barátnom volt, de most már nem az.

- Hát nagyon jó tanuló, mert egész évben eddig csak egy darab 1-ese van. Szóval nem tudom, hogy miért verik meg állandóan, de általában ugyanolyan tanuló, olyan 4-es, 5-ös. Csak vannak tantárgyak amikbõl rosszabb, de hát abból meg nem tud javítani, ha egyszer nem érti.

- Nekem volt egy olyan évfolyamtársam, akit szíjjal vert az apukája. Szóval nem volt valami jó tanuló. Néha jó, néha rossz. Szíjjal verték, hogyha rossz jegyet hozott és hát úgy elfajult ez a dolog, hogy már a kisöccse is látta az apukájától, hogy szíjjal verik és õ is az övével verte.

- Igen.

- Igen, de már elváltak a szülei, mert apukája megcsalta az anyukáját.

- Hát engem igen szoktak, például mostanában hoztam egy kettest, aminek nem nagyon örült az anyukám és most egy két hétre elvették a telefonomat.

- Nem nagy büntetés mert tudom, hogy vissza fogom kapni és mivel ha küldenek SMS-t a barátok azt a telefon úgyis kiadja és akkor el tudom olvasni.