- Jó napot kívánok! Nekem van két óvodás gyermekem és a csoportjukban nagyon jól tudjuk, hogy három tetves gyermek is van és ezért vígan járnak minden további nélkül óvodába.

- Hát ezen nagyon fölháborodtam és felhívtam az óvóda védõnõjét, hogy ez hogyan lehetséges. És mondta a védõnõ, hogy emiatt a kolléganõje majdnem fegyelmit kapott, ugyanis, amikor megtiltotta annak a gyermeknek, akinek tetve van a közösségbe járást, akkor a szülõk megjelentek azzal a rendelettel, miszerint a fejtetûs gyermeket nem lehet közösségbõl kitiltani. Ezek után beszéltek a helyi ÁNTSZ fõorvossal és a fõorvos megmutatta a védõnõknek ezt a rendeletet és ezek után mondta nekem a védõnõnk, hogy sajnos tehetetlenek, egyetértenek a fölháborodásommal, de valóban így van, hogy járhat az a gyermek, akinek igaz, hogy fejtetve van, tehát hogyha leírtják a tetûírtóval és érzik a szaga a gyerek haján, akármennyi serke van a fejében, járhat közösségbe. Na most ez azért is fölháborító, mert ez a tetûírtó a serkére nem hat, azt csak leszedegetni lehet kézzel.

- Ez a tetûírtó csak az élõ tetûre jó, magyarul ez nem csinál semmit és ezért már szerintem áldatlan állapot alakult itt ki, ugyanis most tudtam meg, hogy ez az óvodába most gyûrûzött be ez a tetû, de itt két iskolában a városunkban már több, mint egy éve folyamatosan küszködnek ezzel és éppen ezért, mivel hogy ezeket a gyerekeket nem lehet kitiltani a közösségbõl.

- Úgyhogy én most ezért vagyok kíváncsi erre, hogy most itt akkor mi az igazság, mert a helyi ÁNTSZ fõorvosa azt mondja, hogy aki le van írtva hiába van serkéje, járhat közösségbe és nem lehet kitiltani. Az önök mûsorában azt hallotam, hogy nem lehet, hogy most akkor szeretném tudni, hogy most akkor hol az igazság és hogy esetleg az önök mûsorát értettem félre?

- Nagyon szépen köszönöm és nagyon szeretnék erre választ kapni, ugyanis igaz, hogy még az én gyermekeim nem kapták el, de hát úgy érzem, hogy ezek után, mivel tudom, hogy három gyermek is van a csoportjukban, az óvódás csoportjukbn serkével a fejében, úgy érzem, hogy csak idõ kérdése, hogy õk is megkapják és nem értem, hogy azoknak a gyermekeknek is miért jó az, hogy így járnak közösségbe, hiszen hogyha végre megszabadulnak tõle, ugyanúgy vissza fognak fertõzõdni õk is.

Bederna Judit az ÁNTSZ Fõvárosi Intézete járványügyi felügyelõje: - Meg tudom nyugtatni a kismamát, a legpontosabb megnyugtató dolog az, hogy a fejtetvesség nem egy fertõzõ megbetegedés. A fejtetvesség egy kellemetlen dolog és az ember rosszul érzi magát, ha ugye mellette a gyerekének a fejében mozognak a tetûk, de fertõzõ betegséget nem terjeszt. A tennivalónk, hogy minél hamarabb elmegyünk a gyógyszertárba, veszünk egy tetûírtó szert és azzal lekezeljük a gyereket. Fontos tudni azt, hogyha nincs pénzünk netán erre a tetûírtó szerre, akkor az ÁNTSZ fõvárosi intézetében legalábbis Budapestre vonatkozóan úgy mûködnek a dolgok, hogy ide aki bejön, mi ingyen mindenkit lekezelünk. Utána hogy a serkéket a lehúzgálja vagy nem, ez teljesen a szülõnek a dolga, ezzel már ugye mi nem tudunk foglalkozni. A serkéknél nagyon fontos tudni azt, hogyha a tetûírtó szert én nem mosom le nyolc napig, a kikelõ tetûket, ez a szer el fogja pusztítani. Tehát a serke magában nem veszélyes. Erre nincs is rendelet, hogy azért, mert egy gyerek serkés, ki kell tiltani. Gyakorlatilag a fõvárosban van egy ilyen megállapodás, ezzel próbáljuk a tetveseknek a számát lehetõleg csökkenteni, hogy ez ne zavarja a szülõket, hogy kérjük, hogy lehetõleg a védõnõk ragaszkodjanak a serkék lehúzgáláshoz és utána kap a kerületi ÁNTSZ-ben igazolást, de erre nincs rendelet, ez egy fõvárosi bevezetett házi módszer a megelõzésre.

Bederna Judit: - Más a gyakorlat, ugyanis amit rendelettel nem lehet lefedni és nincs igazándiból szabályozva, ott helyi szokások vannak és más a Pest megye helyi szokása ezek szerint és más a miénk.

B.J.: - Senkit nem szabad kitiltani. Mert részint gondoljuk végig, az óvodából kitiltjuk, a szülõnek otthon kell maradni, ez nem két fillérbe kerül. Ha iskolából tiltom ki, elmarad a a tananyagtól, tehát tudomásul kellene vennünk, hogyha valaki le van kezelve, akkor az mehet a közösségbe, legfeljebb a szülõ vállalja a felelõsséget, hogy valóban becsületesen lekezelte és ez egy fontos dolog.

B.J.: - Semmi veszély nincs, miután fertõzõ betegséget nem terjeszt, veszély nincs, összeszedheti ha összebújik vele, vagy sapkáját használja, fésûjét használja, inkább kellemetlen, mint veszélyes.

B.J.: - A jó gyakorlat szerintem, amit a fõváros követ, ugyanis azért ezzel el lehet kerülni az eltetvesedés mértékének a szaporodását, mert ha véletlenül nem jól kezelte le a szülõ, vagy lemosta azt a szert elõbb, akkor ha nincs serke, akkor nincs, ami kikeljen. Ahol meg ott a serke, ott kikelhet. Tehát én azt hiszem az lenne jobb, hogyha úgy csinálná mindenki, mint a fõváros.

B.J.: - Mindenféleképpen a területi a város ÁNTSZ-t kell megkeresni. Gondolom, ahogy nálunk van azért a költségvetésre némi lehetõség, hogy tudjunk segíteni valószínû mindenütt van. Azzal együtt, hogy azért azt le kell szögezni, hogy a szerrel az ellátási kötelezettsége a fenntartó intézménynek van, tehát óvodánál, iskolánál, önkorományzatnál egyébnél pedig aki a fenntartó.

- Nekem most éppen nem kapták el a gyerekeim a tetût, de két-három éve elkapta a nagy lányom és azt vettük észre, hogy a tetûírtó szer egyszerûen nem hat. És én akkor fölhívtam a gyártót és a gyártó azt mondta, hogy hát akkor 60 fokon mossak ki mindent, vagy mindent, ami a gyerek környezetében amúgy van, azt nejlonzsákba rajam két hétig, mert nem csak a hajban van, hanem máshova is befészkelheti magát, ezért nem tud elmúlni.

- Na most viszont hát a gyereknek szétmarta a fejét a tetûírtó.

- Igen, és én most tudok olyat, aki itt az osztályban a gyerek osztálytársa, de még mi nem kaptuk el, hogy nekik se egyszerûen nem pusztítja ki, csak nagyon-nagyon nehezen.

- Én el tudom képzelni igen, mert elõször kétféle tetûírtót használtunk, elõször a régebbit, aztán kaptuk ezt az újat, nem tudom hogy hívják pontosan és ezzel sem akart leírtódni a tetû, pedig én órákig szedtem, tehát én úgy vettem észre, hogy én teljesen leszedtem. És akkor két nap múlva megint volt benne serke. És nem járt akkor óvodába. Hát sokat, sokszor kellett rárakni és nem hatott. És nekem ez nagyon furcsa volt és mondom én a gyártókkal is beszéltem és mondták, hogy hát sajnálják. És drága szerrõl van szó.

- Igazából, ha én az összes dolgát beraktam volna a zacskókba, akkor az egész gyerekszobát becsomagolhattam volna, meg 60 fokban kimoshattam volna, az ágynemûjét kimostam, de hát nejlonba nem raktam be a plüss állatait, meg ezeket a dolgokat, tehát nemcsak a hajban marad meg ezt mondták. Tehát akinek állandóan visszafertõzõdik, az elképzelhetõ, hogy a környezetében megbújik a tetû. Meg az ágyában. És mondom én direkt a gyártókkal beszéltem. Mert annyira zavart a dolog, hogyhát rákenem, rákenem, hát arra még akkor nem értem például, hogyha rákenem, hogy megelõzzem, akkor ezek szerint semmi hatása nincs, hogyha akkor se hat, amikor rajta van.

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Nos régen nagyon-nagyon egyszerû szereket alkalmaztunk. Ha visszagondolunk arra, hogy a háború után például a nagymamák petróleumot használtak, ezt azt hiszem, hogy szabad mondani, mert nem a reklám helye, ezt nyugodtan mondhatom, és egyszerûen bekötötték a gyerekeknek a fejét, rajta hagyták egy fél napot és utána mosószappannal megmosták a gyerekeknek a haját és ecetes vízzel öblítették. Ugyanis ez utóbbi az, amit én mindig el szoktam mondani a mamáknak, hogy nem elegendõ ezeket a nagyon drága modern új gyógyászati szereket föltenni a gyereknek a fejére és megcsinálni az elõírás szerinti kezelést, hanem azt nem szabad elfelejteni, hogy a serkéket ez nem oldja le. Tehát tulajdoképpen az élõ tetût gyakorlatilag azt öli el, de a pete, a serke, az ottmarad a hajszálakon. Na most hogy ezt le lehessen oldani, ahhoz kell egy olyan ecetes vizes öblítés a fejmosás, tehát az utolsó lépésként az ápolásnak, illetve a kezelésnek, amit valóban régen mindig csináltunk, sõt még preventív célzattal is én emlékszem rá, hogy az én nagymamám is és az anyukám is a gyereknek, tehát az hajmosmásomnál is az utolsó öblítõvizet ecetesnek csinálta. Akkor nem értettem, hogy miért, de aztán megértettük.

dr.N.É.: - Nem. Az az öblítõ és az ecetes víznek az a tulajdonsága, hogy gyakorlatilag leoldja a hajszálról a serkét.

dr.N.É:: - A rendes 10 százalékos, tehát nem, amivel a salátaecetet csináljuk, tehát az esszenciából egy evõkanállal kell egy kacsó vízbe beletenni, tehát tényleg ecetesek kell lenni, tehát érezni kell a szagán, hogy ecetes és azzal kell leöblíteni a hajat. Na most utána viszont egyenként vagy kézzel, de ez ennél sokkal egyszerûbb megoldás van, amit megint ma már nem nagyon lehet kapni, az igazi sûrûfésû. Na most van olyan gyártó cég, amelyik mellé csomagolja a szernél a fésût.

dr.N.É.: - De az annyira sûrûfésû, ami még sûrûbb, mint a stilfésûnek - azt tudjuk, hogy melyik a stilfésû, ilyen vékony nyele van, tehát annál is sûrûbben vannak a fogak és elûbb azzal át kell gondosan kefélni, tincsrõl tincsre a hajat és utána még átnézni és ahol maradt bizonyos kézzel lehúzogatni a serkéket.

dr.N.É.: - És a korpától pont az különbözteti meg a serkét, hogy a korpa az lehullik, míg a serke nem hullik. Na most általában tarkó tájon, fül mögötti területen szeretnek ezek megbújni, tehát azért mondom azokat gondosan át kell nézni. Na most nem a ruhától kapja az illetõ, hanem a másik gyereknek a fejecskéjébol. A gyerekek összedugják a kis fejüket, játszanak, és egyik hajszálról átmegy a másikra. Tehát itt a kontaktus az, ami tulajdonképpen fontos, hogy tudjam azt, hogy hogyan. Na most egy hosszúhajú kislánynál célszerû copfot csinálni, tehát szorosra befonni, ez is ugye végül is a régi dolog az volt, hogy a kisgyerekek copffal jártak iskolába, a kislányok copffal jártak iskolába, óvódába, ma már ugye nem. De régen ez volt az egyik célja a copfos divatnak, idézõjelben a divatnak.

dr.N.É.: - Nem repkedett a haj, mert a kisfiúknál nagyon egyszerû, ott a legkönnyebb helyzetben vannak az anyukák, mert lenyírja rövidre, tüsire a haját és kész. Megoldódott a folyamat. A kislányokkal van baj. Na most isten ments, hogy levágja neki a haját, pláne, ha szép kis haja van, de ez egy nagyon kemény tortúra és hogyha egy gyerek marad az osztályban vagy az óvódában a kis csoportban, akinek nincs rendesen megcsinálva a kezelés, tehát serkéi vannak, akkor sajnos visszafertõzi a több gyereket. És ezért volt az régen, hogy az óvodákban, iskolákban a védõnõknek ez volt az egyik feladata, hogy egy-egy ilyen fertõzés után minden gyereket reggel, mikor jöttek, hozták a szülõk, átnézték. És ha olyan volt a gyerek, hogy nem volt tökéletes, akkor visszaküldték.

dr.N.É.: - Nagyon helyes, hogy nem mosta ki az egész gyerekszobát.

dr.N.É.: - Biztos vagyok benne, hogy elmulasztotta és a másik pedig az, hogy nem szabad agyonkezelni a fejbõrt.

- Van nekem egy kisebbik fiam, aki ma ugyan már 19. évében van, de 9 éve fogproblémával küszködünk. Nevezetesen az, hogy amikor a fogváltás idõszaka volt, hát ez ilyen 7-8 éves korban következik be, akkor kiderült, hogy nincsenek maradó fogai, helyesebben nincs meg minden maradó foga. És 9 éves kora óta õ fogszabályzásra jár és hát mostanában lesz az az idõ, amikor a fogszabályozás befejezõdik és egy fogpótlásra kerül majd sor. Hát ez évek óta zajlik ez a történet nálunk. De a kérdésem tulajdonképpen az, hogy a tudomány mai állása szerint lehet-e tudni, hogy ez mitõl van? Mert bennem egy olyan aggodalom van, hogy esetleg öröklõdés vagy mi az ördög okozhatja, amit még idõben ki tudnánk védeni, ez a másik kérdésem a Czukor fõorvos úrhoz.

Dr.Czukor József gyermekfogorvos: - Sajnos azt kell mondanom, hogy családon belüli elõfordulás az megfigyelhetõ. Nem törvényszerû, hogy az õ gyermekeinél ez elõfordul. Nálunk elég sok ilyen úgynevezett csírahiányos eset csapódik le és hát a végleges ellátást mi egész felnõtt korig menoen végezzük, meg a fogpótlást is végezzük és megfigyeltem azt több esetben is, bár az anyuka is félt, mi is egy kicsit féltünk, hogy majd a gyerekeinél mi lesz, hogy szült két gyermeket és a világon semmi probléma nem volt a fogcsírákkal. Az, hogy terhesség ideje alatt valamilyen ártalom érte vagy nem érte, ezt borzalmas nehéz, borzalmas nehéz kikutatni, mert jónéhány olyan csírahiányos kis, illetve már felnõtt betegem van, aki abszolút egészséges és szellemileg hát szinte sziporkázik, tehát semmi probléma nincsen, csupán egy jó pár foggal kevesebb fejlõdött ki. Úgyhogy van öröklõdési hajlam, van hogy több generáción keresztül egyáltalán nem jelenik meg, aztán megjelenik, ezt még pontosan a tudomány nem tudja a mai nap megállapítani. Na most arra vonatkozólag, hogy mi a jövõ, már egyénileg, akinél ilyen elõfordul. Maximálisan konzerválni, megtartani szoktuk a tejfogazatot és erre nagyon sokszor lehetõség van, sokszor 40-50 éves korig egy tejfog megtartható, ha azon ugye felszívódási jelek nem mutatkoznak. Sõt, pillérként föl is használjuk ilyen, olyan, amolyan pótlásra. A mi praxisunkban már van közel 36-37 éves korú testvérpár, ahol hát gyakorlatilag négy darab maradó fog fejlõdött ki mind a kettõnél és meglehetõsen rossz elhelyezkedésben, tehát tulajdonképpen pótlásra nem volt használható, ugyanakkor a tejfogait meg tudtuk tartani, kezelni, gyökértömni, felépíteni és egy olyan rögzített pótlást, tehát nem kivehetõ, rögzített pótlást tudunk készíteni, ami mai napig is hát részint a társadalomba való beilleszkedésben nem jelent problémát, mind a kettõ pedagógus lett, tehát gyerekek észre sem veszik, hogy ott valami probléma van. És egy kielégítõ rágóképességet is tudtunk biztosítani. Tehát felhívnám a figyelmet arra, hogy ilyenkor a tejfogakat, amenyire csak tudja az orvos feltétlenül tartsa mag.

- Azzal kapcsolatosan lenne nekem kérdésem, hogy 45 éves vagyok, a feleségem 35 és mi szeretnénk egy gyermeket vállalni és közben nekem eszembe jutott, hogy most már nekem hosszú évek óta a virágporra ilyen allegeria alakult ki. Kezelésre is járok, hogy vajon ez a betegség örökíthetõ-e?

- Igen.

- Segítségüket szeretném kérni abban, hogy van egy másfél éves kisfiam, akirõl azt állapították meg az orvosok, hogy tejfehérje, illetve tejcukor érzékeny. Na most a diéta ellenére sem változott a bõrkiütése, sem nem történt semmi, ugyanúgy hasmenése van. És azt szeretném megkérdezni, hogy hol van Magyarországon olyan intézmény, amit, ahol ezt komplexen vizsgálni tudják. Tehát arra gondolok, hogy talán nemcsak a tej az, ami allergiát okozhat nálam, hanem esetleg valami más is, hogy hova tudnánk ot még elvinni a megyei kórházon kívül.

dr.Nékán Kristóf allergológus: - Valóban mondhatom, hogy a kismama, vagy édesanya nagyon jól látja, hogy valóban más anyagok is lehetnek, mint a tejfehérje, vagy a tejcukor érzékenység ebben a szituációban azon túl, hogy esetleg valóban tejfehérje érzékeny is lehet a gyerek. Budapesten több ilyen intézmény is van. Például a Svábhegyi Gyerekgyógyintézet, vagy például a Madarász utcai Gyermekkórházban mûködnek, vagy például az I-es Gyerekklinikán az egyetemen mûködnek nagyon jó ilyen intézmények. Szegeden tudok ilyenrõl vagy Debrecenben is van rá lehetõség, a Dunántúl ebbõl az általában allergia szempontból elég rosszul ellátott, azt kell mondanom. Úgyhogy ott hirtelenjében nem is tudnék talán megjelölni olyan intézményt, ahova egy ilyen típusú problémával gyereket gyorsan el lehetne vagy belátható idõben vinni. Ennek a kérdésnek azonban megint van egy rettenetes aktualitása, hogy az információ mennyiség ebben az esetben az allergiás ellátóhelyek és az orvosok és a betegek között rettenetesen kevés és a csatornák rettenetesen szûkek. Úgyhogy ezért a társaságunk, a Magyar Allergológia Társaság arra gondolt és a közeljövõben ki is akar egy allergológus címtárat adni, amibe természetesen önként jelentkezhet, aki akar, nem automatikusan veszünk föl senkit, de akik meg szeretnének ebben jelenni, ez egy olyan címtár, amihet bárki hozzáférhetne, Interneten is hozzáférhetne is hozzáférhetõ lesz. Más szakendeléseken, ugyanis a tragikus nemcsak az, hogy a beteg nem tudja, hogy hol van allergológia, nagyon sokszor más szakemberek se tudják, az egészségügyben dolgozó más orvos kollégáknak is fogalma sincsen sokszor, hogy hogy hova is lehetne egy beteget elküldeni bizonyos fajta allergiákkal. Ez szakmai körökben is és szakmai folyóiratokban ez egy folyamatos téma. Én azt hiszem, hogy nem a szakmának kéne igazából, ez a játszma az egész egészségügy az nem a szakmáknak az alapvetoen a játéka, hanem az egészségeseknek és a betegeknek a meccse egymással. Hogyha az allergiás betegek, vagy a szívbetegek, vagy ha a hipertóniás betegek vagy sclerosis multiplexes betegek nem tudnak hatékonyabban a saját érdekeikben föllépni, nincs az az orvos, aki ezt helyettük igazán meg tudja tenni.

- Nem adtak, hát azt mondták, hogy tulajdonképpen vonjam ki és azt adjam amiben nincs, de akkor krumpli marad és rizs és húsok és zöldségek, de semmi tészta, se palacsinta, se

dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Az én gyakorlatomban összefûzött stencilezett lapokat szoktak kapni az anyukák, hogyha valóban fönnáll egy súlyos allergia, vagy pedig egy tejérzékenység és abban én azt látom, hogy részletes módon közlik a szülõkkel, hogy mi az, amit ehet mi az, amitõl meg kell óvni a gyereket. Van úgy, hogy csak azt közlik, hogy mi az, amit biztosan nem ehet, akár gyógyszer vonatkozásában, akár pedig táplálék vonatkozásában. Én azt hiszem, hogy ebben nagyon-nagy egyéni különbözõségek vannak. Ugye az ország területén különbözõ gasztroenterológiai részlegek mûködnek, meg allergológiai szaktanácsadások és ott nincs tökéletesen egységesített javaslat, amit mindenütt akár Szombathelyen, akár Nyíregyházán megy be ebbe a tanácsadó centrumba, vagy kivizsgáló centrumba a gyerek, hogy akkor ugyanazt kapja. Még ezen kívül csak annyit tudok mondani, hogy viszont nagyon kiterjedt az az irodalom, ami a rendelkezésre áll. Tehát azt föl lehet kutatni és

dr.Sz.I.: - igen, ilyen tanács, hogy mit egyen a gyerek, mit egyen, ha allergiás, mit egyen ha ez, ha az, ha amaz. Úgyhogy ez irányban azért lehet erõfeszítéseket, kell is erõfeszítéseket tenni a szülõknek és akkor azért nem maradnak üres kézzel.