- Az egy nagy boldog nap. Sok ajándékot kapunk, meg van torta
is meg minden.
Rip.: - Mire emlékezünk akkor?
- Amikor megszülünk, megszületünk.
Rip.: - És ez kinek ünnep ez a születésnap?
- Sok mindenkinek. Például nekem, a barátaimnak, a Gabikának,
az Áronnak, Márknak, mindenkinek, még a felnõtteknek is.
Rip.: - Ha tehát, ha születésnap van, akkor mások is
örülnek nem csak azok, akiknek a születésnapjuk van?
- Igen mások is örülnek. Valamikor én még mikor volt az
apuci születésnapja amikor elkezdtem sírni.
Rip.: - Annyira örültél?
- Igen. Jó ez a nap, amikor születésnap van.
Rip.: - Te és mit gondolsz, hogy csak az embereknek van
születésnapjuk?
- Hát még kinek lehet a bokroknak, verebeknek, madaraknak,
bagolyoknak, zsiráfoknak.
Rip.: - Nem élõ dolgoknak is lehet születésnapjuk, tehát
tárgyaknak? A te babáidnak, vagy a te játékaidnak van
születésnapjuk?
- Igen van. A szobámnak pont most volt. Csak már elmúlt. A
szobám hét éves lett.
Rip.: - És honnan tudtad, hogy most van a szobádnak a
szülinapja?
- Honnan tudtam? Mert ilyenkor csináltatták meg, pontosan
ilyenkor. Neki akkor volt a születésnapja amikor nekem.
Rip.: - Te csak hat éves vagy.
- Hát igen, de a szobámat hamarabb csináltatták meg.
Rip.: - És mit csináltál, amikor születésnapja volt?
- Egy kis titokban bezártam az ajtómat, hogy senki se zavarjon,
lufikat, meg mindent fölakasztottam és utána meg öltöttem egy
kis asztalkát és odaültettem mindenkit.
Rip.: - Hogy a szoba lakóit, a babákat, meg a játékokat?
- Igen. Macikat meg mindent. Hát úgy ünnepeltünk, hogy
örültek az állatok, énekeltünk, bemutatóztunk. Például a
fiúmacik, vagy minden fiú az énekeltek, a lányok meg
lányéneket. Boldog szülinapot, boldog szülinapot, boldog
szülinapot szoba. Ezt énekeltük. Azért fontos, mert akkor
örülünk egymásnak. Azért szeretjük, mert az egy nagy nap, a
legnagyobb.
