- Kalandkönyveket, de legszívesebben a Harry Pottert.
Mv.: - Hol olvasod a Harry Pottert?
- Iskolában és otthon.
Mv.: - Hogy-hogy az iskolában is olvasod?
-Kötelezõ olvasmány a Harry Potter.
Mv.: - Ezt ki találta ki?
- Nem tudom, tanárok mondták.
Mv.: - Nálatok kötelezõ az iskolában a Harry Potter. Ez mint
jelent, minden héten van egyszer egy óra amikor együtt
olvassátok?
- Igen.
Mv.: - Ilyenkor valaki hangosan olvassa?
- Igen. És a tanár is olvas.
Mv.: - És otthon is kell olvasni.
- Hát ha föladnak egy fejezetet.
Mv.: - És van olyan, hogy felelni kell Harry Potterbõl?
- Minden órára.
Mv.: - És hetente csak egyszer olvassátok a Harry Pottert.
- Elvileg pénteken olvasás órán olvassuk, de megkérjük a
tanárt, hogy mind az öt órában olvassuk. Szeretjük.
Mv.: - Milyen órák vannak akkor?
- Technika, testnevelés, matematika, rajz.
Mv.: - És minden pénteken ezen órák helyett olvasás óra
van?
- Nem mindig, hogy ha napközis tanárunk tanít délelõtt akkor
nem.
Mv.: - És mi lesz azokkal az elmaradt technika, testnevelés
órákkal?
- Majd bepótolja - gondolom.
Mv.: - Miért van az, hogy Harry Pottert olvastok az órákon, sõt
más órákon is Harry Pottert olvastok a tanár vezetésével.
Miért fontos ez?
- Szeretjük a könyvet és olvasni is szeretünk.
Mv.: - Az egész osztályban mindenki szereti?
- Igen.
Mv.: - Hányan vagytok az osztályban?
- 30-an.
Mv.: - Mind a 30-an szeretitek, senki sincsen köztetek aki azt
mondaná, hogy fú ez unalmas, én nem szeretem.
- Egy gyerek akit nem annyira kedveli, de neki is tetszik. Fura
dolgok vannak benne, izgalmas részek és hogy olvasni kell.
Mv.: - A magyar tanárotok mit szokott mondani Harry Potterrõl
vagy hogyan szoktatok beszélni róla.
- Beszélni úgy szoktunk róla, hogy ebben a fejezetben mi
történt mondjuk Harry Potterrel vagy a társaival.
Mv.: - És akkor felelni szoktatok Harry Potterbõl?
- Néha-néha.
Mv.: - Terád már sor került?
- Sokszor.
Mv.: - És el tudtad mondani vagy volt olyan, hogy hú nem
olvastad és akkor nem tudtál semmit elmesélni.
- Én az összeset olvasom csak egyszer még két oldalt kellett
elolvasni és abban a két oldalban volt a lényeg és azt nem
tudtam.
Mv.: - A szünetben szoktatok beszélni az osztálytársaiddal a
Harry Potterrõl, ez téma?
- A mi osztályunkban igen.
Mv.: - És hogyan jön föl ez a téma, mit mondtok egymásnak?
- Hogy jó dolog ez az olvasás óra és akkor így kezdünk el
beszélgetni a Harry Potterrõl.
Mv.: - Én azt nem tudom elképzelni milyen az az olvasás óra
amikor mindenki Harry Pottert olvas. Most tényleg úgy van, hogy
mindenki elõtt ott van egy Harry Potter és csöndben olvastok,
vagy hogy megy ez?
- Egy gyerek hangosan olvas és a többi meg magában olvassa.
Mv.: - És nem rossz az, hogy akkor nem tudsz a könyvre figyelni
mert a másiknak a hangjára figyelsz?
- Én tudok figyelni.
Mv.: - Harry Potter milyen világban él?
- Ilyen elvarázsolt.
Mv.: - Te is szeretnél ilyen világban élni?
- Nem, mert ott is sokat kell tanulni, hogy eljuss abba a
városba, faluba.
Mv.: - Akkor miért kedveled mégis a Harry Potter könyveket.
- Mert jó olvasni és más nincs.
Mv.: - Harry Potter elõtt miket olvastál?
- Fekete István Tüskevár, meg Micimackó meg ilyen könyveket.
Mv.: - Azok is ilyen jó könyvek voltak?
- Ezek között a Harry Potter a legizgalmasabb.
Mv.: - Micimackó nagyon szép dolgokról szól, nagyon fontos
dolgok vannak benne, miért lett mégis több a Harry Potter?
- Mert sok fejezetbõl áll. Micimackót is szeretem.
Mv.: - És a Tüskevár és a Harry Potter hogy fér össze
egymással?
- Jól. Szeretem mindkettõt olvasni.
Mv.: - A Tüskevárban is van varázslatos világ?
- Ott nincs. Nyári szünet van és elmegy a kisfiú és a
barátai kirándulni és akkor elmennek a nagypapájával
kirándulni és ott találnak egy ilyen helységet és a nagypapa
elmondja, hogy látjátok fiaim, az ott a tüskevár és akkor
elkezdik kiásni.
Mv.: - Amikor olvasod a könyveket, beleéled magad a fõszereplõk
helyébe?
- Természetesen. A könyvekbõl sokat tanulhat az ember.
Mv.: - Te miket tanultál már eddig a könyvekbõl?
- Hogy meg kell becsülni az állatokat meg ilyen lényegesebb
dolgokat.
Mv.: - És a Harry Potterbõl mit tanultál?
- Hogy sose légy a barátod ellensége.
Mv.: - Ez hogyan jött.
- Volt egy olyan rész, hogy a barátom, barátiam nem szeretnek,
mert egy másik barátom lett és akkor ez volt a téma.
Mv.: - És ezt a tanárod mondta, hogy sose légy barátod
ellensége vagy te találtad ki?
- Nem, a könyvben volt benne.
Mv.: - És így megmaradt benned ez a mondat.
- Igen.
Adamikné Jászó Anna fõiskolai tanár: - Elterjedt egy
magatartásforma, mégpedig az, hogy maguk sokszor a tanárok is azt
mondják, hogy fúj, kötelezõ, gyerekek ez kötelezõ, no
vegyétek azért mégiscsak olvassátok el. Hát ezt nem így kell
csinálni. Akármilyen olvasmányt be lehet vezetni, fel kell
kelteni iránta az érdeklõdést, elmagyarázni, hogy ez miért
fontos. És még azt is megtettük annak idején, hogy
kiválasztottunk egy érdekes részt, felolvastuk, a legizgalmasabb
pontnál abbahagytuk. No gyerekem olvasd tovább. Tehát nem szabad
azt mondani, hogy ez kötelezõ és ezért nem jó. Ez nemcsak az
irodalom szempontjából rossz, hanem erkölcsileg is rossz. Hát
lassan kötelességem lesz az, hogy enni adok a gyerekemnek.
Mv.: - És ami kötelezõ az eleve rossz?
Adamikné Jászó Anna: - És ami kötelezõ az eleve rossz, ez
egyszerûen egy szélsõséges individualista álláspont, hát
ilyet nem mondhat egy tanár.
Mv.: - Ez így van, nagyon sok tanár egyébként azzal
kísérletezik a kötelezõ olvasmányok esetében, hogy
tévéjáték vagy film formájában próbálja meg ezeket
bemutatni. Jó ez?
Adamikné Jászó Anna: - Utána. Elõbb olvassák el és utána
nézzék meg filmen. Persze, hát meg lehet nézni, hát én is
nagyon szeretem az irodalmi alkotásokon alapuló filmeket. Most
ugye szokták azt is mondani, hogy a kánon elavult, ez az elõírt
kötelezõ olvasmányoknak a listája. Hát én nem is tudom,
lehetséges, hogy kicsit késõbbre kellene bizonyos könyveket
tenni. Mondjuk a Tüskevárt nem tenném alsó tagozatra, hanem 7-es
gyerekekrõl szól, tehát úgy 7-be tenném.
Mv.: - Pedig negyedikben tanítják jellemzõen.
Adamikné Jászó Anna: - Igen, vagy a Légy jó mindhaláligot
egy kicsit lehet, hogy 9. osztályban. Kihagyni nem szabad,
semmiképp sem szabad, de esetleg mivel gyermetegebbek a gyermekeink
egy kicsit késõbbre lehetne tenni. De ugyanakkor az is igaz, hogy
fel kellene frissíteni ezt a könyvállományt.
Mv.: - Mikkel kellene felfrissíteni?
Adamikné Jászó Anna: - Hát én próbáltam frissítgetni,
például a saját programomban kiadtam Wass Albertnek a meséit. Az
erdõk könyvét, a Mondák könyvét. Végre egy mondás könyv,
ami irodalmi ihletéssel van megírva. Gyönyörû. Akkor kiadott õ
egy erdélyi változatban megírt magyar népmesegyûjteményt.
Nemcsak gyönyörûek ezek a Wass Albert mesék, hanem csodálatos
plasztikus figurák vannak benne. Például egy kis veres mókus,
aki mindig vitatkozik vagy egy Bulámbuk, ez a rettenetes nagy
szarvasállat. Hát hogyha élelmes játékkereskedõ volnék akkor
azonnal megcsinálnám, bedobnám a köztudatba ezeket a
nagyon-nagyon szép meséket, megcsinálnám hozzá a veres mókust
vagy Bulámbukot. Hát miért csak mindig Micimackó van a
fölcsúszott ingével meg Pokemon, mikor ugyanezt meg lehetne
csinálni. Lehetséges, hogy sokkal jobb magyar mûvekkel.
Mv.: - Vannak próbálkozások tanárok körében, én hallom,
hogy sok helyütt a Harry Potter is kötelezõ, de helyette. Mondjuk
még magyar szerzõ közül kiket tanítanak.
Adamikné Jászó Anna: - Szabó Magdát, fölsõ tagozatban. Én
annyit harcoltam Szabó Magda könyveiért, hogy valahogy 5.-ban,
6.-ban Mondják meg Zsófikának, késõbb az Abigél. Hát
például azt el kell mondanom, hogy én Amerikában tanítottam
összehasonlító gyermekirodalmat és ott két kedvencük volt,
könyvtáros tanárokat tanítottam. Egyik kedvencük Jókai volt.
Jókai mûvek. Aki elolvasott egy Jókai mûvet az biztos, hogy öt
másikat hozzáolvasott. Nagyon jók különben a fordítások. A
másik pedig a Mondják meg Zsófikának volt Szabó Magdától és
azt hallatlanul élvezték.
Mv.: - Ha valamire a gyerekek toleranciát, emberismeretet, szülõismeretet
tanulhatnának, nos ez pontosan például a Mondják meg
Zsófikának lenne. Én is azt gondolom, hogy a felfrissítésre
szükség lenne.
Adamikné Jászó Anna: - Nem csak Harry Pottert.



- Elkezdtem olvasni. Fél 7-tol fél 9-ig kiolvastuk a
könyvet.
Mv.: - Te két óra alatt ki tudsz olvasni egy könyvet?
- Hát ha Harry Potterrol van szó igen, mert ezt rengetegszer
olvastam.
Mv.: - Ez egy 300 oldalas könyv, hogy tudod kettõ óra alatt
kiolvasni?
- Mert rengetegszer olvastam és azért olyan fejezetek vannak,
amit kihagyok. Általában elolvasom az egészet.
Mv.: - De hogy ha te rengetegszer olvastad már ezt a könyvet
akkor miért fontos, hogy még egyszer újra olvasd?
- Mert nem bírom meg. Szóval úgy olvasom, hogy mindig
folyamatosan és nem tudom, de annyira varázslatos. Szóval nem
egy olyan könyv, amit egyszer elolvasol és akkor a sarokba
dobsz. Ezelõtt nem szoktam olvasni, semmilyen dolgot nem
csináltam és most már szeretem az olvasást.
Mv.: - Mit kapsz ezekbõl a varázslatokból, miért ismétled
meg újra és újra.
- Elképzelem, amit õk is átélhetnek, Harryék,
például Hermione, mert õ a kedvenc szereplom.
Mv.: - Lehet, hogy nem véletlenül szereted ennyire Hermionet,
aki ugye a lány fõszereplõ a Harry Potter könyvben, mert õ is
jó tanuló, úgy, mint te.
- Igen, igen, szeretem a Hermionet mert néha azért õ
is összeveszik Yronnal.
Mv.: - Ron pedig a barátjuk Harry Potter, Ron és Hermione,
hárman vannak barátok.
- És nagyon Hermione-nal nagyon egyetért meg néha teljesen
úgy érzem magam, hogy annyit tanulók én is mint õ.
Mv.: - És itt a családban közösen megbeszélitek az
olvasás élményeiteket?
- Hogyha megbeszélünk valamit az a Harry Potter, meg
megkérem anyukámat, hogy szedjen le valamit az internetrõl, de
apukámat kihagyjuk ebbõl, mert õ ezt nem szereti.
Megbeszéljük, hogy elolvassuk az internet oldalt, meg hogy vajon
hogy nézhet ki. Úgy szoktuk csinálni, hogy mindig idézek a
Harry Potterbõl.
Jakab Judit magyar tanár: - Hát a kötelezõ olvasmány
kategórián nem lehet változtatni. Manipulálni lehet a
gyerekeket, lehet azt mondani, hogy az a kötelezõ olvasmány,
amit õ el szeretne olvasni. Kötelezõ bármit választani és
kötelezõ a választott bármilyen mûrõl bármilyen recenziót
írni, véleményt mondani, tanulmányt készíteni akár azt
bizonyítandó, hogy mitõl ponyva a választott mû. Mitõl
fércmû, mitõl nagyszerû, mitõl meghatározó az õ
életében, mitõl modell, mitõl minta. Vagy mitõl sematikus,
mitõl élettelen, mitõl lehet belõle szappanoperát
készíteni. Mitõl nem emberiek a figurák.
Mv.: - De akkor ehhez elõre egy olyan látásmódot kell
kialakítani vagy olyan kategóriákat kell neki adni, olyan
szemléletet kell benne kifejleszteni, ami szerint õ ezt
megteheti, hiszen ez ilyen értékítéletet is jelent. Közösen
egy pár olvasmányt átbeszéltek és be lehet mutatni, hogy ez
ezért ilyen az meg azért olyan, vagy hogy történik ez?
Jakab Judit: - Hát természetesen a kötelezõ olvasmányok
mellett belefér az órakeretbe, hogy a gyerekek által hozott
vagy ajánlott könyvekrõl beszéljünk. Nagy regényekrõl nem
lehet beszélni, de regényrészletekrõl vagy novellákról lehet
beszélni.
Mv.: - Sokan mondják azt, hogy feltétlenül el kell olvasni
az olvasmányokat mert úgy az igazi és hogy ha megnézi filmen
ezzel mintegy kijátssza az olvasásnak a feladatát, hogy az
egészen más. Ez merült föl bennem többször, hogy manapság
amikor a gyerekek egy jó része nem tud technikailag jól
olvasni, tehát kín számára 14-15 éves korban is, vajon
szerinted nem hasznos ebben mégis, ha a szülõ tudván mondjuk a
gyerekének az olvasási kínjait, a technikai kínjait mégiscsak
egy-egy jó filmben odaadja neki azt a mûvet. Azt mondja, hogy
így ismerd meg ezt a mûvet, minthogy végigverje azt a gyereket
és a gyerek végigverje magát azon a betûtengeren csak azért,
mert azt el kell olvasni. Nem születhet meg egy spontánabb és
valódibb élmény?
Jakab Judit: - Én egyre többször csinálom azt, hogy
kötelezõ olvasmányok filmfeldolgozását megmutatom a
gyerekeknek, együtt nézzük meg. Ezzel mintegy elébe menve
annak, hogy ne játsszon ki vagy játsszon ki, de ne ily módon,
hogy a könyvhöz való közelebb kerülés módja lehessen akár
az, hogy mi a különbség a filmváltozat és a regényváltozat
között. Hogy mi a különbség a képi jelrendszer és a
fogalmi, a szövegben átadott megfogalmazott üzenetek között.
Tudomásul kell vennem, hogy van 100 híres regény és van
filmadaptáció és persze én lehetek keményszívû tanár,
amikor olyan kérdéseket teszek fel egy olvasópróbán ami nincs
benne a 100 híres regényben és nincs benne a filmváltozatban
és egy idõ után a gyerekek tudják, hogy a rosszindulatú
tanár ilyenre is képes és azt is tudják, hogy sok mindennel
kiengesztelhetõ ez a rosszindulatú tanár, hogy legalább egyes
részeket elolvas abból amibõl és elgondolkodik a
különbségeken. Vagy a hasonlóságokon, az értékeken, hát
nagyon sok jó filmadaptáció van egyes könyvekbõl, még akkor
is, hogyha egy másik érték születik. Másik minõség
születik.
Mv.: - Te szoktál olvasni Adri?
- Igen szoktam.
Mv.: - Miket?
- Hát a Két Lottit olvastam meg a Kincskeresõt.
Mv.: - Ezek kötelezõ olvasmányok ugye?
- Igen.
Mv.: - Szeretted õket?
- Igen, szerettem.
Mv.: - Melyik volt jobb, a Két Lotti vagy a Kincskeresõ
kisködmön?
- A Két Lotti.
Mv.: - Miért volt az a jobb?
- Mert hogy az anya összeveszett az apával és akkor
kibékültek és az olyan siralmas volt egy kicsit.
Mv.: - Az mit jelent, hogy siralmas, sírtál?
- Igen, majdnem a végén sírtam.
Mv.: - És a Kincskeresõ az milyen volt?
- Hát nem emlékszem már rá, mert régen olvastam már,
harmadikban.
Mv.: - És miután elolvastad utána olvastál mást is?
- Nem.
Mv.: - Miért?
- Nem tudom. Mert nincs olyan kedvencem amit olvasnék, hanem
inkább a Micimackó.
Mv.: - Megvan neked a Micimackó?
- Megvan.
Mv.: - Azt is olvastad már?
- Beleolvastam egy kicsit, csak nem értem a végére.
Mv.: - Szeretsz olvasni?
- Szeretek.
Mv.: - És milyen gyakran olvasol?
- Hetente olvasok egy kicsit belõle, egy oldalt.
Mv.: - Nem szeretnél többet olvasni?
- Szeretnék.
Mv.: - És akkor miért nem olvasol?
- Nem tudom. Nincsen kedvem hozzá.
Mv.: - Hát amit az ember szeret, ahhoz pedig szokott kedve
lenni nem?
- De.
Mv.: - Akkor lehet, hogy nem is szeretsz igazán olvasni?
- De szeretek.
Mv.: - És lassan olvasol vagy gyorsan?
- Közepesen. Van egy osztálytársam akinek nagyon gyors az
olvasása és szokott menni versenyekre, mesemondó és versmondó
versenyekre és nagyon gyorsan beszél és nem lehet érteni amit
mond. Tehát nagyon gyorsan beszél, amikor lehet, hogy izgul is
egy kicsit és nem lehet érteni, hogy mit mond. Neki gyors a
felfogása és õ okosabb nálam mint én vagyok. Õ ötösre áll
most. Évvégén ötös volt.
Mv.: - És õ sokat olvas?
- Sokat, nagyon sokat.
Mv.: - És gondolod azért, mert gyorsabb a felfogása és
ezért gyorsabban olvas el egy könyvet?
- Lehet.
Mv.: - És hogyha te sokat olvasnál lehet, hogy te is ilyen
gyors felfogású lennél és okosabb vagy nem ettõl függ az
okosság?
- Szerintem nem ettõl függ.
Mv.: - Mitõl függ?
- Hát nem tudom.
Mv.: - Mit jobb csinálni olvasás helyett?
- Biciklizni vagy futni.
Mv.: - Sokat futsz, sokat biciklizel.
- Már nem bicikliztem mert esett az esõ, de futni az
futottam.
Mv.: - Esténként elmész futni vagy reggelente, mikor futsz?
- Este inkább, este, hogy ne lássanak.
Mv.: - Egyedül elengednek már futni a szüleid?
- Nem, anyuval szoktam menni.
Mv.: - És mást is szeretsz sportolni?
- Igen, úszni. Minden kedden megyünk uszodába.
Mv.: - És mit jobb úszni vagy olvasni?
- Inkább olvasni.
Mv.: - Harry Potterrol hallottál már?
- Igen, hallottam.
Mv.: - És azt nem akarod elolvasni?
- De el akarom olvasni valamikor, mert filmben is láttam, a
moziban. El szeretném olvasni.
Mv.: - Én is az elsõ kötelezõ olvasmányomként a
Kincskeresõ kisködmönt olvastam és a gyerekem is ezt olvasta
és most is ezt olvassák a harmadikosok.
Koncz Zsuzsa a hajdúszoboszlói Bárdos Lajos Általános
Iskola igazgatója: - Én azt gondolom, hogy vannak örök
érvényû nagy mûvek, amit mindenkinek el kell olvasni, aki
magyar. És az más, hogy az a világ mirõl szól, de valahol
akkor az irodalmon keresztül megismeri ezt is mert az is magyar
volt és az a gyerek is oda tartozott. Érzelmileg biztos, hogy
azt a korosztályt, harmadik osztályban mikor ezt olvastatjuk
velük akkor erre szükségük van. Igaz, hogy váltottunk a Két
Lottira már, meg válthatunk mi itt a mai nagyon elfogadott vagy
éppen tiltott Harry Potter, mert erre is válthatunk. A lényeg
az lenne, hogy a gyerek olvasson. Mi olvasunk Micimackót is már
másodikos kortól kezdve. Rendkívül jók azok a napközis
tanító párosok, ahol mindennap 20 perc hangos olvasás van a
tanító részérõl a gyereknek ebéd után, ez a levezetõje, ez
az a csendes pihenõ mielõtt kimegy rohanni egyet vagy játszani
az udvarra, de én azt gondolom, hogy ezeket részben otthonról
is kéne hozni. Szóval ez, mindent az iskolán kezdünk számon
kérni, hogy na ugye most már intézményes nevelés kerete
között van és akkor neveljék meg a gyerekemet erre is meg arra
is, meg adják meg azt, amit... Azért nekem az ilyen élményeim
otthonról indultak annak idején.
Mv.: - Na jó, de hát aki nem tud otthonról indulni az csak
az iskolától kaphatja meg.
Koncz Zsuzsa: - Az iskolától kaphatja, de egyébként ez
benne van. Tehát rendkívül széles a paletta. Az ellen én
magam is tiltakozom és a magyar szakos kollegákkal is
beszéltük, hogy szóval ez a minden áron mindent olvassunk el
és úgy olvassunk el, ahogy az ott abban a nagykönyvben meg van
írva. Lehet, hogy idõnként annak a gyereknek, akinek
egyébként is nagy nehézsége van az egy Kõszívû ember fiait
nem fog végigolvasni. Márpedig azt gondolom, hogy azért az egy
nagyon izgalmas regény és az nagyon jó lenne, hogy az a
korosztályunk végigolvasná. Na most ezért aztán úgy szoktuk
tenni, hogy vannak olyan könyvtári óráink, ahová a lassan
haladókat a könyvtáros tanár néni meghívja és akkor van egy
kis felolvasás is, amikor hallja az élményt, akkor kap egy
impulzust a gyerek és ettõl el fog olvasni két-három oldalt
maga. Az olvasás évében ezt felvállalták, ez volt egy
szenzációs nagy élményünk, hogy naponta 80-an ültek be a
könyvtárba olvasni. Szóval azért ezek azt mondom, hogy
megújuló pedagógus közösség mert azt mondták, hogy miután
csökken, az alsós nagyon szeret menni a könyvtárba, de a felsõ
tagozatban 6. 7. 8. egy kicsit már csak ha nagyon kellett. Meg
ugye volt indok, hogy otthon olvastunk és akkor kitalálták a
magyarosok meg a könyvtáros kollegák, hogy hát akkor itt
olvassunk a könyvtárba és olyan jó olvasási szokások
alakultak ki, hogy sokszor szék nincs az olvasóban, hogy
leüljenek és hoznak be még kintrõl a folyosóról, hogy õ ott
olvashassa a könyvet.
Mv.: - És hogy sikerül becsábítani a kis tinédzsereket
olvasni a könyvtárba?
Koncz Zsuzsa: - Versenyeket szerveztek abból az
olvasmányélménybõl, tehát amit el kellett olvasni ott azonnal
volt kis totó meg feladat, azokat találtak ki és akkor nagyon
egyszerû kis ajándék de ez a gyereknek fontos, ez a kamasznak
is fontos. Hogy õ azt mondhassa, hogy ma megnyertem ezen a
délutánra novella elolvasása után a versenyt és nagyon
érdekes volt a gyerekeknek. Biztos, hogy újdonság volt, tehát
jövõre majd megint gondolkozhatnak, hogy mit találjanak ki a
könyvtáros kollegák, na de akkor ha már ott volt a gyerek és
olvasott, minden gyerek elolvasta a csatajelenetet, vagy épp
elolvasta a 6. osztályban az Egri csillagokat. Szóval azért
ezek nagy dolgok.
Mv.: - Csak kötelezõ olvasmányokat olvastak a könyvtárban?
Koncz Zsuzsa: - Nem. Azt gondolom, hogy a magyar tanároknak
meg könyvtárosoknak a leleményességén múlt, mert a felsõ
tagozatosok valami természettudománnyal kapcsolatos folyóiratot
is olvastak és aztán adták kézrõl kézre a
könyvtárkilincset, hogy menjél be és olvasd el, mert. Úgyhogy
nem biztos, hogy csak a kötelezõ irodalomról van szó, de hát
ez nyilván, hogy kiemelt volt most az olvasás évében, hogy
jussunk el oda, hogy minden gyerek olvassa és az eredetit olvassa
és nem egy ilyen kivonatolt valamit.
Mv.: - Mennyire kaptak rá az olvasásra ezek után?
Koncz Zsuzsa: - Nagyon sok esetben könyvtári kölcsönzés
után is még ott vannak és nagyon sok könyvet visznek ki a
gyerekek haza is. Most a felsõbb évfolyamokról is már, mert
ott volt egy visszaesés és ezen szerettünk volna változtatni,
úgyhogy jól sikerült úgy érezzük.
Mv.: - Van mit adni a gyerekek kezébe, tehát van elég
irodalom számukra?
Koncz Zsuzsa: - Van és azért hát errõl a könyvpiacról ma
nagyon nagyon jó könyveket lehet vásárolni. Én nem azt
mondom, hogy nem lehetne több, de azért megpróbálunk mindig a
legújabbak közül is megrendelni, illetve amivel most
színesítettük a könyvtári életünket ugye, hogy vannak benn
CD-k is, tehát hallgathatnak ez zenei is és vers is és irodalmi
részletek, illetve most társasjátékokat vettek. Ezt az Activityt
meg a Legyen Ön is milliomos. Ezt eljátsszák ott csoportokban
és hát nagyon imádnak benn tartózkodni. Ez is egy nagy dolog,
mert utána már megfogja a kezébe a könyvet.
Mv.: - Van most valami sláger a Harry Potteren kívül?
Koncz Zsuzsa: - Hát a Harry Potter a legnépszerûbb, de
például azt mondja az ötödikes osztályfõnök is, aki most a
könyvtáros, hogy most a fiúk nagyon-nagyon imádják megint az
indiános regényeket, úgyhogy hál Istennek, hogy az is
visszajött. Ugye elég egy-két fiúnál ezt megcsillantani és
az õ osztályában nagyon sok a fiú és õket sikerült ezen az
úton most, úgyhogy és azt gondolom, hogy a Winnetou az
mindenkor izgalmas a gyerekeknek, úgyhogy 4- 5-es korosztály ezt
most nagyon szereti.


