- Kalandkönyveket, de legszívesebben a Harry Pottert.

- Iskolában és otthon.

-Kötelezõ olvasmány a Harry Potter.

- Nem tudom, tanárok mondták.

- Igen.

- Igen. És a tanár is olvas.

- Hát ha föladnak egy fejezetet.

- Minden órára.

- Elvileg pénteken olvasás órán olvassuk, de megkérjük a tanárt, hogy mind az öt órában olvassuk. Szeretjük.

- Technika, testnevelés, matematika, rajz.

- Nem mindig, hogy ha napközis tanárunk tanít délelõtt akkor nem.

- Majd bepótolja - gondolom.

- Szeretjük a könyvet és olvasni is szeretünk.

- Igen.

- 30-an.

- Egy gyerek akit nem annyira kedveli, de neki is tetszik. Fura dolgok vannak benne, izgalmas részek és hogy olvasni kell.

- Beszélni úgy szoktunk róla, hogy ebben a fejezetben mi történt mondjuk Harry Potterrel vagy a társaival.

- Néha-néha.

- Sokszor.

- Én az összeset olvasom csak egyszer még két oldalt kellett elolvasni és abban a két oldalban volt a lényeg és azt nem tudtam.

- A mi osztályunkban igen.

- Hogy jó dolog ez az olvasás óra és akkor így kezdünk el beszélgetni a Harry Potterrõl.

- Egy gyerek hangosan olvas és a többi meg magában olvassa.

- Én tudok figyelni.

- Ilyen elvarázsolt.

- Nem, mert ott is sokat kell tanulni, hogy eljuss abba a városba, faluba.

- Mert jó olvasni és más nincs.

- Fekete István Tüskevár, meg Micimackó meg ilyen könyveket.

- Ezek között a Harry Potter a legizgalmasabb.

- Mert sok fejezetbõl áll. Micimackót is szeretem.

- Jól. Szeretem mindkettõt olvasni.

- Ott nincs. Nyári szünet van és elmegy a kisfiú és a barátai kirándulni és akkor elmennek a nagypapájával kirándulni és ott találnak egy ilyen helységet és a nagypapa elmondja, hogy látjátok fiaim, az ott a tüskevár és akkor elkezdik kiásni.

- Természetesen. A könyvekbõl sokat tanulhat az ember.

- Hogy meg kell becsülni az állatokat meg ilyen lényegesebb dolgokat.

- Hogy sose légy a barátod ellensége.

- Volt egy olyan rész, hogy a barátom, barátiam nem szeretnek, mert egy másik barátom lett és akkor ez volt a téma.

- Nem, a könyvben volt benne.

- Igen.

Adamikné Jászó Anna fõiskolai tanár: - Elterjedt egy magatartásforma, mégpedig az, hogy maguk sokszor a tanárok is azt mondják, hogy fúj, kötelezõ, gyerekek ez kötelezõ, no vegyétek azért mégiscsak olvassátok el. Hát ezt nem így kell csinálni. Akármilyen olvasmányt be lehet vezetni, fel kell kelteni iránta az érdeklõdést, elmagyarázni, hogy ez miért fontos. És még azt is megtettük annak idején, hogy kiválasztottunk egy érdekes részt, felolvastuk, a legizgalmasabb pontnál abbahagytuk. No gyerekem olvasd tovább. Tehát nem szabad azt mondani, hogy ez kötelezõ és ezért nem jó. Ez nemcsak az irodalom szempontjából rossz, hanem erkölcsileg is rossz. Hát lassan kötelességem lesz az, hogy enni adok a gyerekemnek.

Adamikné Jászó Anna: - És ami kötelezõ az eleve rossz, ez egyszerûen egy szélsõséges individualista álláspont, hát ilyet nem mondhat egy tanár.

Adamikné Jászó Anna: - Utána. Elõbb olvassák el és utána nézzék meg filmen. Persze, hát meg lehet nézni, hát én is nagyon szeretem az irodalmi alkotásokon alapuló filmeket. Most ugye szokták azt is mondani, hogy a kánon elavult, ez az elõírt kötelezõ olvasmányoknak a listája. Hát én nem is tudom, lehetséges, hogy kicsit késõbbre kellene bizonyos könyveket tenni. Mondjuk a Tüskevárt nem tenném alsó tagozatra, hanem 7-es gyerekekrõl szól, tehát úgy 7-be tenném.

Adamikné Jászó Anna: - Igen, vagy a Légy jó mindhaláligot egy kicsit lehet, hogy 9. osztályban. Kihagyni nem szabad, semmiképp sem szabad, de esetleg mivel gyermetegebbek a gyermekeink egy kicsit késõbbre lehetne tenni. De ugyanakkor az is igaz, hogy fel kellene frissíteni ezt a könyvállományt.

Adamikné Jászó Anna: - Hát én próbáltam frissítgetni, például a saját programomban kiadtam Wass Albertnek a meséit. Az erdõk könyvét, a Mondák könyvét. Végre egy mondás könyv, ami irodalmi ihletéssel van megírva. Gyönyörû. Akkor kiadott õ egy erdélyi változatban megírt magyar népmesegyûjteményt. Nemcsak gyönyörûek ezek a Wass Albert mesék, hanem csodálatos plasztikus figurák vannak benne. Például egy kis veres mókus, aki mindig vitatkozik vagy egy Bulámbuk, ez a rettenetes nagy szarvasállat. Hát hogyha élelmes játékkereskedõ volnék akkor azonnal megcsinálnám, bedobnám a köztudatba ezeket a nagyon-nagyon szép meséket, megcsinálnám hozzá a veres mókust vagy Bulámbukot. Hát miért csak mindig Micimackó van a fölcsúszott ingével meg Pokemon, mikor ugyanezt meg lehetne csinálni. Lehetséges, hogy sokkal jobb magyar mûvekkel.

Adamikné Jászó Anna: - Szabó Magdát, fölsõ tagozatban. Én annyit harcoltam Szabó Magda könyveiért, hogy valahogy 5.-ban, 6.-ban Mondják meg Zsófikának, késõbb az Abigél. Hát például azt el kell mondanom, hogy én Amerikában tanítottam összehasonlító gyermekirodalmat és ott két kedvencük volt, könyvtáros tanárokat tanítottam. Egyik kedvencük Jókai volt. Jókai mûvek. Aki elolvasott egy Jókai mûvet az biztos, hogy öt másikat hozzáolvasott. Nagyon jók különben a fordítások. A másik pedig a Mondják meg Zsófikának volt Szabó Magdától és azt hallatlanul élvezték.

Adamikné Jászó Anna: - Nem csak Harry Pottert.

- Elkezdtem olvasni. Fél 7-tol fél 9-ig kiolvastuk a könyvet.

- Hát ha Harry Potterrol van szó igen, mert ezt rengetegszer olvastam.

- Mert rengetegszer olvastam és azért olyan fejezetek vannak, amit kihagyok. Általában elolvasom az egészet.

- Mert nem bírom meg. Szóval úgy olvasom, hogy mindig folyamatosan és nem tudom, de annyira varázslatos. Szóval nem egy olyan könyv, amit egyszer elolvasol és akkor a sarokba dobsz. Ezelõtt nem szoktam olvasni, semmilyen dolgot nem csináltam és most már szeretem az olvasást.

- Elképzelem, amit õk is átélhetnek, Harryék, például Hermione, mert õ a kedvenc szereplom.

- Igen, igen, szeretem a Hermionet mert néha azért õ is összeveszik Yronnal.

- És nagyon Hermione-nal nagyon egyetért meg néha teljesen úgy érzem magam, hogy annyit tanulók én is mint õ.

- Hogyha megbeszélünk valamit az a Harry Potter, meg megkérem anyukámat, hogy szedjen le valamit az internetrõl, de apukámat kihagyjuk ebbõl, mert õ ezt nem szereti. Megbeszéljük, hogy elolvassuk az internet oldalt, meg hogy vajon hogy nézhet ki. Úgy szoktuk csinálni, hogy mindig idézek a Harry Potterbõl.

Jakab Judit magyar tanár: - Hát a kötelezõ olvasmány kategórián nem lehet változtatni. Manipulálni lehet a gyerekeket, lehet azt mondani, hogy az a kötelezõ olvasmány, amit õ el szeretne olvasni. Kötelezõ bármit választani és kötelezõ a választott bármilyen mûrõl bármilyen recenziót írni, véleményt mondani, tanulmányt készíteni akár azt bizonyítandó, hogy mitõl ponyva a választott mû. Mitõl fércmû, mitõl nagyszerû, mitõl meghatározó az õ életében, mitõl modell, mitõl minta. Vagy mitõl sematikus, mitõl élettelen, mitõl lehet belõle szappanoperát készíteni. Mitõl nem emberiek a figurák.

Jakab Judit: - Hát természetesen a kötelezõ olvasmányok mellett belefér az órakeretbe, hogy a gyerekek által hozott vagy ajánlott könyvekrõl beszéljünk. Nagy regényekrõl nem lehet beszélni, de regényrészletekrõl vagy novellákról lehet beszélni.

Jakab Judit: - Én egyre többször csinálom azt, hogy kötelezõ olvasmányok filmfeldolgozását megmutatom a gyerekeknek, együtt nézzük meg. Ezzel mintegy elébe menve annak, hogy ne játsszon ki vagy játsszon ki, de ne ily módon, hogy a könyvhöz való közelebb kerülés módja lehessen akár az, hogy mi a különbség a filmváltozat és a regényváltozat között. Hogy mi a különbség a képi jelrendszer és a fogalmi, a szövegben átadott megfogalmazott üzenetek között. Tudomásul kell vennem, hogy van 100 híres regény és van filmadaptáció és persze én lehetek keményszívû tanár, amikor olyan kérdéseket teszek fel egy olvasópróbán ami nincs benne a 100 híres regényben és nincs benne a filmváltozatban és egy idõ után a gyerekek tudják, hogy a rosszindulatú tanár ilyenre is képes és azt is tudják, hogy sok mindennel kiengesztelhetõ ez a rosszindulatú tanár, hogy legalább egyes részeket elolvas abból amibõl és elgondolkodik a különbségeken. Vagy a hasonlóságokon, az értékeken, hát nagyon sok jó filmadaptáció van egyes könyvekbõl, még akkor is, hogyha egy másik érték születik. Másik minõség születik.

- Igen szoktam.

- Hát a Két Lottit olvastam meg a Kincskeresõt.

- Igen.

- Igen, szerettem.

- A Két Lotti.

- Mert hogy az anya összeveszett az apával és akkor kibékültek és az olyan siralmas volt egy kicsit.

- Igen, majdnem a végén sírtam.

- Hát nem emlékszem már rá, mert régen olvastam már, harmadikban.

- Nem.

- Nem tudom. Mert nincs olyan kedvencem amit olvasnék, hanem inkább a Micimackó.

- Megvan.

- Beleolvastam egy kicsit, csak nem értem a végére.

- Szeretek.

- Hetente olvasok egy kicsit belõle, egy oldalt.

- Szeretnék.

- Nem tudom. Nincsen kedvem hozzá.

- De.

- De szeretek.

- Közepesen. Van egy osztálytársam akinek nagyon gyors az olvasása és szokott menni versenyekre, mesemondó és versmondó versenyekre és nagyon gyorsan beszél és nem lehet érteni amit mond. Tehát nagyon gyorsan beszél, amikor lehet, hogy izgul is egy kicsit és nem lehet érteni, hogy mit mond. Neki gyors a felfogása és õ okosabb nálam mint én vagyok. Õ ötösre áll most. Évvégén ötös volt.

- Sokat, nagyon sokat.

- Lehet.

- Szerintem nem ettõl függ.

- Hát nem tudom.

- Biciklizni vagy futni.

- Már nem bicikliztem mert esett az esõ, de futni az futottam.

- Este inkább, este, hogy ne lássanak.

- Nem, anyuval szoktam menni.

- Igen, úszni. Minden kedden megyünk uszodába.

- Inkább olvasni.

- Igen, hallottam.

- De el akarom olvasni valamikor, mert filmben is láttam, a moziban. El szeretném olvasni.

Koncz Zsuzsa a hajdúszoboszlói Bárdos Lajos Általános Iskola igazgatója: - Én azt gondolom, hogy vannak örök érvényû nagy mûvek, amit mindenkinek el kell olvasni, aki magyar. És az más, hogy az a világ mirõl szól, de valahol akkor az irodalmon keresztül megismeri ezt is mert az is magyar volt és az a gyerek is oda tartozott. Érzelmileg biztos, hogy azt a korosztályt, harmadik osztályban mikor ezt olvastatjuk velük akkor erre szükségük van. Igaz, hogy váltottunk a Két Lottira már, meg válthatunk mi itt a mai nagyon elfogadott vagy éppen tiltott Harry Potter, mert erre is válthatunk. A lényeg az lenne, hogy a gyerek olvasson. Mi olvasunk Micimackót is már másodikos kortól kezdve. Rendkívül jók azok a napközis tanító párosok, ahol mindennap 20 perc hangos olvasás van a tanító részérõl a gyereknek ebéd után, ez a levezetõje, ez az a csendes pihenõ mielõtt kimegy rohanni egyet vagy játszani az udvarra, de én azt gondolom, hogy ezeket részben otthonról is kéne hozni. Szóval ez, mindent az iskolán kezdünk számon kérni, hogy na ugye most már intézményes nevelés kerete között van és akkor neveljék meg a gyerekemet erre is meg arra is, meg adják meg azt, amit... Azért nekem az ilyen élményeim otthonról indultak annak idején.

Koncz Zsuzsa: - Az iskolától kaphatja, de egyébként ez benne van. Tehát rendkívül széles a paletta. Az ellen én magam is tiltakozom és a magyar szakos kollegákkal is beszéltük, hogy szóval ez a minden áron mindent olvassunk el és úgy olvassunk el, ahogy az ott abban a nagykönyvben meg van írva. Lehet, hogy idõnként annak a gyereknek, akinek egyébként is nagy nehézsége van az egy Kõszívû ember fiait nem fog végigolvasni. Márpedig azt gondolom, hogy azért az egy nagyon izgalmas regény és az nagyon jó lenne, hogy az a korosztályunk végigolvasná. Na most ezért aztán úgy szoktuk tenni, hogy vannak olyan könyvtári óráink, ahová a lassan haladókat a könyvtáros tanár néni meghívja és akkor van egy kis felolvasás is, amikor hallja az élményt, akkor kap egy impulzust a gyerek és ettõl el fog olvasni két-három oldalt maga. Az olvasás évében ezt felvállalták, ez volt egy szenzációs nagy élményünk, hogy naponta 80-an ültek be a könyvtárba olvasni. Szóval azért ezek azt mondom, hogy megújuló pedagógus közösség mert azt mondták, hogy miután csökken, az alsós nagyon szeret menni a könyvtárba, de a felsõ tagozatban 6. 7. 8. egy kicsit már csak ha nagyon kellett. Meg ugye volt indok, hogy otthon olvastunk és akkor kitalálták a magyarosok meg a könyvtáros kollegák, hogy hát akkor itt olvassunk a könyvtárba és olyan jó olvasási szokások alakultak ki, hogy sokszor szék nincs az olvasóban, hogy leüljenek és hoznak be még kintrõl a folyosóról, hogy õ ott olvashassa a könyvet.

Koncz Zsuzsa: - Versenyeket szerveztek abból az olvasmányélménybõl, tehát amit el kellett olvasni ott azonnal volt kis totó meg feladat, azokat találtak ki és akkor nagyon egyszerû kis ajándék de ez a gyereknek fontos, ez a kamasznak is fontos. Hogy õ azt mondhassa, hogy ma megnyertem ezen a délutánra novella elolvasása után a versenyt és nagyon érdekes volt a gyerekeknek. Biztos, hogy újdonság volt, tehát jövõre majd megint gondolkozhatnak, hogy mit találjanak ki a könyvtáros kollegák, na de akkor ha már ott volt a gyerek és olvasott, minden gyerek elolvasta a csatajelenetet, vagy épp elolvasta a 6. osztályban az Egri csillagokat. Szóval azért ezek nagy dolgok.

Koncz Zsuzsa: - Nem. Azt gondolom, hogy a magyar tanároknak meg könyvtárosoknak a leleményességén múlt, mert a felsõ tagozatosok valami természettudománnyal kapcsolatos folyóiratot is olvastak és aztán adták kézrõl kézre a könyvtárkilincset, hogy menjél be és olvasd el, mert. Úgyhogy nem biztos, hogy csak a kötelezõ irodalomról van szó, de hát ez nyilván, hogy kiemelt volt most az olvasás évében, hogy jussunk el oda, hogy minden gyerek olvassa és az eredetit olvassa és nem egy ilyen kivonatolt valamit.

Koncz Zsuzsa: - Nagyon sok esetben könyvtári kölcsönzés után is még ott vannak és nagyon sok könyvet visznek ki a gyerekek haza is. Most a felsõbb évfolyamokról is már, mert ott volt egy visszaesés és ezen szerettünk volna változtatni, úgyhogy jól sikerült úgy érezzük.

Koncz Zsuzsa: - Van és azért hát errõl a könyvpiacról ma nagyon nagyon jó könyveket lehet vásárolni. Én nem azt mondom, hogy nem lehetne több, de azért megpróbálunk mindig a legújabbak közül is megrendelni, illetve amivel most színesítettük a könyvtári életünket ugye, hogy vannak benn CD-k is, tehát hallgathatnak ez zenei is és vers is és irodalmi részletek, illetve most társasjátékokat vettek. Ezt az Activityt meg a Legyen Ön is milliomos. Ezt eljátsszák ott csoportokban és hát nagyon imádnak benn tartózkodni. Ez is egy nagy dolog, mert utána már megfogja a kezébe a könyvet.

Koncz Zsuzsa: - Hát a Harry Potter a legnépszerûbb, de például azt mondja az ötödikes osztályfõnök is, aki most a könyvtáros, hogy most a fiúk nagyon-nagyon imádják megint az indiános regényeket, úgyhogy hál Istennek, hogy az is visszajött. Ugye elég egy-két fiúnál ezt megcsillantani és az õ osztályában nagyon sok a fiú és õket sikerült ezen az úton most, úgyhogy és azt gondolom, hogy a Winnetou az mindenkor izgalmas a gyerekeknek, úgyhogy 4- 5-es korosztály ezt most nagyon szereti.