- Az aknéval kapcsolatosan azt szeretném kérdezni, hogy a lézerkezeléseket mennyire javasolják az aknés hegeknél? Tehát 17-tol 30-ig ez a probléma fennáll. Három gyerekem van és mind a háromnál van ez a probléma.

- Tehát igen, hegek maradtak és én hallottam klinikáról ahol erbiumlézerrel kezelik ezeket a hegeket és azt szeretném megkérdezni, hogy mi a véleménye?

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Még mielõtt mondanám a véleményemet, az anyuka elfelejtette mondani kislány vagy kisfiúról van szó, mert három gyereke van.

Dr. Nagy Éva: - Igen. Pedig ez nem egészen mindegy, mert azt szoktuk mondani, hogy ha az aknés hegek maradnak csak meg az egy fiú esetében, hogyha nem nagyon-nagyon súlyos volt az elváltozás akkor gyakorlatilag szinte eltûnik az által, hogy a szakáll növekedése elindul és nem kell ahhoz szakállat növeszteni, hanem egyszerûen olyan a férfi arcbõrnek a természete és már ez a szõrösödés, hogy szinte alig lehet észrevenni a régi hegeket.

Dr. Nagy Éva: - Nem. Mígnem egy kislánynál viszont ugye ott sokkal szembetûnõbb, hiszen ott nincsenek szõrök az arcon csak legfeljebb pihék és ott valóban nagyon nagy problémát okozhatnak a hegek. Célszerõbb elõre menni a dolgokban, tehát megelõzni amennyire lehet és nem hagyni, hogy ezek kialakuljanak. Miután ma már olyan gyógyszer áll a rendelkezésünkre, amivel még a hegeknek egy részét is el tudjuk tüntetni, tehát belsõleg szedendõ gyógyszerrõl van szó és nagyon-nagyon fontos, hogy idõben kezdje el az illetõ kezelni magát, tehát idõben forduljon borgyógyászhoz. Hogyha nem múlik el, tehát egy ilyen egyszerû kozmetikai kezelésre vagy a legegyszerûbb kozmetikai szerekre nem változik, sõt romlik az illetõnek az arcbõre, na most abban az esetben, hogy ha valaki ezt elmulasztotta és tényleg nem idõben ment meg nem gondolt rá vagy olyan volt az egyéni reakciója a borének, hogy bizony heggel gyógyult, akkor rengeteg lehetõségünk van, tehát többfajta van. Az egyik ebbõl a lézer, amit kérdezett az anyuka. A legegyszerûbb esetekben, tehát amikor csak minimálisak ezek a hegek. Tehát azt szoktuk mondani, hogy a molyrágta a bort tulajdonképpen, tehát úgy néz ki, akkor nagyon-nagyon jók a gyümölcssavas kezelések. Ezt kozmetikus csinálja ami egy 2-5 százalékos erõsséggel indul és egy 30-35 százalékos erõsségig felviszi a kezelést, tehát az oldatnak az erõsségét a kozmetikusnõ. Õk nagyon jól értenek ehhez és ezzel gyakorlatilag a kis hibákat, tehát a kis bemélyedéseket valóban nagyon szépen lehet korrigálni, hiszen a gyümölcssavnak az a lényege, hogy oldja a sejtek közötti kötõanyagok ez által gyorsabb a fölsõ rétegnek, a hám fölsõ rétegnek a leválása tehát egy ilyen enyhe pearing hatása van és alulról pedig a hegek fejlõdnek ki. Tehát felgyorsítja az egész folyamatot. Nos ennek természetesen van egy olyan változata, nem a gyümölcssavnak, hanem ennek a helyi kezelésnek amit a kozmetikusok csinálnak az úgynevezett mélyhámlasztás, ami nem egyenértékû a gyümölcssavas kezeléssel. Ez egy mechanikusan történõ, szinte ledörzsölik a bõrnek a fölsõ rétegét, speciális anyaggal történik ez is és csak olyan kozmetikus csinálja, akinek természetesen ennek mestere. Na most az enyhébb esetekben ezek elegendõek szoktak lenni, viszont valóban van olyan súlyos aknés, heges arcbor ahol a lézerkezelés szóba jöhet és tényleg nagyon szépen lehet ezt korrigálni.

Dr. Nagy Éva: - Általában az a lényege a lézernek,  tehát széndioxidlézerrel szoktuk ezt általában csinálni, ilyen lehet a másikkal is, hogy a fölsõ rétegét milliméter, század milliméternyi mélységben lefedi a bõrnek, tehát talán azt tudnám mondani, hogy mint egy smirgli ledörzsöli, de nem mechanikusan, nem kézzel, hanem a lézeráram segítségével. Na most ugye itt ez a bõrréteg lejön, tehát akkor ami alulról telõdik ki, tehát magyarul ami hámosodik, akkor az természetesen simább lesz, feszesebb lesz, szebb lesz. De hadd mondjak itt valamit, hogy nem szabad ezt tulajdonképpen 100 százalékos értékûnek venni. Tehát, hogy a lézer mindent eltüntet. Azt szokták a betegek mondani, hogy a lézer az egy csodafegyver a kezünkben és az mindent eltüntet. Nem, tehát a nagyon mélyeket még a lézer sem tudja eltüntetni, a másik pedig, hogy azért kell fenntartással lennünk, mert nem tudhatjuk, hogy az illetõnek a bõre hogyan fog reagálni a lézerkezelésre. Tehát elképzelhetõ például, hogy pigmentációval. Akkor pedig foltos marad. De volt már olyan, ez a gyakoribb eset, hogy esetleg depigmentációval. Tehát általában úgy szoktuk tanácsolni a betegeknek, hogy elõtte ha elmennek vagy rászánják magukat egy ilyen kezelésre, hiszen nem egy olcsó kezelésrõl van szó, akkor ezt beszéljék meg az orvossal, mert ezt orvos csinálja, és a lézerkezelés elõtt próbát is szoktak csinálni az arcbõrön, hogy vajon hogyan fog reagálni. De még ennek ellenére azt mondom, hogy nem lehet tudni, amikor az ember beleindul, hogy vajon mi lesz a végeredmény, tehát hogy szebb lesz-e vagy pedig marad, vagy esetleg színbeli eltérés marad. Na most erre az idõ erre a kezelésre természetesen csak a téli idõszak a jó, hiszen a napfényes idõszakban amibe most belemegyünk semmiféleképpen nem szoktunk lézerkezelést csinálni, mert sajnos a napfény az nem tesz jót, tehát az barnítja a frissen gyógyuló bõrt.

Dr. Nagy Éva: - Én mindig ezt szoktam javasolni a betegeknek, hogy hagyjuk utoljára. Inkább elõször az egyszerû megoldásokat kellene választani.

- Jó napot kívánok. Errõl a bébikompról vagy holdkompról szeretnék kérdezni. Én eddig csak rosszat hallottam szeptembertõl, de még soha senki nem fejtette ki, hogy miért rossz, mert énnekem nem jutna eszembe egyik gyereket se beletenni, de a nagymama most nagyon gyõzköd, hogy õ vesz. Van egy négyhónapos kisfiúnk, hogy õ majd vesz neki, mert látott egy kislányt aki 6 hónaposan ebbe tettek és nagyon jól érzi ott magát, valóban nagyokat kacag, de hát még se ülni nem tud, se mászni, meg se semmit. Szerintem ez nem természetes, de nem tudok semmi más érvet, csak hogy én ezt nem szeretném.

- Jó napot kívánok. A holdkompról szeretnék érdeklõdni. Olyan kérdésem lenne, hogy lehet hallani pro és kontra érveket. Most nekem van egy 14 hónapos kislányom aki hát mászni ha nagyon muszáj akkor hajlandó, lábra állni, járni aztán szó nem lehet róla.

- 14 hónapos igen. Elmúlt már egyéves. Na most aggódni én nem aggódom érte mert látom, hogy azért úgy használja õ a lábait, hogyha õ úgy akarja meg hogyha a helyzet nagyon úgy hozza, csak kellõképpen lusta szerintem ahhoz, hogy ezt megtegye.

- Hát jó súlyban van, amikor utoljára mérték akkor olyan 10 kiló volt.

- Mindenki azt mondja, hogy nem kell aggodalmaskodni. Igazán itt a nagyszülõk azok, akik aggodalmaskodnak.

- Igen, bátyám pedig ha jól tudom szintén. Úgyhogy én egy korán járó gyerek voltam, de hát a lányom ezt nem örökölte vagy nem próbálja követni ezt a példát.

- Nem. A mászás is még úgy ha nagyon nagyon muszáj, de inkább megfogja a kis rongyot, amin ül és inkább azt húzza és úgy húzza közelebb a tárgyakat magához.

- Igen, hála Istennek, az eszét azt használja.

- Fölül. Most egy hete már magától teljesen egyedül fekvésbõl fölül. Ülni pedig ragyogóan ül körülbelül 9 hónapos kora óta.

- Nem, sõt hogy ha lábra akarom állítani akkor fölhúzza a kis lábát, hogy szó nem lehet róla. Néha nagyon ritkán föláll, ha azt mondom, hogy gyere érjünk el valamit, vegyünk le valamit akkor hajlandó ráállni, de nem sokáig.

- Igen.

- Igazán ez az én kérdésem, mert hallottam, hogy Kanadában betiltották, mert hogy nemcsak hogy balesetveszélyes, de még ortopédiai problémákat is okoz, máshonnan meg hú hogy ez milyen jó mert ettõl aztán megerõsödik a gyerek lábizma és akkor úgy fog nekem rohangálni fél hónapon belül, mint a kis nyuszi. Na most ez a két véglet. Ezért érdeklõdnék én, hogy van valami középút vagy van olyan, hogy igen, most már megérett rá elméletileg, tehát bele lehet rakni és semmi problémát nem fog okozni ha fel nem borul vele, vagy inkább az, hogy ne erõltessük, hanem várjuk meg amíg õ hajlandó a maga kis lábikójára ráállni.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - A holdkomppal kapcsolatban az én álláspontom az egyértelmûen elutasító. Tehát akár 4, akár 14 hónapos gyerekrõl van szó, én semmiféleképpen nem javasolom. Amikor engem megkérdeznek, hogy miért nem, akkor én idáig két érvet soroltam föl, amit az anyuka az egyik anyuka mondott, hogy Kanadában még balesetveszélyességére is hivatkoznak, azt én most tudtam meg, de örülök neki, hogy még egy érvünk van a holdkomp ellen. A holdkomppal szemben az én legfontosabb ellenérvem az az, hogy a gyerek nem addig van benne és nem addig tartja magát ameddig neki jólesik és ameddig az õ gerincoszlopa, izomrendszere azt jó szívvel elviseli, hanem addig, ameddig ki nem veszik belõle a szülõk. Én láttam már holdkompban aludni gyereket. Mert a fáradságtól összedõlt és rádõlt a holdkompnak a korlátjára és úgy aludt, mert hogy ez a lehetõség is megvan egy figyelmetlen szülõ esetében. De hogyha figyelmes szülõt feltételezünk akkor is nagyon nehéz azt észrevenni, hogy na most már a gyerek inkább eldõlne meg inkább pihenne egy kicsikét és nem terhelné a gerincoszlopát, míg hogyha kiengedem a holdkompból vagy nem alkalmazom a holdkompot, amikor a gyereknek a gerincoszlopa meg az izomzata megfárad akkor szépen elterül. Ahol van, ott terül el. Tehát ezt a lehetõséget a holdkomp nem biztosítja, sõt azt lehet mondani, hogy kizárja. A másik amit én szintén nagyon fontosnak tartok, a kézenfogva való járni tanítással sem tudok egyetérteni, hogy a gyereknek meg kell tanulni, nagyon furcsán fog hatni, azt a felelõsséget, amit az egyensúlyának viselnie kell. Hogy kel ezt érteni? Úgy, hogy ha valaki fogja a kezét akkor õneki nincs gondja azzal, hogy megbomlik-e az egyensúlya vagy fölborul-e vagy sem, mert úgyis fogják a kezét. A holdkompban sem tanulja meg az egyensúlyozásnak a képességét. Sokkal lassabban tanulja meg, mert nem tud elesni. Na most ezek szörnyen hangzanak a szülõk számára, de hát nem lehet másképp megtanulni járni, mint hogy idõnként fölbukik az ember. És akkor be tudja gyakorolni azokat a mechanizmusokat, amiknek a segítségével meg tudja akadályozni azt, hogy legközelebb elessen. Lehet, hogy háromszor esik el, lehetséges, hogy nyolcszor esik el, de kilencedikre meg fogja találni az ellenszerét az elesésnek.

Dr. Szamosfalvi Imre: - Igen. A mozgásfejlesztéssel kapcsolatban a csecsemõket nem tornáztatni kell elsõsorban, kivéve a kóros eseteket, tehát az agyvérzett gyerekeket meg azokat akiknek valami egyéb okból szükségük van meghatározott tornákra, tehát erre nem vonatkozik a megjegyzésem, de egy egészséges, normálisan fejlõdõ gyereket nem kell tornáztatni, annak biztosítani kell a szabad mozgás lehetõségét. Mit értek ez alatt. Hogy olyan ruházatba legyen ami nem korlátozza a mozgásban és a másik pedig az az, hogy ahogy növekszik a gyerek úgy nyitni körülötte azt a teret, amiben megmozdulhat. Tehát a járókából 8-10 hónapos korban ki kell venni, ki kell fektetni egy tiszta szõnyegre vagy pedig egy pléddel letakart szõnyegre és esetleg tõle távol a tárgyakat elhelyezni, hogy késztetése legyen arra, hogy valamilyen úton-módon találja meg a módját, de valamilyen úton módon közelítse meg azt a tárgyat amit õt izgalomba hozta. Ha megnézünk egy 6-8 hónapos vagy 10 hónapos gyereket szemmel követni nehéz, hogy miféle mozgásigénye van és miféle energiák mozognak benne. Azt a gyereket nem tudom annyit tornáztatni amennyit õ saját magától tornázni akar. Csak a helyet és a teret kell biztosítanom a számára és akkor õ mindenféle tornának meg fog felelni és ugyanígy ugye, hogyha egy szobában letesszük és a szoba közepén van és a szoba szélén vannak azok a dolgok, amik az õ számára izgalmasak, akkor ezzel a helyváltoztatásnak az igényét is föltámasztom benne és ezáltal hát mintegy tanítom járni. Elõször kúszni, aztán mászni, aztán fölkapaszkodni és megközelíteni azt a tárgyat és elkezdjen azzal foglalkozni. Én ennél jobb módszert nem hiszem hogy tudok ajánlani. Érdeklõdéssel várom az ellenvéleményeket is, hogy ha ezzel nem ért egyet.

Szamosfalvi Imre: - De biztosan nyugtalan lennék, de akkor sem holdkompot akarnék vásárolni, hanem megpróbálnám nemcsak a házi gyerekorvossal megvizsgáltatni a gyereket, hanem itt két irányban is érdemes vizsgálatokat folytatni, ha nem háromban, bár a szellemi fejlõdése vonatkozásában amit elárult vagy amit megtudtunk az anyukától ott nem látszik fogyatékosság. Lehetséges, hogy valami a szülés körül bekövetkezett neurológiai sérülés ami a szellemi tevékenységet épen hagyta, de az úgynevezett motoros, tehát mozgásfunkcióit viszont valamilyen úton-módon károsította a gyereknek. Tehát alkalmasint egy ideggyógyászati vizsgálat, én azt hiszem, hogy nem túlzás az, hogy ha fölvetem ennek a szükségességét a gyereknél és hát ezzel összekötve meg együttmûködve meg párhuzamosan az ortopéd szakorvosnak is valamilyen véleményt kellene mondani arról, hogy biztosan nincs semmiféle ortopédiai elváltozás a hátterében az õ lassú mozgásfejlõdésének.

Szamosfalvi Imre: - Erre táblázatok szolgálnak, hogy mikor mit várunk el a gyerekektõl. Tehát ugye a kislányoknál általában 12-14 hónapos kortól már elvárjuk azt, hogy egy néhány önálló lépést képes legyen megtenni. Itt errõl szó sincs olyan szinten, hogy föl se áll, tehát ez már föltétlenül figyelmet érdemel. Nem lehet azt mondani, hogy itt biztosan van valamiféle károsodása a gyereknek, de az nem engedhetõ meg, hogy ne figyeljünk oda. Ilyenkor már, hogy mondjam, ugrásra készen áll az ember és elkezd egynéhány vizsgálatot, hogy biztos legyen abban, hogy esetleg csak egy talán családtól örökölt, bár arról is szó volt.

Szamosfalvi Imre: - Náluk ez nem volt, de hogy hát lassú fejlõdés, létezik ilyen, de ezt csak akkor mondhatja ki az ember, hogy ha az elõbb fölsorolt vizsgálatokat elvégeztük a gyereknél.

- Az én fiam nagyon korán fölállt, tehát már 6 hónaposan fölállt és bedugta a lábujjait a járókába, a hálós járókába és feldõlt.

- Igen, mert ahogy kezdett fölmászni nagyon ügyes volt, kezdett fölmászni a járókának a szélénél, följebb volt a lába mert nagyon ügyesek és megbillent az egész mert az egész súly fent volt.

- Bizony-bizony, úgyhogy én ki is vettem belõle, úgyhogy õ mindig kúszott, mászott mindig a lakásban mert én azért nem raktam be, mert balesetveszélyes volt, mert megbillent az egész a súlyánál fogva. Nagyon ügyes volt és õ már 6-7 hónaposan simán csinálta. Úgyhogy én nem is tudtam járókában rakni, de tényleg nem is ajánlatos, mert aki már föláll és egy kicsit ügyesebb és nem 5 hónapos korában fordul meg hanem 2 hónaposan, szóval nagyon hamar csinált mindent, így szépen kibillent az egész járókával együtt.

- Egy nagymama vagyok és járókával kapcsolatosan azt szeretném mondani, hogy milyen balesetveszélyes.

- A hálós járókáról van szó igen. Az én kis unokám már kintjáró volt, tehát nem volt ebben a járókában és ennek van négy kitámasztója amelyik V alakban süllyed lefelé, tehát szûkül, és a kislány a magasságába bedugta a fejét, mi nem voltunk bent a szobában és az állával kellett és kifelé nem tudta eltalálni ezt és kezdett benne süllyedni. Az volt a szerencse, hogy nem hagytuk hosszú idõre magára, hamarosan bekerültünk. Összeesett volna és megfojtotta volna ez a V alakban lefelé ez a kitámasztó.

- Én akkor úgy csodálkoztam, hogy hogy lehet egy ilyet kiadni, hogy ez történik.

- Jó napot kívánok, B. M. vagyok. Szeretnék hozzászólni ez a járóka, szabad mozgás mennyire engedjük a gyereket. Énnekem most a harmadik kisgyerekemmel vagyok itthon, illetve hát az elõzõ kettõ is még itthon van velem. Az elsõnél én is ilyen járókás voltam, beraktam, kényelmesen tudtam mindent csinálni otthon. Igazán most döbbentem rá így a harmadik gyereknél, hogy miért ne lehetne megcsinálni egy csomó mindent úgy, hogy õ jön-megy a lakásban és látom rajta, hogy mennyivel magabiztosabb a mozgása, mennyivel jobban érdekli egy csomó minden. Nagyon másnak érzem, hogy szabadon jöhet, mehet.

- Persze, ezt én aláírom teljesen. Abszolút ugyanilyen voltam, járóka az egy biztos pont. Etetõszék egy biztos pont. Autósülés egy biztos pont, felrakom magamra a pult mellé úgy fõzök, úgy teszek-veszek, tehát én tudtam, tudom. Ugyanezeket csináltam végig. Hát remélem, hogy a harmadik gyereknél más is rájön már, hogy sokkal jobb õket egy fokkal szabadabban hagyni.

- Várom õt is. Meglátjuk, hogy még mi jön be a képbe a negyediknél.

- Jó napot kívánok, azt szeretném megkérdezni, hogy a kisbaba egy éves és õ kapja ezt a Vigantol cseppeket, hogy azt mindennap kell adni.

Dr. Czinner Antal a Heim Pál Kórház fõorvosa: - Igen, így van.

- És az nem sok abból?

Czinner Antal: - A Vigantol egy cseppjében 666 nemzetközi egység D vitamin van és ez megfelel annak, amit Magyarországon D vitaminból egy nap alatt egy kisbabának 2 hetes kor és egyéves kor között kell kapnia. Ez elég.

- Értem. Meg még azt szeretném kérdezni, hogy most már pár hete ilyen elég savanyú szagú a széklete. Megkérdeztem a védõnõt és azt mondta, hogy ez lehet a fogzástól, hogy a nyál összetétele az más ilyenkor és kicsit úgy hígabb is, nem nagyon.

Czinner Antal: - De láztalan?

- Igen, láztalan.

Czinner Antal: - Láztalan és jó étvágya van.

- Jó, igen, igen.

Czinner Antal: - Én azt gondolom, hogy a védõnõnek valószínûleg igaza van. A fogzás kapcsán lehet egy kicsit lazább, nyálkásabb, savanyúbb szagú széklete.

- És még attól lehetne, mert hogy most több bébiételt kap, eleinte sokat fõztem és sajnos ezekben mindegyikben van hús, már azokban amik a nagyoknak való és én nem szívesen adok neki mindennap húst, de attól nem lehet?

Czinner Antal: - Mennyi idõs õ most pontosan?

- Most egyéves.

Czinner Antal: - Egyéves. Nem, én azt gondolom, hogy húspépet nyugodtan adhat.

- Én sem eszem mindennap húst. Azt gondolom, hogy az terheli a szervezetet, nem kell mindennap húst enni.

Czinner Antal: - Azért úgy halljuk, hogy egész jókedvû ez a megterhelt szervezet.

- Még egyet kérdeznék ha szabadna, ez egy más természetû dolog. Voltunk ezen az egyéves vizsgálaton és a kisbaba jól érezte magát és kivitték õt megmérni a hosszát és attól fogva elkezdett sírni. Hát gondolom hideg volt, kint volt a szobán kívül amire ráfektették és elkezdett sírni és úgy vizsgálta a doktornõ. De annyira félt, hát én ott voltam vele szemben és összecsukta a száját és mikor berakta azt a fém kanalat a doktornõ és úgy erõltette bele és oda is szóltam, hogy azt talán inkább ne, mert láttam, úgy éreztem ez a gyereknek most sokkal károsabb, ez szinte sokkélmény volt neki.

Czinner Antal: - Igen, de próbálja megérteni, a doktor néninek az egyéves státuszvizsgálatnál le kell írnia, hogy mit lát a szájában.

- Igen, pont azt akartam kérdezni, hogy ilyenkor nem szoktak valamit.

Czinner Antal: - Hát tudja, egy ilyen kisbabának nagyon-nagyon, talán jó is, kemény akarata lehet, hála Istennek ami egyébként nem baj és összeszorítja a száját, ügyes technikával ki lehet nyitni, úgyhogy semmi különösebb gond nem történik vele arra az egy-két másodpercre.

- Jó, én nem a fizikai bántódástól féltem.

Czinner Antal: - A lelkire gondol.

- Igen. Ez nekem olyan furcsa volt, mert egyébként panaszmentes meg minden, szóval meglepõ volt. Aztán én is gondolkodtam, hogy mit lehetett volna csinálni.