- Jó napot kívánok, mondhatom a problémám?

- Van nekünk egy 6 éves kisunokánk és a tej alsó foga meglódult. A háta mögött hozzáfogott nõni a másik. Elvitte az édesanyja a fogászatra azt mondták legyünk nyugodtan majd kiesik és az visszamegy. Igen ám, de a másik fog is hozzáfogott hátul nõni és az elsõ kettõ éppen mozog, de nem hajlandó kiesni. Most ott tartunk, hogy két sor foga van a gyereknek.

- A fogorvos azt mondta, hogy ne tegyük a gyereket ki traumának, úgyhogy majd kiesik és szépen visszamegy a helyére. Az az igazság én attól félek, hogy ha ez megerõsödik, ott hátul, ez az elsõ kettõ ugye kiesik, akkor a 3-4-es majd szépen behúzódik annak a helyre.

Dr. Czukor József gyermekfogorvos: - Tipikus eset. Az alsó metszõfogaknál a fogváltáskor a maradó metszõfogak mindig a tej metszõfogak mögött szoktak elõtörni, ugyanis ez a csírahelyzet. Na most nagyon sokszor elõfordul, valóban úgy érkezik nagymama, szülõ, hozzátartozó, hogy baj van mert duplán nõ a gyerek foga. Valóban két sor fogat találhatunk ott, még megtalálható a tej metszõfog és mögötte már egy-két mm nagyságban a maradó metszõfog. Nagyon-nagyon egyszerû dolog egyébként ennek az eltávolítása. Erre megvan a trükk, úgy hogy mire észbe kap a gyerek már nincsen ott az a mozgó tejfog.

Czukor József: - A trükk az, hogy hüvelykujj mozdulattal ki lehet szinte pattintani a fogat onnan anélkül, hogy fogó meg eszköz, meg mindennel rémisztgetni. Jó, hát természetesen egy felületes érzéstelenítést szoktunk adni. Én amellett vagyok, hogy amikor már megjelent a metszõfog, a maradó metszõfog és elõtte megtalálható a valóban sokszor nagyon, majdnemhogy tényleg a huzat ki nem viszi ezt a metszõfogat, ki kell szedni.

Czukor József: - A szülõ is ki tudja, de hát sokszor nincs meg a bátorság. A gyerek is ki tudja. Nagyon jól ki tudja. Van olyan gyerek olyan ügyesen addig mozgatja, amíg ki nem szedi, de ha már nem történt meg és ezzel a problémával fogorvoshoz fordultak, akkor igen is ki kell venni. Na most meg kell nyugtatnom a nagymamát, hogy ez a helyzet, hogy az új fogak egy kicsit a nyelv irányában eltolódva törnek elõ, ez fiziológiásan rendezõdik, azok szépen, fokozatosan majd a helyüket meg fogják találni. És nagyon sokszor elõfordul, hogy látszólag, fõleg, hogy ha egyszerre négy metszõfog tör elõ, hogy nem lesz helye és már fogszabályozást szeretnének 6-7 éves korban. Teljesen fölösleges, nem is tudna mit csinálni egyenlõre a fogszabályozó szakorvos vele, ugyanis a gyermeknél elõtörõ maradó metszõfognak a mérete az felnõtt méret, az állcsontja meg még nem felnõtt méret, tehát egy eléggé intenzív állcsontnövekedés következik be 6-7, 8-9 éves korban és ez az esetek túlnyomó többségében rendezõdni fog, ha nem akkor természetesen szakorvosnak kell beavatkozni.

Czukor József: - Van mikor nagyon súlyos, esetleg fejlõdési rendellenesség van, sõt van az úgynevezett hát bulldogharapás. Azt már 6 éves kor elõtt bizonyos álsapkával, fejsapkával, stb. bizonyos eszközökkel el kell, vagy olyan, hogy hát sajnos elõfordul, ugye a születésekre olyan egy ezrelékre tehetõ a különbözõ hasadékok elõfordulása. Azt sokkal elõbb kell.

Czukor József: - Igen azokat sokkal elõbb, de hát ezek nagyon, szerencsére nagyon ritka esetek. Úgyhogy általában valóban a fogszabályzó szakorvos az olyan 9-10 éves korban már látja, hogy itt valóban fiziológiásan nem oldódik meg a helyzet és be kell avatkozni.

- Jó napot kívánok, azért telefonálok, van egy 10 hónapos kisfiam aki úgy született, hogy a lábán a második és a harmadik lábujj össze volt nõve, össze van nõve kétharmadrészben. És azt szeretném megtudni, hogy Önöknek mi a véleménye, hogy ezt érdemes esetleg elválasztani, hiszen csak egy hártyás összenövésrõl van szó, vagy nem szükséges?

- Több orvossal is beszéltem és más-más a vélemény. Tehát volt aki azt mondta, hogy mielõtt elkezd járni a baba akkor célszerû ezt a hártyás összenövést szétválasztani, volt aki azt mondta, hogy szerinte sem célszerû, mert igazából tehát járásban nem okoz hátrányt a babának. Én csak attól félek, hogy ha közösségbe kerül, iskolába, óvodába akkor emiatt nehogy a többi gyerek esetleg kicsúfolja.

Dr. Balla Mária ortopéd orvos: - Nem igazán tudom megítélni, hogy mit jelent az, hogy hártyás összenövés. Egyet tudni kell, hogy ha két összenõtt ujjat bárhol, akár a kézen, akár a lábon szét kell választani ott mindig egy bõrhiány keletkezik, amelynek a fedésére a test másik részérõl, alkarról, hasról, popsiról egy bõrt, saját bõrt le kell választani ahhoz, hogy a bõr nélkül maradt területeket fedjék. A másik kérdés az, hogy okoz-e a gyereknek bármilyen mozgásszervi vagy járáspanaszt. Soha semmikor nem okoz. Ezt tulajdonképpen megoldani teljesen felesleges és igazság szerint mondjuk az én gyerekem lenne, soha eszembe nem jutna, hogy a gyereket bármilyen mûtéti veszélynek kitegyem emiatt. Az, hogy a gyerekek csúfolják-e vagy nem, én azt hiszem, hogy nem, mert nem is veszik észre, hogy azok a lábujjacskák hogy állnak. Én azt hiszem, hogy ezt az anyuka, nagyszülõk észreveszik, látják, de ez soha semmilyen problémát nem okoz és mindig azt kell mérlegelni, mivel teszek jobbat, ha a gyereket kiteszem bármilyen kellemetlenségnek, vagy esetleg azt mondom, hogy életem te egy különleges gyerek vagy és elfogadtatja vele és büszke lesz rá, hogy ilyen a lábujjacskája.

Balla Mária: - De elég sokszor látjuk. Hát természetesen ugye a csípõszûrõ vizsgálatoknál is meg egyéb ortopéd vizsgálatoknál az ember tetõtõl talpig végignézi a gyereket, tehát nemcsak a csípõket, fejét, nyakát, lábujjacskáikat is és ha ilyeneket látunk, akkor mi igyekszünk azonnal megnyugtatni a szülõt, hogy ne aggódjon semmi probléma nincs, sõt meg kell mondjam, fölhívjuk a figyelmét, hogy eszébe ne jusson, hogy ezt a két lábujjacskát szétválassza és ne tegye ki a gyereket semmiféle kellemetlenségnek.

Balla Mária: - A kézen is elõfordul, ha nem is olyan nagyon gyakran. A kéz megítélése természetesen más, tekintettel arra, hogy a kéznek a funkciójához a fogókészségéhez az ujjak különválasztása feltétlenül szükséges. Általában kétéves kor után szoktuk ezeket a mûtéteket elvégezni, de ezek is szakorvos, tehát kézsebész szakorvos, gyakorlott orvos kezébe valók ezek a mûtétek, mert ott se lehet egyébként az ujjakat úgy szétválasztani, hogy a bõrhiányt ahogy az elõbb elmondtam, ne fedjék.

Balla Mária: - Különbözõ féle fajták vannak. Van olyan, amikor a két ujj csak egy bõrlebennyel van, de van olyan, amikor tulajdonképpen a csont is kettõzött, a köröm is kettõzött. Ezeknek különbözõféle fajtái vannak, de a lábon a kettes, hármas ujj az annyira nem szokott, ha alakilag egyébként épek, a lábujjacskák panaszt okozni, hogy nem érdemes hozzányúlni.

- Jó napot kívánok, szeretném megkérdezni, egy pesti nagymama vagyok, van egy 8 éves fiú unokám, hogy természetes dolog-e az, hogy egy ilyen korú fiú fél átmenni, egy nagy lakásról van szó, a másik szobába, ami le van sötétítve. El fog múlni vagy pedig a mamája szerint nem kellene annyi tévét néznie, vagy pedig el kellene vinni pszichológushoz. Szóval nem tudjuk, hogy most ezt halál komolyan kezeljük vagy pedig majd elmúlik.

- Nem tudom. Elég régóta ilyen. Volt pszichológusnál, volt, járt mert pillogott, húzta a vállát, szóval voltak neki ilyen dolgai. Jó évig járt és az szép lassan mondjuk nagyon lecsökkent, csak nagyon izgatott állapotában vesszük észre, hogy néha ismételgeti a dolgokat. És most a lányom nem akarja újból elvinni, azt mondja, fél, hogy a gyerekek csúfolni fogják az iskolatársak ha megtudják, hogy pszichológushoz jár.

- Na szóval azt mondja, hogy nem kellene. Szóval vitázunk. Azt mondja túl féltem a gyereket, azt mondja ne nézzen annyi tévét. Nálunk szokott nézni, de nem olyanokat, amik miatt félnie kellene.

- Igen. Hároméves korában volt egy olyan vírusos betegsége, amikor egyik pillanatról a másikra be kellett vinnünk a Lászlóba, mert féltünk attól, hogy kiszárad. Na most ez túlzottan váratlanul ért minket, hogy azonnal be kell vinni és a gyereket is váratlanul érte. Na most a lányom nem maradhatott bent nála és le kellett kötözni az orvosnak, hogy be tudja neki adni az infúziót mert annyira vetette magát jobbra, balra és nekünk az az érzésünk, hogy ez hagyott benne olyan rettenetes mély nyomokat, hogy állandóan fél attól, hogy õt elhagyják, az anyja nem szerette eléggé. Szóval úgy érezzük, hogy ez rettenetes stresszállapotot idézett akkor elõ neki és ez úgy megmaradt.

- Együtt. Jó családi körülmények között van.

- Egyetlen gyerek.

- Két hétig.

- Tulajdonképpen mama nélkül, de mindennap benn voltunk nála.

- Szörnyû lehetett. De most azt szeretném még ehhez hozzátenni, hogy nekem mindig olyan érzésem volt, hogy ha a gyerekkel teljesen nyílt és õszinte vagyok még annak ellenére is, hogy esetleg nem bírja mindezt felfogni, én nagyjából elmondtam neki, hogy akkor hirtelen kellett bevinni téged és a mamát nem engedte be a doktor néni, hogy ott maradjon, mert félt attól, hogy a mama is rosszul lesz és ezért hazaküldte. De én sem maradtam benn és te nagyon féltél akkor, de nem hagytunk volna el, mert másnap már kora reggel ott voltunk és egész éjjel fönn voltunk. Szóval próbáltam így beadni, hogy meg tudja magának magyarázni, hogy hát ki kell ebbõl lábalni. És a játékai közül állandóan rendõrt játszik, tehát egy olyat, aki parancsolgat, õ tesz igazságot, és nekem az az érzésem, hogy ez mind azt védi. Tehát egy olyan védekezõ mechanizmusa, hogy õ megmutatja, hogy õ. Közben nem mer bemenni a másik szobába. A falon az árnyékokat behelyettesítette mindig amikor együtt aludtunk egy szobába, hogy nézd az ottan ez meg az, meg amaz.

Dr. Varró Gábor pszichiáter: - Ami elõször megragadta a figyelmemet a nagymama telefonjában az, hogy dilemmaként vetette föl, hogy természetes ez az állapot, hogy a gyerek nem mer átmenni a másik szobába. Na most azt gondolom, hogy egyértelmûen nem a válasz, tehát semmiképpen sem vehetjük természetesnek. A riport végén meg is fogalmazódott az, amit szakmailag is úgy szoktunk kifejezni, hogy ezek szorongásos jellegû tünetek.

Varró Gábor: - Ezek egymással kapcsolatban lévõ tünetek. Azt gondolom, hogy nem szabad számszerûleg felvenni a tünetek megjelenésének a minõségét is figyelembe kell venni. Amit a nagymama elmondott mindenképpen kórosnak kell tekinteni egyrészt a szorongás súlyossága, másrészt a meglévõ tikk jellegû tünetek miatt. Na most nagyon fontos a nagymama szerepe. Nagyon fontos lehet a nagymama szerepe, tudniillik bizonyos tüneteknél nem biztos, hogy mindig a szülõk azok, aki a legérzékenyebbek bizonyos állapotokra, bizonyos problémákra a gyerekkel kapcsolatban.

Varró Gábor: - Hamarabb veheti észre, tehát itt nem az a fontos dolog, hogy most esetleg a szülõk nevezik a nagyszülõt túlkényeztetõnek vagy esetleg a nagyszülõ nevezi elhanyagolónak esetleg a saját lányát, fiát, hanem az, hogy ha õk problémának tekintik a tüneteket, akkor üljenek le hárman és minél többször ülnek le, annál jobban tudnak választ adni azokra a kérdésekre, elõször az is, hogy menjünk-e, forduljunk-e pszichológushoz, illetve ha ott meg kell fogalmazni, akkor konkrétan el tudják mondani azt, hogy mi a probléma.

Varró Gábor: - Úgy tûnik mintha ez hosszabb intervallum lenne, amióta az akut tünetek vannak. A 8 éves kisfiúnál egy öt évvel ezelõtti eseményrõl beszél. Na most éppen a hosszú idõ miatt, illetve, hogy azóta ha esetleg hullámzottak is a tünetek, de megmaradtak vagy legalábbis most felszínre kerültek, emiatt tartom fontosnak az, hogy valahogy foglalkozzunk. Nemcsak azért mert hogy a múlt idõben elõfordult egy trauma, aminek valószínûleg köze van a jelenlegi tünetekhez.

Varró Gábor: - Amennyiben a gyereknek ezt nem sikerült feldolgoznia ez még akár hosszabb ideig, tehát felnõtt korban is elhúzódhat ez a probléma. A másik, hogy nem tudjuk pontosan azt, hogy nem rakódott-e erre idõközben más jellegû trauma, ami megerõsíthette ezt a tünetet, vagy esetleg színezhette ezt a tünetet.

Varró Gábor: - Na most én azt gondolom, hogy gyerekkel való probléma megbeszélés abban az esetben, hogyha ezt kizárólag a szülõ, akár a nagyszülõ kezdeményezi anélkül, hogy a gyerek valami alapot szolgáltatna arra, hogy mi errõl elkezdjünk beszélgetni, mindenképpen hiba. Várjunk meg valami olyan jelzést akár a tünetek oldaláról akkor a gyerek oldaláról kell, hogy megnyilvánuljon.

Varró Gábor: - Hogy ha korábban nem voltak tikk jellegû tünetei akkor én azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy olyan jelzés ami abba az irányba kell, hogy vezessen, hogy valamit lépjünk. Olyan döntés is születhet, hogy azt mondják a szülõk, hogy most még jelenleg nem fordulunk pszichológushoz, szakemberhez, de felvetjük ezt a problémát a gyerek felé. Nem feltétlenül szembesítjük azzal, hogy most neked 3 éves korodban ez és ez történt, hanem az aktuális problémákkal kapcsolatban ezt olyan formában lehet szóvá tenni, mint ahogy szóvá tesszük például azt egy gyereknél, hogy az utóbbi idõben jobban tanul, de hoztál 3-asokat, 2-eseket, ne adj Isten egyeseket az iskolában, vajon mi lehet ennek az oka. Tehát mindenképpen egy nyílt problémafelvetésnek kell, hogy legyen és attól függõen, hogy ebben a helyzetben mire jutottak, tehát milyen visszajelzést kapnak a gyerektõl, illetve milyen plusz adatok derülnek ki akár az elmúlt eseményekrõl, történésekrõl, akár olyan érzelmi problémák, amikrõl akár beszámolt és ez nem talált meghallgatásra, akár pedig errõl nem is számolt be.

Varró Gábor: - Mivel általánosan hangzott el a kérdés, azt gondolom, hogy mindenképpen meg kell próbálni a családban, hiszen ez, hogy mi elkezdünk foglalkozni a problémával, a gyerek látja azt, hogy a szülõk odafigyelnek, hogy a szülõk nemcsak a tévét nézik vagy késõn jönnek haza, tehát egyszerûen idejük, se energiájuk, se figyelmük sincs arra, hogy odafigyeljenek az én problémáimra. Egy megbeszélés nemcsak azt szolgálja, hogy konkrétan a problémára figyelnek a szüleim, hanem, hogy foglalkoznak velem, és hogy ha ez többször történik meg, ezekben az esetekben a gyerekben tudatosul a hetek és a hónapok alatt, hogy a szüleim odafigyelnek rám, képesek idõt szánni rám. Ez egy bizonyos érzelmi pluszt jelent a gyerek számára és ez a fajta bizalmi plusz minden egyes problémának a megoldásában egy pozitívumot jelent.

Varró Gábor: - Valóban van egy ilyen lelki mûködésünk, megpróbáljuk megfordítani a szerepeket és tulajdonképpen azokkal a szerepekkel azonosulunk, amelyekrõl azt gondoljuk, hogy képesek minket megvédeni. A rendõr nem tud minket megvédeni egy kórházi injekciótól, a kórházi fájdalmaktól, de ugyanakkor mégis valami védõ funkciója van ennek a rendõrnek, tehát egy bizonyos eltolással dolgozik a gyerek. Egy olyan személlyel helyettesítette be azt a számára elképzelhetetlen személyt, aki õt a kórházban meg tudta volna védeni. Ez lesz a rendõr. Ennyi volt az eltolás benne és ugyanakkor õ átvette ezt a szerepet, modellálta azt, hogy mivel engem ott akkor nem tudtak tökéletesen megvédeni, nekem kell saját magamat megvédeni. Tehát egy többszörös eltolással, csúsztatással érzékeltette azt, hogy az a probléma valójában még feldolgozva nincsen.

Varró Gábor: - Na most én azt gondolom, hogy ugyanúgy, ahogy a gyerekek nagyon sokat foglalkoznak rajzaikban, játékaikban azokkal a konfliktusokkal amik belülrõl õket érzelmileg foglalkoztatják, ez egy bizonyos szinten gyógyíthatják. Nyilvánvalóan, ha ezt egy szakember jelenlétében egy játékterápia keretében játssza el a gyerek sokkal nagyobb a hatóereje a probléma megoldásában. Nem kizárt azonban, hogy ez bizonyos szinten csökkenteni tudja az õ feszültségeit, megoldani viszont nem tudja, hiszen ezt jelzik azok a szorongásos tünetek, azok a tikkek, amiket õ produkál.

- Az én gyerekem hasonló helyzetben volt, kórházból ki, kórházba be, semmi baját, elváltozást nem találtak nála. 14 hónapos volt annak idején.

- Igen, és kihoztam a kórházból délután, éjszakára vissza kellett vinni, fönntartották az ágyát. A lényege az a mondanivalómnak, hogy azt mondták az orvosok mivel semmiféle szervi elváltozást nem találtak nála, minden jó volt, nekem azt mondták annak idején, hogy ezer vagy kétezer gyerek közül egy úgy születik, hogy eleve a testhõmérséklete magasabb, mint a többié.

- Olyan jó másféléves, kétéves koráig.

- Nem, és el is múlt neki.

- 37,8, 38,2, 38,3, 38,7.

- Igen. És egy idõ elteltével azt mondták, hogy eleve magasabb hõmérsékleten van a gyerek mint eredetileg a többi hasonló társai.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Az a helyzet, hogy a megijedés az indokolt. Azt, hogy egy gyereknek, hogy így mondjam, genetikusan magasabb a hõmérséklete az csak hosszas vizsgálatok után lehet kimondani.

Szamosfalvi Imre: - Létezik. Azt hiszem 38,7 is elhangzott az elbeszélésében az anyukának. Na most olyannal még nem találkoztam. Sokkal jellemzõbb az az, hogy 37 és 38 fok között van a hõmérséklete a gyereknek. Azért akadozom egy kicsikét mert pontosítani kell azt, hogy mit értünk ezen a hõmérsékleten. Vagy a végbélhõmérsékletét mérjük a gyereknek vagy pedig a hónalj hõmérsékletét. Mostanában terjed a fülhõmérõ. Minden esetre egy nagyon látványos eszköz, nagyon gyorsan lehet vele a hõmérsékletet mérni és nagyon szívesen mérik, mert hát a gyereknek talán a legkevesebb megterhelést jelenti. Na most általában azt látjuk ezeknél a magasabb hõmérsékletû gyerekeknél, hogy a hónaljban mért hõmérsékletük valahol 37-37,5 között szokott ingadozni. Tehát ez egy különleges helyzet amit itt elmondott az anyuka, mert hogy ezt tényleg csak hosszú vizsgálatok és sok irányú vizsgálatok után lehet kimondani, hogy biztosan nincs valami krónikus fertõzése, biztosan nincs valami immunhiányos állapota a gyereknek ami folyamatosan fönn tud tartani fertõzéseket a gyerek szervezetében. De létezik ilyen.

Szamosfalvi Imre: - Ezt gondolná az ember valóban, mert ugye úgy tételezzük föl, hogy ez genetikusan meghatározott, de hát azért más genetikusan meghatározottnak tûnõ megbetegedésekben is lehet látni változást, javulást az idõnek az elõrehaladtával. Ezek közül talán az allergiás megbetegedések azok, amik a legnagyobb változatosságot mutatják, vagy ekcéma egy meghatározott idõszakban, nagyon kifejezett formában jelentkezik aztán eltûnik, vagy legalábbis jelentõsen mérséklõdnek a tünetek, aztán újra föllobban, és ez több éves periodicitást is képes fölmutatni, tehát létezik ilyen szituáció. A magyarázatát ne kérdezze, mert valószínû nemcsak én nem tudok erre válaszolni.