- A húsvétra elkezdünk készülni már húsvét elõtt egy héttel, a nagyhéten. Eleve azzal, hogy beszélgetünk, hogy honnan is indul ez a húsvét, tehát hogy karácsonytól kezdõdik, amikor megszületik a kis Jézus, és hogy utána mi történik és hogyan érkezünk el húsvétig. Ez az, ami az esti beszélgetéseken történik.

- Mese helyett vagy mese elõtt, attól függ, hogy az idõnk hogy engedi. Az esti beszélgetések mellé mindig társul éneklés, és mindig az adott idõszakhoz kapcsolódó énekeket énekeljük. Így például adódóan a nagyböjtbõl, megpróbálunk nagyböjti énekeket énekelni, amit nagyon keveset tudunk, tehát ez nagyon szûk ez a repertoár, de próbálkozunk és énekelgetünk.

- Én is szeretek énekelni és a gyerekeim is szeretnek énekelni, mind a ketten tudnak furulyázni. Az Óbudai Népzene Iskolába járnak furulyázni és énekelni, ahol egy nagyon jó mesterük van. A fiamat és a lányomat külön-külön furulyás tanítja, aki mind a kettõ nagyon jó, és az énekeket pedig Fábián Évike tanítja, akitõl nagyon sok éneket kapunk, és úgy, hogy megkapjuk azt az útmutatást, hogy melyik mire és mikor jó. És ezek alapján énekelünk. És azért ezek az esti alkalmak, mert a férjem késõn dolgozik, akkor ér haza, tehát valahogy törvényszerû, hogy beszélgetnünk is kell, és mikor máskor, ha nem akkor, amikor õ hazajön, és ezért így ebbe kapcsolódik. És akkor furulyázgatunk, énekelgetünk, beszélgetünk, és utána jön a mese. És ezek a beszélgetések ünnepek elõtt mindig az ünnepre koncentrálódnak fõleg.

- Hát az, hogy mirõl fogunk beszélgetni, az azért tervezett. De természetesen, ebbe spontán dolgok is beleszövõdnek, hogy mi történt az iskolában, mi történt az óvodában, apával mi történt, anyával mi történt, mi fog történni. Tehát ezek azért spontán dolgok is. De az, hogy én mondjuk húsvét elõtt a húsvétról szeretnék beszélni, azt mondjuk én elõre tudom.

- Én azt hiszem, hogy csak így elkezdek beszélgetni, amibe õk belekapcsolódnak. Nagyon örülök, hogy például olyan iskolába járnak, hogy õk ebben a témában úgy szervesen benne vannak, tehát tudnak rá reagálni és tudnak a témához kapcsolódni. És azon kívül kisgyerekkoruk óta próbáljuk az ünnepeket megtartani. Nagyon fontos, hogy a családban legyenek ünnepek, és hogy azokat hogyan ünnepli. Az a család, amelyiknek nincsenek ünnepei, nem is család tulajdonképpen. Megvan végig, hogy melyek azok az ünnepek, amik fontosak a család számára is meg az egész közösség, nagyobb számára is, és azokat igyekszünk megtartani.

- Én úgy érzem, hogy a néphagyományokhoz szervesen hozzákapcsolódik a hit. Tehát a néphagyomány egy üres dolog lesz a hit nélkül. Nem lehet megtölteni mással, mivelhogy régen is a nép evvel élt, tehát benne volt, hogy a húsvét az mirõl szólt, a pünkösd az mirõl szólt, mirõl szól utána a karácsony, tehát ez egy, ez Jézusnak a tulajdonképpen a története, benne van, ezt nem lehet belõle kihagyni.

- Tízéves a nagyfiam, a középsõ lányom hét és a legkisebbik négy.

- Én szerintem mindegyik a maga szintjén kiveszi belõle azt, ami számára kell és most fontos.

- Például, ami számomra fontos, és úgy érzem, hogy a családnak is esetleg fontos, és tehát hasznára válhat ez a befelé fordulás, és hogy inkább befelé teljesedjen ki és nem kifelé egy ilyen viháncolással. Tehát mi például ebben az idõszakban nem szoktunk elmenni táncházba.

- Nem biztos, hogy megérti, de késõbb ez, amiket mi csinálunk, belsõvé válik, és maga így csinálja, és ha késõbb szeretne, ezen elgondokodik, hogy mit miért csinálunk.

- Adódóan elõfordul ez is. Tulajdonképpen õk ismerik ezt a történetet, és hogyha van, amelyik évben ez konkrétan elõ is kerül, de lehet, hogy csak egy dalban kerül elõ, hogy konkrétan mire készülünk most húsvétkor.

- Mese, legenda, ami beépül az életükbe.

- Mert egészen biztos, hogy karácsonykor például elõkerül, hogy megszületik, és hogy utána mi történt vele. Tehát ez nem egy olyan történet, amit nem lehet befejezni.

- Hát, akkor szoktunk sütit enni, szoktunk embereket meghívni, dolgokat csinálni.

- Hát, az embereknek, van minden országban húsvét. Nem tudom, hogy van, amelyikben nem akkor van, amikor itt Magyarországon van.

- Ilyenkor a napot, tehát a napot ünnepelik.

- Hát, amikor azt még nem tudom, mert még nem vagyok olyan nagy hozzá még.

- Hát, festünk tojást, rajzolunk ilyen tojásokat, színezünk tojásokat. Az anyu szokott csinálni sütit.

- Igen. Kalács. Amikor átjön a nagymamánk, akkor süt nekünk fánkot, húsvéti fánkot.

- Az egy ünnepféle.

- Olyankor a tojásokat.

- Szerintem igen, vagy a húsvétnak.

- A nyúl.

- Mert a nyúl az sokszor el szokott jönni húsvétkor, és akkor megszereti a tojásokat.

- Az egy állat, amelyik nem plüss, hanem élõ.

- Mert akkor a gyerekek várják a tojáskákat.

- Nem, mert úgy elbúj, hogy nem látja senki.

- Nem, mert õ akkor jön, amikor mi este alszunk.

- Azért, mert szeret minket.

- Sok tojást festünk.

- Azért, hogy a fiúknak odaadjuk.

- Nem, mi szoktunk hozzájuk menni.

- Õk elõször meglocsolnak, és akkor utána odaadom a tojást.

- Boldog húsvétot kívánok!

- Mondókára emlékszem. Nyuszi-buszi fekszik az árokban, hosszú bojtos füle van, pici piros szeme van. Ide néz, oda néz, .......

- Azt szeretném, hogy kindertojást meg festett tojásokat.

- Most jutott eszembe ez a tojásfestés az oviból, mert már apu egyszer meglocsolt húsvétkor, tavaly meg mamát is.

- Hát, valami, nem tudom, valamivel.

- Mert hogy azzal lehet dekoráció, vagy hazavisszük. Hajtogatunk egy kosarat, aztán hazavisszük.

- Semmit. Csak akkor, amikor, mert mindenki azt hiszi, hogy látta a nyuszit, én ezt nem hiszem el annyira azért. Mert a nyuszi az úgy megy direkt, hogy láthatatlan.

- Igen.

- Igen, és mindig azt mondja, hogy valahol eldugta, most mondjuk a magas fenyõfa mögé, vagy egy magas fa mögé. És akkor mi kimegyünk az udvarra úgy, ahogy vagyunk, és megkeressük.

- Úgy, hogy beteszünk egy krumpliba egy hurkapálcikát, arra egy tojást szúrni, aztán csinálunk egy tojást a Tünde néninek, és akkor azt mi forgatjuk és megfestjük.

- Azt nem nagyon szoktam tudni, mindig titokban rakják valahova el vagy kosárba, amit hajtogattunk a tojásoknak most is.

- Szoktunk kicsi nyulat, szoktunk venni. Már most tavaly nem vettünk, mert nem kaptunk, de már most Attilának itt a szomszédban három kis nyúlja van, mondtuk, hogy megvesszük tõle mind a hármat.

- Szeretik, játszanak vele, meg neveljük utána meg majd megöljük.

- Utána megesszük, igen. Hát az ünnepekre, igen nagy készülõsködünk, nagytakarítás és aztán disznóölés, aztán készítjük a gyerekeket, mert járnak locsolódni a fiúk. Akkor a ruháját készítjük az embernek, a nagyfiúnak. Úgyhogy ez a szokás van a locsolódás ünnepe, húsvét ünnepekkor. Meg a család elõjön, és akkor sokan vagyunk, akkor az udvaron bográcsolunk, ilyeneket szoktunk csinálni. Hét végén is szokás nálunk, hogy sokat bográcsolunk kint az udvaron.

- Hát, babgulyást vagy slambucot vagy nyúlpaprikást, ilyeneket szoktunk csinálni. Nagyon szeretik a gyerekek, élvezik, mert olyankor bekapcsoljuk a magnót, ezek a gyerekek meg nagyon szeretik a zenét, hát meg vannak érte háborodva.

- Hát, diszkózenét! Magyarnótákat, mindegy ezeknek, csak szóljon a jó zene, úgy táncolnak, mint a hét baj!

- Körbe a bográcsot, aztán még a felnõttek is, mink is, mink is rápendülünk olyankor egy kicsit. Itt a szomszédban is Zsoltiék azok is úgy szokták, kirakják a magnót, akkor a gyerekek mindenki ott van az udvaron, akkor mindenki táncol. Így van.

- Igen, karácsonyra szoktunk vágni, húsvétra, úgyhogy hármat szoktunk nevelni. Egyet megölünk karácsonyra, ha az elfogyik, akkor tél közben még megöljük a másikat, aztán megöljük a harmadikat húsvétra.

- El szoktunk menni locsolni a lányokat.

- Ilyenkor apával.

- Hát, az ismerõsöket, akiket ismerünk.

- Hát, eléneklem nekik a verset és akkor meg kapok tõlük csokit.

- Otthon van még egy húsvéti könyv, és abban vannak ilyen versek, és onnan majd tanulok.

- De fogok tudni mondani, mert haza fogok menni és meg fogom tanulni a verseket.

- Hát, parfümmel, az apukám parfümével meg nekem is van parfümöm, és avval.

- Hát, amikor az ajtó elõtt vagy beengednek.

- Nem, nálam ez egyszer se nem volt ilyen.

- Csokit meg húsvéti csokit meg ilyen tojást.

- Nagyon sokhoz, mert akik ott a telepen laknak, oda el szoktam menni. Ilyenkor illõ meglocsolni, mikor húsvét van, akkor mindig meglocsolják a lányokat, mindig megyünk locsolkodni.

- Akkor elhervadnak.

- Felöltözök szépen, elmegyünk locsolódni.

- Én, apu, Norbi, Jancsi bátya, Miska bátya, Sanyi bátya, hatan.

- Igen.

- Kiosztjuk, akkor még ott is meglocsolkodunk, leöltözünk, és akkor majd a nyuszitojásokat kiosztjuk.

- Igen.

- Igen.

- Rozmaring a kalapom, én még kicsi vagyok, ezért sokat nem beszélek, csak egy piros tojást kérek!

- Biztos, de azt nem tudom még mit.

- Itthon is meg az iskolában is.

- Itthon a locsolóverset? Apu, Norbi meg majd én. De még tudok egy locsolóverset.

- Én is .... szegény vagyok, ...... locsolódni. Meglocsolom a jányokat, csak egy piros tojást kérek!

- Kölnivel.

- Nem.

- Nem.

- Igen, volt.

- Miért jó a nyuszi?

- Szerintem a húsvétot mindenki szereti.

- Mindig szoktunk tojást festeni meg hát, családolunk is, tehát körbenézünk nagymamák, ilyenek. Hát, meg várom a locsolókat természetesen.

- Úgy, ahogy. Volt egy idõszak, amikor már vártam õket, de még nem jöttek, aztán már jöttek, de nem elegen. Hát, reméljük a legjobbakat!

- Barátaimat, osztálytársaimat, a környéken lakókat.

- Öttel-hattal. Nem tudom, ez mindig attól függ, csak vannak emberek, akikre számítok, és ha nem jönnek, akkor az azért kicsit csalódás.

- Akkor majd kapnak a fejükre a következõ nap.

- Szerintem nem. Szerintem ez eredetileg a fiataloknak szól, fiatal fiúknak, lányoknak. Annak a korosztálynak, ahol már a fiúk meg a lányok igazán észreveszik egymást.

- Nagyon nem készülnek, vesznek egy kölnisüveget, összeszedik a haverjaikat, és akkor elindulnak.

- De, biztos van, meg hát, vannak kibúvók is, mert hát a család meg rokonlátogatás meg ilyenek. De szerintem azért általában mennek.

- Hát, nem kötelesek locsolni jönni. Hát, attól függ. Ha az illetõ fiú fontos, akkor nem biztos, hogy elfogadják.

- Hát, a fiúk mindig elmennek meglocsolni azokat a lányokat, akiket ismernek, szeretnek és közel laknak. Ez az elsõ fontos pont, meg hát, tényleg ha aktuálisan van barát, akkor az nyilván jön. Igazából nem is az a fontos, hogy tetszem-e nekik, csak hogy jó barátok legyünk. De hát én messze lakom általában azoktól, akik jönnének, és így már nem annyira jönnek, tehát nem annyira utaznak értem kétszer egy órát azért, hogy tíz percig meglocsoljanak.

- Persze, muszáj, nem sírhatok itthon hetekig, hogy nem jöttek el engem meglocsolni.

- Attól függ. Hát, ha várom, akkor itthon vagyok egész nap, úgyhogy akkor jönnek, amikor csak akarnak. Az is lehet, hogy nem is leszek itthon, kivételesen. Mert felmerült most az az ötlet, hogy így locsolás gyanánt elmegyünk a fiúkkal valahova, és meglocsolnak, nem kell messzire menni.

- Hát, azt azért nem hiszem, sajnos, nem szoktunk természetbe járni. Inkább bevásárlóközpontokba járunk.

- Hát ott, vagy a metrómegállóban vagy akárhol.

- Jópofa szerintem, csak nem annyira maradt meg. Vidéken például sokkal jobb, tehát ott nagyon nagy hagyománya van azért ennek, meg lehet, hogy ez a szódásszifonos dolog, ebben több még a móka, mint a parfümös locsolkodásban.

- Nagyszüleim lenn élnek Hajdúszoboszlón.

- Ott komolyabban veszik, tehát ott mindenki fest tojást, minden fiú elmegy locsolni, és az teljesen szertartásos, vagy nem tudom, azért Budapesten ennek már nincs meg az a hagyománya, vagy nem olyan nagy szokás. Tehát húsvétkor az emberek elmennek a családhoz látogatóba meg sonkát esznek, de a többi az már nem annyira maradt meg. Hímestojást is inkább vesznek kettõt a családok, azt kirakják az asztal közepére, és akkor az a húsvét.

- Most már nem annyira, régen nagyon-nagyon szerettem.

- Hát, gondolom, mert felnõttem, vagy nem tudom. Elég tojást festettem már kicsinek.

- Hát, van néhány tartalékban, de szoktunk anyuval tojást festeni.

- Jó, persze. Különleges dolog. Szóval nem fest az ember minden nap tojást.

- Fogalmam sincs, sose beszéltünk errõl, de szerintem a húsvétot mindenki szereti. Ünnep meg ajándék meg ilyenek.

- Krisztus feltámadása.

- Nem, csak tojást festünk meg locsolókat várunk, meg ajándékot kapunk.

- Tavaly csokit kaptam szerintem, tavalyelõtt meg ruhát. Ez egy ilyen nagyon pici karácsony.

- Nem hiszem, hogy ez elmúlik, abban az értelemben, hogy a férjemnek azért meg kell locsolnia. De mondjuk, õ nyilván meg is fog. Nem tudom, meddig fogom várni.

- A nagyhéten még az egyik legfontosabb az a tojásfestés, amit úgy szoktunk megtenni, hogy általában az én barátnõimmel, lány- és asszonyismerõseimmel és azoknak a lányaival összegyûlünk és megfestjük a tojásokat, illetve megírjuk a tojásokat.

- Igen, tulajdonképpen, mert beszélgetünk. Itt is elõfordulnak az énekek, és írjuk a tojásokat, és a legkisebbek is tudják.

- Méhviasszal és írókával, amit magunk készítünk, avval beírjuk a tojásokat, és azért írás, mert hogy tulajdonképpen ez egy jelbeszéd, ami a tojáson rajta van, és ezt ráírjuk, és utána pedig hagymalével festjük. Van, aki mással is, én hagymalével, amit szorgosan gyûjtögetjük a hagymahéjat elõtte minden fõzés után.

- Én a férjemnek szoktam rajta üzenni, nem tudom, hogy a gyerekek mit tesznek. Nagyon szépeket rajzolnak.

- Remélem.

- Aki meglocsol minket, annak adjuk. És a fiam pedig, amit a fiam kap ilyen tojásokat, õk is kitalálták utána, a nagyapjától hallotta, hogy régen volt ez a tojásvágás. Sorban kiteszik a tojásokat, egy pénzt kell belehajítani, és akinek beleáll a tojásába a pénz, az viszi az összes tojást. Vagy a tojásgurítás, amit õk az iskolában is csinálnak.

- A lányok várják a locsolókat, a fiam pedig az édesapjával, a nagypapájával és a nagybátyjával indul locsolókörútra.

- Van egy kis vidéki házunk, hatalmas zöld kerttel, ahová a nyúl különbözõ helyre, eldugott helyekre fészkeket rak, ami tele van kicsi, apró tojásokkal, festett tojásokkal, csokitojásokkal, és a gyerekeknek ezt kell megkeresni húsvét vasárnapján tojáskeresés.

- Hisznek a gyermekek a nyúlban.

- Ez egy olyan kérdés, amivel a családban mi is foglalkozunk. Ugyanez van Mikuláskor, amikor a Mikulás jön és Szent Miklóst is megemlítjük mellé. Úgy érzem, hogy ezeket a régi szokásokat nem feltétlenül zavarja ez az új másik, és nem hiszem, hogy a gyerekek fejében ez zavart okoz. Ismerik a történetet, és amellett várják a nyuszit, aki viszont tojásokat hoz, tojásokat, csokitojásokat, és nem ajándékot.

- Egyetlenegy van, amit én készítek, ez a húsvéti kalács, mert különben a nagyszülõkhöz megyünk, és õk várnak minket. Tehát nem én szoktam készíteni az ételeket ezen a napon.

- Felnõtt fejjel biztos, hogy átéltebben élem meg, mint gyerekkoromban. Én emlékszem, hogy a húsvét hétfõt azt nem annyira szerettem gyerekkoromban, a locsolást. Most már mindenképpen valahogy belül is meg tudom élni a húsvét vasárnapot és a húsvét hétfõt is. Azon kívül nagyon örülök, amikor a gyerekeim boldogok, és látom, hogy õk minden ünnepnek örülnek, és ennek is.