Vendég a háznál
2002. március. 20.
Kossuth rádió, 13.05

Rip.: - Mit szoktál az udvaron játszani?

- A mozdony, az nem mászóka.

Rip.: - Szereted a vonatos játékot?

- Igen.

Rip.: - Miért szereted?

- Mert a malackám tele van pénzzel.

Rip.: - Van neked egy persely malacod, tele van pénzzel. Mire gyûjtesz?

- Olyan vonatra, amilyen az Istvánkának van.

Rip.: - Színes vonatra?

- Igen.

Rip.: - Miért szereted te ennyire a vonatokat?

- Mert nagyon, nagyon szeretem.

Rip.: - Tudsz errõl valamilyen mondókát, vagy verset?

- Igen.

Rip.: - Elmondod?

- Majd otthon elhozom a mikrofonom.

Rip.: - Behívjuk a Balázst, a barátodat az udvarról, segítsen õ elmondani?

- Igen.

Rip.: - Behívtuk Balázst. Segítesz elmondani a mozdonyos verset?

- Igen.

Rip.: - Kezdjétek el. Jól kiegészítitek egymást. Norbika nagyon szereti a mozdonyokat, te pedig helyette elmondtad ezt a verset. Miért jó ez a vers?

- Mert nagyon jól hangzik, meg van benne valami.

Rip.: - Mit szoktatok erre csinálni az óvodában, amikor ezt mondjátok?

- Vonatozni.

- Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet. Sósat, sósat, jó ropogósat. Aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhes lesz.

Rip.: - Mirõl szól ez a versike?

- A perecrõl.

Rip.: - Hol tanultad ezt?

- Az oviban.

Rip.: - És hogyan tanultad meg?

- Hogy a gyerekek még énekelték.

Rip.: - Mikor szoktátok ezt mondani?

- Amikor a Perec Szonja szülinapja van. Meg, amikor nem.

Rip.: - Miért szeretitek ezt a verset?

- Azért szeretem ezt a verset, mert jó aranyos.

Rip.: - Mi az aranyos benne?

- Az, hogy kontyos kendõ õsz a kertben. Gondolom, hogy milyen lehet.

- Én is.

Rip.: - Az egy igazi ember, az õsz?

- Igen.

- Nem, hanem az egy anyóka.

- Az egy haj, az egy haj. A konty, az egy ilyen kis konty.

- Az egy ilyen kis kendõ.

- Az nem kendõ, hanem ilyen, így kell csinálni.

Rip.: - Hol tanultátok ezt a verset?

- Az óvodába, és a Kati néni mondta, és ezért tanultuk meg.

- Igen, hogy okosabb legyünk. Nagyon okosak legyünk.

Rip.: - Miért lesztek okosak egy verstõl?

- Hát azért, mert akkor okosak leszünk, az iskolában el tudjuk majd mondani, hogy mit tanultunk az óvodába.

Rip.: - És miért jó az, hogyha ezt a verset elmondjátok az iskolában?

- Azért jó, mert hogyha kérdezi a tanárnõ.

- És megdicsér minket, hogy milyen okosak vagyunk.

- Hátha kapunk piros csillagot is. Meg piros pontot.

Rip.: - Csak ezért tanuljátok a verseket?

- Én nem csak ezért, meg azért is, hogy okos is legyek.

- Meg, hogy az anyukánk örüljön, hogyha otthon elmondjuk neki.

Rip.: - Hogyan tanuljátok a verset, Kati néni hogyan tanította ezt nektek?

- Hát úgy, hogy mondja, hogy Kontyos kendõ, õsz anyó, és akkor mi is mondjuk utána.

- Söpröget a kertben. Piros arany falevél, és ezt is mondjuk utána.

- Kati nénivel nagyon gyorsan meg lehet tanulni, mert az ember nem bírja benne hagyni a fejében, hogy most ez van, az a szó van benne, az a szó van benne.

Rip.: - És amikor ti nem gondoltok arra, hogy majd az iskolában ezért dicséretet kaptok, meg anyunak örömet szereztek, szoktatok gondolkodni azon, hogy milyen képek vannak ebben a versben?

- Én igen. Hogyha mondjuk, látok.

- Én is.

- Kontyos kendõs õsz anyó már van.

- Már van.

Rip.: - Hol van ilyen?

- Hát az erdõkben.

- Igen, mert van, aki így hordja.

Rip.: - És az, hogy a versben úgy van, hogy a világ a mosóteknõ, az hogy van?

- Az, hogy mosóteknõ, az nagyon mély.

- Olyan, mint a, olyan, mint a ...

- Mint a gát, csak fából van, és így néz ki.

Mv.: - Amikor az ember kicsi gyerekkel beszél, akkor még sokat hall a versrõl. Meg hát a szülõ is elmondja a zsipp, zsupp, kenderzsupp, a csicsijja-babája, az úgy ott van az elsõ év környékén. Aztán a gyerek elmegy az óvodába, és az ünnepségeken verset mond, és az óvónéni Weöres verseket olvas neki, aztán mintha úgy kihalna a gyerek életébõl a vers. Mit gondol, Csilla, miért van ez?

- Kisgyermekkorban nagyon fontos a ritmus.

Bem.: - Sándor Csilla a Varázsceruza címû gyermekirodalmi folyóirat fõszerkesztõje.

Sándor Csilla a Varázsceruza címû gyermekirodalmi folyóirat fõszerkesztõje.: - Ezeknek a verseknek a ritmusa az, ami megkapó. Nem annyira a szöveg, amirõl szólnak a versek, hanem a ritmus. És késõbb, amikor már jobban tud a szövegre figyelni a gyerek, akkor hangsúlyosabbá válik talán az, hogy erre figyelnek, a ritmus, az már nem annyira fontos. Végig fontos lehetne a ritmus. Ezt egy versszeretõ ember tudja, hogy felnõtt korban is sokszor a ritmusa miatt kedvelünk egy verset, de valahogy ez egy ilyen életkori sajátosság, hogy a ritmusról a tartalmára kezdünk figyelni annak, amit olvasunk.

Rip.: - Hát, ha már itt mûfajokról van szó, akkor vajon az is életkori sajátosság, hogy mintha nemcsak a vers tûnne ki a gyerekek életébõl, hanem a szépirodalom is? Immár jobbára azt hallom kisiskolásoktól, mindenekelõtt fiúktól, hogy õk ismeretterjesztõ könyveket olvasnak. Valami nagy, nagy elõretörését látom én az ismeretterjesztõ irodalomnak. Amit nem kárhoztatok, csak így tapasztalom.

Sándor Csilla, a Varázsceruza címû gyermekirodalmi folyóirat fõszerkesztõje.: - Van egy olyan nézet a szülõk körében, hogy az ismeretterjesztõ könyvekbõl tanul meg a gyerek sok mindent, ami az iskolához kötõdik. Tehát, ez egy kicsit ilyen tudás centrikus megközelítés, hogy a fikciókból, a mesékbõl, a regényekbõl nem tanul meg annyi mindent a gyerek, mint ezekbõl a könyvekbõl, és valószínû, hogy egy ilyen nyomással került sokkal több ilyen könyv a gyerekek kezébe.

Rip.: - Tehát, hogy ez a szülõknek az idézõjelbe tett bûne, vagy az iskolának a bûne?

Sándor Csilla a Varázsceruza címû gyermekirodalmi folyóirat fõszerkesztõje.: - Elképzelhetõ, hogy igen.

Rip.: - Én azt is látom, hogy nagyon sok jó sorozat jelenik meg, és ha az ember, most nem említem egyiket se, bármelyikünk tudna jó néhányat sorolni, ha az ember úgy egy sorozatból megvesz egyet, akkor már óhatatlanul megveszi a többit is. Akkor is, ha mondjuk a bogarak a gyereket nem annyira érdekelnék, de a sorozatban a fotó mondjuk, már nekünk megvan. Tehát, ennek is van egy ilyen vivõ ereje. Ez most piaci szempontból érdekes talán, de azt gondolom, hogy mintha az ismeretterjesztõ irodalommal foglalkozók, gyerekirodalommal foglalkozók ezt jól látnák. Szóval azzal kezdtük, hogy hova tûnik a vers, és oda jutottunk, hogy hova tûnik a regény. Egyáltalában, mondjuk, annak a kisiskolás korosztálynak, amelyik talán már kinõtt a mesébõl, de még nem nõtt bele az ifjúsági regénybe, lehetne mit ajánlani, mondjuk, az ismeretterjesztõ irodalom mellé?

Sándor Csilla a Varázsceruza címû gyermekirodalmi folyóirat fõszerkesztõje.: - A Harry Pottert azt azért nem említem, mert biztos már mindenki elolvasta.

Rip.: - Már mindenki olvasta.

Sándor Csilla a Varázsceruza címû gyermekirodalmi folyóirat fõszerkesztõje.: - Igen. És hát a Harry Potter mellett megjelentek más olyan regények is. A Stanley-re gondolok, vagy a Bradleyre, ezek is most nagy népszerûségnek örvendenek. Úgy gondolom, hogy ezt is nagyon sokan olvasták már. Az ifjúsági regények, amelyeket mi is olvastunk, azok szintén kaphatók. A Kastner regények ugye, nagy forgalomban vannak.

Rip.: - Eric Kastner. Igen, valamennyien olvastuk. És tetszik is a gyerekeknek többnyire.

Sándor Csilla a Varázsceruza címû gyermekirodalmi folyóirat fõszerkesztõje.: - Igen. Igen. Van egy könyv, ami elnyerte az év gyermekkönyve díját. Ez Nógrádi Gábor Petepite címû könyve.

Rip.: - Petepite?

Sándor Csilla a Varázsceruza címû gyermekirodalmi folyóirat fõszerkesztõje.: - Igen. Ez a címe, és hát ez egy nagyon izgalmas könyv. Úgyhogy, ezt tudnám ajánlani mindenkinek.

Rip.: - Kicsoda ez a Petepite?

Sándor Csilla a Varázsceruza címû gyermekirodalmi folyóirat fõszerkesztõje.: - Ez egy olyan kisfiú, aki egyszer reggel arra ébredt, hogy átváltozott, és a papájának az alakját öltötte magára. A papája viszont a gyerek alakját kapta, és hát innentõl kezdve kénytelenek egymás életét élni, tehát a másik életét élni.

Rip.: - A másik testében a saját lelkükkel?

Sándor Csilla a Varázsceruza címû gyermekirodalmi folyóirat fõszerkesztõje.: - A másik testében, igen.

Rip.: - És ebbõl kinek adódik több nehézsége?

Sándor Csilla a Varázsceruza címû gyermekirodalmi folyóirat fõszerkesztõje.: - Hát a gyereknek több nehézsége adódik, mivel a felnõtt már rendelkezik a gyerek tapasztalataival, noha ezt elfelejtette, vagy nem mindig szereti tudomásul venni. A gyereknek viszont teljesen új életet kell, új utakat kell bejárnia.

Rip.: - Hány éveseknek ajánlja a könyvet?

Sándor Csilla a Varázsceruza címû gyermekirodalmi folyóirat fõszerkesztõje.: - Kilenc, tíz éves kortól bárkinek ajánlható.

Rip.: - Lányoknak, fiúknak egyaránt?

Sándor Csilla a Varázsceruza címû gyermekirodalmi folyóirat fõszerkesztõje.: - Igen, igen.

Bem.: - Hány éves vagy most?

- Tíz.

Rip.: - Mit szoktál olvasni? Mit szeret egy tíz éves lány olvasni?

- Az emberi testet, meg meséket.

Bem.: - Meséket miért olvasol?

- Mondjuk, beletekintek egy könyvbe, akkor megtetszik a cím, és akkor azt elolvasom. Térszéli Katicát is szeretem, akkor a Kacor királyt is, a Kisgömböcöt is.

Bem.: - Ezek mind egy kötetben vannak bent, a 77 magyar népmesében. A 77 magyar népmesét olvasod?

- Igen.

Bem.: - De honnan jött ez az ötlet, hogy negyedik osztályos korodra meséket olvass még magadnak?

- Régebben, amikor átrendeztük a szobámat, akkor került egy-két könyv a kezembe. Hát, már gondoltam, hogy akkor olvasok egyet, kettõt, és akkor megtetszett.

Bem.: - Mi a jó a mesékben?

- Hogy olyan dolgokat csinálnak, ami nem is létezik. A tündérek, meg régebben, amiket a népek írtak, arról is.

Bem.: - Amikor ezeket a népmeséket olvasod, te látod magad elõtt a történetet?

- Igen.

Bem.: - Hogyan látod, mit képzelsz el ilyenkor?

- Hogyha mondjuk, azt mondják, hogy a Katica nénit bezárják egy börtönbe, és viszi magával a szalma babáját, ami akkora, mint õ, akkor elképzelem, hogy milyenek a parasztok ruhái, és akkor, hogy az milyenre van felöltöztetve.

Bem.: - Mibõl képzeled el, hogy ilyenek a parasztok ruhái?

- Olyan csapzottak, meg hát már láttam olyat, múzeumban is voltam, ahol ilyen parasztok voltak. Olyan parasztosak, és azoknak olyan nyúzott ruháik vannak.

Bem.: - A tündéreket milyennek képzeled el?

- Hát szépnek, olyan szárnyasnak, hogy repülni tudnak. Meg mondjuk a lánytündéreket, hogy ilyen szép nagy ruhájuk van, ami fehér.

Bem.: - És az arcuk, a testük, az ugyanolyan, mint az embereké?

- Nem. A fülük, az nagyobb, mint a miénk, aztán a szemük, az ki van festve. Meg azok nem úgy születnek, ahogy mi.

Bem.: - Hanem hogyan születnek?

- Tán még tojásból is születhetnek.

Bem.: - Ezt honnan veszed?

- Volt egy ilyen mese, már onnan, tudod mi volt a címe, hogy tojásból születtek ki a manók is.

Bem.: - És milyen az ördög, a boszorkány, hogy néz ki?

- Az ördög, az olyan piros, szarvas, és van farka. A boszorkány pedig olyan csúnya, és olyan fekete ruhába van, meg van egy ilyen nagy kalapja, az orra is nagyon nagy, és ilyen bibircsókos.

Bem.: - És amikor ezekben a mesékben valaki meghal, vagy kegyetlenül elpusztítják, mert a népmesében sokszor történik ilyen, akkor nem ijedsz meg?

- Nem.

Bem.: - Miért?

- A Térszéli Katicában is úgy van, hogy megölik, aztán mégse õt ölik meg, hanem a szalmababájába beleszúrják a kést.

Bem.: - Mikor szoktad ezeket a népmeséket magadnak olvasni?

- Esténként, lefekvés elõtt.

Bem.: - Minden este olvasol?

- Nem.

Bem.: - Miért nem?

- Mert valamikor mondjuk, rajzolgatok az ágyamban, meg szoktam egy kicsit gondolkozni, hogy holnap milyen nap lesz, meg milyen óráim lesznek, és akkor mondjuk, nem olvasok.

Bem.: - Ha nem népmesét olvasol, akkor még miket olvasol?

- A Kétbalkezes varázslót, meg néha úgy elõveszem Az emberi testet, és akkor ott megnézegetem, hogy ott épp mi van, és akkor elolvasok egy-két részletet, ami érdekel.

Bem.: - Miért ennyire fontos neked Az emberi test címû könyv?

- Mert én, amikor felnõtt leszek, akkor Aids kutató akarok lenni.

Bem.: - Tíz évesen hogy állíthatod ezt ilyen határozottan?

- Sok ideje arról álmodozom. Amikor ezt a könyvet megkaptam, akkor már azt gondoltam, amikor erre odalapoztam, erre a könyvre, és volt egy fiú, aki 13 évesen meghalt, és arra gondoltam, hogy akkor így az emberi testen segíthetnék.

Bem.: - Mi az az Aids?

- Az Aids, az olyan vírus, amitõl meg lehet halni.

Bem.: - És te tudod, hogy azt hogyan kapják az emberek?

- Igen, testen át.

Bem.: - Te errõl csak olvastál, vagy anya, apa is mesélt róla?

- Anya is, meg apa is, meg a könyvben is volt.

Bem.: - Õk mit szólnak hozzá, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?

- Azt mondják, hogy jó, akkor majd csináljam ezt, õk azt nem bánják.

Bem.: - És nem borzaszt el attól, hogy emberi testeket kell majd felnyitogatni, hogyha orvos leszel, vagy kutató?

- Nem.

Bem.: - Miért?

- Mert én nem vagyok olyan, aki ilyenektõl undorodik.

Bem.: - És miért fontos az, hogy te Aids kutató legyél?

- Sok pénzem legyen, mert ha mondjuk, feltalálom az Aidsnek az ellenszerét, és kiutazok, ahonnan származik ez az Aids, és elmondhatom nekik, és azt mondják, hogy köszönik, és hatni fog, akkor nagyon sok pénzt fognak nekem adni.

Bem.: - És mi kell ahhoz, hogy valaki kutató legyen?

- Sok nyelvet kell hozzá tanulni, meg olyanokon kell levizsgázni, hogy fel kell boncolni az embert, mármint a testét, és akkor, ha az sikerül, akkor átengednek téged Aids kutatónak. Azért esténként, ha mondjuk, eszembe jut, hogy azért mondjuk, olvassak valamit, akkor mondjuk errõl is olvasok, néha a kezembe kerül ez a könyv. De amikor még olyan kisebb voltam, és errõl nem tudtam, akkor még rendõr akartam lenni, de amikor megkaptam ezt a könyvet, akkor akartam Aids kutató lenni.

Bem.: - És ha kapsz, mondjuk, egy másik könyvet, akkor lehet, hogy onnan majd egy másik ötleted születik?

- Hát lehet, de szerintem, nem hiszem, mert ez Az emberi test, ez is nagyon drága volt már.