- Még van egy hetem a szülésig. 39. hétben vagyok most.

- Remélem, hogy kibírok még egy hetet.

- Valószínûleg most már nem lesz, de az elõzõekben többször volt.

- Amíg nem erõteljes a nyomás a hasfalban addig nem. Én azt mondom, hogy nem érzi az én babám, de amint egy kicsit odanyomjuk jobban az ultrahangfejet akkor odébb lubickol.

- A babát? Nem egyáltalán nem.

- Igen, határozottan ugyanez volt a véleményem akkor is.

- Az elsõ baba komótosabb volt, a második sokkal élénkebb.

- Nem. Abszolút nem. Megmutatta magát.

Dr. Gasztonyi Zoltán szülész-nõgyógyász: - Ami nagyon fontos az az, hogy megbízhatóan mûködik. A régi készülék az már elmúlt 10 éves és a jelenlegi álláspont szerint 10 évesnél öregebb készülékkel leletet kiadni ma már nem szabad. Létfontosságú nekünk, hogy egy új készülékkel dolgozhassunk és ez az új készülék ez mindazt nyújtja, amire itt nálunk a családtervezési központban szükség van. Tehát kitûnõen tudjuk vizsgálni a kora terhességi ultrahangot, mivel van hozzá egy érzékeny hüvelyfej. Ezzel sokkal korábban lehet a terhességet megállapítani mint a hagyományos hasi fejjel. Ez a legfontosabb nekünk. Ezentúl a beépített számítógépes program az még az, ami többet nyújt, tehát különbözõ paraméterek alapján pillanatok alatt tud kiszámolni terhességi heteket és ez nagyon megkönnyíti a munkánkat.

Gasztonyi Zoltán: - A 11. és a 13. hét közötti ultrahangvizsgálat rendellenességszûrõ ultrahangvizsgálat is. Ilyenkor már kialakulnak a magzatnak a fõbb részei, a végtagjai, a fej, törzs és nagyon fontos ilyenkor, ami a kromoszóma rendellenességeknél nagyon gyakori, hogy a nyaki redõt tudjuk szûrni ezzel az ultrahangkészülékkel, ami bizonyos méréstartományon belül normális, azon túl már plusz vizsgálatokat tesz szükségessé.

Gasztonyi Zoltán: - A legutóbbi tudományos kutatások azt igazolták, hogy ha a 2,5, illetve 3 mm-t meghaladja a 11. 12. terhességi héten ez a nyaki redõ, akkor sokkal gyakrabban észlelhetõ a Down kór a terhességek során. Na most a Down kór az nagyon gyakran spontán megszakad már a terhesség alatt, tehát többet észlelünk így a terhesség elsõ harmadában, mint amennyi egyébként megszületne. Elhal a magzat, elhal és nem születik meg. Tehát a természet az szelektál és nagyon sok rendellenesség esetében amit mi észlelünk itt kora terhességben az késõbb spontán megoldódik.

Gasztonyi Zoltán: - Ez a szolgáltatásunk jellegébõl adódik, tehát itt végül is családtervezés zajlik, a családtervezés nem a teherbeeséstõl kezdõdik hanem azt megelõzõen kezdõdik már. Tehát a családtervezõ párokat itt a teherbeesés elõtt egy- két-három hónappal látjuk elõször és mindazokat a vizsgálatokat elvégezzük, amik nagyon fontosak ahhoz, hogy kizárjunk minden olyan betegséget, kórállapotot, amik a késõbbi terhességet, a késõbbi magzat fejlõdését, az anyukát a terhesség alatt zavarhatná.

Gasztonyi Zoltán: - Ebben része van az ultrahangnak is, mert például a teherbeesés elõtt, hogyha bizonytalan a ciklus akkor a peteérést azt kitûnõen tudjuk vele ellenõrizni. Tudjuk ellenõrizni azt, hogy hogyan mûködnek a petefészkek, hogy milyen a méh nyálkahártya, azt is tudjuk ellenõrizni, hogy pontosan mikor történik a tüszõrepedés, tehát meg tudjuk mondani azt, hogy az együttlét az mikor eredményez nagyobb százalékban terhességet.

Gasztonyi Zoltán: - Úgy gondoljuk, hogy a lehetõ legkevesebb ultrahangvizsgálatot kell elvégezni, ami szükséges ahhoz, hogy teljes biztonsággal kizárjunk mindenféle kóros állapotot. Tehát én úgy gondolom, hogy egy ultrahangvizsgálat az kell a terhesség felismerésekor. Nemcsak azért, mert ilyenkor a kora terhességi ultrahangvizsgálat az a méhen kívüli terhességet ki tudja nagy biztonsággal zárni, hanem azért is, mert a terhesség korát is ilyenkor nagyon jól meg lehet becsüli. A következõ ultrahangvizsgálat, amit már az elõbb is említettem az 11. 12. terhességi hét között az már inkább egy rendellenességszûrõ ultrahangvizsgálat. A harmadik az AFP vizsgálatot követõ úgynevezett genetikai ultrahang, de hát ez helytelen elnevezés. Tehát a 18- 20. hét között végzett ultrahangvizsgálat, amikor a nagyobb rendellenességeket, nyitott gerinc, egyebeket azokat még jobban lehet észlelni a magzat méreténél fogva. Akkor apróbb struktúrákat is látni, például egészen a szemgolyót, szemlencséket meg lehet figyelni, a gyomrot, a rekeszt, veséket, tehát ilyenkor alaposan át kell nézni a magzatot ezért ez az ultrahangvizsgálat tart a legtovább az összes közül. Az ez után következõ ultrahangvizsgálat a 30. terhességi hét körül kell történjen. Ilyenkor azt vizsgáljuk, hogy van-e valami növekedésbeli elmaradás a magzatnál a várthoz képest, mert hogy ha bármi olyan kóros állapot van, ami miatt a magzat növekedése elmaradna az átlagostól, az mindig a 25. terhességi hét után alakul ki és a legjobban vizsgálható 30-32. terhességi hét között. Ezt követõen még egy ultrahangvizsgálatról lehet szó, ez a 39. terhességi hét körül kell, hogy történjen. Ilyenkor a lepénynek az állapotát vizsgáljuk. Tehát azt, hogy milyen a lepény. Az szintén öregszik a terhesség elõrehaladtával és hogy idõ elõtt ne történjen a lepény elöregedése, ugye nézzük a magzatvíz mennyiségét, a lepény szerkezetét, még egyszer átnézzük a magzatot és esetleg áramlásvizsgálatot is végzünk, hogy ha erre bármiféle jel mutat, hogy erre szükség van.

Gasztonyi Zoltán: - Az áramlásvizsgálat az azt jelenti, hogy ezekkel a korszerû ultrahangkészülékekkel a köldökzsinórban, a magzati aortában a magzati koponyán belül, a magzati ereknek a lüktetését tudjuk hullámok formájában ábrázolni a készüléken és a hullámok jellege mutatja azt, hogy ez az áramlás ez megfelel-e a normálisnak. Arról van szó, hogy ha a lepény kezd idejekorán elöregedni, akkor a benne áramló vér mennyisége is csökken és ezt az áramláscsökkenést ezt kitûnõen tudjuk kimutatni ezekkel az ultrahangkészülékkel, illetve az ellenállás növekedését is az erekben, rugalmatlanságot azt is nagyon jól tudjuk ábrázolni.

Gasztonyi Zoltán: - Ezek egy speciális területet képviselnek ezek a készülékek és még annyira újak a szakmában, hogy én azt hiszem, hogy a legtöbb helyen Magyarországon még csak most tanulják, hogy igazán mit lehet kezdeni ezekkel a készülékekkel orvosi szempontból. Ezért sokkal többet hallunk arról, hogy a kismamák szemét gyönyörködtetõ felvételeket készítenek ezekkel az ultrahangberendezésekkel, sem minthogy különleges szakmai eredményeket érnének el ezekkel a három, illetve 4 dimenziós készülékekkel. Kétségtelen, hogy vannak ennek speciális alkalmazási területei. Nagyon jól látni a magzat felszínét, a bort, a finomabb struktúrákat ez kétségtelen, tehát olyan rendellenességeket, amik a magzat kültakaróját érintik mindenképpen nagyon hasznosak lehetnek, de mondom, még tanuljuk azokat az indikációkat ahol igazán hasznos lehet egy ilyen készülék.

- Hát szerintem ezt még a gyerekem, aki a pocakomban lakik jobban tudja, elvileg 19-e és 22-e közé vagyunk írva valamikorra. Végül is mától holnaputánig bármikor, de elõtte, utána két hét azt szokták mondani és az elsõ gyerkõc 11 nappal késõbb jött át, elvileg még van idom, gyakorlatilag meg a gyerkõc aki a pocakban lakik õ tudja.

- Nem tudom, szerintem a terhesség, illetve a várandósság az nem egy betegség, hanem egy állapot és én jól érzem magam így és nem tudom, illetve nem érzem azt hogy másképp kéne viselkednem, mint hogyha nem lennék. Mondjuk a fizikai mozgás, tehát az amikor az ember úgy jön-megy, az kicsit úgy már nehezebb, de azonkívül teljesen jól vagyok.

- Egyenlõre úgy néz ki, hogy szerencsés vagyok, most az elsõ lányzónál ott 21 kilót híztam és elég vizes is voltam a vége felé már, akkor tényleg rosszabb volt. Most nem tudom, talán próbálok egy kicsit odafigyelni arra, hogy sószegényebb ételeket eszem. Állítólag a só tartja ugye a szervezetben a vizet a legtöbbet és igyekszem ezeket a dolgokat kiküszöbölni, talán ezért inkább a gyümölcs, zöldség, ilyesmi ami hozzájárul ehhez valószínû.

- Gyorsan. Pillanatok alatt szinte.

- Igazából még semmi nem változott meg. Azt mondják majd akkor, amikor kibújik ugye a második gyerek, mert azért az egy gyerek az egy gyerekek a kettõ meg már kettõ. Nem tudom, még igazából semmi. Úgy kezdem felfogni, de még nem tudom mivel jár majd ha két gyereke van az embernek.

- Igen, igyekeztem ugyanúgy járni, kelni dolgozni is. Végül is egy olyan típusú ember vagyok, aki nem szívesen hagyja el magát. Tehát hogyha beteg vagyok se nagyon dõlök ágynak soha és úgy érzem, hogy tényleg a várandósság az nem betegség, tehát miért kéne másképp viselkednem. Meg amit úgy rengeteg emberrel beszélgetve hallottam, hogyha a ember elhagyja magát az sokkal rosszabb. Tehát úgy vagyok vele, hogy akkor biztos, hogy a végén több támogatásra szorulnék mint amennyit egyébként magamtól elvárhatóan elviselnék és inkább nem hagyom el magam. Mindent megcsinálok amit eddig is meg ezután is.

- Szerintem ilyen nem nagyon volt, hogy nem tudtam valamit megcsinálni. Most még a múlthéten ablakot pucoltam, ezen a héten nagytakarítást csinálunk, úgyhogy végül is még minden belefér úgy néz ki.

- Elõkészítettük a bölcsõt. Most vásároltunk kiságyat, mert amikor a nagylány született akkor kölcsön bölcsõnk volt. A friss bölcsõbe ugye varrni kellett mindenféléket. Én szerencsésen ilyesmihez is értek, legalábbis próbálok.

- Hát baldachinvasra szép kis baldachint, ami a gyerekszoba függönyéhez meg egyéb ilyen textilekhez illik. Akkor bele szivacsra huzatot meg ilyen kis fejvédõt varrtunk hozzá. Végül is ennyi egyenlõre. Meg rengeteg ruhát mostunk, ami ugye a nagylányról megmaradtak és átmostuk õket szépen, összepakoltuk. Hát kialakítjuk a helyét a gyerkõcnek.

- Hát ez még nem biztos. Ez azért érdekes kérdés, mert a 9 hónap alatt ugye több ultrahangvizsgálaton is keresztülmegy az ember és hol fiút, hol lányt mondtak. Tehát nem tudjuk igazából még, hogy fiú lesz-e vagy lány, de én jobban is örülök nekik hogy így nem tudjuk biztosra a dolgot. Igazából a nagylánynál sem tudtuk, ott abszolút a szülõszobán derült ki. Igen, kindermeglepetésnek számít a gyerkõc a pocakban. Fõképp a lány felé hajlanak most már egyébként, de nem biztos, viszont az a szerencsés helyzet állt elõ nálunk a családban, az egyik sógornõmnél már négy fiú gyerkõc van, tehát, hogyha fiú ruhára volna szükség akkor onnan kaphatunk esetleg kölcsön fiúsabb darabokat, de amikor nem tudtuk, hogy fiú vagy lány ezért nemcsak rózsaszín ruhák vannak, hanem zöld, meg sárga meg lila, meg egyéb olyanok amit egy fiúra is normálisan rá lehet adni, tehát ilyennel sem vagyunk bajban igazából.

- Ez nagyon nehéz kérdés mert a lányzó az lányt szeretne, tehát a tesó az lányt szeretne, a férjem meg inkább fiút. A férfiak azért csak egy fiú utódra vágynak jobban, de nagyon nagy szerelem van a férjem és a lányzó között is, tehát abszolút nem volna probléma, ha még egy ilyen rosszcsont születne, úgyhogy nem tudom. Én inkább lánynak érzem, de ez majd kiderül.

- Erre nem tudom a választ, szerintem ezt úgy az anyák olyan hetedik érzékszerûen érzik talán. Nem tudom. A nagylánynál is éreztem, hogy lányzó talán, tehát jobban azt éreztem mint egy fiút. Nem tudom miért, ez érdekes dolog.

- Mivel a férjemet is imádom meg a lányomat is imádom, ezért mind a kettõnek jó lenne. Nem ikrek vannak a pocakomba, vagy az egyiknek, vagy a másiknak lesz igaza, de mondom az apjával akkora szerelem van a nagylánnyal is, hogy õ se bánja, hogy ha lány lesz, tehát nem úgy vágyik a fiúra, hogy most csak fiút akar és semmi mást és már elõre örül neki, hogy két rosszcsont fog rajta ugrálni meg kettõvel lehet együtt fürdeni, meg rosszalkodni meg mindenféle, tehát végül is a lánynak is ugyanúgy fogunk örülni mint a fiúnak. Nem tudom.

- Õk is végül is mindenfélében segítenek amit én úgy kitalálok mostanában, ilyen megvalósítandó gyerekszobát és egyebeket, ezt együtt csináljuk meg. A nagylány is nagyon várja már. Hát effektív úgy nem készülünk, hogy bármilyen tárggyal vagy valamivel a bölcsõn kívül végül is. De várjuk. Hát beszélgetünk vele rengeteget pocakban.

- Mindenfélét szoktunk tõle kérdezgetni, aztán, hogy ha õ visszarugdos, tehát bekopogunk hozzá és akkor õ visszaválaszol vagy amikor magától elkezd mocorogni akkor felfigyelünk rá és akkor odajönnek hozzám és úgy nézegetjük, hogy mit csinál. Meg csikizzük a talpát.

- A pocakomat lehet látni, a pocakomon a mozgást és úgy szoktuk csiklandozni a talpát akkor, mivel tudjuk, hogy õ már befordult, már a popsija hol van meg a lába, tehát hogy melyik testrész mi körülbelül, ezért a popsiját szoktuk csiklandozni, meg minden. Tehát ilyen rosszaságokat csinálunk vele, amiket szerintem õ nagyon élvez és van még egy katicabogár, amit így fel lehet húzni és zenél és akkor ezt szoktuk a pocakomra tenni és õ ezt borzasztóan szereti rugdalni.

- A papa fõleg azt szokta kérdezni, hogy fiú leszel-e vagy lány és hogy rúgjon rá egyet vagy kettõt, ha igen vagy nem. De hát erre még konkrét válasz nem érkezett. Végül is mindenféléket, hogy hogy érzi magát, meg a nagylány úgy szokott vele, hogy gyere már ki tesó meg ilyesmiket. Tehát végül is ami úgy jön általában.

- Effektív neki nem szoktunk mesélni, de ugye hát mivel a nagylánynak minden este mesélünk többet is, ezért azokat a meséket hallja és akkor én szoktam neki szólni, hogy na most jön a mese, mármint a tesónak, a kistesónak. Szoktam szólni, hogy jön a mese és szerintem õ is szokta hallgatni, mert van amikor reagál is rá, tehát mocorog olyankor. Talán a hangsúlyból érzi, hogy ez nem egy beszélgetés, hanem csak én beszélek, ugye olvasom a mesét vagy a vetítõbõl vagy a könyvbõl. Szerintem élvezi a dolgokat valószínûleg.

- Ez jó kérdés, mert nem szeretnénk, hogy rivális legyen. Igazából azért is terveztünk a két gyerkõc közé egy olyan 4-5 év korkülönbséget, amibõl 1 hónap híján öt év lesz valószínûleg. Próbálom azt elérni majd, hogy ne legyen rivális. Tehát mindenfélét megbeszélünk és mostanában rengeteget szoktunk beszélgetni arról, hogy amikor õ a pocakomban volt akkor õ mit csinált, vele mit beszélgettünk, vele mit csináltunk, tehát nem szeretném, hogy féltékeny legyen vagy rivális legyen és rengeteget, hát már arra készül. Körülbelül 5-6 napos volt a pocakomban a tesó amikor megtudtuk, hogy lesz, már akkor szerette volna rögtön hogy kibújjon és már játszani lehessen vele. Aztán úgy elkezdtem neki magyarázni, hogy ez nem így zajlik, hanem azért erre egy csomót várni kell. Most már nagyon türelmetlenül várja szerintem a tesót és már nagyon szeretne vele játszani, de mondtam, hogy az még most se így fog történni, hanem elõször aludni meg csicsizni fog fõleg a tesója és nem a játék lesz az elsõ. De a pelenkázást már bevállalta. A kakis pelenkán kívül mindent nagyon szívesen, de a pancsizásnál biztos, hogy õ fog segíteni, meg szerintem mindenben mert a babákon már gyakorolunk, hogy hogy kell öltöztetni meg mire kell vigyázni egy pici babánál. Aztán majd meglátjuk, hogy hogy alakul ez a valóságban.

- Hát nem tudom, kislányt szeretnék.

- Mert van kettõ Barbie lányom és akkor kapok még egyet és akkor anyával fogunk majd játszani és azért szeretnék, meg majd kapok hozzá még kettõ Barbie fiút meg még egyet és azért és akkor még kettõ fiút szeretnék.

- Igen.

- Nem.

- Mert picit alszik, meg eszik és utána alszik én meg lefektetem.

- Anya hasában.

- Igen.

- Azt, hogy gyere ki.

- Semmit.

- Szoktam.

- Visszarúg nekem.

- Igen.

- Hát a kismalac és a farkast. Meg a Sün Balázst meg még a Vaspánkót.

- Mert õ is szereti szerintem a meséket és azért.

- Hát összeköltöztünk vele meg az anyáék is, hogy odatették alám az õ ágyukat és utána odatették a bölcsõt ahol van az ágyam.

- Igen.

- Nem.

- Tudom, sokat.

- Igen. Szerintem csak egy kicsit fog sírni, mert nem tudom, lehet, hogy kicsit, nem tudom még.

- Mit, akkor semmit, alszok tovább. Vagy megnézem, így lehajolok és megnézem hogy mit csinál ez a kisbaba.

- Hát fürdetni, mindent.

- Ezt régen csináltam, hogy fürdetni, de pelenkázni, öltöztetni szoktam.

- Igen.

- Igen. Fürdetni egy kisbabát, mert nekem van olyan, hogy van mindegyik egy ilyen rongyos baba és az a fütyis aki az apáé volt, az nem rongyos, az anyáé sem rongyos és van még egy ilyen pici kis babám ami az se rongyos.

- Hát azt nem szoktam megmutatni neki, mert a fürdõben szoktam megcsinálni.

- Mindenben szerintem.

- Igen. Csak õk nem kakilnak be, nem pisilnek be. Volt egy pisilõs babám, az a kicsi. Beletesszük a vízbe és megnyomjuk a fejét és úgy pisil.

- Igen. Élvezni fogom szerintem.

- Elmesélte azt, hogy õ hogy látta, hogy megszületik, hogy egyszer csak ott lenn meglátott egy ilyen világos foltot és akkor hogy. Végül is nagyon sokat beszélünk errõl és az egy visszatérõ kérdés, hogy milyen arcod volt mama, amikor megszülettem. És akkor, hogy örültél? Persze, örültem nagyon. Jó, jó, de milyen arcod volt. És addig, addig, úgy éreztem, hogy õ érzi, nagyon fáradt voltam, nehezen született, akkor ez egy ilyen néztem rá és hát én is úgy gondoltam, hogy õ néz rám és most elmesélte nekem azt, amit hát õ nem tudhat, tehát, hogy én fekszem a szülõágyon és hogy lássam õt, így fölkönyököltem. És õ elmesélte, csak úgy mesélte, hogy feküdtél egy lapon és ezt elmesélte most és megint az a kérdés, hogy milyen arcod volt mama. Én mindezidáig az tudtam, hogy egy újszülött nem lát.

- Most 7 éves. Szeptemberben lesz 8. Ilyenkor annyira ki vagyok borulva, hogy ez egy ilyen kérdés és tényleg nem volt vigyorgós fejem és évek óta kérdezgeti. Persze örültem. Szóval nem tudom. Most 7 és féléves õ még mindig ez felmerül és elmondta azt, ahogy én ott ketten voltunk, tehát ott nem voltak, tehát a papa nem volt ott, hazarohant fényképezõgépért, akkor otthagytak minket. Én meg sose meséltem, hogy úgy feküdtem, hogy fölkönyököltem és tudja és elmeséli nekem, szóval nem tudom.