- Hát az elsõ emlékeim azok nekem inkább a nagypapámhoz kötõdnek, nagyon mesélt nekem, azután pedig hát az én gyerekkoromban, pedig az nem volt olyan régen, nem volt ennyi televízió és én sokat olvastam.

- Hát Verne Gyulától kezdve a Winnetou-ig végül is ami a kezembe akadt.

- Nekem a szüleim voltak azok, akik egy kicsit vezették a kezem, nekem

- Hát könyvet.

-Pintér Róbert ügyvezetõ igazgató: Igen, hát azt lehet mondani, hogy az új hullámot lovagoltuk meg egy picit. De éppen ma váltottunk egy levelet Bálint Ágnessel, aki annak idején ugye a Cicavíziót meg sok egyéb mûsort elindított a kedvenceink közül és õ írta azt, hogy õ még akkor is, amikor nagyon tévés idõszakában volt a gyerekeit nem mindig ültette oda a tévé elé. És hát azt kellett válaszolnom nekem, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk mi is. A mi célkitûzésünk elsõsorban az, hogy megteremtsük annak a lehetõségét, hogy aki interneten szeretne valami értékeset találni, az megtalálja. Mi is azt szeretjük, hogyha a gyerekeink elmennek kirándulni, könyvet olvasnak, szaladgálnak a kutyával, de nem szabad elfelejteni, hogy ma már ez a XXI.században vagyunk, a számítógép az itt van és ez valós kihívás a gyerekek számára és oda fognak ülni. Tehát azt mi nem fogjuk tudni megtiltani nekik, sõt azt gondolom nem is kell, ez egy olyan eszköz, ami már úgy, ahogy nekünk a televízió hozzátartozott az életünkhöz, vagy a nagyszüleinknek a rádió, a mi gyerekeink ez a generáció lesz az, aki a számítógépet már teljesen természetesen fogja venni és kezelni.

P.R.: - Igen, sõt azt kell, hogy mondjam, hogy az én kislányom, az másfél éves és õ is hogyha meghallja ezt, amit mi fejlesztünk az Egyszer voltnak a hangjait, mert ugye ez zenél is, akkor szalad oda és mutogatja és örül, hogy hallja ezt a hangot.

P.R.: - Hát azt talán nem vállalnám, viszont itt el tudom mesélni azt, hogy igyekeztünk minden területrõl, akár a mesébõl, akár a zenei részrõl egy nagyon komoly szakmai hátteret felállítani magunk mellé és az egész oldalnak a zenéjét Gryllus Vilmos szerezte.

P.R.: - Igen. Néhány hete indítottuk el az oldalt, úgy fogalmazom, hogy egy szelíd világot képviselünk mi evvel az Internet oldallal, tehát aki egy ilyen világot szeretne viszontlátni, az ha hozzánk jön és beüti, hogy www.egyszervolt.hu akkor itt akár mesét, akár verset, akár dalokat, vagy programokat megtalálhatja ezen a mi szûrõnkön keresztül.

P.R.: - Így van. Igaz, hogy szülõi segítséggel, de már 3 éves gyerekek is nagyon nyitottak arra, hogy adott esetben oda üljenek és megnézzenek egy anyagot vagy nem egy esetben ugye ezek interaktív felületek, tehát nemcsak arról szól, hogy meghallgatunk egy mesét, hanem bele is lehet nyúlni és a számítógép segítségével egy-egy alternatív megoldás is

P.R.: - Hát igazából tehát a mese vonalához nem nyúlunk hozzá, de mondjuk, hogyha egy rajzfilmre gondolok, akkor ott meg lehet nézni a rajzfilmet és a végén mondjuk kapunk egy állóképet, ahol ott vannak a szereplõink vagy egy napocska, fák és hogyha bármire én ráklikkelek, akkor a napocska elmosolyodik vagy az egyik szereplõnk dalra fakad, tehát ilyenfajta interaktivitásra gondolok és ezt a gyerekek nagyon élvezik.

P.R.: - Ezt az élményt áthelyeztük ide a mai világba és ez oly módon mesél, például a Gyula bácsit is arra kértük

P.R.: - hogy úgy meséljen a gyerekeknek. Azt lehet látni, hogy õ ott a lábánál ülnek a kicsik és meséli nekik a Móra meséket és arra kértük, hogy próbálja meg pont ezt a hangulatot egy kicsit visszahozni, hogy amikor vége van a mesének, akkor úgy nincs vége a filmnek, hanem õ a végén egy kicsit elmeséli, hogy hát miért is kell mondjuk az aranypénzbe beleharapni, meg mi az, hogy sercli és akkor, hogy a Dióbél királykisasszonynak ki hoz diókat és a gyerekekkel ott beszélget és

P.R.: - Erre is van egy kínálatunk egyébként, elindítottunk egy esti mesét, ahol pedig minden este egy új mesét adunk pont a szülõknek.

P.R.: - Most elsõ nekifutásból Magyar Népmesék és ezt kiprintelhetik a szülõk, amikor éppen nincs a tarsolyukban egyéb és akkor azt el tudják mesélni.

P.R.: - Igen. elindítottunk az útjára egy meseíró versenyt és egy rajzversenyt. Ez nekünk azért nagyon fontos, mert kapunk egyfajta visszajelzést és ezáltal mi állandóan újra és újra tökéletesíteni tudjuk ezt az oldalt, hogy tényleg olyan legyen, amit a szülõk vagy adott esetben a kisgyerekek szeretnének.

P.R.: - Három hét elteltével egy olyan 23 ezer látogatónk volt.

P.R.: - Hát elképzelhetõ. Én most tudok egy-két számot mondani, hogy ma Magyarországon az utolsó felmérésekben ilyet lehetett olvasni, olyan 260 ezer háztartásban van ma Internettel rendelkezõ számítógép, abból olyan 50 ezer körül van, aki ISDN-nel tud fölmenni az Internetre. El tudom képzelni, hogy egy ilyen családban nagyobb figyelmet fordítanak, de nem biztos, hogy ezt lehet általánosan mondani.

P.R.: - A négy alappillérünk az a játékok, mesék, a versek és a dalok. Ezeken belül mind találunk ennek a címszónak megfelelõ részben rajzfilmes feldolgozást, részben filmes feldolgozást, ezt egészíti ki a programajánlónk.

P.R.: - Hát megpróbálunk országosan, de ez fejlesztés alatt van. Ahogy az elején elmondtam, mi ezt nagyon támogatjuk ezt a vonalat, tehát az Internet az arra lenne jó egyébként, hogy megtaláljuk ezeket a vonalakat és utána valaki nálunk meghallgat egy Móra mesét, akkor nyugodtan menjen el el egy könyvtárba és vegyen ki egy Móra könyvet, mert meglátja pont mi mutatunk rá, hogy ez milyen szép. Hogy nálunk találhatja meg, hogy hol lesz mondjuk Kaláka koncert éppen a hét végén és sorolhatnám. Tehát mi erre szánjuk elsõsorban ezt az oldalt.

P.R.: - Így van, mi pontosan ez az alapvetõ célkitûzésünk. Mint ahogy az elején is elmondtam, mi annak örülünk, hogyha kimehetünk a gyerekekkel jó idõben egyet sétálni, kirándulni vagy este leülhetek és elolvashatok a gyerekeimnek egy mesét és ha meg oda kerülünk az internethez, akkor ott is találjunk egy olyan anyagot, amire érdemes odanézni és segítséget tud abban nekünk adni, hogy hol töltjük el a szabadidõnket, mit olvassunk, mit hallgassunk.

- Az Olvasás éve a gyerekeké is.

- Egy nagyon-nagy élményt, hogyha például egy jó könyv akad a kezembe, akkor azt éjjel-nappal olvasom, nem tudom letenni.

- Akár arra is. Legjobb példa erre a Harry Potter, amikor azt kezdtem el olvasni, akkor szinte mindent félretettem vagy hogyha nem is, de éjszaka olvastam.

- Mert ez egy más világ, talán egy olyan világ, ahol mindannyian szeretnénk élni, akinek legalábbis tetszik.

- Hogy kilépjünk egy kicsit a szürke hétköznapokból.

- Az is szokott segíteni, tehát például hogyha elkezdek tanulni és nagyon nem megy, akkor elképzelek egy horgászélményt, akár le is írom vagy elkezdem olvasni a Sporthorgász egyik számát, amit még nem olvastam vagy már nem emlékszem rá.

- Nem, mert a könyv az egy meghatározott világ. Tehát én nemcsak Harry Pottert szoktam olvasni, hanem gyilkossági regényeket, Lawrence regényeket is például, sci-fiket.

- Amit a könyv leír olyan filmszerûen megjelenik elõttem az egész.

- Egyszerûen becsukom a könyvet.

- Még egy pár percig arra gondolok, aztán átkapcsolom az agyamat.

- Többé-kevésbé, például van ez a terrortámadás is, amibõl szóval azért kellenek a könyvek, hogy ne gondoljunk arra, ami mostanában történik vagy akár pár évvel ezelõtt, vagy fog történni.

- Igen, úgy általában nagyon szürkék, tehát én hazajövök, megírom a leckémet, vagy nézem a tévét, hallgatom a zenét, alszom, akkor újra fölkelek, elmegyek az iskolába és ez egy idõ után unalmas. Számomra azért szürke, mert mindig ugyanazt csinálom tulajdonképpen. Nincs semmi változatosság.

- Nem, tehát például említhetem a zenét is vagy akár a horgászatot.

- Szerintem jó lenne, hogyha lehetne változtatni rajta.

- Például még ez a terrortámadás mindjárt eszembe jutott, meg ez, hogy vannak ilyen milliomosok, akiknek a pénze csak így szórják a pénzt és szóval akár nekem is adhatnának annyit, hogy én is olyan milliomos legyek, mint õk. Szóval meg kéne szüntetni egy csomó mindent a világban azt, hogy minden jó legyen, de hát akkor már nem is lenne tulajdonképpen ilyen, mert túlságosan unalmas lenne, meg túlságosan jó lenne minden.

J.Rordari: Kétszer volt, hol nem volt. Székely Éva fordításában. (zárszó)

dr.Fried Ilona az ELTE Tanárképzõ Fõiskolai Kar Olasz Tanszékének tanára. - Rodari Olaszországban nagyon ismert, de Magyarországon is egy idõben ismert volt, hiszen több mûve is megjelent. Legismertebb a Hagymácska volt, ami 1956-ban jelent meg és azt hiszem, hogy egy generáció olvasmánya volt. Olaszországban talán mondhatjuk nyugodtan, hogy a legismertebb gyermek és ifjúsági, koraifjúsági író. Megnyerte a legnagyobb meseírói díjat, az Andersen-díjat, ami ugye tudjuk, hogy az ifjúság számára készült irodalom Nobel díja. Nagyon olvassák, nagyon szeretik.

dr.F.I.: - Gyönyörûszép a nyelvezete és talán azért is, mert õ a klasszikus mesét az egészen modern élet legaktuálisabb problémáival ötvözi. A humoráért is és a kicsit groteszk megközelítéseiért. Rodari tanító volt és ez nyilván meglátszik a mûvein is, nagyon sokat járt iskolákba is és gyerekekkel együtt dolgozott.

dr.F.I.: - Nem, éppen nem, hanem õ egy nagyon másfajta iskolát képzelt el, mint az aktuális olasz iskola volt a hatvanas, hetvenes években. Õ olyan iskolát képzelt, ahol a gyerek van a középpontban.

dr.F.I.: - Talán azt nem sugalmazza, hogy akármi megtörténhet, hanem azt, hogy idõnként játszhatunk, idõnként eltávolodhatunk a valóságtól és olyankor feldolgozhatjuk ezeket a traumákat. Tehát azokra a percekre, amíg olvassuk, addig egy saját magunk által elképzelt valóságban élhetünk és ennek a segítségével megtanulhatjuk valóságos problémáinkat kezelni.

dr.F.I.: - Ebben a paradoxonban is megnyilvánul Rodari humora is, hiszen azt mondja, hogy van egy egyiptomi mondás, ami errõl szól, hogy akinek sokszor emlegetik a nevét az sokáig él, de hát saját maga is ugye a mesében is azt mondják, hogy ez volt a fáraók titka, azt válaszolja Lamberto, hogy mégis egytõl-egyig meghaltak, hogy lehet az, ha egyszer ismerték a mondást? Nem hittek benne, mondja a komornyik. Tehát a név emlegetés, az nyilván rettenetesen fontos, hogy foglalkoznak vele, hogy törõdnek vele, hogy az emberek emlékezetében él és hát valahol a mese végkicsengése is azt gondolom, hogy ezt sugallja, hogy valahol az ember mégiscsak jelet hagy.

dr.F.I.: - Ha feltétlenül ajánlani kéne, talán kiskamaszoknak ajánlanám, de azt gondolom, hogy tényleg felnõttek is elolvashatják, mert van ebben a groteszk humorban olyasmi, ami leginkább felnõttek számára érthetõ. Minden korosztály a saját magának valót ki tudja belõle csemegézni és azt gondolom, hogy mindenki számára érdekes olvasmány lehet.

dr.F.I.: - Minden nagyobb könyvesboltban kapható, nagyon szépek az illusztrációk.