Adamikné Jászó Anna fõiskolai tanár: - Most ezek az olvasáskonferenciák bizonyos szempontból egyformák. Most ezen azt értem, hogy ismétlõdõ témáik vannak. Tehát mondjuk a szövegértõ olvasás fejlesztése a fonéma - hallás fejlesztése vagy az olvasási problémák megelõzése vagy dislexia vagy hasonló, tehát így végigmennek ezen a menün. Két érdekes dolog volt itt Dublinban. Az egyik az IRA elnökének a plenáris beszéde. Na most az IRA-n - ugye Dublinban vagyunk, ugye itt az International Reading Assosiationt kell érteni, tehát a Nemzetközi Olvasástársaságot és hát az elnök elmondta, hogy azért változni fog a jövõnek az olvasása. Egyrészt elõtérbe kerülnek ezek a gépek, tehát a számítógépek, az internet, másrészt pedig a gyerekeknek az érdeklõdése az ismeretterjesztõ irodalom felé fordul.

Adamikné Jászó Anna: - És a szülõk is, a könyvpiacon is lehet érezni azt, hogy inkább ilyen mûveket vesznek. Most ennek nagyon sok oka lehet. Lehet az is az oka, hogy a gondos szülõ ugye a gyerek karrierjét akarja építeni és akkor minél több tudást belepréselni még addig, amíg lehet.

Adamikné Jászó Anna: - A másik, amirõl elõadás nem volt, de a folyosón állandóan errõl beszéltek, ez az amerikai elnöknek a javaslata és azok a változások amelyek várhatók az amerikai olvasástanításban.

Adamikné Jászó Anna: - Jaj rettenetes, hát minden gond ott kezdõdött szerintem 1896-ban, csak nem akarják bevallani. Túl sok pénzt költöttek rá. Na most itten át akarják írni az egész nemzeti tantervet, tehát fel akarják frissíteni, ezt még nem lehet tudni, hogy hogyan, s mint. Éppen most olvastam tegnap este az újságcikkeket errõl. A képviselõházban is és a szenátusban is különbözõ bizottságok tárgyalják ezt a problémát. Hat és fél millió dollárt vagy billió dollárt, erre most nem, az m és b nagyon sokat számít, de nem tudom, magyar számokban nem is tudom kifejezni, szóval nagyon-nagyon sok pénzt szavaztak meg az olvasástanítás támogatására és ezt a pénzt elsõsorban a szegény lakosságú iskoláknak fogják adni. Tehát azoknak az iskoláknak, ahova szegény gyerekek járnak vagy pedig problematikus gyerekek. Nagyon sok pénzt akarnak adni a fogyatékos gyerekeknek a tanítására, aztán a kétnyelvû iskolák tanítására és hát a harmadik a legfontosabb tényezõ az, hogy az elnök be akarja vezetni az állami tesztelést, mégpedig a kindergardentõl, tehát az óvodától kezdve egészen a középiskola végéig. Föderális, tehát állami követelményeket fognak támasztani, tehát nem az egyes államok követelményei szerint menne a tesztelés és ott, ahol a gyerekek sorozatosan elbuknak ezeken a teszteken ott nagyon-nagyon kemény intézkedéseket akarnak bevezetni, egyszerûen be akarják csukatni az iskolát.

Adamikné Jászó Anna: - Lássák a szülõk is, hogy mi az, amit elvár mondjuk egy normális állami teszt. Na most ezen nagyon-nagyon sok vita van, mert azt mondják ugye, hogy itt majd megfosztják az államokat az önállóságtól és akkor itt egy állami tantervet kell majd bevezetni ehhez a teszteléshez, viszont õszintén szólva én ahogy mintegy európai és mintegy magyar ezt elolvastam én azt mondtam, hogy hurrá, éljen Bush elnök, tudniillik õ rájött arra, hogy egyszerûen nem lehet végighurcolni az egész iskolarendszeren ezt a nem olvasó tömeget, ez az egyik. Nagyon sok pénzt akar adni még a kezdeti olvasásnak. Elsõ osztályoknak, tehát, hogy ott tanítsák meg a gyerekeket olvasni. Tehát meg kell tanítani, meg lehet tanítani és nem igaz az a jelszó, hogy majd valamikor beérik.

Jászó Anna: - Igen, hát amikor '86-ban én kikerültem, egy évig voltam ilyen Fullbrite ösztöndíjas és hát néztem Remedial Reading, ott volt a gyógyító olvasás a campus közepén és megkérdeztem, hogy mi ez, hát ez egyetem, hát itt mégiscsak olvasó emberek vannak és hát mondták akkor nekem, hogy bizony-bizony vannak hallgatók, akikkel foglalkozni kell és tulajdonképpen ez a bizonyos elsõ fokozatnak az elsõ két éve az tulajdonképpen a pótlásokra megy, tehát megtanítják a gyerekeket fogalmazni. Szegény angol tanárok mindig ilyen freshman compositiont tanítottak, tehát ez azt jelenti, hogy az elsõ éveseknek fogalmazást tanítanak. Egyébként a mai hallgatókra, magyar gyerekekre is ráférne.

Jászó Anna: - Még nem, de hogy fogalmazni meg kellene õket tanítani az biztos. Nagyon keményen kell nekünk helyesírást is tanítani. Tanítunk is nem magyar szakos hallgatóknak is a fõiskolán.

Jászó Anna: - Ez nem derült ki elég világosan a cikkekbõl, de azt írták, hogy új programot akarnak bevezetni, új tankönyveket és hát ahogy olvassa az ember most megint olyan korszakban vagyunk, hogy nagyon erõsen hangsúlyozzák odaát is a hangtanítást, tehát a hang-betû kapcsolatokon való olvasástanítás. Volt régebben ez az egész nyelvi módszer. Hát valami katasztrofálisan zuhantak a tesztek és olyan államban, amely arról volt híres, hogy kulturáltabb mint a többi, Kalifornia. Itt robbant ki két-három éve a botrány.

- Félévvel ezelõtt körülbelül. Az iskola küldte el õt a nevelési tanácsadóba és ott derült ki, hogy õ diszlexiás és diszgraphiás.

- Hát megdöbbentem, de viszont örültem, hogy szakemberek megállapították, hogy mégis van vele probléma, tehát nemcsak én gondoltam.

- Nem, soha.

- Nem.

- Igen. Azt mondták ezekre a gyerekekre, hogy hülye gyerekek, de most azt mondják, hogy ez a betegségük tehát ez egy állapot. Végül is nem betegség, de valamikor betegségnek hívják.

- Több idõt kap a gyerek a dolgozat megírására, de mióta ezt megállapították azóta be akarja bizonyítani mindenkinek, hogy õ nem hülyegyerek.

- Igen, elõször nagyon megijedt. Elõször is tõlünk félt, mert jól akart teljesíteni és mivel hogy rossz jegyek jöttek folyamatosan ezért nagyon félt, de viszont megnyugodott, hogy mi már ezért nem bánthatjuk, mert õneki betegsége van. Tehát nem szidhatjuk meg, hogyha rossz jegyet hoz, hanem ezt tudomásul kell vennünk, mert õ diszlexiás és diszgraphiás és ezt õ mondja is.

- Megszidtuk igen, a 2-es az már elég rossz jegy, de ez annyit jelent, hogy nagyon sokat gyakoroltunk és tanultunk vele minden este 8-ig, 9-ig még az iskola után és a hétvégeket is erre szántuk. Szerintem megterheltük nagyon a gyereket evvel a tanulással.

- Harmadikos.

- Nem, itt Pesten elkezdte az iskolát, leköltöztünk félév környékén vidékre és ott járt három-négy hónapot körülbelül és az utolsó négy hétben jöttünk ide vissza és már akkor kiderült, hogy le van maradva a gyerek. Olyan 3 hónapos különbség volt a két iskola között és nagyon hamar kellett bepótolni. Egész nyáron gyakoroltunk, az utolsó három hétben azt vettük, amit a gyerekek itt fél évig és akkor a második évben volt ez, hogy fölhozzuk az elsõ év lemaradását, plusz még a második év folyamatos ütemét és mondták a pszichológusok, hogy ne terheljem annyira a gyereket, mert valószínûleg ez is fokozott rajta. Tehát túlterheltem az agyát.

- Egy héten talán egyszer-kétszer és hétvégén, szombat délután és vasárnap délután egy-egy órákat foglalkozom vele.

- Igen a készségfejlesztõ tanár néni, aki hetente kétszer foglalkozik vele õ mondta, illetve beültem egy nyílt órára és ott megmutatta, ahogy a csoporttal foglalkozik és ezeket lehet otthon gyakorolgatni a gyerekkel. Magnószalagra szavakat fölvenni és akkor a gyerek mondja a szalag után a dolgokat és ilyen játékos tanulással végül is.

- Megunta. Megunta, úgyhogy most nem nagyon akar vele foglalkozni, de viszont, hogy ha házi feladatot ad föl neki a készségfejlesztõ tanító néni akkor még szorgalmit is meg mindenfélét ír, hogy lássa, hogy õ igyekszik és nagyon akarja. Tehát ha én adom föl, akkor nem akarja csinálni. De ha az a Márti néni adja föl, akkor igen.

- Most már kezd javulni, de most sem mondhatom, hogy nagyon jó. Négyes fölé lett a legutóbbi olvasása és még igyekeznie kell, hogy ötös legyen.

- Nem. Mert idáig nem tudott rendesen olvasni, de most viszont, hogy kezd neki menni egyre többet akar velem. Újságcikkeket például, hogyha lát valamit akkor igyekszik elolvasni és megkér engem, hogy hadd olvassa el nekem. Tehát a kötelezõ dolgokat itt sem szereti elolvasni, de ami nem kötelezõ és érdekli azt többször is elolvassa.

- Igen. Volt egy idõ amikor szorongott, mert csupa rossz jegyeket hozott, közben magántanárhoz is járt és az egész hétvégéje evvel ment el és nem látta a jó jegyeket, tehát nem kapott jó jegyet mindig csak rosszat és lelombozódott ettõl.

- Rajzolni nagyon szeret és tud és hát a tánc, éneklés inkább, amit nagyon szeret csinálni. Meg sport. Tehát remélem, hogy ha a tanulásban nem is fog jeleskedni, akkor legalább valami sportot, most lenne itt az ideje, hogy válasszon.

- Hát azt mondták, hogy megváltozhat egyik pillanatról a másikra, de sokan meg azt mondják, hogy nem fogja kinõni soha, de szerintem sem fogja soha kinõni. Mikor leülünk és az ly-nál j-nél tartunk mindent tud és utána egy hét múlva már nem tudja.

- Nem, csak sokszor nem tudom elolvasni, mit ír.

- Együtt mindenképpen mert egyszerûen nem lehet mit kezdeni vele.

- Jó napot kívánok. Én F. Gyné vagyok és érdeklõdni szeretnék a mûsorukkal kapcsolatban. Beszéltek a diszlexiás gyerekekrõl és az idegen nyelvbõl való felmentésrõl. Most nekem az lenne a kérdésem, miután az érettségihez kötelezõ a idegen nyelv érettségi, most akkor ez hogy mûködik ez diszlexiásnál. Akkor egy diszlexiás gyerek így esetleg nem tud leérettségizni? Mert énnekem az a probléma, hogy a középiskolás fiam annak azért úgy kettesre megy, de a hetedik osztályos fiam az például egyszerûen nem tud idegen nyelvet tanulni. Õ is diszlexiás. Nem marad meg, és ugye õ is jövõre továbbtanulás és itt most gondolkodni kell, nem tudom, hogy mi legyen akkor tovább.

- Diagnosztizált igen, mind a kettõnél. És a hetedik osztályos fiam hát egyszerûen nem tudja megjegyezni az idegen szavakat, tehát akkor egyáltalán merjek-e olyan szakközépiskolában gondolkodni például.

- Nem Budapestrõl igen, elég messze lakunk.

- Igen, van.

- Igen, mert ugyanis énnekem például a nagyfiamnál a szomorú tapasztalat, hogy aztán végül is nyolcadikban, mikor meg akarták buktatni, hogy ne buktassák meg, félévkor felmentést kapott, és aztán év végén, amikor már amikor gyakorlatilag kettesre állt a gyerek a jegyei alapján nyelvtanból és idegen nyelvbõl is, beírták neki, hogy felmentés és aztán, hogy mit hallgatott ettõl a középiskolában magyar tanárjától, hogy mi az hogy õt felmentik, meg hogy-hogy felmentették, stb. Szóval azt ne tudja meg.

- Hát a hetedikes fiam az jár, de a középiskolás azzal már nem foglalkozik senki.

- Nem tudom. Én úgy tudom, hogy az iskolának kellene ezzel foglalkozni. Teljesen tájékozatlanok, majd most lesz a Pedagógiai Intézetbõl kijönnek, a Megyei Pedagógiai Intézetbõl az iskolába és akkor fognak ott beszélni meg tanácsokat adni a tanároknak.

- Igen, csak ez kellemetlen, hogy ezt a szülõ mondja el az iskolának, tudja.

- Ez Miskolcon volt, Megyei Pedagógiai Intézetben. Hát lehet, hogy meg fog oldódni, mert most kell majd a gyerekeknek azt hiszen kontrollvizsgálat vagy felülvizsgálat nem tudom, mindegy, valami most lesz és remélem, akkor meg fog oldódni csak engem, ami konkrétan érdekelt, hogy ha annyira súlyos a diszlexia, akkor létezik esetleg érettségi úgy, hogy csak szóbeli.

Csabay Katalin a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi bizottság igazgatója: - A közoktatási törvénynek az egyik fejezete, ez a 30. paragrafus ami a fogyatékossággal, így a beszédfogyatékossággal a más fogyatékosságon belül a tanulási nehézséggel, tanulási zavarral is foglalkozik, és ez lehetõséget ad arra, hogy mentesítést kapjon egy tanuló szakértõi vélemény alapján az értékelés, illetve minõsítés alól bizonyos tantárgyaknál vagy tantárgyrészeknél. Mit jelent? A súlyos diszlexiás vagy diszgraphiás például, ha már elõzõleg diagnosztizálták, hogy õnála ez a probléma van, tehát nem az érettségi elõtt jön ki rajta. Ez így teljesen egyértelmû, de ezt általában mondom, akkor nyilvánvaló, hogy ha például rettenetesen rossz a helyesírása, olyan az írásképe, hogy egész egyszerûen az érettségi elnök esetleg visszaadja, akkor olyan mentesítési javaslatot adunk a 30. paragrafus 9. bekezdése értelmében, hogy az érettségi állami vizsgán az anyanyelv, azaz a magyar nyelv és irodalom az írásbeli beszámoltatás szóban történjen. Ez azt jelenti, hogy két irodalom és két nyelvtan, tehát megváltja az írásbelit plusz egy tétellel. Nem azt jelenti, hogy õneki csak egyszer kell szóban felelnie. Arra is lehetõsége van, hogyha az iskola biztosítani tudja, akkor például számítógépen írjon, ha tud számítógépet használni és mondjuk ott nincs például egy ilyen diszlexiás téri orientációs zavar, hogy például nem találja meg a billentyût vagy az irányt. Tehát az sem mindig jó. Olyan lehetõség is van, hogy megírja az írásbelit, de plusz 60 percet kap a felkészülésre.

Csabay Katalin: - Hogy lassabban írhasson, hogy legyen ideje átnézni, sõt egy olyan lehetõség is van, mert itt a törvény amiket felsorol ezek példák, de amiket még konkrétan kidolgoztunk és az érettségi elnököknek eljuttattunk az OKÉV-en keresztül, hogy például helyesírási szótárt használjon. Na most ehhez is azért kell egy tudás, az se könnyû. De ha semmiféleképpen nincsenek ilyen mankók, ilyen lehetõségek, akkor pedig két irodalom és két nyelvtan tételbõl szóban és természetesen példákat szóban, nyelvtani példákat szóban elmond. Hogy áll ez az idegen nyelvnél. Az idegen nyelvnél, hogy ha valóban diszlexia, diszgraphia, elõzõleg diagnosztizált, akkor az évek során, a tanulmányi évek során az értékelés alóli mentesítés, tehát ez most nem azt jelenti, hogy a tanuló nem ül benn az órán, mert benn ül az órán, de nem kell értékelni, nem buktathatják meg az idegen nyelv alól. Vagy megpróbálnak egy minimális legalább szóbeli feleletet alapján egy minimális teljesítményt, tehát hogy egy kettest legalább kapjon, de az írásbelit nem értékelik. Hogy néz ki az érettségi. Az a tanuló, aki nyilvánvaló, hogy elsõ gimnáziumban, második gimnáziumban nem tanult idegen nyelvet, illetve ott ült, de nem ugyanúgy értékelhetõ, az egy-két év alatt nem fogja úgy megtanulni, tehát ez automatikusan szintén ugyanez a paragrafus, az érettségire is vonatkozik és akkor ez úgy módosulhat, hogy idegen nyelvbõl nem kell érettségiznie, hanem az idegen nyelv helyett választhat egy másik tantárgyat, teszem azt biológiát vagy földrajzot.

Csabay Katalin: - De az idegen nyelv kiváltható és addig sem buktatható meg az idegen nyelvbõl.

Csabay Katalin: - Sajnos az a probléma, hogy a közoktatási törvény a 30. paragrafusnál elkezdi a fogyatékosságnak a tárgyalását. Na most ezt általában az iskolaigazgatók azt mondják, hogy ez rám nem vonatkozik. Itt van az 52. paragrafus 7. bekezdése és ez az új oktatási miniszteri rendelet a legutóbbi, a 4/2001-es, amit szintén nem ismernek az oktatási intézmények vezetõi vagy legalábbis nem mindenki, hogy az iskolának a kötelessége az egyéniesítés, a felzárkóztatás. Meghatározza, hogy évfolyamonként, hogy melyik osztályfoknál heti hány órában kell a korrekciós foglalkoztatást, illetve a felzárkóztató foglalkoztatást megadni a gyereknek. Tehát ez nem megoldás, hogy ha egy kicsit megakad a gyerek, akkor rögtön küldik, hogy menjen ehhez a bizottsághoz, menjen ahhoz a bizottsághoz és vigyen papírt, mert egyébként megbuktatják. Nem. Ez az iskolának a kötelessége, hogy az alapellátási kötelessége, hogy ezeket a gyerekeket segítse. Most hadd térjek vissza a kisebbik gyerekre. Hetedikes gyereket minden további nélkül ugyanez a szakértõi bizottság megállapítja a problémát, ha a gyereknél ép az intellektus, akkor ugyanúgy megadja a mentesítést. Hát hogyan tanuljon tovább ez nyilvánvaló, hogy attól is függ, hogy általában milyen a gyermeknek az intelligenciastruktúrája.

Csabay Katalin: - Szerencsére egyre több olyan középiskola van, aki fogadja ezeket a gyerekeket, kénytelen is fogadni mert sajnos ezeknek a gyermekeknek a száma nõ. .: