- A kérdésem az lenne, hogy mikor köteles kijönni a gyerekorvos?

- Hát most legutóbb lázas volt, nem jött ki.

- Nettóban 39,3 tehát magas.

- Hát tulajdonképpen azt mondta, hogy õneki utána el kell mennie, mint késõbb kiderült, konferenciára, tehát én ezt tudom méltányolni, mert ez nyilván számára is fontos, tehát ebbõl én nem csinálok nagy ügyet. Csak gondoltam, amikor megkérdezi, meg nyilván én sem élek vissza azzal, hogy házhoz hívjam ahhoz, hogyha egyszer elköhintette magát, mert akkor én bemegyek vele, csak hogyha ez esetleg máskor is, mert most költöztünk ide nem régen és nincs még tapasztalatom, hogy hogyan fogad majd minket, eddig nem õ volt a gyerekorvosunk.

dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Õszinte legyek, én még tételes szabályozással ebben a vonatkozásban soha nem találkoztam. A magyarországi bevett szokások szerint általában a lázas gyerekhez kihívni biztosan ki lehet a körzeti orvost. Én azt hiszem, hogyha jó viszonyban, tehát hogyha emberi viszonyban van egymással a háziorvos és a szülõ, akkor nem kell ezt szigorúan kánonizálni, hogy így fejezzem ki magamat, hogy ha valakinek 39,2 a hõmérséklete, akkor köteles kimenni, hogyha csak 38,7 vagy 38,9... Én azt hiszem, hogy ezt nem is lehet így megtenni, merthogy az állapotnak a súlyossága az nem egyedül a hõmérsékletének a függvénye. Az is nagyon különbözõ, hogy milyen viszonyok vannak. Na most itt arra gondolok, hogyha az orvosi rendelõ több kilométerre van oda és nincs közlekedési eszköze a szülõnek, akkor hát egy alacsonyabb hõmérsékletnél is, tehát egy 38,5-ös hõmérsékletnél is nehéz elképzelni, hogy a mondjuk 5 éves gyereket, akit már cipelni is borzasztóan nehéz bebugyolálja valamiféle ruhákba és akkor uccu neki 5 kilométert elszalad az orvosi rendelõig. Ezért is nehezen definiálható az, hogy most akkor mikor kell kimenni a házi gyerekorvosnak és mikor nem kell kimenni. Magyarországon általában nagyon félnek a szülõk, jobban félnek a lázas állapotoktól, mint az igazándiból indokolt lenne. Általában és sajnálatos módon nincs jól tájékozottság, nem nagyon értem 30 évnél több, hogy gyerekgyógyászattal foglalkozom és nem nagyon értem azt, hogy a szülõk nem igazán tudják elsajátítani a lázcsillapításnak a módszereit. Ezt valamikor a nagymamák kitûnõen tudták és segítettek benne és nem volt föltétlen indikációja a belázasodás utáni egy-két óra annak, hogy jelenjen meg az orvos a lakásban. De tovább folytatom, a gyerek általános állapota is nagyon jelentõsen motiválja azt, hogy ki kell hozzá menni, hány, hasmenése van, úgy szoktuk jellemezni, hogy mint a rongybaba fekszik,

dr.Sz.I.: - Elesett és ez általában veszélyeztetõ jelként értékelendõ és nehezen tudom elképzelni azt a kollégát, hogyha ilyen szituációról van szó és pláne ismerik is egymást a szülõ és az orvos, általában az ember tudja, hogy melyik szülõnek hol van az ingerküszöbe, hogy így fejezzem ki magamat. Tehát hogy milyen fokú megbetegedésnél milyen mértékben ijed meg. És ez is tényezõje annak, hogy mikor kell kimenni föltétlenül. Esetleg egy olyan megszólalás van, hogy hát egy kicsit köhög a gyerek, meg van valamennyi kis láza is és rohanni kell, tudja az ember, merthogy a szülõ abba a csoportba tartozik, aki hajlamos arra, hogy ne ijedjen meg annyira és egy kicsikét bátrabban fogja föl a gyereknek a betegségeit és van olyan szituáció, amikor zokogva hívja föl az embert és csak a megnyugtatásra van szükség és a helyzetnek a pontosabb fölmérésére és lehet, hogy ráér esetleg másnap látni a gyereket valamilyen úton-módon.

dr.Sz.I.: - A súlyos leleplezõdésemtõl tartok itt, mert én nem emlékszem ilyen leírásra. Én nem láttam ilyet vagy elfelejtettem. Lehet, hogy ezt a jogászok énrajtam számon kérik, vagy ez számon kérhetõ lenne, én úgy gondolom, hogy ezt igazándiból nem lehet definiálni.

dr.Sz.I.: - Vannak konfliktusok. Olyan esetek, hogy de nekem itt legyen ám, öt percen belül, mert ez, meg az, amaz történik. Na most hát az ember ez iránt nem nagyon lelkesedik, hogy ilyen is elõfordulhat, de tulajdonképpen mindig a gyerek az, aki a legfontosabb ebben a történetben, úgyhogy az ember, amilyen mértékben tudja ezeket a kellemetlenségeket földolgozza magának és igyekszik megnézni a gyereket még akkor is, hogyha ilyen hangnemben történik a kihívás, legfeljebb igyekszik magát biztosítani, hogy azért semmiféle kellemetlenség mégse érje, hogyha esetleg nem ért oda pont arra az idõpontra, amikorára meghatározták. Nem túl sok eszközünk van az ilyen helyzetekkel szembeni védekezésre õszintén megvallva. Hát ez is egy kicsikét a rendezetlen, tisztázatlan állapotoknak a következménye. Nálunk szociálisan jobban álló országokban, ahol könnyebben elérhetõ egy autó, pontosabban motorizálva van a háztartásoknak nagyobb százaléka, mint nálunk, nincsenek ilyen nagy távolságok, ahol nem található orvos, tehát nem kell hat-nyolc vagy tíz vagy tizenöt kilométert utazni azért, hogy orvoshoz jusson valaki. Esetleg a köztudat is jobban föl van készülve arról, hogy egy-egy akutnak látszó problémát kezelni tudjon. A gyakorlat az az, hogy a gyerekorvos ki sem mozdul a rendelõjébõl. Na most én nem gondolom, hogy ez egy ideális állapot, sot félnék tõle, hogy ez legyen a jövõnek az útja, én inkább azt gondolom, hogyha nem is tételesen szabályozott módon, de mégis valahogy abban az irányban kell fejlõdnie az egészségügyi ellátásnak, hogy a szülõnek is legyen néha mérlegelési szempontja az, hogy mennyire teljesíthetõ az a vágy vagy az a kérés, hogy lehetõleg azonnal és orvos lássa a gyereket.

- A szoptatással van problémám. Most ugye 7 hónapos a kislányom és olyan körülbelül 4 hónapos kora óta nekem állandóan fáj a mellem.

- Igen. És hát sokszor be van keményedve, nem tudom fejni és mindig csak az egyik mellem, mindig csak a jobb. A ballal soha nincs semmi probléma, a jobb mellem mindig bekeményedik, nem tudom fejni. Egyszer már be is volt gyulladva van, hogy vérzik szoptatás közben és ez olyan mondom olyan körülbelül három hónap óta.

- Amikor be volt gyulladva, akkor elmentem orvoshoz, azt mondta, hogy fejjem.

- Ennyi. Hát a védõnõt is kérdeztem, nem, nem tud mit mondani, azt mondja, valamilyen anatómiai elváltozás lehet. Hát én arra gondoltam, hogy kézilabdáztam, hogy egyszer nekem nagyon megütötték ezt a jobb mellemet és talán abból adódóan van valami roncsolás vagy a tejmirigy vagy a tejcsatorna ott valahogy megrongálódott és amiatt van ez, nem tudom. Nem tudom mitõl.

Szõdy Judit: - Igen, arra gondoltam, hogyha csak fájdalom, hosszantartó fájdalomról beszélünk, akkor annak nagyon jellegzetes oka lehet az, hogy egy gombás fertõzést kapott az anya.

Sz.J.: - Hát például a kisbabájától, a szájpenész az átterjedhet a mellre, de máshonnan is össze lehet szedni gombás fertõzést és akkor ez elég tartós fájdalmat okozhat, de az általában mindkét mellre vonatkozik és nem jár ilyen keményedéssel. Most ha egy, ha az anya melle megkeményedik és nem tud jól ürülni belõle a tej, akkor biztos, hogy egy tejcsatorna elzáródott és ennek az oka általában valóban, amit az anyuka elmondott, hogy egy külsõ sérülés.

Sz.J.: - De a korábbi itt engem az zavar ebben a történetben, hogy akkor vajon az elsõ négy hónapban miért volt semmi baja ennek a mellnek? Tehát hogyha a szülés elõtt sérült, akkor valószínû, hogy már a szoptatás elsõ napjaiban ez a probléma jelentkezett volna. Itt én igazából arra tudok gondolni, ami szintén egy nagyon egyszerû megoldás lenne, hogy van valami olyan ruhája vagy akár például az a saját példám, nekem a hátizsákom csatja az egy olyan helyen van, amit csak hónapok után jöttem rá, hogy az okozza ennek a csomónak a fennmaradását.

Sz.J.: - Igen, a hón alatti részhez és ott ez a folyamatos nyomás, én ezt nagyon sokat hordtam ezt a zsákot, ez kialakította azt, hogy ott elzáródott egy része a tejcsatornának. Ha ez ilyen régóta fönnáll, akkor valószínû, hogy egyáltalán nem tudott ez meggyógyulni és ilyenkor igazából nem is a fejést próbálnám forszírozni, mert a fejés elég durva beavatkozást jelenthet, ha nem jól csinálják és ez fokozza csak a problémát, hanem azt javasolnám, hogy a szoptatás elõtt meleg borogatást vagy meleg fürdõt vegyen az anyuka, tehát érje meleg a mellét és akkor szoptassa meg a kisbabát és próbálja mindig erre a mellére tenni. Amikor nagyon éhes a baba, akkor õ intenzívebben szopik és lehet, hogy õ ezzel ki tudja üríteni a mellet. Viszont szoptatás után pedig egy rövid hideg borogatás segíthet, mert a csomót azt csökkentheti, mert ilyenkor ödéma is keletkezik ott ezen a területen. Tehát nemcsak a tej pang, hanem a szövet közé is kifolyik a folyadék és az fokozza az elzáródást, úgyhogy ilyenkor a hideg jó erre a területre. Tehát hogyha így megpróbál még néhány napig ilyen kezelést alkalmazni, akkor lehet, hogy a problémája meg fog oldódni és nem kell semmiféle más beavatkozást tenni. Ez tulajdonképpen igazából a mamának kellemetlen, de semmiféle problémát a kisbabának nem okoz és az õ egészségére se ártalmas, csak egyszerûen rossz.

Sz.J.: - Nagyon rossz.

Sz.J.: - Hát nem mondanám, hogy mindegyik nõgyógyász ért hozzá. Egy nõgyógyászati módszert tudok, amit régebben javasoltak. Az oxitocin az a hormon, ami a méhizomzatot is összehúzza, de a mellben lévõ pici kis izmokat is és hogyha oxitocint juttatunk az anya szervezetébe, akkor ezek az izmok összehúzódnak a mellben és kipréselik tulajdonképpen a tejet belõle. Úgyhogy ezt régen csinálták úgy, hogy vattára rácsepegtettek oxitocint, azt az anya az orrába dugta, mert így a nyálkahártyákon át fölszívódott és ettõl jobban kiürült a melle. De ezt nem tudom, hogy most még alkalmazzák-e. Bár nagyon sok mindent nem tud ezzel egy nõgyógyász tenni.

T.Lné.: - Napközben.

T.Lné.: - Gyakorlatilag ilyenkor egész nap rajta van, amikor csak lehet.

T.Lné.: - Nyersen, nyersen.

T.Lné.: - Igen, egészen közvetlen a bõrre helyezni és azt tapasztaltam, hogy a láz sem megy föl egyáltalán, tehát egészen hogyha már érzem, hogy már kezd begyulladni, akkor egészen egyszerûen ráhelyezem és megelõzi, hogy fölmenjen a lázam, de már érzem, hogy lennének a gyulladás elõjelei és akkor hogyha ezt odateszem, akkor kivétel nélkül mindig levitte.

T.Lné.: - Csak egy-két napon belül, tehát nem azonnal, de hogyha az ember türelemmel vár, akkor ezt tanácsolom bárkinek, mert megelõzi az antibiotikumokat vele.

- Tisztelt Szerkesztség! Köszönöm a gondolatokat, érzéseket, válaszokat és kérdéseket, amelyeknek mûsoruk teret ad. Munkájuk közösséget teremt egymástól távol élõ emberek között. Egy-egy elhangzott vallomás vagy kérdés nekem is több alkalommal segített úrrá lenni egy nehéz problémán vagy eredménnyel átjutni egy krízisen. Mostani levelem apropója a szoptatással kapcsolatos mûsoruk. Ez úton köszönöm ismeretlenül is azoknak az anyáknak a törõdését, munkáját, fáradozását és fegyelmezettségét, akik anyatejet adnak a Központi Anyatejgyûjtõ Állomásnak. Az õ segítségük tette lehetõvé, hogy ikreim közül fiam tízhónapos koráig kapjon anyatejet. Õ valamilyen okból sohasem szopott, fejtem, amit lehetett és kiegészítettem a központi tejbõl. Kislányom még mindig szopik. A köszönetet kövesse egy tapasztalat. A szoptatós golyók az elsõ hat hónapban jó szolgálatot tettek, jelentõsen nõtt a tejem mennyisége és minõsége is változott, csaknem sárgás zsíros volt a lefejt tej. Barátnõim hasonló tapasztalatokról számolnak be, ezért önöknek is elküldöm a receptet, amit én is úgy hallottam, bízva abban, hogy másoknak is örömtelibbé válik a szoptatás idõszaka.
Íme a tejfokozógolyók receptje. Hozzávalók: 25 deka búza, 15 deka árpa, 10 deka zab és 10 deka kesudió õrölve. Plusz 15 deka vaj, nem margarin és 15 deka méz vagy barnacukor.
Az elkészítés: Az õrleményt szárazon megpirítjuk, mint a zsemlemorzsát, ha megbarnult adjuk hozzá a vajat és a mézet, illetve a cukrot. A még langyos masszából formázzunk körülbelül három centiméter átmérõjû golyókat. Ha szükséges formázás elõtt adjunk a masszához egy-két evõkanál vizet. E mennyiség körülbelül 20-22 golyóhoz elegendõ. A javasolt napi adag kettõ-négy golyó igény szerint. A több ebben az esetben nem jó.
És még egyszer a hozzávalók: 25 deka búza, 15 deka árpa, 10 deka zab, 10 deka kesudió õrölve, plusz 15 vaj nem margarin és 15 deka méz vagy barnacukor.

- Volna egy óriási nagy kérdésem. Én egy nagymama vagyok, 4 éves kisunokám 2 éves, 2 és fél éves korában már szobatiszta volt. Tehát normálisan, utána nagyon szoros széklete volt, de után pár héttel újból bekakált és azóta is bekakil minden éjjel. Közben született egy kisbaba, aki most 1 éves és nem tudjuk, hogy mi lehet az oka. Mondta, orvoshoz elvitte a lányom, csak nevetett rajta, hogy 4 éves és bekakil, de már pisilni meg nem akar. Tehát ezért

- Most meg körülbelül egy hete már pisilni sem akar, néha, néha vagy ha becsusszan éppen.

- Magyarul bepisil, bekakilni minden éjjel, tehát be kell pelenkázni a 4 éves gyereket.

- Teljesen szobatiszta volt és egy nagyon okos gyerek.

- Hát a lányom azt mondja, hogy talán azért, mert nagyon szoros volt a széklete, be is repedt a kis végbele és nagyon fájt neki. Na most elmentek orvoshoz, kivizsgálták még ultrahangot is tehát a beleit átvizsgálták, mindent, semmi problémát nem találtak az orvosok.

- 1 éves volt most szeptemberben, õ novemberi a kislány.

- Igen, ennek tulajdonítjuk be, de azt mondja a lányom még a hasát sem látta, hogy benne van a kisbaba, tehát, hogy nem létezik, hogy emiatt.

- Hát akkor még, mikor két és féléves volt még a hasa sem nõtt, hogy jön a kisbaba.

- Így igaz.

- A bepisilése csak most maradt el, most például azzal fenyegeti a szüleit, hogy nem kell neki pisilni és visszatartja, a hólyagja már tele van, a kis hasán lehet látni és nem pisil.

- És akkor végül is tegnap például én mentem érte az óvodába és mondja nekem, hogy pisis a bugyija. Mondom bepisiltél Cinuskám? Azt mondja, hogy hát nem, csak pisilni akartam és már becsurrant, hát úgy látszik már nem tudta tovább tartani és nem volt olyan nagyon pisis, de az óvónõ se tudta.

- Pontosan három éves kora elõtt egy kicsivel, tehát szeptemberben kezdett óvodába járni és novemberben lett volna 3 éves.

R.: - Tehát úgy nagyjából a következõ történt ezzel a kislánnyal: Mire 3 éves lett, addigra megszületett a testvére, akkor elküldték óvodába õt, nagyjából ezzel egyidõben hónapok alatt történt az a harmadik esemény, hogy õ elkezdte próbálgatni a szobatisztaságot. Ugye tehát ez a három dolog történt ott egyben. Na most ehhez még pechjére hozzájárult az is, hogy volt néhány nehéz széklete, ami kétségtelenül arra ösztönzi aztán a gyerekeket, hogy megpróbálják megóvni magukat a székelés fájdalmától, magyarul visszatartják, a dolog annál rosszabb, stb.

-Kozek Lilla pszichológus: Mi is erre gondolunk. A nagymama szavaiból én úgy vettem ki, hogy a székelés csak éjszaka jelent gondot, ezt mondta a nagymama, hogy minden éjszaka bekakil, be kell pelenkázni. Ez különös dolog, hiszen már másfél éves gyerekek sem székelnek éjszaka, hanem azt a napi tevékenységük, a bélmozgás hozza elõ, hogy valamikor a délutáni alvás végén már fölébredve kedves magányukban elvégzik ezt a dolgot a pelenkába. Tehát hogy ez a kislány éjszaka ez is arra utal, hogy ez nem a biologikumnak a teljesen természetes és magától értetõdõ mûködése, hanem egy üzenet, ami igazából a gyereknek a lelkébõl jön.

K.L.: - Igen, igen, ezt is lehet mondani. Nagyon szívesen megkérdezném ebben a családban az édesanyától, hogy vajon õ hogy érzi mennyire tud foglalkozni a nagyobb gyerekkel, mióta megvan a kisebb? Hogy mennyi figyelmet tud csak neki szentelni mióta megvan ez a sok gondoskodást igénylõ kistestvér? Aztán azt is szívesen megkérdezném akár mind a két szülõtõl, hogy vajon õk hogyan fogadják a családban azt, hogy a nagyobb kislányt 4 éves korára pelenkázni kell. A nagymama szavaiból egy kicsit az tûnt ki, mintha ez egyfajta szégyellni való dolog lenne a családban, hogy hát itt van 4 éves korára még pelenkázni kell. Én elfogadom, hogy õ nem örül neki, de a gyerekre én ezt nem terhelném rá. Van szegénynek így is épp elég gondja, hanem a gyermeknek amit most tudunk segíteni, az a bizalom odaajándékozás, hogy igen, én tudom azt, hogy most neked nagyon nehéz, ez egy átmeneti állapot, tudom, hogy te is akarsz rajta változtatni és én segítek neked. Segítek azzal, hogy vele megyek el sétálni, amíg mondjuk a nagymama a kisöcsire, vagy a hugira vigyáz otthon, hogy veled megyek el szombaton a piacra, hogy veled, érted, neked.

K.L.: - Azt gondolom, hogy a lényeg az, hogy ne a székelés, a vizelés, a szobatisztaság álljon a mi kapcsolatunk középpontjában. Mert ha ezt túlhangsúlyozzuk, akkor csak a gyerek dolgát nehezítjük meg, hanem a mi lehetséges segítségünk ebben a helyzetben, hogy nem hangsúlyozzuk túl azt, amit õ csinál, ugyanakkor idõt töltünk vele anélkül, hogy mondanánk, hogy én most azért töltök veled idõt, hogy érezzed, hogy te is fontos vagy nekem. A gyerek azt pontosan fogja érezni.

K.L.: - Biztos, hogy nem szabad éveket várni, tehát ha a szülõ elhatározza, hogy õ következetesen és pontosan idõt fog szentelni a nagyobb gyerekének is a kistestvér mellett, mondjuk eltelik egy vagy két hónap és a dologban a világon semmi nem változik, akkor megint vizsgálja fölül, hogy igen, akkor tényleg mennyire keltek lelkiismerrtfurdalást a gyerekben, mennyire engedem, hogy a nagyszülõk lelkiismeretfurdalást keltsenek benne, tehát a család hatásait is megvizsgálni. Hogyha ezekben sem talál semmi olyat, ami a gyerek dolgát megnehezíti, vagy amit le lehetne építeni, akkor azt mondom, hogy keressen meg egy pszichológust. Mert akkor lehet, hogy régebbi és mélyebb az a gond, semmint hogy a kistestvér megszületett vagy hogy óvodába ment.