- Negyed 8 körül ébreszt anyukám vagy apukám. Akkor már a kakaó kinn van az asztalon. Én azt fölkelek, lecihelõdök az emeletrõl, zsörtöldõdök egy sort mindig mindenért.

- Igen. 90 százalékban így van, vagy azért mert fölestem a nõvérem cuccaiba meg ilyenek és megiszom a kakaót és egész nap errõl beszélek, hogy most mi történt velem. Autóval elvisznek, beérek olyan fél 8 körül, háromnegyed 8-ra és hát ott már a napom nagyrészét az iskolában töltöm.

- Nálunk ez úgy van hogy az öcsém kel leghamarabb apukám után, utána én ébredek föl úgy negyed 7-re, elég korán kelõ vagyok mostanában és felöltözök, meg rendbe teszem magam, az körülbelül úgy majdnem negyed 8-ig tart. Szóval elég sok idõt tollászkodok. Utána a testvérem meg csinálja az uzsonnákat, innivalókat ilyesmit, aztán õ meg nagyon olyan, hogy õ már minél hamarabb a suliban akar lenni a barátaival, szóval hét után pár perccel indul is pedig az korán van és utána pedig anyukámat keltjük, õ akkor már rég fönn van, õ is öltözködik, megnézi, hogy jól áll-e rajtunk a ruha meg ilyesmi.

- Én igen, mert elég sokat szoktam tollászkodni. Fogat mosok, bezselézem a hajam és ez tart egy félóráig legalább, amíg elkészülök, mert az iskolában tetszik egy lány, csak hát nem tudom, nem merek hozzászólni, semmi hasonló, úgy hogy megpróbálok minél jobb színben feltûnni. 

Mv.: - És akkor bezselézted a hajad és akkor eldöntötted már hogy milyen ruhát fogsz fölvenni vagy azt már este kitaláltad vagy reggel döntöd el?

- Már reggel nekem általában oda szokott készítve lenni a ruha, de hogyha nem tetszik valami, mondjuk ami macis vagy ilyesmi akkor inkább kiválasztok magamnak valami másikat és inkább nem a hajhoz igazítom a ruhát, hanem a ruhához a hajat.

- Hát szégyellem bevallani nem, de anyukám mindig oda szokta készíteni nekem amit általában minden teendõt helyettem is anyukám szokott elvégezni.

- Én általában csak és kizárólag sportos és márkás ruhanemûket szoktam hordani, mert egyrészt ebben érzem jól magamat és ezt érzem divatosnak.

- Nem tudom, én pont az a fajta vagyok, aki nem foglalkozik a ruhával. Szóval van sok osztálytársam aki kinevet ezért, hogy egyszerûen miért jövök ilyen ruhában, hogy néz ki. Van egy tanárnõ, akinek pont ugyanolyan a kabátja, mint nekem és akkor ezért gyakran mondják, hogy jaj itt a tanárnõ.

- Rosszul esik, de néha elmegy a fülem mellett, nem nagyon foglalkozok vele, mert hogyha túlságosan fölhúzom magam akkor ideges vagyok és akkor félrehúzódom, nem foglalkozom senkivel.

- Nem, én is egy kicsit divatos vagyok azért, bármit nem engedek meg én se magamnak.

- Hát azt mondjuk, hogy olyan ruhában járjak, hogy szanaszét van szakadva. Mondjuk ha van egy kicsi lyuk a zoknin az mondjuk nálam nem nagy gond, más osztálytársam ezért kinevet. Nem foglalkozok vele. Annyira nem érdekel. Nem venni észre, olyan helyen van, annyira nem foglakozok vele.

- Másfél-két éve, hogy megnõtt hosszában is meg a lába is. 13 éves múlt most novemberben. A kisgyerekeknek a mérete ez a 158-as már nem jó neki, a felnõtt kisméret ugye az S-es az meg hol derékban, hol csípõben ugye nem az mint az õ kis méretük, mert még a derekuk erõsebb mint a nõknek, de a csípõjük meg nem és így a méretek sajnos nem jók és arról nem beszélve, hogy árban ugye 8-10 ezer forint alatt nem kap az ember egy farmernadrágot, mikor gyerekméretben még esetleg 5 ezer körül lehetne kapni.

- Mondjuk ha megvesszük novemberben lehet, hogy már februárban még nagyon hideg van, akkor már nem jó. Tehát egy 3-4 hónap alatt ezt kinövik. Mi nem öröklünk, nincs a családban nagyobb, mi vagyunk a legnagyobbak. Muszáj megvenni, mert neki két-három nadrág kell egy télre, mert ugye kimossa az ember, nem szárad meg, muszáj megvenni a két-három nadrágot egy tavaszra, egy nyárra egy télre.

- Beviszi az ember a bizományiba és megvette elõtte 3 hónappal 10 ezer forintért, adnak érte egy ezrest, de úgy, hogyha benne van a tisztítócédula, amit a tisztítóban meg 1500 forintért tisztítanak ki, tehát egyszerûen meg se éri bevinni.

- Azt csináljuk, hogy a felnõtt ruhaboltba megyünk, S-es méretet veszünk és kétszer, háromszor annyit fizetünk érte. A cipõknél meg ugye az a baj, hogy már mind magassarkú meg más fazonú. Tehát hiába mondjuk 38-as a gyereknek a lába, nem egy olyan 38-as mint egy felnõtt, mert a felnõttnek szélesebb a lábfeje. Tehát más a fazonja, mint egy gyerek 38-as és gyerekcipõt meg hát az 35-36-os méretig van a lány, utána már csak felnõtt boltba lehet menni. 

Mv.: - Van-e ma szabály erre, hogy meddig tartanak a gyermekméretek?

Zsifkó Kornélia a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség osztályvezetõje: - Kötelezõen érvényben lévõ szabály vagy szabvány nincsen. Egy általánosan kialakult gyakorlat van. Sokkal több utánajárást igényel, mint régebben, hogy valaki a méretének megfelelõ terméket találjon. Sajnos azt is el kell, hogy mondjam, hogy igyekszenek olyan alapanyagból dolgozni és olyan méretezéssel, ami adott esetben nemcsak egy méretre adható fel.

Zsifkó Kornélia: - Körülbelül egy olyan 40 évre visszamenõleg, amikor még öltöztettek vékony gyereket, duci gyereket és normál méretû gyereket az volt talán a legjobb, de ma már ez annyira megoldhatatlan egy kisebb gyártó számára anyagiakban fõleg, mert ugye ott úgy kell elõkészíteni magát a modellt, hogy többféle méretállás, az alapszerkesztést, a modellezést, aztán a szériát, hogy gyakorlatilag nem éri meg neki ennyire bonyolítani a dolgot. Egy ilyen átlagmagasságban egy átlaggyerekre tervezi meg a modelleket és arra is gyártja le. Ez hátránya a mai gyerekruházatnak, a forgalmazásnak. A kereskedõ biztosra megy, importból is csak azt szerzi be, amit biztosan el tud adni, magyarul az igen vékony és a nagyon duci gyerekek eleve kiesnek a szórásból. Rákényszerülnek arra, hogy adott esetben úgy készítessenek ruhát az anyukák számukra.

Zsifkó Kornélia: - A gyermekruházatnál változásról egyelõre nem tudok. A lábbelinél ma nem dolgoznak többféle bõségmérettel a gyártók ami ugyanúgy érvényes kellene, hogy legyen a gyereknél és figyelembe kéne venni a gyerekcipõk kialakításánál. Azért ma még Magyarországon a nullától hat éves korig szabályozva van a lábbeliknek a vizsgálata, vizsgáltatása. Még nem lehet forgalmazni olyan lábbelit, amit forgalomba hozatal elõtt ne vizsgáltak volna be. Ez körülbelül a 30-as méretig fedi a lábbeliknek a méretsorát. A vizsgálat során meggyõzõdnek arról is, hogy anatómiailag az a gyermek lábához igazodik-e mármint a cipõ és nem lehet forgalomba hozni keskeny orrészû lábbelit vagy ami a gyermek lábának a fejlõdését hátrányosan befolyásolja. Maradandó egészségkárosodást is tud okozni, hogyha annak a lábboltozat kialakítása vagy a fejrésze nem olyan, amilyen a gyermek anatómiai felépítése ebben a korban.

Zsifkó Kornélia: - Talán azért mert a kisgyermeknek a lába az még párnás, gyakorlatilag telt talpa van. Késõbb úgy néz ki, hogy még eddig a korig sem lesz, hanem gyakorlatilag mindenki azt forgalmaz majd, amit akar, a fogyasztóvédelemnek lesz majd egy nagyobb feladat, hogy kiszûrjük azokat a lábbeliket, amelyek anatómiailag károsodást okozhatnak és gondolom, hogy majd ortopéd szakorvosokkal karöltve kell kivonnunk a forgalomból azokat a lábbeliket, amiknek egészségkárosító hatása van. Ma lábbeligyártás vagy akár ruházati, egyéb ruházati cikk gyártás terén sincs kötelezõ szabvány, ma mindenki azt gyárt és forgalmaz amit akar.

Zsifkó Kornélia: - Általában 14 éves korig szokták ruhaiparban gyereknek. Tudom, hogy ez orvosi szempontból 18 éves korig tart, utána már gyakorlatilag a bakfis és kamaszkor következik ami még mindig gyerek, de azok a ruházatok már inkább hasonlítanak felnõtt ruházathoz. Tehát én az igazi gyerekkort azt olyan 14 évnél húznám meg.

Zsifkó Kornélia: - Ma már árra vonatkozóan semmilyen szabályzat nincsen. Ma akár egy 6 éves gyereknek a ruhája is kerülhet annyiba, mint egy 16 éves bakfislányé. Teljesen szabadáras a termék, mindenki olyan anyagból és annyiért gyártja amennyiért jónak látja.

- 14.

- Szerintem a mai világban nagyon fontos, hogy az ember hogy néz ki. Például az egyik osztálytársam aki régebben magántanuló volt most visszajött az osztályunkba és szerintem nagyon sokan nem látják meg benne azt, ami valójában õ szeretne lenni, mert õ úgy öltözködik, hogy elítélik emiatt.

- Azért télen mondjuk egy rövid felsõ meg ilyen punk gatya ami igaz, hogy mostanában divat de azért elég szokatlan. Rövid tüsi haj meg hasonlók, szóval furcsa számomra is.

- Nem, egyáltalán nem mindegy. Például nemrég kaptam egy ilyen viszonylag bõ nadrágot. Szóval végül is nekem az az elsõ szempont, hogy kényelmes legyen és jól nézzen ki. Tehát hogy ha bemegyek az iskolába akkor ne azt mondják, hogy hú, már megint kaptál egy gatyát, hogy néz ez ki, hanem hogy mondják, hogy hol vetted, mennyibe került, kérdezzék meg, tehát hogy tetsszen a többieknek is.

- Egyáltalán nem, mert végül is nekem már volt egy-két olyan márkás nem kifejezetten ruhám, hanem táskám, ami teljesen csõdöt mondott és volt olyan is, ami igaz, hogy nem volt márkás, de nagyon sokáig tartott.

- Hát így télen most nem lehet megmondani. Fõleg ez a kicsit felpuffasztott kabát, nyáron meg szûk felsõ és testhezálló gatya.

- Igyekszem.

Mv.: - Emlékszel még régebben, amikor kicsit lazább volt az öltözék és nem ennyire kihívó, emlékszel még erre a divatra, pár éve volt még ez.

- Hát úgy többé-kevésbé, emlékszem, hogy én is kordnadrágban jártam meg ilyen pulcsikba. 

Mv.: - Jól érezted magad azokban a cuccokban is?

- Nem figyeltem oda rá.

- Azokat az öltözékeimet már hát úgymond felszámoltam, tehát elraktam a szekrény mélyére.

  Mv.: - Anyagilag te, illetve a családod, a szüleid hogyan gyõzik követni a divatot? Nem okoz ez problémát?

- Nem mindig. Van amikor igen, mert vannak olyan felszerelések ami például cipõ, amit muszáj megvenni olyat is ami nagyon drága.

- Nem. Tehát épp ez az, amit az elõbb is mondtam, hogy nem mindig a legdrágább cucc a legjobb. Persze ez lehet fordítva is.

- Mikor egyszer kaptam egy bakancsot és az nekem nagyon tetszett felvettem és a többiek azt mondták mi ez, egy steppcipõ? Úgyhogy ez elég vicces volt. Ettõl függetlenül még hordtam egy ideig.

- Szerintem mindkettõ fontos, de a belsõ az sokkal inkább fontosabb.

- De, szerintem ez így van, mert például hogy ha valakinek aki még úgy nem ismer igazán elmondom, hogy horgásztam akkor ez ugye a belsõmet is jellemzi és nagyon megszoktak lepõdni, tehát nem gondolják rólam és ezért érzem úgy, hogy a külsõ az egyáltalán nem, szinte semmit nem mutat meg.

- De szeretném, hogy ne ítéljenek meg rosszul az emberek. Tehát egy kicsit igen, egy kicsit nem.

- Ne lássanak úgy igazán belém, de ne ítéljenek meg rosszul.

Dr. Nagy Éva borgyógyász: - Tényleg van olyan mama, aki azért jön a kislányával, hogy megkérdezze olyan 14 éves kor az az, azt hiszem, amikor már az osztálytársaknak az ösztökélésére mert valóban így igaz, hogy egyik kislány mondja a másiknak, azt kérdezik a gyerekek, hogy lehet-e szõrteleníteni a hónaljt. Na most erre azt szoktam mondani, hogy nyugodtan, mert végül is ez sokkal higiénikusabb, hiszen nagyon gyorsan fejlõdnek ma a gyerekek, tehát sokkal nagyobb az akceleráció, tehát ez egy nagyon természetes dolog. Most ez az elsõ kérdés. A második az szokott lenni, lehet-e a fazont, tehát a lágyékhajlatban a szõrzetet eltávolítani, ez különösen nyáron probléma, amikor ugye bikinit hordanak. Nos ez megint olyan, hogy esztétikus, tehát valóban lehet. Csak nem mindegy, hogy hogyan. Na most itt azt szoktam megbeszélni a tinédzserekkel, a gyerekekkel, hogy ha egy mód van rá, akkor olyan módszert, tehát akinek nagyon-nagyon erõs a szõrzete, ott általában ha olyan módszert használ ami húzó módszer, tehát az legyen a gyanta, vagy például olyan elektromos epiláló készülék, ami tépi a szõrt, ott az a veszély van, hogy begyulladnak a szõrtüszõk. Tehát utána gyakorlatilag olyan kis gennyes folliculitisek tehát szõrtüszõgyulladások alakulnak ki, amik szerencsés esetben ugye kitisztulnak és visszamegy a gyulladás, de ott marad egy barna pötty. Tehát itt nagyon zavaró az, hogy nyomot hagy. Ha nem szerencsés a helyzet, akkor a visszanövõ kis szõrszál nem tud kibújni, visszabukik, tehát egyszerûen nem lehet kipiszkálni onnan, csak legfeljebb tûvel, steril tûvel, ezt ugye lányok meg szokták csinálni, erre még nagyobb gyulladással fog aztán reagálni természetesen a bor és akkor már lassan ott tartunk, hogy ilyen mogyorónyi, diónyi kelések jönnek és akkor sebészetre kell hogy küldjem a gyerekeket. Nos annak pedig már vágás marad a helyén. Tehát nagyon fontos az, hogy a megfelelõ módszert megtaláljuk. Tehát akinek enyhe szõrzete van az nyugodtan gyantáztathatja például a hónalját vagy fazonszõrzetet, biztos, hogy nem fog, legalábbis az esetek nagy részében nem gyullad be. Akinek erõsebb a szõrzete azt szoktam tanácsolni, hogy inkább a borotvához folyamodjon, bár azt gyakrabban kell csinálni. Ez szokott a következõ kérdés lenni, jó-jó, de azt minden negyedik, ötödik nap kell csinálnom mert ugye szúr a szõr és mindig azt mondom, hogy még mindig jobb, csináld inkább gyakrabban, sem hogy utána olyan gyulladás legyen, amit már nem tudok korrigálni, mert azt az elszínezõdést nem tudom semmivel korrigálni. Tehát itt ez a fontos. Na most ezek után jön az ugye a követezõ kérdés az, hogy a lábat és a kart. A láb az megint esztétikai. Tehát azt lehet. Akinek erõs a szõrzete nyugodtan szõrtelenítse, de a karnál csak azért, mert a másik is csinálja nem szeretem, amikor a kart is szõrtelenítik, mert régebben. ha visszagondolunk rá akkor ugye az volt a divat, hogy szõkítették a karszõrt. De az megint csak a sötét bõrûek, a sötét hajúak csinálták. Ez megint egy érthetõ dolog volt. De egy szõke, egy világos bõrû kislánynak teljesen felesleges a kar szõrét is szõrteleníteni, mert valóban ott egyrészt begyulladhatnak a szõrök, másrészt valóban a kinövõ szõr erõsebb lesz. Keményebb, sprõdebb, amit aztán nagyon nehéz lesz, mert ha egyszer már elkezdte, akkor nem fogja tudni abbahagyni a szõrtelenítést. Ha a lábát és a combját szõrteleníti semmi kifogásom, azt nyugodtan lehet csinálni hiszen azt valóban mindannyian szoktuk csinálni, de a kart teljesen felesleges. Ezért szoktak az anyukák többen segélykérés miatt jönni bõrgyógyászhoz, mert, és ilyenkor nõt keresnek fel, nagyon érdekes, nem férfi borgyógyászhoz mennek, mert úgy érzik, hogy a kislány és ez tényleg így, van valljuk be, hát mi is tudjuk, hogy inkább hallgatok egy idegenre, aki esetleg tényleg szakszerûen el tudja magyarázni nekem, hogy miért nem jó, mint az anyukámra aki azt mondja, hogy ne csináld ezt édes lányom. Nekem ez a tapasztalatom, hogy mindig õk óvják legjobban a gyereküket és ha erre a lányok rájönnek egyszer, hogy tulajdonképpen a legjobb tanácsot az anyukáktól kapják, soha senki nem fog olyan jó tanácsokat adni nekik, mint a saját édesanyja, akkor talán hallgatni fognak az anyukájukra.

- 16.

- Nem. Az õ méretére már gyerekruhákat nem kapok. Felnõtt ruhákat kell venni, ami igen drága. Például nadrágot akarok most neki venni és gyerekméretet nem kapok, a felnõtt az meg 4-5 ezer forint.

- Tavaly kezdõdött ez az egész, amikor elmentem a gyerekruházati boltba és végignézegettem. Az se olcsó, a gyerekruha, de gondoltam én, hogy gyerekméretben olcsóbbat kapok, mintha felnõtt méretet veszek és ott már rájöttünk, hogy nem megy rá a nadrág.

- A 2-3 ezer forint attól függ, hogy hol vásárolunk.

- Õneki nem tudok olyan cipõt venni. Õ se nem nagylány, se nem kislány és iszonyú nehéz cipõt venni neki.

- Régen ez nem volt probléma. A mai gyerekek gyorsabban nõnek. Nagyobb a lábuk. Például az unokám 12 éves és már 40-es lába van. Így nehezebb nekik vásárolni, mert minden felnõtt kell most már.

Mv.: - Mi a különbség a bakfisruhák meg a felnõtt ruhák között?

Zsifkó Kornélia: - Gyakorlatilag ma már semmi. Régebben amikor még konzervatívabb volt a divat, akkor tettek különbséget a fiatal lány és a fiatal nõ ruhatára között. Ma már majdnem teljesen egybeolvad. Talán a kicsit konzervatívabb lányok még nem hordanak olyan kivágott ruhákat, pólókat mint a fiatal felnõtt nõk, de ez kezd teljesen egybemosódni.

Mv.: - Tudjuk azt, hogy a bakfis az milyen magas, hányas lába van és milyen a dereka vagy a csípõje? Mikor volt az legutóbb, amikor megmérték az átlagsúlyt meg magasságot?

Zsifkó Kornélia: - Talán még a '70-es évek közepe, vége fele volt, amikor a legutolsó magyar mérettáblázat elkészült. Sajnos az utóbbi idõben nem készült. Lehet, hogy kellene, de ennek óriási költségvonzata van és ha a magyar szabványok nem kötelezõek gyakorlatilag nem biztos, hogy sok értelme van.

Zsifkó Kornélia: - Lehet, hogy inkább annak lenne értelme, hogy közelíteni ahhoz az EU-s szabványhoz vagy ahhoz az EU-s országhoz, aki talán méreteiben legközelebb áll a magyar mérethez és azt átvenni vagy azon finomítani. Költségkímélõbb lenne és gyakorlatilag azt is lehetne alkalmazni. Nagyon jónak találom személy szerint a német méretezést, elég sok testalkatot lefed és bakfisban egészen 176-os testmagasságig elmegy, ami azért azt gondolom, hogy a megnövekedett ifjúságnak a méretét is követi valamennyire.

Zsifkó Kornélia: - Az elmúlt évben a könnyûipar terén közel 30 ezer volt, aminek azért 75 százaléka a lábbelikre érkezik, 20 százaléka a ruházati cikkekre és a fennmaradó néhány százalék az pedig egyéb könnyûipari termékekre. A lábbeliknél érdekes módon hogy elsõsorban nem a méretezéssel kapcsolatban érkeznek minõségi kifogások, inkább anyag vagy gyártási hibából adódó károsodásokra.

Zsifkó Kornélia: - Gyakorlatilag a gyártás beszüntetésére nincs lehetõségünk. Csak azokat a lábbeliket és ruházati cikkeket lehet kivonni, ami rendeltetésszerû használatra alkalmatlan. 

Mv.: - Hogyan tud tájékozódni a vásárló ma a termékek egyre bõvülõ világában?

Zsifkó Kornélia: - A kereskedelmi forgalomba kerülõ termékeket minden esetben el kell látni vásárlási tájékoztatóval. Ez érvényes a textilruházati termékekre is. Része a bevarrt kezelési jelképsor. A vásárlási tájékoztatónak a másik része a minõségtanúsítás. Tehát gyakorlatilag forgalmazni ma Magyarországon enélkül terméket nem lehet, mégis elõfordul sajnos, hogy vannak olyan forgalmazók akik nem tûzik hozzá. Ha én gondos vásárló vagyok, akkor azért az eladótól megkérdezem, hogy ez a termék mit tud, mire képes, mire számítsak. Ha kevésbé vagyok gondos akkor elmegyek haza és megveszem és azt mondom, majd lesz vele valami, legföljebb megreklamálom. Az ilyen esetekben, amikor ebbõl reklamáció származik és a vásárló nem kapta meg a szükséges információt, akkor mi ezt minden esetben alaposítani szoktuk, tehát magyarul visszamehet a boltba és vásárolhat másik terméket helyette.