Négy kisgyerekem van. Tíz évvel ezelõtt Franciaországban voltunk kint, ott kellett dolgozni a férjemnek majdnem két évet. Jóba lettünk fiatal családokkal és ott hallottam, hogy az õ gyerekük például asztmából gyógyult meg homeopátiával. Amikor hazaköltöztünk akkor még itthon nem nagyon foglalkoztak ezzel a dologgal, de engem nagyon érdekelt. Körülbelül öt éve kezdtem vásárolni könyveket és mikor ide költöztünk ebbe a faluba hallottam, hogy a doktor néni homeopátiával gyógyít és a kártyámat már rögtön hozzá adtam le. Az õ segítségével én is elvégeztem egy tanfolyamot, kisebb bajokra használom leginkább ezeket a szereket és azért szeretem nagyon, mert mikor a gyerek elkezd köhögni vagy hasmenése van vagy éppen hány vagy elrontotta a gyomrát, akkor nem állok ott tehetetlenül. Ilyen kis dolgokkal nem tud az ember orvoshoz szaladni, mert valahogy úgy érzi, hogy még annyira nem komoly, hogy orvoshoz kell fordulni vele, de ugyanakkor valamit meg tenni kell már, hogy azt a kellemetlen érzést megszüntessük. Egy komoly betegség volt, amikor a második lányom olyan 4-5 éves lehetett három-négy napon keresztül fölment 40 fok fölé is a láza. Nem akart lemenni. Próbáltunk ülõfürdõt, adtuk neki a bogyókat és különösebben nem javult és egyre jobban aggódtunk, a doktor nénit mindennap kihívtuk és a végén látta, hogy aggódunk és mondta, hogy semmi gond, meg fog gyógyulni a gyerek, de azért fölírta az antibiotikumot és mondta, hogy ha holnap se megy le a láza akkor adjuk be neki az antibiotikumot. És megvártuk a holnapot és tényleg lement a láza és attól kezdve minta elvágták volna a betegséget, teljesen szövõdménymentesen meggyógyult. Én nagyon szeretem a homeopátiát és én is sokaknak segítek. Hívogatnak anyukák, hogy mit lehet adni erre, arra, például már húgyhólyaggyulladást is kikezeltem saját magamnál. Igaz nem úgy, hogy délelõtt jött és délutánra már semmi bajom, egy olyan két-három nap kellett hozzá, hogy elmúljon és ugyanígy a köhögéseket. A legnagyobb lányomnál sûrûn elõfordult hányinger. Éjszaka, este, legtöbbször amikor az ember nem tud orvost hívni és akkor nekem nagyon sokszor segítenek a homeopátiás gyógyszerek és azért szeretem homeopátiás szereket, mert a gyerek alkatának megfelelõen ugyanarra a hányingerre az egyiknek ez kell, a másiknak az kell és érzem, hogy én így résztvevõje vagyok a gyerek gyógyításának.

- Igazából nekünk az az elvünk, hogy verébre nem kell ágyúval lõni. Viszont mikor a gyerek csak lázas, csak lázas akkor azért nagyon aggódik és ha nem megy le rögtön a láza, akkor na látod nem használt semmit a homeopátia és aztán akkor sikerül, meggyógyul, akkor megint visszajön a hite.

- Benne folyamatosan kell tartani. Én sokkal jobban hiszek benne és látom is a hasznát. Olyan dolgokban is segített nálunk eltekintve a konkrét betegségektõl, ilyen lelki dolgokon, hogy az egyik lányom nagyon félt például a vihartól. Ezzel egyszerûen nem lehetett mit kezdeni. Olyan súlyosan félt már a vihartól, hogy ha már borult az ég, akkor már csak a szoknyám mellett tudott megmaradni és ezt teljesen elmúlt.

Torbenkovan Nagyezsda gyermekorvos: - Igen, a homeopátia emberrel foglalkozunk és embert gyógyítjuk a tünetével. Az ember mondhatja, hogy nem vagyunk oké, valami történt velünk, most ezt kell kideríteni, az okot kell kideríteni és a homeopátia tulajdonképpen segít megsemmisíteni ezt az okot és akkor jól vagyunk. Ha már pszichés dolgokról van szó kis potenciában nem fogunk tudni, magas potenciába kell adni egy szer és segít, igen, és rengetegszer van, aki fél a vihartól. Tulajdonképpen a családban minden rendben van, harmonikus a család és mégis valahonnan jön és ezt kell tudni, hogy félelmeinket és túlérzékenységet is mi örökölhetünk a nagyszülõktõl, a dédnagyszülõktõl. Nem is tudjuk mi és hogy volt. Azért mindig megkérdezem persze, hogy milyen betegségei voltak a családban, ez nagyon fontos. És ezt is tud gyógyítani a homeopátiás szer.

Torbenkovan Nagyezsda: - Igen, és ezek a gyerekek az az érdekes, homeopátiások megfigyelték, hogy nem viszik tovább ezt a túlérzékenységet, sõt a terhes anyuka szoktam adni bizonyos szereket és nagyon jól mûködik ez a gyerek. Több eséllyel jön a világra, hogy egészséges legyen és amikor megszületik már akkor is adok, mert ez iszonyú stressz. Kórházban ahol világítás van, ahol zaj van és minden, nem tudunk megóvni a gyereket ettõl és ez is nagyon fontos és akkor is kap pici baba, már amikor megszületik akkor nyilván kap egy pici bogyócskát és ez is segít neki.

Torbenkovan Nagyezsda: - Igen, ez egyértelmûen látszik, hogy nem betegek, egyáltalán ha beteg akkor egy-két napig és utána meggyógyul és nagyon rohan a világban állják meg a helyüket. Igen. És ha nem akkor segítünk nekik.

- Jó napot kívánok, egy kérdésem lenne, ugyanis a kislányom tejérzékeny lett. Pszichológiailag befolyásolja-e az, hogy elvontuk tõle a tehéntejet, ugyanis nagyon szerette a sajtot, a tejet és most nem lehet neki adni.

- Most 9 éves lesz a nyáron.

- Igen, úgy hogy kivörösödött az egész teste, kihólyagosodott és azt mondták, hogy nem szabad neki tejet adni.

- Hát amióta nem adunk neki tejet ilyen bõrtünetei nincsenek.

- Igazság szerint több évvel ezelõtt asztmatikus allergiája lett, akkor nézték a tejfehérjeszintet is a vérében és akkor azt mondták, hogy határértéken van, óvatosan kell kezelni. És azt mondták, hogy ez bizony kialakult nála, úgyhogy egyáltalán nem kaphat tejet. Tehát mikor elvontuk tõle a tejet akkor magába fordult. Az iskolából felhívott a tanár néni és mondta, hogy mi van a Judittal, mi történt, mert órán lehajtja a fejét, ha hozzászólnak elkezd sírni, tehát érzékenyebbé vált mint egyébként volt.

- Nem hiszem, mert gyógyszert szed, ennek ellenére õ sportosztályba jár, tehát kijár futni a többiekkel, ugyanúgy sportol a testnevelési órán, tehát nem éreztetik vele az iskolában sem azt, hogy õ beteg. Itthon se. Mondjuk neki, hogy az orvosság legyen mindig nála, mert egyszerûen köhög, hogy mindig legyen nála, nehogy befulladjon, de amúgy mindenhova visszük, kirándulni megyünk, tehát én nem tudom.

- Értem. Végül is volt olyan, hogy hazaküldték az iskolából mert annyira sípolt és év elején és nem volt nála a pipa, tehát fújni kellett neki és haza kellett, hogy küldjék mert a tanár néni sem tudta, hogy most mit is csináljon. És volt olyan, hogy nem az osztályfõnökkel ebédelt és bizony megette a tejberizsát, holott nem lett volna neki szabad. Akkor ülve aludt mert alig kapott levegõt, éjszakákat nem aludtunk, mert nem tudtuk, hogy mi lesz, úgyhogy borzasztó volt.

- Hát lehet.