Szõdy Judit pszichológus, szerkesztõ: - Ezt csak feltételezni tudjuk, hogy így lett, mert elég sok változás történt a szülészetekben az elsõ könyv megjelenése óta, de hát persze nem mérhetõ, hogy minek a hatására. A könyv az eleve azért készült el, mert volt egy ilyen igény, hogy változzanak a szülészetek, talán csak egy kicsit felgyorsította az eseményeket, de az egész biztos, hogy történtek változások az alatt az idõ alatt.

Szõdy Judit: - Igen, egyrészt az, hogy valóban anyagi problémákkal küzdött az egyesület és ezért aztán mivel a nyomdaköltséget sem tudtuk kifizetni még nekik sem, a másik pedig az, hogy feldolgozás kicsit elhúzódott és ha mondjuk év közepén adtuk volna ki a könyvet, akkor már csak nagyon régi adatokra támaszkodhattunk volna. Így egy gyors új kérdõív kibocsátással ezt a problémát megoldottuk, úgyhogy végül is most sikerült egy olyan naprakész könyvet elõállítani ami igazán friss adatokra támaszkodik.

Szõdy Judit: - Az egész könyvnek az ötlete az onnan indult, hogy szülés elõtt sok édesanya szeretne tájékozódni arról, hogy a különbözõ szülészeti intézményekben milyen szolgáltatások, milyen lehetõségek vannak, de ezt igazából csak a barátoktól tudná megszerezni, ismerõsöktõl esetleg, akik már szültek és mivel ebben az idõszakban, amikor elkezdünk dolgozni az elsõ Születéskalauzon akkor látszott, hogy nagyon sokféle a szülészeti szolgáltatás Magyarországon. Hiszen vannak akik teljesen a hagyományos szülészeti szolgáltatásokat tudják csak nyújtani, de vannak olyanok, amely intézményekben már elég sokrétû a szülészeti ellátás és éreztük, hogy ezt az igényt így lehetne kielégíteni, hogyha minden egyes kórházból megtudjuk az adatokat, hogy náluk hogy folyik a munka, milyen a gyakorlat.

Szody Judit: - Mind a kettõ csoportot megpróbáltuk megszólaltatni. Minden egyes szülészeti intézménynek az osztályvezetõ fõorvosához elküldtünk egy kérdõívet, ami majdhogynem 80 kérdést tartalmaz és elég részletesen ki is töltötték. Tehát majdnem minden szülészettõl visszakaptuk a kérdõívet.

Szõdy Judit: - Volt aki nem nagyon örült neki mert az utolsó kérdésünk az pontosan így hangzott, hogy mi a véleménye a Születéskalauzról és volt aki nem adott teljesen pozitív választ, de azt hiszem, hogy ezt érzik, hogy kimaradni se jó belõle.

Szõdy Judit: - Vannak ilyen intézmények. Van olyan ahonnan se az anyáktól nem kaptunk választ, se a fõorvostól, de ez nagyon kevés, 10-15 kórház maradt ki és ezek nem a nagy intézmények, hanem a kisebbek.

Szõdy Judit: - Ez egy elég komoly eredmény, fõleg azok után, hogy az elõzõ Születéskalauzt a szakma szinte azt mondhatnám, hogy egyértelmûen elutasította.

Szõdy Judit: - Igen, akkor még nem volt benne a levegõben ez annyira, hogy az egészségügy oldalán és a fogyasztóvédelmet erõsíteni kéne és nem értették ezt a szándékot talán, hogy ez nekik is jót tesz.

- A két terhesség között nagyon nagy különbség volt, ugyanis az Ádámmal elfolyt a magzatvíz, jött értem a mentõ, már mentünk is be és ez éjjel fél 3-kor volt és reggel 7:30-kor megvolt az Ádám. Jó, ott is volt egy kis komplikáció mert õ megakadt, már kinn volt a ki fejecskéje és már kész, akkor onnantól kezdve nem tudtam egyszerûen kinyomni, rossz volt a technikám is és az orvosok nyomták ki belõlem a babát és volt egy kis vérömleny a fején. Bogival viszont december 15-re voltam kiírva és december 18-án indították meg szülés, mert nem volt hajlandó a kisasszony elõjeleket produkálni és ott burokrepesztéssel reggel 7-kor megindították és délután fél 4-kor lett meg a baba és az utolsó pillanat nála is ugyanolyan volt mint az Ádámnál. Tényleg, ha ezt valaki mondja akkor el se hiszem, hogy ugyanott kinn volt már a kis fejecskéje, és ott kész, ugyanúgy leblokkoltam, egyszerûen elfogyott már az energiám vagy nem tudom, hogy micsoda, ott is rossz volt a technikám és úgy is szabályszerûen ott nyomta ki belõlem az orvos a babát, hogy most már kész, elég volt, most már a baba életével játszunk. Hogy ha ez most nem sikerül akkor oxigénhiány is fölléphet. És akkor volt szerintem azt a nagyon nagy lökést megadta, hogy na most már gyerünk kifele és akkor gyorsan kijött. És ugyanazon az oldalon volt neki is az a vérömleny, ami az Ádámnak, teljesen. De most már hála Istennek szépen fölszívódott, semmi baj nincsen a fejecskéjével. Szerintem az a nõ hazudik akik azt mondja, hogy neki nem fájt. Ilyen nincsen, nem hiszem el. A második szülésnél ugye mivel meg is indították tehát akkor már ugye más volt ez az egész dolog, föl tudtam rá úgy készülni, mert ugye hát ott volt a párom, akivel már megbeszéltük már az elején, hogy õ bejön a szülésnél. Tehát rengeteget segített. Olyan vigasztalásokat, kézszorításokat kaptam, sõt már én zavartam ki délben, hogy most már menjél enni, igyál kávét, nyugodjál le, semmi gond nem lesz, megleszünk valahogy. Majd 10 perc múlva gyere vissza és addig jól leszünk. Tehát sokkal kiegyensúlyozottabb lelkiállapotban voltam.

- Dehogyis. Szerintem a legmegnyugtatóbb érzés az, hogy ott volt. Tehát bármit amit kértem õ segített és aki ezt ki is használja a kórház, egy apás szülést. Tehát nagyon keveset lát olyankor az ember orvost, szülésznõt is, mert tudja jól, hogy ott van a férj vagy az élettárs, vagy a barát aki segít és a legvégsõ esetekben ugye szólnak, hogy na most akkor szaladjál föl és szóljál esetleg a szülésznõnek, vagy keressél egy orvost, tehát iszonyúan egyedül vagy hagyva ott a szülõszobán és akkor ugye nincs kihez beszélned, csak a párodhoz. Ez a szopás is ugye, ez fõleg azért gondolkodtam most már el azon, hogy a kórházban lehetõség nyílik a baba-mama szobára, eleve ezt is az elsõ pillanattól kezdve be is írattuk a terheskönyvbe, hogy én olyan szobába szeretnék menni a kisbabával együtt, nekem ne négy óránként hozzák ki a gyereket etetni vagy három óránként, hanem én vele szeretnék lenni, anno ugye 15 évvel ezelõtt erre még semmi esély nem volt. Nem is adtak meg ilyen lehetõséget, apás szülés sem volt, semmi se. Az elsõ pillanattól kezdve, hogy apás szülést szerettünk volna ami ugye be is következett, tehát fokozatosan fölkészül rá az ember ugyanúgy, hogy na most akkor majd föl kell kelni korábban, vagy majd az éjszakák azok zaklatottabbak lesznek, mert biztos majd hasfájós lesz a baba, meg ez lesz a baja, meg az lesz a baja. Szóval ez már kezdett a szülés után ugye már fokozódni, hogy meglett a kislány, behozták a szobába, most alszik, most föl kéne õt kelteni õt etetni, most hogy csináljuk, most így csináljuk, de jöttek ezek a dolgok amit nem is kellett tanítani. Az elsõ pillanattól kezdve mondom mienk volt a baba és nagyon jó volt, ott betanultuk a szakmát rendesen az öt nap alatt.

Szody Judit: - Nagyon nehéz kérdést kaptam most, mert azt láttuk, hogy mind a két végletet megtalálhatjuk az intézmények között és magunk csodálkoztunk el legjobban például azon, hogy annak ellenére, hogy az új egészségügyi törvény, ami már most nem is mondhatjuk, hogy annyira új, elvileg biztosítja azt, hogy az anya és a gyermek elválasztása csak szigorúan orvosi indokok mellett legyen lehetséges, mégis azt találtuk, hogy van három olyan kórház, azok közül akik válaszoltak persze a kérdõívre, ahol egyáltalán nincs lehetõség rooming-inre. Nem lehetnek együtt a kisbabák és az anyukák.

Szody Judit: - De nekem ahhoz képest sok, hogy törvényes joga lenne az anyának együtt lenni a kisbabájával.

Szody Judit: - Hát pozitív oldalon ami tényleg nagyon látványos változás, hogy míg a '99-es könyvünkben azt hiszem, hogy talán egy vagy két intézményben volt lehetõség a szülésznõ választásra, a mostani válaszok nagyrésze ezt tartalmazza, hogy lehet szülésznõt is választani, nemcsak orvost.

Szõdy Judit: - Ez nekem is szöget ütött a fejemben, ugyanis a szülésznõvel nem tudom, hogy hogy lehet találkozni. Ugye mert általában hogyha van felkészítõ tanfolyam, akkor ott talán megismerik az anyák a szülésznõket és van alapjuk arra, hogy válasszanak, de leginkább szerintem ismeretségi kör ajánlhatja. Az is egy rejtély számomra, hogy hogy tudják megoldani ezt, hogy a szülésznõk végig ott legyenek annál a szülésnél akár a 18 órás mûszakuk után, de mégis megoldják és ez az anyáknak nagyon jó, mert egy olyan személy van velük végig akit ismernek és elfogadnak.

Szõdy Judit: - Valami van ebben, de azt látjuk, hogy ha mondjuk egy kis vidéki szülészet fõorvosában megmozdul valami akkor õ is tud csodát teremteni az osztályából.

Szõdy Judit: - Vannak ilyen kisebb-nagyobb csodák. Csodának nagyok, csak méretük nem biztos, hogy olyan hatalmas és azt is tudjuk, hogy a budapesti kórházak között is vannak olyanok, akik ahol azt vallják, hogy tudják, hogy nagyon sokféle igény van, nagyon nagy igény van arra is, hogy teljesen hagyományos szülészeti ellátás legyen valahol, így hát a hatalmas osztályokon, ahol lenne rá lehetõség, szándékosan nem változtatnak, mert így is bõven telt házuk van.

- Úgy a testhelyzet megválasztásában ott csak ez az egy lehetõség volt, hogy én felfeküdtem a szülõágyra és úgy szültem. Elég késõn feküdtem fel, mert mondták, hogy ha felfekszem akkor ugye már föl nem kelhetek többet és már a miatt is, hogy gyorsabban táguljak nem feküdtem fel, mert ha lefeküdtem az ágyba akkor is egybõl ugye csökkentek a fájdalmaim.

- Már mikor megkezdõdtek a tolófájások akkor kaptam, addig nem. Addig csak a CTG volt rám kötve, a szívhangot nézték.

- Hát mondjuk a CTG az szerintem a baba egészsége szempontjából is fontos, ugye a szívhang.

- Hát az injekció az nagyon hirtelen jött, azt nem beszéltük meg, de hát gondolom, hogy csak segített rajtam, mivel nem tágultam.

- Fantasztikus. Szerintem egy anyának ennél nagyobb boldogság nincs is, csak egy gyerekért lehet ilyen fájdalmat vállalni.

- Igen, rengeteg fénykép is készült róla. Inkább azokból emlékszem, mert úgy hirtelen akkor nagyon kimerültem, úgyhogy inkább utána a képekbõl raktam össze, hogy mi hogy történt. Azért kértem is, hogy fényképezzenek, hogy azért akkor én nem tudok figyelni annyira és hogy lássam, hogy milyen volt.

-Egy nõnél persze van még egy ahogy a finisbe, ahogy közeledünk a szüléshez, egyre jobban kezd ugye félni a szüléstõl magától, amit egyébként miután mind a két gyereknél bent voltam tényleg egy jogos félelem, mert nem lehet tudni elõre hogy zajlik majd a dolog, könnyen szül-e. Hát ugye hányszor hallottam olyat is, aki bement szülni, és gyakorlatilag megkezdõdnek a fájások és benn a szülõszobán derül ki, hogy természetes úton nem fogja tudni megszülni a kicsit. Tehát hogy az ember úgy készül 9 hónapig, hogy minden happy és hát hála Istennek az esetek túlnyomó többségében valóban az. Tehát ahogy a nagykönyvben, nagy regényekben szépen megtörténik, hogy bemegy, nem akarom szegény nõket bántani, szóval nem kicsit, mert az is változó, mert Fannival majdnem egy napig vajúdott Kriszti. Tehát bemegy, vajúdik és kínok, fájdalmak közepette megszüli. De ez is alkati dolog, és akkor a dolog készen van. Tehát azt õ elõre nem tudhatja, hogy hogy fog történni, tehát egy idõ után attól is elkezd félni, ahogy közeledünk a terhesség végéhez, hogy Jézus Mária, eddig szép volt, de most jön a szülés, hogy na most akkor az majd hogy lesz.

-Suhai Hodász Gábor pszichológus, a Születéskalauz egyik szerzõje: Vizsgálataink azok az apák szülõszobai élményeire vonatkoznak. Különbözõ csoportokat hasonlítottunk össze, voltak kórházban szülõk, részben olyanok, akik hagyományos kórházi tanfolyamokon készültek vagy nem készültek fel a szülésre, részben olyanok, akik az aktív szülés program segítségével készültek a szülésre és vizsgáltunk olyan párokat is, ahol az asszony egyedül szült. A párok a szülés elõtt is és a szülés után is kitöltöttek egy eléggé hosszadalmas kérdõívet. Nagyon sokszor elõkerül a válaszokban a tehetetlen szó. Úgy tûnik, amikor arra kérdeztünk rá, hogy mi a legmeghatározóbb élménye a szüléssel kapcsolatban, akkor a kórházi apák javarésze ezt a tehetetlenséget jelölte meg vagy ennek valamilyen szinonímáját. És hogyha belegondolunk az õ apaságának ez az elsõ megfogalmazódó élménye, a nagyon friss apaságának, hogyha ez a legfrissebb élmény, a tehetetlenség, a nem tudok segíteni, nem vagyok képben, akkor ez egy nagyon rossz kezdet. Hála Istennek nagyon sok a reformtörekvés. Sokszor úgy látom, hogy ezek a reformtörekvések csak a felszínen jelennek meg, hogy egy-egy elem érvényesül, mondjuk beengedjük az apát, de már nem hagyjuk, hogy kilépjen a statiszta szerepbõl, bénázik a szülõ nõ fejénél, azt mondjuk, hogy mi vertikálisan szülünk, mert úgy jobb és innentõl kezdve nem engedjük lefeküdni azt sem, aki pedig szeretne. Biztos vagyok benne, hogy egy szemléleti váltásra van szükség. Úgy látom, hogy ez a szemléleti váltás egyre inkább érlelõdik a magyar szülészetben. Az alternatívák, a választható lehetõségek felkínálásáról van szó. Az nem alternatív szülészet, hogyha nálunk csak bordásfalba kapaszkodva lehet szülni. Nem, ez a bordásfal diktátuma. Az alternatív szülészet az az, hogy beszélünk arról, hogy milyen sokmindent lehet és rábízzuk a döntést a szülõ nõre, illetve az õ párjára és majd õ kiválasztja azt, hogy õ hogyan szeretne. Azt hiszem, hogy egy nagyon fontos. Szülészeten dolgozóként akár orvosként, akár nõvérként azt sugározni, azt közvetíteni, hogy nem is feltétlenül csak a szavak szintjén, a viselkedésünkkel, egy-egy mosolyunkkal, hogy tudsz szülni, te tudod megszülni a gyerekedet, te tudod ennek a módját egyedül igazán jól. Azt látom, hogy amikor egy szülõ nõ vagy egy várandós asszony belebotlik egy ilyen orvosba, egy ilyen szülésznõbe, akkor általában úgy reagál, hogy jé, tényleg. És ez óriási önbizalmat és erõt ad, hogy ha még meg is engedjük, hogy tényleg a saját útján-módján szülje meg a gyermekét akkor azt hiszem valami nagyon fontosat teszünk. Ehhez persze el kell fogadnunk azt, hogy egészen addig, amíg élettanilag rendben zajlik a szülés csak statiszták vagyunk, orvosként szülésznõként, pszichológusként ami egy nehéz szerep. Az orvosi egyetem arra képzi ki az orvost, hogy fõszereplõ legyen, hogy beavatkozzon. Nagyon fontos, hogy az orvos tudjon beavatkozni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az is nagyon fontos, hogy csak akkor avatkozzon be, amikor arra szükség van. És azt hiszem, hogy az apák helye, szerepet a szülõszobán pontosan egy ilyen megítélés alá esik.

Suhai Hodász Gábor: - Sõt, amikor azt mondom, hogy szerintem az alternatív szülészet arról szól, hogy választási lehetõségeket kínálunk föl és megbízunk annyira a szülõ nõben és a párjában, hogy el tudják dönteni, hogy nekik mi a jó akkor ugye nem mondtam ki, de azt is mondtam, hogy lehet azt is választani, hogy egyedül szülöm meg a gyerekemet. Lehet azt is választani, hogy én nem akarok ott lenni, amikor a feleségem szül. Hogy ha ez nekünk így jó, akkor.

Suhai Hodász Gábor: - Ez mindig egy közös döntés. Hogyha a pár nem akarja, akkor sem divatból, sem megfelelésvágyból, sem semmilyen külsõ nyomásra nem szabad bemenni.