- Hét éves elmúlt, amikor az iskolába került. Kétszer volt nagycsoportos. Az volt a probléma, hogy több irányban volt a figyelme, mint egy konkrét dologra. Nagyon sok cikket is olvastam evvel kapcsolatban, hogy ez nem egy kis probléma, ez egy általános probléma, hogy a gyerekek nagyon sok figyelmet bonyolítanak egy idõben, és ezért egy kicsit túl fokozottak is. Annyiban változott ez az egy év, hogy tényleg kicsit komolyabb is lett, és hát ez idõ alatt megtanult írni, olvasni. Szerintem egy kicsit összefogottabb lett, kicsit fegyelmezettebb lett. Kicsit ez a szétszórtsága egy kicsit összpontosult bizonyult dolgok felé.

- Hát mivelhogy lényegében úgy készültünk, hogy esetleg megy iskolába, úgyhogy születésnapjára õ egy íróasztalt kért, amit már gyönyörûen berendezett és a kincsei és a gyûjtögetései vannak. Azon kívül, hát azért vannak neki olyan elõkészületes füzetei, amibe õ kis feladatokat készít. Úgyhogy ezeket szereti, figyelmesen csinálja. Hát próbálunk tényleg arra összpontosítani, hogy amit csinál, akkor arra a konkrét feladatra figyeljen és azt hiszem ez az elsõdleges, ami fontos, hogy ha elsõ osztályba került, ezt a 45 percet tényleg végig tudja ülni és arra figyeljen amire a feladat õt kötelezi.

- Igen. Hát kézügyessége, vonalvezetése jó. Egyébként ami hasznos, mert hogyha az iskolába ugye fogják tanulni, meg õ is már kezdi, hogy hogy kell a mamát. A saját nevét ugye le tudja írni, de egy kicsit a forma, a vonalvezetés, a magasságok tartása, logikai feladatok.

- Nem, ezt én nem erõltetem. Szóval ez nem úgy van, hogy most leül és negyven percig vagy negyvenöt percig feladatot készít, hanem egy picit arra próbálom összpontosítani, hogyha öt percig is, vagy ha csak egy sort csinál, de akkor arra figyeljen. Hát az óvodába ugyanaz. Ott is vannak ilyen játékos feladatok, ugyanígy saját maguk készítenek dolgokat, rajzolnak, festenek, számolnak ugye. Hát nem papíron, de logikailag, és evvel semmi probléma nincs. Ezek csak azért vannak, hogy a kicsi tudja azt, hogyha majd iskolába kell kerülni, akkor ez a feladat, akkor arra az idõre arra kell figyelni és az alatt nem lehet mondjuk játszani.

- Ezt mi megbeszéltük egyébként a Dominikkal és hasznos az íróasztal, mert azért ezeket a dolgokat, meg õ állandóan gyûjtöget különbözõ képeket, matricákat, matricás füzeteink vannak. Szóval ennek mindennek meg van a helye és mindenféle dobozkák és szögeket, mert azt mondta, hogyha majd õ megöregszik és nagy lesz és valakinek szüksége lesz rá, akkor tud adni belõle. Úgyhogy semmiféle lelki válságot nem okozott. Azon kívül a csoportjában nagyon sok gyermek maradt. Úgyhogy ebbõl nekünk semmiféle nézeteltérés vagy probléma nem volt. Mivelhogy így jónéhány gyermek barátja esetleg egy iskolába is mennek.

-Rick Istvánné tanítónõ: Elsõsorban ez a döntés a szülõ feladata, hiszen a saját gyerekérõl van szó. De mindenképpen helyes, hogyha kikéri az óvónõ véleményét és ezt a kettõt megpróbálja összehozni. Hogyha ez a kettõ nem elegendõ ahhoz, hogy el tudja dönteni, akkor érdemes szakirányban tovább gondolkodni. Ami azt jelenti, hogy az óvónõ véleménye vagy tanácsa alapján fölkereshet egy nevelési tanácsadót, vagy pszichológust ahol a nevelési tanácsadóban pszichopedagógusok vizsgálata vagy velük történõ beszélgetés alapján dõlhet el, hogy õk javasolják-e az iskolakezdést a kisgyermek számára vagy sem.

Rick Istvánné tanítónõ.: - Az iskolaérettségnek számtalan összetevõje van. Ez egy pszichés, egy szociális, egy fizikai, egy szellemi érettséget jelent az iskolaérettség, ami megnyilvánul a kisgyermek viselkedésében, magatartásában, a különbözõ viszonyulásaiban. Ezt most hosszadalmas volna részletezni. Csak néhány dolgot ragadnék ki belõle. Például megnyilvánul abban, hogy hogyan viszonyul egy feladathoz. Észre lehet venni a gyereknek a rajzában, hogy iskolaérett-e, vagy sem. Tudatosabban rajzol például. A játékaiban céltudatosabbá válik. A gondolkodása is egy kicsit más irányba terelõdik, az is céltudatosabb lesz, összetettebb lesz. Ok-okozati összefüggésekben kezd gondolkodni. Például a beszélgetésében jól használja, helyesen használja a múlt idõt egy iskolaérett gyermek. Illetve hát várja magát az iskolát. Kérdezi a szüleit errõl. Ha a gyereknél ilyesmit lehet tapasztalni, akkor érdemes ebbe az irányba haladni. Ha viszont nem, akkor megfontolandó, hogy esetleg adunk úgymond még egy évet a kisgyermeknek. Hiszen ma jellemzõen a gyerekeknek 70, 80, van olyan iskola ahol a 90 %-a is hét, hét és fél évesen kezdi az iskolát.

Rick Istvánné tanítónõ.: - Én azt gondolom, hogy semmiképpen sem üdülés. Nem pusztán arról van szó, hogyha egy évet ott tölt, akkor az az egy év eltelik. Mindenképpen az alatt az egy év alatt rengeteget változik. Eleve fizikai változásokban is kell gondolkozni, hiszen fizikailag fejlõdik, nõ, erõsebb lesz. Például egy kis termetû gyereknél kifejezetten hasznos lehet, hogyha a fizikai teherbírása az egy év elteltével pozitív irányba változik. Az alatt az egy év alatt fejlõdik a gondolkodása. Számtalan olyan spontán hatás éri, amibõl profitálhat tulajdonképpen. Ami hát kvázi felkészíti az iskolás életre.

Rick Istvánné tanítónõ.: - Én azt hiszem, hogy az elsõdleges célja minden szülõnek az, hogy a gyermekének az iskolakezdése sikeres legyen. Én az önmagam számára megfogalmaztam, hiszen a saját gyerekemet is tartottam egy évet az óvodában, és én magamnak azt mondtam, ha csak egy százalék esélyt látok arra, hogy valami úgymond nem jön be, akkor nekem az a kötelességem, mint szülõnek, hogy ott tartsam még egy évet az óvodában, mert a legfontosabb az, hogy az iskolakezdés a gyermek számára sikeres legyen. Hiszen az iskolakezdés az akár hosszú évekre, vagy talán nagy szónak tûnik, de egy életre is meghatározhatja a gyermeknek az iskolához vagy a tanuláshoz való viszonyát.

- Ennek egyetlen oka volt. Az óvónõvel való beszélgetés alapján az óvónõ véleménye az volt, hogy a rajzaiban még nem nyilvánulnak meg azok a motívumok, amik egy iskolaérett gyermeknek szükségesek, illetve a koncentrált figyelmében tapasztalt néhány hiányosságot és én azt gondoltam, hogy akkor megéri az az egy év, amíg teljesen beérik. És ez igazolta is az óvónõt és az én döntésemet is. Hiszen ma boldogan jár iskolába, nagyon jó a bizonyítványa, és az elmúlt egy évben, hiszen most másodikos, soha nem tapasztaltam azt, hogy fáradt lett volna például.

- Õsszel, amikor meglátom a motyolit naptáron a motyolit.

- Egy kis mosómedve, egy állat.

- Hát igen. Inkább fotó.

- Jó szerintem. Hát sok szék lesz és sok gyerek lesz és jó lesz.

- Tanulni.

- Olvasni, matekozni, meg csillagokat kapni. Ilyenek.

- Amikor jókat csinálok. Például megtanulok egy valamit.

- Egy fekete pontot.

- Ezt sokszor hallottam róla.

- Igen.

- Hát mert ott jó lesz szerintem. Lehet tanulni is. Olyan lesz, mint az óvoda.

- Hát nem, csak néha vannak foglalkozások.

- Igen.

- Tanulni is, meg játszani is.

- Lehet.

- Akkor nem.

- Szerintem nyolc.

- Vagy öt.

- Hát matekot, meg fizika órát, meg angolt, meg ilyeneket. Járok angolra az oviban.

- Hát azért, hogy okosak legyünk és ügyesek és sokkal többet tudjunk amikor elmegyünk a munkahelyre.

- Hát az nem tud olyan nagyon kevés mindent. Nagyon sok mindent meg kell majd tanulni a munkahelyén, meg nem tud valamit.

- Én apánál fotós lennék.

- Plakátokat fotóz meg állatokat. Mondjuk az szerintem könnyû dolog. Csak a gombokat meg kell tanulni nyomogatni, meg ilyenek.

- Lehessen minden szünetben játszani, meg focizni, meg kimenni az udvarra, meg enni. Meg azt is akarom, hogy legyen sok barátom.

Rip.: - Az iskolaválasztás heteit, napjait, hónapjait éljük. Kezdenek a szülõk tájékozódni, a nagycsoportos óvodások szülei, hogy merre induljanak. Mi olyan sokszor elmondtuk már ebben a mûsorban, hogy nem iskolát kell választani, hanem tanító nénit. Ilyenkor szokták a szülõk megkérdezni, hogy na de hogyan? Hogyan kell Katalin tanítónõt választani?

- Görög Katalin tanítónõ: Hát minden iskola szerintem most hirdet nyílt napokat. A mi iskolánk is ezzel így van. Állandóan elmondjuk, hogy ezek a nyílt napok nem csak a szülõknek szólnak, hanem a gyerekeknek.

Görög Katalin tanítónõ.: - Én úgy gondolom, hogy igen. Ez a legfontosabb. Hiszen a gyerek fog együttmûködni egy tanító nénivel. A gyereknek kell megismerni és megszeretni és elfogadnia. Õ érzi azt, hogy tud-e ezzel a tanító nénivel együtt dolgozni, szimpatikus-e neki vagy nem.

Görög Katalin tanítónõ.: - Igen én nagyon sokszor éreztem azt, hogyha bejött hozzám egy kisgyerek, akkor kötõdik egyáltalán az én stílusomhoz. Elfogadta, nem fogadta, odajön hozzám és most is volt egy ilyen élményem, holott én jövõre nem leszek elsõs tanító néni, hogy a bejövõ kis vendéggyerek nagyon elkezdett hozzám kötõdni. Nagyon sokszor odaszaladt hozzám, tõlem kérdezett meg dolgokat és úgy fájt egy kicsit a szívem, hogy nem én leszek a tanító nénije, bár ezt elmondtam neki. És úgy éreztem, hogy neki biztos jó lenne, hogyha én lennék, de hát nem lehetek minden évben elsõ osztályos.

Görög Katalin tanítónõ.: - Énszerintem õ is ugyanúgy, ahogy a gyerek kiválasztja õt, hogy van egy belsõ érzés amivel érzi, hogy ez a kisgyerek esetleg más, mint a többi. Lehet, hogy az egy rendetlen kisfiú, egy rosszalkodó kisfiú, de van benne valami, ami neki nagyon fontos. Énszerintem minden gyerekben, az lehet rendetlen, lehet nagyon okos, lehet egy nagyon csöndes gyermek meg lehet azért azt a dolgot találni, kitapintani azt a részét, ami nagyon szép és érdemes vele foglalkozni, ami érték abban a kisgyerekben. De mi is választunk természetesen valahol, de hát odakerül az iskolába és akkor úgyis megismerem a többi oldalát is.

Görög Katalin tanítónõ.: - Hát ami nagyon fontos, hogy hogyan szól a tanító néni az õ gyerekéhez, akár a többi gyerekhez. Az, hogy milyen az óra abba úgysem tud  beleszólni, mert nagyon sokszor nem is elsõ osztályba megy órát látogatni. Hiszen az a tantó néni már esetleg második osztályban tanít, vagy esetleg negyedik osztályban, mert onnan megy vissza elsõ osztályba. És akkor el szokták követni, de hát, hogy most õ nem tudja, hogy hogyan tanít. Viszont szerintem a személyiségébõl nagyon sok mindent ki tud olvasni egy szülõ.

Görög Katalin tanítónõ.: - Nem. Szerintem ez egy nagyon belsõséges dolog, amit nagyon nehéz megfogalmazni, mi az, ami a másikban engem rögtön megfogott. És azt a szülõk is érzik azért azt az emberséget, a kisugárzását egy tanítónak.

- Nagyon fontosnak tartom, hogy a szülõ ragaszkodjon hozzá, hogy bemehessen az iskolába és megnézhesse a tanító nénit tanítás közben.