- BabaNet
#baba#anya
Babanet - Vendég a Háznál  02.02.21
   Mûsorarchiv
   Mûsortörténelem
   Stáblista

Vendég a háznál
2002. február. 21.
Kossuth rádió, 13.05

Rip.: - Mi ez a halacskázás, amit most kell csinálni?

- Nem tudom.

Rip.: - Te nem tudsz halacskázni?

- Tudok, de a vízben szokták.

Rip.: - Na de itt a jégen én láttam az elõbb, hogy a többiek csinálják azt hogy kell?

- Hátulra menni.

Rip.: - És így nyitjuk, meg zárjuk a lábunkat?

- Igen.

Rip.: - Nem nehéz ez?

- Nem.

Rip.: - És te szeretsz idejönni?

- Igen. Sokat szoktunk korcsolyázni és szeretek korcsolyázni.

Rip.: - Jól megy neked?

- Igen.

Rip.: - Mekkora gyerekekkel foglalkozik most itt?

-Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ: Hát jelenleg a csoportnak ez a kisebbik része négy, öt évesek. A csoport másik fele pedig öt, hat. Tehát õk nagyobbak már egy kicsikét.

Rip.: - Hányadik foglalkozás ez számukra?

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Ez nekik most a tizedik alkalom. A program jelenleg tizenkét hetes, úgyhogy most már lassan a végére érünk ennek a programnak.

Rip.: - Amikor elõször idejönnek akkor van elõször a lábukon korcsolya többnyire?

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Hát a legtöbb gyereknek igen. Van aki már elõtte anyukával, apukával kint volt a jégen és valamennyire egy kicsikét tud lépegetni, de a gyerekek nagy része ilyenkor jön elõször jégre.

Rip.: - És akkor tíz alkalom után itt már egy ilyen körülbelül ötven méteres szakaszon vidáman elcsúszkálnak és hát úgy látom alig, alig esnek el.

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Igen, igen. Ez alatt az idõ alatt õk nagyon hamar megtanulnak korcsolyázni. Miután picik nagyon könnyen tanulják a mozgást.

Rip.: - Ez a négy, öt éves kor az, amikor ajánlják, hogy elkezdjék a gyerekek a korcsolyázást?

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Hát inkább az öt ami ideális. A mozgáskoordinációja addigra már annyira kialakult, hogy tudunk feladatokat gyakorolni.

Rip.: - Tehát tudja, hogy jobb kezem, bal kezem, fölemelem a térdem ilyesmi.

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Igen, igen, igen.

Rip.: - De látok azért itt hétvégenként egészen pici gyerekeket is, hogy próbálnak tanítgatni. Még ilyen kétélû kis korcsolyákon is. Errõl mi a véleménye?

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Hát ezzel valóban nem fog megtanulni korcsolyázni, de viszont ugye ezzel nem esik el. Tehát nem lesz rossz élménye a jégrõl. A jeget megszereti, arra nagyon jó.

Rip.: - Van olyan gyerek, akit nem nagyon lehet megtanítani?

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Nagyon ritka kivételek, akit abszolút nem tudunk megtanítani korcsolyázni. Hozzájuk egy picikét több türelem kell. Egy kicsikét több játékkal próbáljuk meg olyankor elindítani õket és a legtöbb esetben sikerrel is járunk.

Rip.: - Egy ilyen tizenkét hétnek vagy tíz alkalomnak mi a lényege? Tehát, hogy valamennyi biztonsággal tudjon mozogni?

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Igen, hogy egy alap jégbiztonságot szerezzen a gyerek, illetve, hogy megszeresse ezt az egész korcsolyázást.

Rip.: - Mit tart a legelején a legfontosabbnak, amikor kezdjük tanítani a korcsolyázásra?

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - A legfontosabb dolog az, hogy amikor a gyerek a jégre feláll akkor mindig elõredõljön menet közben. Hogyha hanyatt dõl, akkor automatikusan a lába kicsúszik alóla és hát ez nagy veszélyekkel jár. Ugye hanyatt esik, beveri a fejét. Komoly balesetek lehetnek. Illetve a másik nagyon fontos dolog az pedig az, hogy mindig hozzon a gyerek kesztyût. Tehát mindig legyen a kezén valami, szintén a baleset elkerülése miatt. Hogyha elesik, leteszi a kisgyerek a kezét, és ha átmennek a kezén, átkorcsolyáznak rajta, akkor ne a kezét vágja elsõsorban, hanem a kesztyû az azért véd rajta. Ez a két nagyon fontos dolog.

Rip.: - Olyasmire is gondoltam, hogy esetleg van, aki azt mondja, hogy nem kell fogni, hadd tanulja magától és nem baj, ha sokat esik. Van aki azt mondja, hogy nem engedem, hogy elessen nehogy megijedjen és hogy inkább az élvezetet érezze meg.

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Ez gyerektõl függ. Az a jobb, hogyha nem fogja a szülõ a gyerek kezét, mert sokkal hamarabb elindul.

Rip.: - Hú Krisztián csupa kék, zöld a térded mi történt vele?

- Térdre estem. Száznyolcvanat akartam ugrani, száznyolcvan fokos ugrást és összegabalyodott a lábam és térdre estem.

Rip.: - Milyen sporteszközzel akartál ugrást végezni?

- Ez agresszív görkori.

Rip.: - Miben más egy ilyen kori, mint a normál görkorcsolyák?

- Erõsebb, erõsebbek a kerekei, jobbak benne a csapágyak és kisebbek a kerekei, hogy elférjen két kerék között egy ilyen kis csúszó ami illeszkedik a csõre. Korlát, vagy valamilyen ilyen csõre.

Rip.: - De miért kell csúszni a korlátokon, én azt nem értem elsõsorban?

- Akik nem görkorcsolyáznak, azok nem értik meg. Ki kell próbálni, hogy tudjad. Régebben fitness görkorcsolyáztam és az abból áll, hogy gurulgatok az utcán. S láttam az újságokban, meg a videófilmekben, hogy nagyon jól néz ki, hogyha leugrálnak ilyen magasabb helyekrõl és ezért választottam ezt a sportágat. Énszerintem az agresszív néz ki a legjobban és az az egyik legveszélyesebb sport.

Rip.: - Miért jó az, hogy veszélyes?

- Hát mert sok örömet lelek benne. Felmegy az adrenalin szintünk.

Rip.: - Jozsua.

- Négy lépcsõfokról le tudok ugrani úgy, hogy közben száznyolcvan fokban megfordulok.

Rip.: - Szembõl indulsz és hanyatt érkezel ugye?

- Igen. És elég magasról is tudok ugrálni, mert úgy van kialakítva a görkorcsolya, hogy ne fájjon, de hát nagyon sokszor elesek és ez azért eléggé fáj és csöveken csúszkálás is elég jól megy.

Rip.: - Nem félsz attól, hogy komolyan megsérülhetsz?

- Hát én nem nagyon tartok tõle, mert hogyha nagyon veszélyesnek látok valamit, akkor azt inkább nem csinálom meg, hanem gyakorlok lépcsõfokozatonként.

- Én nem nagyon félek, én nagyon vakmerõ vagyok, mert hát én amikor tudok valamit, négy lépcsõfokról tudok leugrani, akkor már száznyolcvanfokos fordulatú ugrást is szeretnék arról a négy lépcsõfokról ugrani, és hogyha úgy gondolom, hogy pont meg tudom csinálni, akkor én már azt meg fogom csinálni. Mert hogyha nincsen kockázat, akkor nincsen olyan élmény. Produkálom magam. Meg azért élvezem is. Akkor is görkorizok, hogyha nem lát senki.

Rip.: - Kinek szeretnétek produkálni magatokat?

- Talán az osztálytársaknak.

Rip.: - Õk már láttak benneteket?

- Egy-két barátom látott. Hát azt mondták, hogy még gyakorolnom kell, és hogy õk még ezt se tudnák megcsinálni.

Rip.: - Büszke voltál magadra?

- Hát persze.

Rip.: - Azt mondtad, hogy ezt a sportot választottam. De hát nem jársz edzésekre. Hogyha nem jársz edzésekre, akkor nincs aki tanítson.

- Nem, mert hogyha megnézzük a tévében, vagy elmegyünk olyan helyekre ahol ott a profik is görkorcsolyáznak velünk együtt, akkor õk tanítanak és sok ember tanít együtt. Szóval nem egy embernek veszem át a stílusát, hanem egyéni stílust alakítok ki, sok ember stílusából egybevonva. Lehet, hogy több idõ alatt, de megtanulom azt amit meg kell tanulnom. Megpróbálom, elesek, aztán megtudom belõle, hogy mit rontottam el. És akkor legközelebb azt már nem rontom el. Ha legközelebb is elesek, akkor legközelebb is levonom a tanulságot, hogy megint mit rontottam el és akkor egy idõ után megtanulom azt a trükköt.

- A sok profi is magától tanult meg görkorizni. Akiket ismerek azok mind maguktól tanultak meg. Nagyon jól tudnak görkorizni.

Rip.: - Magyarul Magyarországon ennek nincsen hagyománya és még nem alakultak ki azok a szervezetek, ahol ezt oktatnák.

- Azt mondták nekem, hogy nagyon, nagyon kevesen görkorcsolyáznak Magyarországon és ez az a sport a BMX-ezésen kívül, amit a világon nagyon kevesen ûznek.

Rip.: - Talán pontosan azért, mert igen veszélyes?

- Igen szerintem azért.

Rip.: - A szüleitek ezek után gondolom kellõen féltenek benneteket.

- Hát igen.

Rip.: - Anyukád mit mond amikor elmész otthonról korizni?

- Azt, hogy legyek nagyon óvatos és vegyem föl a sisakomat.

 

 

 


 

Szakértõink
  e-mail

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?