- Nem tudom.

- Tudok, de a vízben szokták.

- Hátulra menni.

- Igen.

- Nem.

- Igen. Sokat szoktunk korcsolyázni és szeretek korcsolyázni.

- Igen.

-Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ: Hát jelenleg a csoportnak ez a kisebbik része négy, öt évesek. A csoport másik fele pedig öt, hat. Tehát õk nagyobbak már egy kicsikét.

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Ez nekik most a tizedik alkalom. A program jelenleg tizenkét hetes, úgyhogy most már lassan a végére érünk ennek a programnak.

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Hát a legtöbb gyereknek igen. Van aki már elõtte anyukával, apukával kint volt a jégen és valamennyire egy kicsikét tud lépegetni, de a gyerekek nagy része ilyenkor jön elõször jégre.

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Igen, igen. Ez alatt az idõ alatt õk nagyon hamar megtanulnak korcsolyázni. Miután picik nagyon könnyen tanulják a mozgást.

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Hát inkább az öt ami ideális. A mozgáskoordinációja addigra már annyira kialakult, hogy tudunk feladatokat gyakorolni.

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Igen, igen, igen.

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Hát ezzel valóban nem fog megtanulni korcsolyázni, de viszont ugye ezzel nem esik el. Tehát nem lesz rossz élménye a jégrõl. A jeget megszereti, arra nagyon jó.

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Nagyon ritka kivételek, akit abszolút nem tudunk megtanítani korcsolyázni. Hozzájuk egy picikét több türelem kell. Egy kicsikét több játékkal próbáljuk meg olyankor elindítani õket és a legtöbb esetben sikerrel is járunk.

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Igen, hogy egy alap jégbiztonságot szerezzen a gyerek, illetve, hogy megszeresse ezt az egész korcsolyázást.

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - A legfontosabb dolog az, hogy amikor a gyerek a jégre feláll akkor mindig elõredõljön menet közben. Hogyha hanyatt dõl, akkor automatikusan a lába kicsúszik alóla és hát ez nagy veszélyekkel jár. Ugye hanyatt esik, beveri a fejét. Komoly balesetek lehetnek. Illetve a másik nagyon fontos dolog az pedig az, hogy mindig hozzon a gyerek kesztyût. Tehát mindig legyen a kezén valami, szintén a baleset elkerülése miatt. Hogyha elesik, leteszi a kisgyerek a kezét, és ha átmennek a kezén, átkorcsolyáznak rajta, akkor ne a kezét vágja elsõsorban, hanem a kesztyû az azért véd rajta. Ez a két nagyon fontos dolog.

Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Ez gyerektõl függ. Az a jobb, hogyha nem fogja a szülõ a gyerek kezét, mert sokkal hamarabb elindul.

- Térdre estem. Száznyolcvanat akartam ugrani, száznyolcvan fokos ugrást és összegabalyodott a lábam és térdre estem.

- Ez agresszív görkori.

- Erõsebb, erõsebbek a kerekei, jobbak benne a csapágyak és kisebbek a kerekei, hogy elférjen két kerék között egy ilyen kis csúszó ami illeszkedik a csõre. Korlát, vagy valamilyen ilyen csõre.

- Akik nem görkorcsolyáznak, azok nem értik meg. Ki kell próbálni, hogy tudjad. Régebben fitness görkorcsolyáztam és az abból áll, hogy gurulgatok az utcán. S láttam az újságokban, meg a videófilmekben, hogy nagyon jól néz ki, hogyha leugrálnak ilyen magasabb helyekrõl és ezért választottam ezt a sportágat. Énszerintem az agresszív néz ki a legjobban és az az egyik legveszélyesebb sport.

- Hát mert sok örömet lelek benne. Felmegy az adrenalin szintünk.

- Négy lépcsõfokról le tudok ugrani úgy, hogy közben száznyolcvan fokban megfordulok.

- Igen. És elég magasról is tudok ugrálni, mert úgy van kialakítva a görkorcsolya, hogy ne fájjon, de hát nagyon sokszor elesek és ez azért eléggé fáj és csöveken csúszkálás is elég jól megy.

- Hát én nem nagyon tartok tõle, mert hogyha nagyon veszélyesnek látok valamit, akkor azt inkább nem csinálom meg, hanem gyakorlok lépcsõfokozatonként.

- Én nem nagyon félek, én nagyon vakmerõ vagyok, mert hát én amikor tudok valamit, négy lépcsõfokról tudok leugrani, akkor már száznyolcvanfokos fordulatú ugrást is szeretnék arról a négy lépcsõfokról ugrani, és hogyha úgy gondolom, hogy pont meg tudom csinálni, akkor én már azt meg fogom csinálni. Mert hogyha nincsen kockázat, akkor nincsen olyan élmény. Produkálom magam. Meg azért élvezem is. Akkor is görkorizok, hogyha nem lát senki.

- Talán az osztálytársaknak.

- Egy-két barátom látott. Hát azt mondták, hogy még gyakorolnom kell, és hogy õk még ezt se tudnák megcsinálni.

- Hát persze.

- Nem, mert hogyha megnézzük a tévében, vagy elmegyünk olyan helyekre ahol ott a profik is görkorcsolyáznak velünk együtt, akkor õk tanítanak és sok ember tanít együtt. Szóval nem egy embernek veszem át a stílusát, hanem egyéni stílust alakítok ki, sok ember stílusából egybevonva. Lehet, hogy több idõ alatt, de megtanulom azt amit meg kell tanulnom. Megpróbálom, elesek, aztán megtudom belõle, hogy mit rontottam el. És akkor legközelebb azt már nem rontom el. Ha legközelebb is elesek, akkor legközelebb is levonom a tanulságot, hogy megint mit rontottam el és akkor egy idõ után megtanulom azt a trükköt.

- A sok profi is magától tanult meg görkorizni. Akiket ismerek azok mind maguktól tanultak meg. Nagyon jól tudnak görkorizni.

- Azt mondták nekem, hogy nagyon, nagyon kevesen görkorcsolyáznak Magyarországon és ez az a sport a BMX-ezésen kívül, amit a világon nagyon kevesen ûznek.

- Igen szerintem azért.

- Hát igen.

- Azt, hogy legyek nagyon óvatos és vegyem föl a sisakomat.