Vendég a háznál
2002. február. 21.
Kossuth rádió, 13.05
Rip.: - Mi ez a halacskázás, amit most kell csinálni?
- Nem tudom.
Rip.: - Te nem tudsz halacskázni?
- Tudok, de a vízben szokták.
Rip.: - Na de itt a jégen én láttam az elõbb, hogy a többiek
csinálják azt hogy kell?
- Hátulra menni.
Rip.: - És így nyitjuk, meg zárjuk a lábunkat?
- Igen.
Rip.: - Nem nehéz ez?
- Nem.
Rip.: - És te szeretsz idejönni?
- Igen. Sokat szoktunk korcsolyázni és szeretek korcsolyázni.
Rip.: - Jól megy neked?
- Igen.
Rip.: - Mekkora gyerekekkel foglalkozik most itt?
-Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ: Hát jelenleg a
csoportnak ez a kisebbik része négy, öt évesek. A csoport másik
fele pedig öt, hat. Tehát õk nagyobbak már egy kicsikét.
Rip.: - Hányadik foglalkozás ez számukra?
Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Ez nekik most a tizedik
alkalom. A program jelenleg tizenkét hetes, úgyhogy most már
lassan a végére érünk ennek a programnak.
Rip.: - Amikor elõször idejönnek akkor van elõször a
lábukon korcsolya többnyire?
Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Hát a legtöbb gyereknek
igen. Van aki már elõtte anyukával, apukával kint volt a jégen
és valamennyire egy kicsikét tud lépegetni, de a gyerekek nagy
része ilyenkor jön elõször jégre.
Rip.: - És akkor tíz alkalom után itt már egy ilyen
körülbelül ötven méteres szakaszon vidáman elcsúszkálnak és
hát úgy látom alig, alig esnek el.
Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Igen, igen. Ez alatt az idõ
alatt õk nagyon hamar megtanulnak korcsolyázni. Miután picik
nagyon könnyen tanulják a mozgást.
Rip.: - Ez a négy, öt éves kor az, amikor ajánlják, hogy
elkezdjék a gyerekek a korcsolyázást?
Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Hát inkább az öt ami
ideális. A mozgáskoordinációja addigra már annyira kialakult,
hogy tudunk feladatokat gyakorolni.
Rip.: - Tehát tudja, hogy jobb kezem, bal kezem, fölemelem a
térdem ilyesmi.
Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Igen, igen, igen.
Rip.: - De látok azért itt hétvégenként egészen pici
gyerekeket is, hogy próbálnak tanítgatni. Még ilyen kétélû
kis korcsolyákon is. Errõl mi a véleménye?
Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Hát ezzel valóban nem fog
megtanulni korcsolyázni, de viszont ugye ezzel nem esik el. Tehát
nem lesz rossz élménye a jégrõl. A jeget megszereti, arra nagyon
jó.
Rip.: - Van olyan gyerek, akit nem nagyon lehet megtanítani?
Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Nagyon ritka kivételek,
akit abszolút nem tudunk megtanítani korcsolyázni. Hozzájuk egy
picikét több türelem kell. Egy kicsikét több játékkal
próbáljuk meg olyankor elindítani õket és a legtöbb esetben
sikerrel is járunk.
Rip.: - Egy ilyen tizenkét hétnek vagy tíz alkalomnak mi a
lényege? Tehát, hogy valamennyi biztonsággal tudjon mozogni?
Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Igen, hogy egy alap
jégbiztonságot szerezzen a gyerek, illetve, hogy megszeresse ezt
az egész korcsolyázást.
Rip.: - Mit tart a legelején a legfontosabbnak,
amikor kezdjük tanítani a korcsolyázásra?
Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - A legfontosabb dolog az,
hogy amikor a gyerek a jégre feláll akkor mindig elõredõljön
menet közben. Hogyha hanyatt dõl, akkor automatikusan a lába
kicsúszik alóla és hát ez nagy veszélyekkel jár. Ugye hanyatt
esik, beveri a fejét. Komoly balesetek lehetnek. Illetve a másik
nagyon fontos dolog az pedig az, hogy mindig hozzon a gyerek kesztyût.
Tehát mindig legyen a kezén valami, szintén a baleset
elkerülése miatt. Hogyha elesik, leteszi a kisgyerek a kezét, és
ha átmennek a kezén, átkorcsolyáznak rajta, akkor ne a kezét
vágja elsõsorban, hanem a kesztyû az azért véd rajta. Ez a két
nagyon fontos dolog.
Rip.: - Olyasmire is gondoltam, hogy esetleg van, aki azt mondja,
hogy nem kell fogni, hadd tanulja magától és nem baj, ha sokat
esik. Van aki azt mondja, hogy nem engedem, hogy elessen nehogy
megijedjen és hogy inkább az élvezetet érezze meg.
Kelemen Zsuzsa mûkorcsolya edzõ.: - Ez gyerektõl függ. Az a
jobb, hogyha nem fogja a szülõ a gyerek kezét, mert sokkal
hamarabb elindul.
  
Rip.: - Hú Krisztián csupa kék, zöld a térded mi történt
vele?
- Térdre estem. Száznyolcvanat akartam ugrani, száznyolcvan
fokos ugrást és összegabalyodott a lábam és térdre estem.
Rip.: - Milyen sporteszközzel akartál ugrást végezni?
- Ez agresszív görkori.
Rip.: - Miben más egy ilyen kori, mint a normál
görkorcsolyák?
- Erõsebb, erõsebbek a kerekei, jobbak benne a csapágyak és
kisebbek a kerekei, hogy elférjen két kerék között egy ilyen
kis csúszó ami illeszkedik a csõre. Korlát, vagy valamilyen
ilyen csõre.
Rip.: - De miért kell csúszni a korlátokon, én azt nem
értem elsõsorban?
- Akik nem görkorcsolyáznak, azok nem értik meg. Ki kell
próbálni, hogy tudjad. Régebben fitness görkorcsolyáztam és
az abból áll, hogy gurulgatok az utcán. S láttam az
újságokban, meg a videófilmekben, hogy nagyon jól néz ki,
hogyha leugrálnak ilyen magasabb helyekrõl és ezért
választottam ezt a sportágat. Énszerintem az agresszív néz ki
a legjobban és az az egyik legveszélyesebb sport.
Rip.: - Miért jó az, hogy veszélyes?
- Hát mert sok örömet lelek benne. Felmegy az adrenalin
szintünk.
Rip.: - Jozsua.
- Négy lépcsõfokról le tudok ugrani úgy, hogy közben
száznyolcvan fokban megfordulok.
Rip.: - Szembõl indulsz és hanyatt érkezel ugye?
- Igen. És elég magasról is tudok ugrálni, mert úgy van
kialakítva a görkorcsolya, hogy ne fájjon, de hát nagyon
sokszor elesek és ez azért eléggé fáj és csöveken
csúszkálás is elég jól megy.
Rip.: - Nem félsz attól, hogy komolyan megsérülhetsz?
- Hát én nem nagyon tartok tõle, mert hogyha nagyon
veszélyesnek látok valamit, akkor azt inkább nem csinálom meg,
hanem gyakorlok lépcsõfokozatonként.
- Én nem nagyon félek, én nagyon vakmerõ vagyok, mert hát
én amikor tudok valamit, négy lépcsõfokról tudok leugrani,
akkor már száznyolcvanfokos fordulatú ugrást is szeretnék
arról a négy lépcsõfokról ugrani, és hogyha úgy gondolom,
hogy pont meg tudom csinálni, akkor én már azt meg fogom
csinálni. Mert hogyha nincsen kockázat, akkor nincsen olyan
élmény. Produkálom magam. Meg azért élvezem is. Akkor is
görkorizok, hogyha nem lát senki.
Rip.: - Kinek szeretnétek produkálni magatokat?
- Talán az osztálytársaknak.
Rip.: - Õk már láttak benneteket?
- Egy-két barátom látott. Hát azt mondták, hogy még
gyakorolnom kell, és hogy õk még ezt se tudnák megcsinálni.
Rip.: - Büszke voltál magadra?
- Hát persze.
Rip.: - Azt mondtad, hogy ezt a sportot választottam. De hát
nem jársz edzésekre. Hogyha nem jársz edzésekre, akkor nincs
aki tanítson.
- Nem, mert hogyha megnézzük a tévében, vagy elmegyünk
olyan helyekre ahol ott a profik is görkorcsolyáznak velünk
együtt, akkor õk tanítanak és sok ember tanít együtt.
Szóval nem egy embernek veszem át a stílusát, hanem egyéni
stílust alakítok ki, sok ember stílusából egybevonva. Lehet,
hogy több idõ alatt, de megtanulom azt amit meg kell tanulnom.
Megpróbálom, elesek, aztán megtudom belõle, hogy mit rontottam
el. És akkor legközelebb azt már nem rontom el. Ha legközelebb
is elesek, akkor legközelebb is levonom a tanulságot, hogy
megint mit rontottam el és akkor egy idõ után megtanulom azt a
trükköt.
- A sok profi is magától tanult meg görkorizni. Akiket
ismerek azok mind maguktól tanultak meg. Nagyon jól tudnak
görkorizni.
Rip.: - Magyarul Magyarországon ennek nincsen hagyománya és
még nem alakultak ki azok a szervezetek, ahol ezt oktatnák.
- Azt mondták nekem, hogy nagyon, nagyon kevesen
görkorcsolyáznak Magyarországon és ez az a sport a BMX-ezésen
kívül, amit a világon nagyon kevesen ûznek.
Rip.: - Talán pontosan azért, mert igen veszélyes?
- Igen szerintem azért.
Rip.: - A szüleitek ezek után gondolom kellõen féltenek
benneteket.
- Hát igen.
Rip.: - Anyukád mit mond amikor elmész otthonról korizni?
- Azt, hogy legyek nagyon óvatos és vegyem föl a sisakomat.
  
|