- BabaNet
#baba#anya
Babanet - Vendég a Háznál  02.02.13
   Mûsorarchiv
   Mûsortörténelem
   Stáblista

Vendég a háznál
2002. február. 13.
Kossuth rádió, 13.05

- Jó napot kívánok! Zalaegerszegrõl telefonálok a toxoplazmosissal kapcsolatban szeretnék önöktõl érdeklõdni. Én most nyolchetes terhes vagyok és szerencsére legalábbis eddig nem tudok róla, hogy bármi bajom lenne. Ez a második terhességem és a elsõ terhességnél minálunk Zalaegerszegen tehát nézik mind a három trimeszterben toxoplazmát és ez eléggé megkeserítette a terhességemet, ugyanis tudom, hogy a macskaürülék terjeszti, de igazából mégsem tudom, hogy ezen kívül még mi az, ami terjeszti. Én már egy jóízût nem tudtam enni emlékszem a másik terhességemnél sem, szóval, hogy mi az, amivel biztosan ki lehet ezt védeni, hogy az ember ne kapjon toxoplazmosist ez alatt az idõ alatt. Ez érdekelne engem.

R.: - És mit állapítottak meg az elsõ alkalommal, hogy mind a három trimeszterben

- Tehát fogékony voltam végig, de szerencsére nem én úgy tudom, úgy emlékszem, hogy háromféle diagnózis született ezzel kapcsolatban, hogy valaki fogékony, tehát hogy még nem esett át a fertõzésen, hogy már átesett és ezért ugye védett, vagy pedig friss fertõzött. Most énnekem az volt mindig a papíromon, hogy negatív és fogékony.

R.: - Igen, tehát magyarul maga még nem esett át ezen a fertõzésen.

- Igen, tehát hogy nem estem át ezen a fertõzésen.

R.: - És mikor, melyik hétben szokták ezt nézni?

- Hát az elsõ vizsgálatkor, tehát amikor valaki az elsõ vizsgálatkor megy és akkor azt követõen úgy emlékszem, hogy a 16.- 18.hét körül és harmadik trimeszterben is valamikor a 32. körül nézik.

R.: - Hát az ember most már tényleg nem tudja, hogy mit akarjon, mert a mama azt panaszolja, hogy náluk ezt nagyon gondosan vizsgálták. Nem kellett volna?

dr.Rákóczi István szülész-nõgyógyász: - Nagyon zûrzavaros a toxoplazmosisnak a megítélése, propagálása, én azt hiszem a szakmai fejekben is, de hát a szegény páciensek, hogyha a fejekben nincs tisztaság, akkor teljes zûrzavarrá válhat ezen probléma megítélése. Nos hát azt kell elõször is mondanom, hogy a toxoplazma és ez nem valami gyakori dolog, tehát szûrõvizsgálatot egy-két ország kivételével nem is végeznek. És ahogy a kedves telefonáló, hogy háromfajta lehetõség van, valójában ma már lehetõség van három antitest kimutatására és ebbõl nem akarom elmondani, lehet kombinálni arra, hogy volt-e fertõzése, vagy nem volt, vagy friss fertõzése van, vagy pedig egy régebbi fertõzése van, védett.

R.: - De rá azt mondták, hogy fogékony és ez ejtette kétségbe.

dr.R.I.: - Ez annyit jelent, igen, tehát hogy mitõl lehet kapni? Valójában a macska is ilyen, egerek, meg ezeknek az ürüléke, amivel hát egerekkel nem nagyon kerül kapcsolatba egy terhes mama és még azt szokták mondani, hogy nem kellõen megfõzött hús, nyershús.

R.: - Fasírtot ne kóstolgassuk.

dr.R.I.: - Igen és a tatárbifszteket esetleg nem kell enni a terhesség alatt. De én úgy gondolom, hogy nem kell annyira félni ettõl a toxoplazma fertõzéstõl. Egyrészt nem fordul elõ gyakran, másrészt nem kell háromszor egy terhesség alatt megvizsgálni, ezzel csak megijesztjük a terhes mamát, hanem ha egy vizsgálat történik, ha egyáltalán, mondom ez nem szûrõvizsgálat, tehát gondolnak rá azért, mert macskával van kapcsolatban, vagy valami formában fölvetõdött, akkor az elvégzett vizsgálat egyértelmûen kimutatja, hogy kell-e valamit tenni vagy nem. Tehát itt felesleges háromszor a terhesség alatt megvizsgálni.

R.: - Akár meg is tagadhatja a mama.

dr.R.I.: - Hát azt nem mondom, hogy tagadja meg, de felesleges. Mindig vannak ilyen túlkapások a szakmán belül is, amikor fölnagyítanak egy dolgot, még országonként máshol többet csinálnak, máshol kevesebbet, néha nehéz megtalálni az aranyutat, de én úgy gondolom, hogy az itteni közös beszélgetésünkbõl is az derült ki, hogy a toxoplazma is állandóan valahogyan visszakerül, mert sose kerül a helyére. És én azt kell, hogy mondjam, hogy elõfordul a terhesség alatti fertõzés, de nagyon ritkán, tehát nagyon ritkán fordul elõ, nem gyakori. És ha gyanú van, akkor ellenõrzõ vizsgálatokkal meg lehet állapítani ma már azt, hogy történt-e fertõzés, védett-e valaki vagy nem történt fertõzés.

- Mûsorunk a 328-7872-es számon hívható.

- Jó napot kívánok! Vidékrõl telefonálok. Egy olyan kérdésem volna, hogy van egy négy és féléves kisfiam és állandóan pisil, vagyis hát olyan ingere van nekünk.

R.: - És ténylegesen pisil is, vagy pedig csak úgy érzi, hogy...

- Nem pisil. Sokszor nem sikerül neki és akkor jön, hogy nem sikerült. Na most ezt mondtam már a doktornõnek, akkor kért egy vizeletet, hogy vigyem be, megvizsgálta azt mondta, hogy nincs semmi probléma. Most azt szeretném tudni, hogy lehetséges-e esetleg szervi baj, valami elváltozás, vagy pedig idegi alapon, vagy csak egy rossz szokás, nem tudom.

R.: - Nem tudom, hogy alakult a kisfiúnak a szobatisztasággal kapcsolatos életútja?

- Hát elég sokára lett szobatiszta, nem volt végül is erõltetve, amikor levettem róla a pelenkát elõször, akkor nem mert pisilni. Tehát nem merte kiengedni, akkor tudom, hogy nyár volt, meztelen szaladgált az udvaron és akkor egyszer észrevettem, hogy véletlen elindult neki, de már este, mert egész nap tartogatta. Akkor nagyon megdicsértem, hogy jaj de ügyes vagy, így kell. És akkor utána úgy folyamatosan mert. És nem volt utána gond, tehát nem volt bepisilõs sem, tehát akkor már éjszaka se, éjszaka mindig fölébresztettük egyszer, akkor megpisiltettük, õrá nem volt jellemzõ az, hogy bepisilt utána.

R.: - Mióta szobatiszta?

- Hát most négy és féléves, azt hiszem, hogy 3 éves kora óta.

R.: - Tehát másfél éve szobatiszta.

- Igen.

R.: - És azóta folyamatosan úgy tapasztalja, hogy nagyon gyakran mondja, hogy pisilnie kell?

- Hát szerintem lehet mondani, hogy folyamatosan, mert eleinte ugye úgy voltam vele, hogy nyilván azért szól, mert most lett szobatiszta és ez újdonság neki, de hát most már elég régóta és tényleg nincs fölfázva, tehát nem az, hogy megfázás.

R.: - Hát persze, hát másfél éve bizonyára nincs felfázva,

- És akárhova megyünk vendégségbe is, ott is mindig az az elsõ, hogy pisilni kell. És akkor ott is egyfolytában vécére járkál és akkor jön oda hozzám, hogy nem sikerült.

R.: - Óvodába jár?

- Igen.

R.: - Az óvodában mit mondanak az óvónõk?

- Hát én azt hiszem, hogy ott is van ilyen gond, ott egyedül kimehetnek a vécére, tehát nem kell kéredzkedni, ha feltûnt az óvó néninek, kérdeztem tõle, hogy mennyiszer jár és akkor azt mondta, hogy nagyon sokszor kiment. Az éjszakát végigalussza. Van, hogy tizenkét órát végigalszik pisilés nélkül és nem pisil be.

R.: - Most az, hogy ebben a gyerekben van egy szorongás talán a szobatisztaság körül értem. Amire kíváncsi vagyok az az, hogy lehet-e valami szervi oka ennek a jelenségnek?

dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Az elbeszélés alapján nem nagyon tartom valószínûnek vagy szinte kizártnak tûnik. Merthogy végül is az egész éjszaka alatt meg tudja tartani a vizeletét. Vannak olyan kórképek, a vese gyulladásos folyamatai, vagy a hólyag gyulladásos folyamatain kívül is, amikor nagyon sok vizelete van valakinek, de hát azért az nem úgy van, hogy csak nappal van sok vizelete és az éjszaka folyamán nincsen. Hogyha õ az egész éjszakát végig tudja úgy tartani, hogy nem kell vécére mennie, akkor ez sem nagyon valószínûsíthetõ.

R.: - Ez csak rossz szokás?

dr.Sz.I.: - Egy csomó dolog eszembe jut ezzel kapcsolatban. Az egyik az az, hogy talán túl jól sikerült a dicsérete az anyukának, amikor megdicsérte, hogy milyen ügyes a gyerek, merthogy most már tud pelenkán kívül is pisilni.

R.: - Hányszor mondom ezt, hogy nem kell túldicsérni a gyereket.

dr.Sz.I.: - És ez mély nyomokat hagyott a gyerekben és persze, hát mindannyian vágyunk az elismerésre, hát õ ezen a módon válik. Most a másik, ami eszembe jutott az az, hogy talán ez az egyik szépsége vagy érdekessége a gyerekgyógyászatnak, hogy ezerféle módot tudnak a gyerekek kitalálni arra, hogy hogyan vonják magukra a szülõnek vagy a környezetüknek a figyelmét, vagy hogyan csikarjanak ki valamilyen módon foglalkozást, speciel pont ilyet még nem láttam. De azért majdnem biztosan mondható, hogy ez a gyerek ez nem sírással, nem valamiféle rosszalkodással, nem hízelkedéssel, nem a cicatermészetével vonja magára az anya figyelmét és a gondoskodását, a vele való foglalkozást nem így provokálja ki, hanem úgy, hogy anyuka már megint pisilni kell. És akkor biztos, hogy valamilyen módon, ha nem is õ pisilteti meg, de valamilyen módon felé fordul az édesanya. Ennek megfelelõen kell elképzelni a megoldást is, hogy ha ez nem lesz olyan központi kérdése az anyukának, jó, pisilni kell, eredj. Ott van. És akkor már nem éri el azt a célt a gyerek vele, amit kitûzött. Én ilyenkor mindig azt mondom, hogy de helyette legyen az, hogy kár, hogy mesélni szerettem volna neked, tehát hogy legyen egy foglalkozás helyette, tehát hogy ne károsodjon a gyerek, mert akkor kitalál majd valami mást, amin megint törhetjük a fejünket, hogy kóros-e vagy nem, hogy lehet-e mögötte betegség vagy pedig nem.

R.: - Nagyon valószínû, hogy errõl van szó, mert én azt hiszem, hogyha az óvodában is ilyen gyakori lenne ez a jelenség, már régen szóltak volna az óvó nénik az édesanyának. De amikor én rákérdezek arra, hogy mi van, az óvodában is ilyen gyakori lenne ez a jelenség, a mama azt mondja igen, azt hiszem.

dr.Sz.I.: - Igen. Nem tûnt föl az óvónõknek, ha rákérdeznek, akkor talán valamit kell mondani, olyan nagyon nem maradt meg benne, az következtethetõ itt az elbeszélésbõl.

R.. - Egy dologra azért még térjünk vissza, hiszen a mama azt mondja, hogy a szobatisztaságra szoktatás idõszakában volt olyan, hogy éjszaka ébresztették a gyereket. Mi a véleménye errõl doktor úrnak?

dr.Sz.I.: - Nem nagyon örültem neki, mert az éjszakai ébresztést azt akkor szoktuk javasolni, hogyha már valami gond van a gyereknek az éjszakai szobatisztaságával. A szobatisztaság indulásánál nem kell ekkora problémát csinálni az ügybõl. Hát végül is ez valahol kettõ és a három éves kor környékén között, de néha 3 éves kor után néhány héttel, néhány hónappal szokott bekövetkezni, amikor fizikailag is meg szellemileg is megérik a gyerek a szobatisztaságra, akkor azért meg lehet azt beszélni, hogy nappal bili, de éjszakára még ha véletlenül becsöppen vagy becsurogna, abból semmiféle baj nincsen és rá lehet adni a pelenkát és talán lehet ezt úgy is elõadni a szülõnek, hogy az ne legyen megszégyenítés, vagy ne legyen egy negatív hatás a gyerekre. Annak a gyereknek, akinek eszébe se jut, hogy éjszaka bepisiljen, vagy ha bepisil, hogy annak bármiféle jelentõsége van, vagy abból már akkor elkezdenek gondot csinálni, amikor még nincsen, azt nem tartom jónak.

- Kérdéseiket, véleményüket a 328-8972-es telefonszámon várjuk.

- Jó napot kívánok! Hallgatom ezt a mûsort és már amúgy is szerettem volna ezt megkérdezni, hogy nekem van egy két és fél, elmúlt már két és féléves a kisfiam, szintén a szobatisztasággal kapcsolatban. Van olyan hetünk, amikor mindig szól és rendesen pisil, bilibe vagy szóval szól, ez a lényeg, hogy szól és aztán elmennek úgy napok, hogy folyamatosan bepisil. Hogy ez mitõl lehet vagy tegyek-e egyáltalán ez ellen valamit.

R.: - Maga kezdte el szobatisztaságra szoktatni?

- Igen. igen.

R.: - Hogy kezdte?

- Hát egyszer nyáron, akkor két éves volt, nem adtunk rá semmit, kertes házban lakunk, ez volt a legegyszerûbb megoldás.

R.: - Persze és akkor mi történt?

- És aztán akkor úgy tetszett neki, meg hát eleinte semmi nem történt és aztán úgy rájött, hogy olyan október, november környékére rájött, hogy a bilibe lehet pisilni, tehát addig én nem is erõltettem és aztán novembertõl mostanáig úgy olyan nagyon-nagyon változó.

R.: - Mióta rá került a ruha, tehát az õsztõl kezdõdõen, végig ez a helyzet, hogy hol szólt, hol nem szólt.

- Igen.

R.: - És akkor mi történik, hogyha nem szól?

- Hát akkor én nagyon dühös vagyok és aztán mindig megbánom, de hát és ami az utóbbi idõben nekem feltûnt igazán, hogy akkor nem szól, hogyha nem foglalkozom vele. Hát én gondolom, hogy ennek lelki dolga van, csak igazából tanácstalan vagyok, hogy csináljak-e valamit.

R.: - Talán akkor, amikor maga úgy értékelte, hogy ez a gyerek már-már szobatiszta, akkor õ még nem igazán lehetett érett a szobatisztaságra.

- Igen, én ebben biztos vagyok.

R.: - Igen, ez történt. Õ most milyen lelkiállapotban van? Nyilvánvalóan akkor ugye jött a hozsanna, az ünneplés, a boldogság, hogy lám-lám a kisfiú már szobatiszta. Õ látta, hogy az anyja ennek nagyon örül és õ borzasztóan próbált a maga örömének megfelelni. És amikor nem sikerül, akkor nyilván õ nagyon el van keseredve, hát még hogyha olyankor maga haragszik is, esetleg õsszel óvodába is szeretné adni?

- Igen.

R.: - Ez a másik ugye?

- Mondjuk ettõl nem félek, mert csak félnapos és úgy délelõtt általában szól, ez meg a másik amit megfigyeltem, hogy délután, amikor úgy fáradt, akkor már nem.

R.: - Igen, akkor már fáradt ugye és miután ez egy idegrendszeri beidegzõdésnek a kérdése, akkor már az ébersége csökken és az a kicsit összeszorított fog az az akarat is, hogy megfeleljek az anyunak. Szóval én azt gondolom, hogy most egyetlenegyet kéne tennie, ami fontos lenne, leszállni a témáról. Egy picit magára hagyni a gyereket ebben a dologban és megpróbálni pótolni azt, ami tavaly elmaradt.

- De pelenkát adjak rá?

R.: - Õ mit mond?

- Õneki mindegy. Tehát ha megkérdezem, hogy kérsz-e pelenkát, akkor hol azt mondja, hogy igen, hol azt mondja, hogy nem.

R.: - Mikor esetleg haragszik magára, mert éppenséggel nem foglalkozik vele, vagy mert nem tökfõzeléket fõzött, hanem spenótot, akkor mert magát büntetni akarja azt mondja, hogy igen. Tehát vegye ki a gyerek kezébõl azt az eszközt, hogy õ magát büntetni és jutalmazni tudja azzal, hogy bepisilek-e vagy nem pisilek be. Azt mondja, hogy maga azt veszi észre, hogy akkor pisil be, amikor nem foglalkozik vele, gondolkodjon el rajta, hogy nem arról van-e szó, hogyha én bepisilek, akkor az anyu ide fog jönni, akkor az anyu veszekedni fog velem, ami még mindig jobb mintha nem foglalkozik velem. Azért nincs értelme magának erre a dologra ugrani, mert a gyerek ezt akarja. Tehát ilyen módon provokálja a vele való foglalkozást. De ne szidja. Õrült módon ne is dicsérje. Tehát egyáltalán a dolognak a fontosságát, a jelentõségét.

- No ez lehet, mert én viszont mindig nagyon-nagyon megdicsérem

R.: - Nem kell nagyon megdicsérni, érti? Mert ha õ azt érzékeli, hogy az anyu ettõl a világon a legboldogabb, akkor halálosan szorong attól, hogy ezt az örömet magának nem tudja megszerezni.

- Igen, ez nagyon jó tanács. Nagyon szépen köszönöm, hogy mondta, mert ez tényleg így van. Jó. Hát csak nálunk is a nagymamák, de köszönöm szépen amit mondott, ezt meg fogjuk fogadni.

- Tapasztalataikat is szívesen fogadjuk. Telefonszámunk: 328-8972

- Jó napot kívánok! Azért hívom önöket, mert egyszerûen nem tudom, hogy ezzel a kérdéssel hová tudnék különben fordulni. Az a kérdésem, hogy edényt, amiben fõzünk, azt meddig lehet használni? És hogy mikortól veszélyes, mikortól kerülhetnek bele az ételbe ilyen fémes, vagy akármilyen anyagok. Mert azt hallottam, hogy teflonedénynél is van ilyen. És még a vízzel kapcsolatban ugyanez a kérdésem, a csapvízzel, hogy arról is hallottam, hogy mivel klórozzák az is lehet, hogy egészségtelen, hogy inkább a palackozott vizet igyuk. Hogy ez igaz-e? Azt is hallottam a gyerekeknek nem jó a szénsavas fajtáját adni. Nekem van egy 2 éves kisfiam, viszont õ nagyon szereti és hogyha nem a szénsavval dúsított formáját adom, akkor nem is igazán szívesen issza. Ez jelenthet problémát?

dr.Barna Mária gyermekgyógyász: - Igen, a teflon edények egy idõ után elkopnak ez szemmel látható. Olyan edényekben, amelyek a kereskedelmi forgalomban vannak, tulajdonképpen nem szabadna, hogy kioldódjanak olyan fémek, amelyek a szervezetre ártalmasak lehetnének, de természetesen még lehetnek a háztartásban régi alumínium edények, úgyhogy ha lehet ezeket selejtezze le a mama és ezeket ne használja.

R.: - Tehát a teflonedény egy kicsit megkopott már, az válhat veszélyessé, lehet egészségre káros is?

dr.B.M.: - Én már nem tanácsolom a használatát, azokból az edényekbõl pedig kioldódást nem tudok elképzelni, amelyeket tehát engedélyeznek. Tudniillik ez komoly engedélyezési eljáráson megy keresztül. Régebben voltak cserépedények, amelynek a festékanyagából kioldódhatott ólom például, de hát ezekre már nagyon odafigyelnek és ez nem fordulhat elõ.

R.: - Kivéve, hogyha valamit olyan piacon vették, amire ugye senki nem vállalhat garanciát.

dr.B.M.: - Hát igen, fõleg ne tartsunk benne olyan folyadékot mondjuk citrommal dúsított teát ami savas, ami hát elõsegítheti a kioldódást, de jobb, hogyha nem tárolunk. Na most a magyarországi ivóvizeknek a 75 százaléka jó minõségû. Viszont az ásványvizek, nem gondolom, hogy sokkal jobb minõségûek lennének mikrobiológiai tisztaságukat tekintve. Amennyiben ásványvizet iszik, akkor nézze meg, mert az ásványvizeknek az összetétele az különbözõ. Amelyik nagyon sok ásványi anyagot tartalmaz, arra rá is írják, hogy esetleg nem fogyasztható korlátlan mennyiségben, hanem csak korlátozott módon. Az is rá lehet írva, hogy hat éven aluli gyerekek ne fogyasszák, hogy fluor tartalma olyan magas, ami már meghaladja azt az értéket, hogy nekik ez már nem javasolt.

R.: - A szénsavas vagy szénsav nélkül, mert hiszen a gyerek nyilvánvalóan a buborék miatt szereti az ásványvizet, nem az összetétele miatt, tehát ha õ azt mondja, hogy azt jobban szereti, abból arra kell következtetni, hogy korábban õ többször kapott buborékos vizet, tehát hozzászoktatták. Most jó lenne leszoktatni vagy teljesen ártalmatlan?

dr.B.M.: - Az a helyzet, hogy általában ezek puffaszthatják a kisgyereket, még a felnõttet is, éppen ezért terhes anyának, a terhesség utolsó hónapjaiban nem is javasoljuk, amikor egyébként is felnyomja a méh a rekeszt, de kisgyereknek sem feltétlenül jó, hogyha haspuffadása van. Persze ezek a lenyelt gázok, ezek felszívódnak a vékonybélbe, úgyhogy van, akinek egyáltalán nem okoz panaszt másoknál pedig esetleg fokozott bélgáz képzõdéshez vezethet, hogyha nem megfelelõ ez a felszívódás.

- Jó napot kívánok! Fogcsikorgatással hová lehet fordulni, éjszakai fogcsikorgatással. Egy tizenegy, tizenkét éves kisfiú, a kettõ között van, tehát ilyen korú és én feltételezem, hogy azért a terhei túl nagyok, mármint a tanulás, de nem feltétlenül így van, viszont meglehetõs rendszerességgel és erõsen csikorgatja a fogait és sajnálom a fogacskákat. Van-e ezzel valami teendõ, vagy lépjünk túl rajta.

R.: - Elõször azért mégis fogorvoshoz kéne menni?

dr.Czukor József gyermekfogorvos: - Igen, feltétlenül. 11 év körüli kisfiúról van szó, itt még úgynevezett, szinte biztosra vehetõ, hogy vegyesfogazat van, tehát még vannak tejfogak, jönnek elõ az új fogak, még átrendezõdése történik a fogsornak és ez hát bizonyos furcsaságot is jelent a gyermeknek, hogy egy teljesen új szituáció, egy új harapási forma alakul ki. Na most meg kell mutatni mindenképpen fogorvosnak, mert lehet, hogy a fogváltással kapcsolatban olyan fogérintkezés alakul ki, ami okolható azért, hogy csikorgat, szokatlan neki és akkor álmában bizony csikorgatásra sor kerül, úgyhogy mindenképpen fogorvoshoz és elsõsorban inkább fogszabályozó szakorvoshoz kellene elvinni és õ meg fogja állapítani, hogy mi okozza ezt. Könnyen lehet segíteni rajta.

R.: - A mama pszichológusra gondolt és ez veti fel bennem a kérdést, hogy néha a gyerekfogorvos nem gondolja, hogy jó lenne egy pszichológust is bevonni a munkájába? Vannak ilyen esetek?

dr.Cz.J.: - Vannak ilyen esetek. Na most természetesen ha az anatómiai problémákat megoldotta a fogszakorvos és még fönnállnak hasonló problémák, akkor feltétlenül együtt kell mûködni, hátha olyasmi van háttérben, amivel mondjuk pszichológus segítsége is szükséges.

R.: - Van még olyan eset, amikor például önben már felmerült, hogy de jó lenne itt egy pszichológust is bevonni a munkába?

dr.Cz.J.: - Vannak, vannak olyan viszonylag nehezen kezelhetõ gyermekek, most itt nem sérült gyerekekrõl van szó, abszolút egészségesek, de esetleg nevelési probléma, családi háttér vagy tulajdonképpen alkatilag olyan gyermekrõl van szó, akivel nehéz kommunikálni, ilyenkor feltétlenül gondolunk rá és sok esetben alkalmazzuk is és be is vonunk.

R.: - Igen? Erre van gyakorlat?

dr.Cz.J.: - És hát azért mi is egy kicsit pszichológusok vagyunk. Azért most itt szerénytelenségnek hangzik, de tulajdonképpen már maga az, hogyha egy gyermeket hoznak és az nagyon félõs, akkor megpróbálunk egy olyan környezetet teremteni egy olyan hangot, egy olyan miliõt, ami egy kicsit feloldja az õ szorongását. Vagy megpróbáljuk azt, hogy elsõ alkalommal csak megismertetjük a mûszerekkel, megvizsgáljuk, kezelés nem történik, megbeszélünk dolgokat, hogy mit kellene majd tenni és akkor fokozatosan, második, harmadik, negyedik, ötödik kezelésnél már lépünk mindig kicsit elõre és nem egy olyan példát tudnék mondani, amikor bizony nagyon nehezen kezelhetõ gyerekbõl a végén hát egy vidáman érkezõ gyerek lett, aki rendszeresen jön kontrollra és késõbb már egyedül jön kontrollra, 13-14 éves korban már teljesen természetesnek veszik, hogy hát lejárt az idõ, kell jönni megint ugye egy kontrollra.

 

 

 


 

Szakértõink
  e-mail

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?