- Jó napot kívánok! Zalaegerszegrõl telefonálok a
toxoplazmosissal kapcsolatban szeretnék önöktõl érdeklõdni.
Én most nyolchetes terhes vagyok és szerencsére legalábbis eddig
nem tudok róla, hogy bármi bajom lenne. Ez a második terhességem
és a elsõ terhességnél minálunk Zalaegerszegen tehát nézik
mind a három trimeszterben toxoplazmát és ez eléggé
megkeserítette a terhességemet, ugyanis tudom, hogy a
macskaürülék terjeszti, de igazából mégsem tudom, hogy ezen
kívül még mi az, ami terjeszti. Én már egy jóízût nem tudtam
enni emlékszem a másik terhességemnél sem, szóval, hogy mi az,
amivel biztosan ki lehet ezt védeni, hogy az ember ne kapjon
toxoplazmosist ez alatt az idõ alatt. Ez érdekelne engem.
R.: - És mit állapítottak meg az elsõ alkalommal, hogy mind a
három trimeszterben
- Tehát fogékony voltam végig, de szerencsére nem én úgy
tudom, úgy emlékszem, hogy háromféle diagnózis született ezzel
kapcsolatban, hogy valaki fogékony, tehát hogy még nem esett át
a fertõzésen, hogy már átesett és ezért ugye védett, vagy
pedig friss fertõzött. Most énnekem az volt mindig a papíromon,
hogy negatív és fogékony.
R.: - Igen, tehát magyarul maga még nem esett át ezen a fertõzésen.
- Igen, tehát hogy nem estem át ezen a fertõzésen.
R.: - És mikor, melyik hétben szokták ezt nézni?
- Hát az elsõ vizsgálatkor, tehát amikor valaki az elsõ
vizsgálatkor megy és akkor azt követõen úgy emlékszem, hogy a
16.- 18.hét körül és harmadik trimeszterben is valamikor a 32.
körül nézik.
R.: - Hát az ember most már tényleg nem tudja, hogy mit
akarjon, mert a mama azt panaszolja, hogy náluk ezt nagyon gondosan
vizsgálták. Nem kellett volna?
dr.Rákóczi István szülész-nõgyógyász: - Nagyon zûrzavaros
a toxoplazmosisnak a megítélése, propagálása, én azt hiszem a
szakmai fejekben is, de hát a szegény páciensek, hogyha a
fejekben nincs tisztaság, akkor teljes zûrzavarrá válhat ezen
probléma megítélése. Nos hát azt kell elõször is mondanom,
hogy a toxoplazma és ez nem valami gyakori dolog, tehát szûrõvizsgálatot
egy-két ország kivételével nem is végeznek. És ahogy a kedves
telefonáló, hogy háromfajta lehetõség van, valójában ma már
lehetõség van három antitest kimutatására és ebbõl nem akarom
elmondani, lehet kombinálni arra, hogy volt-e fertõzése, vagy nem
volt, vagy friss fertõzése van, vagy pedig egy régebbi fertõzése
van, védett.
R.: - De rá azt mondták, hogy fogékony és ez ejtette
kétségbe.
dr.R.I.: - Ez annyit jelent, igen, tehát hogy mitõl lehet
kapni? Valójában a macska is ilyen, egerek, meg ezeknek az
ürüléke, amivel hát egerekkel nem nagyon kerül kapcsolatba egy
terhes mama és még azt szokták mondani, hogy nem kellõen megfõzött
hús, nyershús.
R.: - Fasírtot ne kóstolgassuk.
dr.R.I.: - Igen és a tatárbifszteket esetleg nem kell enni a
terhesség alatt. De én úgy gondolom, hogy nem kell annyira félni
ettõl a toxoplazma fertõzéstõl. Egyrészt nem fordul elõ
gyakran, másrészt nem kell háromszor egy terhesség alatt
megvizsgálni, ezzel csak megijesztjük a terhes mamát, hanem ha
egy vizsgálat történik, ha egyáltalán, mondom ez nem szûrõvizsgálat,
tehát gondolnak rá azért, mert macskával van kapcsolatban, vagy
valami formában fölvetõdött, akkor az elvégzett vizsgálat
egyértelmûen kimutatja, hogy kell-e valamit tenni vagy nem. Tehát
itt felesleges háromszor a terhesség alatt megvizsgálni.
R.: - Akár meg is tagadhatja a mama.
dr.R.I.: - Hát azt nem mondom, hogy tagadja meg, de felesleges.
Mindig vannak ilyen túlkapások a szakmán belül is, amikor
fölnagyítanak egy dolgot, még országonként máshol többet
csinálnak, máshol kevesebbet, néha nehéz megtalálni az
aranyutat, de én úgy gondolom, hogy az itteni közös
beszélgetésünkbõl is az derült ki, hogy a toxoplazma is
állandóan valahogyan visszakerül, mert sose kerül a helyére.
És én azt kell, hogy mondjam, hogy elõfordul a terhesség alatti
fertõzés, de nagyon ritkán, tehát nagyon ritkán fordul elõ,
nem gyakori. És ha gyanú van, akkor ellenõrzõ vizsgálatokkal
meg lehet állapítani ma már azt, hogy történt-e fertõzés,
védett-e valaki vagy nem történt fertõzés.
- Mûsorunk a 328-7872-es számon hívható.



- Jó napot kívánok! Vidékrõl telefonálok. Egy olyan
kérdésem volna, hogy van egy négy és féléves kisfiam és
állandóan pisil, vagyis hát olyan ingere van nekünk.
R.: - És ténylegesen pisil is, vagy pedig csak úgy érzi,
hogy...
- Nem pisil. Sokszor nem sikerül neki és akkor jön, hogy nem
sikerült. Na most ezt mondtam már a doktornõnek, akkor kért egy
vizeletet, hogy vigyem be, megvizsgálta azt mondta, hogy nincs
semmi probléma. Most azt szeretném tudni, hogy lehetséges-e
esetleg szervi baj, valami elváltozás, vagy pedig idegi alapon,
vagy csak egy rossz szokás, nem tudom.
R.: - Nem tudom, hogy alakult a kisfiúnak a szobatisztasággal
kapcsolatos életútja?
- Hát elég sokára lett szobatiszta, nem volt végül is erõltetve,
amikor levettem róla a pelenkát elõször, akkor nem mert pisilni.
Tehát nem merte kiengedni, akkor tudom, hogy nyár volt, meztelen
szaladgált az udvaron és akkor egyszer észrevettem, hogy
véletlen elindult neki, de már este, mert egész nap tartogatta.
Akkor nagyon megdicsértem, hogy jaj de ügyes vagy, így kell. És
akkor utána úgy folyamatosan mert. És nem volt utána gond,
tehát nem volt bepisilõs sem, tehát akkor már éjszaka se,
éjszaka mindig fölébresztettük egyszer, akkor megpisiltettük,
õrá nem volt jellemzõ az, hogy bepisilt utána.
R.: - Mióta szobatiszta?
- Hát most négy és féléves, azt hiszem, hogy 3 éves kora
óta.
R.: - Tehát másfél éve szobatiszta.
- Igen.
R.: - És azóta folyamatosan úgy tapasztalja, hogy nagyon
gyakran mondja, hogy pisilnie kell?
- Hát szerintem lehet mondani, hogy folyamatosan, mert eleinte
ugye úgy voltam vele, hogy nyilván azért szól, mert most lett
szobatiszta és ez újdonság neki, de hát most már elég régóta
és tényleg nincs fölfázva, tehát nem az, hogy megfázás.
R.: - Hát persze, hát másfél éve bizonyára nincs felfázva,
- És akárhova megyünk vendégségbe is, ott is mindig az az
elsõ, hogy pisilni kell. És akkor ott is egyfolytában vécére
járkál és akkor jön oda hozzám, hogy nem sikerült.
R.: - Óvodába jár?
- Igen.
R.: - Az óvodában mit mondanak az óvónõk?
- Hát én azt hiszem, hogy ott is van ilyen gond, ott egyedül
kimehetnek a vécére, tehát nem kell kéredzkedni, ha feltûnt az
óvó néninek, kérdeztem tõle, hogy mennyiszer jár és akkor azt
mondta, hogy nagyon sokszor kiment. Az éjszakát végigalussza.
Van, hogy tizenkét órát végigalszik pisilés nélkül és nem
pisil be.
R.: - Most az, hogy ebben a gyerekben van egy szorongás talán a
szobatisztaság körül értem. Amire kíváncsi vagyok az az, hogy
lehet-e valami szervi oka ennek a jelenségnek?
dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Az elbeszélés alapján
nem nagyon tartom valószínûnek vagy szinte kizártnak tûnik.
Merthogy végül is az egész éjszaka alatt meg tudja tartani a
vizeletét. Vannak olyan kórképek, a vese gyulladásos folyamatai,
vagy a hólyag gyulladásos folyamatain kívül is, amikor nagyon
sok vizelete van valakinek, de hát azért az nem úgy van, hogy
csak nappal van sok vizelete és az éjszaka folyamán nincsen.
Hogyha õ az egész éjszakát végig tudja úgy tartani, hogy
nem kell vécére mennie, akkor ez sem nagyon valószínûsíthetõ.
R.: - Ez csak rossz szokás?
dr.Sz.I.: - Egy csomó dolog eszembe jut ezzel kapcsolatban. Az
egyik az az, hogy talán túl jól sikerült a dicsérete az
anyukának, amikor megdicsérte, hogy milyen ügyes a gyerek,
merthogy most már tud pelenkán kívül is pisilni.
R.: - Hányszor mondom ezt, hogy nem kell túldicsérni a
gyereket.
dr.Sz.I.: - És ez mély nyomokat hagyott a gyerekben és persze,
hát mindannyian vágyunk az elismerésre, hát õ ezen a módon
válik. Most a másik, ami eszembe jutott az az, hogy talán ez az
egyik szépsége vagy érdekessége a gyerekgyógyászatnak, hogy
ezerféle módot tudnak a gyerekek kitalálni arra, hogy hogyan
vonják magukra a szülõnek vagy a környezetüknek a figyelmét,
vagy hogyan csikarjanak ki valamilyen módon foglalkozást, speciel
pont ilyet még nem láttam. De azért majdnem biztosan mondható,
hogy ez a gyerek ez nem sírással, nem valamiféle
rosszalkodással, nem hízelkedéssel, nem a cicatermészetével
vonja magára az anya figyelmét és a gondoskodását, a vele való
foglalkozást nem így provokálja ki, hanem úgy, hogy anyuka már
megint pisilni kell. És akkor biztos, hogy valamilyen módon, ha
nem is õ pisilteti meg, de valamilyen módon felé fordul az
édesanya. Ennek megfelelõen kell elképzelni a megoldást is, hogy
ha ez nem lesz olyan központi kérdése az anyukának, jó, pisilni
kell, eredj. Ott van. És akkor már nem éri el azt a célt a
gyerek vele, amit kitûzött. Én ilyenkor mindig azt mondom, hogy
de helyette legyen az, hogy kár, hogy mesélni szerettem volna
neked, tehát hogy legyen egy foglalkozás helyette, tehát hogy ne
károsodjon a gyerek, mert akkor kitalál majd valami mást, amin
megint törhetjük a fejünket, hogy kóros-e vagy nem, hogy lehet-e
mögötte betegség vagy pedig nem.
R.: - Nagyon valószínû, hogy errõl van szó, mert én azt
hiszem, hogyha az óvodában is ilyen gyakori lenne ez a jelenség,
már régen szóltak volna az óvó nénik az édesanyának. De
amikor én rákérdezek arra, hogy mi van, az óvodában is ilyen
gyakori lenne ez a jelenség, a mama azt mondja igen, azt hiszem.
dr.Sz.I.: - Igen. Nem tûnt föl az óvónõknek, ha
rákérdeznek, akkor talán valamit kell mondani, olyan nagyon nem
maradt meg benne, az következtethetõ itt az elbeszélésbõl.
R.. - Egy dologra azért még térjünk vissza, hiszen a mama azt
mondja, hogy a szobatisztaságra szoktatás idõszakában volt
olyan, hogy éjszaka ébresztették a gyereket. Mi a véleménye errõl
doktor úrnak?
dr.Sz.I.: - Nem nagyon örültem neki, mert az éjszakai
ébresztést azt akkor szoktuk javasolni, hogyha már valami gond
van a gyereknek az éjszakai szobatisztaságával. A szobatisztaság
indulásánál nem kell ekkora problémát csinálni az ügybõl.
Hát végül is ez valahol kettõ és a három éves kor
környékén között, de néha 3 éves kor után néhány héttel,
néhány hónappal szokott bekövetkezni, amikor fizikailag is meg
szellemileg is megérik a gyerek a szobatisztaságra, akkor azért
meg lehet azt beszélni, hogy nappal bili, de éjszakára még ha
véletlenül becsöppen vagy becsurogna, abból semmiféle baj
nincsen és rá lehet adni a pelenkát és talán lehet ezt úgy is
elõadni a szülõnek, hogy az ne legyen megszégyenítés, vagy ne
legyen egy negatív hatás a gyerekre. Annak a gyereknek, akinek
eszébe se jut, hogy éjszaka bepisiljen, vagy ha bepisil, hogy
annak bármiféle jelentõsége van, vagy abból már akkor
elkezdenek gondot csinálni, amikor még nincsen, azt nem tartom
jónak.
- Kérdéseiket, véleményüket a 328-8972-es telefonszámon
várjuk.



- Jó napot kívánok! Hallgatom ezt a mûsort és már amúgy is
szerettem volna ezt megkérdezni, hogy nekem van egy két és fél,
elmúlt már két és féléves a kisfiam, szintén a
szobatisztasággal kapcsolatban. Van olyan hetünk, amikor mindig
szól és rendesen pisil, bilibe vagy szóval szól, ez a lényeg,
hogy szól és aztán elmennek úgy napok, hogy folyamatosan
bepisil. Hogy ez mitõl lehet vagy tegyek-e egyáltalán ez ellen
valamit.
R.: - Maga kezdte el szobatisztaságra szoktatni?
- Igen. igen.
R.: - Hogy kezdte?
- Hát egyszer nyáron, akkor két éves volt, nem adtunk rá
semmit, kertes házban lakunk, ez volt a legegyszerûbb megoldás.
R.: - Persze és akkor mi történt?
- És aztán akkor úgy tetszett neki, meg hát eleinte semmi nem
történt és aztán úgy rájött, hogy olyan október, november
környékére rájött, hogy a bilibe lehet pisilni, tehát addig
én nem is erõltettem és aztán novembertõl mostanáig úgy olyan
nagyon-nagyon változó.
R.: - Mióta rá került a ruha, tehát az õsztõl kezdõdõen,
végig ez a helyzet, hogy hol szólt, hol nem szólt.
- Igen.
R.: - És akkor mi történik, hogyha nem szól?
- Hát akkor én nagyon dühös vagyok és aztán mindig
megbánom, de hát és ami az utóbbi idõben nekem feltûnt
igazán, hogy akkor nem szól, hogyha nem foglalkozom vele. Hát én
gondolom, hogy ennek lelki dolga van, csak igazából tanácstalan
vagyok, hogy csináljak-e valamit.
R.: - Talán akkor, amikor maga úgy értékelte, hogy ez a
gyerek már-már szobatiszta, akkor õ még nem igazán lehetett
érett a szobatisztaságra.
- Igen, én ebben biztos vagyok.
R.: - Igen, ez történt. Õ most milyen lelkiállapotban van?
Nyilvánvalóan akkor ugye jött a hozsanna, az ünneplés, a
boldogság, hogy lám-lám a kisfiú már szobatiszta. Õ látta,
hogy az anyja ennek nagyon örül és õ borzasztóan
próbált a maga örömének megfelelni. És amikor nem sikerül,
akkor nyilván õ nagyon el van keseredve, hát még hogyha olyankor
maga haragszik is, esetleg õsszel óvodába is szeretné adni?
- Igen.
R.: - Ez a másik ugye?
- Mondjuk ettõl nem félek, mert csak félnapos és úgy délelõtt
általában szól, ez meg a másik amit megfigyeltem, hogy
délután, amikor úgy fáradt, akkor már nem.
R.: - Igen, akkor már fáradt ugye és miután ez egy
idegrendszeri beidegzõdésnek a kérdése, akkor már az ébersége
csökken és az a kicsit összeszorított fog az az akarat is, hogy
megfeleljek az anyunak. Szóval én azt gondolom, hogy most
egyetlenegyet kéne tennie, ami fontos lenne, leszállni a
témáról. Egy picit magára hagyni a gyereket ebben a dologban és
megpróbálni pótolni azt, ami tavaly elmaradt.
- De pelenkát adjak rá?
R.: - Õ mit mond?
- Õneki mindegy. Tehát ha megkérdezem, hogy kérsz-e
pelenkát, akkor hol azt mondja, hogy igen, hol azt mondja, hogy
nem.
R.: - Mikor esetleg haragszik magára, mert éppenséggel nem
foglalkozik vele, vagy mert nem tökfõzeléket fõzött, hanem
spenótot, akkor mert magát büntetni akarja azt mondja, hogy igen.
Tehát vegye ki a gyerek kezébõl azt az eszközt, hogy õ magát
büntetni és jutalmazni tudja azzal, hogy bepisilek-e vagy nem
pisilek be. Azt mondja, hogy maga azt veszi észre, hogy akkor pisil
be, amikor nem foglalkozik vele, gondolkodjon el rajta, hogy nem
arról van-e szó, hogyha én bepisilek, akkor az anyu ide fog
jönni, akkor az anyu veszekedni fog velem, ami még mindig jobb
mintha nem foglalkozik velem. Azért nincs értelme magának erre a
dologra ugrani, mert a gyerek ezt akarja. Tehát ilyen módon
provokálja a vele való foglalkozást. De ne szidja. Õrült módon
ne is dicsérje. Tehát egyáltalán a dolognak a fontosságát, a
jelentõségét.
- No ez lehet, mert én viszont mindig nagyon-nagyon megdicsérem
R.: - Nem kell nagyon megdicsérni, érti? Mert ha õ azt
érzékeli, hogy az anyu ettõl a világon a legboldogabb, akkor
halálosan szorong attól, hogy ezt az örömet magának nem tudja
megszerezni.
- Igen, ez nagyon jó tanács. Nagyon szépen köszönöm, hogy
mondta, mert ez tényleg így van. Jó. Hát csak nálunk is a
nagymamák, de köszönöm szépen amit mondott, ezt meg fogjuk
fogadni.
- Tapasztalataikat is szívesen fogadjuk. Telefonszámunk:
328-8972



- Jó napot kívánok! Azért hívom önöket, mert egyszerûen
nem tudom, hogy ezzel a kérdéssel hová tudnék különben
fordulni. Az a kérdésem, hogy edényt, amiben fõzünk, azt meddig
lehet használni? És hogy mikortól veszélyes, mikortól
kerülhetnek bele az ételbe ilyen fémes, vagy akármilyen anyagok.
Mert azt hallottam, hogy teflonedénynél is van ilyen. És még a
vízzel kapcsolatban ugyanez a kérdésem, a csapvízzel, hogy
arról is hallottam, hogy mivel klórozzák az is lehet, hogy
egészségtelen, hogy inkább a palackozott vizet igyuk. Hogy ez
igaz-e? Azt is hallottam a gyerekeknek nem jó a szénsavas
fajtáját adni. Nekem van egy 2 éves kisfiam, viszont õ
nagyon szereti és hogyha nem a szénsavval dúsított formáját
adom, akkor nem is igazán szívesen issza. Ez jelenthet
problémát?
dr.Barna Mária gyermekgyógyász: - Igen, a teflon edények
egy idõ után elkopnak ez szemmel látható. Olyan edényekben,
amelyek a kereskedelmi forgalomban vannak, tulajdonképpen nem
szabadna, hogy kioldódjanak olyan fémek, amelyek a szervezetre
ártalmasak lehetnének, de természetesen még lehetnek a
háztartásban régi alumínium edények, úgyhogy ha lehet ezeket
selejtezze le a mama és ezeket ne használja.
R.: - Tehát a teflonedény egy kicsit megkopott már, az válhat
veszélyessé, lehet egészségre káros is?
dr.B.M.: - Én már nem tanácsolom a használatát, azokból az
edényekbõl pedig kioldódást nem tudok elképzelni, amelyeket
tehát engedélyeznek. Tudniillik ez komoly engedélyezési
eljáráson megy keresztül. Régebben voltak cserépedények,
amelynek a festékanyagából kioldódhatott ólom például, de
hát ezekre már nagyon odafigyelnek és ez nem fordulhat elõ.
R.: - Kivéve, hogyha valamit olyan piacon vették, amire ugye
senki nem vállalhat garanciát.
dr.B.M.: - Hát igen, fõleg ne tartsunk benne olyan folyadékot
mondjuk citrommal dúsított teát ami savas, ami hát elõsegítheti
a kioldódást, de jobb, hogyha nem tárolunk. Na most a
magyarországi ivóvizeknek a 75 százaléka jó minõségû.
Viszont az ásványvizek, nem gondolom, hogy sokkal jobb minõségûek
lennének mikrobiológiai tisztaságukat tekintve. Amennyiben
ásványvizet iszik, akkor nézze meg, mert az ásványvizeknek az
összetétele az különbözõ. Amelyik nagyon sok ásványi anyagot
tartalmaz, arra rá is írják, hogy esetleg nem fogyasztható
korlátlan mennyiségben, hanem csak korlátozott módon. Az is rá
lehet írva, hogy hat éven aluli gyerekek ne fogyasszák, hogy fluor
tartalma olyan magas, ami már meghaladja azt az értéket, hogy
nekik ez már nem javasolt.
R.: - A szénsavas vagy szénsav nélkül, mert hiszen a gyerek
nyilvánvalóan a buborék miatt szereti az ásványvizet, nem az
összetétele miatt, tehát ha õ azt mondja, hogy azt jobban
szereti, abból arra kell következtetni, hogy korábban õ
többször kapott buborékos vizet, tehát hozzászoktatták. Most
jó lenne leszoktatni vagy teljesen ártalmatlan?
dr.B.M.: - Az a helyzet, hogy általában ezek puffaszthatják a
kisgyereket, még a felnõttet is, éppen ezért terhes anyának, a
terhesség utolsó hónapjaiban nem is javasoljuk, amikor
egyébként is felnyomja a méh a rekeszt, de kisgyereknek sem
feltétlenül jó, hogyha haspuffadása van. Persze ezek a lenyelt
gázok, ezek felszívódnak a vékonybélbe, úgyhogy van, akinek
egyáltalán nem okoz panaszt másoknál pedig esetleg fokozott
bélgáz képzõdéshez vezethet, hogyha nem megfelelõ ez a
felszívódás.



- Jó napot kívánok! Fogcsikorgatással hová lehet fordulni,
éjszakai fogcsikorgatással. Egy tizenegy, tizenkét éves kisfiú,
a kettõ között van, tehát ilyen korú és én feltételezem,
hogy azért a terhei túl nagyok, mármint a tanulás, de nem
feltétlenül így van, viszont meglehetõs rendszerességgel és erõsen
csikorgatja a fogait és sajnálom a fogacskákat. Van-e ezzel
valami teendõ, vagy lépjünk túl rajta.
R.: - Elõször azért mégis fogorvoshoz kéne menni?
dr.Czukor József gyermekfogorvos: - Igen, feltétlenül. 11
év körüli kisfiúról van szó, itt még úgynevezett, szinte
biztosra vehetõ, hogy vegyesfogazat van, tehát még vannak
tejfogak, jönnek elõ az új fogak, még átrendezõdése
történik a fogsornak és ez hát bizonyos furcsaságot is jelent a
gyermeknek, hogy egy teljesen új szituáció, egy új harapási
forma alakul ki. Na most meg kell mutatni mindenképpen fogorvosnak,
mert lehet, hogy a fogváltással kapcsolatban olyan fogérintkezés
alakul ki, ami okolható azért, hogy csikorgat, szokatlan neki és
akkor álmában bizony csikorgatásra sor kerül, úgyhogy
mindenképpen fogorvoshoz és elsõsorban inkább fogszabályozó
szakorvoshoz kellene elvinni és õ meg fogja állapítani, hogy mi
okozza ezt. Könnyen lehet segíteni rajta.
R.: - A mama pszichológusra gondolt és ez veti fel bennem a
kérdést, hogy néha a gyerekfogorvos nem gondolja, hogy jó lenne
egy pszichológust is bevonni a munkájába? Vannak ilyen esetek?
dr.Cz.J.: - Vannak ilyen esetek. Na most természetesen ha az
anatómiai problémákat megoldotta a fogszakorvos és még
fönnállnak hasonló problémák, akkor feltétlenül együtt kell
mûködni, hátha olyasmi van háttérben, amivel mondjuk
pszichológus segítsége is szükséges.
R.: - Van még olyan eset, amikor például önben már
felmerült, hogy de jó lenne itt egy pszichológust is bevonni a
munkába?
dr.Cz.J.: - Vannak, vannak olyan viszonylag nehezen kezelhetõ
gyermekek, most itt nem sérült gyerekekrõl van szó, abszolút
egészségesek, de esetleg nevelési probléma, családi háttér
vagy tulajdonképpen alkatilag olyan gyermekrõl van szó, akivel
nehéz kommunikálni, ilyenkor feltétlenül gondolunk rá és sok
esetben alkalmazzuk is és be is vonunk.
R.: - Igen? Erre van gyakorlat?
dr.Cz.J.: - És hát azért mi is egy kicsit pszichológusok
vagyunk. Azért most itt szerénytelenségnek hangzik, de
tulajdonképpen már maga az, hogyha egy gyermeket hoznak és az
nagyon félõs, akkor megpróbálunk egy olyan környezetet
teremteni egy olyan hangot, egy olyan miliõt, ami egy kicsit
feloldja az õ szorongását. Vagy megpróbáljuk azt, hogy elsõ
alkalommal csak megismertetjük a mûszerekkel, megvizsgáljuk,
kezelés nem történik, megbeszélünk dolgokat, hogy mit kellene
majd tenni és akkor fokozatosan, második, harmadik, negyedik,
ötödik kezelésnél már lépünk mindig kicsit elõre és nem egy
olyan példát tudnék mondani, amikor bizony nagyon nehezen
kezelhetõ gyerekbõl a végén hát egy vidáman érkezõ gyerek
lett, aki rendszeresen jön kontrollra és késõbb már egyedül
jön kontrollra, 13-14 éves korban már teljesen természetesnek
veszik, hogy hát lejárt az idõ, kell jönni megint ugye egy
kontrollra.