- Van egy 6 éves kisfiam, akinek elég érdekes szexuális játékai voltak a szomszéd fiúval. És én evvel nem nagyon tudok mit kezdeni.

- Láttam õket, rajtakaptam õket. Próbáltam nagyon finoman, óvatosan kérdezgetni a fiamat, sírások, szégyenkezések után, tehát hagytam akkor, nem forszíroztam, hanem egyszer késõbb visszatértem rá és akkor elmesélte, hogy mit tesznek.

- A másik fiú már iskolás, azt hiszem valamivel idõsebb.

- Nem, hát olyan volt, hogy esõs napon voltunk itthon, emeletes házban lakunk, a fölsõ szinten játszottak a gyerekek a hálószobában és nagy csönd volt, ami gyanús volt, fölmentem megnézni, hogy mit csinálnak. És hát ágyban voltak mind a ketten meztelenül és annyit láttam, hogy meztelenek és nagyon hevültek, nagyon ki vannak pirosodva és hát gondoltam, hogy valami történt. Na most az András fiam annyit mondott el, hogy játszottak egymással és orálisan izgatták egymást.

- Ezt mondta el a kisfiú igen. És amit még ki tudtam deríteni, hogy nem elõször fordul elõ. Na most ez nekem annyira kényes dolog és ez nagyon furcsa volt, hogy orálisan, tehát ezt valahonnét õk szedték. Anya lévén én feltételezem, hogy nem az én gyerekem találta ki, õ kisebb is és nem tudok olyan dologról, ahol látta volna.

- Nem, nem mertem megbeszélni, mert a gyereket sem akartam, a szomszéd gyereket sem rossz helyzetbe hozni. Én nem tudom, hogy az édesanyja erre hogy reagálna vagy hogy nem.

- Ennyire azért nem. Inkább elõbb tanácsot kérek, minthogy egy olyan dolgot robbantsak ki, amire nincs szükség.

- Hát én elõször nagy, szóval nagyon nem tudtam mit kezdeni a helyzettel és hát megrázott a dolog belül. Úgy történt, hogy mondtam a fiúknak, hogy most akkor öltözzetek föl. Néznek rám nagy szemmel, miért? Mondom, mert mást csinálunk, most elmegyünk tévézni, ilyesmit mondtam, tehát kivontam õket a dologból. Aztán a kisfiú hazament elõbb-utóbb, Andrást próbáltam kérdezni, hogy mi történt? Elzárkózott. Békén hagytam. Az esti fürdésnél megint megpróbáltam elõhozni a témát, hogy mégis mi történt, vagy mit csináltatok? Nagyon szégyenkezett, sírt akkor is, mondtam, hogy békén hagyom. De én úgy gondoltam, hogy valamit meg kell tudnom róla, mert ez így nem jó. Mondtam az Andrásnak, hogy hát én is voltam gyerek, nekem is volt barátom, akivel én játszottam a szalmakazalban és megnéztük egymás micsodáját. Mondom ti is ezt tettétek? Nem. Akkor mit tettetek? Játszottatok vele? Igen. És hogy játszottatok vele, piszkáltátok, mivel piszkáltátok, kezetekkel? Nem. És akkor mondta, hogy a szánkkal.

- És akkor megint ott álltam, hogy nem tudtam, hogy nem tudtam, hogy mit tegyek.

- Nem, van egy nõvére egy 12 éves, nem voltak vele ilyen jellegû dolgok. Lány. Én nagyon sokat vagyok a gyerekekkel, udvarunk is van, az udvarban vannak ilyen kis melléképületek, ahol ez a két kisfiú angyalmód nagyon jól eljátszottak, fára másztak, kardoztak, amit a gyerekek csinálnak és idõnként eltûntek. És én azt gondoltam, hogy valahol kuksolnak, megbeszélnek, de ezek szerint nem ez történt, hanem akkor is játszottak egymással.

- Vannak testvérei, féltestvérei vannak, akik nagyobbak nála.

- Ez az, hogy nem tudom. Én az András fiamat, én viszonylag úgy érzem, hogy kontroll alatt tartom. Tehát nem hiszem, hogy hozzájuthatott ilyen dologhoz, hogy valahol lássa. A másik dolog, hogy nem tudom, hogy jól tettem-e, de hát mérsékeltem az együttléteket. Mondták, hogy építenek bunkert. Építettek, pechjükre pont az ablak alatt és hallottam megint, hogy mire készülnek és mondtam, hogy én ezt nem szeretném, de az Andrással megbeszéltem, hogy ez nagy fiúknak való, felnõtt leszel, fogod tudni, hogy mit tegyél, nem óvódásnak való dolog ez. Hogy most ne tedd, mert most nincs erre szükség. Mondtam, hogy nagyon örülök, hogy õszinte volt, meg okos volt, tehát a bunkerépítéskor ugye újra hallottam, hogy mire készülnek és akkor hazaküldtem, a kisfiút, tehát szétválasztottam õket akkor is és mondtam, hogy nem szeretném akkor, hogy idejöjjön ez a kisfiú, mert arra kényszerít téged, hogy becsapj engem. És én nem akarom, hogy te hazudozzál, nem akarom, hogy olyasmire tanítson, hogy hazudoznod kelljen. Leválasztottam õket. Nem tudom, hogy jól tettem vagy nem. Az biztos, hogy a dolog az raktározódott a fejében. Hogy evvel én okoztam valami rossz irányba dolgot, vagy nem, hát nem tudom.

Vekerdy Tamás pszichológus: - Meg kéne nyugtatnunk az édesanyát, hogy tapintatosan járt el, de határozottan és ez úgy gondolom, hogy helyes mindenféle értelemben. Most, hogy mirõl van szó. Két különbözõ dologról van vagy lehet szó a két fiú esetében. Az ötödik életév körül nagyjából a kisgyerekeknek van egy elsõ ilyen erotikus korszakuk, amire a mama is utalt, amikor egymást nézegetik, fogdossák fiúk, lányok vagy fiúk-fiúk, lányok-lányok, ez teljesen változó

V.T.: - Nincs jelentõsége. És ez az elsõ erotikus korszak vagy exhibicionista magamutogató korszak ez aztán, ha a gyerek egyébként jó állapotú, ez átmegy a hatodik, hetedik, nyolcadik életév felé abba a bizonyos Freud által latenciának nevezett korszakba, a lappangás idõszakába, amikor ez az erotikus érdeklõdés lappang, le van fojtva a kamaszkorig, amikor újra elõtör. Most ez rossz állapotú gyerekeknél vagy olyan gyerekeknél, akiket abúzus ért, tehát akiket egy felnõtt vagy egy nagyobb gyerek, ez itt mindjárt fontos, felhasznált ilyen célokra, vagy sok ilyet látott, akárcsak pornó kazettán, tehát ilyen gyerekeknél marad az izgalom. Ez kifejezetten káros ebben a bizonyos latencia korban, amelyik egyébként egy újra felébredõ érdeklõdés a külvilág iránt. Egy nagyon harmonikus, tárgyias érdeklõdés, ha jól van a gyerek.

V.T.: - Úgy van, tehát érzelmileg biztonságban van, nem unatkozik, senki nem rontotta meg

V.T.: - Nem nézett pornókazettákat, mert a pornó kazettában a problematikus ebben az életkorban, hogy olyan dolgokkal terheli meg a gyereket, amelyet tulajdonképpen nem tud feldolgozni. Na most tehát a kisfiú az lehet, hogy az elsõ gyermeki erotikus korszak végén van. A másik, a nagyobbik fiú, az viszont valószínûleg nincs igazán jól vagy azzal lehet valami. Ilyen esetekben természetesen mindig a nagyobbik fiú a csábító. Nagyobb gyerekeknél, kamaszoknál például vannak ilyen együttes szexuális játékok, hát csak Fellini Amarcord címû filmjére gondolunk, ahol a garázsban az öreg autóban a sok fiú ugye együtt rejcol vagy bárhogy nevezzük ezt, szóval maszturbál, onanizál, önkielégítést folytat, ilyenek vannak. Most itt visszatérek ide, hogy én is azt gondolom, hogy itt valami lehet ezzel a nagyobb fiúval. Az, hogy õ nagyobb két-három évvel vagy nem tudjuk pontosan, ez már ilyenkor jelentõs. Most itt mi a probléma az egészben? Az, hogy tulajdonképpen egy feldolgozhatatlan élménysor éri a kisebbik gyereket, még õt is a kicsit nagyobbat és hogy egy olyan örvénybe kerülnek bele képzeteiket, érzelmi életüket illetõen, ami ebben az életkorban nem használ a gyereknek, sõt azt is mondhatnánk, hogy árt. Tulajdonképpen majdnem olyan vagy arra hasonlít, amikor felnõttek visszaélnek szexuális értelemben kisgyerekekkel. Itt nem egy felnõtt, hanem egy kicsit nagyobb fiúról van szó. Ez a világban egyébként egy általános probléma. Hát Angliában egy pár évvel ezelõtt óriásplakátok jelentek meg azzal a szöveggel, hogy a felnõttek 35 százaléka követ el abúzust a vele együtt élõ gyerekeken. Te is ezek közé tartozol? Tehát azért ez egy döbbenetesen nagy szám és azt kell feltételeznünk és azt kell mondanunk, hogy ezzel a nagyobbik gyerekkel valami van, hogy ezt a nagyobb testvérek okozták-e, féltestvérek, vagy más

V.T.: - Vagy más élmények vagy a pornókazetták, nem tudjuk. De valami van vele, ami nem jó neki sem.

V.T.: - Dehogynem,

V.T.: - Persze, abszolút nem számít ebben az életkorban, itt a nemi különbségeknek még semmilyen jelentõségük nincs.

V.T.: - Nem, sõt. Hát ezt gyakorlottabb óvó nénik is tudják, hogy ilyenkor mindegy a gyerekeknek, majdnem mindegy, ezt lehet mondani. Persze vannak gyerekek, akik már ilyenkor arra szocializálódtak otthoni beszélgetésekbõl vagy filmekbõl, hogy a kislányokat kell megnézni a fiúknak és fordítva. Én nem hiszem, hogy ez dönt. A félelmetes, hogy a szorongató vagy rossz érzést keltõ itt nem a nemi azonosság, hanem maga ez a játék, amibe egy nagyobb gyerek bevon egy kisebbet.

V.T.: - Hát ez nagyon függ attól, hogy mennyire vagyok jóba, milyen az a szomszéd, ezt úgy elvileg igen. Két lehetõség van. Az egyik, hogy nem szólok bele, mert nem vagyok olyan jóban, nem vagyok olyan kapcsolatban, egy másik család intim életébe, majd ha õ megkérdez engem esetleg, hogy én mondtam-e tényleg a kisfiának, vagy jeleztem, hogy ne jöjjön, hogy akkor feltétlen azt válaszolnám, hogy jó, hogy ezt mondod, üljünk már le itt meg ott és beszélgessünk errõl. De ez nem biztos, hogy én képes lennék kezdeményezni ezt. Ugyanakkor, amikor én pedig a saját köreimet meg kellene, hogy védjem ezektõl a befolyásoktól. Hangsúlyozom, hogy itt a kisgyerekben olyan izgalmi állapotok keletkeznek, amelyeknek nincs meg a valódi életkorának megfelelõ feloldási, levezetési, az õ egész életvitelébe jól behelyezkedõ formája. És ebbõl eredõleg olyan feszültségeket támaszt, olyan ösztön örvényeket, képletesen szólva, vagy nevezzük bárminek, a képzetáramlást olyan módon befolyásolhatja, ami egyszerûen nem tesz jót ebben az életkorban.

V.T.: - Csak azt látta, ha én jól értettem, hogy egy ágyban vannak meztelenül, hogy mi történt azt a kisfiától tudta meg a késõbbiekben. Szerintem helyesen járt el, tehát ezt ne csináljátok, öltözzetek fel, mást fogunk csinálni. Tapintatos volt. Én úgy gondolom, hogy az egész, amit elmondott nekünk, abban õ helyes lépéseket tett.

V.T.: - Azt gondolom, hogy igen. Hogy ennek van jelentõsége és ez, ha szabad ezt mondani, hogy még kedvezõtlenebbé teszi a dolgot. Nem azért, mintha a szexualitás különbözõ pozitúráit önmagában elítélnénk, nem errõl van szó, hanem arról van szó, hogy gyerekkorban ez még intenzívebben hat, mintha csak ölelgetnék egymást, egymásra feküdnének, dörzsölgetnék egymást, utánoznák, amiket egyszerûbb, tehát pornófilmeken láttak, az egy enyhébb változat.

V.T.: - Én úgy értettem, hogy a mama megmondta, hogy õ nem akarja, hogy átjárjon ide ez a fiú, hogy ilyen sûrûn átjárjon.

V.T.: - Igen, de most már azt is tudja, hogy a bunkert mire akarják használni. Tehát itt vagy egy a mama szavaiból kiderülõ állandó és megfelelõ figyelem és én úgy gondolom, hogy ez meg tudja védeni a gyereket a további abúzus sorozatoktól és egy helyes oltalomban részesíti a saját gyerekét, hangsúlyozom tapintatosan és ebben teljesen igaza van.

- A Dávid talált egy halott méhecskét. Eltemettem és oda tettem egy fát. Az aranyméhecske volt, de én a méhecskéket szeretem. Az aranyméhecske a méhecskébe szerelmes

- Úgy tudom, hogy szeretik egymást, mert odamennek rámennek egymásra. A telken találtam egy olyat, hogy vendégségben voltak és az megmondta, hogy szexelnek vagy eszik egymást.

- Azt, hogy a fiú mutogassa fütyijét a nõi szinten.

- Nem, mert nincs is.

- Nem.

- Szerintem igen.

- Nem. Úgy, hogy rámegy a fiú vagy lány, szerintem a lánynál az izé, merthogy a lány nem bírja el a fiút.

- Igen.

Vekerdy Tamás pszichológus: - Hát mindenképpen az aggályos, hogyha az egyik gyerek nagyobb, mint a másik. Ha az egyik még csak óvódás és a másik iskolás, sõt esetleg két-három évvel öregebb, ez nem jó. Amikor két óvódás játszik egymással, nézegeti egymást, bebújnak az asztal alá, bokorba, szekrénybe. Természetesen én szólok, ha észreveszem, hogy gyertek ide, nem csinálok nagy dolgot belõle, szóval nem jó, amikor egy óvó néni nagyon megijed és beküld két kis óvódást, illetve a szüleit a rendelõbe és azt írja, hogy tragédia még ráadásul azonos nemûek is, hát akkor ebbõl mi lesz. Tudnia kell, hogy ez életkorilag ismert, nem vészes. Nekem persze nem kell elfordulnom, ha én óvónõ, szülõ, apa, anya vagyok azt mondom, na most már gyertek ki elég.

V.T.: - Igen. De a 12 éves kislányok vagy 11 vagy 10, azoknál már gyakran elõfordul, hogy például egymáson próbálgatják, hogy hogy is kell csókolózni, ami hogy úgy mondjam normálisnak tekinthetõ. Pontosan hat-hetedik életévtõl a kilenc-tizedik életévig, ebben az idõszakban még ma is azt lehet tapasztalni, hogyha a gyereknek nincs valami szorongani valója, valami gondja, valami baja önmagával, környezetével, ezzel, azzal, amazzal, akkor tényleg lappang a szexuális érdeklõdés, ami például abban is megnyilvánul, hogy a kis óvódások vagy a nagy óvódások, nem tesznek különbséget fiúk és lányok között és együtt játszanak. És ahogy a belépnek az iskolába lassan az elsõ, második, harmadik osztályon haladva át, elkülönülnek a fiúk és a lányok, két külön csoportot alkotnak, amely pontosan azért is van, mert így tudják jobban megõrizni ezt a nem is tudom minek nevezzem, tehát ezt a bizonyos harmóniát, ami együtt jár mindig egy bizonyos elfojtásával az ilyen erotikus késztetéseknek.

(Görgey Gábor: Megírhatatlan történet - részlet)