- A mozdony az nem mászóka.
Rip.: - Szereted a vonatos játékot?
- Igen.
Rip.: - Miért szereted?
- Mert a malackám tele van pénzzel.
Rip.: - Van neked egy persely malacod, tele van pénzzel. Mire gyûjtesz?
- Olyan vonatra amilyen az Istvánkának van.
Rip.: - Színes vonatot?
- Igen.
Rip.: - Miért szereted te ennyire a vonatokat?
- Mert nagyon, nagyon szeretem.
Rip.: - Tudsz errõl valamilyen mondókát, vagy verset?
- Igen.
Rip.: - Elmondod?
- Majd otthon elhozom a mikrofonom.
Rip.: - Behívjuk a Balázst a barátodat az udvarról, segítsen
õ elmondani?
- Igen.
Rip.: - Behívtuk Balázst. Segítesz elmondani a mozdonyos
verset?
- Igen.
Rip.: - Kezdjétek el. Jól kiegészítitek egymást. Norbika
nagyon szereti a mozdonyokat, te pedig helyette elmondtad ezt a
verset. Miért jó ez a vers?
- Mert nagyon jól hangzik, meg van benne valami.
Rip.: - Mit szoktatok erre csinálni az óvodában, amikor ezt
mondjátok?
- Vonatozni.
- Gyerekek gyerekek szeretik a perecet. Sósat, sósat jó
ropogósat. Aki vesz annak lesz, aki nem vesz éhes lesz.
Rip.: - Mirõl szól ez a versike?
- A perecrõl.
Rip.: - Hol tanultad ezt?
- Az oviban.
Rip.: - És hogyan tanultad meg?
- Hogy a gyerekek még énekelték.
Rip.: - Mikor szoktátok ezt mondani?
- Amikor a Perec Szonja szülinapja van. Meg amikor nem.
Rip.: - Miért szeretitek ezt a verset?
- Azért szeretem ezt a verset, mert jó aranyos.
Rip.: - Mi az aranyos benne?
- Az, hogy kontyos kendõ ... a kertben. Gondolom, hogy milyen
lehet.
- Én is.
Rip.: - Az egy igazi ember az õsz?
- Igen.
- Nem, hanem az egy anyóka.
- Az egy haj, az egy haj. A konty az egy ilyen kis konty.
- Az egy ilyen kis kendõ.
- Az nem kendõ, hanem ilyen így kell csinálni.
Rip.: - Hol tanultátok ezt a verset?
- Az óvodában és a Kati néni mondta és ezért tanultuk meg.
- Igen, hogy okosabb legyünk. Nagyon okosak legyünk.
Rip.: - Miért lesztek okosak egy verstõl?
- Hát azért, mert akkor okosak leszünk, az iskolában el
tudjuk majd mondani, hogy mit tanultunk az óvodába.
Rip.: - És miért jó az, hogyha ezt a verset elmondjátok az
iskolában?
- Azért jó, mert hogyha kérdezi a tanárnõ.
- És megdicsér minket, hogy milyen okosak vagyunk.
- Hátha kapunk piros csillagot is. Meg piros pontot.
Rip.: - Csak ezért tanuljátok a verseket?
- Én nem csak ezért, meg azért is, hogy okos is legyek.
- Meg, hogy az anyukánk örüljön, hogyha otthon elmondjuk
neki.
Rip.: - Hogyan tanuljátok a verset, Kati néni hogyan tanította
ezt nektek?
- Hát úgy, hogy mondja, hogy Kontyos kendõ õsz anyó és
akkor mi is mondjuk utána.
- Söpröget a kertben. Piros arany falevél és ezt is mondjuk
utána.
- Kati nénivel nagyon gyorsan megtanulni, mert az ember nem
bírja benne hagyni a fejében, hogy most ez van az a szó van
benne, az a szó van benne.
Rip.: - És amikor ti nem gondoltok arra, hogy majd az iskolában
ezért dicséretet kaptok, meg anyunak örömet szereztek, szoktatok
gondolkodni azon, hogy milyen képek vannak ebben a versben?
- Én igen. Hogyha mondjuk látok.
- Én is.
- Kontyos kendõs õsz anyó már van.
- Már van.
Rip.: - Hol van ilyen?
- Hát az erdõkben.
- Igen, mert van aki így hordja.
Rip.: - És az, hogy a versben úgy van, hogy a világ a
mosóteknõ, az hogy van?
- Az, hogy mosóteknõ az nagyon mély.
- Olyan, mint a, olyan mint a...
- Mint a gát csak fából van és így néz ki.
Mv.: - Amikor az ember kicsi gyerekkel beszél, akkor
még sokat hall a versrõl. Meg hát a szülõ is elmondja a zsip,
zsup kenderzsup, a csicsija bubája, az úgy ott van az elsõ év
környékén. Aztán a gyerek elmegy az óvodába és az
ünnepségeken verset mondd és az óvónéni Weöres verseket
olvas neki, aztán mintha úgy kihalna a gyerek életébõl a
vers. Mit gondol Csilla, miért van ez?
-Sándor Csilla a Varázsceruza címû gyermek irodalmi
folyóirat fõszerkesztõje: Kisgyermekkorban nagyon fontos a
ritmus. Ezeknek a verseknek a ritmusa az, ami megkapó. Nem
annyira a szöveg, amirõl szólnak a versek, hanem a ritmus. És
késõbb, amikor már jobban tud a szövegre figyelni a gyerek,
akkor hangsúlyosabbá válik talán az, hogy erre figyelnek, a
ritmus az már nem annyira fontos. Végig fontos lehetne a ritmus.
Ezt egy versszeretõ ember tudja, hogy felnõtt korban is sokszor
a ritmusa miatt kedvelünk egy verset, de valahogy ez egy ilyen
életkori sajátosság, hogy a ritmusról a tartalmára kezdünk
figyelni annak, amit olvasunk.
Rip.: - Hát ha már itt mûfajokról van szó, akkor vajon az
is életkori sajátosság, hogy mintha nem csak a vers tûnne ki a
gyerekek életébõl, hanem a szépirodalom is. Immár jobbára
azt hallom kisiskolásoktól, mindenekelõtt fiúktól, hogy õk
ismeretterjesztõ könyveket olvasnak. Valami nagy, nagy elõretörését
látom én az ismeretterjesztõ irodalomnak. Amit nem
kárhoztatok, csak így tapasztalom.
Sándor Csilla: - Van egy olyan nézet a szülõk körében,
hogy az ismeretterjesztõ könyvekbõl tanul meg a gyerek sok
mindent, ami az iskolához kötõdik. Tehát ez egy kicsit ilyen
tudáscentrikus megközelítés, hogy a fikciókból, a mesékbõl,
a regényekbõl nem tanul meg annyi mindent a gyerek, mint ezekbõl
a könyvekbõl és valószínû, hogy egy ilyen nyomással került
sokkal több ilyen könyv a gyerekek kezébe.
Rip.: - Tehát, hogy ez a szülõknek az idézõjelben tett bûne,
vagy az iskolának a bûne?
Sándor Csilla: - Elképzelhetõ, hogy igen.
Rip.: - Én azt is látom, hogy nagyon sok jó sorozat jelenik
meg és ha az ember, most nem említem egyiket se, bármelyikünk
tudna jónéhányat sorolni, ha az ember úgy egy sorozatból
megvesz egyet, akkor már óhatatlanul megveszi a többit is.
Akkor is ha mondjuk a bogarak a gyereket nem annyira érdekelnék,
de a sorozatban a fotó mondjuk már nekünk megvan. Tehát ennek
is van egy ilyen vivõ ereje. Ez most piaci szempontból érdekes
talán, de azt gondolom, hogy mintha az ismeretterjesztõ
irodalommal foglalkozók, gyerekirodalommal foglalkozók ezt jól
látnák. Szóval azzal kezdtük, hogy hova tûnik a vers és oda
jutottunk, hogy hova tûnik a regény. Egyáltalában mondjuk
annak a kisiskolás korosztálynak, amelyik talán már kinõtt a
mesébõl, de még nem nõtt bele az ifjúsági regénybe, lehetne
mit ajánlani mondjuk az ismeretterjesztõ irodalom mellé?
Sándor Csilla: - A Harry Pottert azt azért nem említem, mert
biztos már mindenki elolvasta.
Rip.: - Már mindenki olvasta.
Sándor Csilla:- Igen. És hát a Harry Potter mellett
megjelentek más olyan regények is. A Stanley-re gondolok, vagy a
Bradleyre ezek is most nagy népszerûségnek örvendenek. Úgy
gondolom, hogy ezt is nagyon sokan olvasták már. Az ifjúsági
regények, amelyeket mi is olvastunk azok szintén kaphatók. A
Kastner regények ugye nagy forgalomban vannak.
Rip.: - Eric Kastner. Igen valamennyien olvastuk. És tetszik
is a gyerekeknek többnyire.
Sándor Csilla: - Igen. Igen. Van egy könyv ami elnyerte az
Év gyermekkönyve díját. Ez Nógrádi Gábor Petepite címû
könyve.
Rip.: - Petepite?
Sándor Csilla: - Igen. Ez a címe, és hát ez egy nagyon
izgalmas könyv. Úgyhogy ezt tudnám ajánlani mindenkinek.
Rip.: - Kicsoda ez a Petepite?
Sándor Csilla: - Ez egy olyan kisfiú, aki egyszer reggel arra
ébredt, hogy átváltozott és a papájának az alakját
öltötte magára. A papája viszont a gyerek alakját kapta és
hát innentõl kezdve kénytelenek egymás életét élni, tehát
a másik életét élni.
Rip.: - A másik testében a saját lelkükkel?
Sándor Csilla: - A másik testében igen.
Rip.: - És ebbõl kinek adódik több nehézsége?
Sándor Csilla: - Hát a gyereknek több nehézsége adódik,
mivel a felnõtt már rendelkezik a gyerek tapasztalataival, noha
ezt elfelejtette, vagy nem mindig szereti tudomásul venni. A
gyereknek viszont teljesen új életet kell, új utakat kell
bejárnia.
Rip.: - Hány éveseknek ajánlja a könyvet?
Sándor Csilla:- Kilenc, tíz éves kortól bárkinek
ajánlható.
Rip.: - Lányoknak, fiúknak egyaránt?
Sándor Csilla: - Igen, igen.
Bem.: - Hány éves vagy most?
- Tíz.
Rip.: - Mit szoktál olvasni? Mit szeret egy tíz éves lány
olvasni?
- Az emberi testet meg meséket.
Bem.: - Meséket miért olvasol?
- Mondjuk beletekintek egy könyvbe akkor megtetszik a cím és
akkor azt elolvasom.
- Térszéli Katicát is szeretem, akkor a Kacor királyt is, a
Kisgömböcöt is.
Bem.: - Ezek mind egy kötetben vannak bent a 77 magyar
népmesében. A 77 magyar népmesét olvasod?
- Igen.
Bem.: - De honnan jött ez az ötlet, hogy negyedik osztályos
korodra meséket olvass még magadnak?
- Régebben amikor átrendeztük a szobámat, akkor került
egy-két könyv a kezembe. Hát már gondoltam, hogy akkor olvasok
egyet, kettõt és akkor megtetszett.
Bem.: - Mi a jó a mesékben?
- Hogy olyan dolgokat csinálnak, ami nem is létezik. A
tündérek, meg régebben amiket a népek írtak arról is.
Bem.: - Amikor ezeket a népmeséket olvasod te látod magad elõtt
a történetet?
- Igen.
Bem.: - Hogyan látod, mit képzelsz el ilyenkor?
- Hogy ha mondjuk azt mondják, hogy a Katica nénit bezárják
egy börtönbe és viszi magával a szalma babáját, ami akkora
mint õ, akkor elképzelem, hogy milyenek a parasztok ruhái és
akkor, hogy milyenre van felöltöztetve.
Bem.: - Mibõl képzeled el, hogy ilyenek a parasztok ruhái?
- Olyan csapzottak, meg hát már láttam, olyan múzeumban is
voltam ahol ilyen parasztok voltak. Olyan parasztosak és azoknak
olyan nyúzott ruháik van.
Bem.: - A tündéreket milyennek képzeled el?
- Hát szépnek, olyan szárnyasnak, hogy repülni tudnak. Meg
mondjuk a lánytündéreket, hogy ilyen szép nagy ruhájuk van,
ami fehér.
Bem.: - És az arcuk, a testük az ugyanolyan, mint az
embereké?
- Nem. A fülük az nagyobb mint a miénk, aztán a szemük az
ki van festve. Meg azok nem úgy születnek ahogy mi.
Bem.: - Hanem hogyan születnek?
- Tán még tojásból is születhetnek.
Bem.: - Ezt honnan veszed?
- Volt egy ilyen mese már onnan tudod mi volt a címe, hogy
tojásból születtek ki a manók is.
Bem.: - És milyen az ördög, a boszorkány hogy néz ki?
- Az ördög az olyan piros, szarvas és van farka. A
boszorkány pedig olyan csúnya és olyan fekete ruhában van, meg
van egy ilyen nagy kalapja, az orra is nagyon nagy és ilyen
bibircsókos.
Bem.: - És amikor ezekben a mesékben valaki meghal, vagy
kegyetlenül elpusztítják, mert a népmesében sokszor
történik ilyen, akkor nem ijedsz meg?
- Nem.
Bem.: - Miért?
- A Térszéli Katicában is úgy van, hogy megölik aztán
mégse õt ölik meg, hanem a szalmababájába beleszúrják a
kést.
Bem.: - Mikor szoktad ezeket a népmeséket magadnak olvasni?
- Esténként lefekvés elõtt.
Bem.: - Minden este olvasol?
- Nem.
Bem.: - Miért nem?
- Mert valamikor mondjuk rajzolgatok az ágyamban, meg szoktam
egy kicsit gondolkozni, hogy holnap milyen nap lesz, meg milyen
óráim lesznek, és akkor mondjuk nem olvasok.
Bem.: - Ha nem népmesét olvasol, akkor még miket olvasol?
- A Kétbalkezes varázslót, meg néha úgy elõveszem Az
emberi testet és akkor ott megnézegetem, hogy ott épp mi van
és akkor elolvasok egy-két részletet ami érdekel.
Bem.: - Miért ennyire fontos neked Az emberi test címû
könyv?
- Mert én amikor felnõtt leszek, akkor AIDS kutató akarok
lenni.
Bem.: - Tíz évesen hogy állíthatod ezt ilyen határozottan?
- Sok ideje arról álmodozom. Amikor ezt a könyvet megkaptam
akkor már azt gondoltam, amikor erre odalapoztam erre a könyvre
és volt egy fiú aki 13 évesen meghalt és arra gondoltam, hogy
akkor így az emberi testen segíthetnék.
Bem.: - Mi az az AIDS?
- Az AIDS az olyan vírus amitõl meg lehet halni.
Bem.: - És te tudod, hogy azt hogyan kapják az emberek?
- Igen testen át.
Bem.: - Te errõl csak olvastál, vagy anya, apa is mesélt
róla?
- Anya is, meg apa is, meg a könyvben is volt.
Bem.: - Õk mit szólnak hozzá, hogy te ezzel szeretnél
foglalkozni?
- Azt mondják, hogy jó akkor majd csináljam ezt õk azt nem
bánják.
Bem.: - És nem borzadsz el attól, hogy emberi testeket kell
majd felnyitogatni hogyha orvos leszel, vagy kutató?
- Nem.
Bem.: - Miért?
- Mert én nem vagyok olyan, aki ilyenektõl undorodik.
Bem.: - És miért fontos az, hogy te AIDS kutató legyél?
- Sok pénzem legyen, mert ha mondjuk feltalálom az AIDS-nek
az ellenszerét és kiutazok ahonnan származik ez az AIDS és
elmondhatom nekik és azt mondják, hogy köszönik és hatni fog,
akkor nagyon sok pénzt fognak nekem adni.
Bem.: - És mi kell ahhoz, hogy valaki kutató legyen?
- Sok nyelvet kell hozzá tanulni, meg olyanokon kell
levizsgázni, hogy fel kell boncolni az embert, mármint a testét
és akkor, ha az sikerül, akkor átengednek téged AIDS
kutatónak. Azért esténként ha mondjuk eszembe jut, hogy azért
mondjuk olvassak valamit, akkor mondjuk errõl is olvasok néha a
kezembe kerül ez a könyv. De amikor még olyan kisebb voltam és
errõl nem tudtam akkor még rendõr akartam lenni, de amikor
megkaptam ezt a könyvet, akkor akartam ADIS kutató lenni.
Bem.: - És ha kapsz mondjuk egy másik könyvet, akkor lehet,
hogy onnan majd egy másik ötleted születik?
- Hát lehet, de szerintem nem hiszem, mert ez Az emberi test
ez is nagyon drága volt már.
