- 13 éves vagyok és én most a jó tulajdonságomról csak annyit szeretnék mondani, hogy én pont az a gyerek vagyok, aki ezt nem tudom elmondani, majd ezt a többiek mondják el, hogy a jó tulajdonságom milyen. Szerintem ezt másnak kell megítélnie.

- Egy olyan 13 éves fiú vagyok, aki most a szülei szemében, most mondják, hogy kamaszodom és szemtelen vagyok velük, meg egyre többet visszafeleselek, és ilyenkor szokta mondjuk anyukám is azt mondani, hogy hülye kamasz.

- Én akkor abban a percben pont nem így látom az egészet. Természetesen makacs fejjel megyek a saját fejem után. Utána rá tíz perc múlva egy idõ után elgondolkozom rajta, hogy ezt mégse így kellett volna megbeszélni, ahogy én ezt tettem. Én azt gondolom magamról, hogy én egy nagyon jó kedvû és sokszor szemtelen gyerek vagyok. Ezt bizonyítottam már párszor. Hát nagyon szeretek mindenféle sportot, járok is karatéra. Nagyon szeretem az olyan embereket, akik ugyanígy jó humorosak és az õ szemükben is rendes gyereket látnak bennem.

- Hát igazán úgy félelmek nincsenek, csak néha attól félek, hogy valamelyik barátom azért, mert nem úgy viselkedtem vele, ahogy kellett volna ott hagy egyszer.

- Igen én ezt pontosan tudom. Itt múltkor bizonyítottam is egy lánnyal szemben. Akivel csak viccelni akartam, õ pedig ezt véresen komolyan vette és megsértõdött rám.

- Én utána oda is mentem hozzá, elnézést kértem. Õ evvel nem nagyon foglalkozott, tisztába vette, azóta már jóban vagyunk.

- Ez nálam nagyon sokszor elõfordul. Például, ha valaki valami apró dologgal engem megsért, akkor olykor nagyon kitörök magamból és sértegetek mást is ezért, mást bántalmazok ronda szavakkal.

- Ez igen ez így van és nagyon sokszor szeretek segíteni mindenkin.

- Az életben annak örülök, hogy nekem vannak testvéreim, akivel így el tudok beszélgetni. Ilyen jó kis osztálytársaim vannak. Például Esken egyáltalán nem így fogadtak, amikor elõször odajártam suliba, hanem mindenki kicsúfolt.

- Egyrészt a nevem miatt, a másik részt mert egy kicsit nagydarab voltam, meg mert új gyerek voltam az osztályban.

- Hát most már igen. Másodikban ez nem így van, most már azért csak hetedikes vagyok.

- Igen szeretem. Mondjuk ezt ritkán mutatom ki.

- Hát igen ez valóban így van. Én nagyon vezetõ típus szeretek lenni. Már amiben. Attól függ mit vállalok el.

- Én igen, én nagyon imádom ezeket. Nem tudom miért, ez valahogy bennem van ez a versmondás, zenélés. Valahogy azt értékelem, hogy ugyanazt leírják az õ életükrõl némelyik zenében vagy versben ami róluk szól.

- Ez igaz. Sajnos nem tudom miért. Lehet, hogy tényleg amit az elõbb mondtam, hogy tényleg kamaszodom. Nem tudom vannak olyan indulatok, hogy egyre többször így megsértenek az iskolában. Például van most egy új gyerek, és ez most így csak hülyeségbõl veregeti állandóan a vállamat, én pedig erre lehet, hogy egy kicsit agresszívan megyek rá, és utána összeveszek vele, és késõbb már a nap végén annyira agresszív vagyok, hogy ölre megyek.

- Nagyszájú, agresszív, meg egy kicsit buta.

- Szerintem eléggé rossz a természete, és olyan túl, nem érzi, hogy mekkora ereje van, mert jár karatéra és ezért úgy nyúl hozzánk, mint.... Szóval nem érzi, hogy minekünk az fáj

- Hát én nem tudom nagyon, de azért a Józsi néha szokott jó is lenni. Például mondjuk néha segítõkészen...

- Dolgozatnál.

- Nem csak annál, de tud rendes is lenni, de amikor elszalad vele a ló, akkor nem annyira.

- Én például egyszer mondtam rá csúnyákat és akkor pont jött föl a tanárnõ és kérdezte, hogy ki volt az és mondtam, hogy én, és mondták, hogy persze meg volt rá az okom és így meg is értették, mert néha akkor is nagyon elszaladt velem a ló és akkor nagyon mérges voltam rá.

- Alapjában nem rossz gyerek, csak idõnként nem veszi észre, hogy már mindenki rá vár, hogy maradjon csöndben, mert szeret beszélni.

- Hogyha egy-egy ilyen kitörése után egy ilyen tíz percre hajlandó leülni, vagy elszámolni mondjuk tízig, akkor utána megint egy fél órát kibír tiszta fejjel, de hogyha nem számol el tízig magában, akkor hatalmas pusztításokat képes véghezvinni.

- Énszerintem a Józsi végül is, már amikor aranyos, mert végül is szokott, már rendezett bulit is és akkor meghívott minket. Tehát, hogy végül is magában aranyos, csak valamikor rájön az öt perc.

- Lehet, hogy ezt úgy lehet vélni, hogy mi most összefogtunk, de szerintem a Józsi, ha egy kicsit magába nézne, akkor látná, hogy ez nem igaz és így tudna magán változtatni. Szerintem még a lányok között is barátokat találhatna.

- A Józsi mivel hát nem egy kis darab gyerek elég erõs, izmos és edzi is magát, a karatén edzi. Egy lány az olyan nála, mint egy fûszál. Széttöri.

- Igen, eléggé elefánt a porcelánboltban.

- Hát végül is a Józsi, na hagyjuk.

- Hát elég sok igaz is van benne. Sõt a 90 %-ka ennek sajnos igaz.

- Nem tudom. Én az én szememben szerintem ez nem nagy dolog. Én egy ilyen kibeszélõ gyerek vagyok magamból.

- Mivel mindenki külön egy egyén, egy személyiség, ezért hagyni kell, hogyha például egy gyerek félénk vagy vadabb. De ezt én úgy érzem, hogy ez pozitív kicsengése lesz az évek során, és lehet, hogy õ meg fog barátkozni a társaival, ha például félénkebb és visszahúzódóbb gyerek, de még ezt rá akarjuk kényszeríteni, hogy márpedig te oda mész, akkor ez csak nagyobb ellenállást fog belõle kiváltani.

- Minden családban ahány gyerek, annyiféle gyerek születik és a szülõk is teljesen mások. Szerintem ezeket a dolgokat akkor nehéz elfogadni, hogyha mi tanusítunk nagy ellenállást nekik. Hát a kisebbik gyerekem nagyon túlérzékeny. Pszichésen hogyha valami nem tetszik õ akkor nagyon meg tud betegedni. Ezt múlt évben mi nagyon komolyan megtapasztaltuk. Ezt lehet rossznak tekinteni, hogy sokkal több odafigyelést igényel, sokkal több törõdést igényel úgy, hogy közben például a nagyobb ne vegye észre.

- Próbálok objektív lenni, de pont ezért a túlérzékenység miatt nagyon sok szeretet van benne és fiú gyerek lévén nagyon tud nekem udvarolni. Ez egy anyai szívnek nagyon nagyon jól esik. Próbálok azért objektíven látni, hogy például egy óvodai kezdésnél határozott próbálok lenni, hogy ez neki milyen jó és hogy errõl beszélgetünk, de azt figyelembe kell vennem, hogy például délben el kell ahhoz hoznom, hogy ne legyen megint egy komoly betegsége.

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy õ ezzel nem irányít. Hiszen ezt õ nagyon jól tudja és érzi. Például nem tudok olyan munkát elvállalni ami mondjuk egy irodai munka és nyolctól ötig bent kell ülnöm. Természetesen én is dolgozom. Ahhoz, hogy õt délben elhozhassam ahhoz az éjszakai óráknak például nekem nem alvással zajlik, hanem a munkámmal, amit otthon tudok elvégezni.

- Hát azt hiszem ameddig egy anyuka bírja.

- Ha iskolás lesz, akkor számomra ott egyértelmû, hogy ha meg tudom tenni és ha nem lesz olyan munkám, akkor én nem szeretném napköziben elhagyni. Amíg játszanak kint az udvaron az kell, hiszen társak között van, de én nem tartom a napközit túl jónak. Hiszen az, hogy egy gyerek az iskolában is tanuljon, plusz még otthon is ez rendkívül nagy terhelést jelent számára.

- Õ nagyon nagy energiákkal megáldott gyermek. Õ inkább túlmozgással és vadsággal reagál egy olyan dologra amiben õ nem érzi jól magát. Ezeket észre kell venni szerintem, és ha én nyugodt vagyok azt figyeltem meg, akkor õk is nagyon nyugodtan tudnak viselkedni. Ellenben hogyha énnekem felfokozott a lelkiállapotom, akkor õk is úgy reagálnak erre az egészre és nagyon vadak lesznek, és egyik dologtól a másikig kapkodnak és nem tudnak akkor egy helyben megmaradni.

- Beszélünk róla, hogy ez nem sok jót hoz és nem ér el ezzel nagy dolgokat. De mint említettem magamat is nevelnem kell ezzel, hogy én próbáljak olyan kiegyensúlyozott és olyan nyugodt lelkiállapotot teremteni magam körül is amit feléjük sugárzok.

- Bizonyos mértékig igen, de bizonyos mértékig nem. Igazából az embernek önmagát kell nagyon jól ismernie. Szerintem hogyha teneked egy rossz nap után odamész egy öt éves korú gyerekhez és azt mondod, hogy nehéz napod volt és biztos, hogy egy picit idegesebb vagy, akkor õ ezt meg fogja érteni, hogyha te is máskor ugyanúgy próbálod megoldani az õ rossz napját. Akkor meg fogja érteni. Hogyha ezt nem teszed meg, csak mondjuk elkezdesz vele kiabálni, õ akkor azt nem érti, hogy például te miért vagy ingerültebb, vagy miért mordultál rá úgy, pedig õ nem is csinált olyan dolgokat. Ha tisztázod, és konkrét dolgokat próbálsz neki elmondani, hogy egyszerûen ma olyan fáradt vagyok, vagy gyorsan aludjunk el, vagy én is megfürdök veled, mert nagyon fáradt vagyok, vagy valami olyan dolog történt velem ami szomorú, és hogy ezért most nem tudok veled játszani, õ ezt meg fogja tudni érteni, hogyha te is próbálod ugyanilyen megértéssel kezelni az õ napjait, hogyha valami rossz történt.

- Próbálom elfogadni egyrészt. Mivel szerintem egy félénk gyerekbõl nem lehet vad gyereket csinálni, vagy egy vadból nem lehet félénk gyereket csinálni, de mindenféleképpen megpróbálom kezelni és irányítani, és a kezemben tartani, tehát hogy én próbáljam meg irányítani.

- Úgy, hogy elfogadom tényként azt, hogy õ egy ilyen természetû gyermek, de nem hagyom például, hogy belerúgjon minden egyes autóba és megbeszéljük, hogy milyen rossz lenne a papának is, hogyha belerúgna valaki az autójába.

- Konfliktusokat? Én ezt úgy érzem, hogy pont megpróbálom az ellentétjét ezeket feloldani benne. Azokat a feszültségeket, amiket ilyen testi úton próbál kiadni. Hát ezt majd talán majd az idõ vagy igazol, vagy nem. Én eddig ezt célravezetõnek találtam nála konkrétan. Majd az idõ, majd eldönti.