- Jó napot kívánok! Amszterdamból telefonálok. Hozzá lehet szólni?

- Azt akartam elmondani, hogy tulajdonképpen itt Hollandiában borzasztó divat az otthonszülés. Nagyon gyakran szülnek otthon az asszonyok. A pszichológusok szerint az anyának is és a gyermeknek is biztonságosabb érzést ad, hogy a gyerek mikor megszületik nem egy ilyen teljesen hideg környezetbe kerül, hanem otthoni melegebb, családiasabb környezet. Hogy az anya végül is maga választhatja meg a pozíciót ahogy szül, hogy fel tud kelni, hogy mehet, hogy jöhet, hogy nincs idõhöz, emberekhez kötve, hanem végül is maga irányítja a saját szülését.

- Én nem mondhatom azt, hogy barátságosabbak. Mert, 1. nem tudom Magyarországon milyenek a kórházak. Azt hiszem, hogy végül is felfogás kérdése, vagy szokás kérdése, mert itt ha bemegy egy szülõ nõ a kórházba, megszüli a gyereket, négy óra múlva lábra állítják és hazaküldik.

- Így van. Megszülte a gyereket, hazaküldik.

- Hát végül is, ha valami olyan komplikáció van, akkor természetesen bent tartják, de egy normális szülés után fel kell kelni és hazamegy.

- Be lehet iratkozni, hogyha szükség van rá, hogyha nincs családtag, vagy szülõ a közelben aki segítene, akkor be lehet iratkozni, és egy hétig, vagy két hétig, attól függõen, hogy milyen igény van rá, akkor a védõnõ naponta házhoz jön és ellátja a nehezebb teendõket, amiket nem tud az anya a kis újszülött mellett megcsinálni. De egyébként...

- Mindenkinek van egy úgynevezett midwife ami egy szülõ asszony.

- Olyan, mint a bábaasszony és ezzel van kapcsolatban az anya.

- A terhesség folyamán. Õ állandóan ellenõrzi õt. Az orvos is, de a szülõ nõ is aki majd õvele fog szülni, és akkor amikor eljön a szülés ideje, akkor értesítik a bábaasszonyt, aki házhoz jön és együtt szülnek.

- Nincsen, nincsen orvos csak a bábaasszony, és abban az esetben, hogyha komplikáció van, akkor természetesen beviszik a kórházba, de egyébként csak a bábaasszony.

- Hát nem tudnám megmondani.

- Nem tudom. Lehet valahogyan az északi mentalitás is. Itt nem csinálnak nagy ügyeket a betegségbõl, a halálból. Más a mentalitás, másképp állnak hozzá az emberek.

- Talán érzelmileg, nem merem mondani, de van egy olyan érzésem, hogy érzelmileg szegényebbek, mint a kelet-európai ember.

- Igen.

- Én itt Amszterdamban szültem.

- Kórházban.

- Kórházban császármetszéssel. De ez elõre meg volt állapítva. Négy hónapos terhes voltam amikor elhatároztuk, hogy császárral fog születni a gyerek, mert én már elég idõs voltam, 39 éves.

- Ó nem, nem. Én magam nem szültem volna otthon. Én féltem volna ettõl. De itt az asszonyok, most éppen a szomszédnõm várja kisbabát és mondja nekem, hogyha hallom éjszaka, hogy dörögnek a falon, akkor jöjjek. És megmondom õszintén nagy izgalomban vagyok, mert elképzelhetõ ott leszek, amikor szülni fog.

- Még soha.

- Hát nyilván minden be van pakolva. Ez egy olyanfajta gyors értesítés. Szóval, hogy mondjam, a kórházakba mindig be lehet menni. De azt hiszem, hogy nyugodtan állíthatnám, hogy egy 60 %-ban biztos, hogy otthon szülnek.

- Igen, igen, igen.

- Nem. Hát végül is felszabadítja a kórházi ágyakat. Hát végül is jobb, hogyha nincsenek a kórházak túlterhelve.

- Nem.

- Lányom. Most már tizenhét lesz mindjárt.

- Ó azt hiszem nem fogok ilyen dolgokban tanácsot adni. Teljesen személyes dolog. És különben is lesz egy férje akinek nyilván szintén nagy lesz ebbe a beleszólása.

- Hát biztos, biztos ott leszek.

- Viszonthallásra.

Mv.: - Számomra sok újat tudott mondani ez az asszony. Professzor úr számára nem, hiszen jól ismeri ezt a helyzetet.

-Dr. Rákóczi István szülész nõgyógyász: Igen, de nagyon, tényleg kedves volt ez a telefonálás. Nem csak azért, mert Amszterdamból jött, és ez azt jelenti, hogy ott is hallgatnak bennünket. Hanem egy nagyon érdekes képet mutatott be egy másik társadalomról. Azért mondok másik típusú társadalmat, mert õ is azt mondta amikor megkérdezte, hogy akkor ez nem én félek, ez valahogy transzponált a magyar lelkület arrafelé. De ez az otthon szülés ez egyébként is egy ilyen nagyon meleg téma itt Magyarországon. Hát mit is lehetne errõl mondani. Elõször is azt, hogy Hollandia más. Abszolút más. Ahogy nem tudom elképzelni, hogy rövid idõn belül az eutanáziáról itten valami törvény legyen, úgy ahogy hallottuk egy más társadalom, amely egy nagyon szimpatikus társadalom. Szimpatikusan viszonyult nem csak az eutanáziához, nem szimpatikusan, racionálisan más kérdésekhez az abortusz kérdéséhez is. Egyáltalán nagyon szimpatikus az egész társadalomnak a gondolkodásmenete. Na most ebbe beleillik ez az otthonszülés. Elõször is sok olyan tényezõ van, amely optimális feltételeket jelent. Egyrészt nagyon képzett szülésznõi gárda. Közel lévõ kórházak, gyorsan elérhetõ kórházak, és a szülõ nõk és a társadalom egészségügyi képzettsége összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a magyar társadalomé.

Dr. Rákóczi István szülész nõgyógyász.: - Így van. Ez valahogy lehetõséget teremt arra, hogy ilyen magas számban, hát õ 60 %-kot mondott, azért egy kicsivel kisebb, de ha összehasonlítjuk Európa más országaival, mondjuk nyugati országaival, akkor is Németország, Franciaország, Anglia hát összehasonlíthatatlanul sokkal magasabb százalékban történik otthonszülés Hollandiában. Tehát ez egy nagyon speciális helyzet. Mi a helyzet nálunk? A szakma nem járult hozzá, és azt kell mondanom, én aki mondjuk sok minden újat elfogadok, jelen pillanatban nincsenek megadva a feltételek Magyarországon arra, hogy szövõdménymentesen, tényleg veszély nélkül otthon lehessen szülni, a következõ okok miatt. Hát egyrészt a szülésznõ képzettsége, nem az õ hibájukból, hanem a képzettség jellegébõl, amit sok minden befolyásol nem olyan szintû, hogy önmagukban el tudják dönteni azt, hogy egy adott helyzetben most be kell szállítani a kórházba, vagy nem. Azon kívül a szülés után gyerekágyas mamák a kórházban ugye az ötödik nap mennek haza. Aki otthon szül az otthon marad. Na most hát egyrészt vannak olyan újszülöttkori betegségek, amelyek az elsõ két, három napban jelentkeznek. A körzeti gyerekorvosok nincsenek felkészülve erre képzettségben sem, meg felkészülés, idejük sincs, a családorvosok sincsenek fölkészülve. Az a szülésznõ, aki mondjuk a szülést levezette az se képzett abban, hogy eldöntse ott, hogy most akkor kell-e valahova szállítani az újszülöttet. El kell végezni egy-két vizsgálatot az elsõ napokban. Tehát jelen pillanatban nincs megszervezve a szülés utáni ellátásnak a problémája, és ezért én azt mondom, hogy Magyarország úgy minden, sok minden másban nem érett arra, hogy otthon szüljenek. Jelen pillanatban én azt hiszem, hogy a magzat és az anya legoptimálisabb ellátása azért az intézetben történik. Lehet, hogy a jövõ majd mást hoz, de egyelõre intézetben, és inkább azt hiszem az a helyes, és az a szakma álláspontja is, hogy a kórházat kell egy kicsit otthonná tenni, és vannak olyan törekvések, hogy olyan szobát berendezni, mintha otthon lenne. Egy otthoni átlagos szobát és akkor ott történjen a szülés. De azt kell mondanom, hogy mint sok minden másban messze vagyunk a holland társadalomtól így összességében, hogy a magzat és az anya veszélyeztetettsége nélkül az otthon szülés széles körben elterjedhet.

Dr. Rákóczi István szülész nõgyógyász.: - Igen, hát ez megérne egy misét ennek a taglalása, de, hogy miért nem képzett annyira. Nem is azt mondom, hogy annyira nem képzettek a magyarországi szülésznõk, hanem a döntéshozatalukba, tehát hogy az õ döntésükön múljon az, hogy most tovább történik a szülés otthon, vagy be kell szállítani, ezt nincs ahol megtanulják. Tehát ezt meg kell tanulni. Jelenlegi képzés az nem alkalmas arra, hogy ezt a felelõsséget ezt a szülésznõ magáévá tegye és tulajdonképpen döntsön abba, hogy õ a szülésvezetés bizonyos folyamatában úgy ítéli meg, hogy most be kell szállítani az intézetbe. Ez valószínû, nem voltam ott, de valószínû ezt a döntéshozatali mechanizmust, ezt megtanulják a holland szülésznõk, meg van a kommunikáció is a kórházzal, gyorsan oda lehet menni, nem nagy ország, kórházak, kommunikáció, stb. megvan.

Dr. Rákóczi István szülész nõgyógyász.: - Igen, hát ezen már vitatkoznák, hogy négy óra után helyes-e hazaküldeni minden esetben. Aki haza akar menni és megvannak a feltételek az igen, de hát mondjuk Amerikában is, ahol elkezdték tizenkét óra múltán fölállítani a megszült mamát és hazaküldték ott is rájöttek arra és szakmailag kijelentették, hogy 48 óránál elõbb nincs értelme, mert annyi újszülöttet hoznak vissza, hogy akkor amit a vámon nyernek a réven elvesztik. De mondjuk ezen lehetne vitatkozni. De hát otthonszülés, ez nagyon érdekes. A hollandiai tapasztalat nagyon érdekes. Sok minden mást nem lehet adoptálni magyarországi viszonyokra.

- Jó napot kívánok, én egy nagymama vagyok.

- Egy olyan problémáról szeretnék szólni, ami részünkre ismeretlen volt. A probléma jelentkezésekor nem tudtuk, hogy kihez kell fordulni. Okoltam a védõnõt, hogy nem mondta el, hogy ilyenre is oda kell figyelni. Komoly problémát okozhat, hogy valahol jelezhették volna. Na szóval a lényeg az, hogy a kisajkak összetapadásáról van szó.

- Két és fél éves.

- Három hónappal ezelõtt. Megoldódott a probléma, de nem tudtuk azt, hogy ez egy ahhoz hasonló dolog mint a fitymaszûkület és azt se tudtuk, hogy azért ez viszonylag gyakran elõfordul. Én azért telefonáltam be, hogy ez egy kicsit nagyobb nyilvánosságot kapjon.

- Nagyon megijedtünk.

- Nem. Mi vettük észre és hát az orvos gratulált, hogy nagyon ügyesek voltunk, de pont szabadságon volt. Nagyon nagy aggodalmat jelentett, és azt mondta az orvos, ha nem vittük volna, akkor nagyon komoly fertõzést okozhatott volna, mert a vizelet befolyhat a hüvelybe. Csak én arra gondoltam, hogyha fitymaszukületet annyira sokan tudják, szóval az közismert és errõl abszolút, hát egy terheskönyvbe, vagy valahol jelezhetnének, hogy ilyen is létezik, hogy oda kell figyelni rá.

- Pillanatok alatt megoldotta az orvos. Nem is láttam, hogy hogyan, mert mire megfogtam a gyereket és vigasztaltam, amikor sírt a paraván mögött az alatt készen is volt. Úgyhogy nem tudom hogy oldotta meg. Még a diagnózisát se tudom, mert le se írták. Örültünk, hogy készen van és jöttünk és nagyon aranyosak voltak, de akkora izgalmat okozott, két hetet kellett várni az orvosra.