- Szilveszterkor régen, karácsonykor, amikor szilveszter volt korcsolyázni mentünk. Csak a mama tudott korcsolyázni, én tanultam.

- Az karácsony után van.

- Nagyon jókedvûek. Én csak azt láttam, hogy korcsolyáznak meg mennek mindenhová, uszodába.

- Akár reggeltõl reggelig is. Lehet borozgatni, otthon is, ha nincs pénzük, hogy elmenjenek valahova.

- Például utcán maradok este.

- A mi családunkban a szilveszter az az év utolsó csodája. Ezt végül is a gyermekeim tették olyanná. Igyekeztünk úgy megszervezni a napunkat, hogy a munka az maximum 2 órakor véget érjen és onnantól fogva csak a kedvtelésünknek meg a kellemes programoknak éljünk. Tehát délelõtt sütés, fõzés van. Nagyon sokféle salátát szoktunk készíteni. Babsaláta, kukoricasaláta, francia saláta és még éppen akinek ami eszébe jut, hogy amire kedve támad és sültek vannak és úgy szoktuk elkészíteni, mint egy svédasztalt, hogy senki ne legyen a konyha rabszolgája, hanem mindenki akkor és azt ehessen amit akar. Az asztal egyik felén vannak a saláták, húsok, a másik felén a sütemények, felstócolva a tányérok, mellette az evõeszközök és mindenki addig eszik és iszik, amíg meg nem telik a mosogató. Akkor van egy gyors önkéntes mosogatás és akkor kezdõdhet megint az egész elölrõl. Én mindig azt szoktam hangoztatni, hogy egy dologért vagyok hajlandó felállni, hogy az éjféli virslit megfõzzem.

- Nem jellemzõ, hogy vendégek érkeznek hozzánk, legalábbis elõre megtervezett módon nem, ezt általában a gyermekeimmel szoktuk tölteni. Most már idõsödnek, úgyhogy valószínû elõbb-utóbb ki is repülnek és majd saját programot csinálnak, de attól függetlenül, hogy már most is elég nagyok, még mindig itthon fogják tölteni a szilvesztert, mert nagyon jó hangulatú szokott lenni. Ha van valami érdekes a televízióban megnézzük, egyébként az idõ társasjátékozással, kártyázással töltjük, kinek mihez van kedve.

- Szerintem az év utolsó napjának már eleve varázsa van és amikor teljes a szabadság, semmiféle kötelezettség nincs és minden elõ van készítve, akkor mindenkiben az a kellemes érzés uralkodik el, hogy most van itt a semmittevésnek az ideje és a mértéktelen és normális kereteken felül való táplálkozásnak, úgyhogy innentõl fogva valószínû, hogy ez az, ami különlegessé teszi ezt a napot.

- Természetesen kicsit hangosabban szokott szólni a zene, ha éppen szól. Szoktunk táncolni is, ha ahhoz van kedvünk, de általában nagyon jókat szoktunk nevetni, mert hogy ha nem túl szórakoztató a tévémûsor, akkor mi gondoskodunk egymás szórakoztatásáról.

- Többek között az activityn nagyon jókat szoktunk szórakozni, kikacagjuk egymást ki milyen ügyetlenül rajzol, ki milyen jópofán mutogat. Vagy ki milyen szenvedésen ér körül és ezzel nagyon jól el szoktuk tölteni az idõ nagyrészét.

- Egyáltalán nem hiányzik, tudunk mi négyen akkora ramazurit csinálni, hogy szerintem még a szomszédba is kihallatszik. Egyszerûen jól érezzük magunkat együtt és nem vágyunk más társaságára, viszont volt már aki megirigyelte a mi jópofa szilveszterünket és megpróbált bekéredzkedni hozzánk. Természetesen szívesen fogadtuk, de megmondom õszintén, hogy nem volt akkor olyan, mint ahogy mi azt négyesben már megszoktuk, mert akkor csak jobban oda kell figyelni a vendégre, csak kell kínálgatni, így meg na magunk vagyunk, mindenki megy és teszi, veszi. Ezért jobb, amikor magunk vagyunk.

- Az est fénypontja a pezsgõbontás. Himnusz éneklés után durrantunk egy nagyot kölyökpezsgõvel. Természetesen van felnõtt pezsgõ is, a gyerekek is megkóstolhatják a felnõtt pezsgõt, de kölyökpezsgõn inkább az fogy jobban mint a felnõtt pezsgõ és amikor a pezsgõzés megtörtént, akkor nálunk van még egy hagyomány, hogy a karácsonyról megmaradt csillagszórókat meggyújtjuk az erkélyen, beletûzködjük az erkélyládába és ha esetleg nem parkol ott autó, akkor le is szoktuk dobálni és ahogy az repül és világít a sötét éjszakában az nagyon mutatós tud lenni.

- Azt hiszem, hogy mindannyian kipróbáltuk már ezt és vannak errõl tapasztalataink. Régebben amikor a gyerekeink kisebbek voltak volt, hogy kaptunk olyan meghívást, amit nem lehetett visszautasítani vagy nem illett. Férjem fõnökétõl, egyéb helyekrõl és általában ezek nem sikerültek annyira jól, mint a mi otthoni szilvesztereink. Ez eléggé megeröltetõ, hogy az ember felöltöztesse az arcát, másrészt kényelmi szempontok és nem kell felöltözni csillogó, villogóba, kényelmetlen magassarkúban vagy öltönyben feszengeni egész este, hanem szépen kényelmesen a mi általunk legjobbnak ítélt ruhadarabot felvesszük és senki nem fogja megkritizálni, hogy hogy nézünk ki. Az a lényeg, hogy kényelmes legyen, hogy mindenki jól érezhesse magát és csinálhassa, ami neki a legjobban tetszik és amihez kedve van.

- Édesanyukámékkal voltam el szilveszterezni egy nagyon szép helyen.

- Iszonyú jó társaságban voltunk, és nagyon jó volt, jól éreztem magamat.

- Egy házibuliban a barátaimmal. Hát anyukám nem biztos, hogy beleegyezik.

- Még lehet.

- Nagyon fiatalnak tart az ilyen házibulikhoz még, szilveszterkor szeretne koccintani velem. Ez nála egy ilyen családi szokás.

- Igen, hát én inkább, a mostani fiatalok is inkábba a baráti körben szeretnének szilveszterezni és én is így vagyok vele.

- Hát ezt tõle kéne megkérdezni, mert én nem tudom, de én nagyon szeretnék a barátaimmal lenni.

- Hát szerinte túl fiatal vagyok és hogy félt, hogy bármi rossz történhet ott velem.

- Nem tudom, de hát õ anya és ilyeneket lát.

- Õ állandóan. Állandóan sajnos és nem is igazán szokott elengedni ilyen discócba, max házibulikba.

- De ez már egy szilveszter és ez neki más. Fõleg úgy, hogy éjfél után mennék haza.

- Hát én ezt neki nagyon sokszor mondtam, de az neki nem jó, mert õ nagyon félt engem, mert az neki nem jó, hogy én ott vagyok és nem vele vagyok este, fõleg, hogy szilveszterkor.

- Hát akkor sírok neki egy nagyot és fûzöm tovább hátha, hátha.

- Sajnos nincsen, de még van bennem remény.

- Hát minden barátom ott lesz, minden barátnõm, mindenkit elengednek és hogy ne csinálja ezt velem, hogy egyedül engem nem.

- Mindenki, az összes barátom elmehet és engem egyedül nem enged el és már volt olyan, hogy a barátnõim is jöttek fûzni anyukámat, de hát nem engedett.

- Gyakran igen, gyakran nem. Szóval is-is.

- Hát ilyenkor mindig kiborulok, duzzogok és fölmegyek a szobámba és sírok. És amíg nem jön föl addig nem megyek le.

- Gyakran igen.

- Hát remélem nem, de ha nem enged el, akkor mégis velük leszek és jól fogom érezni magamat mindenféleképpen.

- Hát ez attól függ. Nála sírás nem igazán jön be. Egyszer-kétszer mikor nagyon kiborulok, de egy aranyos kis mosollyal hátha, hátha sikerül. Egyszer kétszer ezt elérem, de egyszer kétszer meg már nem igazán. Látja, hogy ravasz vagyok.

- Hát számomra igen, mert én mindenféleképpen a baráti körömmel szeretném tölteni ezt a szilvesztert és nem a szüleimmel.

- Mert számomra sokkal fontosabbak a barátok, most már ebbõl a szempontból és hogy én inkább bulizósabb vagyok és nem az anyukámékkal szeretném, mert õk inkább táncolnak és inkább baráti körben szeretném.

- Hát nekünk ez más tánc. Más a zene és más a hangulat is.

- Leginkább táncolunk, nagyon sokat nevetünk és jól érezzük magunkat.

- Biztosan képes leszek rá, de inkább a baráti körömmel.

- Nagyon és hát az új évbe lépünk át és ez nagyon-nagyon fontos.

- Balatonon.

- Nem a Balatonban, hanem egy nyaralóban. Buliztunk és belelöktek a vízbe, medencébe.

- Nem sajnos nem, hála Istennek nem.

- Nem volt kellemes egy picit se.

- Nem tudom, csak úgy.

- Egy barátom.

- Nagyon jól. Elmentünk éttermekbe, biliárdoztunk.

- 10.

- Igen.

- Nem mindig.

- Sokat ettünk, aztán belelöktek a vízbe, aztán kijöttem és átöltöztem. És tovább ettem.

- Szoktam inni pezsgõt.

- Otthon szoktam inni. Titokban.

- Igen. Amikor mama nincs otthon, akkor egy-két kortyot lenyomok.

- Hát mert szomjas vagyok.

- Igen, de nem mindig titokban, van amikor a mama is ott van.

- Szomjas vagyok. Más okom nincsen.

- Hát cola éppen nem volt és a vizet sem szeretem annyira.

- Azt, hogy bizsereg a szám.

- Két-három pohárnyit.

- Én is belelöktem egy-két gyereket a medencébe.

- Nem, nem én voltam.

- Igen, nagyjából.

- Nem.

- A régi szép idõkre.

- Hát az óvodára. Akkor nem kellett iskolába járnom.

- A tanárok szigorúak.

- Az ünnep.

- Hogy sokáig fönn lehet maradni, nincsen iskola és nem adnak föl házi feladatot.

- Semmiképp sem szeretném otthon tölteni. Kaptam több ajánlást, hogy hova menjek, valószínûleg házibuliba, sõt teljesen biztos, hogy házibuliba, csak hogy most még hova és hogy kivel azt még nem tudom.

- Tulajdonképpen otthon soha nem töltöttem, mert amíg még a családommal szilvesztereztem addig sem voltunk otthon általában szilveszterkor, akkor is társaságban töltöttük el. De így külön, hát úgy három éve körülbelül. Igen, 7-es koromban volt elõször, hogy nem szilvesztereztem otthon.

- Egy barátomnak voltam a házibuliján, de annyira nem volt nagy, de nagyon jól éreztem magam, de akkor még úgy volt, hogy haza kellett mennem idõre, szóval 3 órára, hajnalban.

- Nem tömegközlekedéssel, ugyanabban az utcában volt a bulinak a helyszíne, ahol laktunk és az egy jó környék, úgy hogy nem volt mitõl tartani, két házzal arrébb van.

- Megadtam a címet is meg a telefonszámot is ahol volt, ismerték is, akinél a szülei is otthon voltak, úgyhogy én azt hiszem, hogy nem volt mitõl félniük. Talán meg is bíztak bennem annyira meg hát ugye idõre kellett hazamennem. Nem volt az, hogy még csak azt sem tudták, hogy akkor most hol, kinél. Akár ellenõrizhettek is volna, hogyha szerettek volna.

- Ó, az egy nagyon bonyolult szilveszter volt. Elõször bementünk délután a városba, hogy körbenézzünk, mert az mégiscsak olyan érdekes ilyenkor szilveszterkor a sok ember ugye kivonul mindig a rakpartra meg a körutakra, ugye nagy élet van meg mozgás, sok helyszín, programok. Nagyon hideg volt és utána végül is hazamentünk hozzájuk és buliba akartunk menni és úgy volt, hogy onnan az édesapámékhoz megyünk haza, mert a szüleim külön élnek és onnan indultunk el a buliba aminek ugye pontosan nem tudtuk a helyszínét, de úgy volt, hogy kijönnek elénk. És el is mentünk a megbeszélt helyre és vártunk és nem is jött el senki. Ugyan a címet felírtuk, de sajnos otthon hagytuk a papírt, amire fel volt jegyezve és hát elindultunk megkeresni, végül is ha már eljöttünk ide, akkor mégiscsak legyen valahogy, de hát sajnos nem találtuk meg, úgyhogy jó sok mászkálás után ugye a hidegben, végül is hazamentünk és hát így kettesben töltöttük a szilvesztert, de elég késõn értünk már haza, úgyhogy már nem volt értelme újabb helyet keresni, hogy most akkor elmenjünk valahova, pedig lett volna rá lehetõség.

- Nem, én nem mondanám azt, hogy unalmas, de szilveszter az mindig valami új és a délutánt mindig együtt töltjük. Mindig csak az este volt az, amit nem töltöttem otthon és azt sem túl régen. Ez valami olyan dolog, amit szerintem az ember leginkább azokkal akar megosztani, akik közel állnak hozzá, az újévnek az izgalmát vagy ahogy visszaszámoljuk a perceket és én nagyon szeretem a szüleimet. Nem gondolom azt, hogy unalmas velük lenni, ez egyáltalán nem így van, sõt lehet hogy nagyon jól érezném magamat, hogyha mondjunk csinálnánk egy olyan szilvesztert, hogy akkor egy családi ünnep és akkor összegyûlik a család és otthon vagyunk, de most így az utóbbi idõben ez így jött ki, hogy én ezt a barátaimmal töltsem.

- Nem volt igazából belõle probléma, mert meg tudtuk beszélni, hogy ez hogyan legyen és mint történjen.

- Érdekes lenne. Érdekes lenne mert az az igazság, hogy itt még nem töltöttem a szilvesztert velük, hogy együtt lettünk volna, mert nekem elváltak a szüleim és most így hát új családom van tulajdonképpen és az nagyon érdekes lenne, mert hát végül is a tavalyi szilvesztert azt valamilyen szinten a papámékkal töltöttem el, mert hát ugye hazamentünk és otthon voltunk, viszont édesanyámékkal is érdekes lenne tényleg úgy otthon lenni, koccintani vagy velük ünnepelni. Nem tudom, de ez nem egy kifejezetten családi ünnep és hogyha velük lennék akkor biztos, hogy sajnálnám azt, hogy nem a barátaimmal vagyok és biztos, hogy arra fájna a szívem.

- Eléggé, de az az igazság, hogy végül is azon kívül, hogy visszaszámolunk meg koccintunk meg ilyenek sokban nem üt el a többitõl, de van egy olyan hangulat, ami úgy egy évben egyszer jellemzõ egy bulira. Igen eléggé várom, azt hiszem, hogy pont ennek köszönhetõen, hogy ez mégsem csak az, hogy elmegyünk szórakozni és együtt vagyunk a barátainkkal, hanem talán valamivel több, vagy valamivel különlegesebb ennél.

- Persze minden újévtõl várunk valamit. Végül is ez az újév szerintem mindig egy kicsit olyan mint úgy megújulni, megváltozni. Mindig a változások korát idézi elõ. Tulajdonképpen mindig mindent az újévtõl várunk. Ez nemcsak rám igaz, hanem szerintem mindenkire persze, fogadalmak és hogy ki hogy tudja betartani vagy hogy az elõzõ évi fogadalmakból ugye mennyit sikerült megvalósítani. Hát kíváncsi vagyok, hogy mit hoz az újév.

- Ez egy új év, de ez nem azt jelenti, hogy bármit is másként csinálunk mint az elõzõ évben és aztán a sors majd elrendezi a dolgokat, hogy ez végül is úgy sikerül-e, ahogy elképzeltük, vagy pedig valahogy kicsit másképpen.

- Nem. Nálunk nem szokás fogadalmakat tenni, inkább arra koncentrál mindenki, hogy a másiknak minden jót kívánjon, amire éppen abban az esztendõben szüksége van, ha egy picit hajtósabb volt ez az év, akkor általában békességet, nyugalmat, kevesebb munkát.

- Természetesen, hát családon belül mindenki tudja, hogy mi a másiknak a baja. Kinek mibõl van elege, mibõl volt sok az óévben és mibõl szeretne egy kicsit kevesebbet, kevesebb terhet viselni az új esztendõben és akkor ehhez szoktuk méretezni a jókívánságainkat.

- Hát hogy mindenféleképpen legyünk egészségesek és éljünk boldogan.

- Éjfélkor meghallgatjuk a Himnuszt. Szóval ez csodálatos, mert a gyerekek is ugyanúgy vigyázban állnak és várják a pezsgõspohárral a kezükben azt, hogy elüsse az éjfélt az óra. Szóval ugyanazt csinálják, mint mi.

- Én megmondom õszintén, hogy én úgy rajtuk ezt különösebben nem veszem észre, hogy õk fölfognák, hogy itt mirõl van szó, nekik ez tulajdonképpen csak egy jó buli, de úgy még õk ezt nem tudják ezt így értékelni, hogy újév. Én nem vettem legalábbis észre rajtuk.

- Hát én elvbõl nem teszek fogadalmakat, mert azokat általában meg szoktam szegni. Hát ha hangosan nem is, de hát magamban azért egy-két dolgot igen. Gondolom amit mindenki, például én dohányzom és hogy majd ezt visszafogom egy kicsit, boldogabb leszek és hogy ennek érdekében mindent elkövetek és hát ilyesmit.

- Olyankor szoktak trombitálni, ünnepelni.

- Az évet, ezt a szilveszter évet.

- Úgy szoktam ünnepelni, hogy trombitázom. Föl szoktuk dobni a csillagokat, átmegyünk a barátunkhoz.

- Szoktam a házban trombitálni. Le szoktunk menni az utcára és ott szoktunk trombitálni.

- Õk is lejönnek a gyerekekkel trombitálni és akkor mi is odaadjuk egy percre mondjuk az apukáknak vagy az anyukáknak és szoktunk, mindenkinek van egy trombitája és akkor szoktunk trombitálni.

- Ilyenkor mások, mert ilyenkor boldogok, örülnek, hogy ezt az évet megünnepeljük, mert egy napon egy évben van ez a szilveszter.

- Hát még a gyerekeket fölemelik, a gyerekeket várják sütivel, innivalóval, pezsgõvel.

- Igen már kipróbáltam, epres.

- Nem, õk nem szoktak nekem adni mert nem akarják, hogy alkoholt igyak.

- Ilyenkor szoktak.

- Úgy szoktak bolondozni aki iszik sört és akkor elkezd valamit kiabálni és azok vannak berúgva akik már mondjuk olyan 10 sört ittak.

- Baj, mert mások már megünnepelték és szeretnek aludni és mikor mi is már, meg volt ünnepelve a szilveszter akkor még kiabáltak olyanokat, hogy jaj de jó a szilveszter. Más szeretne aludni.