- Igen. Tegnap a néni ott volt, most meg az egyik fiú, meg az a bajuszos.

- Tedd a kezed elõre, utána hátra.

- Igen a szalvétával. Olyan izés a haja. Hát olyan össze-vissza áll.

- Hát úgy, ahogy nekem.

- Hát jó, mert elfoglalják a gyerekek figyelmét. És akkor, hogy itt voltunk két hete akkor is arra várt, hogy mikor jönnek már a bohócok és akkor nem nagyon akart hazajönni a bohócok miatt. Ez jó, nagyon jó.

- Hat és fél éves. Mi már egy jó ideje itt vagyunk, de volt úgy, hogy hazaengedtek eltávozásra és akkor vissza kellett jönni. Két hete találkozott a bohócokkal.

- Igen. Hazamentünk, mindenkinek mondta, hogy hozzá voltak bohócok és akkor játszottak.

- Meg ilyen bohócorrot adott.

- Így szoktam. Te is felpróbálod?

- Igen.

- Jól.

Cserháti Endre professzor ( Piros Orr Bohócdoktor Alapítvány kuratóriumi elnöke ).: - Meg kell mondjam, hogy ez nekem az elsõ pillanattól kezdve nagyon tetszett. Annak idején sok évvel ezelõtt nagyon zavart engem az a fajta kórházi rend - a szülõk nem jöhetnek be, egyszer egy héten van látogatás, és ilyen módon biztosítjuk a gyermekek úgymond nyugalmát, a kórházi kórtermek higiénéjét és így tovább. Úgy éreztem, hogy az idõ elment efölött, és nemcsak úgy éreztem, hanem a különbözõ tanulmányútjaim során azt láttam, hogy azokban a nyugat-európai országokban, ahova elkerültem a gyerekklinikára bizony a szülõk ott voltak és a dolog mûködött. Tehát hosszú évekkel ezelõtt elkezdtem már itt a klinikán a küzdelmet azért, hogy kicsit gyakoribb legyen a látogatás. Sok ellenállás volt ezzel szemben, orvosi ellenállás is. Hát közben változtak az idõk, és aztán Magyarországon most már törvény írja elõ, hogy a hozzátartozónak végsõ soron éjjel-nappal van helye, vagy lehet helye.

Cserháti Endre professzor ( Piros Orr Bohócdoktor Alapítvány kuratóriumi elnöke ).: - Nagyon is indokolható. A kórházélet unalmába, félelmébe és szorongásába bármi az egy új színt jelent a gyerekeknek, nagyon fontos és nagyon jól esik. Elõször is mindenekfölött unatkoznak. Kettõ, félnek. Vizsgálatok lesznek, a nagyobb gyerek tudja, hogy beteg, netán tudja, hogy õ nagyon beteg. Fájdalmas is bizonyos része a dolognak, amelyek történnek vele, de legalábbis kellemetlen. Tehát ami ezt fellazítja ezt én az elsõ pillanattól kezdve úgy gondoltam, hogy ez jó lesz. Na most van egy nagyon lényeges dolga, amitõl ez valami egyéb szórakoztató mûsortól különbözik. Hiszen szórakoztató mûsorok idõnként, nem ilyen rendszerességgel, de felbukkannak a klinikán. Tudniillik nem csak egyszerûen szórakoztat, nem csak egyszerûen elfelejteni segít a bajt, vagy a betegséget, hanem ezek bohócdoktorok, és ez nagyon fontos, olyan ruhák vannak rajtuk, mint az orvosoké csak tréfásan. Foltokkal, színekkel, tarkasággal, fonendoszkóféle lóg ki a zsebükbõl, csak hát nem igazi. Luftballon van náluk és egyéb bohóságok. Na most õk valamilyen módon vizitelnek, ágyról, ágyra mennek. Valahol ugyanazt csinálják, mint az orvosok, csak éppen egészen másképpen. Segítenek az orvostól való félelmet, ami mindig megvan minden gyerekben, néha fegyelmezi magát, néha jól ismeri a doktor bácsiját, néha örül neki, de alapjában véve benne van a félelem. Most megszúrsz, most belém dugod, fájdalmat okozol, és segít az õ számukra abban, hogy azt a képzet sorozatot, ami az orvoslással kapcsolatosan van egy gyerekben az hirtelen oldódjon. Ott pedig a bohócok, az orvosok átalakulnak egy kicsit bohóccá, kicsit könnyedebbé. Talán így van ez valahogy.

Cserháti Endre professzor ( Piros Orr Bohócdoktor Alapítvány kuratóriumi elnöke).: - Biztosan nem rombolja. A gyerekek azok okosak. A gyerekek számára a két dolog valahol fedi egymást. De ugyanakkor teljesen világosan elválik a fejükben. Tehát a gyerek azért világosan tudja, hogy ez most doktor vizit, de mégsem igazán doktor vizit. Az igazi doktor ezt így csinálja, ezek úgy csinálják. Segít átlényegíteni a dolgokat, de nem keveri össze a dolgokat. Négy év telt el és egyetlenegy baj nem történt.

- Igen.

- Csak varázsolni.

- A bohócok megtanítanak.

- Igen jönnek. Szia.

- Igen.

- Igen.

- Nem.

- A Budor, meg Kamilla, meg az izé.

- Van neki nyuszija, három nyuszija van. Csak egy fiú, meg egy lány.

- Bemennek a házba, akkor nem találja.

- Igen.

Dr. Makói Zita programvezetõ.: - Arra emlékszem, hogy például amikor az én gyerekem kicsi volt és cirkuszba vittem én ki nem állhattam a bohócokat. Valahogy nem volt közel hozzám, és amióta ezekkel a bohócokkal együtt dolgozom egyre jobban szeretem õket és amiket csinálnak. Azt az emberi tartalmat, amit õk tudnak az emberi kapcsolatokról, amit mint gyerekorvos én se tudtam, meg nagyon sok kollegám nem tud. Valami olyan síkon képesek kapcsolatot létesíteni, amit mi se tanultunk soha meg, nem tudtunk.

Dr. Makói Zita programvezetõ.: - Az egyik, hogy õk mind végzett színészek vagy bohócok, õk mind magasan képzettek. Most elõször az osztrák mûvészeti vezetõjük volt ez év elejéig és külön képzésben részesítette õket, hogy hogy kell egy kórházban a bohócnak dolgoznia, miben különbözik az õ munkájuk a színházi, vagy az úgynevezett átlag cirkuszi bohóctól jelentõsen. Sokkal inkább ilyen emberi kapcsolatról szól, tehát, hogy hogy képes egyénenként kapcsolatot létesíteni gyerekkel, akik különbözõ súlyosságú betegségben szenvednek. Van aki épp csak az ujját tudja felemelni, vagy a szemét kinyitni, van aki csak épp a szája szélével tud picit mosolyogni, és van aki pedig, nagyon sokan, tele szájjal nevetnek. Hiszen a gyerekek, ha a legkisebb lehetõség van, õket nem eszi meg a betegség úgy, mint a felnõtteket, és nagyon sokszor a szülõk is bekapcsolódnak. Bár van egy ilyen, néha az arcokon figyelem, hogy nem mindig engedik meg maguknak, hogy õk nevessenek. Tehát arra gondolnak, hogyha valakinek ilyen beteg a gyereke, vagy ilyen nehéz helyzetben vannak, akkor nem lehet nevetni és nem engedik meg maguknak azt, hogy részt vegyenek ebbe az örömteli folyamatban. De hála Isten nagyon sokszor valahol ezen túllépnek, és akkor a szülõk ugyanúgy nevetnek, meg részt vesznek a mókába.

Dr. Makói Zita programvezetõ.: - A bohócdoktorok képzésébe benne van, és nagyon sokszor beszélünk errõl, hogy ugyanolyan fontos, mint ahogy a gyerekekkel, a szülõkkel is kapcsolatot létesítsenek. Hiszen a gyerekek, a szülõk szavak nélküli üzeneteken keresztül is értelmezik, hogy õk hogy vannak és mint vannak, és ha a szülõ meg, meg tud nevetni, meg mókázni akkor az azt jelenti, hogy õk tulajdonképpen nem is olyan nagyon betegek.

- Hát tavaly már nyolc hónapig egyfolytában feküdt a kislány, a veséjét vették ki. Most meg minden héten hétfõn. Nagyon aranyosak, nagyon rendesek. Itt majdnem mindig van egy varázstáskájuk, varázsbotjuk és akkor mindig tanítják, hogy ezt hogy kellene, vagy õk megcsinálják, és õ ezen nagyon tud nevetni. Nem csak az én unokám, itt minden gyerek aki kicsit jobban van mind örül nekik. Úgy várják õket, hogy nem igaz.

- Gémes Antos bohócdoktor.: Énnekem a karakterem olyan, hogy kicsit ilyen elegánsabb bohóc, és ehhez mérten egy ilyen dzsentri bajuszból kialakított valami ilyen dolog lett és azt itt a száj fölött kezdem el.

Gémes Antos bohócdoktor.: - Hogyha egy nõi bohóc és egy férfi bohóc van együtt, tehát ez a vegyespáros ez az elterjedt.

Gémes Antos bohócdoktor.: - Ez változó. Leginkább igen, de hogyha sokan vannak, vagy így elterelõdik a figyelem, akkor otthagyja az egyik bohóc a másikat, van rá többre is, akkor a többiekkel tud foglalkozni a másik.

Gémes Antos bohócdoktor.: - Hát én igazából nem nagyon féltem ettõl a találkozástól. Nagyon, nagyon sok olyan elõadásom volt már, amikor közvetlen kapcsolatom volt gyerekekkel. Persze egy egészséges gyereknek a lelke teljesen más, mint egy beteg gyereknek. Ettõl kicsit féltem, de én azt hiszem, hogy úgy történt minden, ahogy én ezt vártam.

Gémes Antos bohócdoktor.: - Igen.

Gémes Antos bohócdoktor.: - Igen, igen. Igen mindenképpen erre vannak gyakorlatok. Még a mai napig is rendszeresen van egy workshopunk, ahol egy pszichológus asszony elmeséli ezeket a dolgokat nekünk.

Dr. Hopplá bohócdoktor.: - Én egy elegáns kandúr karakterét viselem magamon. Lufi, modellezõ lufi van a kezembe. Elsõ pillantásra földi gilisztának néz ki, hogyha az ember nem tudja, hogy az lufi, de egy kis levegõvel megsegítjük, akkor boa constrictortól, kis virágtól mindent lehet belõle készíteni.

Gémes Antos bohócdoktor.: - Vannak hagyományosok is. Például zörgõ dolgok, de itt azért kialakul egyfajta készlet, amit a kórházban a legjobban lehet alkalmazni és amit majdnem minden egyes gyereknél, még a legsúlyosabb eseteknél is nagyszerûen lehet használni, azaz a hangszer az az okulele amit természetesen mindenki gitárnak néz, pedig harmadrésze sincs a nagysága egy normális gitárnak. Mert a zene szerintem az egyik legjobban alkalmazható eszköz a bohóc készletében.