- Kérdésem lenne a két és féléves kislányommal kapcsolatban, hogy az unokatestvér három héttel idõsebb és az a gondunk, hogyha együtt vannak, akkor rövid idõn belül veszekedés van. Az én kislányom ordít, merthogy így próbálja megoldani a helyzetet, az unokatestvér meg verekszik. Kevés a korkülönbség, de a másik kislány az jóval nagyobb és hogy az anyuka, azt mondja, hogy hát õ az életre neveli, majd nem az õ gyerekét fogják megverni az óvodában. Én viszont úgy gondolom, hogy az én lányomnak nem mondom, hogy add vissza vagy verd meg, mert nem ez a normális megoldási mód. Tehát én arra lennék kíváncsi, hogy mi a helyes hasonló korú gyerekek között, mert a játszótéren is vannak konfliktusok, ott általában a mamák úgy gondolják, mint én, úgy megoldjuk. Hát van, amikor beleszólunk van, amikor nem, attól függ, hogy ki a nagyobb. Ugye, mert nekem ilyen rossz érzésem volt utána, mert volt egy vitatkozás az anyuka meg köztem, a sógornõmrõl van szó, nem akartam õt se bántani nyilván.

- Most kezd majd közösségbe menni és ezért izgulok, hogy most akkor õneki mi lesz? Mert azt mondják általában, hogy hagyjuk a gyerekekre, majd õk megoldják.

Vekerdy Tamás pszichológus: - Röviden nem. Ezek a kisgyerekek, de még a kis óvódások sem tudják megoldani egyedül a dolgokat, ezért kell egy felnõttnek az esetleg csak a teremben vagy a szobában vagy a homokozó mellett való jelenléte. Az, hogyha egy nagyobbacska gyerek minden ok nélkül, egy három héttel, de ám egy fejjel nagyobb üt, ver, vagdalkozik, annak valamilyen oka van. Az, hogy a gyerekek folyton összevesznek játék közben, az természetes. De hogy ez állandósul, hogy veri a kicsit, valamilyen oka kell, hogy legyen. Például gyakori ok szokott lenni, hogy neki is van egy kistestvére és azt nem szabad verni és akkor a többi kisgyereket veri. Ez például lehet egy ok. Természetesen ennek nem adom át a saját gyerekemet, sõt ha a saját gyerekem verne valaki mást, én nem mondanám, hogy az életre nevelem, hanem azt gondolnám, hogy próbálnám elterelni ettõl. Próbálnám felfogni azt is, hogy amíg a gyerek játékban él ki agressziót, picit nagyobbnak kéne ehhez persze lennie, addig nincs olyan nagy baj, de amikor a valóságba viszi, effektíve fojtogatni kezdi a másikat, vagy ütni, verni, akkor az õ agressziója, ezé a gyereké túllépi a normális gyermeki agresszió és a még feldolgozható agresszió mértékét. Tehát elgondolkoztató, hogy ez a kisgyerek szokott-e játszani, tud-e játszani, játszanak-e vele a nagyobbak vagy a mama, mert például amikor nem játszanak egy gyerekkel, ha a gyerek nem tud játszani, akkor egy gyerekbõl az aktivitás, aminek nincs kiépítve a csatornája, a játék az agresszióban robban ki. Például, vagy van-e valaki a családban, aki nem kistestvér akkor, hanem a családban valaki, aki agresszív módon tart rendet. Ilyen esetben is a gyerek agresszív lesz a kisebbekkel szemben. Van-e minden este esti mese? Hiszen a gyerekek naponta újra felhalmozódó felszültségét, szorongását, düheit, agresszióit a minden esti mese képekben levezeti, kúrálja, vigasztalja és így tovább, tehát játék és mese megfelelõ módon van-e meg az életében, van-e ritmusa az életének, tehát rendben van-e? Ez a kérdés merül fel a nagyobbik gyerek esetében.

V.T.. - Sehogy. Azért, mert ezek sokkal mélyebbre nyúló okokból táplálkoznak ezek a magatartások, nem tudjuk pontosan, hogy mibõl, tehát abból-e, hogy az én gyerekem ilyen, nekem így jó, ebbe ne szóljon bele senki, legalább az életben is meg tudja magát védeni.

V.T.: - Igen, de ez igazából nem úgy történik, hogy egy anya elhatározza magában, hogy én az életre fogom gyermekemet nevelni, ezért figyelj kislányom üsd, vágd, nem apád, harapj bele, rúgj bele, ez nem így van, ez fordítva. Van egy gyerek, aki csíp, vág, rúg, harap, verekszik és akkor az anya azt mondja, hogy nem baj, legalább az életre nevelõdik. Hát ez tulajdonképpen egy elfogadási gesztus is benne van, az én gyerekem ilyen, én ilyennek fogadom el és ezt még meg is indokolom. De én még ehhez azt mondom, hogy egy teljesen jó állapotban, testileg és lelkileg jó állapotban lévõ gyerek általában nem ilyen, tehát hogy érdemes lenne elgondolkozni, hogy az én gyerekem ilyen, vajon mitõl ilyen. A mama, tehát az a mama, aki minket felhívott valójában nem lehet kéretlen pszichoterapeutája az õ sógornõjének.

V.T.: - Úgy gondolom, hogy igen, én azt gondolom, hogy igen, de tudom, hogy sokan a mai világban ennek ellentmondanak.

V.T.: - Hát a kilencvenes évek elsõ felének a vizsgálatai, amelyek azt nézték, hogy mitõl válik be valaki az életben, mitõl tudja majd önmagát elfogadni, nagyon fontos, kibírom magam, nem leszek magamtól depressziós, kompromisszumokat tudok kötni, mitõl tudja elfogadni családját, szüleit, házastársát, gyerekeit, mitõl tudja elfogadni munkatársait, fõnökeit, beosztottjait, stb. nem attól, amit az iskolában hanem és még csak nem is az értelmi intelligenciától, bár arról is sok mindent mondhatnánk, hanem döntõ módon ebben az EQ befolyásolja, az emocionális quotiens az érzelmi intelligencia. Amennyire ezt tudjuk ezek az agresszív emberek hogy úgy mondjam nem boldog emberek, nem tudják igazán elfogadni sem magukat, sem környezetüket, a boldoguló ember nem az, aki odacsap és ordít, hanem akinek van érzelmi intelligenciája és bele tudja élni magát a másik ember helyzetébe is, a szituáció egészébe és ebbõl az érzelmi intelligenciából kiindulva cselekszik. A két mama és a két gyerek közül, akirõl itt hallottunk, mindenképpen a hozzánk betelefonáló mama ad megfelelõ érzelmi hátteret a gyerekének és így remélheti, hogy az érzelmi intelligenciája ki fog bontakozni.

- Az után érdeklõdnénk, hogy mit lehetne tenni egy olyan terhes anyukával, szó szerint magyarul ki kell mondanom, aki mindent kihány, egy fél virslit, egy korty akármilyen vizet, akkor amit eszik abban a pillanatban vagy egy negyedóra múlva, de ez éjjel-nappal üzemben van és bizony fogyott már három kilót.

- Hát azt mondta, hát azt mondta hát ezt a B-6-ot kell szedni, hát az orvos én azért érdeklõdöm, hogy mit lehetne tenni házilag, mert az orvos azt mondta, ha így megy tovább, akkor kórházba kell menni, alulról táplálni. Hát ezt semmi szín alatt nem szeretnénk, hogy létrejöjjön és azért érdeklõdöm, hogy így házilag mit lehetne megoldani, hogy ez egy kicsikét csökkenjen.

- Most a nyolcadik hét. Nagyon aggódunk, egyszem gyerekünk, hát nagyon aggódunk. Meg hát akkor mibõl nõ meg a bébi.

dr.Rákóczi István szülész nõgyógyász: - Vigasztalásképpen azt szoktuk mondani, hogy aki ilyen erõteljesen hány, annak a terhességével nincs problémája, hisz a nagyon erõs terhességi hormon hozza létre ezt az erõs hányást, hányingert és hányást. Persze ez csak egy kicsit viccesen igaz,

dr.R.I.: - Igen, tehát a terhességével nincs semmi probléma. No most a kezelésrõl, hát azt kell mondanom itt a nagymamának, hogy van egy határ, amíg otthon kezelni valakit. A B6 vitamin jó, de néha hát nem elégséges és fõleg hogyha még ezt kiegészíti otthon egy diétás megszorítással, amit szoktunk javasolni, hogy naponta többször, nyolc-tízszer keveset egyen, ne egyen fûszeres, darabos dolgokat, folyadékot fogyasszon amelynek cukor tartalma van, hiszen a hányás ez tulajdonképpen egy ilyen éhezési állapotot hoz létre a szervezetben, tehát ha ezt a diétás dolgokat betartja és ennek ellenére ilyen erõteljes a hányinger, hányás, akkor bizony össze kell pakolni és akkor be kell menni a kórházba. Félreértés, alulról senkit nem táplálnak, a csõrével való táplálás, amit régen mondtunk, ez már a múltté, de valójában nem szájon fogják táplálni a kórházban, hiszen ahogy a nagymama is elmondta mindent kihány, tehát ezért porenterálisan, magyarul egy vénába egy ilyen tût szúrnak be és infúzióban adják nemcsak a cukoroldatot, amit õ nem tud megenni mondjuk egy kakaó formájában, hanem különbözõ gyógyszereket, amely lényegesen több, mint a B6 és erre gyakorlatilag mindenesetben szépen szoktak csökkenni a panaszok és egy hét után, három nap után, bizonyos idõ után, mikor ezek megszûnnek, akkor megint haza lehet menni. Tehát hosszú ideig nem kell a kórházban, de sajnos bizonyos esetekben ez a vészes terhességi hányás az annyit jelent, hogy kórházban lehet csak kezelni. És még egy jó hír, hogy az esetek 99 százalékában a terhesség 12. hete után, tehát van még egy hónap, ezek a panaszok spontán is meg szoktak szûnni, az esetek egy részében fönnállnak, de akkor már nagyon enyhe formában.

dr.R.I.: - Nem sok és a terhesség elsõ idõszakára, elsõ három hónapjára tulajdonképpen az esetek legnagyobb részére nem súlynövekedés jellemzõ, hanem egyáltalán nincs súlynövekedés vagy csökkenés még akkor is, ha nincs vészes hányás, tehát ezért nem kell izgulni.

- A kislányommal van gond. 10 éves most. Olyan gond van, hogy mindig fáj a hasa neki. Most volt egy ilyen stresszes akármi, amiatt fájt. Na most ez úgy tûnik, hogy megszûnt. De még mindig csak valami gond. Elvittem õt másik iskolába most, illetve õket, mert együtt járt mind a két kislányom együtt járt, ötödikesek és akkor most ez megszûnt, de mégis. Szóval olyan gond van, hogy nem megy a szél tûle, nem szokott pukizni se meg büfögni se. És olyan kellemetlen, szóval ilyen bûzös szag jön ki az orrából neki és hiába mondom a gyerekorvosnak, én nem tudom, hogy egyszerõen már hova vigyem, vagy mit csináljak vele, egyszerõen mitévõ legyek. Szóval olyan, hogy azt hiszem a székletével is gond van, két-három naponta van neki a széklete, no de most mióta eszi az almát, úgy tûnik, hogy egy kicsit jobb. Olyan baj van, hát nagyon válogat, hiába mondom neki, Györgyikém drága ezt kóstold mög, ránéz és egyszerûen mög se kóstolja, nagyon kevés valami az, amit el tudok mondani mi az, amit mögöszik. Szóval nem igazán, sokszor fáj a hasa, de nem tudom, hogy mi lehet ez a hasfájás. Mert szoktam neki mondani, hogy édes kicsim nem tudok neked mit csinálni. És akkor itt nyafog nekem, hogy anyuka, de fáj, már nem is meri mondani, a testvérének mondja, hogy szóljál anyucinak, mert már megint fáj.

- Nem, este mikor lefekszik utána mondja el, nem akkor, nem evés elõtt meg evés közben mondja, hogy fáj a hasa. Elhiszem, hogy fáj neki de hogy szóval egyszerûen nem és az orvos is hiába, mindig megnyomkodja neki, aztán nem mond semmit.

dr.Barna Mária gyermekgyógyász: - Én arra gondolok, hogy ez a kisgyerek rendszertelenül étkezik és az ételeit nem az öt alapélelmiszer csoport mindegyikébõl és nem megfelelõ arányban sikerül összeválogatni. Mert tudni kellene, hogy gabonafélét mennyit eszik és elsõsorban olyanokat, amelyek magas kiörlésû lisztbõl készülnek. Ezzel azt akarom mondani, hogy több élelmi rostot kellene, hogy fogyasszon. Azon kívül zöldséget, gyümölcsöt legalább naponta háromszor kellene hogy egyen, azon kívül természetesen meleg ételt is rendszeresen kellene fogyasszon, de nem tudom, hogy például a folyadék bevitel az milyen. Gyerekek is, de szinte valamennyien kevés folyadékot iszunk, úgyhogy ez is lehet a székrekedés mögött. És az, hogy két-három naponta van csak széklete, ez is jelzi, hogy nem megfelelõ, renyhébb a bélmûködése. Tehát jobb lenne, hogyha több rostot vinne a szervezetébe, a több rost az pedig a gabonanemûekkel, zöldségekkel, gyümölcsökkel kerülhet be. Tehát hogyha könnyen felszívódó ételek kerülnek a szervezetébe, azok hát se bélgázokat nem okoznak, és nem mozgatja

dr.B.M.: - Hát, mert nem képzõdik. Attól képzõdne, hogyha ott megfelelõ megnnyiségû rost lenne, de hogyha olyan élelmi anyagokat eszik meg, amelyek a lebomlás után elsõsorban felszívódnak és nem kerülnek a vastagbélbe bontatlan formában. Mert a rostokat nem tudjuk megemészteni, azok kellenek ahhoz, hogy megfelelõ bélmozgás is legyen. Úgy hogy az anyuka azt próbálja, hogy párolt zöldségeket és nyers formában is zöldségeket, gyümölcsökkel próbálja ezeknek a mennyiségét növelni a gyermek táplálkozásában. De a hasfájás mögött még elõfordul olyan is, hogy tejcukor érzékenység állhat még akkor is, hogyha nem okoz hasmenést, úgyhogy ezt is érdemes megfigyelni, hogy nem esetleg tejes étel után jelez fájdalmat.

dr.B.M.: - Hát vizsgálható, hát azért a gyermekorvost arra meg lehetne kérni, hogy egy ilyen beutalót adjon. Azt hiszem elõször meg kellene figyelni, hogy tényleg arról van-e szó, hogy tejes ételfogyasztását követõen pár óta múlva jelentkezik. Én nem vagyok annak a híve mondjuk, hogy rögtön már laboratóriumba, rögtön orvoshoz, próbáljuk mi magunk is megoldani ilyen házi praktikákkal. Igyon elég folyadékot, mert nagyon sokszor a székrekedés mögött az húzódik meg, hogy nem fogyasztunk elég folyadékot.

- Én szoptatós anyuka vagyok és van egy nagymama a családban, aki ajánlgatja sokszor a teázást és õ orvos is kórházi gyakorlat van a háta mögött, mindig mondja, hogy a nõvérek is mindig teáztatták a csecsemõket, nem volt abból semmi. Aztán mindig reflexben visszamondanám neki, persze, õk nem tudták megszoptatni a csecsemõket.

- Igen, én nem teáztatok, mert nagyon nehezen kezdtek szopni a babáim, kettõ van, mind a kettõvel nagyon kínlódtunk az elején, aztán úgy belejöttek, mint a huzat és azóta nagyon szorgalmasan szopnak. És én nagyon sokat fejtem tejet, mindig fejtem, mert nagyon tele volt a mellem és elejében nem tudták elkezdeni a szopást és akkor a szoptatás elõtt nekem le kellett fejni sokszor fél decit és ez mindig úgy indult a sok tej miatt, hogy amikor fejtem, az szinte egy vízszerû folyadék volt és az a tapasztalatom, hogy a tejnek az összetétele változik. És én ezt láttam a saját szememmel, mert én annyit fejtem, a tejet láttam az eredményt. A szoptatás elején tényleg ez a vízszerû folyadék jött, a szoptatás végén meg benne marad a mellben ez a nagyon sûrû tejszínszerû, nagyon zsíros, nagyon tápláló tej, amit kapnak a végén a csecsemõk. És akkor hát tulajdonképpen én így meg én is kóstolgattam, meg néztem, meg öntögettem össze a tejeket és akkor az a véleményem alakult ki, hogy tulajdonképpen tényleg, ha a szoptatás elején megkapják a csecsemõk a víz igényüket, tehát a vízszükségletüket. Mindig azt mondom, hogy az elején van a leves és akkor a végén a sûrûbb ennivaló.

- És a lefejt tejen azért nem látszik, tehát az orvosok szerintem ezekbõl a kórházi tapasztalatokból azért mondják, hogy a tej az sûrû, meg utána kellhet pótolni teával, mert az egy hígabb, mert õk egy összekevert tejet kapnak. Tehát abban nincs ez a differenciálás, mint ahogy a mellbõl jön.

-Szõdy Judit szoptatási tanácsadó: Örök vita és én azon az állásponton vagyok, hogy nem kell. Ugyanis hát az anyuka a csodálatosan elmondta, hogy valóban az anyatejnek az elsõ fázisa az egy nagyon híg magas laktóz, cukortartalmú folyadék, ami valóban hát a tea helyett, hogy mondjam,

Sz.J.: - Leves helyett, de teljesen igaza van, mert ez a legszemléletesebb megfogalmazás. Kiválóan mûködik és azt is meg lehet figyelni, hogyha nagy meleg van, akkor a kisbabák gyakran szopnak, de keveset. Tehát mindig ezt az elejét, idézõjelben mondom, megteáztatják magukat nagyon ügyesen és hogyha valóban meg is éheznek, akkor hosszan szopnak és a szoptatás alatt termelõdõ sûrû zsírdús és nagyon fehérjedús fõzeléket is elfogyasztják, tehát ez nagyon jól ki van találva. És én nagyon örülök, hogy mondta az anyuka, hogy nagyon nehezen indult be a szoptatás és mégse adott és azt hiszem, hogy ez itt a kulcs, tehát el is lehet azzal rontani az elején, hogyha szoptatás helyett megteáztatjuk a babát, mert egyrészt ha cumisüvegbõl kapja, akkor ugye abból máshogy jön, meg könnyebben jön esetleg. A másik meg, hogy a tea elfoglalja a helyet az értékes anyagok elõl.

Sz.J.: - Ez nagyon jó, hogy ez is elhangzott, mert ugyan mit azt szoktuk javasolni, hogy ne fejjenek az anyák, mert akkor lesz tökéletesen olyan az anyatejnek az összetétele, ami éppen a saját babájának szükséges, de ilyen esetben, amikor nagyon megduzzad az emlõ, tehát a tejbelövellés idõszakában vagy akár még az elsõ három-négy hétben is akkor egyszerûen olyan feszes lehet a mell, hogy nem tudja a kisbaba bekapni. És ilyenkor szoktuk javasolni, hogy fejjen le az anyuka, de nem a mennyiségre kell ilyenkor törekedni, hanem arra, hogy fellazuljon a melle és akkor könnyen be tudja kapni a kisbaba. És a másik az, hogy a magával a fejéssel is megindíthatjuk a tejkilövellõ reflexet, tehát akkor könnyebben is kiürül a tej és akkor a baba nem küzd szegény, így megkönnyítjük a szopást neki is.

Sz.J.: - Hát én azt gondolom, hogy mindenki döntse el, hogy hogy szeretné a kisbaba táplálását folytatni hathónapos kor után. Van, aki például a lefejt tejbõl csinál kását, tehát az anyatejet fölengedi és egy kis rizspehellyel csinál kását a kisbabának, ami végül is nem azt mondom, hogy kötelezõ, mert ez is egy megoldás, de helyénvaló lehet.

Sz.J.: - Nem lesz baja, hát attól függ, hogy hogy kezelik, tehát azért sterilen kell kezelni és rögtön lefagyasztani, amikor kihûlt szobahõmérsékletre és utána a fagyasztóba be lehet rakni és hogyha teljesen steril és tényleg fagyasztóban van, tehát nem gyakran nyitogatott hûtõszekrényben, akkor akár fél évig is felhasználható. Most amikor fölengedi az ember, akkor olyan furcsa, mert szétválnak a fázisai és egy kicsit ilyen szappan szagú, úgyhogy én például, nekem nem volt kedvem oda adni már azt a gyerekemnek, de nagyon sokan oda adják.

Sz.J.: - Hát nem a tápanyag igazán, tehát nem az a lényeg, hogy táplálóbb-e az anyatej, mint a tápszer, hanem hogy a tehéntej fehérjének az adását legalább 1 éves korig nem javasoljuk.

Sz.J.: - De a tápszer is tehéntejbõl van.

Sz.J.: - Hát amelyik nem, az nagyon speciális tápszer, tehát azt nagyon ritkán írják föl az orvosok. Általában ezek a gyógytápszerek marhahús kivonatból vagy szójából készülnek, de az elválasztó tápszerek és az átlagos tápszerek, amiket a boltban kapunk, az mind tehéntej. Tehát allergia szempontjából nem jobb, mint az anyatej egyáltalán. Úgyhogy ha valaki 1 éves korig szoptat és a szoptatás nemcsak olyan, hogy reggel, meg este egy kicsi megnyugtatás, akkor a tehéntejet teljesen ki lehet hagyni 1 éves korig a gyermek kosztjából.

Sz.J.: - Erre is jó igen, mert hát mibõl készítenék neki mondjuk tejbegrízt vagy zabkását, például anyatejbõl lehet. Van hát, van aki vízzel csinálja és akkor az mondjuk más ízû, de az is tápláló és finom.