- Három héttel ezelõtt történt a balesete, két gyerekkel tettük a napi dolgainkat a konyhában

- Az egyik 14 hónapos, vele történt a baleset, a másik 3 éves és csöngettek és én egy-két percre hagytam õket a konyhában, illetve a nagy velem rohant a kapuhoz és a másik gyerek a konyhában maradt. És amikor beértünk a konyhába, akkor azt láttam, hogy a gyereken egy konyhaszekrénybõl kivett hideg zsíroldónak nevezett tûzhelytisztító szer folyik az arcán és a kezén, amit akkor nem is tudtam, hogy igazából mi ez a szer. És azt sem tudtuk tulajdonképpen, hogy a lakásban van.

- Hát azt láttam, hogy visít a gyerek és akkor kezdtem mosni a kezérõl, az arcáról ezt a folyadékot, aminek az lett az eredménye, hogy feltehetõen maradandó nyoma nem is lesz. Hát itt is megégett, látszódik. Megégett a keze és az arca, az arca fõként igen, viszont amire észrevettem, hogy a nadrágja is nedves és leöltöztettem és a fürdõkádban akartam õt tovább mosni, akkor már láttam, hogy itt már igen nagy baj van. Tehát a jobb lába a combjától a bokájáig, az teljesen megégett. Gyakorlatilag egy sötétbarna, vöröses színû, szinte rászenesedett a harisnyanadrág és nadrág volt a gyereken, tehát ahol textil fedte nem tudtam azonnal vízzel mosni és eltelt az a két-három perc, amíg leöltöztettem, amíg a fürdõkádba tettem, az épp elég volt ahhoz, hogy egy mély, egy másodfokú sérülést, égést okozzon ez a szer.

- Ez egy sajnos nyitható konyhaszekrény számára elérhetõ alsó polcán volt, amit õ kinyitott és bár ez a dolog gyerekzárral volt elzárva és mert azért többekkel megkonzultáltam és mindenki azt mondja, hogy eléggé valószínûtlen, hogy ezt egy 1 éves kisgyerek képes legyen kinyitni bármilyen ügyes is. Valószínûleg mi nem zártuk vissza rendesen ezt a tûzhelytisztítót használat után és így tudta õ ezt kinyitni és magára zúdítani.

- Hát ez volt az elsõ ellátás, aztán még elég sokáig mostam fürdõkádban, mert utána rohantam vele a kórházba, ahol dolgozom.

- Igen. Aztán ott azt mondták, hogy olyan súlyos és kiterjedt az égése, hogy semmiképpen nem tartható gyerekosztályon, hanem intenzív osztályra kell szállítani. Elküldtek minket a megyei kórház intenzív osztályára, onnan tanácsolták a késõbbiekben, hogy amennyiben mûtétre van szükség és aztán ki is derült, hogy valóban erre lesz szükség, akkor ide forduljunk.

- Az általános állapota az nagyon jó, egy mûtéten túl van, sertésbõrkötést kapott.

- Ez egy elég hosszú folyamat lesz, azt igazából, hogy ez mekkora hegképzõdéssel fog járni, az egy jó fél év múlva fog csak eldõlni.

- Hát elég szigorú rendszabályok vannak nálunk ezeket illetõen, de megmondom õszintén, hogy magáról errõl a szerrõl elsõ gondolatom nem az lett volna, hogy ezt zárható szekrénybe kell rakni, mert nem gondoltam, hogy ez a szer ilyen agresszív.

dr.Sárközi Sándor a Heim Pál Gyermekkórház gyermeksebész fõorvosa: - A dolog lényege az, hogy az égett felületet azt hûteni kell, mégpedig azonnal és tartósan. Tehát hogyha valakinek megég a keze, lába, háta, arca, akkor 15-20 percig is akár csurgassunk rá hideg vizet, nem kell attól félni, hogy meg fog fázni a gyerek. Elõször is nem az egész testét hûtjük, hanem csak azt a területet, de ha az egész teste megég, akkor is nagyon sokat segíthetünk azzal, hogy hidegfürdõbe tesszük. Na most ugye a tennivalók, a további tennivalók mindenféleképpen függenek attól, hogy milyen kiterjedésû az égés, milyen mélységû az égés, melyik testrészen van. Hogyha mondjuk már egy tenyényi méretet elér az égés és az hólyagos égés vagy esetleg úgynevezett ressre sült égés, tehát harmadfokú égés, vasaló, fõzõplatni, kályhaajtóhoz való, tehát ilyen kontakt módon történõ égés során keletkezõ sérülésekrõl beszélek, akkor az feltétlenül sebészeti ellátást igényel. Na most az égésrõl még azt is kell tudni, hogy az egyik dolog az, hogy az a terület megég, de ez az égés is minél nagyobb kiterjedésû ez a sérülés, minél mélyebb, annál súlyosabb úgynevezett égésbetegséget generál a szervezetben, ami hát bizony életveszélyes állapotot is eredményezhet. Körülbelül talán eligazodásnak az jó, hogy durván az ember tenyere az egy százaléka a testfelszínnek. 5 százalékos égéssel már biztos, hogy sebésznek kell foglalkozni, 10-15 százalékos égésnél már könnyen elõfordulhat az, hogy ezt csak kórházban lehet megoldani és 25 százalékos égés fölött pedig már az életveszély is elõfordulhat. Nem azonnal persze, hanem esetleg néhány nap leforgása után. 50 százalékos égés az már szinte közvetlen életveszélyt jelent a sérülés utáni órákban.

- Egy háztartási balesete volt két és fél évvel ezelõtt, forró olajjal leforrázta magát, ráborult a konyhaszekrény, azon volt az olajsütõ és így égett meg.

- Még nem volt 3 éves.

- A fiam kihúzta a konyhaszekrénynek a fiókjait, bevittem a fiamat a szobába, a gyerek kint volt a rokonokkal a konyhában, magára rántotta a szekrényt, kettõ felnõtt volt vele. Hát elõször hirtelen víz alá raktuk, a férjemnek volt annyi jelenléte, hogy azonnal víz alá rakta a gyereket, pár percen belõl kijöttek a mentõk, utána kerültünk be a János Kórházba és akkor bekerült egy homokágyba, akkor egy ilyen Dormicummal kezelték, hogy ne legyenek fájdalmai. Elsõdleges orvosi szakvélemény szerint a testfelületnek a 50 százaléka égett meg és ennek a 10-15 százaléka súlyos, harmadfokú égés. A nyaka, a felsõteste, a karja és a baloldali kézfeje, ami maradandó. Ahogy nõ a gyerek, rendszeresen vannak plasztikai mûtétek, rengeteg volt, fõleg az elején.

- Még egy évig. De a gyerek óvodába ment, tehát ez pont az óvoda kezdés elõtt volt az õ balesete. Megkerestük az óvodát, elmondtuk nekik, hogy milyen problémánk van, nagyon kedvesen álltak hozzánk, tehát nem csúfolták a gyereket, nem utálták a gyereket emiatt, az óvó nénik is nagyon sokat segítettek. Krémezni kellett naponta a gyereket többször is. Most már hál' istennek nem. De nehéz. Végül is az óvodában nagyon-nagy segítséget nyújtottak az óvónõk, de hát ugye az óvodának elõbb-utóbb vége szakad és kezdõdik az iskola, ahol egy új közösséget kell megszoknia, új gyerekeket, új felnõtteket és ezután jönnek majd még a problémák, hogy hogyan magyarázom meg a gyereknek, hogy mi történt, hogy hogyan fog hozzáállni az iskola, milyen lesz a tanítónõ, akinek végül is segítenie kellene ezen a problémán átjutni. Ott lesznek a gyerekek, akik szintén egy nagyon rossz korszakban fognak összekerülni. Le kell majd vetkõznie a gyereknek a tornaórán, a többiek látni fognak, szembesülni fognak azzal, hogy az õ bõre milyen, nagyon nehéz lesz. Tehát eztán jön még a java. És nem tudom, hogy mikor lesz vége. De ez a fiamnál is egy nagyon-nagy törést okozott, mert a mai napig problémák vannak a fiammal, nem igazán tudom elfogadtatni magam vele.

- 1 éves volt a fiam, amikor ez a baleset történt és hát végül is egy 1 éves gyereknek hogy egyik pillanatról a másikra eltûnik az anyja meg a testvére, ez egy óriási csapás és ezt az én fiam az érzéseim szerint a mai napig sérelmezi. A bölcsõdében is tudták, hogy mi történt nagyon kedves volt a gondozónõ és õ mondta, hogy az utolsó hónapokban, 2 évesen került a fiam a bölcsõdébe, ugye 3 évesen kellett eljönnie, egyedül az utolsó hónapokban sírt az anyja, hogyha fájdalom érte, vagy sérelem érte, hogy anya. Egész odáig csak az apjával volt elfoglalva és a mai napig is sokkal szorosabb a kötelék az apja és a fiam között, mint köztem meg a fiam között. Viszont ez fordítva is így van, a lányom sokkal jobban kötõdik énhozzám, mind a kettõnket szeret, egyformán szeret, de más a kapcsolatunk.

- Igen.

- Amiért megtörtént.

- Ki lehetett volna védeni.

- Aznap reggel, amikor a balesete megtörtént a gyereknek, nekem volt egy olyan érzésem, hogy nem szabad elindulni és mivel a családban meg volt beszélve, hogy megyünk gyereknapra, nem tudom volt egy ilyen hetedik érzékem, hogy márpedig nem szabad odamenni, végül is a férjem úgy döntött, hogy menjünk el. Elmentünk. Még lenn a kocsiban is mondtam, hogy várjuk meg inkább anyukádat, amíg visszajön a vásárlásból, inkább itt várjuk meg és akkor majd együtt fölmegyünk legalább a gyerekek szaladgálnak egy kicsit. Hát nem, hát menjünk föl, hogy ne itt rohangáljanak, inkább fönt játszanak. Öt perc múlva hívtuk a mentõket.

- Igen, vendégségben voltunk a nagyszülõknél.

- Mostani érzéseim szerint igen.

- Igen.

- Vannak problémáink.

- Nálunk ez úgy mûködött, hogy a gyerekek ki voltak zárva a konyhából, rács volt a konyha ajtón, hogy ne tudjon a gyerek bemenni.

- Akármi történhet a konyhában, hát végül is egy veszélyes üzem, akármi történhet, elvágja kezét, jó, mondjuk nálunk a kések mindig magasan föl vannak pakolva vagy vannak vegyszerek, hiába rakom fölülre, azért ott van a mosogatószer, amivel akármilyen tragédia is történhet. Az volt az elvem, hogy a gyerekeknek semmi keresnivalója a konyhában. Ki is volt zárva a gyerek, nem mehetett be.

- Addig, ameddig ez nem történt meg velünk, addig én is azt mondtam, hogy milyen szülõ az olyan, amelyikkel ez a tragédia megtörténik. Hát itt van. Ilyen szülõ az ilyen.

- Ezt bizonyítják a tények. Hiszen a gyerek megégett, a fiammal nagyon nehéz a kapcsolatunk, nagyon szigorúan, nagyon keményen kell ahhoz fogni, hogy elérjem nála a célomat, jó irányba tudjam tartani a gyereket.

dr.Tarján Imre egészségszociológus, az Égett Gyerekekért Alapítvány titkára: - Itt nem az aggódás a probléma, hanem a lelkiismeretfurdalás probléma merül fel. Szóval a szülõ, ugye mert kisgyerek esetében általában a szülõ is felelõs vagy a nagyszülõ, szóval mondjuk a felnõtt, ha szabad ezt a fogalmat használnom. Na most lényegében õ ott ül az ágy mellett, mert a szülõ bent lakik a nálunk a kórházban, legtöbb esetben, legalábbis nálunk a Jánosban, õ érzi a felelõsséget, hogy egy életre megbélyegezte a gyerekét, tönkretette, hogy úgy mondjam most nagyon idézõjelben és ebbõl adódóan lényegében mindent meg akar adni a gyereknek, mert ugye õ a hibás ezért és ez egy kicsikét túllép a normálison. Én mindig azt szoktam mondani, hogyha nem égett meg a gyerek popsija, nyugodtan rá lehet verni, ha rosszalkodik, mert ez nem beteg gyerek, nem szervi betegség az égés. Ha csak valami szövõdmény nincs, hanem tessék ugyanúgy foglalkozni a gyerekkel, mint baleset elõtt. Na most hát borzasztó, most is van egy ilyen esetem, hogy a szülõ egész depressziós majdnem és nem mer hazamenni, szóval úgy hogy vannak ilyen gondok. Inkább túlkényeztetik, szóval megpróbálja valahol kompenzálni az õ felelõtlenségét. A háztartási baleseteknél van ez és fõleg az anyák részérõl. Az apák azok, ha szabad azt mondani, hamarabb beletörõdnek. Hát ugye a nõk, azok inkább pszichére épült alapjuk van, de fõleg az anyákkal van és nagyon sokat kell velük foglalkozni, megbeszélni próbálni, sokszor a gyerek hamarabb megérti és õ magyarázza, hogy anyu, hát így vagy úgy. Szóval meg kell tanítani, meg kell élni tanítani, ugye Maugham mondja, hogy minden embert egy sínre kell tenni és azon végiglökni, hogy élete végéig boldog legyen. Hát mi ezért harcolunk.

- Nem volt még egészen 1 éves, amikor beleesett a forró vízbe, fürdetésnél telken, nyaralóban, nem volt még víz, úgy kellett melegíteni és 70 fokosra volt lehûtve és a gyerek beleakadt a paplanba és beleesett a forró vízbe, a fürdõvízébe. Másod és harmadfokú égései voltak az egész hátán, karján, combján egy darabon, az arcán.

- Elég sokáig. Egy hónapig effektíve kórházban és utána egész 2-3 éves koráig volt korrekció, plasztikai mûtét. Nagyon szépen kisimult, az egész háta teljesen egészében meg volt égve, ahhoz képest tulajdonképpen ha azt vesszük a hátának a negyed részén látszik és oldalt a bordájánál, ahol a beültetés volt. Nagyon zavarja, hogy õneki nem olyannak kellene lenni a bõrének. Tulajdonképpen már nem kérdezi, mert elég sokszor elmagyaráztam neki, hogy az egész hogy történt és miért történt. Hát sérelmezi, de nem tud változtatni. Magyarázza, hogy hát miért nem vigyáztunk jobban, meg miért történt ez az egész így?

- Hát tulajdonképpen semmit, mert hát egy örökmozgó kisgyereket nem igazán lehet lefogni és az ágyban is ugye ugrált és hát tulajdonképpen ha nem ugrált volna, nem akadt volna be a lába és ez az egész nem történik. Tehát ez egy másodperc alatt történt az egész. A telek egy kilenc négyzetméteres kis szoba, ahol végül is ez az egész fürdetési dolog történt és egy nagy sarok garnitúra volt bent és pont annyi hely volt az ajtó és az ágy között, hogy ez a kis gyerekkád elfért. És csak annyi volt az ajtó, hogy megfordultam a hideg vízért, hogy még merítek hideg vizet, és az alatt az egy másodperc alatt történt.

- Hát csak amit anyukám mesélt, telken laktunk és beleestem a forró vízbe. Ágyon ugráltam és beleestem a kis kádba, ami forró vízzel volt tele.

- Hát a hátamon, combomon, hát még az arcomon is volt, majdnem mindenhol. De már nagyon szép. Azóta volt már két mûtétem, hát itt az oldalam, meg itt hónom alatt volt lebeny, ami - mert hát kiskoromban nem emeltem föl a kezemet és itt ez így benõtt és el kellett vágni, az volt az elsõ. A második meg itt volt az oldalamon és a combomból vettek ki.

- Csak eleinte, amikor iskolába mentem, akkor testnevelés óra elõtt amikor át kellett öltözni, mindenki csúfolt, megkérdezték, hogy ez mi, meg hát ezért rossz érzés volt, de most már megszoktam.

- Nem, most már nem. Hogyha valaki más megkérdezi, elmondom. De nem érdekel különösebben.

- dr.Tarján Imre egészségszociológus: - Én azt szoktam mondani, hogy az orvos a legjobb gyógykezelést elõírhatja a betegnek, de ha az illetõ nem tudja az életmódját olyan reformokon keresztül állapot megtartásra biztosítani, akkor bizony sajnos az orvos akármit csinál, a beteg leromlik. Mik azok a problémák. Az egyik az a probléma, hogy a gyerek a sebek következtében rendkívül visszahúzódó, gátlásos lesz, elvonul az emberektõl, szégyelli.

T.I.: - Mûtét, hegek ugye stigmatizálódtak ezek a gyerekek nemcsak megsebesültek, hanem pszichésen is sokkoltak. Tehát lényegében meg kell értetni a gyerekkel, hogy neki vissza

kell menni a régi életformájába. Módosítva, tényleg egy súlyosan égett gyerek nem napozhat órákat.

T.I.: - Sportot kell, szakmát. Volt már olyan eset, az illetõ elektromos égést szenvedett, a lábán amputálni kellett több ujját. Ez korábban kõmûvesipari tanuló volt, hát nyilvánvaló, hogy ebben a szakmában nem tudott kimenni, a gyerek el volt keseredve, mi lesz vele. Megbeszéltük, segítettem és nõi-férfi szabónak ment el. Ülõmunkát tudott csinálni. Viszont van olyan is, amikor nem akarja a szülõ vagy a gyerek elfogadni az állapotát. Egy példát mondjunk: súlyosan égett gyerek abalébe esett bele, ugye ez a disznótoros abaléba, arca égett, karja égett és hostess akart lenni és hiába magyaráztam, hogy segítem elhelyezni õt, akár közgazdasági technikum vagy egyéb, de hostessnek nem fogják elfogadni, egy súlyosan égett gyereket. Inkább megszakította velünk a kapcsolatot, nem tudjuk, hogy mi történt vele. Ilyen probléma van, hogy telefonál a mama, hogy a kislány öngyilkos akar lenni, mert a fiú, aki udvarolt neki, azt mondta, hogy égett, mert ugye ez egy nagy probléma, hogy mikor mondják meg, hogy égett, akkor azt mondta a fiú, hogy foltossal, mikor van egészséges. Leültünk, beszéltünk. Na most ez a kislány valószínûleg rövidesen meghív engem a keresztelõre. Vagy pedig szülõk el akarnak válni, mert azt mondja a férfi, hogy ilyen nõvel nem élek, aki megégette a gyerekét. Vagy a gyerek panaszkodik nekem, hogy mióta megégtem, apu nem visz magával a focimeccsre és hadd ne mondjam ezeket. Hogy a tanár úgy hívja ki a kislányt felelni, hogy smirglibõrû gyere ki. Persze lemegyünk, utánanézünk.

R.: - Önök abban segítenek, hogy vissza tudjon illeszkedni abba a mikrotársadalomba, abba a baráti körbe, osztályba, amelyben most egy betegség után kell megélnie. Tehát az életkörülményeit próbálják meg oly módon szervezni, alakítani, hogy az jó legyen?

T.I.: - Mi nem szervezzük, csak az állapotának megfelelõen tanácsokat adunk, hogy hogyan kell csinálni és mit csináljon annak érdekében, hogy teljes életet éljen. Na most a pszichológus nagyon kell, de a pszichológus kell az úgynevezett aktív idõszakban, amikor a halálfélelem, a lemondás, a föladás, ezek a problémák, tehát az ego problémái merülnek fel, ez a pszichológus feladata, hogy életben tartsa, ha szabad azt mondani az orvos mellett, akkor pszichológus kell. De amikor túlvan az akut fázison, amikor fölmerül a hogyan tovább, én ezt úgy szoktam fogalmazni, hogy a legnagyobb tragédia és akkor én mindig lehetõleg ott vagyok, amikor a gyerek tükröt kér képletesen is és a gyakorlatban is ez a legnagyobb probléma és akkor azt mondja, hogy mi lesz velem?

- Én ötödikesen égtem meg és anyukámnak segédkeztem. Fõztünk és a kezemben volt egy körülbelül 80 fokos forró vizes fazék és fogtam a kezemben és mezítláb voltam és föl volt mosva a konyha és elejtettem és magam alá ömlött, én meg beleestem.

- Hát a hátam, a hasam és a lábfejem, de már a lábfejemen nem látszik szerencsére. A hátamon eléggé látszik, a hasamon meg már el fog tûnni, mert ott csak másodfokú volt az égés.

- Két, két és fél hét.

- Igen, eléggé jól, nagyon fájt a kötéscsere, mert bele volt ragadva állandóan a gézlap a hegembe, meg elég nyomasztó és unalmas, mert nem volt semmi úgy körülöttem és nem szabadott sehogy se feküdni a hátam meg a hasam miatt, olyan rossz kórházi hangulat vett körül.

- Amikor kiszárad, meg esetleg, amikor növök, akkor húzódik és akkor kezelni kell.

- Hát szerencsére már nem, de amíg eljutottam eddig a korig, addig eléggé.

- Nem és hála Istennek nem is kell majd, csak ilyen hogyha majd, hogyha felnövök és szeretnék ilyen szépészeti plasztikai mûtét, esetleg. De az se fontos.

- Hát eléggé látható helyen van, de én úgy vagyok vele, hogy amikor még megégtem, akkor magam alatt voltam, de most már így nyáron engem nem érdekel. Szóval pólóban szoktam általában strandra járni, hogy ne bántsa az uv sugárzás, de amúgy engem nem izgat annyira.

- Régebben hibáztattam magamat és most már szerintem, az én álláspontom egy véletlen baleset, ami sajnos bárkivel megeshet.

- Hát most már figyelek oda rá, de amúgy, amíg meg nem történt velem, szerintem nem, mert senki nincsen úgy bizonyos ponton tudatában a dolognak, hogy ilyen is megeshet. Én akkor mezítláb voltam a konyhában és elõtte föl volt mosva, talán, hogyha van rajtam papucs, vagy valami, akkor nem történik meg, de nem tudom. Elég váratlanul ért és viszonylag elég sokáig fogom viselni a nyomait. Elfogadom és együtt élek vele, mást úgyse tudok ellene tenni.