- Nagyon szerencsések vagyunk, mert körülbelül fél éve egy másik háromgyerekes család közelében lakunk és gyakran elõfordul, hogy a gyerekek persze átmennek egymáshoz, játszanak, és ez sokszor estébe is nyúlik, úgyhogy gyakran vacsorázunk egymásnál. És ennek kapcsán szokott néha létrejönni ilyen úgynevezett spontán ünnep. Mégpedig úgy, hogy a gyerekek természetesen pikk-pakk befalják a vacsorát és rohannak tovább játszani és a vacsora maradékai fölött mi szülõk leülünk és akkor egy kicsit úgy megáll az idõ. A párom valami jó zenét föltesz, kibontunk egy üveg bort, és akkor csak úgy leülünk és várjuk, hogy történjen velünk ez a bizonyos spontán ünnep.

- Azt hiszem pontosan attól, hogy úgy megengedjük magunknak, hogy leüljünk, megengedjük magunknak, hogy ne azon gondolkozzunk, hogy Jézusom már nyolc óra van, és már engedni kéne a fürdõvizet és úristen holnap vendégségbe kell menni, vagy valami fontos teendõnk van, hétköznapi teendõnk, hanem megengedjük magunknak azt, hogy nahát legfeljebb ma késõbb fekszenek le a gyerekek, legfeljebb ma nem lesz olyan hosszú mesélés. Megengedjük magunknak azt, hogy egy kicsit rólunk szóljon az az este. Ilyenkor valaki felvet egy érdekes gondolatot, amelyre esetleg már öt éve nem is gondoltam, mert nem jutott rá idom, vagy nem volt rá alkalom, hogy errõl beszélgessek, és kicsit jó dolog az, hogy mirólunk felnõttekrõl is szól ez az este.

- Azt hiszem, hogy nem idõfüggõ, és valamennyire barátfüggõ. Tehát kell az, hogy olyan közegben létezzen az ember, amelyben nem kell azon gondolkozni, hogy juj elfelejtettem tölteni a poharába, vagy úristen elfelejtettem õket megkínálni, hogy vegyenek még, hanem teljesen úgy tudok létezni velük, mint a saját párommal vagy a saját rokonaimmal. Nem kell gondolkoznom azon, hogy vajon mit akart mondani ezzel a mondattal, talán valami célzatosság van benne. Azt hiszem nagyon fontos az, hogy ezekkel az emberekkel bizalommal tudjon az ember leülni egy asztalhoz. Van olyan, amikor egészen nagyon fantasztikus hangulat tud kialakulni gyertyafénnyel és gyönyörû zenével és mindenki nagyon jól érzi magát, van amikor csak öt perc az egész, egy szusszanásnyi idõ arra, hogy az ember tovább folytassa a mindennapi teendõket.

- Nincs. Semmiféle szervezés nem kell hozzá. Ez tulajdonképpen benne a jó, hogy valóban akkor jöhet létre, amikor van valami mondandónk egymásnak. Más családokkal is jóban vagyunk. Sõt mi barátokat szoktunk fogadni szenteste is. Valóban, szenteste is barátok voltak nálunk minden évben eddig. Sõt ez úgy zajlott, hogy a vacsora is együtt készült. Õk megjöttek kettõ óra körül, valamit a gyerekekkel ettünk, amikor éppen megéheztünk, és akkor elkezdõdött egy ilyen közös fõzés. És akkor szép nyugodtan nekiálltunk, a gyerekek persze kapjanak enni, mert hát õk ugye nem tudják kivárni a nagy ünnepi vacsorát, meg nem is érdekli õket. Amikor minden elõkészült arra a pillanatra, hogy az angyalok meghozták az ajándékokat és a karácsonyfát, akkor õk meghozzák akkor, amikor ennek eljön az ideje. Ne nekünk kelljen már megmondani, hogy ez mikor történjék.

- Olyan emberekrõl van szó akik nagyon közel állnak hozzánk. Gyermekeink keresztszülei, a gyermekeinket az elsõ pillanattól kezdve figyelemmel kísérik és szeretik õket. Spontán, tehát nem azért mert névnapja van, vagy mert születésnapja van eljönnek hozzájuk, meglátogatják õket. Tehát a gyerekekhez is közel állnak és tulajdonképpen a szenteste valami fajta megkoronázása ennek a jó kapcsolatnak. De azt gondolom, hogy karácsony varázslata mindenképpen adott. Tehát ez minden idõben, minden helyen gyönyörûségesen szép, amikor az ember megpillantja a feldíszített karácsonyfát, az égõ gyertyákat és meghallja a karácsonyi dalokat, vagy akár énekli a karácsonyi dalokat. Tehát azért ez feledtette a napnak a feszültségét. Ez elsõsorban számomra fontos, aki háziasszonyként is jelen kell, hogy legyek a karácsonyi napban, hogy én is felszabadultan tudjak örülni annak a pillanatnak és ne azon kelljen gondolkoznom, hogy most a sült megsült-e már, miért nem ülünk már le amikor már meleg az ennivaló, stb, stb.

- Hát azt el kell készíteni az való igaz. Én nagyon egyszerûségre törekszem. Tehát nem igyekszem francia recepteket készíteni, vagy ismeretlen recepteket kipróbálni ezen a napon, hanem arra törekszem, hogy a régi jól bevált, ehetõ, finom, ízletes és könnyen, gyorsan elkészíthetõ ételeket tegyem a karácsonyi asztalra.

- Nálunk elsõsorban pulyka szokott lenni, de Zemplémbõl, Zemplénbe valósi a családom, és ott korhely levest szokás készíteni karácsony este. Szerencsére még a Zemplénben élnek rokonaim, akik a hozzá való vargánya gombát minden évben leszállítják számunkra szárítva amit én egész évben õrizgetek erre az alkalomra. Úgyhogy ez egy nagyon egyszerûen elkészíthetõ étel és nagyon ízletes. Mindenki számára nagyon tudom ajánlani. A pulykát pedig egyszerûen beteszem a sütõbe, megbolondítom egy kis aszalt gyümölccsel, vagy esetleg kompóttal, hozzá akármilyen krumplipürét. Nagyon kiválóan megteszi fõleg gyerekes családok számára. Úgyhogy nem csinálunk ebbõl különösebb gondot.

- Hát bevallom õszintén, hogy én nem vagyok egy nagy sütõmanó. Luca napján rengeteg, rengeteg mézes süteményt készítünk, ami ekkorára már nagyon jól megpuhul. Úgyhogy ebbõl szokott még maradni, és hát igénybe veszem a nagymamák segítségét, akik mindenféle finomsággal ellátják a családot.

- Levelet írt és nagyon aranyos kis listát állított össze a Jézuskának, amit majd, vagyis amit én adtam föl a postán úgymond, így tudtam elszerezni tõle, mert õ titokban akarta tartani ezt a listát. A pici pedig rajzol, illetve azt mondja, hogy õ megsúgja mindenkinek, mert a Jézuska úgyis meghallja és akkor tudni fogja, hogy õ mi mindent szeretne.

- Igen, igen, igen abszolút. Ismerõsöknek, rokonoknak, barátoknak, mindenkinek mondja, fõleg hát ha mostanában ugye kérdezgetik is tõle és akkor elmondja, és akkor mondja, hogy hát le is rajzolja, de hát biztos azzal, hogy õ most elmondta, ezt hallja a Jézuska és akkor õ ezeket meg fogja kapni.

- Hát nagyon sok minden. Õ nagyon bõséges karácsonyra számít. A számítógéptõl kezdve a hajókon át, a Micimakóig, a Teletubbies figurákig nagyon sok mindent szeretne.

- Hát sok minden, azt hiszem sok minden. Még nem tudom, mert ilyenkor még azért egyeztetések zajlanak a rokonok, keresztszülõ között, hogy ki, mi, de azért nagyon, tényleg bõ karácsonyuk szokott lenni, úgyhogy azt hiszem idén is az vár rájuk. Sok-sok ajándék.

- Mi is készítünk a többieknek, de ez nem meglepetés.

- Hát úgy értem, hogy nem meglepetés, hogy a Jézuskának nem meglepetés, csak nekünk.

- A Jézuskának.

- A tesóinknak, meg az anyukáknak.

- Hát az neki is az meglepetés, hogy szeretjük egymást és készítünk másnak ajándékot, de úgy, hogy nem neki adjuk. De azt neki adjuk, hogy szeretjük egymást.

- Igen.

- Hát például nem is tudom még, de írtam egy olyan lapot, hogy rajzoltam egy karácsonyfát és akkor ott volt egy angyalka, odarajzoltam egy angyalkát és alá ilyen ajándékokat. És akkor rá van írva, hogy én mit kaptam, meg hogy a tesómnak mit adok én, meg hogy az aputól, meg az is alá van írva, hogy mi van benne, és akkor például az én csomagjaimban hát én beírtam magamnak, hogy kérek egy ..., de nem olyan sokat, de azt mondta a tesóm, hogy õ is azt kéri és akkor inkább egyet veszünk és akkor az is közös lesz.

- Hát csak magamnak, hogy ott vannak olyan kis sorok és akkor beírtam, hogy ki mit kér.

- Hát nem, de van egy ilyen külön rajz és rá van írva, hogy Jézuska vigyed el, és akkor ott rajta van egy ilyen betlehem. Meg olyan is van, hogy ilyen kör alakú és akkor így mindenféle színnel be van színezve és akkor odateszi majd le Jézuska a karácsonyfát ahova én most odatettem.

- Hát nem, csak én most úgy mondtam.

Bem.: - Simone de Beauvoir: Egy jó házból való úrilány emlékei. Részlet. " A vallás nagy misztériumai nagyon távoliak és bonyolultak voltak ahhoz, hogy csodálkozzam rajtuk, de karácsony családias csodája elgondolkoztatott. Illetlennek találtam, hogy a mindenható kis Jézus kéményekbe mászik, mint egy közönséges kéményseprõ. Hosszú ideig forgattam a kérdést a fejemben, végül megkérdeztem szüleimet akik vallani kezdtek. Engem az döbbentett meg, hogy ilyen szilárdan hittem valamit, ami nem igaz. Tehát lehet hamis meggyõzõdés is. Ebbõl nem vontam le gyakorlati következtetést, nem gondoltam, szüleim becsaptak, becsaphatnak hát máskor is. Nem kétséges, sose bocsátottam volna meg nekik olyan hazugságot, amely megfoszt valamitõl, vagy fizikai fájdalmat okoz. Lázadtam és gyanakvóvá lettem volna. De ekkor nem éreztem magam mélyebben megbántva, mint a nézõ, aki elõtt a bûvész leleplezi egyik trükkjét és olyan elragadtatás fogott el, hogy inkább szüleim javára írtam a csalást. Talán akkor is nehezteltem volna rájuk, ha nem az õ szájukból tudom meg az igazságot. A csalás beismerésével õszinteségükrõl gyõztek meg. Ezen a napon úgy beszéltek velem, mint egy felnõttel."